Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 128-151. szám)

1958-06-01 / 128. szám

2 NAPLÓ 1958. JUNIUS 1. A megye vezetői Komién ' A megyei pártbizottság kö­vetkezetesen folytatja a dolgo­zók, köztük elsősorban is a ■bányászok munka- és életkö­rülményeinek megjavítására szolgáló tevékenységét. Ennek egyik állomása volt a csütörtö­ki komlói látogatás is, ame­lyet Laki István elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titkára vezetett. Részt vett a bizott­ság munkájában a megyei pártbizottság több munkatár­sa, a megyei tanács elnöke, az SZMT elnöke, a komlói városi pártbizottság titkára és a kom­lói városi tanács elnöke is. A népboltban A Zrínyi téri háztartási bolt modern, nagy helyiségben fog­lal helyet, festették és csinosí­tották éppen, amikor benyitot­tak. A megye vezetői minden részletre kiterjedő figyelmes­séggel érdeklődtek az áruellá­tás iránt. Amint a válaszokból kide­rült, sajtból, vajból, töltelék­áruból . nincs hiányuk, olcsóbb szalámit is lehet kapni, — A múltkor nem volt palackozott boruk, csak 10 000 darab „Munkás” cigarettát kapnak, holott a tízszerese Is elfogyna. Egyes fűszerfélékből többet is el tudnának adni, több kon- zervfajtából (főzelékkonzervek és ha I ászlé-konzerv) úgyszin­tén. A bolt kenyérigényléseit a gyár teljesíti. Reggel azonban keveset szállítanak, a délelőtti órákban gyakran nincs kenyér, Az utóbbit az Arany János utcaj 130-as népből tbán is szó­vá tették, tanulhatna belőle a Komlói Kenyérgyár is. Itt is kevés a „Munkás“ cigaretta, palackozott sört többnyire csak fizetésnapokon kapnak, Ebben a népboltban nem sokat törődhettek a panasz- könyvvel. Semmi sincs a dol­gozók panaszai mellé írva, — képtelenség! megtudni belőle, hogy elolvasták-e egyáltalán azpkat. Az ugyancsak Arany János utdai Napsugár cukrászdában krémesen, mignonon és égetett szeszesitalokon kívül úgyszól­ván semmi sem volt, A fagy- laltkeverő kéthete rossz, a presszógép is használhatatlan, (Ennyi idő alatt ne lehetett volna megjavítani? Miért ne­vezik akkor cukrászdának?) A szeszesitalt tartalmazó üvegek ragadtak a piszoktól, legalább egy hetes por éktelenkedett több berendezési tárgyon. A cukrászda hidrogénszőke hajú vezetője meglehetősen durván mondotta, hogy ő bizony nem fog mindennap törölgetnl. Furcsa válasz)! Akkor miért dolgozik a cukrászdában? A zöldségesből tokban A megye vezetői leginkább a vásárlóktól kérdezgették, hogy miben van hiányuk, A bányészasszomyok nem fukar­kodtak a szóval, az Arany Já­nos utcai és a Zrínyi téri zöld­ségesboltban kórusban pana­szolták, hogy nem lehet petre­zselymet, sárgarépát és zellert kapni, többször nem volt zöld­borsó és saláta. A paradicsom- konzervek között kisebbek is lehetnének, nincs savanyúság, kevés a szabadtej,,, Kereskedelmi szerveink rendszerint a szárazsággal In­dokolják a zöldséghiányt. Való tény, a szárazság sok gondot okoz itt is, de azért nem le­het mindent erre kenni. Amint az asszonyok elmondották, a maszekoknak majdnem min­dig van zöldségük, persze jó­val drágábban. (Négy forintot kértek néhány szál zöldségért, 12-t a zöldborsó kilójáért. Az utóbbinak az állami üzletek­ben 8 forint volt az ára). Ha a maszekoknak van, miért nincs nálunk? Több szemíülességre, na­gyobb akaratra lenne szükség a komlói MÉK-nél. Jelenleg azonban nem számíthatunk er­re. A komlói MÉK vezetője ugyanis Temesvári Béla, volt horthysta főhadnagy, a volt horthysta katonatisztek pedig tudvalévőén sohasem • dicse­kedhettek valami nagy mun­kásszeretettel. Nem törték ösz- sz.e magukat a bányászokért sem ..: Kár is a szót szaporí­tani: Temesvárinak semmi he­lye sincs az igazgatói székben. A megye vezetői az Arany János utcai húsboltban is meg­fordultak, Töpörtyű, töltelék­áru, zsír, háj és friss hús ' is volt. Hurka-töltelékáruból töb­bet is el tudnának adni, a hús­ellátás itt is problematikus. A Ságvári Endre legényszá l láson A komlói Kazinczy utcai le­gényszállás és' mondjuk a pécs- bányai*és István-aknai legény­otthon között ég és föld a kü­lönbség — a komlói hátrányá­ra, A Ságvári legényszállás konyhájának étlapja változa­tos. Csütörtökön öt fogás kö­zött válogathattak a dolgozók. A következők szerepelték az étrendben: húsleves, csáki ros­télyos tarhonyával, burgonya- főzelék marhahús-szelettel, hagymásrostélyos riaseslecső- val, paradicsommártás burgo­nyával és főtt hússal, tejfölös paprikás spagettivel, dióska­lács, mákoskilli , ?1 Fejedelmi bőség, a dolgozók megbecsülé­sének ékes bizonyítéka, leg­alább is az állam részéről. De csak onnan in A hűtőgép régóta rossz. Ez azzal jár, hogy a délelőttös harmad csak szalonnát, vagy ehhez hasonlót tud reggelizni. A kolbász vagy a szalámi ugyanis megromlana hajnalig. Laki elvtórs kisebb kőteg zsírpapírt emelt fel a tűzhe­lyen fövő rizs tetejéről. A pa­pírok némelyike sötétszürke volt a piszoktól, Vajon otthon is a rizsára olvasztják a pisz­kos zsírt? Miért engedte meg Lövész Antal konyhavezető? A konyhai mosdókagylón vas­tag koszréteg feketéilett (kosz­réteg 1), e mosdókagyló fölött kellene kezet mosniok a sza­kácsnőknek 11: A vízcsap, tűz­hely és az edények piszkosak voltak, több szakácsnő fehér kötény nélkül dolgozott. A fa­lak porosak és füstösek, az egész mennyezet feltöredezett, a tűzhely fölött különösen, A vakolat egy része már le­hullt? Igaz, tér, egyik konyhából nyíló kis helyiségben már kő­műves szorgoskodott. De csak egyedül. És miért ilyen ké­sőn? A konyha a Mecsek vidéki Üzemi Vendéglátó Vállalathoz tartozik. Bien József, a válla­lat komlói kirendeltségvezető­je szerint Zallel László elv­társ, a vállalat igazgatója a múlt héten, szerdán pedig MI- seta Lajos, a vállalat egyik ellenőre járt kint a konyhá­ban. A leírtak után jogos a kérdés? vajon mit ellenőriz­tek tulajdonképpen? Lett va­lami foganatja is? A Kossuth'bdnya fürdőjében Tímár István elvtárs, a le- gényszállás gondnoka szerint csak öt doboz VIM-et kapnak havonta. Lehetetlenül kevés egy ekkora legényotthonnak (közel 300 lakója van!), a pa­nasz tehát Jogos. Hozzá kell azonban tennünk: enélkül is nagyobb tisztaságot lehet tar­tani. Például: a folyosó meny- nyezetén a pókok háborítatla­nul szövögetik a hálójukat. Az asztalterítők piszkosak, az ivó­vizes kanna is piszkos kívül­ről. A könyvtárszekrény üres, több ablakát betörték, köny­vek helyett lámpabúrák pi­hennek benne, többhetes por­tól terhesen. A