Dunántúli Napló, 1958. február (15. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-01 / 27. szám

2

NAPLÓ

1958 FEBRUÁR I 1

Néhány gondolat

a párt és a tömegek kapcsolatáról

Szívesen veszek részt ebben a vitában, mert a tömegkapcsolatok kérdése elsőrendű fontossá,gú a munikáshatalom 1 megszilárdítása és megerősítése szempontjából. Saját szemünkkel láthattuk az ellen- forradalom idején, milyen nehéz helyzetbe kerül a párt, ha a vezetés hibái miatt elszakad az erőt és é’etet adó, történelemformáló tömegektől. Meggyőződhettünk arról is, hogy eilenségeink a tömegkapcsolatok legkisebb lazulását is kihasználják és mindent elkövetnek hatalmuk visszaszerzésére. Azt hiszem, valamennyien tapasztaltuk, hogy még a legkisebb faluban is előbújtak és ideig-óráig bizonyos tömeg- befolyást is tudtak szerezni.

Tanulnunk kell a történelmi leckéből!

Okulnunk kell azokból a hibákból, amelyeket 1950 és 56 között követtünk el a tömegkapcsolatok terén! Mert még ma sincs minden rendben. Hónapok óta beszélünk arról, hogy a t ömeg kapc so la tok a t minden réteggel meg kell teremtenünk, a gyakorlat azonban azt bizonyítja, hogy ez a kapcsolat nagyon lassan alakul. Nem egy olyan falut találunk még, ahol a párttagok csak maguk között barátkoznak, a tömegkapcsolatokat pedig hivatalos jellegű politikai tájékoztatókkal vélik megvalósítani, pedig azok korántsem elegendőek.

Hamarosan jelezni kezdték a községből, hogy Porkoláb elvtárs kezd elszakadni az osztályától.

Vizsgáljuk meg önmagunkat!

Személyes kapcsolatokat!

f aként az újról beszélgessünk!

1956. november 4-e után lényegében az volt a célunk, hogy a tömegeket magunk mellé állítva, szétverjük az, ellenforradalmat és megindítsuk az ország vérkeringését. Az elmúlt esztendő, azt hiszem, ékesen bizonyítja, hogy ezt a feladatot sikerrel megoldottuk.

Ma már azonban tovább kell mennünk! Uj gondok, új feladatok hárulnak ránk, falun például a mezőgazdaság szocialista átszervezése került a pártmunka homlokterébe.

Ilyen gondolatokkal kopogtattam be jónéhány dolgozó paraszthoz az utóbbi időben. Szívesen fogadtak. Amikor az egyéni gazdaságról volt szó, egészen jól megértettük egymást, napokig elhallgatták volna az 1917-ben és 45-ben történt események elbeszélését is — csak a mai helyzetükből ne zökkentettem volna ki őket! Beburkolóztak kicsit, szemmei- Iáthatóan féltek az újtól, attól tartottak, hogy a szövetkezetben nem tudnak majd megélni.

Elgondolkoztam a dolgok felelt. Mire is intenék bennünket a történték? Szerintem csak arra inthetnek, amit Gergely Lajos elvtárs is írt előttem: nem elég a régi dolgoktól beszélgetni, az új a fontos és a lényeges!

Ezért még többet kell foglalkoznunk a termelőszövetkezetekkel! El kell oszlatnunk a félelmüket és idegenkedésü- t két, bele kell magunkat képzelnünk a helyzetükbe és meg kell értenünk, hogy na,gyón

nehéz döntés előtt állnak.

