Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

»58. AUGUSZTUS 1.

NAPLÓ

3

Jól működik a mohácsi olvasókör

A Mohácsi Földműves Olvasókör 1957. februárjában alakult. Ekkor 100 tagja volt, jelenleg több mint 180. A tagság az egyesület fenntartásához, a szükséges irodalom, folyóirat, újság beszerzésének költségeihez évi 50 forint tagsági díjjal járul hozzá. A tagság számának emelkedésével csökkenteni kívánják a tagdíjat.

Ez év elején az olvasókör mintegy 3 500 forint készpénzzel rendelkezett, amelyből az ifjúság részére zenegépet vásároltak. Az egyesület helyiségében a járási könyvtár letéti könyvtárat létesített, ahol mindenki megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő köny vet. A megalakulás óta 3 közgyűlést és 10 választmányi ülést tartottak.

Az egyesület keretében ezüstkalászos tanfolyamot szerveztek, több mint 20 részvevővel. A mezőgazdaság különböző kérdéseiről, problémáiról vitákat rendeztek, meg ismerkedtek a földművesszövetkezet működési szabályzatával, a sertéstenyésztő szakcsoport működésével.

A szórakozásról sem feledkeznek meg: keskenyfilmvetí- tést biztosítottak. Az olvasókör helyiségében sakk-szakosztály működik, amely már meghívásos vensenyt is szervezett. A verseny alkalmával pécsi sakkozókkal mérték össze tudásukat. Két alkalommal rendezték tekeversenyt. A versenyszerű rendezvények után társas összejövetelek, társasvacsorák fűzték össze még jobban a tagságot

A tervek szerint a Jövőben

megtartják az ezüstkalászos tanfolyam II. évfolyamát és I. évfolyamot is szerveznek. Foglalkoznak dalárda, műkedvelő csoport alakításával is. A lányok, asszonyok részére háromhónapos szabás—varrástanfolyamot indítanak. A fiatalokat érdekli a sport; asztalitenisz-felszerelést szeretnének vásárolni, no és nem hagyják ki őket az elmeélesítő sakkból sem. A székház csinosítását az aratási és a süreti bál bevételéből kívánják biztosítani;

' Az olvasókör munkája leköti a tagságot, van lehetőség arra, hogy szórakozva tanuljanak azok, akik kívánják gyarapítani ismereteiket. Az eddigi tapasztalatok jók és a további munka alapját képezhetik; — sokoldalúbbá, változatosabbá tehetik az egyesületi életet.

Bánfai József

| Vitéz utcai panasz

I A Vitéz utcát az idén még í csak fel sem locsolják, nem- ihogy olajozzák, nem beszélve | arról, hogy kerékpáron, gép- t kocsin végigmenni szinte élet- I veszélyes. A környező utcák |inár mind rendezettek; kijaví- j tották, kövezték, olajozták. | Még éjszaka sem tudjuk ab- | lakainkat nyitva tartani, mert I a lakásban ujjnyi vastagon I van a por, hisz a Belkereske- I delmi Szállítási Vállalat kocsi- | jai, a mentőkocsik, s nem utol- i sósorban a Hullám éttermet z felkereső vendégeket szállító j autók is arra járnak. De ne- | csak a magánlakásokat említ- |sük, annál sokkal fontosabb, zhogy itt van a tüdőgondozó, a t fertőző pavilon és nem utolsó | sorban a belklinika is s ezek I az egészségügyi intézmények | is első kézből kapják a port.

1 Kérjük az illetékeseket, hogy ♦ a III. kerület legmostohább I körülmények között lévő utcá- iját javítsák, portalanítsák a I lehető legrövidebb időn belül.

GARAMI JÄNOSNE I HARCOS KAROLY

c/l kánikula kaiéi

Kedves Kartársnő!

Bocsássa meg, hogy én, aki még csak a pultnak a vásár* lók felőli oldalán álltam, olyan dolgokról írok, amelyek első* sorban az eladók felőli oldalán állókat érintik. Lehet, sőt biz* tos, hogy, mint minden vevő én is a vevők szemével ítélem meg a kereskedelem tevékenységét s csak azt ismerem el jó* nak, szépnek, eredményesnek, ami a vevők részére is az.