különben nagy és két helyiségből álló kultúr­teremben csak egy rex-asztal, két felemás asztal és egy szék árválkodott, sakkot, dominót és más társas játékot nem le­hetett látni. Nem tudni, mikor Járt Itt a tröszti szakszerve­zeti bizottság, pedig nagyon elkelne a látogatása! Maga Tímár István gond­nok elvtárs irodája sem volt kifogástalan. Hevenyészve be­takart ágy, cigarettavégek a kövön, rendetlenség a szek­rényben .., Ebből bizony nem sok jót tanulhatnak a legény- szállásiak! i ? | Az éremnek persze itt is van egy másik oldala. Sok dol­gozó nem becsüli meg az ott­honát. A vízcsap csavaróját mindig leszerelik, a könyvtár­szekrényt telefirkálták a rex- csaták számadataival. Tartha­tatlan állapot! A pécsbányai és István-aknai legényszállási lakók vigyáznak az otthonuk­ra, itt is elkelne a kiszisták nevelőmunkája. (Csak annyit törődjenek a legényotthoni dolgozók az otthonukkal, mint amennyit az előcsarnokban lé­vő motorkerékpárjaikkal — senki sem fog rájuk panasz­kodni!) És akinek nem használ a szép szó, pusztítani és rom­bolni akar, adminisztratív esz­közökkel is fel lehet ellene lép­ni. A gondnoknak erre is joga van, A megye vezetői meglátogat­ták a Kossuth-bányai fürdőt is. Mintha más világ tárult volna a szemek elé! A hatal­mas felolvasóterem kőpadlója ragyogott a tisztaságtól, a női és férfiöltözők fémszekrényei is mintha tükörbe néztek vol­na. Rend volt magában a für­dőben is. A Zrínyi Miklós Kultúrpalotában Ezután a Zrínyi Miklés Kul­túrotthon került sorra. Kultúr­otthon? Inkább kultúrpalotá­nak nevezhetnénk! Külsejében éppolyan két­emeletes épületnek látszik, mint a komlói lakóházak álta­lában, Senki sem gondolná, hogy nagyot csodálkozik, ha belép, pedig így van. A Zrínyi Kultúrotthon több mint négy és félstzáz személyes színház- terme mögött a pécsi Kamara- színház nézőtere Is elbújhat­na. Művészien kidolgozott ko­vácsoltvasakon függő lámpa- koszorúk szolgáltatják a pazar világítást, oldalt ízléses dom- borművek váltogatják egy­mást. A színpad kapcsolótáblá­ja olyan bonyolult, hogy külön szakember kell a kezeléséhez. Tükröket, tükröket és min­denütt tükröket látni. A büfék­nek valóságos bárpult Jellegük van, a fényes pesti szórakozó­helyeken is remekek lennének. Tizenötezer kötetes könyvtár, nagy, parkettás tánctermek, szinte fényűző klubszoba (ha­talmas fotelek, magyar perzsa­szőnyeg, üvegtetős kerek asz­talkák. pianínó és drága fest­mények) egészítik íki a pazar képet. Múzeum Is van a kultúrott­hon épületében. (Ti. a kultúr­otthon. az egész kétemeletes épületet elfoglalja. Termeit és szobáit nem is lehet egyhamar bejárni.) Látogatói megismer­kedhetnek majd a kőszén és a kőolaj keletkezésével, külön­böző ásványmintákban gyö­nyörködhetnek. Megszemlél­hetik Komló község egykori kalodáját, török kardokat és remekbekészült török sisako­kat, illetve török pénzeket lát­hatnak. Van itt még rokka, ré­gi szövőszék, sőt hata'mas mammutag'yar is. Ez utóbbi r múzeum egyik legértékesebb kincsének számít, a komló: építkezések során találták. Mr még ládában pihen. A Zrínyi Kultúrotthont má­jus 1-én nyitották meg alapos átalakítás és csinosítás után Azóta a bányászok ezrei — hf úgy