Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-14 / 217. szám

J§38. SZEPTEMBER 13.

NAPLÓ

BGITBCIÓS niUnHfl a miátás&OH

Az elmúlt hónapokban két azzal a feladattal bíztunk nyomban orvosolja. A panasz készültsége, elvi szilárdsága, = meg, hogy nyújtsanak segitsé- elintézési módját pedig közük és személyes példamutatása.

1905, szeptember 15,

get a községi pártszervezeteknek a szervezésben és az agitátorok felkészítésében. A legnagyobb eredmény az volt, hogy a párttagságnak, mintegy 75—80 százaléka aktívan bekapcsolódott az agitációs munkába. A másik pozitív

és a dolgozó parasztok jól fogadták a párt agitátorait és ez önbiza.la mi járásunkban is megélénkült a politikai agitáció.

A párttagság többsége ma már rendszeres és szervezett eszmecserét folytat a párton- Mvüliekkel. A falugyűlések, nyilvános pártnapok és a csoportos beszélgetések mellett, egyre jobban előtérbe került az egyéni agitáció. Emelkedett növelte, a párttagok az agitáció eszmei színvonala mát; is. A párttagság már bátrabb, céltudatosabb szószólója a párt- és a kormányhatározatok végrehajtásának, például a mezőgazdaság szocialista átszervezésének, a hároméves terv fő irányelveinek, valamint a községfejlesztési terveknek;

Az agitáció kibontakozását, eszmei színvonalának emelkedését a járási pártbizottság céltudatos munkával segítette elő. A járási pártbizottság az ellenforradalom óta eltelt időaz illető agitátorral, aki a legközelebbi látogatása alkalmával már meg tudja mondani az embereknek, hogyan intézték el azt. Azokban a községekben, ahol így dolgoznak a párt agitátorai, jó kapcsolat alakult ki a pártszervezet és a

eredmény, hogy a munkások pártomkívüli dolgozók között.

Ezután egy újabb lépés megtételére szántuk magunkat: megteremteni azokat a szervezeti formákat, amelyek lehetővé teszik az agitációs munka további fejlődését. A szervezeti formák közül legalkalmasabbnak a területhez kötöttség bizonyul. Lényege az, hogy egy aktivistát hosszú időre egy pártszervezet segítésével bízunk meg. így az illető jól megismeri az általa patronált pártszervezetet és a községet is. Ugyanakkor a jáMegnőtt a párt tekintélye és szívesen fogadják a dolgozók a párt agitátorait, tanácsokat kémek tőlük és őszintén, bátran elmondják, milyen megoldatlan problémáik vannak.

Most azon dolgozunk,

hogy a pártszervezetek önállóak legyenek, bátrabban kezdeményezzenek, tudják fel mérni községük helyzetét és ennek megfelelően tegyék az agitációt elevenné és mozgósító hatásúvá. E téren egyes pártszervezeteknél mér mutatkoznak a kezdeti eredmények is. A mozsgói pártvezeSzámtalanszor tapasztalhattuk, hogy olyan agitátor, aki még nem döntötte el magában azt, hogy például belép-e a tsz-be, a belépésről másokat sem tud meggyőzni. A járási pártbizottság ebből kiindulva, 17 agitációs csoportot hozott létre a járásban, amelyek csak a termelőszövetkezeti agi- tációval foglalkoznak. Ezek az agitációs csoportok 6—7 tagból állanak és mind olyan elvtársak, akik már tsz-tagok, vagy állami, mezőgazdasági üzemek dolgozói, de a községekben laknak. Az agitációs csoportokat általában közvetlenül a járási pártbizottság, egyiket- egyiket pedig jó felkészültségű vezetők irányítják. A csoportok tagjait a saját községükben bízták meg agitációs munkával. A bizottságok aránylag rövid idő óta dolgoznak, de már eddig is bíztató a működésük. Somoggv iszlón pél,, Vörös péntek...

