Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

FTLÄf! PTTOT rr AR.TAT EGYESÜLJETEK! dunántúli mr m m g% nUmarMÄß A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁG A ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XV. ÉVFOLYAM, 80. SZÁM ARA 80 FILLÉR PÉNTEK, 1958 ÁPRILIS 4 Felszabadulási iinaepség az Operaházbau Hz MSZMP Baranya megyei Bizottsága üdvözli megyénk és Pécs dolgozóit felszabadulásunk ünnepe alkalmából Ünnepnapra virradtunk. Tizenhárom évvel ezelőtt a Szovjetunió dicsőséges vörös hadserege hősi harcokban az utolsó fasiszta bandákat is kiűzte hazánk területéről. Április 4-én sok-sok százados küzdelem után, a második világháború pusztításai után felszabadult sokat szenvedett népünk, a magyar és német fasizmus rabsága, elnyomása alól. A szovjet proletár hadsereg elévülhetetlen érdemű történelmi tette nemzeti létünk megújhodásának kezdete. Április negyedikével megnyílt előttünk a történelmi haladás útja. Ezen az úton az elmúlt tizenhárom évben, barát és ellenség által egyaránt elismert hatal­mas eredményeket ért el a magyar dolgozó nép. Független, szabad ország lettünk, a szocialista országok nagy és hatalmas családjába tartozunk. Ez a közösség a legfőbb biztosítéka hazánk fejlődésének, nemzeti függetlenségé­nek. A Szovjetunió a többi szocialista országgal egyetemben soha le nem róható gazdasági és politikai segítséget nyújtott népünknek. űrök hála és dicsőség a szovjet harcosoknak, más nemzetek hőseinek, akik életüket áldozták értünk, hogy e vérrel áztatott földön építhessük a szocialista társadalmat. Április 4-én, hazánk felszabadulásának tizenharmadik évfordulóján, forró szeretettel üdvözöljük Baranya megye és Pécs munkásait, a dolgozó parasztokat, a nőket és ifjúsá­gunkat, az értelmiségieket, a szövetkezetek tagjait, kisiparosokat — megyénk minden dol­gozóját. Kívánjuk, hogy e nap új győzelmek, új sikerek forrása legyen szocialista hazánk építésében. A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA kájuk eredménye a tőkés zse­bébe vándorolt $ még boldog­nak mondták apt, ajd robotolha­tott. Filléres és kétflEéros bér­emelésekért fofyypk az elszánt sztrájkharcok, de akik szót emeltek a oyÍK és durva ki­zsákmányolás-.ellem, jobb eset* ben egyhamar a gyárkapui» kívül, az utcán találták ma- gukaj,» d* az*al is számol niok kellett, hogy a kizsákmányoló uralkodó osztály rájuk uszítja 'pribékjeit és börtönbe hurcol­ja őketc-.. ' * gégt A Aratott akkor bőven a há­lák Magyarország szomorú re­gasabb volt a gyermekhalan­dóság. Szedte á'dozatait a „morbus humgaricus", a „ma­gyar betegség*',y?a tüdővész. amifiy Hamar leverte lábáról az összezsúfolt kunyhókban összezsúfolva sínylődő, rosszul pünknek a azabadságot. Szét- átalal téphetetűen 1 ez a barátság, aki n amelynek bizonyítéka az a test- nyák véri segítség Í6, amelyet az él- nába lenforradslotn fegyveres ere jé- ftortl nek szétzúzásában és á normá- gét, i lis élet helytfcállításában nyúj- saocú tott a magyar népnek a $zov- saivfn jetunió. ^ygazd; Ambras elvtárs ezután T*m~ Bál den visszapillantott törtéttel- lürde műnkre. A- magyar nép évssá- népi zadokon át küzdött szabadsá- észtéi gáért és a függetlenségéért. A nére magyar uralkodó osztályok adott népellenes politikája követkéz- nak l tében ezek a törekvések nőn hibái valósulhattak meg. Ennek ellő- megb népnek, nére a harcok amiékei, mint építése soha történelmünk dicsé harci sza- történelmi t kaszai élnek népünk szívében, más teljesíi — Dózsa, Rákóczi, Petőfi és kommunistái Hazánknak a szovjet hadsereg által történt felszabadítása 13. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi mun­kás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsa csütörtökön este díszünnepséget rendezett az Állami Operaházban. Az Operaház gyönyörűen feldíszített színpadán, az ünnepség elnökségében he­lyet foglalt Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér La­jos, Foek Jenő, Kádár János, Kállai Gyula, Kiss Károly, Marosán György, dr. Mün- nich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­jai, Komócsin Zoltán és Nemes Dezső, a Politikai Bizottság póttagjai. Az elnökségben foglaltak helyet a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjak N. Se. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a küldöttség vezetője és a küldöttség tagjai. Az elnökségben foglaltak helyet még a magyar társadalmi, politikai, gazdasági élet számos vezetője, a honvédség, a tömegszervezetek képviselői, pártmunkások, üze­mi dolgozók, a munkásmozgalom több régi harcosa. S Jn A díszünnepség résztvevőinek soraiban ott volt az MSZMP Központi Bizottsá­gának, a kormánynak és az Elnöki Tanácsnak számos tagja, a politikai, gazdasági és kulturális élet sok vezető személyisége. Jelen volt a budapesti diplomáciai képvisele­tek számos vezetője és tagja. Megjelent a díszünnepségen Louis Safllant, a Szakszervezeti Világszövetség fő­titkára és az SZVSZ végrehajtó bizottsági ülésén részt vett küldöttek. Dobi István megnyitó beszédének eHumgaáaa után dr. M unni eh Ferenc emel­kedett szólásra, Münnich elvtárs beszéde Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Elvtársak! Szeretett Vendégeink! Tizenhárom esztendővel ez­előtt, 1945. április 4-én adta hí­vül a Szovjetunió népeinek és az egész világnak a szovjet hadsereg főparancsnoksága, hogy Magyarország területéről kiverték az utolsó hitlerista és vnagyar fasiszta csapatokat. Tizenhatmadszor ünnepeljük nvost április 4-émek évforduló­ját, a magyar nép legnagyobb ünnepét. Legnagyobb ünne­pünk ez, mert április 4-nek, felszabadulásunknak köszönhe­tő, hogy sok évszázados belső és idegen elnyomatás után Ma­gyarország ismét független ál­lam lett, lehetővé vált, hogy a magyar dolgozó nép visszatér­jen arra az útra, amelyen 1919-ben egyszer már elindult, folytassa, amit a Magyar Ta­nácsköztársaság elkezdett. Mai ünnepi,gyűlésünk fényét emeli, hogy körünkben üdvözölhet­jük a Szovjetunió párt- és kormánykü'döttségét, s a kül­döttség vezetőjét, Hruscsov elv- társat, a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottsá­gának első titkárát, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökét. Ezen a napon emlékeznünk kell a múltra, mert sok ember­vei van úgy, hogy a régi rossz­ról, bajról hamar elfeledkezik és mert a ma fiataljai szemé­lyes tapasztalatból semmit sem tudhatnak, például az 1919-es forradalmat követő szörnyű ellenforradalomról, de hvég az 1930-as éveik pusztító viláegíizdasági válságáról sem. Márpedig helyesen megítélni, hogy mennyit haladtunk elő­re, milyen magasra érkeztünk, csak akkor lehet, ha van biztos viszonyítási alap, ha számlba­veóelem 30 százalékért élvez­ték, holott aránysaámruk a la­kosság egészében még a kilenc százalékot sem ért« «L Ha a régi újságok lapjait for-. méhen kapitalista sajtó hír­adásaiból is elénktárui a mun­kásosztály, a dolgozó ság és az értelmiség h< A munkások életét akkor ié lét­vesszük, hogy honnan indul- gátjuk, még az ai tunk el. A felszabadulás előtt Ma­gyarország Európa egyik el­maradott területe volt. A ma­gyar nép kettős elnyomatás: a magyar földesúri—kapitalista, valamint a Habsburg-ha tá­lam, később pedig a igájában sínylődött, vetkezménye volt a megek teljes tottságia és a sági nyomor; lag, sem független, ségére az ipari mintegy sek A magyar lyok geivel is ták az keit, hogy zék a geit a maguk Az ország sadalmi osztályai: az ipari és a mezőgazdasági proletariátus a lakosságnak több mint 43 százalékát tette ki, de az ösz- szes jövedelemnek kevesebb, mint 23 százalékát kapta meg. Ugyanakkor a tőkések és a földbirtokosok, valamint nagy- jövedelmű alkalmazottaik, a hajcsárok, az összes egyéni jö­zo­táplálkozó tíz- és százezreit. Az idősebbek emlékeznek még az állástalan diplomások országos bizottsá­gára, amely tevékenységét si­keresnek mondhatta, ha mér­nökök és más diplomás embe­(Folytatás a 2. oldalon) Díszünnepség o Pécsi Nemzeti Színházban, hazánk felszabadulásának 13. A Magyar Szocialista Munkáspárt Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága, a Baranya megyei és Pécs városi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága, a Hazafias Népfront Baranya megyei és Pécs városi Bizottsága és a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsa április 3-án, csü­törtökön este hat órakor a Pécsi Nemzeti Színházban díszünnepséget rendezett hazánk fetígabadulásánaik tizenharmadik évfordulója alkahpábál. Az elnökségben foglalt helyet Tö­rök Károly elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára, ßohicsevszkij ezredes elvtárs, a szovjet alakulat képviseletében, Ambrus Jenő elvtárs, a városi pártbizottság titkára, Palkó Sándor elvtárs, a megyei tanács elnöke, Bogár József elvtárs, az SZMT elnöke, Nemes Alajos elvtárs, a megyei rendőrkapitányság vezetője, Kiss Dezső elvtárs, a KISZ megyei titkára, Je­tenszki Márton eévtárs, alezredes, Gyövkő An* tál elvtárs, a városi tanács elnöke, Duga Jó-, zsef élvtárs, a munkásőrség megyei parancsno­ka, Nádor József elvtárs, a munkásmozgalom régi harcosa, Pataki Mihály elvtárs, a Pécsi Szénbányászati Tröszt igazgatója, Molnár Ist­ván elvtárs, országgyűlési képviselő, Právicz Lajosné elvtársnő, a Bőrgyár pártbizottsá­gának titkára, Kapusi Mihályné elvtársnő, a vasutas pártbizottság titkára, Kiss Istvánra? elvtársnő, a városi nőtanács titkára. A magyar és szovjet Himnusz elhangzása után Láng József, a Pécsi Nemzeti Színház művésze L. Pervomajszkij „Midőn a harcos visszatér*’ című költeményét szavátta el. Ez­után Patkó Sándor etvtárs nyitotta meg a díszünnepséget, majd Ambrus Jenő elvtárs mondott ünnepi beszédet.: Ambrus Jenő elvtárs ünnepi besséde Titelelt ünneplő közönség* Kedves elvtársak! épünk hálatelt szívvel 11 a mai napon azokra a hősökre, akik a legdrágábbat, életűiét áldozták, hazánk fel- slbha el nem barátság kap­unkét a szovjet eregével, amely nemzetközi munkásmozgalom, a béke kiváló harcosa, Hrus­csov elvtárs. A szovjet küldött­ség Magyarországon való tar­tózkodása kifejezi azt a nagy megbecsülést és szeretetet, me­lyet a szovjet nép érez a ma­gyar nép iránt, egyben jelképe intézését. 1945 április 4., né­pünk legnagyobb ünnepe, amely egy nemzet megújhodá­sának és felemelkedésének kez­dete. — Felszabadulásunk évfor­dulójának ünnepe számvetés is — mondotta továbbiakban Ambrus elvtárs. — Tizenhárom az egyenjogúságon és kölcsö- év alatt a párt vezetésével egy- nos tiszteleten alapuló kapcso- re boldogabb a magyar dolgozó latainknak, szövetségi viszo- hozta még né*, emberek élete. A társadalmi nyunknak. Eszméink, céljaink badságoti Szét- átalakulással a föld azé lett, azonosak, s most magunkhoz ez a barátság, aki megműveli, a gyárak, a bá- öleljük barátainkat, testvérein- a bankok a nép tulajdo- két, akik mindig a nehéz idő­kerültek, eltüntettük a ben is a hétköznapokon is jó- átkos örökse- ban, rosszban velünk vannak, a háború pusztításait) és a A következőkben Ambrus új, nagy alkotó- elvtárs a népek leghőbb óhajé- meg népünk járói, a béke megőrzésének életét. problémáiról szólt. A mi szá­messzehangzóan murikra, akik a szocializmust vagyunk építjük, különösen fontos a tizenhárom tartós béke, hisz mi építeni, hibái eile- alkotni akarunk. Az imperia- többet listák azonban a tudomány fel- mint a múlt- mérhetetlen vívmányait, a né- Voltak pék, a városok, a civil izá' munkáshatalom megsemmisítésére akarják ft a szocializmus használni. Közismert, hogy a vált valóra felszabadulásunk­ban. Eldőlt a nagy per a ki­zsákmányoltak és a kizsákmá­nyolok között. A nagy október szülötte, a vörös hadsereg ki­vívott győzelmével a magyar nép kezébe adta saját sorsának Képek a fővárosi koszortiiási ünnepségekről el nem múló nagy tett: népünk hatal­mas teljesítménye a párt, a kommunisták vezetésével. Az utókor' a magyar történelem legdicsőbb korszakának fogja majd értékelni a forradalmi munkás-paraszt kormány meg­alakulását, tevékenységét. A párt, a kormány és a tömegek közötti fokozódó kölcsönös bi­zalom, a dolgozó emberek ösz- szefogása és egységes akarata a záloga annak, hogy most már nagyobb léptekkel haladhatunk előre a szocializmus útján. — 1956 októberében hazug­nyugat-európai államok felett atom- és hidrogénbombákkal megrakott amerikai repülőgé­pek köröznek. A szocialista tá­bor és a világ becsületes dol­gozói figyelemmel kísérik a tűzzel játszók minden mozdu­latát. Az egész világot össze­fogó békemozgalom meg fogja akadályozni az imperialisták esztelen terveit. A világ népei előtt ma mér egyre világosabb, hogy a Szov­jetunió a béke legkövetkeze­tesebb harcosa, őszinte, nyílt politikát folytat a nemzetközi életben is, minden megnyilat­sággal és képmutatással né- kozása, tette a béke ügyét szol­pünk legnemesebb érzéseit sár- batiporva akarták a tényeket elhomályosítani — folytatta Ambrus Jenő elvtárs. — Az el­lenség akkor döfte hátunkba a kést, amikor a hibák kijavítá­sának, az életszínvonal emel­kedésének politikáját folytat­tuk. Nem felejtünk! Tudjuk, hogy akik akkor nyíltan, leple­zetlenül, a valódi énüket meg­mutatva törtek a munkásosz­tály, a nép hatalmára, most gálja. Ilyen a legfelsőbb tanács legutóbbi határozata is, amely egyoldalúan beszünteti az atom- és hidrogénfegyverekkel való kísérletezést. Ez a határo­zat ma a nemzetközi politikai érdeklődés középpontjában áll. — Mi kis nép vagyunk, de felelősségünk nagy — hangsú­lyozta Ambrus Jenő elvtárs. — Vállvetve kell küzdenünk a többi néppel, mert a mi erőnk is a béke kilátásait növeli; magukat álcázva folytatják Minden erőnket, képességün­kártevő tevékenységüket. Le­gyünk éberek, hogy soha töb­bé ne legyen alkalmuk meg­ismételni 1956 októberét. Szabadságunk születésének 13. évfordulóját különösen je­lentőssé teszi az, hogy hazánk­ban együtt ünnepel ma velünk a szovjet párt- és kormány­küldöttség, a szovjet nép és a két népi államunk erősítésére kell fordítani. Minden becsüle­tes ember kötelessége felvilá­gosítani embertársait a hazug imperialista propagandával szemben. Harcolnunk kell a marxizmus—leninizmus tudo­mányának fegyverével, a na­(Pohrtatús a 3, oldaton* £ \

Next

/
Oldalképek
Tartalom