Mindig

a tömegek között

Sokszor hallja az ember manapság, hogy 1945-ben nehezebb dolgunk volt, mégis köny- nyebben ment a munka. A munka valóban jól ment, de ami a nehézségeket illeti, én úgy vélem, hogy minden időszaknak megvannak a maga megpróbál tatásai. Ma semmivel sem könnyebb, minit 1945- ben volt, sőt!:::

De ne beszéljünk a levegőbe, ne elégedjünk meg azzal, hogy bemutattuk: nehezebb ma az egyéni parasztnak belépni a termelőszövetkezetbe, mint 1945-ben birtokba venni a földet. Nézzünk meg egy másik területet, az ellenség elleni harc helyzetét is! Szerintem alaposan megváltozott. — Először is azért, mert nem nyíltan hozakodnak elő céljaikkal (azaz nem merik megmondani mit akarnak, mert akkor lelepleznék magukat) és ez veszélyesebb, másodszor nincs számottevő gazdasági alap a kezükben (sőt szegénynek tetetik magukat és szánalomra vadászó pózt öltenek lel), harmadszor pedig az emberek is felejtenek, a fiatalok pedig alig tudnak valamit a révi rossz életről.

A leírtak azt hiszem világosan bizonyítják, hogy ma sokkal nagyobb tudással és fel- készültséggel kell a tömegek elé állnunk, mint 1945-ben, ha sikert akarunk elérni. És bizonyítják azt is, hogy legalább annyit kell a törtiegek között tartózkodnunk, mint 1945-ben tettük — ahogy Petka és Ger- «eí¥ elvtáw is lw*oi***e.

A tömegkapcsolatókhoz személyes kapcsolatok is kellenek, sőt azok a leglényegesebbek!

Valószínű mindnyájan isme- írünk néhány olyan elvtársat, aki régi harcosa a munkásmozgalomnak. Többnék a lakásában megfordultam én is, és feltűnt, hogy szinte mindig embereket találtam náluk. Néha egyet, néha mégyet-ötöt is, többnyire pártónkívülieket, köztük vallásosakat is. És. mégis; ott voltak, mert az öreg harcos lakása valóságos találkahelynek számított, ahol meg lehetett hányni-vetni a község vagy a világ dolgát;

Jó lenne követni a veteránok példáját, jó lenne, ha minden kommunistának öt vagy tíz pártonkívüld munkás, paraszt, vagy értelmiségi barátja vagy ismerőse lenne, akÍ7 vei ugyanilyen baráti módon beszélgethetne. Természetesen nem arról lenne itt sző, hogy udvaroljunk nekik, vagy a beszélgetések sátán tegyünk majd elvi engedményeket, mert nem haszon, hanem csak kár és a párt lejáratása származna az jlyen beszélgetésekből.'

Mi a mohácsi járási pártbizottságon már kísérletet tettünk a személyes kapcsolatok megvalósítására és erre ösztönöztük a járás'ián élő elvtársakat is. így épített ki Porkoláb József dunaszekcsői párttitkár elvtárs is közvetlenebb kapcsolatot a faluban élő értelmiségiekkel. Ám mi történt?

Mindebből persze egy szó sem volt igaz, az eset tanulsága azonban megmaradt. — Mégpedig az, hogy a jóhiszemű, de rosszul ítélkező elv társainknak meg kell magyaráznunk, hogy ez még nem jelent elszakadást. Az osztálypolitika folytatása egyáltalán nem feltételezi azt, hogy nem építhetünk ki közvetlenebb kapcsolatokat a munkások és parasztok mellett az értelmiségiekkel is. „Magyarán”: ha jó tömegkaipcsolatokat akarunk, harcolnunk kell a szektás elzárkózás ellen is. Ezt azért is mondom, mert nem egyszer megtörténik, hogy a becsületes pártonkívüli dolgozók differenciálnak a kommunista vezetők és párttagok között, s ha valamilyen ügyes-bajos dolgukkal nyitnak be, akkor csak a bizonyos X. elvtársnak akarják a problémáikat elmondani. Tény, az esetek egyrészé- ben csak az az X. elvtárs illetékes, más részében azonban a társai is elintézhetnék a dolgokat és mégsem hozzá for-: dúlnak!