Nem tudom, nem is kutattam, hogy egy eladó anyagilag mennyire érdekelt a bevételi terv teljesítésében, származik-e vagy sem ebből valami előnye. Azt azonban tudom, hogy ön nekem, anélkül, hogy figyelmeztetett volna, az előző napról megmaradt tejet adta el s az érthetően összement.

A tejet visszavittem. Nem vette vissza. Még önnek állt feljebb, még ön volt megsértődve, holott az én pénzem ve* szett kárba, én jártam rosszul.

Akkor nem vitatkoztam. Több is veszett Mohácsnál —* gondoltam s mivel gyermekeim vannak, ismét vásároltam te* jet, de már az aznapi szállítmányból. Nem ment össze.

Ezzel az ügy végére pont is került volna, ha ön nem olyan sértődékeny természetű, mint amilyen. Mert az. Ami* kor néhány óra múlva ismét az Önök vagyis egy állami vállalat — üzletébe mentem más áruért, ön több, mint egy

A nap teljes erővel ontja magából a meleget, a hőmérő kis higanyszála kétségbeesetten kucorog a 33 fokon. A járdák, úttestek öntik magukból a hőséget, az emberek úgy vonszolják magukat, mint a csigák, mindenki izzad, liheg, vörösen fénylenek az arcok, minden tenyérnyi árnyék benépesül. Kánikula. ? •

A boldog ráérők, szabadságolok nyakig merülnek a vízbe, vagy otthon hűsölnek a lehúzott redőnyök mögött. Senkinek sincs kedve ilyenkor azon tűnődni, hogy milyen rossz is most azoknak, akiket odaköt a munka a meleghez, akik a kánikulában is végzik a dolgukat. Mert ha nem tennék, a ráérőknek nem lenne hideg víz, hűvös szoba, hideg sör és leveses gyümölcs.

Végeredményben a kánikula hőse minden ember, aki ilyenkor dolgozik, akár a fülledt irodában, akár a cséplőgép mellett, akár a munkapadnál. Mégis megkerestük azokat, akikre leginkább ráillik ez az elnevezés,

Amig pirosra sül a kifli

Lent megreked a levegő, a kemencékből árad a meleg, s a hatalmas gyúródeszkák, dagasztógépek, lisztesedények között fehérnadrágos, trlkós, fehérsapkás emberek sürög- nek. A kezük úgy dolgozik, mint a motolla, percek alatt apró kerek tészták ülnek le ..pihenni“ a deszkára és kiürül a hatalmas nyerstésztával teli kád.

— Kibírható azért itt a meleg mondja e pillanatban épp a dagasztógép mellől Horváth Sándor, a Sütőipari Vállalat 12. üzemének csoportvezetője. A homlokán gyöngyöző verejték némileg rácáfol erre.

Aztán bevallják azért, hogy nagyon meleg van, különösen

abban a sarokban, ahol Schaffer bácsi éppen a »Búrkifliket gyúrja. Meg persze a kemencék mellett.

— Reggel négytől dolgozunk — mondják szinte megnyugtató hangon — meg van egy mennyezeti elszívó ..; igaz, ettől még azért jóval melegebb van itt, mint odakinn. Dehát a vasgyárban is dolgoznak ilyenkor, meg másutt is.:!

S a csillogóbőrű, fehérsapkás, hajlongó alakok keze nyomán egyre nő a jószagú, gőzölgő sütemények halmaza. — Most is egyik üzemnek készítenek 800 darab mókoskiflit. Ebédnél mér ott is lesz a jóízű, friss sütemény, az ottani munkások asztalán:;«

Nyáron meleg, télen hideg

Fönt a kerek üvegkalická- ban komoly, figyelő arccal irányítja a forgalmat a szürkeruhás rendőr: Megvárja míg befordul a villamos, sárgáról zöldre kapcsol, aztán bólint a kérdésre;

«— Hát elég meleg hely. Az üveg is beveszi a meleget, s látja, nyitva van kétféléi is, de semmi huzat nincs. (Tényleg, talán ide szorult be az utca minden melege?)

