Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-07 / 211. szám

2 NAPLÓ 1958. SZEPTEMBE® % Nagy a forgalom, rengeteg a* áru Megnyíltak a bányásznapi vásárok Komlón már kor a reggel megindultak a bányászok, bá­nyász feleségek a tanács épü­lete mögött megrendezett bá­nyásznapi vásár pavilonjai fe­lé. Reggel hét órára már mint­egy három és félezer ember gyűlt össze. A vásárt Simek Árpád elvtárs, a komlói vá­rosi tanács elnöke nyitotta meg. A kereskedelmi vállalatok soha nem látott árukészlettel jelentek meg. A pavilonokat, az elárusító helyeket igen íz­lésesen rendezték be s így nem csoda, hogy a vásárlók szinte azt sem tudták, mit vegyenek meg először. A legnagyobb ke­letje már a reggeli órákban is a műszaki cikkeknek volt — a mosógépeknek, amelyből 400 darabot hoztak forgalomba s így egy egész pavilonsort meg­töltöttek vele, a motorkerék­pároknak, hogy csak néhányat Komlón említsünk. Feltűnő volt ezen kívül, hogy a vásárlók nem annyira a konfekció és cipőrészlegeket keresték fel, mint inkább sző­nyeget', csillárt és egyéb lak- berendezési cikkeket vásárol­tak. Már a kora reggeli órák­ban nagy sikert arattak a MÉK élelmiszer cikkei, na­gyon sok csodálója akadt az Eszak-Baranya megyei Nép­bolt edény és műszaki cikkei­nek, s mint már ilyenkor szo­kás, a borkóstolókat is igen so­kan keresték fel. A komlói bányásznapi vásár méreteire és sikerére jellemző, hogy már tegnap délelőtt 5 millió forint értékű áru cserélt gazdát. A bányásznapra a bányászok utalványokat kaptak, amelyek­re különböző értékes árucik­keket vásárolhatnak. A bá­nyászutalványok beváltásá­nak határideje szeptember 7-e, vasárnap déli 12 óra. Ameny- nyi'oen a bányászok egy része ez időpontig nem váltja be utalványát, az így felszabadu­ló árukat szabadon hozzák forgalomba. Ez azt jelenti, hogy a komlói bányásznapi vá­sáron utalvány nélkül vásárol­hatók majd meg a következő árucikkek: 48 köbcentis Berva Moped motorkerékpár és Panni robogó. Ezen kívül: az új típusú 125 köbcentis Danu- via, a 250 köbcentis Pannónia a 350 köbcentis 1ZS és a 751 köbcentis BMW motorkerék­pár. A motorkerékpárok mellett villyanytűzhelyeket, hűtőszek­rényeket, Doxa órákat, bőrka bátokat és egyéb árufélesége­ket is szabódon hoznak forga lomba, ha a bányászutalvá nyakat a megszabott határ időig nem váltják be. ök-Serén Tegnap már a reggeli órák­ban benépesült a mecseksza- bolcsi Hősök tere. Megnyílt a bányásznapi ünnepi vásár. A teret a ruházati és ipardkk- pavilonok foglalják el, a ven­déglátó vállalatok a Puskin kultúrotthon kertjében verték fel sátraikat. A délelőtti órákban még nem nagy a forgalom, bár sor- banállnak már a csomagokkal megrakott emberek az autó- buszmegállónál. De hát ez még csak a kezdet. A készruha- pavilonban azt mondják: ed­dig még csak húszezer forint a forgalom (még tíz óra sin­csen), az iparcikk-kereskedés- Már reggel hét órakor meg- ből pedig még csak tizenöt kezdődött a vásár a Dózsa le- mosogépet vittek el. Ez _ már gényszállás parkjában. A Me- talán jellemzi is a vásárt, csekvidéki Üzemi Vendéglátó Nem egeszen két óra leforgása vállalat teljes éttermi felszol- húszezer forint gálást nyújt. Nem hiányzik a értékű kész ruhát és tizenöt yfrsli, bográcsgulyás és dísz­munkából. Áru van bőven és nagy választékban. Es ha el­fogy? Van még a raktárak­ban .: ■ Sok mindenről beszél ez a bányásznapi vásár a szemlélő­nek. A legnagyobb