Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

JANUAR A NAPLÓ 9 A PARASZTI ELET MÚLTJÁBÓL Szemelvények magyar íróktól Napjainkban, ha városi üzlet­be lép az ember, lépten-nyo- mon találkozik fejkendős falusi nénikkel, csizmás-kucsmás fa­lusi emberekkel. Tárcájuk duz­zad a pénztől, s délután, ami­kor visszafelé indulnak az autóbuszok, még állni is alig lehet a kocsiban a sok csomag­tól. A parasztság ma összeha­sonlíthatatlanul jobban él, mint a két világháború közöt*', vagy még korábban. Több ipar­cikket vásárol, jobban táplál­kozik, szebben, módosabban építkezik, s végre megkóstolta, s kedveli a könyvet, a villanyt, a rádiót, a szórakozást, örü­lünk ennek a változásnak, s azt szere*nők, ha az elkövetke­ző években minden dolgozó pa­rasztcsalád eljutna a jólét olyan fokára, melyet a felsza­badulás előtt csak a módos nagygazdák élvezhettek. Amikor a jelenlegi jobb élet- körülményekről beszélünk, nem árt visszatekinteni a pa­rasztság múltjára, a paraszti élet keservére. Nyúljunk a könyvekhez, amelyek ma száz­ezres példányszámban fogynak, s. eljutnak a városi könyvespol­cok Után immár a falusi kre- dencek fiókjába is. Alig van jelentősebb magyar író, aki ne foglalkozott volna a parasztság helyzetével. Idéz­zünk tőlük, s idézzünk néhány sort a volt uralkodó osztály ki­sí gáláinak tollából is. Egyik legnagyobb, ma is élő magyar író, Illyés Gyula, „Puszták népe” című könyvé­ből ezt olvashatjuk: „...Az urak, a földbirto­kostól le » gazdasági gyakor­nokig, szabadon rendelkeztek a cselédnek nemcsak a két kezével, hanem az egész tes­tével, s ez ellen nem lehetett apelláta, nincs Is. A gazdasá­gi tisztek, de még a cseléd- liázban felcseperedett paran- csolók Is... majdnem min­den lányt berendelhetnek magukhoz, ha akarják. Bégi, köztudomású, háborí­tatlan rendben folyó, hagyo­mányos, szinte már idilli je­lenség ex.. Másutt így ÍR „... Arculcsapásban a pusz­tai 30—35 éves koráig része­sül. Azután rendszerint csak hátulról kap a tarkóra, vagy a nyakba, de leginkább csak egyet... Az öregekkel szem­ben az ember lehetőleg mód­jával folyamodik a közvetlen fegyelmezéshez. Hatvan éven túl legtöbb már a kezem elés­re elsírja magát. Nem az ijedségtől, hanem a megaláz­tatás miatt. Akkorára érik meg ugyanis bennük az em­beri méltóság tudata.. Ezek a középkori állapotok egyre általánosabb elégedet­lenséget váltottak ki. Ezt tud­ta és látta az uralkodóosztály, s 1919 nyarán, amikor a ma­gyar uraknak igen égett lábuk alatt az „ősi föld”, ijedtükben így fordultak a parasztsághoz, s így igyekeztek maguk mellé állítani: „... TI tartottátok fenn ezer éven át a történelem legnagyobb viharaiban a ma­gyar hazát, ti vívtátok ki Kossuth zászlója alatt Ma­gyarország szabadságát, ti védelmeztétek a világháború vértengerében is legkemé­nyebb derékkal a honi hatá­rokat. Nélkületek megáll az élet, a munka, nélkületek nincs állam, nincs nemzet, nincs jövő. Ti tartjátok fenn az ipart, a kereskedelmet, a kultúrát, enni adtok a haza gyermekeinek: a munkásnak, a szegénynek és a gazdagnak. A ti munkátok táplálja az éhezőt, a csüggedőt, a fárad­tat, a szorgalmast és a dolog- talant...” Szorult helyzetében a szege­di, antant segítséggel alakult bábkormány megígérte, hogy: ,1.. magyar