Dunántúli Napló, 1958. május (15. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-25 / 122. szám

4 NAPLÓ 1958. MÁJUS ft Eredménnyel jártak III-as aknán a műszaki kösépkáderek és a csapatvezetőkj tekintélyét növelő intézkedések A ,,másik oldal“ Négy hónappal ezelőtt „Szá­mos intézkedéssel, növelik Ili­as aknán a műszaki középká­derek és a csapatvezetők tekin­télyét“ című cikkünkben be­számoltunk néhány új kezde­ményezésről. Négy hónap elég hosszú idő ahhoz, hogy bebP zonyosodjon: helyesek vol­tak-e az akkor említett intéz­kedések. Megírtuk, hogy III-as aknán ebben az év­ben a múlt évihez viszo­nyítva 37,5 százalékkal kell növelni az átlagos terme­lést, a múlt évi 869 kilogrammról 960 kilogrammra kell emelni az összüzemf teljesítményt, s az elmúlt évi átlagos 322 fo­rintról 290 forintra kell leszo­rítani egy tonna szén önkölt­ségét. Mindez szükségessé tette egy napi 50—60 vagon szenet adó fejtés-koncentráció létrehozá­sát, a műszaki középkáderek és a csapatvezetők magasabb egy táblázat: színvonalú tájékoztatását a távlati terveket illetően, ön-' állóságuk és tekintélyük nőve- Február léisét. Március A tervezett intézkedésekről Április szóló cikkünkben megírtuk: Májas III-as akna vezetői annak ér­dekében, hogy a termelés köz­vetlen parancsnokai képesek legyenek feladatuk maradék­talan ellátására, rendszeresen tájékoztatják majd őket a ha­táskörükbe tartozó tervezett műszaki, gazdasági intézkedé­sekről, térképek segítségével megmagyarázzák, meddig le­het művelni eny-eev fejtést, mikorra kell előkészíteni akö- vetkezőt, milyen vágatokat kell kihajtani, milyen nehézségek­re számíthatnak. A körler.ak­karékosság fokozása érdeké­ben tett intézkedésekről is. Mindjárt elöljáróban meg­említhetjük, hogy a fent említett intézkedések helyeseknek bizonyultak. A ITT-as aknai bányászok ter­melése ma már eléri a napi 84 vagont. A tervezett fejtés­koncentrációt megvalósítot­ták, a termelés zömét a 13-as .és 14-es telepekből adják ki, sót á többi fejtésük is a fejtés- koncentráció környékén van. Termelésük szinte zavarta1 an­nak mondható, a tervet rend­szeresen — gyakran 10—15 százalékkal — túlteljesítik, tartalékfejtéssel is rendelkez­nek. A fejtéskoncentráció léte­sítése számos előnnyel járt. A fejtésekben szükséges anyagot, a fejtésekben termelt szenet egyetlen rendezőre szállítják, vagyis a szállítás lebonyolítá­sához igen kevés szó lító sze­mélyzet kell: Ami pedig az összüzemi tel­jesítményre vonatkozik, íme terv 950 kg 950 kg 960 kg »60 kg tény 974 kg 976 kg 1088 kg 1090 kg rászólt számára megszabták a létszám-, az anyágkeretéket, az önköltség betartása érdeké­ben szükséges tennivalókat. A fontosabb munkahelyekre patronálókat jelöltek ki s ki­mondták — a célfeladat vég­rehajtásának elmulasztása prémium-elvonó tényező. A csapatvezetők számára te­hetővé tették, hogy ők jegyez­zék be a beosztottjaik mű­szakjait, rendezték a csapa'- vezetői pótlék ügyét. Beszá­moltunk ezenkívül az önkölt­ség csökkentése, az anyagta­A májusi tényezőm termé­szetesen még nem végleges, a hónap végéig még változhat. A fenti táblázat azonban vilá­gosan megmutatja, hogy eb­ben az esztendőben milyen je­lentős mértékben