iá

tőség figyelembe vette a közben állandó elvi harcot foly- rási pártbizottság rendszeresen ség dolgozóinak azt a kérését, dául az agitációs csoport muntatott a tömegeket lebecsülő ellenőrizni tudja: hogyan dől- hogy építsenek a_ községben kaja eredményeként megalaszektáns nézetek ellen, amelyek gátolták a párt és a tömegek közötti egészséges kapcsolat kialakulását. Jó hatással volt az is, hogy a járási pártbizottságon megszűnt az ágit. prop. munka reszortjellege, most a pártmunkának e fontos része az apparátus kollektív feladatává vált. E gyakorlati intézkedések révén a pártszervezeteink most több hasznos, gyakorlati segítséget kapnak az agitációs munkához. Ugyanakkor az elmúlt évben a pártbizottság az agitáció állandósítása érdekében létrehozta a községi agitációs bizottságokat. Ezzel a szervezeti formával azonban nem értünk el kellő eredményt, egyrészt azért, inert a bizottságok tagjai nem voltak területhez íkötve, így az irányításuk és a munkájuk ellenőrizhetetlen volt. Másrészt, nem tudtunk fenntartani kellő kapcsolatot ezekkel az agitációs bizottságokkal;

Ez év tavaszán azonban

............ ■ fordult

a „kocka“. Mindjárt hozzáteszem, hogy ebben nagy szerepe volt a járásban megszervezett agitációs napnak. Az agitációs napot nagy gonddal készítettük elő, mintegy 40 járási aktívát vontunk be, akigoznak, eredményes-e a munkájuk, ki j árnak-e rendszeresen a községbe. Másik előnye, hogy állandó összeköttetést teremtettünk a pártalapszer- vezetek és a pártbizottság között. Megfelelő időben gyorsan tudjuk tájékoztatni az agitátorokat a legfrissebb időszerű dolgokról, melyeket az agitációs munkában fel tudnék használni;

Az agitációs munka

szervezettségére tett eddigi intézkedések általában bíztató eredményt hoztak. A legtöbb községi pártszervezetünk a választókerületekhez osztotta be az agitátorokat, akik rendszeresen felkeresik a hozzájuk tartozó családokat és elbeszélgetnek velük. Helyes az a kezdeményezés is, amelyet már több pártszervezetünk alkalmaz, például a boldogasz- szonyfai, a szulimáná, a mozsgói, hogy a pártszervezetekben az agitátorokat minden hónapban rendszeresen beszámoltatják, sőt taggyűlésekén is értékelik, melyik agitátor, hogyan végezte el munkáját. A beszámoltatások alkalmával feljegyzéseket készítenek és a pártvezetőség a dolgozók jogos panaszait vagy sérelmeit

napköziotthant. Nem várt a felsőbb pártszervezetek segítségére, hanem kidolgozta a napközi otthon felépítésének tervét. Ebben a tervben pontosan meghatározták, mennyi társadalmi munkára és milyen anyagi támogatásra van szükség a község lakói részéről. Az elkészített tervet ezután a párt agitátorai ismertették a község lakóival. Az eredmény: már elkészült a napközi ott-, hon. Ugyanilyen példát említhetünk az antalszállási párt- szervezetről is. Ugyanis elhatározta azt, hogy a községben megalakítja a termelőszövetkezetet. A pártvezetőség egy körültekintő részletes tervet dolgozott 3d. melynek alapján megindították az agitációs miunkát. Azóta ebben a községben megalakult a tsz. Az ön- tevékenység, a kezdeményezés azonban még nem elterjedt; Botykapeterden, Nagypeter- den és Nyugotszenterzsébeten a pártszervezetek azt várják, hogy majd a járás agitátorokat küld a községükbe és azok végzik el helyettük a munkát:

Az agitációs munka

eredményessége, céltudatossága nagyrészt attól függ, milyen az agitátorok politikai /elkölt egy tsz és egy növénytermelő szövetkezet Megoldásra vár még az agitátorok gyorsabb tájékoztatása is. A következő hetekben és hónapokban azt tartjuk az egyik legfontosabb feladatnak, hogy a tájékoztató munkát tovább javítsuk. Még több a kívánnivaló a rétegagitáció terén. Az a tapasztalatunk, hogy a párt agitátorainak egy része nem közeledik szívesen az értelmiséghez, mondván, hogy azokkal nem érdemes vitatkozna;

Az eddig szerzett tapasz-' ===== talataink azt bizonyítják, ha rendszeresen foglalkozunk az agitációval, akkor az eredmény nem marad el és cáfolják azokat a nézeteket, amelyek azt akai-- ják bizonyítani, hogy a párt- szervezetek és a párttagság nem végzi szívesen ezt a fontos pártmunkát.

Horváth János a szigetvári járási párt- bizottság ágit. prop. osztályának vezetője.