földhöz juttat­ja majd mindazokat, akik a rögöt szántják és a kalászt aratják... S nézzük, mi lett a nagy hű­hóval beharangozott földre­formból Horthy hatalmának megerősödése után? Idézzük ta­lán Weis Istvánt, a Magyar Faluszövetség hajdani reakciós elnökét, akit nem igen vádol­hatott soha senki, hogy elfo­gultan nézi a parasztság hely­zetét, s „parasztpolitikus” mi­volt jában szembekerült a föl­desurakkal. Ö így ír egy tanul­mányában] „Az 1920-ban megindult földreform lényegesen nem változtatott a falu struktúrá­ján, nem járult hozzá a túl­méretezett mezőgazdasági munkásosztályunk apasztásá­hoz, sőt a falu társadalmá­nak olyan rétegeit is megin­gatta a teljes kártalanítás és ezen a téren előállott teher következtében, amelyek ed­dig úgy ahogy biztonságban voltak... ... A magánjogi alapon ne­velt bíróság és a megváltást szenvedőknek a törvény hé­zagait felhasználó furfangja, népünk könnyen befolyásol­hatósága azt eredményezték, hogy nagyon sok helyen a házhelyeket a patakmeder­ben, illetőleg a patak árterü­leten, vadvizés réteken, a határ legalacsonyabban fek­vő pontjain és nemritkán a község központjától olyan messze jelölték ki, hogy az új házhelyen épült házak la­kosai a falusi élet előnyeitől megf osztattak... ...Nem egy helyen évekig földbevájt veremben lakott a boldog házhelytulajdonos... Nem alaptalan a gyanú, hogy a gümőkór és a csecsemőha­landóság terén elért huszas évek közepén beállott javulás elapadása bizonyos fokig er­re a körülményre is vezethe­tő vissza...” Darvas József „Vízikereszttől Szilveszterig” című könyvében így ín „... — Mikor lesz itt csép- lés? — érdeklődtek tőlem, mint benfentes embertől. — Még learatva is sokára lesz. Miért kérdezik? — Jó lenne minél előbb. KöDene a búza. Most is a kölcsönt esszük már. — A géptől vihetjük egye­nesen az adósságba. A pad­lásra egy szem alig kerül belőle. — Csak keresnek valamit a gépnél is. — Az kevés kltclelnL Még gépet is csak kapjunk. Hát tényleg nem sok, amit ott tudnak keresni. A legtöbb családnak Itt már tél utóján nincsen kenyere. Ami keve­set tavasszal-nyáron megke­resnek, nem elég egész évre. Még húzza őket az adósság is. Mert mindnek van. A tavaszi hónapokban hitelre vesznek mindent. Sőt, paprikát, ece­tet. Azt meg kell adni, akár­hogyan is, mert legközelebb nem kapnak. Ezeket a panaszokat így rendre elmondják mindenki­nek. Nekem is. Pedig éppen olyan jól tudom, mint ők. Hogy nincs egy lepedő, ágy­ciha az ágyon, van egy kis összekopasztott tollúk, de nem tudják vánkosnak, dunyhának megcsinálni, mert nincs vászon. Kiszol­gált kabátokkal takaróznak. Én is ezt csináltam egész éle­temben. De mikor így más szájából hallottam elmonda­ni, rosszabbnak láttam. A maga nyomorúságát meg­szokja az ember. lassan el se tudja képzelni, hogy másként is lehetne. Csak ha nagyon üres a has, akkor kezd gon­dolkozni. Mink Jullssal ezek mellet egészen előkelők voltunk. Igaz, egész napunk a gazdáé, de legalább egyelőre arról nem kell gondoskodni, hogy ml lesz a holnap? Mit ér az ember a szabadságával, ha nincs hozzá egy darab kenye­re? Azért, amikor felkeltünk az evéstől, mind a ketten na­gyon csöndesek voltunk. Mert egyszer mink is meg­öregszünk és akkor mi lesz? KI gondol velünk?..." Könnyvtárakra