Dunántúli Napló, 1958. szeptember (15. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

2 NAPLÓ 1958. SZEPTEMBER 8, Az asszonyok víddnté&ut — ­de a gyermekekért is! Több asszony kereste ■ i'.J1 ■■ '■ fel a vá­rosi no tanácsot, sírva, panasz­kodva, feliháborodva, elkese­redve. .Nem akarnak több gye­reket, a bizottságtól meg is kapták az engedélyt, s a klini­kán elküldték őket. Még jól rá­juk is pirítottak, nem szakít­ják meg a terhességet. De mi­ért, miért? Elmentünk hát a Szülészeti Klinikára, hogy megnézzük, mi a valóság ebben a rendkívül bonyolult ügyben? Az asszonyok egymásután jöttek ki asz ajtón, elkeseredet­ten, néhány an sírva. Egyik­nek két gyereke volt már és harmimcnyölc éves fejjel nem akart még egy kicsit. A másik­nak is volt már egy, de egy hónapja otthagyta a .férje, s így nem tud majd elhelyez­kedni. A harmadik még lány volt, félt a szülők haragjától, a következményektől, a jövő­től. S a többinek is, azoknak is, akiknek ilyen kézzelfogható okuk nem vélt a terhenségmeg- szakításra, mindnek látszott aj arcán a kétségbeesés, a várat­lanul nyakukba zúdult gond miatt átvirrasztott éjszakák nyoma. A régebbi pamaszkodók az eilen lázadoztak, hogy az or­vosok itt csúnyán bánnak ve­lük. Ezeknek legfőbb panaszuk az volt, hogy akkor miért van a törvény, miért vannak az engedélyek, ha a gyakorlatban mégis korlátozzák az asszo­nyok fogait? Miféle törvény az, amely csak van, de nem old meg semmit, nem segít az em­bereken? A klinika orvosainak, az igazgatónak, szóval azoknak, akiknek naponta öt-tíz-tizenöt asszony megy át a kezén, akik más, általánosabb nézőpontból vizsgálják a kérdést, az a vé­leményük. hogy abban az asz- szónyoknak nincs Igazuk, hogy indokolt esetben elutasítják őket az orvosok. S valóban, a maiak közül azok kérését elfo­gadták, akiknél teljesen, ért­hető, hogy nem akarnak gye­reket szülni. S az orvosok meg­lássa n már súlyos, szerteágazó, társadalmi problémává nő. A szülések száma évről-évre csök­ken, az abortuszok következté­ben múlt évben kb 10 nő meg­halt, kb 200 súlyos, életre szóló betegséget szerzett, és nagyon sokan kisebb-nagyobb mérték­ben elvesztették az egészségü­ket. Minden nő — kerüljön bár a legjobb orvos kezébe — 50 százalék eséllyel néz a meg­betegedés elé. Igen. Ahogy van, az tehát tt nem jó. Nem lenne megoldás a korlátlan lehető­ség, de a teljes eltiltás sem. A jelenlegi törvény sokat segí­tett, de pillanatnyilag már nem jelent megoldást. De hát néz­zünk a törvény mögé! Mi len­ne a lehetőség a probléma megoldására, de legalább az enyhítésére? Orvosok, hozzá­értők, lantott a lehangoló statlszti kába, azt mondja: a megelő zés. Asszonyok, akik ott elsírtá­tok magatokat, asszonyok, akik esetleg ezután fogtok sírni — lám, az egyetlen megnyugtató lehetőség az, ha mind elmen­tek azokra a sokszor lebecsült tanácsadásokra, előadásokra. Okosan, intelligensen kell él­ni, s nem elég, ha valaki. sír a meglévő baj miatt, és jobb híján szidja az orvosokat.. Az orvosokat sem lehet tel­jesen felmenteni, ez igaz. Ment­ségükre viszont felhozhatjuk a nehéz munka (és valljuk meg, ez a munka, a következmé­nyeket látva, cseppet sem fel­emelő) és egyéb miatti ideges­séget, és egynéhány olyan dol­got, ami