— S mennyit kell naponta itt ledolgozni?

— Hat, vagy délelőtt öt órát. A többit másutt. Itt különben két elvtársnő váltja egymást, ők az állandó „lakói“ ennek a kis helynek, amely nyáron nagyon meleg, télen pedig olyan, mint egy jégszekrény. Nyáron megesik, hogy le kell mennünk egy kicsit. Muszáj, mert elszédülne az ember::»

Még jó, hogy csak inget kell viselni;

— Két éve raktuk le a zubbonyt. Még csak az kellene:: ■. akkor meghalnánk a melegtől!

A rendőr vidáman mosolyog a verejtékben fürdő arcával. Nehéz, nehéz, de lám csak, jön egy mentőautó, gyors átállítás, az emberek, kocsik megállnak, a mentőautó elrobog, így kell ezt.:«

Mi van

a szódavízzel?

Meglehetősen fontos kérdés

ez itt, a Bajcsy Zsilinszky úton, a két füstölgő, 220 fokot árasztó kazán szomszédságában. Utat javítani, ugye, mindig kell, még akkor is, ha a 33 fokos meleghez hozzájön az a 220 .;:

Dehát, tényleg, mi van azzal a szódavízzel? Az útjavító munkásoknak úgyse fenékig tejfel a dolga, sok a munka (korán kell a kazánokat befűteni és a széljárástól is függ, hogy milyen iramban halad a munka), meg rendszerint vidéken laknak, nem marad valami sok a fizetésből. És akkor ilyen kánikulában ... egész délelőttöket a gőzölgő aszfalt fölé térdelve, vagy a kazánt hajtva átdolgozni! Ha aztán a levegőt kieresztik a kazánból, amit sokszor kell csinálni, tekintve, hogy különben felrobbannának — a ki- röppepó szikrák sűrű hólyagokat marnak a meztelen karjukra. A hajtókart forgatni se

Tartósnak Ígérkezik a kánikula

A Meteorológiai Intézet központi előrejelző osztályán adott tájékoztatás szerint a csütörtöki 32 fokos csúcsról pénteken tovább emelkedik a hőmérséklet legalább 33 fokig. A kánikula tartósnak ígérkezik. — Augusztus első napjaiban országszerte 30 fokon felüli nappali hőmérsékleti maximumok és csupán szórványos záporok, zivatarok várhatók:

álom, vastag kesztyűt húznak gyakran, hogy ne törje fel a tenyerüket;

És „mindezek figyelembevételével” megállapította a tisztiorvos, hogy mivel tiszta, szabad levegőn dolgoznak (!) nincs szükségük védőitalokra. Dehát a hőmérsékletre való tekintettel, engedélyeztek minden embernek naponta félliter szódavizet. Ami — az emberek szerint — papíron gyönyörűen festhet, dehát meginni a papírt nem lehet;:: Azt mondják egyébként az illetékesek, hogy tessék, megvan a lehetőség, mindenki bemehet a legközelebbi italboltba és ihat szódavizet. Hó végén aztán beváltják az összegyűjtött blokkokat Tehát: napi félliter szódavíz, harminc filléres blokkok, hó végén beváltva;:. Dehát ezek egyszerű emberek, és nem nagyon szeretik az ilyen feneokos dolgokat

Különben nem panaszkodtak, csak azt jegyezték meg hogy akik ilyesféle ötleteke eszelnek ki, azok nyilván nem dolgoztak még a helyükön:.

Tantalus módjára...

