Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-18 / 116. szám

»58. MÁJUS 18. NAPLÓ 8 ## ■■ II pécsi 6-os ezred felelésének 40. évfordulója jCaUi István: így történt jf i nt laktunk az Ulmann­v telepen. Az Ulmarm bankház kölcsö­nből építette ezt a telepet an- Jakidején a Duna-Gőzhajózási prsaság, afféle „szociális“ itatásként a bányászoknak. A telep utcáin — már így Jáíus felé — öreg hársfák, , acteesztenyefák bontották .fiaikat. Vasárnap délelőt- ^nként e fák alatt hűsöltem n is a velem egyivású legé- K-kkel, Még húsz esztendős voltam, de már fölfogtam z* a bizonyos „életformát’', l^’-yben a bányászok éltek, ij^tem az árnyoldalát és a l^vésbé bő napsütötte olda­0;, Azon a pünkösdhétfőn is C ^csorogtunk az utcán, ami- Hr a szomszédék lánya, Löf- IjJ Teri fut ám haza a város- J.~~ misén volt az Ágoston l1 templomban — és elfúló ailSon meséli: Katonák meg civilek ö'mást lövik. . . A városban Ugatják a fegyvereket....! fáéban lövések zaját hozta, ,.5'k a város felől a szél, elő­csak ritkábban pattogott, foi, ' már belekelepelt a gép- is. Én azon mód, ahogy i, társaimmal együtt fu­S c engedtem a város irá- . • Nem tudnám megmon- r^n’ ma már, hogy pontosan ii te hajtott be bennünket a c°k színhelyére, de egy bi- tán 0s: nern a kaland­y • • i Érettebbek voltunk W?Ar annál s tudtuk, hogy jV^hk valamiképpen ott lesz jgyünk, ahol a fegyverek :'1 fagytuk a Zsolnay-gyárat, ,-bnk a Búza-térre. C Löffing-lánynak igaza k, ’ mert a Búza-téren nagy föltépett ládából kato- C ^fogatták a fegyvert l^a muníciót Pécsbányate- Kasszián-telepről, a Ri- C*. Szabolcsi dűlőből, Fe- CytO, Ulmann-telepről Vpriosan érkeztek be a bá- k^t ?°k, felvették a fegyvere­id5 tüzelőállást foglaltak; I^Sy kis tájékozódás, érdek- Íh lödés után végül is meg- Wtem, miről van szó. A lá- a 6-os közös gyalogea- If-ii ^tonái szervezték meg. tépték az 52-es ezred kato- kg(J tevábbá a 19-es ezred is- Az előbbiék csat- W;;tek a hatosokhoz és így EL^tesen elindultak a l^ nyányi utcában lévő szál­lta’ a 19; gyalogezredhez, 'lík^mnban elárulták a zen- IsT rAjuk lőttek; kezdődött a harc; Aml- kf,f611 beértem a városba, ak- kialakult a két hetsD a mal egyeíem’ épület egy Jigl nevű tiszt- irányította a tüzet a ti felé, azazhogy felénk, W^ig tüzelőállást foglal- Sw-32 ó-temetőben, a mai tinijei épületek helyén és tjdpte- Sírkeresztek mögül, Vt.T* mellé hasalva viszo- a tüzet, az egyetem irá- ' kr.a' Pokoli csatatérré vált ^opnyék. “kndülés célja ez volt: kierőszakolni a háború a monarchia urai­tól. Akkoriban már nagyon rosszul ment a sorsunk. Az 1918-as esztendőben sokszor azt az élelmet sem kaptuk meg, ami a jegyre járt volna. Meg­drágult minden, egy darabka kenyérért félnapig álltak sort az asszonyok, a frontról pedig nap mint nap érkeztek haza a halálhírt hozó kurta, hivata­los jelentések. Csüggedés, fá­sultság, elkeseredés kerítette hatalmába a népet. Ezért kel­lett hát meghúznunk a ravaszt Pécsett, 1918 május 20-án.:, A túlerő végül is nekik ked­vezett. Néhány óra leforgása alatt megérkeztek Pécsre a bosnyák zászlóaljak piros fezes katonái, akik aztán durván, kegyetlenül elfojtották a zen­dülést .; • Kiszorítottak ben­nünket Pécsbányatelepig, ahol a katonaruhás zendülők felvo­nultak az erdőkbe, mi civilek, bányászok pedig — miután fegyvereinket eldugtuk — szét széled tünfc Czomorú napok következ- tek ezután.:: A vérbíróság működött. Nap­nap után hozták a halálos íté­leteket. Feltűnően gyorsan bo­nyolították le ezeket a pere­ket. A monarchia hivatalos fóruma „egyszerű“ vidéki „vil­longásnak“ minősítette a 6. gyalogezred és a pécsi bányá­szok zendülését. Sőt, „a ma­gyar haza elárulásának“ bé­lyegezték meg a történteket, mert