Dunántúli Napló, 1958. július (15. évfolyam, 153-179. szám)
1958-07-01 / 153. szám
NAPLÓ 195*. JŰUUS 1. Hazaérkezett Bulgáriából a magyar párt- és kormányküliöttség (Folytatás az 1. oldalról) visszaverekedje magát az egyenes útra, addig az idő alatt a bolgár nép szilárd Kommunista Pártja vezetése alatt megállás nélkül haladt előre. (Élénk taps.) Bulgáriában győzött a szocialista társadalom, városon és falun szocialista alapja van a társadalom életének. Amikor azt mondom, hogy utol kell érni a bolgárokat, elsősorban arra gondolok, hogy nekünk is igyekeznünk kell, hogy mielőbb lerakjuk.a szocialista társadalom alapjait az élet minden területén. Az pedig, elvtársak, hogy ez milyen gyorsan történik meg, vagy hogy meddig késlekedünk még vele, a mi dolgozó népünk legöntu- tosabb fiainak és leányainak elhatározásán múlik. Ha népünk egységesen tömörül, ha a párt mindig jól vezet, akkor ez meggyorsulhat. Ez annál is inkább fontos, mert szocialista társadalomban dolgozni más, mint olyan társadalomban, amilyen a mienk, ahol még mindig az átmenet állapota uralkodik. Beszéltünk bolgár parasztokkal, ök tudják, hogy minden egyes kapavágásuk minden haszna az övék, de azt is tudják, hogy minden egyes kapavágásuk egy marék föld arra a halomra, amelyet az egész világon szívesen púpoznának föl a dolgozó emberek ezer méter magasra a kapitalizmus sírja fölött. (Derültség és nagy taps.) A bolgárok annakidején harcoltak, mint partizánok. Megvívták a politikai harcot és felülkerekedtek a dolgozó osztályok. Most már ott tartanak, hogy elmondhatják, népünk már nemcsak építi, hanem élvezni is elkezdte a szocializmust A bolgár nép már megízlelte ml az: szocializmusban élni és dolgozni. A bolgárokon Is úgy láttam, hogy ez nem lehet rossz dolog, mert jó a hangulatuk, gyönyörűen dolgoznak és rendesen élnek. (Taps) Iparúk van! Szinte leírhatatlan, hogy a bolgár ipar az utolsó 12—13 esztendő alatt mit fejlődött;»Mezőgazdaságukat öröm nézni; Építkeznek, elvtársak! Bolgár Népköztársaság, a bol- elvi egyetértésünk még szigár párt és maga a bolgár nép lárdabb és a bolgár—masok tekintetben példa lehet gyár barátság még erősebb számunkra. A jelen szakasz- lett. ban olyan tapasztalatokat ad- (Nagy taps) Állíthatjuk, hogy hat nekünk, amelyek nekünk a szocialista tábor egysége és hiányoznak. Utunk eredményes volt Küldöttségünk azonkívül, hogy megnézte az országot, elvégezte a párt- és kormány- küldöttségek szokásos munkáját. Számos kérdést megtárgyaltunk. Az a véleményünk, hogy utunk eredményes volt, mert kiszélesítettük az együttműködést nagyon sok tekintetben, pártvonalon, állami, gazdasági és kulturális vonalon és ami legfontosabb, ereje is növekedett a mostani bolgár—magyar találkozó révén, Ez fontos dolog, mert a szocializmus ügyének és a béke megőrzésének jelenleg leghatalmasabb ereje a szocialista tábor egysége. Aki ezt erősíti, az erősíti a szocializmust és védelmezi a békét, aki pedig ezt bomlasztja, vagy robbantani akarja, az a szocializ-' mus ellen lép fel és a békét veszélyezteti, akár tudatosan teszi ezt, akár nem. (Nagy taps) Megköszönöm Münnich elvtárs elvtársi, baráti szavait. Egy dologra szeretnék reflektálni, a Nagy Imre-ügyben hozott ítélet ügyére. (Közbekiáltások: Megérdemelték a büntetést!) Elvtársak! Azt mondják egyes nyugati újságok, hogy az embereket megdöbbentette az ítélet. Ki tudja, kiket értenek . ők „emberek" alatt. Dullest például tényleg megdöbbentette a dolog, más személyeket, akiket nem akarok megnevezni, szintén megdöbbentett. Mi Bulgáriában találkoztunk jónéhány emberrel, akik szintén emberek, legalább annyira, mint Dulles úr. Szói főterén legkevesebb há- romjázezer emberrel találkozik egy gyűlésen és még mást is, sok helyen találkoz- tunlfemberekkel. Ott semmiféle (keseredést, vagy meg- döbhést az emberek arcán nemáttunk. (Nagy taps) Éppen lenkezőleg. Azt mondták nekik a bolgárok, a dolgozók, munkások, a parasztok, külökiző emberek, magyar elvtáak, mi egyemberként melitetek vagyunk a ti har- cotolfcn. (Nagy taps) Népéhez hu csak az mazdhat, aki nem tesz engedményt a néfellenségeinek Senki sem szegheti meg büntetlenül a mi alkotmányunkra letett esküt Bolgár elvtársaink egyben s másban megelőztek bennünket — Jártunk Várnában. Ott sok üdülőt építettek, részben a dolgozók számára, részben idegenforgalmi meggondolásból. Mi is megnéztünk vagy öt hatalmas szállodát; Valaki közülünk, aki járt a híres francia Riviérán, azt mondotta, ott sincs olyan magas kultúra. mint ezekben az üdülőhá- zakban. És ami a legtöbbet mond: egy-két évvel ezelőtt ott csak homok volt. Most pe- iig a saját szemünkkel láttuk azokat a 3—4 emeletes, gyönyörűen berendezett szállodákat. amelyekben üdülnek a dolgozók és amelyek valutát hoznak az országnak; — Nekünk van Balatonunk, can Mátránk és még sok min- ienünk. Mi is tehetnénk egyet, 5 mást, hogy dolgozóink egy kicsit jobban pihenjenek és jövedelmet i* szerezzünk az orszätgnak — Elvtársak! Nem kell szégyellnünk, hogy bolgár elv- íársaink egyben s másban megelőztek bennünket; Megmondtuk a bolgár elvtársaknak, hogy most utol fogjuk őket érni, versenyezni is akarunk velük, úgy, mint tíz évvel ezelőtt, s azután majd meglátjuk, hogy ki épM jobban a szocializmust. Gondoljunk úgy a Bolgár Népköztársaságra, mint amelytől mi is rengeteget tanulhatunk, anélkül azonban, hogy bármit gepriesen lemásolnánk. A bolgár elvtársak helyesen alkalmazzák a marxizmus— leninizmust a bulgáriai viszonyokra. Ebben van erejük egyik forrása; A XX; kongresszus után egykét héttel — talán még emlékeznek rá <—, elhangzott nálunk az a szerencsétlen megállapítás, hogy „A XX. kongresszus mindenben minket igazolt“. Akkoriban azokat az ismert hibákat akarták ezzel elkenni, amelyekről nemakaTt tudni egyik-másik „érdemes“ Elvtánsak! Aki nekivágott november 4-ének, vagyis a szocialista forradalmi ellentámadásnak, annak végig kell mennie ezen az úton, mert különben nincs értelme. (Viharos taps és felkiáltások: Éljen a párt!) Emlékezzenek vissza, hogyan volt annakidején. Gondolom, elég béketűrőek voltunk, pedig nehéz volt a helyzet; Szép szóval megkértük m ellenforradalmi felkelés mozgatóit és cselekvő részvevői*, hogy tegyétek le a fegyvert és ha letettétek, akkor megbocsát nektek a nép. Ám ők nem tették le a fegyvert. Ha pedig az ellenség nem teszi le a fegyvert, akkor pusztuljon! (Nagy taprt Azt mondják nekünk egyesek, hogy Nagy Imrével kapcsolatban megszegtük szavunaz összefüggésről mi nem tehetünk; Nagy. Imre éket nem a nézeteik miatt, nem ilyen, vagy olyan hibáik miatt vonta felelősségre a bíróság, hanem olyasmiért, amit senkinek sínes joga megtenni. Senki sem szegheti meg a mi alkotmányunkra letett esküt! (Úgy van, úgy van!) Ha ő, mondjuk október 23-án este megmondta volna, hogy azon a véleményen van, hogy visz- sza