valóban hajmeresztő. Jött például egy asszony, aki azt hozta fel indokul, hogy ki­rándulni akar menni a hegyek­be, s egy másik, aki a balato­ni vitorlázást látta veszélyez­tetve a terhesség által; Mindent egybevetve: az asz- szonyok ne kívánjanak, többet az orvosoktól, mint embersé­ges, udvarias bánásmódot, s lássák be, hogy nem mindig nekik van Igazuk. Ha pedig valami igazán komoly pana­Az orvosoktól pedig az em­berséges, tisztességes bánásmód és a teljes méltányosság, igaz­ságosság mellett várjuk, hogy lássanak hozzá ennek a nehéz kérdésnek a megoldásához. Ha „kis pont” is vadaki, azért még cselekedhet, már csak azért is, mert sok „kis pont” már ko­moly tettekre képes. Egyetlen, de égető tenniva­ló: előadások, felvilágosító ta­nácsadások megszervezése és látogatása. Lássák be az asz- szonyok, hogy mindez az ő és gyermekeik érdekében törté­nik. ' Hamarosan hírt adunk' I .....- " a jövőben ar ról, hogy hol, mikor tarta­nak ilyen előadásokat, s re­méljük, hogy ezzel is segítünk sok tehetetlen asszony baján és sok kicsi csecsemőn ÍR FADRUSZ JÁNOS sízüietésémíc üiáJioAik |V1 int ragyogó üstökös, mely közbenjárására, felvették a feltűnik, hogy fényével Zayugrócon megnyílt faszob­rász iskolába. beragyogja az eget, úgy tűnt fel Fadrusz János, a pozsonyi vincellér fia a magyar művé­szet egén és alig két évtizedes ragyogás után, sok-sok be nem váltott ígérettel, üstökös mód­jára tűnt le erről az égről, melynek oly sok fényt adott. Fadrusz János 1858. szeptem­ber 2-án született, apja morva, anyja francia származású, po­zsonyi vincellér leánya. Az elemi fukola és két reálosztály elvégzése után Leinwandemél, később Neurohemél, a legki­tűnőbb pozsonyi műlalkatos mesternél ismerkedett meg a lakatos szakmával. 1874-ben remekbe készült vasrácsa alap­Nevét egyforma elismeréssel említik itthon és külföldön egyaránt. „Krisztus a kereszt­fán” című munkája, mellyel egy kompozíciós versenyen el­ső díjat nyert, hozza meg szá­mára az első nagy sikert, di­csőséget. A papság azonban, éppen azt ami a legnagyobb ér­téke ennek a szoborműnek, — embersége — hibának jelentet­te ki és márványba faragását megakadályozta. így maradt gipszben a magyar szobrászat egyik legnagyszerűbb alkotása. A „Krisztus a keresztfán” megalapozta hírnevét, melyet fokozott űjabb sikere. 1891-ben volt mesterével, Tilgnerrel ján felszabadult, alkotását a kézműiparegylet aranyéremmel ^Stíb^lSSSie tüntette ki. _ ­1875-ben, ták meg a nagyméretű emlék­mű elkészítésével. Élete első igazán nagy munkája volt ez, és jóformán még hozzá sem kezdett az emlékmű elkészíté­séhez, amikor elnyerte a leg­kiválóbb magyar szobrászokkal szemben a kolozsvári Mátyás király emlékmű pályázatának első díját is és ennek kivitele­zésére is ő kap megbízatást. Ez a két nagy szoborkompo­zíció Fadrusz két legismertebb és legnagyobb sikerű alkotása. Előbbi fehér carrarai márvány­ból készült. A művész szemé­lyesen Is részt vett Carrarában a márványtömb kiválasztásá­ban és jelen volt kifejtésénél is. A három alakos szoborcso­port, mely magas talapzaton állott, megsemmisült. A Mátyás király szoborcso­a Mária port, melyet nagy arányú ar­Terézia emlékmű pályázat első chitektura fog össze, Kolozsvá- volt rajztanára díját és ennek alapján őt bíz- ran, annak főterén áll. öt ala­rr Őszintén mondja meg Hlijldcniki sTci JvlCSl (SWSüIIlUn, Ip; ♦. IO l vuu rojouuidld Uljdl C3 0I1Ijüiv autpjdll Ul 17Icf“ run, a tehamrniló «»atUrtí­...................................................................................................