Dunántúli Napló, 1958. április (15. évfolyam, 77-101. szám)
1958-04-20 / 93. szám
153« ÁPRILIS 20 NAPLÓ 1Egyszerű családi körben ■ gyűltek össze egy este az öreg lakatos, Iván Vaszil- jevics Rezinkov lakásán fegy- vergyári barátai. Hárman közülük csak fiatal korukban szagoltak puskaport a polgárháborúban. Egyikük egy zömök. erős éles&zemű legény. a szovjet hatalomért folyó harc tvzében kezdte meg életét, mint harcos, ketten pedig, a házigazda és egy niásik vendég, már az 1905-ös forradalomban is részt vettek. Kint lassan ereszkedett te az áprilisi alkony. A tágra nyitott, szellőztető ablakon keresztül a gyári kürt hangjával együtt betódult a rügyező alma- és topolyafák hódító tavaszi illata. Az asztal körül ülök Leninről beszélgettek. Mindegyikük egyszerű, keresetlen szavakkal mondta el gondolatait. E gyre másra olyan dolgokra terelődött a szó. amelyeknek — első pillantásra — semmi közük sem volt a nagy Vezérhez. A munkások a. rég almáit időkről beszélgettek, a cári fegyvergyár kényszer- munka-rendjcröl, a műhelyek berendezéséről a forradalom előtt és ma, a napfényes kertekre enúékeztető bölcsődék- r'?j- a Vörös Hadsereg erejétől. a. munkástelepek villamo- sltásáról. Mindebben Vlamidir Ejtés bölcs irányitó kezét látták. Egyszer csak elhallgattak a vendégek. A teáscsészéket mosogató háziasszony otthagyta. ®~ edényt és közelebb húzódott az asztalhoz: Alcxéj Va- szil}cvics Golubov, fegyver- ttyári mester, vette át a. szót. Golvbovot J9l9-ben az a sze- fßnese érte, hogy bekerült a központi Végrehajtó Bizottság katonai iskolájába, melynek hallgatói őrszolgálatot teljesi- 'r,tek a Kremlben. Mintegy dépy évet. töltött. Aleréj Golu- yoy ebben az iskolában és ez tdö alatt sokszor látta l-erúnt. Ezek az emberek sokat olvastak Ijenlnről, láttáit színdarabokban és filmeken, de most különösen mély áhitat V>gia cl őket: a lángeszű, gondolkodó, legelragadóbb ember, a vezér életének egy élő tá- dvja állt előttük és szabadon kérdezhették öt mindenről. ('Ölűben* elgondolkozva fújta e füsötöt és beszélt Leninről. V. OHROMEISKO: KESO ESTE BESZÉLGETNEK Lenin alakjáról, szerény öltözetéről, arról, hogy hogyan dolgozott és pihent.. . A Kreml kertjét egészen belepte a zúzmara. Alkonyodik. Az egyik ösvényen lassan ták néhány percre a munkát, hogy egy-egy cigarettát elszívjanak. Egyszer csak megjelent Vladimir Iljics, véle Kalinin és Dzerzsinszkij Is hozzáláttak de futva jött a Népbiztosi Ta- nács titkára és elhívta valami fontos ügyben.. — Lenin maga cipelte a gerendákat — kiáltott fel lelkesen egy fiatal legény. — Én bizony nem engedtem volna meg neki, hogy hozzányúljon. — Ej, fiam — szólt közbe meghatottan az öreg Sumov — gerenda, gerenda. Olyan idők voltak azok. Szovjetoroszor- szág akkoi• még csak épült. Es ez a személyes példaadás nagy szerepet játszott. Az asztal körül egy percig mély, áhitatos csönd ural-] kodott. — Bizony nagy dolgok tör-j Baricz Ottó: > lépked Lenin, ez idő tájt min- gerendákat cipelni. Es milyen dig sétálni szokott. Az út men- lelkesedéssel! Erre aztán minién. a hóban, gondtalan gye- denki abbahagyta a dohány- „ reknépség jáiszadozik. Vladi- zást. Megnyomták az emberék téntek — folytatta Golubov. —\ mir Iljics mosolyog és arra- a gombot, csak úgy párzottak Az emberek harcoltak, éhez-( felé veszi útját. Egy perccel a gerendák. Meg a zenészek tek, meghaltak tífuszban, meg) később már vidám zenebona hangzik fel — a kisfiúk megtámadják