Dunántúli Napló, 1958. augusztus (15. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-24 / 199. szám

W38. AUGUSZTUS 24.

NAPLÓ

$

ode Új Komló Lhia

ÜZEMBE HELYEZTÉK A LIGET-OROSZLÖI VÍZVEZETÉKET

Augusztus Í5-én, majdnem két évig tartó munka után elkészült a Liget-Oroszló—

Komló közötti 14 kilométeres hosszú vízvezeték. Az új vízvezeték üzembehelyezésével lényegesen megjavul Komló vízellátása.

UJ ÜZLETHÄZ

322 ezer forintos költséggel új üzletházat építenek Gesztenyésben. Az új üzletházban egy fűszer- és egy húsbolt kap majd helyet. Az új üzletház építése már a befejezéshez közeledik, átadására hamarosan sor kerül.

ÜJ SZÉNMAGFÜRÖT KÉSZÍTETTEK

Vígh Andor, a Komlói Mélyfúró Vállalat főmérnöke egy új hidraulikusan működő szémmagfúrót tervezett a mélyfúrások eredményességének megjavítása céljából. Az új berendezéssel mér a kísérletek során 20—30 százalékig kai jobb eredményeket értek el, mint a jelenleg használatos berendezésekkel;

A KIVÁLÓ DOLGOZÓK.

Újítók és feltalálók TANÁCSKOZÁSA

A Komlói Szénbányászati Tröszt tanácstermében hétfőn, augusztus 25-én délután 2 órai kezdettel tartják meg a Komlói Szénbányászati Tröszt kiváló dolgozóinak, újítóinak és feltalálóinak a tanácskozását. A tanácskozáson az újí- , tómozgalom 10 éves fejlődéséről, az eddigi tapasztalatokról és a további tennivalókról lesz szó;

VÄJARTANFOLYAM

KOSSUTH-BÄNYÄN

' Vájártanfolyam indult Kos- suth-bányán, hogy az emelkedő széntermeléssel és a bánya növekvő kapacitásával a munkaerő is lépést tudjon tartani. A vájártanfolyam 57 résztvevője általában már tapasztalt bányász. A tanfo- lyan befejeztével a hallgatóknak elméleti és gyakorlati vizsgát kell tenniök.

„Sokat jelentett nekünk

a két értékes előadás44

Szovjet professzorok a szénbányászati trösztnél

Már korábban beszámoltunk arról, hogy két szovjet vendég érkezett Pécsre. G. D. Lidin professzor, a műszaki tudományok doktora és A. D. Pomorcev, a műszaki tudományok kandidátusa itt tartózkodása alatt megismerkedett a pécsi bányákkal, a pécsi tröszt kutatóinak tevékenységével. Csütörtökön este aztán a két szovjet vendég az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület és a Magyar-Szovjet Baráti Társaság által rendezett klubesten is részt vett. A nagy számban összegyűlt pécsi és komlói műszaki szakember előtt először G. D. Lidin professzor: „A metán lecsapolása a Szovjetunió szénbányáiban”, majd A. D. Pomorcev kandidátus: „A váratlan kitörések terén a Szovjetunióban végzett kutató munkák néhány eredménye” című előadását olvasták fel.

Mindkét előadás nagy tetszést aratott.

Tamásy István

a Pécsi Szénbányászati Tröszt főmérnöke:

— A pécsi szénbányászat műszaki dolgozóinak igen sokat jelentett a két értékes előadás. Megerősített bennünket abban, hogy a védőtelepes művelésit fokoznunk kell és helyes úton járunk, amikor a csoportos lefejtéseket igyekszünk megvalósítaná. Teljesen ká kell építenünk a gázlecsapolást,

nél eredményesebben csökkenthessük.

— A Szovjetunióban olyan méretű kutatások folynak a gázlecsapolás és a gázkitörés- veszély irányában, amilyet csak egy igen gazdag és nagy ország engedhet meg magának. A mi kis hazánk nem végezhet ilyen költséges kutatásokat s ezért igen komolyan kell tanulmányozni a Szovjetunióban elért eredméCsalád és iskola

olyan rendszeres kísérőjévé nyékét, hogy azokat körülmékell tenni bányaművelésünknek, mint az elővájásrt, stb.

