Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-14 / 217. szám
2 NAPLÓ 1958. SZEPTEMBER 14. Érdekes bejelentések a genfi atomértekezlet pénteki napián Befejezte munkáját az értekezlet Genf, MTI) A genii atom békeértekezlet pénteki ülésén elsősorban a rádióaktív hulladék tárolásának problémájával foglalkoztak. Köztudomású, hogy az atomreaktorok elmaradhatatlan mellékterméke a rádióaktív huladék, amely nem különben velejárója az atomenergia ipari kutatási célokra történő felhasználásának is. Ez a rádió aktív hulladék veszélyessége tekintetében igen sokféle lehet; Egyes esetekben perceken belül veszélytelenné. válik, más estekben viszont évszázadokon át is halálos lehet az emberi szervezetre; J. A. Lieberman, az amerikai atomerő bizottság tagjai felszólalásában hangoztatta, hogy véleménye szerint továbbra is legcélszerűbb földalatti tartályokban elraktározni a rádióaktív hulladékot. Az Egyesült Alalmok — mondotta — eddig nem kevesebb, mint 05 millió dai központi atomfizikai Intézet igazgatója pénteken bejelentette, hogy 1962 elején megkezdheti működését a Német Demokratikus Köztársaság első atomerőműve. A víznyomásos atomreaktor 70 megawatt kapacitású lesz; Dr. H. L. Reynolds, a califor- niai egyetem professzora bejelentette, hogy az Egyesült Államokban az idén ősszel kísérleteket végeznek majd atom meghajtású űrrakéták és repülőgépek előállítására. Svéd tudósok bejelentették, korlatban megvalósítható-e a hidrogénbamba reakcióján alapuló fúzió erőmű. A Már léteznek, vagy ^•építés alatt állnak atom- meghajtásos hajók, de még korai megjósolni, hogy gazdasá ságilag valóban lehetséges-e a kereskedelmi hajózás átállítása atomhajókra. A jövő évben vízrebocsátandó szovjet atom jégtörő gyakorlatilag korlátolt ideig tartózkodhat a tengeren és megteheti, amire egyetlen más hajó sem képes — megnyithaja a Szovjetunióhogy sugárzási módszerrel hét északra húzódó hatezer mérföl éven át folytatott kutatásaik des tengeri utat. eredményeként megtalálták a módját a különböző növények terméshozama növelésének. Gustavson stockholmi professzor az izotópok mezőgazdasági felhasználásának kérdésével foglalkozó sjekeió ülésén felolvasta tanulmányát, amely kifejti: az általánosságban ismert árpafajtának rádióaktív sugárzással történő egy 10 000 curie (mint ismeretes, a curie rádióaktív egységet jelent) hulladék anyagot szórtak az Atlanti óceánba és ennél kisebb mennyiséget a Csendes óceánba; (A csütörtöki ülésen szovjet tudósok hangsúlyozták: rádió- aktív hulladék anyagoknak az óceán mélyére süllyesztése azt eredményezi, hogy a halak és a hajókon tartózkodó tengerészek rádióaktív fertőzésnek vannak kitéve.) L. C. Watson kanadai tudós érdekes megoldást javasolt: indítványozta, hogy üvegtáblákból készített pincékben tárolják a rádióaktív hulladékot, ahol az évszázadokon át eltartható anélkül, hogy a legkisebb mértékben is veszélyes lenne. Boer professzor, a holland küldöttség vezetője sürgette, hogy nemzetközi rendszabályokkal biztosítsák Nyugat-Európát a rádióaktív fertőződés veszélye ellen; Barvlch professzor, a drezméshozamú árpafajtákat lehet kialakítani. Gustavson szerint ionizáló sugárzás segítségével más gabonaneműek és zöldségfélék új nagyterméshozamú fajtái is kialakíthatók; Az értekezlet munkáját ösz- szefoglalva, érdekes bejelentéseket tett pénteki ülésén Sir John Cockroft, ismert angol atomfizikus. A többi között hangoztatta: 4 Az eddig üzembehelye- zett atomerőművek „en gedelmeseknek” mutatkoznak és eddig kevés baleset történt reaktorokban; O 1963—1973-ig a külön- bőző országokban — adottságaiktól függően — az atomerőművek gazdaságilag azonos költségekkel dolgoznak majd, mint a hagyományos energiatermelő üzemek, 1075- re az új erőművek nagy többsége már atomerőmű lesz. Q Valószínűleg' 20 évre van szükség, amíg meg lehet állapítani, hogy a gya5 A jelenlegi geológiai * adatok és az elmúlt 10 esztendő tapasztalatai alapján feltételezhető, hogy a világ valószínűleg mintegy 10 millió tonna uránium készlettel rendelkezik; * Genfben pénteken tartották utolsó tanácskozásaikat az atomerő békés felhasználásának lehetőségével foglalkozó tudósok; A két hétig tartó értekezleten 69 ország mintegy 5000 atomszakértője 77 ülésen vett részt, s több mint 2000 előadás hangzott el. Becslések szerint körülbelül százezer látogatója volt annak a kiállításnak, amelyen — az értekezlettel egyidejűleg — húsz ország mutatta be a legkorszerűbb atomberendezéseit. Külföldi hírek NEW YORK Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára szombaton visszaérkezett közép-keleti útjáról és megérkezése után nyilatkozott az újságíróknak. Küldetésem célja az volt — mondotta —, hogy a közép-keleti térség kormányainak véleményét közvetlenül megismerjem, s ezeket felhasználjuk azoknak a gyakorlati lépéseknek alapjául, amelyeket az ENSZ tehet a határozat elősegítése végett. Hammarskjöld végezetül elmondotta, hogy közép-keleti megbeszéléseinek és az ottani helyzet tanulmányozásának eredményeit jelentésbe foglalva még e hónap végén az ENSZ közgyűlése elé terjeszti. MOSZKVA A moszkvai Állami Konzervatórium nagytermében szom baton átnyújtották Paul Robe- son-nak a tiszteletbeli profesz- szori oklevelet. LONDON Arthur Gavson, az AP munkatársa szerint hamarosan angol jegyzéket adnak át Pekingijén. Nagy-Britannia ebben közli, hogy nem ismerheti el a szeptember 5-i egyoldalú kínai kommunista nyilatkozatot a területi vizekről. PÁRIZS A Francia Szocialista Párt (SFIO) kisebbsége, amely ellenzi a szeptember 28-án népszavazás alá bocsátandó új alkotmányt, úgy határozott, inkább elhagyja a pártot, mintsem megváltoztassa az alkotmánnyal szemben elfoglalt jelenlegi magatartását A la carte 23 négytalálatos A 37. játékhétre beérkezett 2 470 759 lottószelvény. Felosztásra került 3 millió 700 ezer 138,50 forint. Négy találatot 23 szelvényen értek el, a nyeremény egyenként 80 568,75 forint. Három találatot 2 591 szelvényen értek el, egyenként 357.— forintot nyertek. Kéttalálatos 69 716 szelvény. A kéttalálatos szelvényre 13,30 forint jut. A csehszlovák Janiczek győzött nemzetközi motoros salakpályaversenyen Mintegy tízezer néző előtt kerültek sorra a Tüzér utcai sportpályán a nemzetközi motoros salakpályaverseny futamai. A legjobb magyar versenyzők mellett csehszlovák — köztük Janiczek Richard Európa-bajnok — lengyel és osztrák versenyzők la rajthoz álltak. A tizenhárom futamból álló küzdelemben a csehszlovák Janiczek biztosan szerezte meg az első helyet, valamennyi futamban győzött és 12 ponttal került az első helyre. A második helyet a lengyel Wrozynszkl szerezte meg, harmadik helyen a magyar Zeke, negyedik helyen a szintén magyar Sóbújtó végzett 11, 9, Illetve t ponttal. A pécsi Kárpátinak nem sikerült az első négy közé beverekednie magát, noha derekasan versenyzett. A legjobb köridő la Janiezek nevéhez fűződik, 19,S másodperc alatt tette meg legjobb körét. A legszebb versenyeket az ötödik futamban — ahol az első három helyezett, Janiczek, Wrozyn- szki és Zeke vívott nagy harcot, a nyolcadikban, aliol Wrozynszkl mögött Sóbujtó és a lengyel Ko- leczek Witold vívott igen színvonalas versenyt — és a