Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

Q NAPLÓ 1958. AUGUSZTUS 24. Az.egyéni agitáció néhány kérdése A tömegek megnyerésében ét mozgósításában, a párt he­lyes politikája mellett, fontos szerepe van az agitációs tevé­kenységnek. Az elmúlt idő­szakban a nagygyűlések, a pártnapok és a csoportos be­szélgetések álltak előtérben és eredményesek Is voltak. Sok elvtárs példája, s a tapasztala­tok általában mutatják: van egyéni agitáció Is, lehet számítani a kommunistákra — de ugyanakkor nekik és a pártszerveknek Is még sokat kell tenniük, hogy munkánk e téren is jobb legyen. Minden kommunistának meg­van a lehetősége és kötelessé­ge is, hogy egyéni beszélgeté­sekkel elősegítse a párt politi­kájának Ismertetését, a töme­gek megnyerését és mozgósítá­sát. A mindennapi élet „mil­lió” ágas-bogas kapcsolata fű­zi őket az emberekhez: többek között a munka, a közös é3 A párttagság eszmei-politi­kai színvonalának emelése mel­lett nagyobb gondot kell for­nem feledkezhetünk meg ar­ról, hogy a kommunisták poli­tikai tanácskozás céljából ősz­dítani az egyéni beszélgetések szejömnek, taggyűlést tartanak, terén mutatkozó hibák meg- Itt kapják meg a felsőbb szer­szüntetésére is. Sok tapasztó- vek instrukcióit, itt számolnak lat mutatja, hogy azok az elv- be munkájukról, elemzik mun- társak érnek el elsősorban jó katerületük helyzetét és itt eredményt, akik a mór emlí- szabják meg a pártszervezet tett természetes kapcsolatokat és az egyes párttagok felada- kihasználva helyes beszélge- tait is. Nagyobb pártszerveze- tési módszereket alkalmaznak, teknél hasonló jellegűek a Ezek nem úgy kezdik, hogy pártcsoport-értekezletek is. „most --megagitálom magát”, Ezért elsősorban a taggyűlés nem használnak sablonokat, és a pártcsoport-értekezlet le­nem mondanak frázisokat. Úgy hét az egyéni agitáció irányító­beszélnek, ahogyan egyébként sának és ellenőrzésének leg­is szoktak.'Agitátor! minőségű- jobb fóruma, s az irányítást két, beszélgetésük céltudatos- legeredményesebben e felsőbb ságát nem külsőség, hanem szervek által segített és a he- mély tartalom, logikus érvelés lyi ismeretekkel rendelkező és bátor állásfoglalás, türelem, pártvezetőség végezheti. Nagy stb. mutatja. gondot kell tehát fordítani a A hibák között gyakori az pártvezetőségek munkájára és erőltetett, indokolatlan fölény- a taggyűlések színvonalának re mutató „mit hallott a rá- emelésére, dióban”? — „mi a véleménye helyen — különösen ta­a párt politikájáról?” stb. féle jun — kislétszámú alapszerve- ké^désefekel teletűzdelt és zeteink vannak, néhol ilyenek egyéni agitációmak nevezett ki- sincsenek. A városi lakóterületeken is kevés az erő, mert az elv­kérdezés. Ilyen módszerrel nem oldódik fel a feszélyezett- ség, nem alakul ki a bizalmas és őszinte légkör, g' ha ez nincs, nem is eredményes áz egyem ügyek intézésé, a szom- agitáció. A természetes beszél- szédság, a barátság, a rokon- getés nem helyettesíthető sem- - ­ság es a szórakozás. Az élet mivel Az agitáció során lehet társak nagy része üzemi alap­természetes menetében véle- ég kell jg kérdezni, de ne fe- szervezetbe tartozik és első- ményeket hallanak meg és el- ledjük: a helyes és a kellő idő- sorban ott végez politikai fel­mondhatják saját nézeteiket ben feltett kérdés csak az világosító munkát. Több párt- is. Ezek a természetes kapcso- egy[k £s nern is a iegf0nto- szervezetünk és pártbizottsá- latok nagyfontosságúak: a