növekedett a III-as aknai bányászok össz­üzemi teljesítménye; Hasonló jó eredményt értek el a termelési költségek csök­kentése terén. A tervezett 290 forint helyett az elmúlt hónap­ban már 286,28 forintért ter­meltek egy tonna szenet. Hogy így történt,' az részben ónnak is köszönhető, hogy a körle­tektől szigorúan megkövetelték az anyagkeretek betartását, hogy 87. improduktív munkát végzők száma azóta sem emel­kedett s hogy az engedélyezett 200—250 vasárnapi műszakból is kevesebbet, a múlt hónap­ban például 167-et használtak fel; De nézzük, mi lett a műsza­kiakra és a csapatvezetők­re vonatkozó intézkedések sorsa! III-as aknán egyöntetűen azt állítják, hogy amióta az üzem vezetői rendszeresen tá­jékoztatják a műszaki közép­kádereket a tervezett intézke­désekről, amióta megkövetelik, hogy saját hatáskörükben ön­állóan irányítsák beosztottja­ik tevékenységét, a műszaki középkáderek sokkal többet foglalkoznak a munkaterüle­tük problémáival, nagy gon­dot fordítanak az előkészítés­re, megkövetelik, hogy min­denki az előirt szabályoknak megfelelően, tudásához mér­ten dolgozzék s hogy a bányá­ban mindig rend legyen. Min­dennapi jelenséggé vált, hogy az aknászok a legcsekélyebb hibákért is szólnak, erélyes magatartásuk eredményeként pedig javul a biztonsági fegye­lem; Eredménnyel járt a csapat- vezetők önállóságának nö­velése Is. Azóta is a csapatvezetők jegy­zik a műszakokat, azok hatá­rozzák meg, ki-ki milyen tel­jesítményt ért eh Az említett cikk megírása után még elő­fordult olyan eset, amikor tö­rölni kellett egy-egy fejtési dolgozó műszakjából egy vagy két órát, vagy egy-egy vájárt más csapatra kellett áthelyez­ni, de az ilyesmi mostanában már ritkaság. Az említett in­tézkedések eredményeként a csapatvezetők nagy többségé­nek már van tekintélye a csa­patok tagjai előtt s ez megmu­tatkozik a teljesítmények, a fejtési biztosítás, a munkaidő kihasználása terén egyaránt; A fejtési teljesítmények az ak­kori r-,5 csilléről már 4,22 csil­lére emelkedtek, a fejtési dol­gozók zöme képességeinek megfelelő munkát végez. A csapatvezetői pótlékról csak annyit: egyetlen esetben fordult elő, hogy az egyik csa­patvezetőtől meg kellett vonni a pótlékot. Volt persze olyan , is, aki csak 5 százalékot s olyan is, aki 15 százalék csa­patvezetői pótlékot kapott. Ez a rendelkezés továbbra is ér­vényben van, s annak a csa­patnak a vezetője, amelyik nem teljesíti a tervét, vagy a teljesítmények nem érik el az előirányzatot, vagy éppen a megengedettnél több lesz a baleset, a jövőben sem kap pótlékot. El kell még mondani azt is hogy az év elején maguk ele tűzött célt, a 30 mázsás fejtés teljesítményt még nem érték eh A fejtési teljesítményüké ez idáig 28 mázsára sikerül felemelni. További jelentősebb növekedést a bányaüzem ve zetci szerint már a technika segítségével kell elérni. Ennél érdekében elsősorban a szén fűrésszel £ karnak kísérleteke végezni. Persze, a technika fejlesztése nemcsak rajtuk múhk; Az említett cikkben szó vol arról is, hogy a TH biztosítás csapatok havi 25—30 méteres előrehaladását mielőbb 60—70 méterre akarják fokozni; Ma már nem ritka III-as aknán az az elővájási csa­pat, amelynek tagjai havi 40—50 métert haladnak elő­re TH-biztositással. Horváth János csapata, Métáé András csapata pé’dául rend­szeresen havi 40—50 méter hosszú vágatot hajt ki. Él a 75 métere.1! mozgalom is. Korom Sándor, Bugyi Sándor csapi- tai már többször bebizonyítot­ták, hogy el lehet készíteni egy hónap alatt a két szintet ösz- szekötő 75 méter hosszú gu l­let. TII-as aknán elmondották még, hogy az év elején a mű­szaki k"/épkáderek és a csa­patvezetők tekintélyének nö­velése érdekében tett intézke­déseket első lépésnek szánták azon az úton. amelyen halad­ni akarnak. Éppen ezért már hozzákezdtek a műszakiak szervezett továbbképzését biz­tosító feltételek megteremtésé­hez. A céljuk az, hogy minden műszaki beosztásban dolgo­zó bányász kezébe legalabl bejáró aknász! és Iőmesie- rl képesítést adjanak, hogy a lehető legrövidebb időn belül a műszaki középkáderek elméleti képzettségét is a meg­felelő színvonalra emeljék. Eb­ben látják ugyanis a további sikereknek fontos feltételét. Mesterfalvi Gyula Mikor Parragi György, a pécsbánya- telepl bányászgyerek ötödikes volt, akkor én hatodikos voltam. A szabolcsi 2-es számú vasúti őrháznál laktam, ahol apám pályaőr volt. Onnan jártam gya­log iskolába sokszor térdig érő vízben a Fehérhegy alatti megduzzadt patakon át, vagy feneketlen sárban. Az iskolá­ban irígylcedve néztem azokat a fiúkat, akiknek zsebpénzük volt és így módjuk volt arra, hogy tízóraira kiflit vásárol­hassanak. Jött az első világháború a maga nél­külözéseivel, amikor még a kenyérből is szűkösen jutott. Láttam a bevonuló hetyke huszárokat, akikből alig jött va­laki haza. Láttam a bányászok küszkö­dését, bezárását, kikötését, mert nem termeltek elegei. Láttam a 6-os gyalog­ezred lázadását, ami véget kívánt vetni a további szenvedésnek. Ahogy Parragi barátom .útnak indult Pécsbányatelevröl Pécs felé a hírek hatása, alatt, úoy én is elindultam a Fehérhegy tájékáról ugyancsak Pécs felé, hogy felajánljam fiatal koromat segítségül. Részt vettem az „utolsó felvonásban“, amikor Basa­malom felől közelgő kassai 9-esekkel, a Mecsekről lezúduló 19-esekkel kellett lépésről-lépésre küzdeni, fedezni a visz- smvonnlókat. Közben pécs-~üszögi vas­útvonalon elögördiilő, megerősített vas­úti szerelvényről, a reáliskola tornyán elhelyezett könnyű ágyúból lőttek ben­nünket. Elbuktunk és a lázadó katonák Szabolcs község irányában Bácska felé menekültek, egy ideig a környező erdők­ben bújtak meg. Én inkább most egy kevésbé ismert részletet kívánok feltárni. A kassai 9-esek parancsnoksága lakásunk szilvá­sában volt. Volt egy durva ezredesük, mki Pécsről járt ki. Kiadta a parancsot, hogy az erdőt megerősített jő-*- -zaka- azokkal á* kell át kell fésülni a mezőkei is és akit elfog­nak, nyomban a helyszínen agyon kell lőni. Egy alkalommal megtörtént, hogy amikor a vasútvonal padkáján Szabolcs- bányatelep felől libasorban egy század bosnyák katona vonult lefelé, az egyik bosnyák kiabálni kezdett, mert a bok­rok között.egy bányászt látott, fegyver­rel leselkedni. Lett erre nagy riadalom és ebben a zavarban a bányász elmene­kült, az utána küldött lövések ered­ménytelenek voltak. Sajnos, hamarosan megérkezett az el­ső fogoly szállítmány is, három lázadó katona. Ebből kifolyólag a legnagyobb zavar keletkezett, mert a parancs úgy szólt, hogy a foglyokat a helyszínen kell agyonlőni, ahol őket elfogják. Emiatt a felderítő csapatot kérdőre is vonták, mert nem tudták, hogy most mitévők legyenek. Egy járőrrel elküldték őket Pécs felé, óié utánuk szaladt egy futár, hogy térjenek vissza. Ekkor elküldték őket egy járőrnél a helyszínre, hogy a parancshoz híven a helyszínen, ahol el­fogták őket, lőjék agyon. Megint vissza­parancsolták őket. Ekkor úgy határoz­lak, hogy a kertünk bégében lévő vödör- szerű mélyedésben végzik ki őket, de ekkor éles szóváltás támadt szüleim és a tisztikar között. Végül is az őrházunk­tól, mintegy 250 méterre fekvő vasút- menti bokros résznél végezték ki őket. Jól emlékszem arra a bácskai magyar emberre, akinek öt gyermeke volt és ke­gyelmet kért, de minden hiába volt. Jól emlékszem arra a hamvas arcú legény­kére is, aki oly fiatalon került a puska­cső végére. Meg kellett nekik halniok. Más alkalommal meg egy jóvágású, keménykötésü szakaszvezetőt hoztak be a félderítők, a sarzsit levágta a láza­dás alkalmával, de a nyomai élesen meg látszottak a pnrolinon. Nem. kért ke­gyelmet, A kivégzés helyszínére fcwéníi közben kegyelemből hátulról lőtték le, mikor megközelítették a kivégzés helyét, így a már ott fekvő halottakat nem is láthatta. E helyen, ilyen rövid úton 5—7 embert végeztek ki. A holttesteket napokig ott­hagyták a forró napon. A lövési sebeket én takartam be, zsebükből kivett zseb­kendőjükkel, hogy a legyek ne lepjék. Végül is a község által kirendelt, de orosz foglyok által hajtott szalmás sze­kerekre hányták fel őket. A szanitécok, csak erős, káromkodással vegyített le­szidás után nyúlták hozzájuk, hogy a szekerekre felrakják. Ekkor én a sebe­ket takaró zsebkendőket a bokor tövébe rejtettem anélkül, hogy ezzel valami cé­lom lett volna. Körülbelül augusztus vége felé, egyik vasárnap délelőtt három bácskai asszony keresett fel bennünket, mivel megkap­ták a szokványos értesítést, hogy hozzá­tartozójuk hősi halált halt, ele a bujdosó katonák ezzel szemben megvitték nekik a szomorú hírt, sőt még a lakásunkat is megjelölték, illetve körülírták, ahol az eset történt. Érdeklődtek a kivégzettek személyleírása után, az utolsó perceik­ről. Mindazt elmondtam, amit a fájda­lom fokozása nélkül elmondhattam. Kérték mutassam meg a kivégzésük he­lyét. Ezt is megmutattam nekik. Ekkor eszembe jutottak az elrejtett zsebken­dők, amiket keresés után meg is talál­tam. Igen megrázó volt, amikor az eső­mosta zsebkendőkben felismerték a hoz­zájuk tartozók holmiját, csókolgatták azokat, zokogtak. Ilyen volt az ifjúságunk, ösztönösen küzdöttünk a rossz ellen, fanatikusan hittünk a jobb jövendőben. Ehhez nyúj­tottunk segítséget, és dicsőségesen el­buktunk, de bukásunk nem volt Végle­ges. GÁDORl FERENC 99 A fiúk hallgatagon ültek a legényszállási szoba aszta­la körül és szórakozottan babrálgatták a viaszkosvászon terítő szélét. Gondolataik va­lahol messze jártak. Az asz­tal egyik sarkánál pedig ott ült az igazgató. Középterme­tű, joviális férfi, valaha bá­nyász volt. Rendületlenül mosolygott, mintha azzal is biztatni akarta volna a fiú­kat: „Csak ki vele, hogyan is élnek itt..." Nehezen oldódott a feszé- lyezettség. Még soha sem lát­ták itt a szálláson, ha volt valamilyen ügyük, bemen­tek hozzá. Nem tudták mire vélni, hogy most 6 jött ide. De jókor, mert éppen teg­nap este mérgelődtek a mo­torok miatt. — Többünknek van motor­ja — szólalt meg végre az egyik. — Kellene egy garázs vagy valami, hogy ne a sza­bad ég alatt álljanak..-. \ — Persze, majd csinálunk valamit. . — válaszolta az igazgató, s az előtte fekvő papírra felírta. A fiúk egymásra néztek. Ez gyorsan ment.. Aztán már megoldódott a nyelvük s maguk sem hitték, hogy ez a váratlan látogatás öt óráig tart. S mennyi minden szóba került! Amikor elváltak, a kapuból utána szóltak: — Máskor Is jöjjön el, igazgató elvtárs ;;; Ki tudna ellenállni ilyen kedves invitálásnak? Nem lehet, ide máskor is el kell jönni. Mert hiszen — itt is, másutt is — őszinte kedves­séggel várják, sőt, elvárják, hogy minél sűrűbben közöt­tük legyenek a vezetők. Is­merjék meg örömeiket, gond­jaikat, a mindennapos éle­tük árnyas és napos oldalát. Vajon kell-e ilyen hívó szó? Vagy mondjuk, a mun­kásból lett vezetők mind anélkül is megértik, miről Es van szó? Kinek kell, ki­nek nincs szüksége rá. Az azonban kétségtelen, hogy még az utóbbi a „fehér hol­ló”. Mondjuk csak meg őszin­tén s ezt mindenki önmagá­ról is megteheti, hogy bi­zony szükség van a hívó szó­ra, sőt a buzdításra is, hogy a vezetők — kommunisták és pártonkívüliek — szemlé­önmagában ez még nem volt s ma sem lenne hiba Az élet az újonnan terme — minél több és olcsóbb értékektől, áruktól javul meg De hogy e közben megfeled kéziünk az e mb erről, értéket előállító munkásró az 6 mindennapos problé­máiról. életéről, gondjáró azt már nem lehet jóváírni ügy mondtuk ezt akkoriban és mondhatjuk ma is: a Jer- melés, a százalékok mögőc • nem láttuk az embert!’. & embert, aki a százalékokat létrehozza. Miről is van szó? Egy példa érthetőbbé fed Pécsbányán a megyei póri- bizottság ellenőrzése ntá* Kirching elvtárs, az üzem ve­zetője azt mondotta: „Nem elég műszakinak lenni, más­sal is törődni kell”... Ml•* volt az a „más”? Néhínt hónapos igazgatósága alatt először ismerte meg isten- igazában, milyen körülmé­nyek között dolgoznak, élne« az 6 bányászai. Végigjárta1 fürdőket, a legényszálW1- meglátogatta az üzemi do­gozók étkezdéjét. Aztán lépett" az üzem kapuján * a kolóniára. Elment 6 b 1 kultúrotthonba, a zöldség boltba, az italboltba, máj * pékségbe is. Férfiakkal, szonyokkal beszélgetett, W lotta véleményüket, látta ® valóságot. S közben mond ' gáttá: „Itt lakom, de . így nem ismertem ntO s" itteni gondokat”.;. S «***£ nyien mondhatnák el #5^. ezeket a szavakat és a ' lük fakadó tanulságot! Mert megelégedhetünk azzal, hogy a munkás a kaidé)ében dolgozhat^ mű­anyaga, jó gépe? Ez csak egyik feltétel. Az élet **?.. nyi kis és nagy problem“-, tartozik a munkához, belül és kívül is. Az milyensége, az ellátás, <*cS ;., ládi ügyek úgy tartót»\ hozzá, hogy kiegészítik, segítik, a kedvet terem*; meg. A légkört, a ambíciót, amely nélkül s j ki sem tud jól dol0°L, Hányszor vagyunk tanúi nak, hogy emberek m nyugodva távoznak . töl, mert csak eQVs*,i,­J6'J< „„ „ ... .. meghallgatták őket, létéből ne hiányozzék a pakolhatták”, ami ben#* mindennapos gondjaival, élet- összegyülemlett Amikor 11, körülményeivel, apró-cseprő v,in-aknán felállították gondjaival való törődés. Az ,mdsénesnomhát az a bizonyos „másik oldal”. A munkásvezetők az el­múlt egy évtized alatt bebi­zonyították — minden rága­lom ellenére —, hogy képe­sek bármilyen üzem, válla­lat irányítására. Áldozatos és fáradságos tanulással sze­rezték meg a munkakörük­kel járó ismereteket. Nagyon sokan ma már mérnökök s még több a technikus. Ezek tények, amelyekkel nem igen ehet vitázni, Csakhogy ez az egy évtized nemcsak abban az értelem­ben volt nagy „hajrá”, hogy éjjel-nappali tanulással kel­lett magukba szívniok a ve­zetőknek szükséges szakmai zöldségesgombát, az - „ nyok bevásárlását kőn tették meg, s ki taaadWÍ hogy ez jó köznhcWu eredményezett. Az apró gondok megoldása * nyebbé teszi a napi Több lesz ezzel a vfl- munkája. De megéri. * y doskodás hamarosan * j: melésben gyümölcsöstKi a lényege. < A megtévesztett. djsSje(r munkások hazaküldött V leiben, bármilyen jó stfr^lr adjanak hírt az nak, egy gondolat álltja visszatér: itt nem bemenni a főnökhöz es f állni, hogy én nem jf ÄKtt/aitCA jiC i-i rvo cyCij OCUMUU1/ UIUH, Ii/Kjyy cit y és elméleti képzettséget, ha- megelégedve a fizetés** « c-y/,/,1 imtí. tfgS QZ ebédidő, ö nem a szocialista építés üte­mében is, abban, hogy ezt a háborúval a tönk szélére so­dort országot talpraállítsuk és új országot teremtsünk. Olyan gazdaságot, amely ki­elégíti az itt élő milliók igé­nyeit, valóban szép, boldog életet teremt a munkások számára: szocializmust. Óriá­si feladat volt ez is, amaz is, mert a kettő együtt járt, titt­leinben semmit sem értünk volna el. Ebben a „hajrá ban persze, hogy mindkét szemünket elsősorban a ter­melésre vetettük. Az volt a égfontosabb a számunkra, hogy a. terveket teljesítsük, a százalékok körül ne legyen baj, hogy mindig legyen ele­gendő tartalékfejtés, ahyag és így tovább. Minden gon­dunk a termelőmunkára irá­nyult, azért is, mert akkori­ban fentről is ezt szorgal­mazták: az igazgatót, a mű­vezetőt azért becsülték vagy marasztalták el, hogy üzeme miként teljesíti a terveket. Más mérce alig volt. nincs meleg víz... " y megpróbálkozik vele, ” Lt hamarosan Útilaput ^ a talpa alá. önmaguk .j^t sán tanulták meg, fL tf változás is történt ebe ji országban tizenhárom vy alatt, sokan itthon is. ^ hatnak belőle. S ha sem vagyunk akkor csak az vezet bem(!r két, hogy sokkal köv ^ tesebben érvényesIts ^4 szocializmusnak ízt f; — amelyik, ha 'dőlt9% is került a köztudat0 c a munkásoké az termelik nz anuaúi ! .4 anyagi . dolgot' termelik az és a vezetőknek, „ bármilyen beosztásba ^ nincs megtisztelőbb K JP ségük, mint az adott ségek határán belül " ^ kodni életükről, CSŐK* p gondjaikon. Helyiig f: (j ' tevékenyen. Hogy m^e0/ napsugár ragyogja be rtukat, vidámabb és » vyebb legyen a_ élet. •4♦♦♦♦♦♦♦<♦•♦*♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ BOCZ ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦****

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom