Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-04 / 80. szám

Felszabadulási ünnepség az Operaházban

r (Foliftatáe az 1. oldalról)

rek száméra sikerült egy-egy

villamoskocsi-vezetői, kalauza állást kijárnia. Akinek ez sem jutott, a hólapátolásnál találkozott össze volt egyetemi évfolyamtársaival.

A Horthy-fásizmus a maga rendszerét hazafias rendszernek akarta feltüntetni. Terjesztette a nacionalizmust, a sovinizmust, az antiszemitizmust, gyűlöletre izgatta a magyar dolgozókat más népek dolgozóival szemben, az országon belül még a katolikusokat és a protestánsokat is szembe akarta fordítani egymással, hogy megossza az erőket, a nép ereje az egymás közti villongásban merüljön ki, ne egyesülhessen az uralkodóosztály megdöntésére, a nép hatalmának megteremtésére irányuló forradalmi harcban.A Horthy-fasizmus kiszámított tervszerűséggel állandóan rágalmazta az 191fl-es Magyar Tanácsköztársaságot, de emlékét soha nem tudta kiölni a dolgozó emberek szivéből. Rágalmazta a Szovjetuniót, sz elnyomott magyar milliók mégis mindig szeretettel, reménykedéssel és bizalommal tekintettek a megvalósult munkáshatalom országa felé. A munkásosztály, a kommunisták által vezetett függetlenségi és felszabadulási harchoz csatlakoztak más haladó erők is, mert egyre Inkább megértették, hogy a kommunisták az igaz hazafiak, akik harcra akarják mozgósítaná népüket azzal a rendszerrel szemben, amely az ország és a nép sorsát a legreakciósabb, nyílt fasiszta diktatúrákhoz, Hitler Németországához és Mussolini Olaszországéhoz kötötték;

A magyar kommunistáik, a magyar nép legjobbjainak ereje azonban kevésnek bizonyult a szabadság és a függetlenség kivívásához. Dolgozó népünk 1919 után akkor lett Ismét, szabad, amikor a szovjet hadsereg szétverte Hitler rablóseregét. Ezért fogadták felszabadító barátokként, ezért üdvözölték meleg szeretettel !í a zárak földjén a Szovjetunió katonáit a magyar munkások és dolgozó parasztok, a haladás hívei;

A második világháború dűlásaival tetézett, átkos örökséget vett át az úri Magyar- országtól a dolgozó nép, «mikor végre elindulhatott a maga útján és a kommunisták vezetésével megvívott politikai harcok eredményeként megszerezte a hatalmait

Az imperialistáik által 1958 őszén kirobbantott ellenforradalmat megelőző időszakban sok vita folyt a felszabadulás óta eltelt esztendők eredményeinek és hibáinak értékelésére s ma is vannak még — igaz, egyre szűkülő — rétegek, amelyek nem tudnak egyértelmű, világos értékelést kialakítani.

Ml tudjuk, megmondtuk, s ma is megmondjuk, hogy az előző párt- és kormémyvezetés Súlyos hibák égésé sorozatát követte el rrrtrad a politikai munkában, mind pedig a gazdasági építést szervező és irányító munkában. Ml változatlanul arra törekszünk, hogy ezeken a hibákon okulva, feltétlenül elkerüljük megismétlődésüket. Ugyanakkor viszont a tények tömege támasztja alá azt a megállapítást, hogy ji felszabadulást követő tizenhárom esztendőt elsősorban a kivi'yott hatalmas sikerek, a nagyszerű eredmények jellemzik.

Népíjnfc egész történetének

nem v0n még egyetlen olyan Időszaka, amelyben alig több, mint egy évtized alatt az ország olyan mélyreható társadalmi, politikai és gazdasági válté,záson ment volna keresztül, mint »minő változásokat dolgozó tömegeink a felszabadulás után pártunk vezetésével létrehoztak;

Ma, felszabadulásunk 13. évfordulóján jogosan állapíthatjuk meg, hogy a magyar dolgozó tömegek »oha nem éltek olyan jól, mint napjainkban, ftdrtMMl mondhatjuk el, hogy

népűnk műveltebb és egészségesebb, mint bármikor azelőtt.