menő azok­nak a könyveknek a száma, melyekből keservesebbnél-ke- servesebb történeteket, sorso­kat, nyomorúságos helyzetet idézhetnénk a parasztság haj­dani életével kapcsolatosan. Móricz Zsi gmond, Veres Pé­ter és sok más magyar író örökítette meg a paraszti élet nyomorát. Mai szemmel olvas­va ezeket és mai állapotokat figyelve, az ember alig-alig hi­szi, hogy tizenkét esztendő Iatt így meg lehetett fordítani az ország sorsát, hogy nincsen- nek íöldesurak és nincsennek zsellérek, üres leveseken élő rongyos napszámosok. A fölé ma már végre visszavonhatat­lanul a parasztságé lett Azé a parasztságé, amelyik a „rögöt szántja és a kalászt aratja” Nincs a világon olyan körmön­font, csavaroseszű történelem- hamisító, aki letagadhatná hogy a parasztság megváltozott életét a kommunistáknak, a kommunisták hatalomrajutásá- nak köszönheti. Enélkül Ma­gyarországon, Európa közepén még ma is középkor lenne. INNEN—ONNAN FEJTRÁGYÁZÁS MÜTRA- GYAOLDATTAL. Világszerte terjed a műtrágya oldattal való trágyázás. A múlt évben a Szovjetunióban ammónsalét- rommal végeztek oldott álla­potban fejtrágyázási kísérletet Az ammónsalétrom anyaga könnyen csomósodik és bár összetörik, de a poralakú szó­rásra készített gépek nyílásait• így is sokszor eltörni. Egyik Moszkva környéki gazdaság­ban úgy segítettek e bajon, hogy jeloldották a műtrágyát és így öntözték a földekre. E célra egy 4 tonnás tartályko­csit szivattyúval felszereltek, ami 0.5—2 atmoszféra nyomás alatt tartja"az oldatot. A ko­csira szerelt négy tömlőből ku­koricát és burgonyát fejtrá­gyáztak. Az eredmény kedvező lett. Hektáronliént 3 tonnával több burgonya, és 4—5 tonná­val több csatornádé termett. A műtrágyapermetezőgépet korszerűsítették és azóta teljes iramban folyik velük a munka. A módszer terjed. 1956-ban még csak Üzbekisztánban és Ukrajnában használták a folyé­kony trágyát. 1957-ben már Távol-Kelettől Leningrádig használatba vették. Szakemberek jobban tartják a műtrágya oldott állapotban való kiszórását, mint a szilár­dét, mert így kevesebb kötődik le a növények számára értéke­síthetetlenül a talajba és a víz­zel való hígítás a csapadékban szegény vidékeken előnyös, mert csökkenti az aszálykárt. Előnyei miatt mind szélesebb körben alkalmazzák világszer­te. * FÖLDALATTI MAGTÁRA­KAT építenek az afrikai brit gyarmatokon kísérleti célokra, hogy hosszú időn át gabonát tároljanak benne. Hasonló kí­sérleteket végeztek Argentiné­ban is. Itt acélból készítettek földalatti magtárat és abban a búza és kukorica hét éven át jól elállt Ezek a földalatti magtárak légmentesen zárnak, amit a föld felett lévőkben ne­héz elérni.'A magtárból a le­vegőt kiszivattyúzzák és helyé­be bizonyos mennyiségű szén­savgázt bocsátanak. A szénsav a kártevőket elpusztítja és a magot is fertőtleníti. Ezen Kí­vül a földalatti magtárak ál­landó hőmérséklete a külső in-, gadozásoktól függetlenül biz?o-- síthatő. * TAKARMÁNY FŰRÉSZ* PORBÓL. Amerikában, az ore­goni mezőgazdasági főiskolán, különös kísérleteket végeznek. Atomerő segítségével szeretnék a fűrészport állati takarmányo­zásra alkalmassá tenni. A fürészporban körülbelül 60 százaléknyi szénhidrát van, fő­leg cellulóz formájában. A kérődző állatok gyomornedve ezt nem képes