—...............................................................^os> Mátyás király magas ta­la pzaton harci ménjén ul, míg ; lent jobbról és balról két-két > történelmi alak egészíti ki a [kompozíciót. A kompozíció lo- í vasszobra a világ legjobb lovas [szobrai közül való. 1896-ban a i párizsi nemzetközi kiállításon [ a bíráló bizottság egységes ha- [ tározata alapján „Grand Prix”- í vei, a legnagyobb díjjal tüntet- ; ték ki. Míg két legnagyobb és nagy- ; szerűbb alkotásán dolgozott, [több kevésbé ismert alkotása [született. Ezek közül a legne- : vesebbek; a zilahi Wesselényi ; emlékmű, a kisbéri Wenkheim [ lovasszobor, „Toldi viaskodása : a farkasokkal” és a szegedi Tisza szobor. 1903. október 28-án halt meg tuberkulózisban, magával víve [ sok-sok ígéretet, hiszen leg- : alább nyolc-tíz nagyméretű : emiékszobor megmintázását [ várta tőle az ország. Fadrusz János nélkülözé- sekben és dicsőségben egyaránt gazdag élete alkalmas : arra, hogy Ifjúságunk tanuljon : belőle. Élete céltudatos; lanka­datlanul tanult és a két reál­osztályt végzett lakatos-segéd éhezve, koplalva küzdötte fel világították új oldalaikról ezt a szűk van, merjék ezt elmon- sokat vitatott kérdést, amely dank mit érez egy-egy épület átadása után? — kérdem az építés­vezetőtől, aki éppen az imént adta át a beruházó megbízott­jának a nyugati vá­rosrész első üzlethá­zát — Elsősorban nagy megkönnyebbülést; Mert úgy van az, hogy az embernek nincs se éjjele, se nappala, amíg épül a rábízott épület. Ne értsen félre, nem olyan izgalom ez, amilyent azok érez­hetnek, akiknek „vaj van a fejükön“. Nem rettegés, hanem in­kább jóleső hizsergető érzés ez; — Nem tudom, más hogyan van az ilyesmivel, én még álmodtam is, nem is egyszer erről az üz- letháaról, Még az utolsó napokban is. Akkor már igaz, többről volt szó, mint az építkezés kezde­tén. Mert hiszen rajt volt már az épületen a belső, külső vako­lat, a lábazat már­ványburkolata is el­készült. Elég lett vol­na az egész munka el rontásához, hogy va­laki véletlenül lever­je a vakolatot, vagy megkarcolja a már­ványburkolatot — különösen a gyere­kek szeretnek itt ács­kapoccsal vonalakat rajzolni a falakra —. Az ilyen gondolatok aztán még álmában is meglepik, az em­bert; — Én is hallgathat­tam emiatt az épület miatt a feleségemtől — mondja a segéd­iparosok egyik veze­tője, — Mesélni szok­tam erről az épület­ről éjszakánként. Mondta is a párom nem is egyszer: hagyd már fiam a fe­nébe azt az üzlethá­zat, nem vagyok én arra kiváncsi éjnek idején, hogy milyen lesz benne a világítás, meg hogy márványt* lesz-e vagy nem; — Az igazi drukk mégiscsak az átadás napjának reggelén jön az emberre, — veszi át a szót ifimét az építésvezető. — Nem talél-e valami „hézagot” az átvevő? Meg lesz-e elégedve, vagy pedig nem? Olyan ez a drukk, mint amikor a Jelefi diákot felelésre szó­lítják. Tudja, hogy fe készült, de azért