kell állítani a Kisgazda Pártot, be kell venni a kormányba, stb. és ki kell lépni a varsói szerződésből, mi történt volna vele? A világon semmi, csak nem lett volna miniszterelnök, nem lett volna központi bizottsági tag, de nem is került volna soha bíróság elé. De ő mindezt nem mondta meg, hanem az ellenséges nyomást kihasználva, csalással belopta magát a hatalomba. Ha ő nem hazudja azt, hogy kész Nagyon sok üdvözlést hallót tunk ott. Az üdvözletekben mindig benne volt, hogy tisztelik, szeretik és köszöntik azt a magyar népet, amely a szovjet nép segítségével leverte az ellenforradalmi felkelést. Ezek a szavak egy kis büszkeségérzés' ébresztettek bennem. Jól esik hallani, amikor az embernek saját népéről jót mondanak. Azt válaszoltam, nemcsak, a küldöttség nemcsak a Központi Bizottság és a kormány nevében, hanem a magyar kommunisták és az összes öntudatos magyar dolgozók nevében is, hogy biztosak lehetnek: a szocialista forradalom ügyéhez, a munkás-nemzetköziséghez és testvérnépeinkhez, köztük a bolgár néphez mindörökké hűek leszünk. (ügy van, úgy van. Nagy tap».) Ahogyan hűek maradunk népünkhöz, ugyanúgy hűek maradunk ahhoz az elhatározásunkhoz is, hogy az osztályellenségnek, a világimperializmusnak engedményt nem teszünk. Népiéhez hű csak az maradhat, aki nem tesz engedményt a nép ellenségeinek. Azhiszem elvtársak, joggal mondtom, bízhatnak bennünk, Nemcsak húsz, vagy harmic ember tanult az el- lenfoiujalmi felkelésből, ha- annelfez országnak jónéhány százé a- felnőtt gondolkozó dolgosa tanult az ellenforradalmi ámadásból. (Tap>s.) Ke<%s Elvtársak! Még egyszer egköszönöm Önöknek, hogy jöttek fogadni bennünket. .öszönöm türelmüket, amelly meghallgattak. Azt jrem Önöktől, lelkesítő szavtkal és példamutató tettesei legyenek azon. hogy népünkben magasan lobofcn a lelkesedés lángja a undsmui—lenin izmus eszm, a szocializmus és a béke gye iránt. Ápxrijfc a pwoletár-intema- cionalihust, ápxrijuik országaink iovjetunió vezette táboránál egységét, ápwljuk a bolgár ; a magyar nép barátságát. gyünkhöz, a szocializ- mushozés a béke teljes győ- zelméifhűek maradunk. (Hosz- szantar,t lelkes, ütemes, nagy tap*s és felkiáltások. Éljen a párt! Hn-á!) kát. Ez rágalom. Ki tudhatta, az ellenforradalmi felkelés el- hogy mit akar valójában az a len harcolni, soha sem került! felelős. Bulgáriában nem is Nagy Imre, aki október 23-án volna hatalomra; voltak olyan súlyos hibák, mint Magyarországon, de a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága nekiült és a XX. kongresszus fényénél átvizsgálta egész munkáját. Találtak igazítani valót és kiigazították. Elmondták, hogy soha olyan lelkesedéssel a nép nem tömörült a p>árt körül, mint azóta, hogy ehhez a munkához hozzáláttak. Azt hiszem, ilyen körülmények között a ftt&séw fcUHC: AMECSEKI „LÁTHATATLANOK" — Azt kérdeztem — ismételte még hangosabban, s ezúttal már a düh remegtette a hangját — feleljetek: mi jár az árulónak? A meghökkent fegyveresek között mozgás támadt. A karéj jobbszélén álló tömzsi, kop>aszra nyírt férfi — feketével keretezett szeméről ítélve bányásznak látszott, vagy legalábbis szökött rabnak a komlói fogolytáborból — izgalmában a torkát köszörülte, egy másik hangos szusszanással eresztette ki tüdejéből a levegőt. A karácsonyfaszerű fiú most már egészen lent érezte a remegést és összeszorított foggal próbálta megfékezni, mert érezte, hogy baj lesz;: j — Az árulónak: halál! — felelt önmagának a bandavezér. Csend fogadta a szavait. A töröttorrú elfordította az arcát és magában dünnyögte: — Mit cirkuszéi már, inkább mennénk a fenébe; —■ Ki van más véleményen? Körüljártatta a szemét és fenyegető hangsúllyal erőltette a választ. Maga sem tudta volna megmagyarázni miért, csak ösztönszerűen érezte, hogy most feltétlenül szüksége van a jóváhagyásra. Kell, hogy a banda véleményt nyilvánítson, hogy egyetértsenek vele. Utolsó kérdése után kínosan hosszúra nyúlt a szünet Közben hol élénkült, hol ellanyhult a távoli fegyverzaj, amely most már mintha egy helyben állt volna. Végül az egyik fegyveres megunta a hallgatást. Koravén, elnyűtt arcú ember volt, tüskeszerűen nyírt fején svájci sapkával, amelynek „villámhárítójára” lyukas kétfillérest húzott. Megrántotta vállán a géppisztolyt és nem annyira meggyőződésből, mint inkább olyan hangsúllyal, hogy „legyen igazad, csak hagyjuk már abba”, ezt morogta: — Dögöljön meg minden áruló; Erre jobbról is, balról is helyeslő felmordulások válaszoltak, mint akik megértették, hogy így lehet leggyorsabban véget vetni a jelenetnek; •— Halál az árulókra — ismételte mackacsul a vezér. kijelentette, hogy súlyosnak ítéli a helyzetet, kész segíteni az ellenforradalom — akkor ő is ezt a kifejezést használta, — leverésében. Anól akkor egy árva szót sem szólt, hogy neki 1965. decemberéből van egy irata, amelyben benne van, hogy ki kell lépxni a varsói szerződésből, hogy vissza kell állítani az úgynevezett koalíciós pártokat és azokkal kell kormányt alakítani. Erről egy jj^^árva szót sem szólt. Azt mondják nekünk, hogy a mi bíróságunk antirevizio- nista akciót hajtott végre. Lehet és természetes is, hogy ha Nagy Imréékre ütnek, a revi- # zionisták tyúkszeme fáj. EttőI Van egy másik oldala is a dolognak. A Magyar Népköz- társaság bíróságai 1956. november 4 óta — mint ismeretes —, számos ellenforradalmán vontak felelősségre. De milyen igazság az, hogy ha azt, aki tesz valamit, megbüntetik, de azt, aki az egészet kigondolta, elhatározta, megszervezte és irányította, nem vonják felelősségre? Ki hallott már ilyen igazságszolgáltatást? A mi igazságszolgáltatásunk valóban igazságszolgáltatás és ami történt, az törvényeink szellemében és törvényeink szerint történt. Árvíxriadó Pawauban Passau (DPA) Passauban vasárnap kénytelenek voltak árvízriadót elrendelni. Az utóbbi napx>k esőzései következtében különösen a Duna vize olyan magasra emelkedett, hogy már szombaton figyelmeztetést kellett kiadná. A Duna vízállása vasárnap délben 6,20 méter. Az alacsonyabb fekvésű lakásokat ki kellett üríteni. A naplónként Becsben közlekedő hajójárathoz külön engedély kellett A Duna vize elöntötte a p»s- saui Városház teret. Bajorország más folyói közül főleg a Rótt lép>ett ki medréből. A kiáradt folyó vize tekintélyes kkokat okozott a gabo- nafoldös Egyes falvakat az árvíz teeeen elvágott a külvilágtól. Dól-NinetoraB^^bím M víz megjjveteite a maga első halálos idozatát Szombaton f Main folyóba belefulladt €y 8 éve8 ^ Drezda továbbá Werbugeri- de és H«he»tadt egyes kerületedben nagy esőzések szántén árap^gojohoz vezettek. Az árvíz ut*at és szántóföldeket öntött é Medssen. Bautzen, Görlitz, ^jibau, Sébndtz és Zwickau Kerületeiben egyes i a kasokat átmenet*** ki kell üríteni; MÉSZÁROS F.t A MECSEKI ;,LÁTHATATLANOK” $ — Halál, halál: 11 — hallatszott már késedelem nélkül a válasz. — A század halálraítélté Fülest, mert jelzést adott az ellenségnek és ezzel elárult bennünket — foglalta össze a vezér. Mégegyszer gyorsan végigjártatta a szemét a csopxirton — az ítéletet végrehajtom. A fegyveresek csak ekkor eszméltek rá, hogy milyen súlya volt elsuttogott vagy elmormogott szavaiknak. Megdöbbenjen néztek valamennyien a fiatal fiúra, aki nem is értette meg rögtön, mi történik körülötte. Csodálkozva bámészkodott, mint az előbb a véletlenül elsült géppisztolyra. Elálló fülei méginkább hangsúlyozták kialakulatlan, gyermekes arcvonásait. A vezér feléje fordult és felemelte a géppisztolyt. Ekkor olyasféle kifejezés suhant át az arcán, mint a nagyothallóén, aki végre megérti, mit mondanak neki, de ezt nyomban felváltotta az állati félelem kifejezése és kezeit védekezőn maga elé kapva halk, vinnyogó hangokat hallatott. Mindez csupán a másodp>erc töredékéig tartott, mert a géppisztoly máris megszólalt. A bandavezér addig tartotta ujját a ravaszon, míg az utolsó golyó is ki nem röppent a tárból. Füles mégegyszer megvonaglott és ottmaradt a nedves avaron összekuporodva. A bőrkabátos eldobta az üres fegyvert. — Gyerünk — mondta, s a tisztáson állók olyan igyekezettel indultak, mintha váratlan robbanástól kellene tartaniok. Fel sem tűnt nekik, hogy a gyilkos fegyverrel együtt elhallgatott a távoli lövöldözés is. A vezér a hármas számú rejtekhelyre tartó csopxwt- tal elsietett, vissza sem nézve a megölt fiúra. A harciasán felfegyverzett Ifjú is velük tartott, bár kissé furcsán lépkedett. Amikor látta, hogy a vezér lő, Füles pjedig elterül, végképp elhagyta az akaratereje. A nadrágszárat combjaira taposztó lé p>edig mély, leküzdhetetlen undort és iszonyatot keltett benne önmaga és az egész világ ellem • MÉSZÁROS F.: A MECSEKI >'I-^TWrATLANOKH A rejtekhelyen lázas igyekezettel rendezkedett a banda, amikor a vezérhez lép>ett egy fegyveres és kíséretében egy idegen, mosolygó fiat^mber. — Egyetemista csoport csatlakoz^ hozzánk _ jele ntette a fegyveres. — Ide igyekeztünk — közölte deWn az egyete- nusta — tudja, elhatároztuk, hogy a ,zabadsáaharcból mi is részt kérünk. Fegyver került, ^ tudtuk, hogy itt már1 vannak, hát elindultunk. Egy^ercsak p;tf-pUíf pfiü.;. lőnek. No, mondjuk, itt vissz) kell j-n^ mese nincs. Csak aztán vettük észre, hogy tulajdonképpen egymásra lődözünk. A. vezér elsötétült arccal hallgatta, gzömyen dühös volt azért, mert megijedt a vaklárm^j Nem a megölt fiút sajnálta. Azt nem bánta mej jjgy tartotta, szükség volt arra, hogy összefogja a stlépét”. De úgy érezte, hogy lehetetlen helyzetbe hozta ezek a lövöldözök. S dühe most a magabiztosan m0Vivgó egyetemistára összpontosult. — Tudja, mi van itt? — kérdezte fenyegető arckifejezéssel — ez nem babaruhajáték, nem futball ez harc! Érti? Lehet, hogy kinyírnak IJnüSwtTankokkal, ágyúkkal állunk szemben. TudjT mit jelent ez? — Hogyne — hangzott a könnyed — Hát akkor mit vigyorog, mint » fakutva’ Masa a csoport parancsnoka? Azonnal átaJ ‘ Náthánnak. Annak — mutatott egy hi® ,üran^úíT sovány fegyveresre, aki sűrűn törölgett« át ’ k bát ujjába. az orrat a Ka— Náthán — fordult most amahK •„._ ufejezve az egyetemistával folytatott p' ^ szétosztod az új fiúkat a több! között. p_S,?et€Bt ' — Jó — mondta Náthán, de meg srvrtVe' . — Gondolja, hogy ez helyes? — k? mozdult, rulva az egyetemista. Vdezte elkomo(Folytatjuk.)