átalakítani. A tudósoknak az a gondolatuk támadt, hogy a cellulózt rádió­aktív besugárzással az állatok számára emészthetővé teszik. Ezernyi módon -folytattak már kísérletet, Egyelőre annyi sz eredmény, hogy kiderült■ a gammasugarak hatására a fű­részpor szénhidrátjainak egy- negyede-egyharmada, a bitasu- garak hatására pedig körülbe­lül kétharmada, emészthetővé válik. Ez lenne majd a soron követ­kező legújabb takarmányt GÉPESÍTETT HÍZÓM AR­HAISTÁLLÖ épül megyénk­ben, a szentegátl állami gazda­ságban, amely hazánk első gé­pesített istállója lesz. Köztudo­mású, hogy általában sok állatot magában foglaló istál­lókban nagymennyiségű ta* karmányt és trágyát kell kézi erővel szállítani. Ez egyike a legnehezebb mezőgazdasági munkáknak. Nemrég a herceg- halmi gazdaságban megépült s gépesített fejőállásos tehénis­tálló, a közeljövőben pedig sor kerül egy gépesített hízómar- haistálló építésére. Ebben az istállóban a takar­mány be és a trágya kihordá­sát emberi erő nélkül végzik] A takarmányt önműködő előre- hátra mozgó lapátok szállítják a vályúkba. Hasonló szerkezet szállítja el a trágyát is, de azt felrakja a vontató pótko­csijára is. Számítások szerte« egy 10® állatot befogadó Istállóban ilyen berendezéssel 2 ember könnyűszerrel elvégzi a mun­kát, ami főleg a gépek kezelé­sét jelenti. Ha falun Jár az ember, gyak­ran hallja: „Az újságok fújják á magukét, mi meg a miénket. Beszélhetnek nekünk. Az egyé­nieknek mégis több a jövedel­mük, jobban élnek 1” Ezt mon­dogatják, de állításukat semmi­féle ténnyel nem támasztják alá. Noé, ha ők nem akarják, vagy nem merik megtenni, az összehasonlítást megtesszük mi. Két egyénileg dolgozó pa­rasztot veszünk. Az egyik négy és fél holdas, a másik pedig tizenöt holdas. Az egyik! gazda Pellérden, a másik Sásdon él és mindkettőjük közös jellemzője, hogy kitűnően gazdálkodnak. Mindenki, mint jó gazdákat is­imeri őket, akik többet képesek termelni földjeiken, mint az átlaggazdálkodók. Tehát abban sem lesz hiba, hogy esetleg rossz gazdákat választottunk. Szabó István 15 holdas sásdi gazda. Megkértük, hogy szá­mítsa ki évi jövedelmét, kiadá­sát. íme a táblázat, amelyet az alábbiakban ismertetünk Szabó István számvetése alapján készült. Nézzük először a jöve­delmét. A bevételeket szabad­piaci áron számoljuk. A pénz­beli jövedelemben a takarmány árát (árpa, zab, kukorica, répa, takarmány répa, burgonyát! sem számítjuk, mert ezt gazda­ságban használta fel. A gabo- naneműeknél mindjárt leszá­mítjuk a géprészt is. Szabó István bevétele az idei gazda­sági évben a következőkből tevődött össze: Összehasonlítás 1 db hízó 10 q tavaszi árpa felár Kiad ásó*: Adó Bérlet 4A q á: 250 Ft Földadó 2,5 q á: 300 Ft Ofa bérlet Szántásdíj Vetési költség Műtrágyavásárlás Istállótrágya kihordása Terménybetakarításért Orvosi költség 38 mázsa búza (4,18 q géprés*) 33.82 q á: 220 Ft 46 mázsa árpa (5,06 q géprész) 40.94 q 9,5 mázsa zab (1,10 q géprész! 8.40 q 80 mázsa kukorica 80 q 180 mázsa takarmány répa 180 q 50 mázsa burgonya 50 q 54 mázsa cukorrépa 54 q 408 liter bor 400 L á: 12 Ft 1 tehén eladásából 5 600 Ft 1 hasas üsző eladásából 5 800 Ft 4 hízó eladásából 15 000 Ft 3.460 liter tej 10 200 Ft Fuvarozás 1 500 Ft Am összes bevétel: 52 710 Ft A bevétel után lássuk a kiadásokat: Adóra 7 792 (1 000 Ft kedvezni.) 