Valahogy Tantalus Jutott a eszembe, az antik mondák jó ismert hőse, akit az istenek azzal büntettek, hogy térdig vízben állva, szomjaznia kel az idők végtelenjéig.:: —

amikor elnéztem a kabinos nőt a Hullám-strandon, amin köpenyben szaladgált a fél meztelen emberek között, nyi togatta, csukogatta a kabinokat, köszönhetett, magyarázott s egy-egy pillanatra leült a asztalkája mellé, bekapni egy paradicsomot, és hallgatni hullámok közt sikongatók hangját.

— Nemcsak ez a munkánl — nyugtatott meg BogárdiMi hályné — reggelenként, ha délelőttösök vagyunk, kitaka rítjuk az egész fürdőt, a jár dát, a füvet, a kabinokat, öltő zőket. Ha délután dolgozik a ember, este ugyanezt megcsi nálja, mert éjjel — sajnos, — a teraszról lejárnak ide em berek, és összepiszkolják a te rületet.;:

Igen, az emberek. Mennyi kell nyelni egy-egy dühödt vá rakozó vagy minden kákán csomót kereső vendég miatl Pláne, így a kánikulában, ami kar 6zusszanésnyi ideje sincs a kabinoenőnek. Ha elvész va lami, ha nincs üres kabin (mert az aztán sose elég), vagy ha már sarbaméllnak az em berek és könyörögni kell, hog keressenek valami ismerőst

És majdnem úgy, Tantalus módjára csak nézni lehet a; hűvös vizet, a zuhany csillogó szökőkútját;:: Csak mikor már elmentek a vendégek, ak kor lehet megereszteni a zu hányt és lemosni az egész na pl port, piszkot, izzadságot *

A kánikula legnagyobb hő seit véletlenül fedeztem fel i a strandon. Aranyszínű bőrű kön hatalmas verejtékcseppe csillogtak a két nőnek, valósá égős bajuszkájuk nőtt már

kétségbeesett izzadástól, de csak feküdtek a napon, feküdtek rendületlenül, míg végre az egyik felült és azt mondta:

— Nézd, már majdnem olyan barna vagyok, mint a Juci!

Ahogy agy öngyötrő tten-vizs- gálgatták magukat (vízbe nem mentek a frizura miatt), rájöttem, hogy a kánikula igazi „hősei“ mégiscsak ők. Mert a másik ember azért szenved a melegben, mert szereti a munkáját, vagy mert tudja, hogy muszáj a többi ember miatt, vagy azért, hogy pénzt keressen. De ők? ök csupán azért, hogy a bőrük egy árnyalattal barnább legyen a Juciénál.;.

Hallania

fél órát megvárakoztatott, valamennyi utánam érkezett vevőt előnyben részesítette, ha szóltam, úgy csinált, mintha nem hallaná —■ egyszóval nem akart kiszolgálni. Megmutatta, hogy ön is valaki, hogy ön ® pultnak azon a bizonyos másik oldalán áll.

Nem vagyok haragos természetű. Indokolatlan magatartása — mert azon kívül, hogy az összement tejet visszavittem, mást önnel szemben nem cselekedtem, semmi sértő dolgot önnek nem mondtam — azonban bosszant. Mert én is vagyok valaki. Kereskedelmi nyelven úgy hívnak: a vevő. A vevői akit, ha.önnek akár tetszik, akár nem, ki kell szolgálnia ak* kor, amikor a sor rá kerül. Mégpedig udvariasan, figyelmesen, úgy ahogy a szocialista kereskedelem elvei előírják, s olyan áruval, amely nem selejt, nem használhatatlan.

S erről ön, kedves kartársnő elfeledkezett! Ne haragúd*, jón, hogy erre a nyilvánosság előtt hívtam fel a figyelmét, de szeretném, ha más is tudomást szerezne róla és esetleg más is okulna belőle, *—i -—a.

HONTALANOK

Róluk szól ez a könyv, a sok tízezernyi reménytvesztett, becsapott disszidens- ről, a hontalanokról, akiket az ellenforradalom lelkiismeretlen vámszedői nyugatra csaltak. Rózsás reményekkel, fanatikus illúziókkal özönlöttek nyugat felé annak déjén. Azt hitték, hogy csak át kell érniük a határon és máris eszem-iszom, oaradicsomi gondtalanság, karrier, tízszobás lakás, luxuskocsi és mit tudom én még mi minden földi jó nem vár rájuk.

Aztán jött a lágerélet, az egyre keseredő kegyelemkenyér, a mind sivárabb hontalanság és az ajtón kopogtató nyomor elől nagyon hamar kisurrant a remények csodaváró illúziója.

Ma már a nyugati lapok is, — azok is, amelyek a legtöbbet ígérték, a legképtele- nebbül hazudtak annak idején, — udvarias közönnyel hajtogatják, hogy nyugaton sincsenek csodák. Ha valaki nagyon elkeseredik, igen könnyen megkapja ma már: — Hja kérem, miért nem maradt otthon?

És jönnek a levelek... ezrével, tízezrével jönnek a vádló, panaszos, esengő, kétségbeesett hangú levelek, az immár megszokott és természetesnek tartott ká- denciával: haza akarok menni! Vájjon mi késztette őket erre az elhatározásra?

Izgalmas és nagy érdeklődéssel kisért feladatra vállalkozott

Rab Ferenc a Hontalanok című most megjelent könyv írója, amikor a hazatértek beszámolói, a külföldről érkező levelek alapján megkísérelte elemezni a disszidensek helyzeteveteket, nyilatko* zatokat tartalmazó könyv lapjain megelevenedik előttünk az ellenforradalmat követő disszidálási láz. Megismerjük szervezőit, — az embercsempészt, a Szatét és a sokrétű vizsgálódás eredményeképpen választ adni erre az oly sokak által feltett kérdésre.

Ez a merész és felelősségteljes kísérlet sikerült. A könyv nem ad ugyan minden vonatkozásban teljesen részletes képet, t— ez nem is lehet célja, — de a kérdés legfőbb vonatkozásait alaposan, sokoldalúan, meggyőző dokumentáltsággal tárja elénk. Az érdekes, olvasmányos és emellett szinte tudományos igényű tényanyagokat, képeket,

bad Európa hazaáruló bértollnokait, kémeit és felhajtóit. A között képek, tragikus hangú levelek meggyőző bizonyságot adnak a disszi- densek helyzetéről, körülményeiről, gondjairól és szenvedéseiről.

Közős vonása ezeknek a leveleknek, hogy akár Ausztriából, akár Nyugat- Németországból, — Franciaországból, Dominikából vagy az „ígéret földjéről’, — USA-ból küldték, — szinte árad belőlük a panasz, a reménytelenség.

Nem tagadjuk, hogy a disszidensek egy része „kifogta“ a szerencsét, megtalálta a helyét, jól él, van miért örülnie. Ez azonban csak a kisebb, elenyészően ki* sebb rész. A nagy többség, — amint azt Rab Ferenc könyve is bizonyítja, — azonban keservesen csalódott, rossz helyzetbe került, nélkülözni, nyomorogni kénytelen. Munka nélkül, megalázóban cselleng országról, országra, hontalanná vált, mint a könyv* ben szereplő Potyon- di Ferenc, Lévai Ilo* na, Göttlinger Olga,, Molnár Lajos — és a többiek, akik Bel* giumban, Svájcban, vagy Norvégiában egyaránt kisemmizettnek, becsapottnak érzik magukat és — leveleik tanúsága szerint mielőbb haza akarnak jönni.

Megrázó erejű &y* kumentum ez a könyv és minden valószínűség szerint igen keresett olvasmány lesz megye- szerte. Rab Ferenc, a könyv összeállítója mértéktartó összekötőszöveggel, gondos szerkesztői munkával érdemelte ki a kritikus és minden bizonnyal az olvasók dícséretét is. A megyei pártbizottság agitációs és propaganda osztálya — a könyv kiadója — tájékoztatása szerint a közeljövőben újabb —- a Hontalanokhoz hasonló — hasznos és értékes könyv kiadására kerül sor.

örömmel üdvözöljük ezt a hasznos kezdeményezést.

VASVART FERENC