a nagy bácsit. Kerek kis szőrmesapkája a tarkójára csúszott, a porzó hógolyók egészen belepik. Három kislányt ráültet egy szánkóra, futva megindul velük és az egész gyerekhad csengő kacagással utána ered.; j frissen, ragyogóan tér visz- sza sétájáról. A bejáratnál felmutatja az őrnek igazolványát (minden alkalom- \ mai ezt cselekedte, nem akart t semmiféle előnyt élvezni at többi ott dolgozó alkalmazottal szemben) és könnyedén megy fel irodájába, a negyedik emeletre. ^ Az örök, magukat feszesen a kihúzva néznek Lenin után. a Lenyűgözi őket a rendkívüli energia, amely ebből az em-Á bérből árad. akinek neve harsogva visszhangzik az egész világon, széHtében-hosszában. Az örök jól tudják, hogy nap mint nap már reggel munkája mellett ül és dolgozószobájának ablakai csak akkor sötétednek el, amikor a Kreml toronyórájának harangjátéka el-t üti az éjfél utáni kettőt.t . . .1920 tavasza. A Kreml óriási területén, ahol sok házJ és. hivatali helyiség van, sür-1 gős munkát kell elvégezni: le-' bontani az öreg, korhadt épületeket, néhányat kitatarozni és előkészíteni télre tűzifát, Nos. amint az már akkori- f ban szokás volt, vidám zene-0 szóra felsorakoztak a Krémig összes munkaképes alkalma-\ zottai, elől a katonaiskola növendékei és mentek a sztib- botnyikra, Dolgoztak rendesen, azt' meg kell hagyni, de azért minden félórában, abbahagy se állták meg, hogy tétlenül nézzék, hogy dolgoznak a többiek, lerakták hangszereiket a földre és ők is nekiláttak téglát hordani. Dolgozott Lenin vagy három órát és még tovább is dolgozott volna, egészen késő estig. haltak a számtalan sok fron- f ton egy nagy eszme nevében.) S mindaz, amit Lenin ígért at népnek, most a szemünk lát-( tára valósul meg. Nézzétek csak meg iskoláinkat, kolhozainkat, iparunkat, hadseregünket, életünket.. Lenin én SzamueUy Moszkvában A születését csillag nem .jelezte Szimbirszk lelett az ónszínű égen A Volga 'sem áradt, s a tengerekre Nem szállott sárkány le rőt fellegen. Bölcsőjéhez nem járultak a bölcsek. Kiket egy titkos égi jel vezet. Csupán a hűvös áprilisi reggel Csodálta meg a síró gyermeket. Csupán a bűvös április reggel Sejtette meg, hogy itt az új világ S tán még az emberszív tele sebekkel Erezte meg legnagyobb fiát; Kinek nevét már akkor énekelte Mikor először fájt az elnyomás. Amikor nem volt ír fájó sebekre, Más, mint a halál vagy a megszokás. Amikor nem volt ír fájó sebekre Érte kiáltott minden elnyomott. Öt várta, — kínzó fájdalmát feledve —■ Hogy újra fesse ezt a csillagot. Ót várta itt a munka és a bánat, A vasbilincsben tartott értelem. Hozzá kiáltott a munkás kenyérért És igazságért a történelem. Hozzá kiáltott a munkás kenyérért, Kinek nevét sem ismerhette még, A Bosszúállót minden szenvedésért, Öt várta már oly régóta a nép; Zo*d égi jeleiket kutatva mindig Melyek .jelentik, hogy megszületett, Hogy földöm jár az Ember, ki szivében Hordozza már a szebb, új életet. Es nem volt az égen jel, furcsa csillag, A föld sem rezduti, béke volt; szolid. Friss esővel az áprilisi illat Csókolta csak a nyírfák törzseit. Szimbirszk aludt bús őszi szerelemben, Harmatkönny csillant ablak-szemein, S olyan kevesen tudták: megszületett Vlagyimir Iljics Uljanov — Lenini t t, l t, t, t t Mossäcva melletti Gyakran járt Lenin a ^ujicevoban. ’518 augusztusában beszédet mondott; a uncevoi gyárak munkásainak gyűlésén, —- angsúlyorta a munkás-paraszt szövetség ,®^°6^ágát, beszélt a szovjethatalom megszi- twdításáról, s felhívta Kunoevo dolgozóit, °ßy adjanak meg minden segítséget a forra- a'Om ellenségeivel küzdő vörös hadseregnek. Beszéde végeztével egy, fiatalokból álló, apport ment Leninhez. Vezetőjük egy gön- 0r"aiú fiatalember volt. ~~ Bocsánatot kérünk, Lenin elvtárs — "Kmdta a legény —, nagyon fontos dologban szeretnénk önhöz fordulni..; . ", Tessék, mondd el. hallgatlak — felelte Lenin figyelmesen. — Kik vagytok? • Idevalósiak vagyunk, munkásök —kezd- . a göndörhajú —, szeretnénk együtt kumen- a frontra. Nem mondaná meg, hogy kihez forduljunk? Vagy lehet, hogy feleslegesen háborgatjuk. Lenin elvtárs? Vlagyimir Iljics egy kis ideig hallgatott, n- 6y«lmesen végignézte a fiatalokat, aztán bántóan elmosolyodott; , — Nem, barátaim, nem volt hiábavaló, hogy hozzám fordultok. Nagyon jó a gondo- ,a-- életrevaló, segítek is nektek. Igaza Pr°fr' ^gyerekek vagytok, s a forradalom vedel- ni® szent kötelességetek. , . Vlagyimir Iljic« kiszakított egy »P«* a Jegyzetfüzetéből, gyorsan ráírt valamit ceru- '•a7&l. és átnyújtotta a göndonhaju legeny- e*' A fiú megkrézönte és elment. * lOj o Vlagyimir Hjiop szabad nynran napsjait neha b«wKhujevics nyaralójában töltötte, Moszkvától ^em messze, a Kljazma folyo festen szépség írtján elterülő Tar aszó vkában. , A köze'i Malcevo-Brodovo faluban Len’ ^zdeményezésóre szwvhozt alapítottak ame ly*t „Lesznaja poljaná"-nak nevezték el. Ez yolt az <*[vik legelső szovhoz az országba . Vlagyimir Iljics szerető gondoskodással f kVelte a szovhoz szervezését, s tana fiített. — Idővel ez a kis gazdaság hatalmas ga/- fejlődik - mondotta a a maguknak, úttörőknek, P^lS ' higv, * Tte*. Lehet, hogy némelyikük nem között Részlet Sz. U. Gil „Hat esztendő Lenin mellett“ e. könyvéből benne, de én szilárdan hiszem, hogy megvalósul. Csak végezzék úgy a munkájukat, mint a jó gazda végzi a saját portáján, legyenek bátrak, ne féljenek az újtól, s törekvésüket feltétlenül siker fogja koronázni. Biztos vagyok benne! Azóta sok év telt el. Ma ez a szovhoz, amelynek igazgatója J. Golubas, a szocialista munka hőse, mintagazdaság, amelyet nemcsak nálunk, hanem határainkon túl is ismernek. Sokan élnek még azok közül, akik annak idején szeme!yesn beszélgették Leninnel. A kas inai parasztok meghívták ■ Lenint, hogy vegyen részt a falu lakossága által épített villanytelep ünnepélyes felavatásán. 1920 november 14-re tűzték ki az ünnepséget. Vlagyimir Iljics felesége, Krupszkaja, kíséretében utazott Kasinoba. Az utat azonban nem ismertük. Volokolamszkba érve megállítottam a kocsit az- egyik szolgálatot teljesítő rendőr mellett, hogy megkérdezzem, merre menjünk tovább. Nem messze tőlünk egy vöröskatona á'lt. Vlagyimir Iljics megszólította és megkérdezte tóle, hogy ismeri-e a Kasino- ha vezető utat. Az igenlő választ hallva megkérte, hogy kísérjen el bennünket, hazafe’é jövet pedig majd visszahozzuk Volokolamszkba. A vöröskatona — ha jól emlékszem, Szem- jonovnak hívták —, a rendőrrel folytatott beszélgetésünkből megtudta, hogy Lenin kér tőle szívességet, s örömmel vállalkozott a kísérő szerepére. Kasinoba érve, minden oldalról körülvettek bennünket a parasztok. Lenin és Krupszkaja kiszállt a kocsiból és betért egy parasztházba. Követtem őket. Vlagyimir Iljics mindenkivel kezet fogoU. Valaki le akarta segíteni róla a kabátot, de nem engedte meg. — Köszönöm, hagyja csak, majd magam levetem — mondta. Levetette a kábelját, lesegítette