Nem úgy hullott ölünkbe a hatalom, a jog: a népi demokráciáért megküzdött munkásosztályunk és dolgozó parasztságunk sok nemzedéke. A harcnak egy-egy kiemelkedő szakaszához vissza-visszapillantunk, erőt merítünk, tanulunk abból. Mennyi áldozat, mennyi vér, lemondás, siker és elbukás volt ebben a harcban. A magyar munkás- osztály és a dolgozó parasztság százados küzdelme a bizonyíték, hogy nem méltatlan ez a nép a hatalomra. Köszönet és hála azoknak, akik dolgozó népünket joghoz és hatalomhoz segítették: köszönet a szovjet Vörös Hadseregnek, tisztelet és hála a régi idők munkásmozgalmi harcosainak.

A magyar munkásmozgalom több mint egy évszázados harcos hagyománya között ott áll 1905 szeptember 15-e. Ettől a naptól 53 év választ el bennünket, amely „Vörös pénteki’ néven került a történelembe és amely százezres tömegek tüntetésével és sztrájkjával telt el. A budapesti üzemek és gyárak munkásai zárt sorokban vonultak a parlament elé. A szociáldemokrata pártvezetőség utasítást adott arra, hogy fegyelmezett, csendes tüntetés legyen, a felvonulás során mégis egyre gyakrabban, egyre hangosabban hangzott a jelszó: „Éljen az általános és titkos választójog!"

Ezen a napon megálltak a gépóriások kerekei, nem csattogott a kalapács, megüresedtek a műhelyek. Az üzletek nagy része zárva volt, a villamosközlekedés csaknem teljesen szünetelt. Az utca megtelt piros jelvényű munkásokkal. Óriási tömeg hömpölygött a parlament elé. A „Népszava” becslése szerint 190—150 ezer ember t>onult fel. Ezek a munkások a többi dolgozók, az elnyomott milliók nevében néztek farkasszemet a tőkések és földbirtokosok hatalmát jelentő „tisztelt Ház”-zal. Százezer torokból hangzott a kiáltás és éljenzés, öklök emelkedtek a magasba fenyegetően. A forradalmi tömeg vágyának és hangulatának a többi között így adott kifejezést a küldöttség, amely a kormány elé ment: „Néhányan vagyunk itt, sokan vagyunk ott künn, a kapun kívül, milliónyian vagyunk az országban, az alkotmányon kívül. -. -. A szétválasztó gátat lerombolni, ez a mi törekvésünk. s

A szociáldemokrata párt akkori vezetői attól tartottak, hogy a forradalmi hangulatú tömeget nem tudják majd eloszlatni a kormány ígéretével, attól féltek, hogy a tömeg -,fires kézzel” nem fog hazamenni. Valóban sok kérelgetés és fáradozás után sikerült csak „üres kézzel”, de tele szívvel hazaküldeni a munkásokat. A nap rendkivülisécás s kormány intézkedései is mutatják. A sok százezres tömeg erejétől megijedt uralkodók olyan előlcészvleteket tettek, mintha forradalom kitörésétől kellett volna tartamok. Kivonultattak 1500 gyalogost, 150 lovasrendőrt, készenlétben tartották további két lovasszázadot, valamint két gyalogos századot.

Ezen a papon is, mint annyi sok mis nevezetes napon, megmutatta a magyar munkásság erejét és szervezettségét. Amikor ma visszagondolunk elődeink erőt, öntudatot és szervezettséget demonstráló nagy napjaira, akkor arra gondolunk: nem harcoltak hiába, nem veszett kárba az igyekezet, elszántság és lelkesedés, mert amiért küldöttek, ma élő valóság. A néphatalom visszavonhatatlanul győzött azok felett, akikkel a magyar munkásosztály és népünk legjobbjai sokszor összemérték erejüket. A „Vörös péntek” veteránjai a mai nemzedék előharcosait, példáját adták a dolgozó nép jogaiért, jobb életéért folytatott harcban.

jyorongős téti napon jött a szomorú hír: " István-aknán, a második szint második keresztvágatában a délelőtti órákban légrobbanás történt. Én is ebben a légosztályban dolgoztam és csupán az volt a szerencsém, hogy a délutános harmadban. Az aknán nagy volt a riadalom. Síró feleségek> anyák és gyermekeik jajveszékelése fogadta a délutánosokat. Segíteni azonban már nem lehetett, több munkatársunk életét vesztette, sokan nyomorékokká váltak. (Az utóbbiak közül többen ma is élnek.) A bányahatóság is tüstént kiszállt a helyszínre és a veszély megszűnése után azonnal hozzáfogott a baj okainak felderítéséhez.