tetszik nekik, akár éjjé1 egy óráig — művelődnek, szó­rakoznak és pihennek ebben a fényűző palotában, amiről csak felső fokon lehet beszélni. — Semmi túlzás: Ilyen kultúrott­hon nincs még egy Baranyá­ban, szinte kiáltóan beszél a munkások megbecsüléséről! Mindenhol tanulhatnak a hibákból! De térjünk vissza a hibákra! A komlói hibákat súlyosabb­nak kell ítélni a Pécsbányán és István-aknán tapasztalt fo­gyatékosságoknál. Azóta ugya­nis sorozatosan jelennek me? a bányászok, általában a dol­gozók életkörülményeinek meg Javítását szolgáló cikkek és tu­dósítások. A helyszínen még megfogadták p jótanácsokat, a Ságvári legényotthonban azon­ban — mint láttuk —, semmit sem okultak belőle. A leírtak pedig nemcsak Pécsbányára, István-aknára, vagy az északi bányaüzemekre vonatkoztak, mint ahogy ennek a látogatási­nak semcsak Komló volt a célja. Megyénk minden ipari üzemében, Állami gazdaságá­ban, gépállomásán, hivatalá­ban tanulhatnának a feltárt hibákból —, mindenütt, ahol emberek élnek és dolgoznak, még akkor Is, ha nincs kiírva az illető vállalat neve. A megyei pártbizottság — mint eddigi vizsgálatai során, — ezúttal is felhívja az ille­tékes vállalatok és Intézmé­nyek figyelmét, hogy teremt­senek rendet és orvosolják a panaszokat. Ez azonban még nem vezethet teljes megoldás­ra, A megyei pártbizottság nem juthat el mindenhová. A helyi vezetőknek viszont köte­lességük gondoskodni a dolgo­zók életkörülményednek szün­telen javításáról. Ezt elvárják tőlük, hiszen az emberek azért dolgoznak, hogy jobban élje­nek? A mártírok nevében Ma tizenhat éve, 1942. június elsején 280 embert inter­náltak a Horthy-fasiszták Szigetváron. A deportáltak többsége kommunista, illetve baloldali magatartásit mun­kásokból került ki. Köztük volt az a 16 becsületes kom­lói bányászforradalmár is, akik nevét leírom: Niedling János, Péter Henrik, Csizmadia Gyula, Schraub Péter, Sterl József, Novacsics György, Krivanek Rezső, Nagy Ferenc, Csatlós János, Simon János, Kauffmann Ferenc, Krausz József, Pongrácz Rudolf, Deák Ferenc, Reinhardt András és Balázs Mihály elvtársak. A deportáltak már Szigetváron megtudták, hogy a keretlegények addig nem mehetnek szabadságra, amíg a 442-es különleges büntetőszázad egyetlen tagja is életben marad. A megszállt szovjet területeken igazolódtak a bal­jós szavak, a büntetőszázad mozgó vesztőhellyé alakult át. Kurszk üszkös romjainál szovjet katonákat temettek a halálraítéltek, a sztarioszkoli erdőben aknát szedettek velük, Kotsatovszkánál két vonal között építették a drót­akadályokat, Urivnál, a Don partján futóárkot kellett ás- niok, szintén a szovjet állások közelében«.. A fasiszta hóhérok a szovjet elvtársakkal akarták agyonlövetni a szerencsétleneket, a szovjet katonák azonban sohasem tü­zeltek rájuk, mert tudták, hogy elvtársatk és testvéreik azok a megkínzott, civilruhás áldozatok ... Mégis aratott a halál a 442-esek soraiban. A húszórás napi robot, a rettenetes koplalás, a Járványos betegségek, a perzselő forróság, a csikorgó hideg megtették a magu­két... A 280 ember közül csak 22-en maradtak életben, közöttük Pongrácz Rudolf, Deák Ferenc, Reinhardt András és Balázs Mihály komlói