tizenkettedik futamban láthattunk, ahol Sóbujtó az első magyar győzelmet szerezte a csehszlovák Vldrma ellen, A verseny során nagy feladat elé állította a versenyzőket a Í iálya talaja is, a nem egészen kl- ogástalan talajnak is nagy része van abban, hogy öt bukás tő- a verseny alatt és többen buktak a verseny előtti edzésen is. Mindent egybevetve: jó, néhány futamban egészen színvonalas versenyeket láthattunk és megismerhettük a nagyszerűen versenyző Európa-bajnok Janiczeket. A nagy közönségsiker pedig azt mutatja, hogy érdemes Pécsett is sa- lakmotor-versenyeket tartani ha azon színvonalas versenyeket láthatunk. 17 — Én tehát csak azért felelek, hogy gépkocsira rakják az árut? — Igen. — Ezt, úgy gondolom, elvégezhette volna egy közkatona is. — Hogy? — Melch felállt és emelkedett hangon szónokolt — Maga is csak közkatona a birodalom katonai gépezetében, Ruckert kapitány! — Félreért engem. Én csak azt szeretném, ha minél több hasznomat vennék. Gyementyev kiegyenesedett. Érezte, hogy kissé túllőtt a célon s most igyekezett helyesbíteni. — Így már egészen más — jelentette ki Melch béküléke- nyen — Beül a kocsimba s azonnal elmegy erre a címre. Uemke kapitányt keress*. Már délben jelentést kellett volna tennie a parancs végrehajtásáról, most pedig már tizennégy óra húsz van. Vonja felelősségre a késedelemért. Ha úgy látja, hogy Lemke képtelen megbirkózni a feladattal, akkor haladéktalanul vegye át a parancsnokságot, őt pedig küldje hozzám. — Értettem. — Gyementyev megfordult s gyorsan távozott az irodából, Lemke kapitányt bízták meg a könyvtár állományának ládákba rakásával. Neki kellett volna a kikötőbe eljuttatni ezt a szállítmányt, azonban szervezett ellenállásba ütközött. A könyvtárosok éjjel bezárkóztak a pincébe és senkit se voltak hajlandók beengedni. Amikor Gyementyev odaérkezett, Lemke kapitány ott állt a vastag páncélajtó előtt s szórakozottan bámulta. A katonák puskatussal verték az ajtót. Gyementyev pillanat alatt tájékozódott s már eldöntötte, mit csinál. — ön, Lemke kapitány? —* Melch parancsa, hogy azonnal térjen vissza az osztályára. Vigye magával a katonáit is. Mindjárt itt lesznek az én embereim, azok értik a dolgukat. Hát ezek milyen ládák itt? — Ennyit tudtunk megrakni és kihordani — hebegte ijedten Lemke. Jó, akkor induljon. A kapuban találja Melch kocsiját. Azzal menjen. Lemke elindult, de azonnal visszafordult. — Elfelejtettem közölni, hogy Brand fél óra múlva itt lesz a szállítmányért! — Ez már nem a maga dolga, kapitány! — kiáltott rá Gyementyev nagyképűen. Lemke elment s vitte magával a katonáit is. Gyementyev egyedül maradt az udvaron. A páncélajtó mögött néma csend. A kapitány leült a lépcsőre s átgondolta, miként menthetné meg a könyvtárt. „Ha a főfeladatom nem is tudom végrehajtani, legalább ezt próbáljam teljesíteni. Az a fontos, hogy Brand ne ellenőrizhesse a könyvtár pincéjét ” Gyementyev végigjárta a ládákat az udvaron s megszámolta, hány van. Harminckettőt olvasott meg. A címzés ezeken is: Hamburg.:; Grünwald. Nemsokára befutott Brand Opelje és egy teherautó. A katonák szótlanul rakták fel a ládákat. Brand odalépett Gye- mentyevhez. — Mi történt itt? Lemke miért nem telefonált? — Ilyen tehetetlen és lomha alakra nem lehet rábízni fontos feladatokat ■— válaszolta durván a kapitány. — Igaza van — helyeselt Brand — Lemke csak ahhoz ért, hogyan kell a bokát csattogtatni a parketten. Az emberei hova lettek? — Ezt inkább én kérdezhetném. Ideállít valami Gestapo tiszt, összeszedi őket s hiába hivatkozom Melchre meg magára, elviszi őket éktelen káromkodások közepette. Brand mosolyogva állt egy darabig. — Hát bizony néha előfor dúlnak ilyen ráfizetések ebben a zűrzavarban. — Hány láda van? — Harminckettő. — Azonnal kap róla elismervényt. Különben mondták hogy panaszkodott rám Mel- chnek. Maga az első, aki ilyet tesz. Ez tetszik nekem,;. — Pedig csak arról van szó, hogy megszoktam, hozzám akkor voltak gorombák a feletteseim, amikor nem teljesítettem a parancsot. — Gyementyev odaadóan nézte Brand dülledt szemét. — Nagyszerű — Brand tisztelgett — Minden parancsot teljesítenünk kell. Viszontlá tásra. A kif Opel a teherautó után robogott. (Folytat juhi I'/annak dolgok, amelyek láttán összeráncoljuk homlo* kunkat, de aztán tovább megyünk. Legföljebb összehúzzuk a szemöldökünket is.j* Esetleg véleményt alkotunk magunkban.n De aztán találkozunk olyan jelenséggel, amelynek láttán vagy hallatán nem is tudjuk mit kéne tennünk: sírjunk a dühtől, vagy nevessünk — adott esetben — e határtalan ostobaság és rosszindulat láttán. Most csak figyeljenek jól ide! Kint a város szélén, ahol épül az új erőmű, a sok-sok kis lapos épületek egyikén látni a feliratot: „Béke-étterem.”. Azt hinné az ember, hogy van ebben valami nagyképűség, e fenséges címben itt a hatalmas nagy összevisszaságban, ami hát jellemez egy monumentális építkezést. És mégsem! Ennek az étteremnek korszerű, ragyogóan .tiszta, világos, szellós konyhája van, aztán három kisebb-nagyobb étterme, egyiknek fala magyaros motívumokkal ékesítve, tiszta asztalok, székek, evőeszközök, hófehér tányérok és ... bőséget ígérő étlap. Például: „Előétel: sajtos omlett — 6 forint. Készétel: Stefánia marhaszelet (tojással töltve) — 5.30 forint. Sertéssült sósburgonyával 5.35 forint. — Frissen sültek: rántott ponty — 7.60 forint. Párizsi szelet pir. burgonyával — 7.95 forint. Natur szelet pir. burgonyával 6.80 forint. Halászlé — 8.55 forint.” Micsoda olcsóság! Nem csoda, mert az állam — a Me- csekvidéki Üzemi Vendéglátóipari Vállalat révén — így is kellőképpen gondoskodik a dolgozókról, ebben az esetben az építkezés dolgozóiról. Most nem is beszélünk arról, hogy a konyha valamennyi alkalmazottja igazán lelkiismeretes munkát végez, ezért csak a legmélyebb elismerés illetheti őket. Hanem maradjunk csak az áraknál! Egy sertéssültért 5.35 forintot Mfizetni igazán nem sok, igaz? Pedig a dolgozó, aki ebédszünetben leül az étterembe és kesébe veszi az étlapot — ha nem akarja az előfizetéses ebédet elfogyasztani — tulajdonképpen még ennyit sem fizet. Ugyanis a vállalat tíz forint értékű blankettát ad a dolgozónak, hat forint tíz fillér ellenében. No már most: ha az ebéd mondjuk nyolc forintba került, a pincér a blanketta átvétele után 2 forintot visszafizet a dolgozóknak, mert ugye a blanketta tíz forint értéket képvisel. Mi történt? Az, hogy a dolgozó úgy ad. fizetett 6.10 forintot a blankettáért, de 2 forintot meg lisszakapot, tehát az ebédért tulajdonképpen csak 4.10 forintot fizetett. Ha pedig Stefánia- szeletet ebédel, amelynek ára csak 5.30 forint, akkor az egész vállalati hozzájárulást — azaz 3.90 forintért — visszakapja, s így, a Stefánia-szelet nem került többe s dolgozónak, mint egy forint és negyven fillérbe, Valóságos „kánaán”, nem igaz? Előrebocsátom, a dolgozók többsége a legteljesebb mértékben megelégedett nemcsak az alacsony árak miatt, hanem az ételek kiváló minősége miatt is. Hanem aztán, n Most jön az, aminek tudtával megáll az ember esze. Egy Attila nevű fiatalember, aki technikusi képesítését is már a mi társadalmunkban szerezte meg, elég jól is keres, a napokban háromszor küldi vissza