Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1958-05-25 / 122. szám
m MÁJUS 25. NAPLÓ s Beszédes számok A múlt évben a művelődé- *i intézmények részére 63 millió 970 ezer 862 forintot öltött a megyei tanács. Az idén 69 millió 942 ezer *5# forintot fordít ugyanerre a célra. Ebből az összegből az általános iskolákra ®> millió 890 ezer forint, nevelőotthonok részére 4 millió *53 ezer forint, a gyermek- véőelem részére 2 millió 807 forint és a gyermek- bíflltetésre 600 ezer 100 fo- '»t jut. Az idén 150 gyerekkel 'őbb üdül majd, mint tavaly. * 1949-ben 100 élve született mccsemő közül elhalt 9,8, 1#M-ben már csak 6,3, Új iskola épül Szászváron A& élet- ftap&uqúAai Az öreg iskolából .kinőttek" számban a gyerekek. Négy tanterem és ezek sem egy épületben, 247 gyerek részére bizony kevés, Honnan ez a nagy szám? Szászvár II. kerületéből, Vé- kényből, Szászvár-bányatelepről, — s hozzá kell tenni, ez a szám csak a felsőtagozatosokat jelzi és az új telep létrejöttével emelkedni fog. Lőrincz József iskolaigazgató szeptemberre 50-en felüli osztálylétszámra számít. 1800-ban, amikor az öreg iskola épült, elég volt két tanterem. Ma új iskolára van szükség nemcsak azért, mert sok a gyerek, hanem azért is, hogy a nevelők a szakosított oktatás követelményeinek ele- uget tudjanak tenni a tanulók érdekében. Lesz új iskola, sőt óvoda is! Az óvoda falait most húzzák Ja kőművesek, — ássák az is- ■ kolaépület alapjait is. A lejtős területen nagy földmunkát kell végezni. Az építőmunkó- sok serény keze nyomán azoiv ban napról-napra jobban bon- i takozik ki Szászvár leendő legszebb épülete, az emeletes, ner . i velői lakással ellátott iskola. .1 Ideális, pormentes a környe- (i zet is, van elég hely, udvar, , I sportpályák, gyakorlókért céljára, — és bár a temető kissé közel esik, a nevelők remélik: a jövőben távolabbi részébe te-l1 metnek. Lőrincz József már látja az épületet, a lépcsősort, amely!1 felvezet majd a bejárathoz, af kerítést, amely körülveszi a „birodalmat“. Már gondolatban elhelyezte a tantermeket, a szertárt, és minden bizony- nyál a gyerekeket is elképzeli* a tantermekben, a folyosón. Egészséges, szép óvodából kerülnek a gyerekek egészséges, szép iskolába jövőre már, mert mindkét létesítmény a tervek szerint még ebben az évben elkészül. Az óvoda építésére 628 ezer]) forintot, az iskola építésére( i 1 millió 700 ezer forintot áldoz, i az állam a szászvári gyerekek* érdekében. , És új iskolát kap a megyé-, ben még Hidas, Göncsöny,^ Olasz, Zsibót és Sósvertike is. t Pákolitz István: sóhaj 11 Hogy megszépült a kismama, I» s milyen lányos! d A nagyidon ő fölé hajlik, 11 pelenkát mos. Dúdol gatva mossa, mossa, szaporázza; friss rigófütty hull a dallam bársonyára. A haha a járókában mászik, repked; a kismama szappanoz és énekelget; mindig ugyanazt dúdolja önfeledten; megszenvedett boldogságát ebből sejtem. 0t pelenka szárad fönn a kerítésen; öt zászlócska leng libegve, hófehéren zizeg, suhog, perelve a déli széllel, nem lohadó, makacskod ú tüntetéssel könyörögve — követéivé tiltakozva, hogy ne lökjék a világot a pokolra!- <> Sudár fa lesz majd a világ ember-bokra: hadd érjen föl a szikrázó csillagokba! Az emberi vágyat a tág világ őrzi; s amit kezdtünk, fiúnk, lányunk betetőzi! Rábólint az akác lombja- döngicsélnek fürtös fehér virágjában fürge méhek. Repülőgép tépi föl a tiszta csendet, utast szállít, mégis, másra emlékeztet; a kismama néz a zúgó, nagy madárra, s tovább mos, de nem hallatszik dúdolása. DCét qjp vannak, két gyerek most a '% Etádban. Délutánonként haza- Si'll az iskolából, s ha api megér- lo^’ etebe futnak. Giziké rácsimpasz- 1^ ' »Api, nézd meg a leckémet!” Fe- nekiesik Viharnak meg az os- Vagy mind a kettő körülveszi, \v*Verálja: „Api, egy forintot fanapján jöttek a csokrokkal és anyit, felköszöntötték, apit se Sf(j volna ki a világért sem. hVa\ majdnem éppen úgy élnek Na- } a többi kétgyerekes család. \ nAe2 nem is olyan magától érteiNhj r nt Ferenc fuvarosnak és feleségé- Wi1 * * * volt gyerekük. Nem is olyan !%' vagy ö£ évvel ezelőtt aztán isme- S ij^ttájára, valami elégedetlenség- ^Wakozástól hajtva elment Nagyné Mlf ^ekotthonba és megnézte a kis ik'ős Megnézte Ferit is, megtetszett % 5 elhozta haza. Aztán- egyszeresek Mondottak, hogy jó lenne még egy * n, Ketten jobban eltesznek volt a döntés, és ezzel Giziké is bevonult a családba. — Olyan szomorú kis árva portéka volt — emlékezik vissza „api” — picike kislány, másfél éves, nem evett, csak tejet, és alig mert ránézni az emberre. És most? Huncutképü, élénk kislány lett Giziből, amolyan kis kéneső, akinek nem nyugszik egy pillanatra se a kis esze. Mindenki szereti, a tanító néni is, mert jól tanul, egymás után hozza a „lógós ötösöket", kis karton ötöst, amit fel is lehet akasztani. Feri nem tanul jól és emiatt Giziké, a kis elsős, sokat „macerálja". Viszont Feri erős, mint egy kiscsikó és éppen olyan nyughatatlan is. És nő, mintha húznák, már api válláig ér a tizenegy évével. Örökké szerel, pepecsel, apit nyúzza egy lapátért, vagy azért, hogy 6 is elmehessen, ha szénát visz a kocsi. Nyáron kint pancsol Gizivel a vizeshordóban, sarat gyúr, istállót látogat, és fészert „javít“. És azt mondja: — Api, ha majd már nem tudsz dolgozni és én se járok iskolába, akkor én hajtom a Vihart, te meg itthon maradsz fát vágni, meg vizet hordani... Gizi az anyit gyötri, hogy engedje néha mosogatni vagy törülgetni, majd vigyáz, hogy ne törjön össze megint valamit ... — Bár előbb eszünkbe jutott volna — mondja a házaspár, mert már nem nagyon fiatalok és Gizit meg Ferit ezután fogják örökbe fogadni. — Addig olyan fáradt volt mindig az ember, unatkozott is, mikor ezek idekerültek, azzal jöttem haza mindig, hogy otthon vár egy kis csemete. És a kis család éldegél csöndben, Feri Viharral barátkozik, Csöpi, a kutya, büszke megközelíthetetlenségbe burkolózik, mert kölykei lesznek, a macskával Gizi uan jóban, nyáron az egész gyereknép kint hancúrozik az udvaron, nyúzzák a ruhát, nőnek és néha ki is kapnak — mint az igazi családokban szokás. Esténként meg odaül melléjük api, szigorú arccal néz át szemüvegén, és vastag, gyeplőhöz szokott ujjait végigvezeti az olvasókönyv szavain: a-p-a, n-ny-a ... (H.) (R. F.) Láttál-e már élő, színes virágfüzért? Amikor tenyérnyi rózsaszín ruhácskában, egymásba kapaszkodva megyen által a zajos, forgalmas úttesten a gyermeklánc? Akkor mintha egy pillanatra megállna az utca élete is. A rendőr homlokára löki a sapkáját és széles mosollyal zárja le a forgalmat, mert jönnek a gyerekek. Aztán a sofőr is rákönyököl a volánra s elmerengve nézi őket, míg áthaladnak kocsija előtt. Az utcán rohanó járókelők serege is behúzódik a fal mentére, mert jönnek a gyerekek. Kamasz lányok szeleburdi nevetése kedves mosollyá válik, mikor megtorpanva engednek utat e tipegő karavánnak. A szigorú, aktatáskás hivatalnok pillantása is ellágyul, s tekintete elárulja: szeretné végigsímo- gatni e sok gyerekfejet... Aztán rohan tovább. Néhány esztendővel ezelőtt egy angol küldöttség moszkvai látogatása alkalmával megjegyezte: „A szocializmus hazájában csupán egy kiváltságos „osztályt” találtunk, a gyerekekét...” Igen, valóban „kiváltságosak” a gyerekek nálunk. Most illő lenne felsorolni, mennyi ösz- szegben, hány bölcsődét, hány óvodát és napközit létesített államunk, s hogy milyen törvényekkel biztosítjuk a gyermekvédelmet... stb. De, ezt látjuk, tudjuk s elismerésünkre nem találunk szavakat. Hanem, másról van szó. Éppen kilenc esztendeje, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség moszkvai ülésén a világ asz- szonyai elhatározták, hogy május utolsó vasárnapját nemzetközi gyermeknappá emelik. Csak úgy, emlékeztetés- képpen... Mert mi ma látjuk a bölcsődék, a tiszta, ragyogó napközik lakóinak igazán gondtalan életét, figyelemmel kísérjük a gyermekszületési adatokat, örömmel látjuk, hogy a gyermekhalálozási statisztika nagyon komoly csökkentést jelent, örülünk, hogy gyermekeinket szép ruhákba öltöztethetjük, de... .. .mi emlékszünk Ora- dourra és Lidicére is. A kis csehszlovák falu, Lidice főterén minden esztendőben száz és száz rózsatő bontja ki szirmait s ezeket a rózsákat a világ minden részéből ellátogató idegenek hordták össze szálanként. Lidicében a fasiszták tömegével gyilkolták le a gyermekeket s ehhez hasonló irtózatos mészárlást végeztek Oradourban. A rózsák nyílnak minden esztendő májusában Lidicében s ha szimbólum is, de gondolj azokra a nevető gyermekszemekre, amelyek már soha nem köny- (I nyeznek és soha többé nem nevetnek... Amikor azt mondod: „az én gyermekem” — akkor szived dobbanásával kibetűztél egyetlen szót is: béke.., Manapság megtelt körülöttünk a levegő a háború feszültségével. Ma többet beszélünk a békéről, mint bármikor az utóbbi évtizedben. S ha a háború borzalmait idézi eléd a ma történelme, ha hallasz az algériai pokolról, a panamai ostromál lapátról, a libanoni terrorról, akkor riadt pillantást vetsr gyermekedre, ki ugyan mit sem sejt e forrongó világról, csak babája ruháját igazgatja. De te — tudod! Tudod, hogy mit jelent a háború, mit jelentene egy harmadik világháború! Oh, persze! Az idő, a „Nagy Feledtető” elmossa lassan az emlékeket, de egyet, a háború tragikus éveit — soha. Tíz esztendő alatt felnőnek o kicsik, mi ez alatt új városokat és városrészeket építettünk, berendeztünk egy új társadalmi rendet, de kevés, nagyon kevés volt ahhoz, hogy annak a hirosimai kislánynak letörölje arcáról az atomégési nyomokat, amelyeket egyik hetilapunk címlapján megdöbbenéssel láttunk. Ezek a borzalmak beleégte\ az emberek szívébe is. Lehat valaki akármilyen vallású. akármilyen világnézet mellett foglalhat állást, lehet jómódú és szegény, öreg és fiatal, nő és férfi, bőre is lehet színes vagy fehér, de van valami, ami az emberiség haladó erőit összekovácsolja: az olthatatlan békeszomj! Ünnepeld hát gyermekedet ezen a napon! Ültesd az asztalfőre ez egyszer, lágy hozzá kedvesebb, mint bármikor, öltöztesd fel szebbik ruhácskájába, öleld meg szótlanul s gondolj arra, hogy életed, munkád igazi értelme — a gyermeked t gyermekeid, kiknek kezébe egykoron majd átadod e nemzet sorsát. Gyermek bolt a „csemegében66 A Kossuth utcai „csemegében” ismét találtunk valami kedveset. A bejáratnál — közvetlenül az oszlop előtt — gyermekméretű kiszolgáló pultot állítottak fel, telerakták jobbnál Jobb csokoládé- és cukorkaféleséggel, virággal, színes díszekkel. ... És a pult mögött egy úttörőkislány és egy kisfiú árulta a «gyermek-portékát". Komoly arccal persze, fontoskodva, „fel- nőttesen". Az árun feltüntették már elő re az árakat, így aztán nem okozott különösebb fejtörést ez a gyermeknapi „kalmárkodás“; Vásárlók? Majdhogynem sorban álltak. Újdonság a kis „kollégákat” a pult mögött látni, egyébként pedig az „áru" sem megvetendő, csokoládéról lévén szó.;; Szóval mondom.— ilgy csinálták, mint a felnőttek. Csak éppen azt nem kérdezték meg a „vásárlótól”, hogy: — Lehetne-e egy dekával több? Azt hiszem, erre a kérdésre — ellentétben a felnőttekkel — nem kaptak volna elutasító választ. Mert ugye csokoládéból soha sem eV \ Pedig közel e t forint értékű á/u kelt el a minister ,^yenm?kboL,‘-ban.