a feleségéről is, aztán az asztalhoz ült és beszédbe e’egyedett a parasztokkal. Meghallgatta őket, felelt kérdéseikre, s maga is kérdezett. Megkínálták harapni valóval. A szövetkezet elnöke egy pohár házisört nyújtott át neki. — Hát hogyan — kérdezte Vlagyimir II- jics —, nem komlóból készítették? — Nem — felelték neki. Vlagyimir Iljics koccintott az elnökkel, ivott a sörből, s evett pár falat kocsonyát. A parasztok egyre kínálták, de ő kijelentette, hogy nem tud többet enni, mert mielőtt elindult, akkor evett. A gyűlés kezdete előtt egy fényképész érkezett, s megkérték Lenint, hogy* fényképezhesse le magát a parasztokkal. Lenin kötélnek állt. Sokan verődtek össze, különösen sok volt a gyerek. A felnőttek el akarták küldeni őket, de Lenin a védelmükre kelt. Maga köré ültette a gyerekeket, kérdezgette őket, simogatta a fejüket. A gyereksereg oda volt az örömtől. Vlagyimir Iljics felment az emelvényre, 'köszönetét mondott a parasztoknak a meghívásért, s közölte velük, hogy a vörös hadsereg több győzelmet aratott Vrangel felett. Feofanov fényképész, aki a parasztok körében lefényképezte Lenint, részt vett a gyűlésen, megjegyezte szavait és visszaemlékezéseiben így idézi őket: — A falujuk, Kasino, villanytelepet avat. Ez csak a kezdet. Arra kell törekedni, hogy a villanytelepek ne legyenek elszigetelve egymástól, hanem kerületenként összekapcsolják őket. Az a feladatunk, hogy köztársaságunkat a szó szoros értelmében elárasszuk villamossággal. Lenin beszédét lelkes felkiáltások Mielőtt visszaindultunk volna, Lenin eszembe juttatta Szcrojonov vöröskatonát, erre én megkerestem és visszavittük Voloka- lamszkfba. * 1921 egyik borús októberi reggelen a---------- Moszkvától nem messze lévő Buti rszkij hutorba vittem Lenint. Az első hazai villanyeke kipróbálására sokan összejöttek. Vlagyimir Iljics és Krupszkaja érkezése teljesen váratlanul érte az embereket. Keresetlen örömmel és hálával fogadták őket. — Lenin rögtön arrafelé tartott, ahol a villanyeke állott. Megkezdődött az eke kipróbálása, s Vlagyimir Iljics feszült figyelemmel kísérte a bonyolult mechanizmus minden mozdu’atát Sok kérdést tett fel, érdeklődött a gép felépí- fránt. A bemutató eredményei nem elégítették ki Lenint, mert meggyőződött róla, hogy a drága villanyeke nem biztosítja a jó- minőségű szántást. A jelenlevőket meglepte Vlagyimir Iljics rendkívüli tájékozottsága' a merőben technikai kérdésekben. — Kérem, mutassa meg a gazdaságát —■' fordult Lenin a gazdaság igazgatójához, s néhány elvtárs kíséretében a tehenészet felé indult.. A tehénistállokban mindenütt példás tisztaságot tapasztalt. Örömét fejezte ki afelett, hogy ilyen kulturált gazdaságot látott. Még jobban megörült, amikor megtudta, hogy a kiváló minőségű tejet a bölcsődének es a szülőotthonoknak szállítják. S Vlagyimir II- jies rögtön levonta a következtetést: minél több ilyen gazdaságot kell szervezni a városok közelében. Lenint minden érdekelte: a tehenek hozama, az etetés módszere, a munkaszervezés, a terméshozam, a vetőmag kiválogatása, a munkások életkörülményei, — egyszóval minden. A bemutató résztvevői, köztük a villanyeke feltalálói, megköszönték Leninnek az értékes tanácsokat és hasznos gondolatokat. De ő elhárította a köszönetét: — De elvtársak! Mit akarnak ilyen botcsinálta szakembertől, mint cn! Hisz én csak úgy kíváncsiságból jöttem ide. A gaadMáguk nagyon, nagyon megtetszett, köszönet értet