6 702 Ft Orvosi költs. (Emberre és állatra) 708 Ft Földadó (4,8 q búza) 1 056 Ft Kocsijavítás 480 Ft Lé vasalás 420 Ft Munkagép Javítás 200 Ft t&é V» Vetőmagvásárlás Villanyszámla Műtrágyavásárlás 4 darab istráng 3 darab kötőfék A teljesített összmunkanap mivel négy és fél fő vett részt a munkában — azt a családta­got, aki otthon is dolgozik, fél munkaerőként vesszük számba — 1.125. A bevétel 52 770 fo­rint volt, a kiadás pedig 11116 forint A tiszta haszon tehát 11 554 forint. Ha ezt elosztjuk a munkanapokkal, akkor kiderül, hogy Szabó István 15 holdas gazdaságában egy munkanap értéke 37 forintot ért. Ha még Bevételek: q búza á: 300 Ft (A termelt takarmánygabonát ■ 30 db malac i db szerződés«« Hsai Az összes kiadás: 570 Ft 240 Ft 240 Ft 100 Ft 60 Ft 11116 Ft tovább számolunk, akkor azt is megtudjuk, hogy az évi haszon­ból egy főre 9 256 forint! jutott és az egy főre eső havi kere­set 771,30 forint Ennyi egy tizenőtholdas, jól gazdálkodó középparaszt évi jövedelme. Lássuk Bonyár Sán­dor 4 és fél holdas pellérdi gazda évi bevételét, kiadását. Bonyár Sándornál is a jöve­delemmel kezdjük. 3100 Ft lakarm&nyozasra használta fel.) 0700 Ft ttot VI A tiszta bevétel 10 869 forint. Bonyár Sándor családja hat­tagú, de ebből csak ketten vet­tek részt a mezőgazdasági munkában, 380 munkanapot dolgoztak. Ha elosztjuk a Jöve­delmet a két családtag között, akkor 5 434 forint jut egy főre és a havi jövedelem csak alig haladja túl a 450 forintot, mert egy munkanap értéke itt mind­össze 28,60 forint. Ennyit a két egyénileg dol­gozó parasztról. Kommentár nélkül közöltük ezeket a szá­mokat Is csakúgy, mint a most következő tsz-tagét. Schäffer József és felesége a Bábám Béke Termelőszövetkezet tagja. Az 1956—57-es gazdasági évben 10 hónapot dolgoztak és vala­mivel több mint 550 munka­egységet teljesítettek. Ezért 40 mázsa 50 kiló búzát, 18,40 má­zsa árpát, 9,20 mázsa szénát, 613 liter bort, 3,06 mázsa hagy­mát, 3,07 mázsa borsót, 12 liter pálinkát kaptak. Ezenkívül készpénzben 17 745 forintot A termékekkel együtt a termeló- aMivatkezatből kapott összes jö­2 4M Ft 4M Ft Az összes bevétel: 16 6M Ft 13M Ft 11» Ft 756 Ft M Ft 5M Ft 260 Ft M Ft 210 Ft 510 Fi 9M Ft A kiadás összesen: 5731 Ft vedelem: 40 303 forint és ki­lencven fillér. Ez fejenként több, mint kétezer forint havi jövedelemnek felel meg. És ami lényeges: ebben a kimuta­tásban nem szerepel a háztáji. Igaz az, hogy nem minden termelőszövetkezetben volt 7? forint egy-egy munkaegység ér­téke. A babarcában ennyi volt. De az is igaz, hogy nagyon ke­vés olyan termelőszövetkezetet lehet a megyében találni, ahol egy-egy munkaegység értéke nem éri el a 45—48 forintot, ha csak ezzel és nem a hetven­két forinttal szorozzuk be Sza­bó Istvánék 1125 — egy mun­kanap általában egy munka­egységnek felel meg , vágy Bonyár Sándor 380 ledolgozott munkanapját, akkor is maga­sabb lesz a jövedelmük, pedig ebből is hiányzik a háztáji Jö­vedelme. De ezt már nem tesz- szttk. Ebből is kiderül, kinek van igaza: annak-e, aki azt állítja, hogy több a jövedelmük az egyénileg dolgozóknak, vagy annak, aki a tenMMMM vetkezetben dolgozik. ■***,..1

Next

/
Oldalképek
Tartalom