a tolongás a szőnyeg- és függöny-részleg előtt. A készruha és cipő kö­rül már kisebb az érdeklődés, a mosógépeket is elvinnék mind egy szálig, ha nem utal­ványra árusítanák, Ebből az ember arra követ kezdethet, hogy ma már a bá­nyatelepeken nincs ruha­hiány, most úgy látszik a fi súlyt már az új lakások be­rendezésére és csinosítására fordítják — azért a tolongás a szőnyegekért és függönyök­ért. Ezen felül még azt is ész­re kell venni, hogy a képző­művészeti boltba is egyre töb­ben betérnek és képpel a hó­nuk alatt távoznak. Az uránbánya munkás- szállásának parkjában íme, ez volt a múltunk Munkásmozgalmi kiállítás nyílik Pécsbányán nyílik meg a bad ég alatt. Harminc család Hajók Vencel és a többsek Ma délután pécsbányate- lepi kultúr­otthon egyik termében az üzemi pártszervezet kezdemé­nyezésére megrendezett mun­kásmozgalmi kiállítás. A ki­állítás a pécsi bányászok múltbeli életéről ad hű tükör­képet, eredeti dokumentumok felsorakoztatásával. 1905-től kísérhetjük végig a pécsi bányászok jobb éle­tért vívott harcainak történe­tét egészen napjainkig. Az első dokumentumok az 1905-ös sztrájkról beszélnek; Egy hónapig tartó munkabe­szüntetéssel tiltakoztak akkor a pécsi bányászok az egyre tűrhetetlenebbé váló bánás­mód és az alacsony keresetek ellen. Itt láthatjuk a falon az egykori felhívást, amit Va- szari Gyula rendőrkapitány szignált és amelyben a sztrájk azonnali megszüntetését pa­rancsolja és büntető szank­ciókat helyez kilátásba a sztrájkolók részére. A sztráj­kot nem szüntették meg a fel­hívásra. Csak két hét múlva tört meg a sztrájkolók ereje. Vaszari Gyula rendőrkapitány pedig végrehajtotta, amit ígért. A győztes bámyaurak tort ültek, a sztrájkolókat pe­dig kilakoltatták otthonukból. A falon lóg a festmény — Solymár Ottó idős bányász alkotása —, amely bemutatja a kilakoltatottak életét. Búto­ruk mellett kuporognak a jutott erre a sorsra. Ott éltek fedél nélkül a mai pécsbánya- telepi óvoda mögötti réten. A kilakoltatottak névjegyzéke is ránk maradt. Ott olvashatjuk mind a harminc nevet: Me- telka Antal, Molnár József, Schrott György, Mailach Vil­mos ., i Itt egy rendőrségi névsor. Huszonöt név szerepel rajta. Ennyi rendőr viigyáawtt akkor Pécsbányán a bányászokra, nehogy bármiféle „renitens- kedés“ üsse fel a fejét. Emiit egy 1917-es Munkás című lap sárgult lapjai. Arról tudó­sít, hogy a mecseks zabolcsi Kner-féle vendéglőben fegy­veres csendőrök verekedést provokáltak ki, majd a tömeg közé lőttek. Több sebesülés történt :»| Egy sor eredeti fénykép és írásos dokumentum számol be az 1918. május 20-i pün­kösdi felkelésről. Itt van a Károly utcai ház fényképe, amelyet börtönnek alakítottak át és Herszényi Z songot al­ezredes parancsára ide kerül­tek azok a bányászok, akik fel merték emelni szavukat a kizsákmányolás ellen, vagy akik egyszerűen műszakot mulasztottak. Itt vannak azok­nak a fényképei, akik részt vettek a pünkösdi felkelésben és akikre a felkelés leverése után halált kért az ügyész. Hohn Károly, Keblics Antal, képei, akiket végül is a farra-* dalom szabadított ki a börtön­ből. Itt van Deák József képe és levelezése is. Ö az 1937-es éhségsztrájk után kényszerül külföldre. Spanyolországba ment. Ott is halt meg a fa­sizmus elleni harc hőseként) Leveleiben, amíg csak a toll és a fegyver ki nem esett a kezéből, harcra buzdítja az itthon' maradiakat. Sztókucsa Izsák fényképe* rendőrségi adatfelvételi lap­ját, ujjlenyomatait is itt lát­hatjuk. Négy hétig internál­ták 1944-ben, majd rendőr­ségi felügyelet alá helyezték* Az indoklás egyszerű: balol­dali magatartás. Csak ennyi* semmi egyéb. íme, ez volt a múlt. így éltek a pé­csi bányá­szok. Ezt a múltat akarták fel eleveníteni 1956-ban. Az ellen forradalom pécsbány a te lepd dokumentumai is elfoglalnak egy fairészt. Dobrovics Emil és az általa vezetett munkás­tanács működését reflektor­fénybe állító, általuk kiadott írásos intézkedések, becsüle­tes bányászok leváltásáról szóló utasítások és Dobrovics Emil munkakönyvé, ami sok mindent elmond a gazdája jel­leméről. Tanulságos ez a kiállítás, amelyet Kovács István üzemi párttitkár és Kőszegi István pedagógus állított össze. Doktorrá fogadom i mosógépet, de ez még kevés­nek számít. A várható „ro­ham" délután kezdődik majd, ha a férfiak hazajönnek a Kitüntetett bányászok A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa a VIII. bányásznap al­kalmából kiváló munkája el­ismeréséül a Munka Érdem­rendet adományozta Jazbin- csek Vilmosnak, a Komlói Szénbányászati Tröszt III-as akna főmérnökének. A Szocialista Munkáért Ér­demérem kitüntetést adomá­nyozta: Bozsér (S) Jánosnak, a Pécsi Szénbányászati Tröszt vájárának, Herr Károlynak, a Pécsi Szénbányászati Tröszt bányamesterének, Heller Ala­josnak, a Pécsi Uránbánya üzemvezetőjének, Kovács Lászlónak, a Pécsi Uránbánya vájárának, Schwarcz József­nek, a Komlói Szénbányászati Tröszt vájárának, Szandtner Józsefnek, a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt szakszervezeti tröszt bizottsága TB-elnökének. A Munka Érdemérem kitün­tetést: Beck Ferencnek, a Pé­csi Szénbányászati Tröszt osz­tályvezetőjének, Fulmer Jó­zsefnek, a Pécsi Szénbányá­szati Tröszt főmérnökének, Garai Józsefnek, a Komlói Szénbányászati Tröszt körlet- vezetőjének, Gungl (2) Antal­nak. a Pécsi Szénbányászati Tröszt vájárának. Hegedűs Istvánnak, a Pécsi Uránércbá­nya Vállalat vájárának, Hu­szár Sándornak, a Komlói Szénbányászati Tröszt vájárá­nak, Jiraszek Antalnak, a Pécsi Szénbányászati Tröszt műveze­tőjének, Mánfai Ferencnek, a Pécsi Szénbányászati Tröszt vájárának, Oláh Sándornak, a Pécsi Uránércbánya fúrómes­terének, Papp Istvánnak, a Komlói Szénbányászati Tröszt körletvezetőjének, Rékásl Ist­vánnak, a Pécsi Uránércbánya Vállalat főmérnökének, Pász­tor Gyulának, a Hidasi Szén­bánya Vállalat főmérnökének, Szántó Jánosnak, a Komlói Szénbányászati Tröszt főelő­adójának, ifj. Szabó Jánosnak, a Komlói Szénbányászati Tröszt frontmco tér ének. nótoros ebéd sem. Óráról órára egyre nagyobb mérték­ben özönlöttek a vásárlók. A szőnyeg fogy leginkább, mondja mellettem egy fiatal­asszony. Nagyon sajnálom, hogy nekem már nem jutott. PáIfi Norberték is szőnyeget vettek, 3325 forintba került. *— A hűségjutalomból van — felelték kérdésemre. — Na­gyon örülünk a szép szőnyeg­nek. Három óra alatt 70—80 sző­nyeg fogyott el és ezek közül 15 darab 3000 forintos volt. A délelőtt folyamán 15 vég csipkét és klöpl-függönyt vá­sároltak meg. Nägyon keresik mindenütt a nylon árut, de a paplant és bútorszövetet is. A nylon férfiingek szinte pilla­natok alatt fogytak el, de so­kan vásárolják a régóta kere­sett habselyem és nylon fe­hérneműt, a 98 forintos hófe­hér nylon sálakat is. Zsúfolt a konfekciórészleg, szép kivitelű téli és átmeneti kabátok, ballonok és bőrkabá­tok cseréltek gazdát. Sok 400 és 520 forintos gyermekkerék­pár fogyott el ez ideig. Tetsziki az újdonság a játé kosztályon, S a guruló mackó és óriáskerék.} Roller és hintáié korlátlant mennyiségben kapható. A Pécsi Orvostu­dományi Egyetem virágokkal díszített auláját szombaton délben tizenkét óra­kor szülők, hozzátar­tozók, jóbarátok, is­merősök, menyasszo­nyok töltötték be. Azért jöttek el ide ünneplő ruhában, hogy részt vegyenek a legújabb orvosje­löltek ünnepélyes doktorrá avatásán. Az egyetemi tanács bevonulása után, dr. Ruth Tivadar rektor megnyitotta az avató ülést, majd sor ke­rült az orvosjelöltek eskületételére. Ez-' után a rektor dok­torrá fogadta őket. összesen harminc­hét orvosjelöltet avattak doktorrá, akik közül tizenöt nő, huszonkettő pe­dig férfi. Tizenegyen „summa cum laude", legnagyobb dicséret­tel, tizenhét pedig „cum laude“, dicsé­rettel végezte el or­vosi tanulmányait és ilyen minőségben avatták doktorrá. A rektor átadta nekik az orvosi dip­lomát, majd a jelöl­tek köszöne tét mond ­ták a tanárok fára­dozásaiért. Ezután dr. Hu th Tivadar rektor mondott be­szédet: önök most es­küt tettek arra is — mondotta többek kö­zött — hogy orvosi tudásukat népünk egészsége és a bete­gek javára fordítják. Valamint arra, hogy minden igyekezetük­kel azon lesznek, hogy működésükkel a Magyar Népköztár­saság megerősödését és fejlődését előmoz­dítják. Orvosi műkö­désűk során eskü­jük, orvosi és embe­ri lelkiismeretük sza­va soha ne halkul­jon eL t— Az orvosokra az ember, a nemzet leg­drágább kincsének, egészségének gondo­zása vár. Ezért tudá­suk továbbfejleszté­se *— embertársaik és a nemzet iránti kötelesség — fejez­te be beszédét dr. Huth Tivadar, az or-* vostudományi egye* tem rektora. A beszéd elhang­zása után az új or­vosdoktorok boldo­gan fogadták sze­retteik, hozzátarto­zóik, jóbarátaik és ismerőseik gratulá­cióit, dl) — Hogy ? ,Ne is gon­doljak szeretett hadosztályom­ra, amikor erről az átkozott helyről továbbhajózunk? Eb­ben a földben nyugosznák már örökre. Valamikor együtt ma­síroztam velük Párizs diadal­ívei alatt. A Führer személye­sen üdvözölt bennünket. Mi­ért is maradtam életben, őr­nagyom? Most aztán talpalha­tok az irodákban, ahol bi­zonygatni kell ezeknek a fa- fejű katonaruhás firkászoknak hogy élek, cselekedni akarok. Rám meresztik ónos szemü­ket, kereszitülnéznek rajtam, mintha nem léteznék, akár­csak a hadosztályom. A front­ra meg nem akarnak kikülde­ni. „Nem érdemes kihívni a sors haragját“ —■ mondja ne- tg?* körtnőne. De semmi jó tanácsot nem ad a többi sem. Folyton azt haj­togatják, hogy pihenjek, húz­zam meg magam, hisz eleget szenvedtem már. En azonban nem akarok pihenni! Nem akarok! — Gyementyev akko­rát csapott az asztalra, hogy a tányérok a levegőbe ugrot­ták. — Csendesebben Rttc kert. — Sandel óvatosan körülné­zett. — Amíg maga eltűnt, mint szürke szamár a ködben, tel­jesen elfeledkezve rólam, ad­dig én találtam magának el­foglaltságot. Gyementyev arca felragyo­gott, de kissé még kételkedett. — Igen, találtam valamit, nem olyan nagy dolog, de azért mégis csak munka. A hátország polgári ügyeivel foglalkozó osztályon dolgo­zom. Mi intézzük az értékek kivitelét a birodalomba.., a polgári értékek kivitelét. Azt hiszem nem szükséges bőveb­bet mondanom, a többét már érti. — Hogyne érteném. Csak azt nem foghatom fel, mi szüksége van Németországnak ezekre az értékekre? r— Ezt ne firtassuk — mond­ta Samdél mdgoeém **-> azt tudnám ajánlani, ne sokat törje ezen a fejét. A Gestapo épp két nappal ezelőtt vitt el egy tisztet az osztályunk­ról. — Miért? — kérdezte azon­nal Gyementyev. — Megtagadta a parancs teljesítését. Különben egy hisztériás alak volt. Mondott is valami feleslegeset a pa­rancsnoknak .ii Na de isten belé. AlßSßl tCTfl magáról a pa­rancsnokunknak. Beleegyezett abba, hogy felvegyük az előbb említett tiszt helyére, először azonban szeretne magával be­szélni. Azonnal odamegyünk.., El is felejtettem mondani, Melchnek hívják. Gyementyev majdnem el­mosolyodott, hogy ismét ebbe a Melchbe ütközik. — Szörnyen bonyolult em­ber, — folytatta Sandel, —i régóta ismerem, a tisztiisko­lába is együtt jártunk. Ami­kor megkezdődött a háború, gyors karriert csinált, bár a frontnak színét sem látta, folyton a hátországi ügyekkel foglalkozott. Azt beszélik a rossz nyelvek, hogy vagyont szerzett így. Ez persze nem biztos, s különben is az ő sze­mélyes ügya. Óriási összeköt­tetése van. Az egyik fényké­pen Bormann áll mellette. Egy levelet is mutatott nekem a múltkor, amit Rosenberg írt neki. Nagyon szeret hen­cegni. Különben nagy kopo­nya. Meg kell adni, nagyon tud dolgozni. Nála jobb szer­vező nem igen akad, a Gyementyev egy óra múlva ott ült Méleh irodájában. San­delte l együtt. A tágas helyi­ségben középen hatalmas író­asztal állt. Mögötte apró em­berke ült. A feje, mint valami dudor ingott az asztal politú­rozott teteje felett. Amikor Sandel és Gyementyev belé­pett, a dudor megrezdült. Melch felpattant az íróasztal mellől. Hajába már ősz szál­lak vegyültek, mégis olyan volt mint egy kamasz. Arca gyerekes, síma és pirospozs­gás, szája különös alakú. Nagy sötét szeme volt. Melch bemutatkozott Gyementyev- nek, s acélosan megszorította a kapitány kezét. Az iroda sarkában kis asztal állt, kö­rötte néhány fotel. Melch oda­vezette a tiszteket. Amikor már helyet foglaltak, Sandel igy szólt: — Ez Ruckert kapitány, akiről már beszéltem. Melch kíváncsian méregette egy darabig Mindketten szótksmd nézték egymást. — Sandel btotootm közölte már a feladatunkat — mond­ta Melch. — Igen, bár a részletekről nem beszélt — válaszolt Gye­mentyev készségesen. — Remélem nem kételkedik abban, hogy Németországnak feltétlen szüksége van a munkánkra? Gyementyev önkéntelenül Sandelre pillantott: „Csak nem szőtt Melchnek az előbbi beszélgetésünkről?" Melch, aki elkapta Gyementyev pil­lantását, másra gondolt. — Látom nem értette a kérdést. Igyekszem megma­gyarázni, miről van szó. Az az állás, amit be fog nálunk töl­teni, azért üresedett meg, mert az ide beosztott tiszt ar­ra a következtetésre jutott, hogy saját személye az egyet­len nemzett érték, amit innen minél előbb el kell szállítania Németországba. — Melch teli szájjal nevetett és Sandelra •kacsintott, aki alázatosan visz- szavigyorgott. Végre abba­hagyta a nevetést, * újra Gye- ■mentyevhez fordult. — Ismen valaki magát, van .ajánlója? Gye men ly ev szomorúan mosolygott. — A katonát sose ismerik. Ha a parancsnokomnak is si­kerül, mint nekem kimenekül­nie abból a pokolból, aJckor most megmondaná, hogy nem vagyok más csak „igazi kato­na". Ennél nagyobb dicséretet pedig senki sem kaphatott Feildmeier tábornoktól. — Ügy. hát annak a régi­módi csodabogárnak a hadosz­tályában szolgált?. (■rolytatjaJe)

Next

/
Oldalképek
Tartalom