Dunántúli Napló, 1958. október (15. évfolyam, 231-257. szám)
1958-10-01 / 231. szám
NAPLÓ 1958. OKTÓBER 1. Dr. Sik Endre elvtárs külügyminiszter beszéde (Folytatás a 1. oldalról) 2-án — mr. Walter S. Robertson tartotta, aki a State Department távoíkeleti politikájával foglalkozik és címe: Az USA politikája és programja a Távol-Keleten. Ebből a két dokumentumból a napnál is világosabban kitűnik, hogy a veszélyes hely zet előbb a Közép-Keleten, majd a Távol-Keleten megfelel a State Department elő zetes elképzeléseinek és hogy a veszélyes helyzeteket a State. Department külpolitikája szándékosan idézte elő. Miből látjuk ezt? A Közép- Keletről szóló beszámoló akkor hangzott el, amikor az iraki fordulat még nem történt meg, de a 6. flotta már mozgásban volt a Földközi-tengerein és a libanoni partraszállás esélyeivel fenyegetőzött. Egy héttel előbb hallgatta meg a szenátusi bizottság a távolkeleti helyzetről szóló beszámolót. Ott viszont már nagy arányokban folyt a csankaise- kista haderők egyharmadá- nak összpontosítása Kimoj szigetére. A közép-keleti beszámoló kiemeli a Libanonnak, Jordániának és Iraknak adott katonai és technikai segítségeit, majd Irakról szósze- rimt a következőket mondja: Irak is aktívan közreműködik a Bagdadi Paktumban. Neki- bátorította Irakot, hogy folytassa ezt a magatartást, egyéb intézkedések mellett azzal is, hogy katonai segítséget biztosítunk számára; A távol-keleti USA-program ról szóló beszámoló összegezi a State Department külpolitikájának az ottani térségben, az elmúlt tíz év alatt elért ered menyeit, felvázolja perspektíváit. Fő eredményét és a leglényegesebb kilátást ebben a meglepő mondatban foglalja össze: a Kínai Köztársaság továbbra is szilárd és hatékony szövetséges és állandó kihívás a kommunista Kínának a kínai nép feletti uralom tartós megerősítésére irányuló kísérleteivel szem- bem Ismerteti ugyan a beszámoló az USA kapcsolatait az összes távol-keleti országgal, de egye dűl Csang Kaj-sekre vonatkozóan állapítja meg, hogy szilárd és hatékony szövetséges. Mindezt éppen abban az időben, amikor Csang Kaj-sek haderőinek nagyobb egységei települtek át a szárazföldi Kína tőszomszédságába, a partmenti szigetekre, Kimojra és Macu- ra. A State Department dokumentumai alapján a következő tények világosak: 4 A State Department szó- használatával élve az Egyesült Államok külpolitikai alapelvét a kihívás politikájának lehet nevezni. Szövetségeseinek. szilárd és hatékony szövetségeseknek azokat tekinti, akik maguk is a kihívás politikáját alkalmazzák. Szövetségeseit általában abból a szempontból értékeli, hogy mennyire alkalmasak helyzetüknél és érdekeiknél fogva a kihívás politikájának érvényesítésére. Ezt a politikát joggal lehetne ugyan provokatív és agresszív jelzővel illetni, mivel azonban a State Department jobban szereti a .kihívás“ kifejezést, azért megmara dók annak használata mellett. O A háborús veszély a Kö- zép-Keleten nem az iraki nép forradalma következtében állt elő, hanem ezt a veszélyt a State Department kihívási politikája fokozatosan építette ki az arab népek nacionalista mozgalmai ellen a jordámnai, libanoni és iraki szövetségeseinek adott katonai segéllyel és az amerikai-angol beavatkozás ígéretével; 3 A távol-keleti háborús * veszély nem augusztus 23-ával alakult ki, hanem fokozatosan halmozódott fel a Csang Kai-seknek adott katonai és politikai segítségben, amely kihívó politika alkalmazására bátorította Csang Kaj-seket. 4 A Közép-Keleten és Tá- • vol-Keleten kialakult Wy/ei szeres kapcsolatban áll egymással. A kapcsolatot a State Department kihívási politikája adja. A két területen egymással párhuzamosan indult el a kihívás előkészítése. Miután a katonai beavatkozás a Közép-Keleten megtörtént, a kihívás politikát robbanásig fokozták a Távol-Keleten, hogy a közvélemény figyelmét eltereljék a Közép-Keleten, Libanonban és Jordániában tartózkodó amerikai és angol csapatokról. 5 Ez a kihívási politika jel * lemzi a State Department külpolitikáját nemcsak a Közép- és Távol-Keleten, ha nem általában minden nemzet közi vonatkozásban. A magyar kormánynak erről egészen friss tapasztalatai vannak. Az USA budapesti követsége sajtóattaséjának jelenlétében ren dezett sajtókonferencián öt beszervezett amerikai kém mondotta el, hogy milyen aknamunkákra készítették fel őket az USA hivatalos és illegális szervei Magyarország államrendje ellen. Annak ellenére, hogy a budapesti amerikai követség diplomatája is jelen volt az» adatok feltárásánál, az amerikai szervek még csak kísérletet sem tudtak tenni az ismertetett adatok cáfolására. / Ez a kihívási politika vi- szí sok tekintetben zsák utcába az ENSZ jelenlegi közgyűlését is és idéz fel nagyon súlyos veszélyt az ENSZ értelme és léte ellen. Miután az amerikai küldöttség megakadályozta kedvező határozat ho zatalát Kína képviseletének megvitatását illetően, a State Department most azzal fenyegetőzik, hogy a varsói tárgyalások sikertelensége esetén az ENSZ állásfoglalását fogja igé nyelni a távol-keleti helyzet kérdésében. Amilyen mértékig folytatja a State Department kísérletezéseit, hogy az ENSZ- et kihívási politikájának eszközévé tegye, olyan mértékig sodorja magát qzegész szervezetet egzisztenciális válságba. Gondolom, senki sem tételezi fel, hogy a Kínai Népköz- társaság képviselete ellen kierőszakolt közgyűlési határozat után, amíg azt az ENSZ jóvá nem teszi, bármilyen illetékes véleményt is tudna nyilvánítani az ENSZ bármely szerve a távol-keleti helyzetről* Kihívási politika, mi ellen? Mi ellen irányul a kihívási politika? A mai nemzedék átalakuló világban él. A világ különböző pontjain a haladás és a reakció erői mérkőznek egymással. Dél-, Kelet-Ázsia és Afrika széles területein nagy néptömegek most jutottak el a nemzeti öntudatra ébredés fokára. Amin Európa és Amerika népei a múlt században átmentek, a nemzeti öntudatra ébredés élményeit, életük űj korszakát most élik át Afrika és Ázsia nagy lakosságú országai. A kizsákmányolt népek végleg le akarják rázni a gyarmatosítás minden formáját. Nemcsak politikailag akarnak függetlenek lenni, hanem földjük kincseit, munkájuk gyümölcseit is maguk akarják élvezni* A State Department a szerint mozgatja a 6. flottát, a 7. flottát, a szerint irányítja katonai segélynyújtását és a szerint ígéri gazdasági segítségét, hogy hol mozdul meg erőteljesebben a néptömegeknek ez a haladó mozgalma, de korántsem azért, hogy a haladásnak segítsen. A kizsákmányolás és gyarmati elnyomás ellen küzdő népek nem Amerikától várnak segítséget. Az ilyen népek, hogy a haladás legfrissebb reménységeivel kezdjem a felsorolást, Ghánára, Tuniszra, Marokkóra, Ceylonra, Irakra, az Egyesült Arab Köztársaságra, Indiára, a Kínai Népköztársaságra, a Szovjetunióra tekintenek. Viszont, ha a földkerekség bármely területén van egy reakciós hatalmi csoport, amely szeretné uralmát a feltörekvő néptömegek ellen megvédeni, az biztosan az Amerikai Egyesült Államok kormányára tekint, attól vár segítséget és általában nem is hiába. A segítség-listán ilyenek vannak, mint: Libanon elszökött miniszterelnöke, Irak volt királyai családja, Jordánia jelenlegi királya, Csang Kaj- sek, Li Szin-xnan és sorolhatnám a világ más'’tájairól-megszökött politikai szélhámosok neveit is, akik, mivel alkal- . masak a kihívás politikájának érvényesítésére, számíthatnak a State Department támogatására is. Ha Nagy Imre vagy MaJeter Pál megszökhetett volna Magyarországról, vagy ha börtönben is, de élne, akkor a State Department a magyar nép nyugodt élete és a közép-európai béke ellen irányuló kihívási politikájának ezek lennének a fő eszközei. A magyar bíróság ítélete nemcsak az igazságszolgáltatás érdekeinek tett eleget, hanem a nemzetközi békének is szolgálatot tett, amikor a kihívás politikájának ezeket a veszedelmes eszközeit végérvényesen eltávolította a State Department fegyvertárából. Á kihívás politikájának szótára A kihívás politikájáról a State Department' ilyen nyíltan természetesen csak a szenátusi bizottság előtt beszél. A nagy nyilvánosságnak szóló megnyilatkozásokban ezt a politikát olyan jelszavakba öltözteti, amelyek hódítóan hatnak a tömegek értelmére. Ezért a kihívás politikájának megvan a maga szótára és annak szóhasználatát jól meg kell érteni, hogy reálisan lássuk a helyzetet. Az egyik jelszó a béke védelme. Arról vagyunk informálva, hogy az USA nagykövete Varsóiban a Kínai Nép- köztársaság nagykövetével azért tárgyal, hogy megmentse a békét. Itt a közgyűlésen az angol és a francia külpolitika képviselői támogatásukról biztosították az Egyesült Államok kormányát a békés megoldásra irányuló erőfeszítéseiben. Hogyan kell ezt érteni a kihívás politikájának fényében? Mit mondanak a tények? Először is arra a következetlenségre szeretném felhívni a figyelmet, hogy valahányszor a Szovjetunió, vagy bármelyik szocialista ország részéről javaslat érkezett az Egyesült Államok kormányához arra, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket békés tárgyalások útján rendezzék, a válasz mindig az volt, hogy az Egyesült Államok csak bizonyos feltételek mellett akarja a békét. Most a távol-keleti helyzettel kapcsolatban, számítva a tömegek békevágyára, az Egyesült Államok önmagával szembeni következetlenségében a feltétel nélküli tűzszünet jelszavával lép fel. De ez a képmutatás enyhébb oldala. A súlyosabb az, hogy aki előbb rágyújtotta a házat a benne lakóra, az utána a lakókat nevezi gyújtogatók- nak és velük akarja elol- tatni a tüzet. Vagyis e felfogás szerint az nem békebontás, hogy Csang Kaj-sek kilenc év óta szakadatlanul támadja a kínai anya országot, hogy hadserege jelentős részét az anyaország tőszomszédságában összpontosítja a partraszállási kísérlet nyilvánvaló szándékával, hogy Tajvan állandó kihívást jelent a Kínai Népköztársaság ellen Csang Kaj-sekkel és az ott összpontosított amerikai tengeri, légi és szárazföldi haderőivel együtt. Mindez a State Department szerint nem békebontás. De az, hogy a Kínai Népköztársaság megvédi magát és végérvényesen megszünteti a támadás veszélyét saját területén, békebontás. Ilyen jogon a betörő,is érvelhetne a szabadság és a békés élet jelszavával, ha tettenérik és le akarják tartóztatni. A másik jelszó a biztonság. A kihívás politikája a biztonság szép jelszava alatt nem a néptömegek biztonságát, hanem a gyarmatosító hatalmak gyarmaturalmának és az ezzel szövetkező reakciós klikknek a biztonságát érti. Mit mutatnak ismét a tények’ A kihívás politikája szerint az nem megy a biztonság rovására, hogy Csang Kaj-sek állandó kihívást jelent a Kínai Nép- köztársaság ellen, annyira nem, hogy kihívó akciói miatt szilárd és hatékony szövetségesnek kell nevezni. De ha egy több mint hatszáz milliós ország saját területén meg akarja erősíteni biztonságát, ez már a biztonság rovására megy. Tudniillik egy nép- és hazaáruló klikk biztonságának rovására. Megvilágítható ez egy másik példával is. Mind Mr. Dulles, mind Mr. Selwyn Lloyd alarmírozni igyekezett a közgyűlést azzal a bejelentéssel, hogy egyes arab rádióadások veszélyeztetik a Közép-Kelet biztonságát. Az angol külügyminiszter idézett is ilyen rádióadásból, majd a biztonság érdekében nemzetközi ellenőrzést követelt A kihívás politikája szempontjából az ilyen rádióadások addig veszélyeztetik a biztonságot, amíg az adások a gyarmati politika uralkodó klikkjei ellen szólnak. Viszont szabad folyást kell adni, sőt a State Department támogatását kell biztosítani az olyan rádióadások számára, amelyek a néptömegek biztonságát veszélyeztetik. Az arab rádiadások az arab népek szabadságmozgalmára buzdítanak és az arab nacionalizmus ellenségeit támadják. Felhívom azonban a figyelmet az Amerika Hangja, a BBC, a Szabad Európa és a Szabad Kína hangja adásaira. Adatokat, tudunk nyújtani — részben az ellenforradalomról és Nagy Imréről kiadott új fehér könyvben hoztunk nyilvánosságra néhányat belőlük — arról, hogy az Amerika Hangja, á BBC és a Szabad Európa az ellenforradalom alatt és után egymással versengve uszította a magyar bányászokat a bányák vízzel való elárasztására, felrobbantására, útmutatásokat adott merényletek elkövetésére és így tovább. Ez az uszítás ma sem szűnt meg. Az Amerika Hangja és a Szabad Kína Hangja távolkeleti tevékenységéről az onnan itt lévő küldöttségek tudnának beszélni. Ha itt lenne már a Kínai Népköztársaság képviselője, beszédes példákat tudna felhozni arra, hogy amerikai és angol propaganda- szervek, az Amerika Hangja a Szabad Kína Hangja, az angol rádió propagandája milyen aknamunkára igyekszik izgatni a Kínai Népköztársaság ellen Hongkongból, Kimojról és Tajvanról. Ez perszé eggyel több ok arra, hogy ez a küldöttség ne legyen itt. A biztonság jelszava alatt tehát azoknak a politikai, katonai, gazdasági és propaganda erődítményeknek a kiépítését kell érteni, amelyek Ázsia és Afrika feltörekvő népeivel szemben a gyarmatosító uralom biztonságát védik. A kihívás politikájának további jelszava az igazságosság. Amikor nem a mostani távol- keleti fegyveres események megszüntetéséről van szó, hanem más vitás kérdések rendezéséről, akkor a State Department a béke szó mellé mindig kínos gondossággal teszi oda a másikat: igazságos. A kihívás politikája az igazságosság védelmének látszatával lép fel. Mr. Lodge olyan hangnemben szokott a State Department külpolitikájáról beszélni. mintha az amerikai külpolitika képviselői esupa orleansl szüzek lennének, hősies és makulátlan bajnokai az igazságnak. Ismét mit mutatnak a tények? Ha Jordánia Husszein királya diktatórikus intézkedéseket tesz és tömegével küldi koncentrációs táborokba az arab nacionalizmus hőseit, akkor ezt az amerikai politika és propaganda az igazság győzelmeként ünnepli. De ha az Iraki Köztársaság rendes bírói úton felelősségre vonja a nép árulóit, a népáurló királyi család politikai ügynökeit, akkor az amerikai külpolitika és propaganda felháborodottan igyekszik beavatkozni az eljárásokba és védelmet nyújtani a bűnösöknek. Ha az arab országok az egység a szövetség és az együttműködés különböző formáit keresik egymással, akkor ezt aknamunkának bélyegzik a State Department külpolitikájában és az egységbontásra irányuló törekvéseket tekintik igazságos külpolitikának. Mivel a napokban Mr. Lodge a történelemre hívta fel a figyelmünket, annak igazolására, hogy az amerikai külpolitikát sohasem vezették önző szándékok, hanem mindig az igazság védelme vezette, azért én most emlékezetbe szeretnék idézni néhány távolabbi és közelebbi történeti tényt. Közbevetve azonban szeretném megjegyezni, a magyar nép örökre hálás lesz az amerikai népnek azért, hogy múlt századbeli nagy szabadságharcának hősét, a száműzött Kossuth Lajost olyan felejthetetlen megbecsüléssel fogadta. A mostani megemlékezést ■— amikor az amerikai posta Kossuth-emlékbélyeget ad ki — hasonlóképpen hálásan fogadnék, ha a State Department nem használná ezt is ki- hívási politikája eszközeként. Az amerikai nép nemes haladó hagyományainak semmi közük ahhoz a kihívási politikához, amely ma a, State Department tevékenységét jellemzi; Most pedig tegyünk eleget Ixxige úr kívánságának és néz zük a történelmet. Vajon milyen igazságosság tükröződött az 1898-ik évi amerikai—spanyol háborúban, amikor Kuba, Portorico és a Fülöpszigetek amerikai gyarmattá lett? Nem vett-e részt 1900-ban az amerikai Egyesült Államok abban az expedíciós különítményben, amely a gyarmatosítók elleni kínai népfölkelést elfojtotta? Milyen igazság vezette 1903- ban az Egyesült Államokat Panama ellen? Ugyanezt lehet e kérdezni az 1910-ben Nicaragua ellen folytatott akcióval kapcsolatban. Lodge úr elfelejtette talán a Szovjetunió elleni 1918-as amerikai intervenciót? Milyen igazságnak nevezhető, hogy a második világháború alatt az Egyesült Államok Grönlandon és Izlandon támaszpontokat létesített azzal az ígérettel, hogy a háború végén megszünteti azokat. ígéretét azonban nem tartotta meg. Milyen igazság igazolja a második világháború utáni amerikai kalandokat Kínában, a Fülöp-szigeteken? Kik voltak az első idegen katonák, akik Koreában harcbaszálltak? Amerikaiak. És kik lesznek az utolsók, akik Koreát elhagyják? Amerikaiak. Idézzük em [ékezetbe Amerika szerepét az 1954-es guatemalai események ben. Talán az amerikai történelemnek ezek a lapjai hiányoznak Lodge úr történelemkönyvéből? Ami pedig a jelenkori történelmet illeti, joggal írja a U. S. News and World Report, hogy aki az úgynevezett szabad világ térképének bármelyik pontját, megérinti, az Egyesült Államok valamelyik támaszpontját érinti. Negyvenkilenc országban 950 támaszpontból álló hálózaton legalább másfél millió katona tartózkodik Amerika határain kívül. Ha valaki ezt az erő jelének tartja, annak csupán azt mond hatom, hogy ez éppen a gyengeség jele, mert az igazság nem szorul ilyen jellegű védelemre. A népek igazsága pedig úgyis előbb-utóbb felszámolja ezeket a támaszpontokat. Ennek hatalmas jelei mutatkoznak már a Közép-Keleten is, éppen Libanonban is és méginkáibb a Távol-Keleten. A kihívás politikájának további jelszava a humanizmus. A katonai bázisok rendszerének kiépítésénél, a más országok belügyeibe való beavatko- Ziisnál a kihívás politikájának új jelszava a humanizmus védelme. Mit mondanak a tények? Egy olyan társadalom részéről, amelyben egy négert halálra lehet ítélni, mert néger létére nem egészen két dollárt eltulajdonított, nem nagyon illő a humanizmus magisztereként oktatni más országokat. A szocializmus humanizmusa ellen itt az amerikai és az angol felszólalás is a menekülteket igyekezett argumentumként felhozni; Legyünk reálisak, mi az igazság ezen a téren? A következők a kétségtelen tények. Ennek a századnak áz első negyedében az akkori Magyarországról több mint másfélmillió ember vándorolt ki Amerikába. De ilyen volt az arány más közép- és kelet- európai országokat tekintve is — akkor pedig még nem volt szocialista rendszer azokban az országokban. A kivándorlási láz, a kalandos életlehetőség azóta sem csillapodott le sokakban. Van egy bizonyos belső vándorlás is az ottani országokban. Amint Angliában az észak-skóciai vidékekről húzódik le a lakosság délre, Németországban, Csehszlovákiában. Magyarországon a két világháború között is állandó volt a lakosság mozgása a mezőgazdasági jellegű kétóti vidékekről az iparibb jellegű nyugati vidékek felé. Mindehhez jött két új tényező. A társadalmi és gazdasági élet közösségi átalakulása két új tényezőt hozott mozgásba. Az egyik az, hogy olyan elemeik, akik jogtalan kiváltságokat vesztettek el, idegenkednek az átalakulástól és máshol akarják boldogulásukat megtalálni. A másik az, hogy az átalakuló új élet magas erkölcsi igényekkel lép fel az egyes emberrel szemben s a köny- hyű fajsúlyú emberek menekülnek a közösség magasabb igénye elől. Mindehhez hozzájárul, hogy a kihívás politikájának propaganda jelszavai az emberek legalacsonyabbrendű indulataira apellálnak és azokban is felkeltik a kalandor élet vágyát, akik egyébként hasznos tagjai lehetnének hazájuk társadalmának. Ami Németországot illeti, a fentiekhez szeretném hozzáfűzni: az ilyen vándorlásokat kiaknázó propagandisták arról nem szoktak tudomást venni, hogy csak a legutóbbi három év alatt is negyedmillió ember települt át a Német Szövetségi Köztársaságból a Német Demokratikus Köztársaságba. Magyarországot illetően pedig azt teszem hozzá az előbbi megállapításokhoz, hogy mi sajnálattal és részvéttel gondolunk mindazokra, akik az 1958 őszi hisztérikus állapotban világgá sodródtak, sajnáljuk azokat, akik az otthonta- lanság hányódásai közepette erkölcsi és egzisztenciális válságokba kerültek. Szívesen fogadjuk vissza azokat, akik becsületes, őszinte szándékkal akarnak hazatérni. Ugyanakkor örülünk azok boldogulásának, akik becsületes munkával, új társadalmi környezetben megtalálták helyüké*. Nem akarjuk viszont az ellenforradalmi események során bűncselekményeket elkövetett fasiszta és a népre nézve egyéb kártékony elemek visszatérését. (Folytatás * 4.