Nem tartom szükségesnek, hogy számadatok hosszú sorával bizonyítsam ennek a megállapításnak igazát. Jellemzésül azonban mégis megemlítek néhány tényt, hogy amikor visszatekintünk a mögöttünk hagyott útra, lássuk, hogy érdemes Volt dolgozná, s az eredményekből további erőt merítsünk a még előttünk álló feladatok megoldásához.

Ipari termelésünk növekedésének üteme hatszor gyorsabbá vált, mint Homthy-Magyar- onszágan. Ennek ny*mán az ipari munkások száma az 1938- as 712 000-ről 1955-ben

1 280 000-re emelkedett. Megszüntettük a dolgozó embereket fenyegető létbizonytalanságot, a munkanélküliséget, sőt a családok jókora részében több kereső is van, ami szintén hozzájárul a családok jövedelmének emelkedéséhez, életszínvonalának megnövekedéséhez. A magyar dolgozók jobban táplálkoznak, több élelmiszert fogyasztanak, több iparcikket vásárolnak, mint valaha Is annak előtte. Az ös2- szehasonlító statisztika adatai ma már arról adnak hírt, hogy egy-egy lakos napi kalória- és fehérjefogyasztása nemcsak a második világháború előtti hazai szintet haladta jelentősen túl, hanem már magasabb Is, mint jóméhány fejlett kapitalista országban;

Valóságos kulturális forradalom ment végibe hazánkban — akkor is így van ez, ha a közelmúlt esztendők kultúrpolitikájának néhány intézkedését jogosan lehet bírálni. Kötelezővé tettük az általános Iskolai oktatást; a középiskolás diákok száma a háború előttihez képest megháromszorozódott, az egyetemi és főiskolai hallgatók száma pedig a 4-szeresére emelkedett. S ami számunkra különösen fontos: ma már többségben van az egyetemeken és a főiskolákon a munkás, vagy paraszt származású fiatal. Megnyitottuk a művelődés, a kultúrálod ás minden lehetőségét a legszélesebb dolgozó tömegéit előtt. A kiadott könyvek száma 1938- hoz viszonyítva, kétszeresnél is magasabbra emelkedett, a rádió-előfizetők száma pedig csaknem négyszerese a réginek;

1938-ban kélmtTHó-nyoicszáí- ezer ember, az öesznépeaség 31 százaléka volt jogosult a társadalombiztosítási szolgáltatásokra, de emlékszünk, hogy ennek költségeit felerészben a dolgozóknak kellett fi- zetndök. 1957-ben a társadalom biztosításba bevontak létszáma mór haitAiffldó-száaezerre emelkedett, s ez az ország lakosságának 82 százaléka! Büszkén elmaradhatjuk, hogy a társadalombiztosítás, a nép egészségügyi szolgálata egyike azoknak a területeknek, amelyeken már messze megelőztük azokat a kapitalista országokat, melyek a felszabadulást megelőzőleg előttünk jártak.

Kedves Elvtársak!

Mint ahogyan a magyar nép erői annak idején kevésnek bizonyultak hazánk szabadságának kivívásához, éppen úgy elégtelenek lettek volna a gazdasági felemelkedéshez is. A felszabadulás óta ezen a téren elért eredmények megteremtéséhez is rendszeres és állandó, önzetlen baráti segítségnyújtást és támogatást kaptunk nagy barátunktól, a Szovjetuniótól

A magyar és a szovjet népek

barátsága értékes történelmi hagyományokból táplálkozik és mély gyökerei vannak. A magyar munkások és paraeztok az 1905-ös orosz forradalom eszméin lelkesedve indultak harcba az uralkodó földbirtokos-kapitalista osztályok és a Habsburgok ellen;

Még nagyobb hatást gyakoroltak országunk legjobbjaira a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének hírei, a leninizmus termékenyítő eszméi. A magyar nép fiai ezerszámra áldozták életüket, amikor az intervenciósok, a

szövetkezett kapitalista hatalmak meg akarták fojtani a világ első szocialista országát.

A testvériség szoros kötelékei a szovjet és a magyar nép között akkor fonódtak, amikor népünk öntudatos harcosai a szovjet nép fiaival együtt halált megvető bátorsággal küzdöttek a betolakodó tőkések és a fehértiszti árulók ellen. Tovább mélyült a szovjet—magyar barátság 1919-ben, amikor tanácsköztársaságunk a minden oldalról megtámadott Szovjetország első szövetségesévé lett

A szovjet—magyar barátság történetének további dicsőséges lapjai 1945-ben, s az utána következő esztendőkben íródtak. A magyar történelem számos olyan eseményt jegyzett fel, amikor idegen hadsereg azért vonult be az országba, hogy győzelmének eredményeként rabságba taszítsa, tartományává, vagy gyarmatává tegye Magyarországot. Példa nélkül áll a magyar történelemben — de bízvást hozzátehetjük, hogy a múltban nem volt erre eset az egész emberiség történelmében sem — hogy hadsereg azzal a szándékkal érkezzék az ország területére, azért folytasson ott harcot, azért áldozza fiainak vérét és életét, hogy a győzelem eredményeként az az ország a népé legyen, az az ország független és szabad legyen. A történelemben először a szovjet hadsereg, a Szovjetunió művelte ezt, mert a Szovjetunió politikája a leninizmus tanításain, a proletárlntemacionalizmuson, a más országok népeivel épülő szoros barátságon, más országok szuverénitásának tiszteletben tartásán, a teljes egyenjogúságon épül. Ezek az elvek határozták meg mindig alapvetően a szovjet és a magyar nép kapcsolatát;

A testvéri barátság, a segítségnyújtás nagyszerű bizonysága volt, hogy a Szovjetunió — kérésünkre — 1956. novemberében segítséget nyújtott a forradalom magyarországi erőinek, támogatta a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány által tömörített tömegeket abban, hogy fegyveresen leverjék az imperialisták által szervezett, pénzzel és fegyverrel ellátott, uszító propagandával támogatott ellen- forradalmat. A veszélyben forgó néphatalam megvédéséért vívott harcunkban erkölcsi- politikai és anyagi erővel is oldalunkon állt a Szovjetunió és a szocialista tábor valamennyi országa.

Kedves Elvtársak!

Tizenhárom esztendővel ezelőtt nyertük vissza függetlenségünket és szabadságunkat, s a mai évfordulón elmondhatjuk, megvan minden biztosítéka annak, hogy ezt a függetlenséget és szabadságot megvédelmezzük, soha többé el ne veszítsük. Biztosítéka ennek az, hogy a párt, a kormány, a dolgozó nép levonta és helyesen alkalmazza a tizenhárom esztendő tanulságait. Pártunk erős és egységes, s mind szorosabbá váló kapcsolatok fűzik össze a magyar dolgozó néppel. A Magyar Népköztársaság, a proletárdiktatúra állama erős, szilárdabb, mint volt. A dolgozók akaratának megfelelően el vagyunk szánva arra, hogy nem tűrünk el semmiféle kísérletet, amely a néphatalom gyengítésére, aláásására irányul.

Az ellenforradalom nagy tanulságot jelentett a dolgozó tömegek számára. A magyar munkások, dolgozó parasztok, a nép ügyéért tevékenykedő értelmiségiek nem kívánják vissza a kapitalista múltat, s 1956. őszén látták, hogy a függetlenség és a szabadság, a szocializmus forog veszélyben. A kiszolgáltatottság és a kizsákmányolás vissza állítása került akkor napirendre. A politikai porondra Iépetf sötét erők az imperialisták szolgálatában azt akarták elérni, hogy a nép ismét elveszítse jogait, az ország ismét elveszítse függetlenségét és újból aZfcimperialistúk vadászterületévé és gyarmatává váljék Ezért sorakoznak fel mos! mind nagyobb számban a munkásokon és a dolgozó parasztokon kívül az értelmiségi dolgozók is a párt és a kormány helyesnek bizonyult, a gyakorlat próbáját kiállta politikája mellett, s munkájukkal is tanú- bizonyságot tesznek arról, hogy a szocializmust választották, hívek a szocializmus ügyéhez — a békét választották és megteszik kötelességüket a béke védelmében.

Biztos alapokon nyugszik a mi függetlenségünk és szabadságunk azért is, mert a szocialista tábor egyenrangú és egyenjogú tagja vagyunk, ahhoz a testvéri közösséghez tartozunk, amelynek élén a Szovjetunió áll. Erőinket a varsói szerződésben egyesítettük. Ez a védelmi szerződés válasz volt arra a fenyegetésre, amit az Északatlanti Szövetség keretében feltámasztott nyugatnémet mllitarizmus jelent Európa és a világ békéje szempontjából.

A mi szerződésünk szükséges és helyes voltát még jobban aláhúzzák a legutóbbi idők eseményei, különösképpen az a tény, hogy az Imperialisták atomfegyverekkel Is ellátják a nyugatnémet militaristákat. Dolgozó népünk érdekében szilárdan kitartunk a varsói szerződés mellett és hűen teljesítjük a szerződésből ránk háruló kötelezettségeket;

A jelenlegi nemzetközi helyzetet az Jellemzi, hogy szüntelenül növekednek a szocialista tábor vezetőjének, a Szovjetuniónak erői — az jellemzi, hogy rendkívül megnövekedett és súlyában mind hatékonyabbá válik a szocialista tábor és elsősorban a Szovjetunió nemzetközi szerepe és a békéért folyó harca. A Szovjetunió célja az, hogy elősegítse a legégetőbb nemzetközi problémák megoldását. Ezért terjeszti elő az építő javaslatok egész sorát.

A magyar dolgozók e javaslatok mellett állnak, s ezért a magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse megvalósulásukat.

A világ népei nagy örömmel látják a Szovjetunió páratlan technikai és tudományos sikereit, amelyek súlyos csapást mértek az úgynevezett erőpoli- kára, keresztülhúzzák a hideg- háború módszereit gyakorló és háborúra törő imperialista körök számításait;

Ma mér épeszűnek sem lehet mondani azt az embert, aki nem veszi tudomásul, mekkora változások történtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt negyven esztendő alatt a győzelmes szocializmus országában. Az 1957-es esztendő adatai szerint a Szovjetunió ipari termelése a cári Oroszország 1913. évi ipari termelésének 33-szorosára emelkedett. A Szovjetunió részesedése a világ ipari termeléséből az 1917. évi két-három százalékról annak egyötödére nőtt. A nehézipar gyors fejlesztése, különösképpen pedig a termelési eszközök termelésének eredménye lehetővé tette, hogy most már növekvő mértékben bővítsék a közfogyasztási cikkek termelését. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és kormányának politikája arra irányul, hogy még bőségesebben lássák el a dolgozókat minden szükséges élelmiszerrel és iparcikkel.

A negyvenedik évforduló alkalmából tartott ünnepi ülésről a Szovjetunió Legfelső Tanácsa már azzal a féhívásaaJ fordulhatott a Szovjetunió népeihez, hogy a szovjet hatalom fennállásának kezdődó ötödik évtizede a kommunizmus megvalósításának évtizede legyen! S ha ennek értékét kellően fel akarjuk mérni, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a szovjet államnak fennállása negyven esztendejéből nem kevesebb, mint 18 esztendőt kellett eltöltenie a szocializmus ellenségei által rákényszerített háborúkkal, majd pedig a háborúk ban igen súlyos károkat

•"ivedett népgazdaság talpra állításával.

A közismerten primitív és rendkívül elmaradott cári 0 oszországbó! a szovjet hatalom negyven esztendeje a világgazdaság vezető helyén álló

iparral és a tudományban élenjáró, legmagasabb fel- készültséggel rendelkező

óriási szocialista világhatalmat teremtett. A szovjet tudósok alkották meg elsőnek az interkontinentális rakétát, a Szovjetunió bocsátotta fel elsőként a mesterséges holdakat, s nyitott új korszakot az emberiség számára a természet megismerésében is. Semmi kétség afelől, hogy az a Szovjetunió, amely ekkora tudományos és technikai sikereiket mondhat magáénak, amely egyre növekvő erővel került ka a sorozatos támadások és megpróbáltatások viharából is, rövid idő alatt megoldja a most maga elé tűzött feladatokat, s még gyorsabb léptekkel fog előrehaladná a kommunizmus felé.

A Szovjetunió ereje, — a világ minden népének ereje! A Szovjetunió ereje ad a mi számunkra is újabb bátorítást és bizakodást, hogy kitartóan haladjunk tovább a magunk választotta úton. Mint az egész viliág közvéleményében, a magyar dolgozó nép millióiban is óriást visszhangra talált a Szovjetunió Legfelső Tanácsának most született döntése, amellyel kimondta az atom- kísérletek egyoldalú megszüntetését. Mekkora erőt, önbizalmat fejez fel ez a döntés! A kapitalista országok népei ennek a határozatnak fényénél még világosabban látják azt a valóságot, hogy a magük országának imperialista háborús uszító körei félrevezetik és becsapják a népet, amikor a Szovjetunió háborús készülődéseiről, támadó szándékából hazudósnak;

A világ népe! békét akarnak, nem akarnak rettegni az atombombákkal terhes légi őrjáratoktól, az atom támaszpontok létesítése nyomán rájuk leskelődő veszélytől. A százmillióknak ez a békeakarata — szilárdan bízunk benne — arra fogja kényszeríteni a vezető kapitalista hatalmak politikusait, hogy a kormányfők találkozóján megvitassák a nemzetközi helyzet égető problémáit és közösen keressék megoldásuk gyors lehetőségeit

A Magyar Népköztársaság külpolitikáját egyértelműen az határozza meg, hogy a szocialista tábor tagja vagyunk, mert ez biztosítja, hogy csorbítatlanul megőrizzük állami szuverénitásünkat és tovább építhessük hazáinkban a szocializmust. Politikánk célja az, hogy ingadozás nélkül hozzájáruljunk a szocialista tábor egységének további megszilárdításához, erőinek növeléséhez, s a proletárinternacionailizmus szellemében ápoljuk és elmélyítsük a szocialista országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűzó testvéri kapcsolatainkat. A baráti országokkal való szoros együttműködés mellett — a békés egymás mellett élés alapelvéből kiindulva — a Magyar Népköztársaság kormánya arra törekszik, hogy a nem szocialista országokkal is az egyenjogúság alapján rendezze és fejlessze politikai és gazdasági kapcsolatainkat, viszonyunkat. Ilyenirányú törekvéseinknek már varrnak eredményei;

Kapcsolataink a kapitalista országokkal lényegében a korábbi normális szinten teljesen helyreálltak, sőt több viszonylation ki te szélesedtek, fiz LNíft-ben és más nemzetközi fórumokon — a magyar dolgozó nép nemzeti öntudatát és állásfoglalásé» képviselve, — barátaink segítségével sikeresen vissza tudtuk verni az el- ■ énünk indított ellenséges rá- galomhadjájratot, amelyet a szélsőségesen reakciós imperialista körök próbálták á magyar nép ellen folytatni;

Kedves Elvtársak!

Pártjával és kormányával összeforrott, egységében erős nép ünnepli ma hazánkban április negyediké 13. évfordulóját. Ez az egység a záloga annak, hogy sikeresen valósítjuk meg a szocializmus építésében előttünk álló további teendőiket. Idei népgazdasági tervünk ismeretes dolgozó népünk előtt. Ezek a tervfel ada, tok reálisak, arra a biztos alap« ra épültek, hogy az ellenforradalom által okozott súlyos gazdasági zavarok ellenére a múlt év második felében általában már magasabb színvonalon folyt a termelés, az egész gazdasági élet maeasabb szintet ért el, mint 1956. első kilenc hónapjában.

A magyar dolgozók munkája, a Szovjetuniótól és a többi barátunktól kapott segítség tette ezt lehetővé, s most mér azt a célt tűzhettük magunk elé, hogy az életszínvonal stabilizálása mellett lénveeében saját erőforrásainkra alapozva növeljük a nemzeti jövedelmet, az életszínvonal további emelésének egyetlen biztos alapját.

Ez évi tervünk Ugyanúgy, mint készülő hároméves tervünk a párt és a kormány hosszabb időre szóló gazdaságpolitikájának részét képezi. — Ennek a gazdaságpolitikának lényege az, hogy gz ország természeti adottságaira, a reális lehetőségekre, a dolgozó nép öntudatos, jó munkájára és a baráti országokkal fennálló együttműködésre épül, s azzal számol, hogy a legésszerűbben használjuk fel lehetőségeinket, ilyen módon fokozatosan, de biztonsággal haladjunk előre a szocializmus építésének útján. A kormány megfelelő intézkedéseket tett és tesz arra is, hogy a legfontosabb területeken bizonyos minőségi átalakulás történjék a gazdasági fejlődésben. Ezért tűzte ki célul ez' évi népgazdasági tervünk az ipar szerkezetének fokozatos javítását. A nehézipar lehetőségeinknek megfelelő további fejlesztése mellett az eddiginél gyorsabb ütemben kívánjuk emelni az alapanyag- termelő iparágak, valamint a gazdaságosan exportálható árucikkeket gyártó iparágak terme’ését. A dolgozók helyeslésével találkozott a kormánynak az az intézkedése, amely a dogozók anyagi ösztönzése céljából kialakította a nyereségrészesedés rendszerét, amelyet a továbbiakban is fenn kívánunk tartani. Ennek alapjául a termelés gazdaságosságát tékintjük. Ezzel is azt akartuk előmozdítani. — ami minden dolgozó érdeke, hosy többet, jobbat és olcsóbban termeljünk. Ez évben, az e’só alkalommal, egymilliárd forint nyereségrészesedést fizettünk ki a dolgozóknak;

Számtalan más ténnyé! együtt ez a tapasztalat is arról győzi meg munkásosztályunkat, műszaki értelmiségünket, hogy érdemes odiaadóan fáradozni a tervek teljesítésén; helyes és szükséges, hogy a sa- játmaga érdekében is magáévá tegye kormányunknak a takarékon gazdálkodásra vonatkozó felhívását. Elsősorban az ipar és a mezőgazdaság dolgozóin, velük együtt a tudósokon, a tudomány szakemberein múlik, hogy megoldjuk iparunk, egész népgazdaságink továbbfejlesztésének fontos feladatát: emeljük a termelés műszaki—technikai színvonalát és különösképpen ezzel a módszerrel tegyük olcsóbbá termelésünket, versenyképesebbé exportra kerülő termékeinket; Az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozói, a térinél ("szövetkeze t i távok, és az egyénileg gazdálkodó parasztok azzal járulhatnak hozzá sajátmaguk és egész népünk életének további javításához, ha mezőgazdaságunkat a belterjesség irányában fejlesztik, nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztésre és lehetővé teszik, hogy a hazai szükségletek kielégítésén kívül a régi hagyományoknak megfelelően mezőgazdasági termékeket exportálhassunk, s cserébe értük a termelőmunkához és a vásárlási igények kielégítésén kívül adottságainknak megfelelően mezőgazda- sági termékeket vásárolhassunk. Minden dolgozó abban a biztos tudatban munká’kod- hati'k, hogy a párt- és a kormány szilárd, nem kapkodó és nem kanyargó politikája — s ezen belül szolid gazöaságpolifFolytatás a 3. oldalon)