Miért kellett több embernek meghalnia?

Mi okozta e súlyos szerencsétlenséget?

Kik ezért a felelősek?

E súlyos kérdésekre a helyi felelősök nagyon egyszerűen válaszoltak: azok, akik ott dolgoztaik. Hogy még világosabb legyen: azok, akik már nem tudnak beszélni.

De a bányahatóság szakemberei sem fogadták el a helyiek érvelését. Másnap megkezdődtek a kihallgatások, ahol sok embert meghallgattak, köztük engem is. Elmondtam.

A keresztvágat végén lévő 2-es légguritón öt-hat elűvájási és feltárási munkahely metánját kellett-volna eltávolítani. A gurító azonban annyira el volt hanyagolva, hogy alig húzott. A gurítóhoz vezető mintegy 10—15 méteres vágat tele volt fahánccsal és forgáccsal. A nagy halom ’ forgács és háncs öngyulladás következtében lángra kapott és a felgyülemlett metánt meggyújtotta. Véleményem szerint ez okozta a katasztrófát.

A bányahatóság emberei feszült érdeklődéssel figyelték fejtegetésemet. Azt hittem, tetszik nekik, hogy egyből elmondom a lényeget. A végén még udvariasan meg is köszönték „segítségemet"’ csak a kihallgatáson szintén jelenlévő felügyelő úr arca vörösödön a méregtől. Miért? Másnap már azt is megludtam, amikor magához kéretett.

— ügy látom, magának nem édes az üzem kenyere — kezdte gúnyosan —. hát akkor majd megkóstolja a kincstárit, az biztosan jobban ízlik.

— Nem tudom, miről van szó, kérem.

— Maga ne kérjen semmit, amit akartam, megmondtam és ezzel végeztetni

SAS

V 938—39-ben Horthyék már lázasan készülődtek ,’nemzetgyarapító“ útjuk- ra: Erdély, Délvidék atb. visszaszerzésére. A megindulás politikai előkészítése cél jóiból mozgósították a fasiszta és félfasiszta párt szónokokat, akik tele torokkal dicsőítették Hitler „világot megváltó“ terveit. Ezzel egyidőben a csendőrök is erősen tevékenykedtek a hátország megszilárdítása érdekében.

Az ország gazdasági helyzete,s különösen a bányászok ellátása egyre rosz- szabbodott. 30—31 műszakra ugyanannyit kerestek, mint azelőtt 25-re. Ha valaki szót mert emelni, úgy járd, mint R. Sándor bácsi. Érdemes meghallgatni:

Bent az irodában még nem, de kifelé jövet már rájöttem a >,bűnömre„Mondj igazat, betörik a fejed.“ A hatóság emberei bizonyára ’,megmosták“ a helyi vezetők, elsősorban a felügyelő úr fejét, és ezért valakinek loholnia kell.

A következő héten reggeles lettem. Szerdán, amikor műszakról hazaérek, sir az egész család. Ebéd helyett az asztalon egy nyomtatott „S“-betűvel ellátott papírlapocska fekszik. Ez bizony katonai behívó, méghozzá nem is akármilyen: Sürgős, Azonnal, Sürgős! Mintha fej- bekálintottak volna’ hirtelen nem is tudtam mire gondolni. Az még hagyjam, hogy engem bevonultatnak, én kapok enni- de mi lesz itthon a családdal, a három éhes szájjal?! Mindez hidegen hagyta őket, a legkiseb gondjuk is nagyobb volt annál, hogy ilyen „csekélységen” törjék a fejükéi.

Tpste öszecsomagoltam, másnap reggel él- indultam Pécsre, a ,’Frigyes.“ kaszárnyába. Kissé megnyugodtam, amikor odaértem és láttam a hosszú sort. Ugylátszik- sokat behívtak, magam korabelit azonban egyet sem láttam, ami megintcsak nem tetszett. Annyian voltunk, hogy aznap nem is kerültem sorra, csak másnap délelőtt. Először egy zászlóshoz kellett menni, azt hiszem, neki kellett elkészíteni a bevonulok nyilvántartását. Amikor kezébe adtam a behívót, alaposan végigmért.

<— Árulja él fater: ki volt az a marha- aki magát ide küldte. Hát azt hiszik az okosok, hogy rokkant aggastyánokkal is visszaszerezhetjük ,JS!agymagyarorszácrot'‘.

És a zászlós úr csak bólogatott és dühöngött’ de egyedüí mégsem mert dönteni.

— Hát jói van, fater----folytatta —, ha már

it

t van, azért menjen be az orvoshoz. A leg- roszabb esetben beosztják majd valahová a „trének?‘-hez; a lovakat maga is el tudja hajtani, nem igaz?

Bementem a másik szobáiba az orvoshoz.

— Sóhajtson mélyet.

Sóhajtottam.

— Maga bányász, ugye?

— Hát öregem’ ne haragudjon, de ilyen tüdővel nem lehet katonáskodni. Menjen csak szépen haza és dolgozzon, ameddig tud!, a

T\ehogy haragszom — gondoltam magam- ban —, hiszen jobban nem is sikerülhetett volna! Félóra múlva már mint szabad ember mozogtam ismét az utcán. Hazaérkezésemnek örült az egész család’ örült az egész rokonság. Másnap reggel — kétnapos távoliét után —, mintha misem történt volna, jelentkeztem a munkahelyemen.

— Ah öregem, nem olyan egyszerű dolog ám az, hogy csak leszáttunk és dolgozunk. Maga bevonult katonának, mi pedig a szabályok értelmében kivettük az állományból, ami természetesen azzal jár, hogy újból kell kérni a munkafelvételét. Ha felveszik, el kell mennie az orvoshoz’ és ha az is egészségesnék találja, akkor nyugodtan dolgozhat — oktatott ki egy tipikus bürokrata.

Hogy is mondta..; ,-ha az is egészségesnek találja, akkor..." Ez a kijelentése sehogy sem tetszett, valamiben megint sántikálnák — gondoltam. — 35 évet ledolgoztam a bányában, a

katonaorvos tegnap utasított el éppen a szili- Ikózis végett, hát hogyan lehetek én egészséges?!

Másnap reggel ezekkel a gcmdohttőkkal kopogtattam be dr. N. Antal bányaorvos rendelőjébe, aki a felvételeseket is szokta intézni. Minden reményem benne volt, « elárulom, nem ok nélkül. Hallottam róla, hogy ez az orvos nemcsak gyógyítással- hanem politikával is foglalkozik, hogy sok baja volt már az urakkal azért- mert nemegyszer az egyszerű bányászoknak adott igazat.

Én sem csalódtam benneMagát várom már — fogadott> Jöjjön

csak, és már invitált te a másik szobáiba, ahol rajtunk kívül nem tartózkodott senki.

— Hány gyermeke van, akiket el kéd tartania? — kérdezte,

— Három.

— Ide figyeljen? Arrttt, magának most mondók, arról senkinek egy szót sem, érti?

— Magától mindenáron szabadulni akar a felügyelő úr. Azért vonultatták be katonának is. Éppen az előbb telefonálták ide, hogy magát semmi szín alatt ne találjam bányamunkám alkalmasnak. Tudja mit, fütyülünk mi ezekre, meg a ,’tanácsukra“ is — fejezte be az orvos mondanivalóját, miközben nyúlt a kezemben szorongatott felvételi papírért’ melyre nagy, gömbölyű, jól olvasható betűkkel a következőket írta:

„ÉP TÜDŐ, SZÍV. BÁNYAMUNKÁRA ALKALMAS“

M/f ásnap végre leszállhattam dolgozni, de olyan munkahelyet kaptam (irányvágat- hajtás), ahol az ember legjobban ki van téve a szilikózis-megbetegedés veszélyének. Itt is lehúztam két évet, míg 1940 telén 80 százalékos szilikózissal nyugdíjba nem tettek. Gyermekeimet, ha nehéz körülmények között is, de felneveltem. Ők is bányászok. Boldog vagyok. mert ők gyermekeiket már másként nevelhetik, van miből. Ha elmegyek hozzájuk Uj- meszesre és meglátom a kényelmesen berendezett lakásukat — örül a szivem.

örül, mert látom: harcunk: nem vök hiábavaló, érdemes volt áldozni, érdemes volt olyan sokat küzdeni.

R.&aahicsu. Jáaaom