a naturszeletet, mondván, hogy „még mindig nem elég forró.” De ez még csak hagyján. Hanem olvassuk el az alábbi sorokat, amelyeknek hiteles eredetije ott ékeskedik az étterem panaszkönyvében. írója: Bükk János, 26. Építőipari Vállalat. „..A mai napon 12 óra 30 perckor nem tudtam kapni sertés rántott szeletet, azzal az indokkal, hogy elfogyott. Ekkor kértem rakott burgonyát, a pincér 12 óra 45 perckor közölte velem, hogy az is elfogyott. Ezekután kénytelen voltam rendelni flekken szeletet, amiéi csak kényszerűségből tudok megenni és azt pontosan 13 órakor kaptam, tehát érkezésem után 45 perccel. Ez és az ehhez hasonló cselekedet: pimaszság! Ismételten! Ugyanis az üzletvezető szaktárs, tudtommal többször is tett olyan ígéretet, amely szerint frissen sült, bármilyen fajtából az ebéd ideje alatt bármikor kapható lesz! A múlt esetben is ugyanezért voltam kénytelen az étlapra a fenti keresetlen szót írni. Kérem a vezető szaktársat, hogy esetleges válaszával elsősorban hozzám forduljon és csak azután más iUetékes szervekhez (például múltkor Smikál elvtárshoz) Hm. i j Nos, ami az Attila nevű fiatalembert illett, valamire szeretném figyelmeztetni: negyvenöt előtt egy tizenötezer létszámot bíró nagyüzem munkása voltam. Kaptunk délben egy tál ételt. Többet fizettünk érte, mint Attila barátunk a naturszeletért. De ez az egy tál étel rossz volt. Sok esetben romlott volt. Azzal a löttyel megaláztak bennünket. S azzal is, hogy csajkában kaptuk is állva, vagy a műhely falának támaszkodva szürcsöltük be a levest, mert az ebédidő csak tíz perc volt. Mi, tizennégy esztendővel ezelőtt nem tudtuk visszaküldeni a naturszeletet. Mert nem is volt. És mert egyébként sem voltunk szemtelenek. Bükk János panasza? Valóban — amilyen hangot használ —- az pimaszság. Nem más használta e jelzőt, hanem — ő. Mi csak megfordítottuk s ez így reális. Azért mégiscsak furcsa egy kissé, ha valaki a házigazda asztalára köp! Nem? Mert nézzük csak: az előbbi ármagyarázat iparán világosan megmutatja, hogy a munkáltató és a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat milyen örvendetes könnyítéseket tesz a dolgozók étkeztetésére. De ezzel nem szabad visszaélni! Különösen ilyen hangnemben! Az meg egyenesen nevetsé- . ges, hogy Bükk János csak „kényszerűségből" tudott elfogyasztani egy flekken-szeletet. Erre mondhatnánk azt, hogy talán gyermekkorában az asztal körül kergették, mert nem akart flekként enni?! De nem. Mégsem. Hanem inkább emlékeztetni kellene őt is — nem is a negyvenöt előtti időkre — hanem utána, az inflációra, aztán az ötvenes évek elejére, amikor már ugyan kifele lábaltunk a háborús károkból, de ... olyan életszínvonalról — mint amely meghonosul éppen ennél a vállalatnál is az olcsó étkeztetést illetően, még beszélni sem lehetett. Ma már „természetes” egyesek előtt az, hogy van étkezde, hogy van korszerű fürdő és öltöző, hogy van kultúrhelyiség és egyebek, hogy van bölcsőde és napközi és sok más szociális tény. Ha a társadalmi formánk tükrében nézzük, akkor természetes. De az már nem természetes, hogy amikor megteremtettük ezeket a szociális intézményeket és juttatásokat (keressen ehhez hasonlót bármelyik kapitalista országban, talál-e), akkor még nagy hangon követelódzünk, akkor még méltatlankodva és felháborodva kritizálgatunk — nos hát ez mégiscsak sok. Igaz is, mit tegyen az ember? Dühöngjön, vagy sírjon-e az ilyesféle panaszok hallatán? Hiába, nagyon-nagyon feledékenyek a bükkjdnasok és az attilák! Pedig kár. Ha nem lennének feledékenyei:, nem lennének nevetségesek sem.i, RAR FERENC.