mégis szaporábban ver a szíve egy ki­csit;!, De hát őszintén szól­va, ha nem lenne ez a drukk, és nem ál­modna az ember az épületéről, akkor nem is lenne sok öröm egy átadás nap­jában. Mert az átadás napja, vagy öröm vagy méreg. Mert tudja, hogy van? Né­ha még a jeles tanu­lót is érik meglepeté­sek;:; Na de most ilyesmiről ne is be­széljünk, mert ez az átadás jelesre sike­rült. Az átvevő a leg­nagyobb megelégedé­sét fejezte ki. Ez pe­dig nagy szó, ezért már szabad hízná is egy kicsit. Jöjjön igyunk egy pohár sört az átadás örömé­re, aztán drukkol­junk együtt a követ­kező épületért, hogy kpzo odú leien noev. magát Európa legnevesebb XkTSe sike \ «obrászai közé, szerénységé- anmak is jelesre sike-j a művészet iránti alázatos szeretetével pedig kiérdemelte a legnagyobb elismerést; népe szeretetét. Ravatalánál ott állt az egész ország. — dl — rüljön az átadása. (Kurucz) iiiiiiiimwmw ben élő feleségének, Llzettének írt. S ha valakinek eszébe ju­tott volna, hogy ellenőrzi, csakugyan létezik-e Berlinben ez a Űzette, az Alexander­platz 4-ben, valóban megtalál­ta volna. Sőt, azt válaszolta volna az érdeklődőnek, hogy réges-tég vár már erre a le­vélre, hisz férje Paul Ruckert hónapok óta egy sort sem Irt. (7) Gyementyev a hadműveleti csoport embereivel és Devgalev A posta zsúfolásig ezredessel közösen a legapró­tele volt. „Remek fickó, tudja, — Nem, kérem — válaszolt ugyanolyan halkan Gyemen­tyev, és előre sietett. remegő hangon az öreg. — Hogy van, nincs semmi Elment a kávéház mellett és hol a legjobb találkozót adni” — gondolt Gyementyev az ősz- szekötőre. A kapitány jó egy órával előbb ott volt a postán. Ki akarta kémlelni, hogyan visel­kedik Pavel Arvidovics, amíg rá vár. S ami a legfontosabb, attól tartott, hogy kelepcébe csalják, hiszen személyesen nem ismerte Pavel Arvidovi- csot* Lehet, hogy azért nem stimmelt a jelszó, mert nem az összekötő, hanem valaki más válaszolt... Gyementyev vé­gigfürkészte a helyiséget, de semmi gyanúsat nem észlelt. Sikerült olyan helyet kapnia a hatalmas asztalnál, melyen a táviratokat írták a hogy a terem minden sarkát és a bejáratot is kitűnően láthat­ta. Vett egy borítékot a hozzá­való papírral, s kétszer meg­rágva minden mondatot, bele­fogott m levélbe, amit Berlin* lékosabban kidolgozott min­dent, amikor a feladat végre­hajtását megbeszélték... Gyementyev azonnal felis­merte Pavel Arvidovicsot, sőt, kicsit még bosszankodott is a viselkedésén, mivel nagyon fel­tűnően várakozott. Gyemen­tyev nem ment azonnal oda hozzá, azt akarta, hogy jól körülnézzen a helyiségben. Pa­vel Arvidovics körbesétált, vé­gül az újságos bódé előtt ál­lapodott meg, ahol sokan tüle­kedtek. „Nagyszerű ötlet” — dicsérte meg gondolatban az öreget a kapitány. A féligkész levelet zsebébe gyűrte, felállt és szintén oda- állt a bódéhoz. Az öreg figyel- mesen megnézte az arcát, de tisztek, nyiiVán nem ismerte fel éjsza­kai vendégét. Gyementyev vett néhány újságot, s kitartóan bá­multa az öreget. — Bocsásson meg, hogy meg­szólítom, de azt hiszem magá­nál lakik Nelke katonaorvos. Ugye nőm tévőd**? zősködött, hogy mindenki hall­hassa, miről beszélnek. — Nem hazafelé megy? Együtt mehet­nénk talán, megnézném a la­kóját. Az