elvtársak, akik az 1943-as nagy doni szovjet áttörés alkalmával, teljesen legyengülve meg­szabadultak a fasiszta gyilkosok karmai közül... A mártírok nem tudnak többé beszélni, ezért mi, életben maradottak fordulunk az ifjúsághoz. Emlékezze­nek velünk, tudják meg, hogy mi Járt akkor annak, aki emberhez méltó életet mert követelni a munkásosztály, a nép számára. Tanuljanak a múlt vérrel írott kegyetlen valóságából, vigyázzanak a munkáshatalomra! DEÁK FERENC üzemi párttitkár, Komló. Bratiszlavai diákok érkeznek Pécsre Két éve annak, hogy a Ja­nus Pannonius Gimnázium 26 cslllogószemű diákja tanárai kíséretében, teli várakozással elindult élete első külföldi út­jára. A testvérül fogadott bra- tiszlavai Téglamezői iskola hív­ta meg Őket baráti találkozásra és kéthetes tanulmányútra. Irány: Bratislava—Brno—Prá­ga—Mag&s Tátra volt A kis csoport boldog két he­tet töltött el, barátkozva a test­véri néppel s annak kultúrájá­val; tanúbizonyságot téve a két nemzet ifjúságának békés ba­ráti szándékáról, hitet téve tu­dásszomjáról. Ma a 28 leány Iskolatársai kíséretében, a boldog viszont­látás örömével öleli át két év­vel ezelőtt szerzett szlovák ba­rátait. A bratislavai diákok vá­rosunkba érkeznek, hogy vi­szonozzák a két év előtti láto­gatást, A béke és barátság hónapjá­ban hozzánk érkező szlovák diákokat igaz magyar vendég- szeretettel fogadjuk és köszönt- jük! Hisszük, hogy jól fogják ma­gukat érezni a múlt emlékeiről regélő városunkban, s meg­érinti őket majd Pécs sajátos történelmi varázsa, mint ahogy a mi tanulóink is áhítattal, a történelmi múlt szellemét idéz­ve jártak a „pozsonyi diéták” színhelyén, ahol Csokonai—Pe­tőfi—Jókai emlékeiről beszél­nek az ősi kövek. A nálunk eltöltendő két nap alatt boldogan fogjuk nekik megmutatni múltunk emlékei mellett, iskoláink belső életét, épülő, szépülő Jelenünket és természeti adottságainkat. Csethe Istvánná. n Mindenki érdeke, hop Silél l az Idén megvalósuljon a televízió A Magyar Szocialista Mun­káspárt Baranya Megyei Bi­zottsága 1958. évi munkatervé­ben feladatként szerepel a pé­csi televíziós közvetítő állomás még ez évben történő megvaló­sítása. Az MTESZ munkabi­zottság lelkes, és már hónapok óta társadalmi munkaként ez­zel foglalkozó tagjai ütemter­vet dolgoztak ki, amelynek be­tartásával készültek el a misi­nai építkezés dokumentumai, az odavezető út tervei és nem utolsósorban a pénzügyi fede-? zet egy részét biztosító tárgy- sors-játék lebonyolításának részletes terve. A misinai építkezéshez szük­séges anyagszállítás megtörtént és amint énül éppen tegnapi számunkban megemlékeztünk, az építkezés gyors ütemben fo­lyik annyira, hogy az épületet a kivitelező vállalat előrelát­hatólag ez év augusztusában adja át, hogy ezt követően azonnal megkezdődjék az ere­detileg egy és fél kilowattosra tervezett állomás helyett, a leg újabb értesülések szerint kb. három kilowattoa adó besze­relése. Tájékoztattuk mér olvasóin­kat arról is, hogy az építkezés idő előtti megindítását a Ba­ranya megyei Tanács, Pécs vá­ros Tanácsa, valamint Komlóé Mohács tanácsainak rövidle já­ratú kölcsöne tette lehetővé. Ezen kölcsönök visszafizetését célozza a televíziós sorsjegyek kibocsátása. A sorsjegyek elhelyezésével foglalkozó bizottság felosztotta tagjai között a megye terüle­tét és május 1-ével megkezdte a sorsjegyek kibocsátását. Ezen akció eredményessége ér­dekében állandó kapcsolatban áll a vállalatoknál, intézmé­nyeknél, iskoláknál és ható­ságoknál megbízott terjesztők­kel. A bizottság megmásítha­tatlan szándéka, hogy a kibo­csátani tervezett sorsjegyek teljes mennyiségét elhelyezze, amihez azonban a megye dol­gozóinak az eddiginél sokkal nagyobb segítséget kell nyúj- taniok, A megye dolgozói köréből érkezett számos, az ügyért lel­kesedő megnyilvánulásból csak egyet ragadunk most ki. A Hirdi Gazdasági Vasút egyik fűtőházi dolgozója hallott a te­levízió létesítésének tervéről, és levelet írt a bizottságnak, amelyben leírja, hogy öreg beteg szüleit kell támogatnia, felesége sem egészséges, de úgy gondolja, ha minden dol­gozó legalább egy sorsjegyet venne, a teljes siker biztosítva lenne. 2 forintos portóval ellá­tott levélben 10 forintot küld és kéri a sorsjegy megküldé­sét. Sok megbízott örömmel közli telefonon, hogy a neki kiadott somjegymennyiség el­fogyott, az ellenértékét befizet­te és sürgősen kér további el­látmányt. Vidékről is érkeznek megkeresések, hogy a postahi­vatalokhoz küldjenek további jegyeket. Vannak azonban sokan, akik nem tudják, vagy nem akarják felfogni ezen kulturális meg­mozdulás óriási Jelentőségét, A bizottság a vidéki tanácso­kat körlevélben kereste meg, kérve, hogy ez akciót támogas­sák és a rendelkezésre álló eszközökkel hívják fel a la­kosságot sorsjegyek vásárlásá­ra. Úgy halljuk, hogy-ennek a legminimálisabb eredménye sem volt. Tudomásunkra jutott egy-két városa vonatkozású eset is A több száz dolgozóval rendelke­ző helyek közül, a Pécsi Köz­lekedési Útfenntartó Vállalat 47, a Dohánygyár 20, a Sopia- na Gépgyár 100, az SZTK dol­gozói 25 sorsjegyet vettek át. Egészen minimális mennyi­séget értékesítettek a Nagy La­jos Gimnáziumban és a Pe­dagógiai Főiskolán. A Magas­építés! Technikum többszöri felkérésre még csak választ sem adott. Nem hagyható szó nélkül, hogy a tsz-ek dolgozói annak ellenére, hogy idényszerűen igen nagy az elfoglaltságuk, át­érezve e mozgalom jelentősé­gét, példaadóan veszik ki ré­szüket a társadalmi munkából és vállalnak részt az anyagi áldozatban is. A bári Uj Élet 100, a szágyi Kossuth 50, a személyi Damjanich 50, a slk- lósnagyfahisi Jó Barát 100 sors jegy megvételével sietett « mozgalom támogatására. A fentiek szerint tehát a tervszerinti ütemezésben ké­szül a pécsi televíziós közve­títő állomás és megyénk dol­gozói még ebben az évben él­vezhetik a televíziós műsoro­kat. Szükség van azonban ar­ra, hogy azokon a helyeken, ahol ez míg nem történt még, súlyának megfelelően kezeljék a televízió ügyét. Ha váro­sunk minden egyes dolgozója legalább egy sorsjegyet vásá­rol, akkor bebizonyítottuk azt: megérdemeljük a televíziós műsorszolgáltatásba elsőként való bekapcsolást. A sorsje­gyek terjesztésére még egy hó­nap áll rendelkezésre. Értesü­lésünk szerint a Televíziós Munkabizottság újra felkeresi az eddig elhanyagolt területe­ket. Mód van tehát • lem«** dás behozására?

Next

/
Oldalképek
Tartalom