Kevés a kisvendéglő [ Pártnapi előadók beosztása

a város peremén j a február 3-tól 15-ig megtartandó párlnapokra

A Pécsi Vendéglátó Vállalat igazgatója: Baka Béla nyilatkozott, illetve válaszolt Déry Iván: „Miért csak belvárosban?” című cikkére. Baka Béla válasza helytálló, egyet azonban meg kell jegyeznem. Mégpedig azt, hogy a külvárosok lakói nem élvezhetik a kisvendéglőket, illetve olyan vendéglőket, ahol ételt is felszolgálnak. Például a budai városrészben a Marx, Engels vagy Hegyalja utca lakói kénytelenek a Marx út elején felállított bódé előtt, a hidegben elfogyasztani kedvenc italukat. Mit csináljanak az Erzsébet-telepiek és a környék sok száz szórakozni vágyó dolgozói? Ezen a területen egyáltalán nincsen kisvendéglő. És nincs a város déli részén, Kertvárosban sem. A szigeti városrészben ugyanez a helyzet. Miért ne lehetne ezekben a városrészekben kisvendéglőt építeni? Helyesnek tartom azt, nagy a Pécsi Vendéglátó Vállalat a belvárosban fejleszti üzlet- hálózatát. De gondoljanak a város peremén lakó több ezer dolgozóra is.

HUNYADVÁRl BÉLA

Pécsbánya Körösi Lajos; Szabolcs Györkő Antal; Vasas, Petőfi-akna Puskás Sándor; Újhegyi üzem, Erőmű Berki Fülöp; Bányászati Aknamélyítő Bánó József; Uránbánya Igazgatóság Tóth József; ÉM. 26. sz. Áll. Építőipari Váll. Molnár Károly; Kokszmű Pataki Mihály; Porcelángyár Hucker Ferenc; Sopiana Gépgyár Szentistványi Gyuláné; Bőrgyár Czárt Ferenc; Bm. Építőipari Vállalat Nemeskéri László^ Cementipari Vállalat Jávor Jáno6; Bm. Építő- cs Tatarozó Váll. Androsovits Zoltán; _ Kesztyűgyár Kelemen György; J Húsüzem Jéhn József; Sörgyár ! Gergely Lajos; Mezőgazdasági | Szerárugyár Bodonyi János; | Dohánygyár Bódis István; 3. sz. í Mélyépítő Váll. Bemát János; | Hirdi Kenderfonó Szendröi ♦ György; 26. sz. AKÖV Szabó | László; Köztisztasági Váll. Ná- í dór József; Pécsi Építöanyag- j ipari ES Schanzl Antal; Pécsi Tatarozó Váll. Hetesi Károly; Gázművek Pálkúti Antal; Útfenntartó Váll. Bakán József; 21-es AKÖV Kapusi Mihály; XIV-es Autójavító Sterr Károly; Bm. Gépjavító Váll. Szti- pánovics József; Bm. Tanács

//

Te- és annyi mis íaitáisad...

//

Egészen aprónak tűnő, de nagyon tanulságos jelenség ez. Feltétlenül fel kell rá figyel- nünk! Mert ha a kommunista I vezetők, illetve párttagok nem | is lehetnek egyformák min- ! denfben, abban feltétlenül egy-| formáknak kell lenniök, hogy* mindnyájan a tömegek bizal-J mát élvezik. Ezért jó lenne, ha ! minden kommunista magába f nézne kicsit és' kijavítaná eset- * leges hibáit.

Azt hiszem, a tómegkapcso- * latokról sokat kellene még vitatkozni és még többet kellene tenni érte a gyakorlati életben. Erre most egy alkalmat teremt a pártoktatás időszerű kérdéséle tanfolyamának anya-1 ga is. Ott ugyanis éppen a tö-| megkapcsolatok megvitatására i kerül sor és erre meg lehetnel hívni pártonkívüli vendégeket* is. I

Luldcs József,

a mohácsi járási párt- ♦ bizottság ágit. prop. |

osztályának vezetője f

Két esztendőn keresztül dolgozott a német filmművészek egész serege a film készítésén. Nem kisebb célt tűztek maguk elé, mint azt, hogy kizárólag eredeti dokumentumok alapján elevenítsék meg a századforduló óta eltelt évtizedek történetét. Dokumentumfilmet alkottak a történelem egyik legdrámaibb korszakáról, amelyben két világháború zivatara zúdult az emberiségre. A tragédiának, amely ebben a filmben megelevenedik — szereplői vagyunk mindany- nyian, e század gyermekei, akiknek sorsába beleszólt a két világháború.

A film alkotói pontról-pont- ra bizonyítják be, hogy az első világháború kirobbantása kizárólag a háttérben tevékenykedő pénzmágnások érdeke volt. A dráma első felvonása 191S-ban ér véget. A német imperializmus első nekirugaszkodása a világuralomért — összeomlott. De | nem hagyja abba további kísérleteit. Uralomra jut Hitler. A titkos raktárakban őrzött filmtekercsek leleplezik, hogyan tévesztették meg a nácik a kiszipolyozott németek ezreit s miként kénysze- rítették őket tűrésre, amikor a csalásra fény derült, hogyan hajszolták egy újabb, az elsőnél is iszonyúbb második világháborúba?

Uj a filmben az, hogy a többé-kevésbé ffmert történelmi tényekről merőben ismeretlen, eddig rejtve tartott dokumentumokkal számol be. Az. hogy helyenként felülemelkedik a puszta dokumentáláson. a tények tárgyilagos ismertetésén és az ösz- szefüggések feltárásán, valóban költői magasságba emelkedve szólaltatja meg a néző lelkiismeretét és azt a vágyát — soha többé ilyent!

A film bemutatóját vasárnap délelőtt 11 órakor tartják a Petőfi filmszínházban.

Téglagyári ES Réder F'erene; Tejüzem Schwara Nándor; Építőgépkarbantartó Váll. Kri* vicz Gyula: ÉPFU Garamvölgyi Miklós; Közlekedési Vállalat Gregor Sándor; Borforgalmi Vállalat dr. Czéh Károly; Posta Dómján Károly; Megyei tanács dr. Wolf Ferenc; Városi tanács dr. Hídvégi Tivadar; Pénzintézetek Simon Imre; AKÖV Igazgatóság Pataki Miklós; Egyetem dr. Gróf Pál; Bíróság, ügyészség dr. Kocsis Mihály; RÖVIKÖT Sass Miklós; Ruházati Bolt dr. Borsos József; Vendéglátóipari Vállalat Gyu- tai Kálmán; Állami Áruház Stámusz Árpád; Sertéstenyésztő Váll. Tárja Béla; Középiskola tanári pártszerv. Bérezi Pál; Általános iskolák tanári Gábriel József; MÁV Állomás Tóth József; MÁV fűtőház Czinóber Ferenc; Megyei, városi rendőrkapitányság Kovács Jenő; Őrségi zászlóalj Takács Vilmos; Vasas I. falu König János; Vasas II. falu Bodor József; Meszestelep Moór József; Belváros Fiszter Gyuláné; Budai I. B. Nagy Gusztáv; Budai II. Jaczkó Lajos; Siklósi pártszerv. Mitzki Ervin; Szigeti pártszerv. Nagy Sándomé; ErzsébetteleP Beck Ferenc; Borbálatelep Fó- .i János; Újhegy szőlő Reme isi Ferencné; DÉDÁSZ Kapusi Mihályné; Agrárja Keményítőgyár Schvábszki Antal; Növényolajipari VálL Somogyi Béla; Víz- és Csatornamű Grif Jánosné; Szabolcstclep falu Nagy Károly; MTH 500-as Intézet Szentistványi Gyula; Uránium I-es üzem Földes András; Uránium Il-es üzem Heller Alajos.

Jugoszláviai cukor Pécsett

A Fűszer- és Édességnagy-< kereskedelmi Vállalathoz import cukoráru érkezett Jugoszláviából. A kiskereskedelmi vállalatokon keresztül mintegy hetven vagon jugoszláviai apró szemű kristálycukrot hoz'■> nak forgalomba.

„Fehér hetek* az Áruházban

A Pécsi Állami Aruház február 1-től 17-ig úgynevezéti „Fehér hetek?’-et rendez. El idő alatt ágyneműanyagot: da- masztot, lepedővásznat és kési ágyneműt a szokottnál nagyobb mennyiségben hoznak forgalomba.

✓/

VUmsokáca búcsút mondokiskolának.,/'

Az ember életének egyik legdöntőbb eseménye a pálya- választás, — s mondjuk mag őszintén, a legnehezebb is. Nehéz azért, ment aránylag fiatalon kell dönteni és választ adni a kérdésre: mi szeretnék lenni? Annikor a kisgyermek íúr-farag, a szülők mondják: a gyerekből asztalos lesz. Ha a játékok belsejére kíváncsi: szerelő lesz és így tovább. Ámde a gyerekek érdeklődési köre változik s gyakran a szülők legnagyobb megdöbbenésére a fúró-faragó gyerek a kereskedő szakmát választja, vagy éppen pedagógus szeretne lenni. Egyes szülők szinte bebeszélik a gyereknek: te nem lehetsz más, mint gépészmérnök. Mekkora csalódás "éri őket, ha a gyereknek éppen a számtan megy a legnehezebben.

Az általános iskolák nyolcadik osztályában a pedagógusoknak is egyik legfőbb gondja, a gyerekek további sorsa, pályaválasztása.

A gyárvárosi általános iskola nyolcadikosai kis papírra írták le a választ a kérdésre: md szeretnék lenni?

„Már szánté látom a jövő- met — írja S. György — hosz- szú asztal előtt állok társaimmal, az asztalon lombikok, kémcsövek, retorták légiója csillog. S mi érdeklődéssel hajolunk föléjük. Vajon sikerül-e a kísérlet?"

K. Zoltán így ír: ..Most már tisztán látom. hoRy hajós szeretnék lenni. Ehhez a pályához húz a szívem."

B. Jámerofe „mrta—b> *Btő“

tervei vannak: — „Pilóta szeretnék lenni, különösen vadász repülő. Sokszor tekintek vágyakozva az égre, s irigylem a bátor pilótát.“

De nézzük meg a kislányokat is!

— S. Györgyi egész kis novellát írt. — „Sokat gondolkodtam már, mi legyek, s elképzeltem azt is, milyen érzés, tanítónéninek lenni. Az első óra az iskolában, a gyerekek körülvesznek, s egyszer csak visszahívnak az osztályba. Visszafordulok s a táblán felrajzolt szíveket látok. Középen egy nagy szív, körülötte sok piciny sziivecske, -- s majd a kezemet szorongató gyerekekkel indulok kifelé az osztályból ... Tanítónő leszek."

K. Irma könyvelő szeretne lenni, mert —

„Tantárgyaim közül legjobban szeretem a számtant" — írja.

B. Ilona így válaszol a kérdésire: — „Ápolónő leszek, örül a szívem, ha arra gondolok, hogy a betegeken segíthetek.“

K. Mária így „vall": „Érettségizek és utána kozmetikus leszek. Nehéz, de szép munka ez."

S amint a fiúk között sokan az autószerelést választják, a lányok úgy hajlanak a varrás, a fodrászat, a kereskedő szakma felé.

A kis papírlapok azonban nemcsak egyenként, hanem mind együttvéve is beszélnek S ha a továbbtanulás, vagy a gyom pénzkeresés lehetősége szempontjából nemük.

suk őket, komoly következtetést kell levonnunk.

Nem a továbbtanulás, hanem a gyors pénzkeresés a döntő a pályaválasztásoknál. Erről panaszkodik az iskola igazgatója, Somfai János elvtárs is. S panasza jogos. A szocializmus, a társadalom, a tudomány, a .kultúra, a technika, a gazdasági élet állandó fejlődése képzett embereket kíván az élet minden területére. Hogyan tudunk lépést tartani a fejlődéssel, ha mi nem képezzük magunkat? Üres és céltalan, lesz utunk, ha saját autónkon is utazzuk körül az országot, ha nem értékeljük a műemlékeket, ha nem tudjuk, hogy a jó út, amelyen., zavartalanul gördül kocsink, hogyan készült, ha igényünk csak a ruhára, a jó evésre, ivásra korlátozódik, ha nem látjuk körülöttünk a megváltozott életet, a társadalom szakadatlan fejlődését.

Társadalmunk fejlődése kultúrált kereskedőket, fodrásznőket, varrónőket, villanyszerelőket, asztalosokat kíván, akik nem napszámosai, hanem művészei szakmájuknak.

Fiatalon sok pénzt keresni, szép dolog, — talán sok családban szükséges is, bár a statisztika a gyárvárosi iskolában például egyáltalán nem kétségbeejtő — de a pénzt okosan felhasználni, íragyon nehéz. Gyakran önteltté, költekezővé „varázsolja“ tulajdonosát s ha még az ital is közbeszól, nehéz megállni a .lejtőnk.

Sajnos, a sorsnak nem mindenki kegyeltje. H. Valéria így ír: — „Vegyésztechnikus szeretnék lenni. Sajnos, szüleim nem taníttathatnak tovább, mert adóm beteges, keveset keres, reménytelen a sorsom. A tanulást azonban nem hagyom abba, ha más pályára is kell mennem, ahol gyorsabban pénzt kereshetek. Mindenesetre szüléimét nem hagyom el soha.“

H. Valéria sorsa nem reménytelen, az iskola gondoskodni fog róla, mert megérdemli.

A pedagógus munkája, meggyőzése kevés ahhoz, hogy a gyerekek megértsék a kulturáltság fontosságát, jelerftősé- gót. A szülök felvilágosító munkájára is szükség van, s ez nem is nehéz, hiszen minden szülő szive vágya; gyermekem több legyen, mint én. Ennek eléréséhez azonban a gyerekeket meg kell tanítani arra, hogy többet követeljenek maguktól, hogy ugyanezt kérhessék másoktól.

Vannak szakmák, például a rádiós, a műszerész, amelyeknél az érettségizettek előnyben részesülnek s tanulmányi ide. jük lényegesen kevesebb, mint a nyolc általános iskolát végzet leké.

De mit tegyünk. — kérdezhetik sokan, — ha a gimnáziumba nem veszik fel a gyereket, mert a felvétel korlátozott? A gimnázium jelenlegi szervezetében valóban nem szolgálja teljes egészében a társadalomban jelentkező igé- aov'-eke^ s a Maj—t Pada»>gusok Szabad Szakszervezete V. országos küldöttgyűlése határozatot hozott, amelyben javasolta, hogy a Művelődésügyi Minisztérium dolgozzon ki tervet az egész iskolarendszer reformjára, az iskolahálózat szélesítésére stb. Többe’.' között kimondta, hogy tisztázni kell a különböző típus? középiskolák szerepét és célját s a szükséges reformok kidolgozásánál figyelembe kell venni az iparitanuló-Iskolákat és az érettségire épülő műszaki iskolákat is.

A gimnáziumok reformját az elkövetkező években megvalósítják. Terveket készítenek az általános iskoláikból kikerült gyerekek foglalkoztatására is. Bíztató ígéretes ezek. Addig is, amíg valóra; válnak, születnek gyakorlati megoldást célzó létesítményed is, mint például a budapesti Zsil utcai munkaiskola, ahol az általános iskolát végzettek különböző háziipari munkákat tanulnak 16 éves korukig* amikor elérik az ipari alkalmazhatóság korhatárát. Ilyen munkaiskola létesítése érdekében megyénk és városunk ál- lamd és társadalmi szerveinek mozgósítaniok kellene, mert nagyon sok gyermek problémája oldódnék meg ilyen iskola megteremtésével.

A szülők és a nevelők öszf szefogásával pedig a meglévő 'ehetőségek között is módját lehet találni annak, hogy a gyerekek szakma tanulása mellett is tovább művelődjenek, tanuljanak.

Pa* M*