a katonák és a bányászok a „szent háború" befejezését merészelték követeim. ? i Az első kivégzésekre néhány nap múlva került sor. Ott áll­tam én — a mintegy tizenöt­ezer főnyi morajló, félelmetes tömeg között — kint, a katonai gyakorlótéren, a mai nyugati peremváros helyén. Bosnyákok kíséretében érkeztek meg az elítéltek. Egy földhányás mögé állították mind a négyet. Ket­tő közülük testvér volt;;. A fiatalabbikat, az őrvezetőt szó­lították először.; s Egy par- voszláv pap keresztet nyújtott feléje, a sápadt katona meg­csókolta. A pap az idősebb testvérnek, a szakaszvezetőnek nyújtotta a keresztet. A sza­kaszvezető összeszorította a száját, majd hirtelen mozdu­lattal elkapta a keresztet és el­hajította a vasúti sínek irányá­ba: nem akart a „kereszt je­gyében“ meghalni ;s, Az öccsét kísérték először a földhányás elé. Lövés dörrent. Aztán vitték a bátyját, az­tán a harmadikat, negyedi­ket : , j A tömeg — ez a félelmetes emberfolyam — zúgott, tom­bolt. A -többi elítéltet már nem merték nyilvánosan kivé­gezni. Féltek a tömeg harag­jától, amely már-már majd­nem a vesztét okozta az egész úri rendszernek azon a bizo­nyos pünkösdhétfőin üt X>ég volt. Negyven eszten- deje. Ott halt meg Berta György is a sortűz előtt. Ka­tonazubbonyát öt golyó verte át.;: Berta Gyurka is Ul- mann-telepi legény volt:.« Vérük megöntözte azt a föl­det, amelyen mi ma új várost építünk. Tettükre örökké em­lékeznünk kell! Hősök voltak. Feljegyezte: Raab Ferenc A halálraítéltet a vesztéhelyre ki sérik . H ^ "* - A\U | , «««* a.*' A pünkösdi forradalom nagyszerű SZMnVallaS volt Interjú Hajdú Gyula elvtárssal A 6-os honvéd gyalogezred katonáinak lázadására és az azt megelőző körülményekre emlékezik vissza Hajdú Gyula elv­társ, a Budapesti Jogtudom ányl Egyetem nemzetközi jogi tanszékének vezetője: —1918 tavaszán már ország­szerte az a kívánság és köve­telés hangzott el: legyen vége a háborúnak! Látták az embe­rek, hogy a monarchia, illetve Németország a háborút elvesz­tette. De a monarchia urai még akkor is úgy vélték, hogy a monarchia még mindig olyan erős, amilyennek 1914-ben kép­zelte magát. S pünkösd napján megjött az első, nagyon erő­teljes figyelmeztetés, mi a va­lódi hangulat a monarchia hadseregében és a munkásság körében! — Ezt a figyelmeztetést a Pécsett állomásozó 6. honvéd gyalogezred legénysége adta, amely megszervezte a háború folyama alatt az első komoly méretű katonai zendülést. Nem kevésbé jelentős figyelmeztetés volt a Pécsbányatelepi bányá­szok fellépése, akik a zendülő katonákhoz történő fegyveres csatlakozással annak az erélyes kívánságaiknak adták kifeje­zésüket: vessenek véget a vé­res háborúnak! A zendülés lefolyásáról nem akarok részletesen beszélni, hi­szen azt megírtam a „Harcban az elnyomók és megszállók el­len” című emlékiratomban. Ebből kitűnik az is, hogy a pécsi 19-es házi honvéd gyalog­ezred honvédsége teljes mér­tékben szimpatizált a 6-os zen­düléssel és annak leverésére hiába is vezényelték ki, csak a véletlenül Pécsett átvonulóban lévő 9. honvéd gyalogezreddel tudták a zendülést felszámol­tatni. Bennünket, — a Szociálde­mokrata pártot — természete­sen elsősorban a bányászok megmozdulása kötött le. A haditörvények értelmében a bányászok is katonai fegyelem alá voltak rendelve, megmoz­„...az elítéllek nyomban kivégeztettek..." Nagyméltóságodnak a mai napon távbeszélőn vett rende­leté folytán, a Pécsett 1918. évi május hó 20-án pünkösd ünne­pének másodnapján kitört ka­tonai lázadásról, az azzal kap­csolatos eseményekről és tör­tént intézkedésekről 1918. évi május hó 20. és 25-én távbeszé­lőn tett jelentéseimet a követ­kezőkben összegezem, 1918. évi május hó 20-án dél­előtt magánúton, majd nyom­ban Klausz Endre pécsi kir. ügyész jelentése, úgy a távbe­szélőn felhívott rendőrfőkapi­tány és a főispáni titkár útján értesültem, hogy a „Frigyes” laktanyában elhelyezett cs. és kir. 6. számú újvidéki gyalog­ezrednek, illetőleg pótzászló­aljának úgyszólván egész le­génysége részt vett a táma­dásban; . A lázadás kezdeményezői a pótzászlóaljnak menetszázadba beosztott emberei voltak. A me­netszázad részben vagy na­gyobb részben orosz hadifog­ságból visszatértekből állott, akik mint a hadbírósági tár­gyalásokból kitűnik, bolseviki tanokkal vannak szaturálva (telítve). Ez a menetszázad kö­rülvette saját kaszárnyáját::, a pótzászlóaljnak hozzájuk szí­tó embereit felfegyverezték, a gépfegyvereket, számszerint 19—24-et is hatalmukba kerí­tették, a pénztárt magukhoz vették. A felfegyverkezett lázadók, akik tisztjeiket bántalmazták, közülük egyeseket meg is öltek és a velük egyet nem értőket terrorizálták, megszállták a kö­zelben lévő „báró Fejérváry” honvédlaktanyát, melyben csak lábadozók tartózkodtak, a fém- és faipari iskola épületét, a „Fehér farkashoz” címzett udvart és a budai külvárosi vendéglőt, a belvárosi főpálya­pályaudvart, miközben egyes osztagaik a Malom utcán és a Rákóczi úton a város belseje felé nyomultak. A lázadókkal a helyben állo­másozó pécsi 19. és kassai 9. m. kir. honvéd-gyalogezredek és a pécsi 8. m. kir. honvéd­huszárezred, illetőleg ezek pót­keretei nyomban felvették a harcot. Mindkét részről kézi­fegyverekkel, mely utóbbi fegyvert illetően a lázadók kez­detben túlsúlyban votlak, majd a délután folyamán a honvé­dek két hegyi ágyúval is har­coltak .: ? A katonai rögtönítélő bíróság négy bizottsággal kezdte meg a tárgyalást; ez idő szerint, mint értesültem, már öt bizottság működik, mint hírlik, holnap­tól kezdve még három, össze­sen tehát nyolc bizottság fog működni. A tárgyalások nyil­vánosak, egyik budapesti altá­bornagy is jelen van, felruház­va az ítéletek megerősítésének jogával. A rögtönítélő bíróságok 1918. évi május hó 23-án 4, 24-én 3, 25-én ismét 4 és a mai napon 1 halálos ítéletet hoztak. Ezen elítéltek nyomban kivégeztet­tek ... Pécs, 1918, évi május hó 26. napján. Felber Arthur ' kir. főügyész dulásukat tehát éppen úgy katonai zendülésnek tekintet­ték, mint a 6-os katonákét. A bányászoknak a háborútól való iszonyodása, katonai vezetőik kegyetlen bánásmódja, ellátá­suk elégtelensége váltotta ki ezt a megmozdulást, amely egyik legkiáltóbb megnyilat­kozása volt annak a harci készségnek és szocialista öntu­datnak, amelyet bányászaink a háború előtt és a háború alatt következetesen tanúsítót-1 tak. A monarchiának még volt ereje ekkora katonai zendülés leverésére s ezzel kilátásta­lanná lett a bányászok fellé­pése is. A Szociáldemokrata Pártnak ezután az volt a főtörek vése, hogy a bosszúálló kato­nai és polgári hatóságok men­tői kevesebb áldozatot szedhes­senek. Továbbá az volt a tö­rekvése, hogy éberen tartsa további akcóikra azt a forra­dalmi lendületet, amely pün­kösdkor megnyilatkozott. En magam is ebbe az irányba igye keztem hatni: egyrészről mint a Szociáldemokrata Párt egyik szószólója, másrészről, mint a hadbíróság elé állított bányá­szok védője. Két elvtársat nem sikerült a halálbüntetéstől megmen­teni, de a többi elkerülte ezt a végzetet és a kiszabott bör­tönbüntetéseket az őszirózsás forradalom folytán nem is le­hetett többé végrehajtani. A tragikus vég dacára a bá­nyászok pünkösdi forradalma nagyszerű színvallása volt a pécsi munkásság harci készsé­gének és elszántságának, hogy még az elnyomók fegyveres erőszakjával szemben is küz­deni képes és minden áldoza­tok dacára, — győzni akmrl

Next

/
Oldalképek
Tartalom