— Szerintem a legnagyobb eredménye az előadásoknak az, hogy megerősít bennünket abban, hogy helyes irányú útjainkon gyorsabban kell haladnunk, mivel ehhez tudományos, alapos alátámasztást is kaptunk;

Szirtes Lajos

bányamérnök, a pécsi tröszt kísérleti és kutatási osztályának vezetője:

— Az előadók tömören jellemezték azt az óriási munkát, amelyet a szovjet kormány utasítására a szovjet szénbányászat legkiválóbb szakembered végeznek a gázűecsapo- lés növelése és a gázkitörésve- szély csökkentése céljából, hogy a bányák biztonsága arra a szintre emelkedjék, amenyeimfcnek megfelelően alkalmazhassuk. A kutatási eredményeket a szovjet elvtársak, a szovjet tudósok tapasztalatom szerint szívesen bocsátják rendelkezésünkre. Ezt bizonyítja a mostani előadás és a kérdésekre adott válasz is.

Koncsas: Károly

bányamérnök, a Kerületi Bányaműszaki Felügyelőség vezetője:

— Mindkét előadó az előadás tárgyának vilég-szakinó- dalmát kiválóan ismeri. Ez a magas elméleti képzettség alapos kutatómunkával párosulva nagy gyakorlati megfigyelés alapján alapuló tudományos munkásságot ismertetett a pécsi szakemberekkel. Az előadások alapján a- gázlecsalevcaiták a tanulságokat. A tapasztalatokat az elméleti, munkával kiegészítve célszerűen használják fel a gyakorlati élet számára.

— Az előadó a váratlan gázkitörések leküzdésére irányuló teendőkről, tudományos kutatómunkákról tömören összefoglalt igen értékes útmutatást adott;

Masszi Dénes

geofizikus mérnök, a pécsi tröszt kísérleti és kutatási osztályának munkatársa:

— Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület klubestjein mindig érdekes és új dolgokat hallottam, de különösen érdekes volt ez a mostani előadás már csak azért is, mert sok geofizikai térné' ról is szólt. Pomorcev elvtárs előadása és a kérdésekre adott válasza olyan témával foglalkozott, ami nekünk is igen nagy problémánk. Különös figyelmet érdemel a gázkitöréseket előre jelző szeizmikus műszer, amely az előadottak alapján igen nagy lépést jelent a gázkitörés-veszély megelőzése terén. Remélem, hogy a kísérletek minél hamarabb eredményre vezetnek, mert akkor a szovjet kutatóknak a műszerekkel kapcsolatos észrevételeit és tapasztalatait |ni is megkapjuk.

A pécsi bányászati szakemlyet egy magasabbrendű társa- pofással és a váratlan gázkitö- berek tehát sokat tanulhattak

dalmi rend megkíván dolgozói rések elleni küzdelem elméleti számára. Az előadások a pé- tudományával és gyakorlatilag esi bányászok számára is ká- megvalósított módszereivel, 11- váló útmutatások voltak, se- letve aizoknak kísérleti meg- gítséget nyújtanak ahhoz, valósításával ismerkedtünk hogy a gázveszélyt mi is mi- meg

M önyvrt jdonságok

A hét. könytúíjdonságai között érdeklődésre tarthat számot Molnár Erzsébetnek, Molnár Ferenc nővérének „Testvérek voltunk” című visszaemlékezése, amelyben elmondja a „Liliom”, „A Pál utcai fiúk” írója életének számos, eddig még nem ismert intimitását. — Uj regény Vidor Miklósnak a második világháború elején Magyarországra özönlött lengyel menekültekről szóló könyve, az „Idegenek”. — Megjelent Dékány András pályadíjnyertes tengerészregénye, a „Matrózok, hajók, kapitányok”. Az Olcsó Könyvtár újdonsága Móricz Zsigmond „Tündér- kertijének két kötete. Utánnyomásban jelent meg Mikszáth Kálmán összes művei akadémiai kiadásának IV. és V kötete. Uj-Guinea derék, szorgalmas népének életével ismertet meg Bergmann „Paradicsommadarak nyomában” című színes útikönyve.

Fulmer József

a pécshanyai bányaüzem főmérnöke:

— Különösen érdekes volt Pomorcev elvtáns előadása, amelyben a váratlan gézkitörésiek vizsgálatával és a vizsgálatok eredményeivel foglalkozott. A Szovjetunió bányászati kutató intézeteiben laboratóriumi kísérletek során gézki törések mechanizmusát, előjeleit, lezajlását is megfigyelték s a megfigyelésekből

a két szovjet tudóstól. Ezért a klubest végén Pataki Mihály elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója és Ga- ramsaegi György elvtárs, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság képviselője mondott köszönetét G. D. Lidin és A. D. Pomorcev elvfársakmak, Po- rnorcev elvtárs válaszában elmondotta, hogy nagyon szívesen jöttek Magyarországra és igen kellemesen érintette őket a magyarok vendégszeretete ígéretet tett arra, hogy tudományos eredményeiket a jövőben is a magyar* szakem berek rendelkezésére bocsátják.

jcm cl tőlem, a „börtöntölteléktől". Az asszony inkább otthagyta az apját, Haza mentünk a szüléimhez, s én jártam a megyét munka után.

— Eleinte még reménykedtem. Fiatal vagyok, erős, nem igaz, hogy nem kapok munkát — áltattam magamat. De amikor mindenütt azzal dobtak ki, hogy:

— Vörös disznó, még volt pofája ide jönni! — nagyon elkeseredtem.

— Egyszer aztán mezkönyörültek rajtam-.

Az útépítőknél munkát kaptam. Nap

hosszat ültem a tűző napon s egy kalapáccsal törtem a követ — semmiért. Szegény feleségem kapálni járt, feles földet vállalt, hogy legalább enni legyen mit.

— Kilátástalan, reménytelen élet volt ez, engem nagyon elkeserített. Elhatároztam, hogy így nem élek tovább. S egy este felakasztottam magam a pajtában.

— Levágtak. Életben maradtam.

Pali bácsi elhallgat. Nagy, kockás

zsebkendőjével letörli homlokáról a verejtéket, majd botjával kis köröcskéket rajzol a lába mellett a porba. Én hallgatok, nem merem zavarni a gondolatait, mert hátha abbahagyja az emlékezést. De Pali bácsi már tovább beszél.

— A kőtörőkhöz már nem mentem vissza. Ismét gyalogoltam az egyik bányától a másikig s gyakran napokig nem ettem. Mindenütt kidobtak. Vasas. Szabolcs, Komló, Szászvár, Máza után már csak Nagymányok volt vissza. Amikor a poros országúton Mázáról elindultam Nagymányok felé, arra gondoltam, hogy ha itt sem vesznek fel, nem tudom

’ Mi lesz velem. Sok reményem nem volt,

mert tudtam, hogy a fekete könyvbe Nagymányokon is be van írva a nevem.

— De hát lesz, ami lesz — beálltam. a többi felvételre váró közé. XJgy délelőtt 10 óra tátj kiszólt egy írnokféle:

— Nincs felvétel emberek, menjenek haza! Egy kovácsot viszont felveszünk — tette még hozzá. — Van maguk között kovács?

— Van — léptem elő végső elkeseredésemben.

— Jöjjön be! — mondta az írnok s megcsinálta a felvételt. Szerencsém volt, mert a fekete könyvet nem nézte meg, sőt még a segédlevelet sem kérte.

— Már másnap I Egy öreg kovácsmes- munkába álltam. I tér mellé osztottak ' be, rávemi. Amikor tüzes lett a vas, fogtam a nagykalapá- csot s ütöttem én akkorát, amekkora csak az erőmből kitelt. A kovácsmester egy nagy fogóval a vasat forgatta s közben a kiskálapáccsal az üllő szarvát ko- cogtatta. Egyszer aztán elkezd kiabálni, de úgy, hogy csak úgy zeng a műhely.

— Ki volt az a hülye, aki téged felszabadított!? Nem hallod, hogy mit kocogok?! '/

— Hallom én — mondom neki —, csak nem értem. S elmeséltem sorjában, hogy miről van szó.

— Rendes ember volt. Neki köszönhetem, hogy nem dobtak ki azon nyomban, sőt azt is, hogy később szállítógépész lett belőlem az aknamélyítőknél.

Pali bácsi itt ismét egy kis szünetet tartott. Rágyújtottunk s most már én sürgettem, hogy folytassa, ntfndja el, hogy lett belőle ismét bányászt

■ Munkám már volt, meg is voltam

vele elégedve. De hát asszony nélkül nem élet az élet. Én Nagymányokról haza Hosszúheténybe nem mehettem, nem volt idő rá. így aztán a feleségem, jött el kéthetenként hozzám, hozott élelmet, tiszta fehérneműt. Sajnos, ott maradni a gyerek miatt nem tudott, lakást pedig nem kaptunk. Hej de sokat gyalogolt szegény asszony Heténytől Nagymá- nyokig meg vissza, egyedül az erdőn keresztül. Én már azt hittem, így kell majd leélnünk az életünket. Közben szerencsére Komlón is megkezdődött az aknamélyítés és én oda kértem magamat. Hat évig jártam ezután minden nap Hosszúhetényből Komlóra és vissza gyalog, mig végre lakást kaptam. Ki tenné meg ezt ma közületek?

— Senki.

— Pedig én még őrültem is annak, hogy ilyen „közel” lakom és ha a csendőrök figyelnek is, ha minden kimondott szóra vigyáznom kell is, legalább munkám van, nem kell — mint annyi másnak — külföldön leélnem az életem.

— Amikor a kolóniára kerültem

persze valamivel könnyebb lett a sorsom. ‘ Mégis majdnem 30 év kellett ahhoz, hogy a szoba-konyhás lakásunkat valahogy bebútorozzuk, hogy szőnyegünk, függönyünk, rádiónk is legyen, hogy a gyerekek is rendes ruhában járhassanak.

— De hát ezt márte is tudod, ott nőttél fel az én fiaimmal együtt.

— Igen, erre már én is emlékszem. A múltat nem könnyű elfelejteni. i:

MESTERFALVI gyula

MÉ

f ég néhány nap, és újra benépesülnek az iskolák: megkezdődik a tanítás. Fiataljaink talán még soha sem töltötték olyan hasznosan és kellemesen nyári szünidejüket, mint az idén. Táborozások, kirándulások, túrák tették változatossá, színessé a programot, amelyből nem hiányzott az erőt és akaratot edző termelőmunka sem.

Két hónap azonban mégiscsak rövid idő, — és a gyorsan pergő napok nyomában mind közelebb kerül a tanév megnyitásának, időpontja. A tanulóifjúság többsége, szel- lemmileg felfrissülve, testileg megerősödve, türelmetlenül várja már, hogy mikor nyílik meg ismét az iskolai élet sok-sok élményt nyújtó, meghitt világa.

A „jóból is megárt a sok” — tartja a régi közmondás.

A gyermekek is érzik ezt és gondolataik már ott járnak az iskola megszokott falai között. A játszótereken még javában kergetik a „bőrt”, még vígan élvezik a balatoni kirándulás örömeit, de gondolatvilágukat már az iskola, a tanévnyitás gondjai foglalkoztatják.

Gyermekeikhez hasonlóan a szülök is érdeklődéssel várják a tanév megnyitását. Több okból is. Az új tanév új gondot, új kiadást jelent. Másrészt minden szülő szeretné, ha az új tanévben eredményesebben tanulna, a tavalyinál jobb bizonyítványt hozna, gyorsabb előmenetelt tanúsítana gyermeke.

Van aztán olyan szülő is, aki azért várja a tanévnyitást, hogy a vakációban fegyelmezetlenné vált gyerekétől ismét „megváltsa az iskola”.

Azok járnak így, akik a nyári szünidőt a „semmittevés” két hónapjának fogták fel, nem gondoskodtak gyermekeik szabadidejének okos és hasznos megszervezéséről. Némelyik szülő ugyanis betegesen irtózik gyermeke otthoni programjának ellenőrzésétől. „Egész évben dolgozott, kordában tartotta az iskola — mondják az ilyen szülök — hadd pihenje ki magát! Mit? Hogy dolgozni menjen? Azt aztán nem! Nem azért taníttatom, eldurvul — stb i

És mi az eredmény? — A gyermek már a második héten halálra únja magát, ingerlékennyé válik, fegyelmezetlenségével valóságos átka lesz a háznak. Nem csoda, ha a jobbsorsra érdemes hozzátartozói augusztus vége felé egyre türelmetlenebbül hangoztatják: „Várj csoJc, majd az iskolában megtanítanak a rendre!”

Pedig az iskola és a pedagógusok mumusként váló beállítása nagyon helytelen. Az iskola nem foltozóműhely.

• Nem az a feladata, hogy afféle „majd rendreutasitamak” alapon kétes eszközökkel siessen az eredménytelen szilói nevelés segítségére.

Éppen ellenkezőleg: az iskola csak a családdal történő együttes összefogással, céltudatos együttműködéssel tudja feladatát elvégezni. Téved tehát az a szülő, aki azt hiszi, hogy az iskola egymagában, a szülők nélkül — vagy ami még rosszabb —, á szülőkkel szemben is képes tartós eredmények elérésére.

A vakációnál kezdtük és Mm márts ott vagyunk ne

velésügyünk egyik legégetőbb kérdésénél, a család és az iskola viszonyánál. Nem mindig célszerű a határesetekkel való szemléltetés — néha azonban hasznos lehet, mert a szélsőség torzító tükrében plasztikusabban látjuk a lényeget.

G

yakori tapasztalat, hogy a csatád az iskola törekvéseit figyelmen kívül hagyja. Egyesek például a késő esti mozielőadásokra is elengedik kiskorú gyermekei- ' két, sőt azzal sem törődnek, hogy a fiatalkorú csemetéjük mulatóhelyre jár, ellenőrizhetetlen társaságba keveredik. Ha aztán valamelyik pedagógus felelősségre vonja, haza akarja küldeni, könnyen megkapja a pökhendi választ: mi köze hozzá, szüleim megengedték. Egy-egy ilyen esetben csorbul a szülő és a nevelő tekintélye is.

Hány gyerek fejlődését visszavetette, a felnőttek iránti bizalmát megingatta az, hogy mást hall otthon és mást az iskolában. Amelyik gyereket például arra kényszerítik szülei, hogy akarata ellenére is részt vegyen a hittanórákon, az előbb-utobb meghasonlik vagy szüleivel, vagy nevelőivel vagy mind a kettőjükkel.

A fejlődő gyermeki lélek szomjazza az igazságot! Mint érzékeny műszer azonnal reagál a hamis hangra, felismeri az áligazságot és semmiképpen sem tud kompromisszumot kötni. Még világosabban: a modem biológia, földrajz, kémia tanulása mellett elképzelhetetlen, hogy a hittanórán tanult bibliai regékben is higyjen, hisz a kettő kizárja egymást. Mi történik ebben az esetben? A kisgyermek kételkedni kezd a felnőttek szavaiban, nem tudja kinek Mgyjen: nevelőjének, hittanárjának, a tanult tudományos ámeneteknek vagy a jámbor meséknek?

Nagyon fontos tehát, hogy a szülői ház és az iskola álláspontja egyöntetű legyen. Ez a követelmény még akkor is fennáll, ha a szülők, nagyszülők történetesen más világnézetet vallanak, mint az iskola, hisz a gyerekekre feltétlenül a többször, alaposabban megmagyrázott, az ésszerű, tudományos megalapozottságú tananyag gyakorolja a legnagyobb nevelő hatást.

Egy másik ilyen szerencsére nem általános jelenség az, hogy a rossz bizonyítványt, intőt, figyelmeztetést, vagy akárcsak egy elégtelen osztálgozatot produkáló iskolásgyermek. előtt m szülő elkezdi szidni a nevelőjét, elfogultsággal vádolja, sőt nem. egyszer fenyegeti. Nem állítom, hogy minden iskolánk valamennyi nevelője az összes esetben igazságosan, méltányosan osztályoz. Akad, szép számmal akad még kivételezés és legtöbbször sajnos, a munkás és szegényparaszt gyermekek rovására. Ezt azonban akkor sem a gyermek előtt kell megtárgyalni, akinek mégiscsak nevelője és aki igen könnyen visszaélhet a szülőktől hallottakkal. Esetleg helytelenül általánosít, vagy olyan következtetést von le, hogy a rossz osztályzatért egyedül csak a pedagógus felel.

Az ilyen kritikátlan szemlélet súlyos jellembeli károkat okozhat — és rossz hatással lehet a gyerek egész további fejlődésére. Helyes, szükséges — és a családi nevelés sikerességében nagy szerepe van a szülői szeretet megnyilvánulásainak. Szeretet nélkül nincs nevelés.

A gondos szülő azonban nem védelmezheti körömszakadtáig a hibát elkövető gyerekét. Nem hallgathatja el hibáit a nevelő előtt. Nem veheti sértésnek, vagy esetleg személyes támadásnak, ha a pedagógus a gyerek hibáira, mulasztásaira hívja fel figyelmét.

A szülő és a nevelő jó kapcsolata a gyerek maga- tartásában, fejlődésében is pozitiven jelentkezik: Felismeri, hogy nevelői és szülei egyformán szívükön viselik sorsát, jót akarnak, még akkor is, ha esetleges hibáiért fegyelmezik vagy akár meg is büntetik. Ennek alapján egyformán megtanulja őket tisztelni. Rajtuk keresztül valamennyi felnőttet becsüli majd és tiszteik

V A SVAM JVTtÉNC