öregnek tdeje tem volt magához térni, Gyementyev belekarolt és kivezette a pos­ta épületéből. —7 A sarok után balra van a Hóld-kávéház, ott várom tíz perc múlva — súgta az öreg. —! Rendben válaszolt majd visszafelé indult. A kávéház csaknem volt s Gyementyevnek újra bosszankodnia kellett az össze­kötő tapasztalatlansága miatt. Hogyan üljön le a német biro­dalom tisztje egy „civil pat­kány” mellé? Erre könnyen felfigyelhetnek. Azonban nincs más válasz­tás. Odalépett sietve az asztal­hoz. — Megengedi, hogy helyet foglaljak? ■» Tessék-h Gyementyev leült, és tanul­mányozni kezdte az étlapot. — Ne nyugtalankodjék — súgta az öregember —, meg­bízható helyen vagyunk. A tu­lajdonos a mi emberünk. A la­kással az a helyzet, hogy nem. alkalmas találkozó megtartá­sára, mivel kényszerítve vol­tam egy lakót oda venni. A parancsnokság közelében lévő házakban úgyis minden la­kásban elhelyeztek valakit. — Ki az a Grimm? — A Gestaponál dolgozik. Milyen beosztásban, arról nincs tudomásom. Nagyon szi­gorú ember, korán megy, ké­ürés sőn jön. Akkor se tudnék róla többet mondani, ha agyonütné­nek. — Igen, értem és mit csinál maga? — Semmit. Három hónapja megszakadt a kapcsolatom. — Van valami fontos híre? — Van. Megkezdődik a ki­ürítés. A kivont csapatokat ha­jón szállítják el. — Erről értesültünk. Mi van még? — A letartóztatásokat is fo­kozzák. — Tudjuk. Pavel Arvidovics elhallga­tott, búsan forgatta ráncos ke­zét. — Ne bánkódjék ezért, mi elismerjük az érdemeit, s egy­ben köszönjük is fáradozását A leadóért majd eljövök a la­kására. — Hej, ha előbb jön legalább egy hónappal! — mosolygott szomorkásán az öreg —, min­den másképp alakul, a szobát is megkapta volna. Eső után köpönyeg meg aztán különben is más tervem van. Hát én megyek Pavel Arvidovics, a viszontlá­tásra. (Folytatjuk.) Hírek Sellyéről Jól jövedelmeztek az idén a sellyei tanácsi vállalatok. Az áprilisban Indult beton­üzem az első félévet 70 ezer forint nyereséggel zárta. Hídgyűrűt, kútgyűrűt, itató­vályút, járdalapot és beton­oszlopot gyártottak olyan mennyiségben, hogy a járás szükségleteit tökéletesen ki* tudták elégíteni. * Régi és eléggé kínos Sely- lyén a szülőotthon ügye. A lakosság már a tavasz óta várja, hogy az ígéretből való­ság legyen. Annak, idején pillanatok alatt összegyűj­tötték a szükséges 110 ezer forintot, megvették az épü­letet. Most már teljesen rendben áll az épület, csak a megyei egészségügyi szervek intézkedésére lenne szükség, hogy a várva-várt szülőott­hon végre létrejöjjön. * Egyedülálló az országban, Sellyén, hogy a tanács keze­lésében van a húsüzem. A tanácsi kezelésű húsüzem na­gyon jól ellátja feladatát, ed­dig még semmi panaszt nem hallhattak rá, és készítmé­nyei is kifogástalanok. Már­cius elsején került a tanács kezelésébe és július végéig 60 ezer forint hasznot hozott. * Az így összegyűlt pénzt a községi tanács Sellye szépí­tésére fordítja. Csúnya folt Sellyén a tanács épülete előt­ti kietlen, poros tér, amin rendszerint szekerek állo­másoznak. A tanács tervbe vette, hogy még ebben az év­ben parkosítják, bekerítik a teret, hogy méltó legyen • tanács S2ép épületéhez és t mögötte elterülő parkhoz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom