Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-13 / 87. szám

i»* Április 13

NAPLÓ

I

Gondolatok egy határozat születése előtt

I.

A Baranya megyei szénbányászait történetét általában 1782-től, az első közfogyasztásra terhelő vasasi bányaüzem megnyitásától számítják. A bányászok munkája az uralkodó osztályok és a polgárság szemében egészen 1945-ig. a felszabadulásig lenézett, megvetett foglalkozás voít. A bányászok a munkásosz- tály egyik legjobban einyomott, kizsákmá- ■nyolt rétegét képezték ... „A nyovior a bánya- iparban óráról-órára fokozódik — írta Berm- trand Antal egy 1931-ben megjelent röpiratá- Jan. — Mines olyan nap, hogy ne jönne levél, melyben az elkeseredés hangja ne szólalna meg. Anyák írnak az elkeseredés szomorú 'lángján, kémek segítséget, hogy gyermekeikkel el ne pusztuljanak éhen. Az ország, világ előtt foglalkoztunk a magyar bányamunkásáig szomorú helyzetével, süket fülekre találtunk, segítséget nem kaptunk. Nem törődik a bányamunkásokkal senki, ha mindjárt éhenpusz lu Inak is. A bányabáróknak egy a fő, hogy a profitot megtartsák és ugyanúgy nem várhatunk a mai kormányzati rendszertől sem semmit”.

2z volt a múlt. A baranyai bányászok több- a saját bőréin tapasztalta, mit jelent a kapitalizmus, emlékszik még 1937. február 24-ére, a csertetői csendőtsortűzre, emlékszik még Szeli István igazgató úrra és Kovács százados úrra. a hadiüzemi parancsnokra, akik internálótáborba, a halálba küldték azokat a kotn- -ói bányászokat, akik fel merték emelni a szavukat a kizsákmányolás, a jogfosztotteág ellen.

Azóta 13 év telt el. Tizenhárom éve szabadon a baranyai bányászok is. Ez alatt a 13 év alatt sok minden történt. Ma már a legtermészetesebbnek tűnik — s az is —•, hogy az egykor megvetett bányász az ország egyik legmegbecsültebb munkása, mint ahogy természetes az is, hogy a munkásokból s leöztük száz es száz baranyai bányászból felelős állami, Párt- vagy tömegszervezeti vezető lett, s nemcsak egy fejtési vagy előváj ásd csapat, hanem egy gyár, egy ezred, egy járás vagy éppen egy minisztérium munkáját irányítják. Természetes az is, -hogy az a bányász, aki alig egy évtizeddel ezelőtt még találkozni is félt az igazgató úrral, ma magától értetődően szól az üzem vezetőjének, ha hibát lát, vagy problémája van, mond véleményt a vezetők munkájáról. Az elmúlt 13 év alatt új, emberséges viszony alakult ki a vezetők és a munkások között, s ez a viszony egyben kifejezője is annak a. hatalmas változásnak, amely a bányászok élete, munkája, munkakörülményei Terén történt. Hosszú lenne felsorolni, hogy alig egy évtized alatt mi minden épült a föld alatt és a föld felett. A bányászok jól tudják ezt. hisz nem lehet arról nem tudomást venni, hogy a kézicsillézés helyett mozdonnyal, szállítószalaggal továbbítják a szenet, hogy a régi ba rak ki altosok helyett modem lakásban lakhatnak.

A bányászok munkájának nagyfokú anyagi es erkölcsi megbecsülését az említetteken kívül ezernyi tény bizonyítja. Még a rosszakara- J ú. az ellenséges elemek is kénytelenek ezeket elismerni. Igaz, hogy volt és van mto? hiba, javítanivaló is. Ezeket a bányászol®: is érmi5 hibákat eltúlozva, a tényeket meghamisítva, 1956-ban az ellenforradalmárok megpróbálták a bányászokat a rendszer ellen fordítani. A bányászok közé ugyanis az utóbbi években jócskán keveredtek huligán elemek, s a bányákba számos olyan új munkás is került, akik néhány év alatt, érthetően, nem jutottak el a munkásöntudatnak arra a fokára, amelyen a régi bányászok voltak. Az ellenfor- radaVmároknaik azonban nem sikerült a bányászok többségét megtéveszteniük. A bányászok többsége helytállt, tudta, hol a helye, s elsősorban nekik köszönhető, hogy sikerült gyorsan helyrehozni zilált gazdasági helyzetünket

A baranyai bányászok az ellenforradalom óta ismét nagy utat tettek meg. Termelésük, teljesítményeik jórészt elérték, sőt túlhaladták az 1956. évi szintet. Életszínvonaluk is nagymértékben emelkedett. Mutatja ezt az is, hogy mfg 1956-ban az átlagos munkáskereset 1560 forint körül mozgott, az elmúlt évben s jelenleg is, mindkét trösztünknél meghaladja a 2000 forintot. Ma már nem ritka az a bányászcsalád, amelynek otthonából hiányozna a rádió, a szép bútor. Sőt százával vannak olyan bányászok, akiknek motorkerékpárjuk, autójuk is van, s gyermekeik a saját zongorájukon tanulnak meg játszani. A bányászok életéből örökre eltűnt az éhezés, jól tápláltak. Mindez kétségbevonhatatlan tény, s nemcsak egyes bányászokra jellemző — jól tudjuk. Van azonban még számos olyan jelenség, probléma'. amely nehezíti, akadályozza bányászainké* munkájuk eredményességének fokozásában, életük még szebbé tételében.

hgyik ilyen probléma kétségtelenül abb elf0* a bányaüzemekbe — különösen

> .^forradalom után — nagyon sok új mu került. Ezek az új munkások az ország k U'tbözQ tájáról jöttek Pécsre, Komlóra, vaj Hidasra. Többségük még sohasem de *~*°tt bányában, nem ismerik a szervezette ’^,2.\.a''l<arv‘a akaratlanul lazítják a jegyeim kispolgári vagy idealista nézetek

M

egyénkben tizennyolcezer bányamunkás dolgozik A bányászok számban és politikai erőben a megye legjelentősebb ipari rétegét képezik. A megyei pártbizottság ennek megfelelően az elkövetkezendő hónapokban, években sokkal intenzívebben és gondosabban kíván foglalkozni politikai, gazdasági és kulturális életükkel, problémáikkal. Széleskörű vizsgálattal igyekszik alaposabban és mélyrehatóbban megismerni és felkutatni az őket foglalkoztató problémákat és nehézségeket, szebbé tenni életüket. A közeljövőben e célból megbeszélést is tart s ezután határozatban jelöli meg a megye párt. állami és társadalmi szervezeteinek feladatát.

E cikk csupán néhány gondolattal kíván e nagy munkához hozzájárulni. A megyei pártbizottság azt szeretné, ha a bányászok hallatnák szavukat, elmondanák véleményüket, ha közösen munkálnák ki a tennivalókat.

terjesztenek. Nevelésükre ugyanakkor csak nagyon kevés gondot fordítanak, s ha időve] meg is tanulják a bányászmesterséget, a magukkal hozott nézeteket csak nagyon sokára vetkőzik ie.

Probléma az iS, hogy részben korlátozott anyagi eszközeink, részben a régi eszközökhöz való ragaszkodás miatt csak testi ütembe v fejlődnek bányáink. A nehéz fizikai erőkifejtést követelő jövesztési, biztosítási munkákat még alig kezdtük el gépesíteni. Maga az a tény, hogy sokhelyütt bányászaink még mindig úgy fejtik a szenet, ahogy 20—30 évvel ezelőtt, nem. vonzza a fiatalokat. Részben ez is oka a munkaerő-hullámzásnak. Sürgős tettekre van itt is szükség, amit a fenti helyzet további javulása igényel.

Ha összehasonlítjuk megyéink bányaüzemeiben. az 1956. évi és a jelenlegi teljesítményeket, kiderül, hogy míg a fejtési teljesítmények általában elérték vagy túlhaladták az 1956. évi teljesítmenyszintet, addig az elővájási, feltárási és fenntartási teljesítmények gyakran elmaradnak amögött. Az okokat kutatva kiderül, hogy ez részben a bérezés terén előállott lazaságokból, részben pedig a munkaidő kihasználatlanságából ered. A bérezés terén már rendet teremtettek, ennek mutatkozik is hatása. A munkaidő kihasználása sem kielégítő. Bányászaink az előírt napi 7 órából általában. csak 5,5—6 órát dolgoznak ki, a többit tétlenséggel töltik. A felügyelet gyakran • elnézi ezt, vagy — s ez a ritkább —, a műszaki feltételek hiánya, a rossz anyag vagy csille- ellátás eleve lehetetlenné teszi a munkaidő kihasználását. Érdemes e problémát is alaposan megvizsgálná.Sok szó hangzott él mostanában a társadail - mi tulajdon védelméről. A pécsbányai párt- szervezet kibővített vezetőségi ülésen például megvitatta, mit lehetne e téren tenni. Kiderült, hogy csupán az anyaggazdálkodás jobb megszervezésével ezreket lehet megtakarítani. A takanekossag — sajnos — bányászainknál: még nem vált mindennapi gyakorlatává. Pedig volna mit tenni, hisz a bányafa, a sűrített levegő, a sín, a cső, a robbanóanyag, mindmind drága, nehezen beszerezhető anyag.

Beszélni kell a törzsgárdárál is. A törzsgárda tagjai jórészt koros emberek, még néhány esztendő, s nyugdíjba mennek. Pótlásuk azonban nincs megfelelően biztosítva. Hogy miért? Egyszerű a válasz. Ahhoz, hogy egy faluról a bányához került munkásból igazi, szakmáját szerető, hivatásnak tekintő bányász váljon, hosz- szú idő szükséges. A gyakorlat is azt mutatja, hogy általában a bányászszülűk gyermekeiből lesznek a jó bányászok. Míg a bányászok gyermekeinek nem volt lehetőségük tanúim, szinte valamennyien bányászok lehettek. Most. hogy e téren korlátlan lehetőségeik vannak, kevés bányász akairja bányásznak nevelni a gyermekét. Ez hiba, az ilyen felfogás sok esetben indokolatlan.

Ehhez tartozik szorosabban, hogy a fiatal bányászok egy része a bányát csak arra tartja jónak, hogy kibújjék a katonai szolgálat alól, más része pedig csak pénzkereseti lehetőséget lát benne. A bánya, a hivatásszeretet hiányzik belőlük, a bányászmestenséget csak átmeneti állapotnak tartják. Egyesek például éppen ezért, éveken át csillések maradnak, nem akarnak vájárok lenni. Pedig rosszul gondolkodnak. Ezt időnként meg is kellene mondani nekik.

A legtöbb problémát a bányaüzemek, vezetői számára kétségtelenül a munkásszállások lakói okozzák. Több ezer bányász lakik e tömegszállásokon, amelyek megszüntetésére — sajnos —, egyelőre nincs mód. E szállások otthonosabbá, barátságosabbá tételére viszont igen. A jelenlegi állapotok a szállások többségébe»'! nem kielégítője. Igaz, hogy a szállások lakói sem sokat törődnek azzal, hogy lakóhelyük tiszta, rendezett legyen, de a bányaüzemek gazdasági, párt- és szakszervezeti szemei is igen keveset tettek még annak érdekében, hogy a legényszálléson lakó bányászok élet- körülményeit javítsák, hogy ágyon, asztalon kívül mást is nyújtsanak nekik.

A vidékről autóbusszal, vágj- vonattal bejáró bányászok politikai, kulturális nevelése szintén évek óta megoldatlan probléma.

III.

A politika: nevelés, a művelődési, szórako zási feltételek biztosítása azonban nemcsak a vidékről bejáró bányászoknál hiányos. A meszest, a komlói, a pécsbányai és a többi bányatelepek bányászai már évek óta panaszolják, hogy kulturális, szórakozási lelyetőségeik igen korlátozottak. Meszesen az elmúlt évek során új városrész épült. Ebben a városrészben azonban csak a lakóépületek készültek el. A járdák, az utak, a parkírozás, a terület tir"ntartása még nagyon hiányos. Nincs egy valamire való vendéglő, étterem, nincs mozi, kultúr ház, nincs játszótér, piac, hogy csak néhány dolgot említsünk. Hasonló a helyzet Komlón is. Az új, ma már több mint 22 ezer főt számláló városnak egyetlen művelődési otthona van. Pécsbányán, Szabolcs-bányatelepem. Vasason még rosszabb a helyzet.

Van, aki erre azt mondja, hogy ezek a települések közvetlenül a város szélén épültek és a városban van elég kulturális és szórakozási lehetőség. Ez az érvelés azonban hamis. A közlekedési viszonyokat a nagy erőfeszítések ellenére sem sikerült még megoldani. Emiatt a pécsi színházat, mozikat a munkásosztály, a bányászok ritkán látogathatják. Ennek oka részben a rossz közönségszervezés is.

Külön kell szólni a szórakozóhelyekről. Pécs belvárosában sorra nyílnak asz új vendéglők, a bányatelepeken pedig csak egy-két kétes tisztaságú büfét találhatunk. Hasonló a helyzet az áruellátással is, amely nemcsak egyoldalú, de gyaikran meg sem közelíti a belső területek színvonalát.

E problémák megoldása nem könnyű. A kapitalista rendszer évtizedeken keresztül tudatosan elzárta a bányászokat a művelődéstől; a kultúrától. Tizenhárom év alatt a mulasztást nem lehetett teljesen pótolni és meg kell mondani őszintén, hogy a párt, állami és társadalmi szervezeteink nem is igyekeztek kellő eréllyel és következetességgel változást teremteni a helyzeten;

IV.

A pártszervezetek, a kommunisták mögött kemény csaták, áldozatos küzdelmek állanak. Mindenütt elsőként léptek fel az ellenforradalmi elemekkel, nézetekkel szemben, szervezték újjá a pártot, szívós, következetes munkával hódítottak mind nagyobb teret, ismertették meg bányászainkká] a párt politikáját. Megrettenés nélkül seprűzték ki a }>ányából az eJ'lenforradalmárokat, huligánokat, az olyanokat, akiknek semmi közük a becsületes bányászokhoz.

Vezető erővé emelkedtek, szavukat, tanácsukat mindenki meghallgatja. A kommunisták többsége példás munkájával erősíti a párt tekintélyét, befolyását. Javul a kapcsolat a pártszervezetek és a műszaki, gazdasági vezetők között. A termelés pártellenőirzése és irányítása, — bár számos tennivaló van még —, de alapjaiban helyes, pártszerű, a kezdeményezések, javaslatok általában a legfontosabb gazdasági kérdésekre irányulnak.

A másfél esztendő tanulságai, tapasztalatai arra is intenek bennünket, hogy a pártmun- kábam, a pártéletben néhány megoldatlan, vitás probléma van. Nem sikerült még mindenben megfelelő előrehaladást elérni, s ezért mindannyiunknak keresni kell a legjobb, legmegfelelőbb módszereket, amelyek elősegítik a pártmunkát.

Egyik ilyen gond; a pártszervezetek még jobbára csak saját berkeikben politizálnak, te vékenykednek. Nem jutottak ki eléggé a bányászok, az emberek közé. A szakmánybének rendezésekor nagyon kevesen magyarázták meg, hogy ez azt jelenti: mindenki a ténylegesen végzett munkája után kapjon fizetést. A fegyeimezetlenkedőket, táppénzcsalókat, bumlizókat magukban elítélik, ám amikor erről a nyilvánosság előtt beszélni kell, gyakran bátortalanok, hallgatásba burkolóznak. A társadalmi tulajdon óvása és védelme is fontos feladat: sok értékes anyag hever a bányában, a gépeket hanyagul kezelik, ápolják. Pécsbányán két óra alatt háromezer forint értékű anyagot „bányásztak ki” a hulladékból. Pedig a becsületes emberek elítélik a pazarlást, a népvagyou herdálását, hisz az a saját káruk is. Mindegyik olyan feladat, amely ezreket érint s mozgósításukkal követnék a kommunistákat.

Az ellenség persze igyekszik alattomban megtéveszteni, becsapni a bányászokat. Nacionalista, soviniszta és vallásos nézeteket terjeszt, sugdos az emberek fülébe. Egyszer-más- kor ki is lép a színtérre: a bánya vágataira festi jelszavait. Eszmei fegyverrel, a hangoztatott nézetek ideológiai leleplezésével is küzdeni kell ellenük. Régi igazság: nincs légüres tér, ahöl nem vagyunk mi, ott nyomban megjelenik az ellenség és mételyezi, fertőzi az emberek tudatát. A felsőbb fórumoktól több segítséget várnak az ellenség ideológiai visszaveréséhez.

A pártszervezetek másik, az előbbiből következő gondja: tulajdonképpen hol is végezzék a pártmunkat? A bányában, a munkahelyeken kétségkívül kevés erre a lehetőség, ámbár a meglévő — étkezés, munkahelyre való eljutás, stb. — sincs kihasználva. Talán a lakóterületen? Ez a módszer kínálkozik a legjobbnak. — Az üzemben dolgozó párttagok főként lakóterületükön lévő pártszervezetekkel közösen végeznének pártmunkát. Ez azért is hasznos, mert a termelés mellett a családi, szociális és kulturális problémák is megragadnák figyelmüket. Az esték alkalmasak arra, hogy a párttagok közvetlen, baráti kapcsolatot teremtsenek a pártonkívülielckel, elbeszélgessenek közös dolgaikról. Probléma a vidékről bejáró te temes létszámú munkások nevelése, a politikai életbe történő bevonása. Meg kellene vitatni, hogy a faluról bejáró párttagok a falusi alap szervezetben dolgoznának. Ezzel a falusi alap- szervezetek erősödnének és hatásos munka fejthetnének ki az ott lakó bányászok között Ugyanakkor a munkásosztály véleményét, álláspontját képviselnék a parasztemberek kö aött.

A pártcsoportok — mint a politikai élet, a termelés ellenőrzésének, irányításának a legkisebb, de a legmozgékonyabb bázisainak - munkája is javításra vár. Mindenütt az a kérdés: miként dolgozzunk, hogyan fogjuk össze a párttagokat, miről beszeljünk, milyen legyen a kapcsolat a pártvezetőséggel? Igaz, hogy a legfontosabb munkahelyeken nincs mindenütt pártcsoport: kevés a párttag, esetenként még ezek elosztása sem elég tervszerű. Az elosztás sál egyetemben arra is gondolni kell, hogy egészséges mértékben, nem toborzással, egyenletesen növekedjék a pártszervezetek létszáma, a legjobb munkások a párt tagjaivá nevelődjenek. Manapság, mindenekelőtt a párt helyes politikájából következően, nagy az érdeklődés a párt iránt. Ez ae élet természetes rendje.A bányász eüvtársak igénylik és várják, hogy rendszeresen tájékoztassák őket az ország, a világ eseményeirőL Több ilyen tájékoztató jellegű bányászgyűlés, pártnap, kisebb megbeszélés, stb. kellene, ahol a vezetők — megyei, városi és helyi — az igényeket kielégítik s ahol ők is. a bányászok, elmondhatlak véleményüket;

A bányász műszakiak politikai képzése sem megfelelő. Egyesek nem szívesen tanulnak Nem egjTszer olcsó népszerűségre törekedve, szemet hunynak a lazaságok felett, sőt magúi is, gomdolomformáin veszik át a munkát. A pártszervezetek sok esetben ezt még elnézik

És végül: a tömegszervezetek irányítása ■munkája. A szakszervezet vezetőségeit, a bizalmi-hálózatot mindenütt újjáalakították. > munka azonban még szűk körben mozog: tag- díjbeszedés, utalványok juttatása, lakások elosztása, stb. Szükséges ez, de az érdekvédelem fogalmába nemcsak az említettek tartoznak. A politizálás is érdekvédelem. A szervezett munkások ezreinek kell nevelni a munkásosztály soraiba került új munkásokat, azt az erőt, amely a szakszervezetekben, a szervezett mun kások összefogásában, az évtizedes hagyomá nyokban rejlik, az ország dolgainak megoldására kell irányítani. És érdekvédelem a tér melés is: ha rendesek a munkahelyek, ha jó az anyagellátás, szervezett a munka, a gépek, eszközök karbantartottak, akkor zavartalanul folyhat a termelés. S ha a munka zökkenő mentes, akkor több a kereset is. A pártszervezeteknek ezt a gondolatot kell a kommunistákon keresztül eljuttatndok a szakszervezethez. Szükséges ezért, hogy minél több párttag dolgozzon valamilyen megbizatássai a szakszer rezeiben.

A KISZ a bányákon most már megtalálta a helyét; Az ifjúsági brigádok versenye, a takarékossági őrjárat s más kezdeményezés nagyon hasznos. Igyekeznek lehetőséget biztosítani a fiatalok szórakozására is. A munkásszállásokon még nem érződik tevékenységük holott innen, a fiatalok közül kerül ki a legtöbb fegyelmezetlen, bumlizó. Egyes helyeken a párt- és gazdasági vezetés sem támogatja eléggé az ifjúsági szervezetek elképzeléseit.

V.

A baranyai bányaüzemek nagy feladató előtt állnak. Mindkét trösztnek tovább kel növelnie termelését, különösen a kokszolható szén mennyiségét. Eljött már az ideje ónnal is, hogy az ellenforradalom után igen magasít szökött termelési költségeket a reális szintr csökkentsék, a munkaidő jó kihasználása ered menyeként javítsák az elővájási, fenntartási, feltárási és bizonyos értelemben a fejtési teljesítményeket. Minden bányaüzemben el ken érni, hogy fokozottabban védjék és óvják a társadalmi tulajdont, takarékosain bánjanak a gépekkel, anj'agokkal. Baranya 18 000 bánya munkásától sokat vár megyénk és az ország dolgozó népe.

Éppen e feladatok követelik és indokoljál' a bányászok nagyobb megbecsülését, a róluk történő fokozottabb gondoskodást, s azt, hogy ezek érdekében minden politikai, gazdasági és kulturális szerv összefogjon, tevékenységét fokozza. A megyei pártbizottság, miután megvizsgálja a helyzetet és meghallgatja a bányászok véleményét, határozatban szabja meg a tennivalókat. Ez a határozat hosszú időre szóló, fontos dokumentum lesz, s megvalósítása teljes mértékben kifejezi a bányászok munkájúnak elismerését. A megyei pártbizottság az«- lesz, hogy a határozat mindén pontja marodéit - talanu! teljesüljön.