párt g^b agitációs módszer gunk helyesen arra törekszik, politikájának, magyarázására, k hiba, h hogy ezt a rövid kardot meg­az emberek számára lényeges toId^ Epéssel, egyrészt problémákat „kis kérdések­ként” kezelnek, elsiklanak fe­lettük, vagy ezekre általános­ságokkal válaszolnak, s ilyen­kor néha bekövetkezik az „agi­tált” igazának elvitatása is. 2Z «**»« •»*-!. népszerűsítésére lehetőséget adnak. Ezzel az elvtársak álta­lában élnek is. Sokan közülük bátran beszélnek, szívvel vi­táznak és meggyőznek. Ezt te­szi Karikás elvtárs, amikor a szekcsői dunaparton ülve be­szélget a horgász-szerencsére váró emberekkel. Jól kihasz­nálták a lehetőséget a mozsgói kommunisták is. Részt vettek a községi óvoda társadalmi építésében és közben politi­záltak az ott dolgozó, emberek­kel. területi munkával is ellátják az üzemi elvtársakat, más­részt bevonják a munkába a hozzánk közelálló pártonkívü- lieket is. Sok becsületes dolgo­zó ember: munkás, paraszt és értelmiségi szót emel a párt J , . ,. . Velük kapcsolatban sem az az A fenti és a hozzájuk na- elsődleges, hogy nevük valami­Persze, találkozunk negatív hikfk.'kijavítása ]yen névsorban szerepeljen, ha­ben is sokat kell tenni a párt­bizottságoknak és a pártszer­vezeteknek egyaránt. Meg kell találni a lehetőségeket, hogy ézeket felhasználva ilyen téren is segíthessük az agitátorokat. Ma sok szó esik az agitáció irányításáról is. Ez is indokolt, hiszen a jó _________ agitáció feltételezi a jó és a fülük mellett, ugyanakkor céltudatos irányítást. Amikor ha „magunk között vagyunk”, elvetjük az agitációnak és jelenségekkel is. Néhol ma is mondják, hogy nem lehet agi­tálni. Ha jobban megvizsgáljuk a helyzetet, kitűnik, hogy az állításuk igazolására felhozott érvek tájékozatlanságot, poli­tikai bátortalanságot, stb-t ta­karnak- Nem hunyhatunk sze­met az elvi engedményeken, bizonyos hibás nézeteken, stb. alapuló politikai passzivitás fe­lett sem. Előfordul, hogy vad és nevetségesen buta ellensé­ges állításokat is elengednek szinte kiselőadást tartanak az ellenség és az ellenséges néze­tek elleni harcról, Az egyéni agitáció megjaví­tása, kiszélesítése- és színvona­lának emelése fontos felada­tunk. Ehhez szükség van arra, hogy a pártszervezetekben és az egyes kommunistákban rej­lő politikai erőt céltudatosain kiaknázzuk és növeljük, A párttagság ideológiai-politikai nevelésére sok lehetőség van. Ilyenek a pártoktatás, a pártnapok, a taggyűlések ás pártcsoport-ér­tekezletek, az információs jel­legű' tájékoztatók, a párthatá­rozatok tanulmányozása, egy- egy elméleti-politikai kérdés megvitatása és a többiek. Mindez azonban csak kerete és lehetősége a párttagság ne­velésének. Valójában akkor haladunk előre, ha a pártveze­tőségek nagy gondot fordíta­nak ezekre és ha a felsőbb pártszervek megadják a kellő segítséget, a rendszeres tájé­koztatást az alapszervezeteknél a tartalmas, színvonalas és cél­irányos tevékenység kibonta­koztatásához. Nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéb lehetőségeket, sem. A párttagok önállóan is növelhetik általános művelt­ségüket, tájékozottságukat és politikai felkészültségüket. Ahhoz azonban, hogy az újsá­gok, könyvek és a folyóiratok olvasása és tanulmány ozása Rendszeressé és általánossá nrnntón ken segítség» irányításának rossz módszereit és rossz szervezeti kereteit, ugyanakkor szembe kell szán­nunk a spontaneitás veszélyé­vel is. Agitációnk jó, előrelátó irányítás nélkül továbbra is magyarázkodó, védekező jelle­gű marad, holott már ma tá­madónak kellene lennie. A' jó irányítás megvalósítása érdekében már eddig is sokat tettek, többek közölt Pécsett, a. mohácsi és a szigetvári já­rásban, de még mindig sok tennivaló van. A jó irányítás­nak nem az a lényege, hogy térképet, vagy házszámokat adunk az agitátorok kezébe, majd kiállunk az utcára meg­figyelni, hogyan mennek ház- ról-házra. A régi, ilyenféle, ve­zérkedéssé vált irányítást és a „kiskapuk egymásutánját” le lehetett ugyan papírra fektet­ni, de ez a tevékenység tartal­mát tekintve rendszerint üres volt. A lényeg a tartalmi irá­nyítás. A kommunistákat el kell látni érvekkel. Ismerjék meg országos és helyi gazda­sági, politikai és egyéb ered­ményeinket. Fel kell hívni a figyelmüket a legfontosabb kérdésekre, az előrehaladási gátló, de politikai munkával eltávolítható szubjektív aka­dályokra. Legyenek birtokában azoknak a terveknek és Intéz­kedéseknek, amelyek a párt politikájának gyakorlati végre­hajtását célozzák országosan és helyileg is, stb. Ugyanakkor kaphatnak és kell is kapniok politikai feladatot a különböző rétegek közötti munkára, vagy egy-egy emberrel való foglal­kozásra is. !• Amikor az irányítás szervét, és szervezeti keretét keressük, nem az, hogy a termelő és a hivatali munkájukon túl, a szocializmus építésének ered-' ményeit, pártunk helyes politi­káját — meggyőződésüket sza­vakkal is hirdessék. Az egyéni agitációnak az érintetteken kívül még számos problémája van. Biztató, hogy ma már sokan és sok helyen gyakorlattá is teszik az elkép­zeléseket. A feladatok nőnek és ezek megkívánják, hogy egyre több ember és mindig jobban harcoljon az élő szó erejével. Biztos, hogy pártbizottságaink és a kommunisták mindent megtesznek a siker érdekében. Csendes Lajos A kapuk kitárulnak M ég öles plakátok hirdetik a szabadtéri színpad műsorát, még szívesebben ülünk a kerthelyiségben, mint a négy fal kö­zött, de már közeleg az idő, amikor a szóra­kozásra, művelődésre szánt estéinket szíveseb­ben töltjük fedél alatt. Színházunk is készül az 1958—59-es évadra. Még kőművesek kalapácsainak kopogásától hangosak a színház folyosói, de az irodákban a színház vezetősége már ezernyi problémá­val foglalkozik. A problémák természetesen nem olyan természetűek, hogy megoldásu­kért most az utolsó pillanatban kellene kap­kodni. Korántsem! A műsorterv elkészült, megérkeztek a színházhoz az ebben az évad­áéin szerződött színészek is, — semmi akadá­lya az évad megkezdésének. Kezdődik is: augusztus 30-án évadnyitó előadásban kerül színre a Bástyasétány 77 című operett Mielőtt a műsortervről s színházunk ez évi feladatairól szólnánk, foglalkoznunk kell a színház pi'llamaitnyi helyzetével. Mintegy 100' ezer forintos beruházással a nagyszínházban és a Kamaraszínházban is kisebb-nagyobb át­alakításokat végeztek. Többek között újra- deszkázták mindkét színház színpadát, új raktárhelyiségeket készítettek, a jelmeztárat is tűzbiztosialbb helyre telepítették, a Kama­raszínházban rendeződ szobát létesítettek. Sa színészek? TAndor Lajos és felesége, Gumik Ilona Debrecenbe szerződött, Kőszegi Gyula és felé­ié, Fodor Teréz, a miskolci színház tagja lett. Az újak: Margitai Ági és Fűlőp Zsig- mond a Színművészeti Főiskoláról jött, Kop­pány Miklós Egerből, Koós Olga pedig Buda>- jestről érkezett. Változás történt a rendezői carban Is. Marton Frigyes és Marton Mária más színházhoz szerződött, helyettük a ren­dezői gárdában Turián György és Szivler Jó­zsef foglalnak helyet, örvendetes, hogy eb­ben az évadban a színház Margitai Ági sze­mélyében megoldja a naíva-szerepkönt is, amely Vass Éva távozása után gazdátlan volt. A műsorterv változatosabb, színesebb, mint az elmúlt évi volt. A tervek azt engedik kö­vetkeztetni, hogy színházunkba mind jobban »hatol a ma levegője: Dobozy Imre: „Szélvi­har”, Fehér István: „Bekötött szemmel”, Fehér Klára: „Nem vagyunk angyalok“ és még so­rolhatnánk azokat a műveket, amelyek a ma emberének életéhez, problémáihoz közel áll­nak. A klasszikusokat többek között olyan írók képviselik, mint Gorkij, Moliére, Shakes­peare. Bemutatásira kerül Pavel Kohout cseh szerző „Ilyen nagy szerelem” című drámája, Richard Nash haladó amerikai író „Az eső­csináló” című vígjátéka. Ezeken kívül számos operett, köztük a „Bob hercega „Nebánts- virág” című francia klasszikus operett, a „Ta­vaszi keringő” című zenés magyar vígjáték és még jóegynéhány színdarab. A tájszínház is folytatja működését: augusz­tus 26-án Siklóson az. Elveszem a feleségem e. zenés vígjátékkal kezdi meg műsorát. Eb­ben az évadban is — a múlt évihez hasonló­an — felkeresik a megye kisebb-nagyobb köz* ségeit s jó szórakozást visznek a falu népé­nek. Egyre azonban ügyelni kell: válogatott műsort vigyünk falura, mert nem közömbös, hogy a falu népének milyen színdarabokat játszunk. A tájszínház általában azokat a mű­veket játssza vidéken, amelyek itt Pécsett a két színház műsorában is szerepelnek. Érde­mes lenne talán azon is gondolkodni, hogy egy-egy kimondott falusi problémával foglal­kozó darabot is műsorra tűznének, mert kivé­tel nélkül nem valamennyi Pécsett is bemuta­tásra kerülő mű alkalmas vidéki előadásra. Ebben az évadban feltétlen figyelembe kell venni, hogy az ellenforradalmat megelőző és követő zűrzavar s a tavalyi évad viszonyla­gos konszolidációja után most már erőtelje­sebben folytathatjuk azt a munkát, amely színházaink egyre inkább szocialista színház­zá válását jeleníti. A műsorterv biztató: azt ígéri, hogy a színpadra mind jobban szocia­lista drámáik kerülnek. Ezt az utat kell követ­kezetesen végigjárni s nem megengedni, hogy színházainkban helyet kapjanak a polgári dekadencia téveszméit, a naturalista felszí­nességet „pártoló“ művek. V árjuk és igényeljük az új magyar drá­mákat, azokat a műveket, amelyek nap­jaink problémáival foglalkoznak. Tudjuk jól, hogy ez nemcsak színházi ügy, ez elsősorban íróink feladata. íróinktól várjuk a magyar dnáma legjobb, legigazabb hagyományainak folytatását, várjuk a magyar dráma új alko­tásait. A sikeres színházi évad reményében kö­szöntjük színházunk művészeit, dolgozóit s kí­vánjuk nékik, hogy a közönség sok tapssal jutalmazza művészetüket^ GARAY FERENC Hivatalos nyeremény­jegyzék a lottó 34. játékhetéről A lottó 34. játékhetére 2 334 181 szelvény érkezett. A nyertes szelvények kö­zött 3 501271,50 forint kerül felosztásra, öttalálatos szel­vény nem volt. Négy talá­latot 30 szelvényen értek el, a nyereményösszeg egyen­ként 58 355 forint. Háromta- lálatos szelvény 1 683 volt, a nyereményösszeg egyenként 520 forint. Két találatot 47 186 szelvényen értek el, egy-egy kéttalálatos szel­vényre 18,50 forint nyere­mény jut, SQ&G - 1960 öreg, töpörödött, reszketeg lábú I kis ember már Varga Pali bácsi, — vagy ahogy közéi 40 esztendeig hívták, Varga Pál IV. Es­ténként, ■amikor a Nap az utolsó méte­reket futja be a pályáján s a felhőkön megszűrt vöröses sugarait a kis házra vetíti, Pali bácsi kiül a ház elé a kis- padra egy kicsit levegőzni, beszélgetni. Így találtam a minap este is, amikor a kis ház előtt vitt el az utam. —* Mi'újság, Pali bácsi? — kérdeztem csak úgy udvariasságból s választ sem várva mentem volna tovább, de Pali bá­csi ekkor már intett, a kispadra muta­tott. — Ülj le gyerek, ha ráérsz egy kicsit! Kezet nyújtott, beszélgetni kezdtünk. — A János barátom, hogy ran, mit csinál? — érdeklődik Pali bácsi az édes­apám felől. f— Nem jól. Beteges, fájlalja a lábát. — Hát bizony nem könnyű nekünk öregeknek. Most, amikor negyven évi földalatti munka után végre pihenhet­nénk, sétálhatnánk, elmehetnénk még üdülni is, a betegség, a sok összeszedett nyavalya nem engedi. Az én lábaim is nagyon rosszak már, remegnek, nem akarnak tartani. Nézd meg, a fogaim is elhagynak, gyakran észre sem hogy ismét hiányzik egy4 — Hej fiam, ha én most lehetnék fia­tal, de más is lenne az életem! Nagyot sóhajt, majd előveszi ütött- kopott, talán még valamelyik „Olcsó János"-tál vásárolt cigarettatárcáját és megkínál egy méregerős Munkással. Mert én is voltam ám fiatal. Apád — legény korában éppen olyan volt, mint te vagy most — egyidős velem. Vasa­son dolgoztunk mind a ketten, amikor a szerbek elfoglaltak bennünket. Egy éjjel aztán felkerekedtünk néhányan 18—19 éves legények s átszöktünk Kom­lóra a vörösökhöz. Mert Komló akkor már a tanácsköztársasághoz tartozott. Nemsokára már a román fronton vol­tamul Pali bácsi mesél. A szakaszról, amely­nek tagja volt, a harcokról, amelyben részt vett, a tájakról, amelyeket meg­ismert. De bárhogy is küzdöttek, a túl­erővel szemben meg kellett hátrálni. — Levertek bennünket — folytatja. — A puskát, a szerelvényt elvették. Haza­jöttem. Hallottam, hogy itt már ütik a vörösöket, hát igyekeztem a temetőn ke­resztül a kertek alatt hazajutni. Nem sikerült. A szerbek elfogtak. Egy hétig Pécsett ültem, akkor hazaengedtek. El­mentem Vasasra, de nem vettek vissza a bányába. Hogy valamiből megéljek, mindenfélével megpróbálkoztam. így, miközben munka után járkáltam, ismer­kedtem meg a feleségemmel is. Az apja — tíz holdja volt az öregnek — azzal biztatott: — Megtanulsz fiam szántani, vetni, megélünk mi ebből a földből többen is. — Jól van — gondoltam —, megtanu­lok, — Egy reggel aztán kimentem a szán­tóföldre s nekiláttam szántani. Este amikor hazamentem, kérdi az öreg. hogy mennyit szántottam. Mondom ne­ki. Elkezd kiabálni, hogy így meg úgy, mit gondolok én, ingyen etet engem, hogy én csak a napot lopom. — Nem szóltam semmit. Másnap már háromszor annyit szántottam, gondol­tam, most örülni fog az após. — Nem örült az. Még jobban kiabált, szidott, mint az előző nap, mert én tönk­re akarom tenni a lovait, agyonhajszo­lom őket. Erre aztán felfortyantam én is. — Ne kiabáljon kend! — mondtam neki. — Süsse meg a lovait; én bizony nem leszek paraszt. — De hát hiába legénykedtem, nem kaptam munkát máshol Közben a csendőrök is gyakran meglátogattak, s egyszer se szó, se beszéd, behoztak Pécs­re. Hat hónapig voltam bezárva. Sokat vertek, a bal fülemre is ezért süketül­tem meg. Ezután lett még csak cifra világ. Amikor többek kö­zött én is amnesz­tiát kaptam, az após a házába se engedett be. minden­áron azt akarta, hogy a feleségem vél-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom