Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-05 / 4. szám

JOVO UTJÁN

megyei bizottságának AGITACIOS és propaganda osztálya

ÉS A BARANYA MEGYEI TANÁCS TERMELŐSZÖVETKEZETI OSZTÁLYA

| 58 termelőszövetkezet zárszámadásáról

Lehet számolni, összehasonlítani

volt ennyi egy munkaegység értéke

Nyugdíj

a termelőszövetkezeti tagoknak

•

A parasztembernek régen három legfőbb félelme volt: jz időjárás, a betegség, meg az öregség. Az egyiket, hogy ne legyen olyan gond és ne csak akkor kerüljön orvoshoz a paraszt, amikor már nehéz, vagy éppenséggel nem lehet segíteni, társadalombiztosítással, a falusi orvoshálózat bővítésével sok tekintetben már megoldotta államunk. A termelőszövetkezetek tagjai is társadalombiztosításban részesülnek, az egyénileg dolgozóknak is közel az orvos.

Most egy másik nagyjelentőségű ügyben jelent meg a rendelkezés, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjainak kötelező kölcsönös nyugdíjbiztosításáról. Ismét egy bizonyíték a sok mellé, hogy nálunk az ember nemcsak akkor érték, iia dolgozni tud, akkor is, amikor sok év múltán kihull kezéből a kapa, kasza. Szerető gondoskodás e rendelet az öregekről még akkor is, ha a nyugdíj összege nem oldja meg teljesen megélhetési gondjaikat, mert a járandóság az ország teherbíró képességeihez van mérve. De enyhíti és bizonyítja, bogi nem kell félni az öregségtől a termelőszövetkezetben sem. Nem kell úgy gondolkodnia senkinek, hogy „öreg koromra majd valaki eltart birtokomért, földecskémért”, ami sajnos az életben kevésszer vált valóra.

Nem érint e rendelkezés még százezreket, de jelentős rétegnek vesz le gondot válláról és az idő múlásával mind több termelőszövetkezeti tag érezni fogja kedvező hatását. Eddig maguk a termelőszövetkezetek gondoskodtak csak (egyes helyeken egyáltalán) munkaképtelenné vált idős tagjaikról saját belátásuk szerint. Most e feladatnak jelentős részét az állam vállalja magára. Vállalja, hogy apáink, nagyapáink megbecsülése necsak szavakban, de anyagiakban ilyen módon is megnyilvánuljon.

Az öregek nyugodt életének biztosítását egymaga a rendelet nem oldja meg, nem tud pótolni semmiféle gyermeki vagy közösségi szeretetet, gondoskodást. Ezért hívjuk fel a termelőszövetkezetek vezetőinek, tagjainak figyelmét és szólunk a „gyermekek” szívéhez is, hogy az ő emberi és erkölcsi kötelességük is, hogy széppé, megelégedetté tegyék az öregek életét. Azoknak az életét, akik nehéz körülmények között felnevelték őket, akik olyan sokat fáradoztak érte, hogy hazánkban legyenek termelőszövetkezetek.

Valószínű, hogy akadnak majd, akik ócsárolni fogják e rendelkezést. Ezeknek röviden csak annyit válaszolunk, bogy nézzenek körül a világon, hogy hány kapitalista országban találnak ilyen nyugdíjat, amit ml adunk a tsz-ek öregjeinek. S miután ezt roppant könnyen megszámolhatják, akkor adjanak arra választ, hogy a Horthy-rendszerben ki törődött, melyik szolgabíró, jegyző, miniszter a munkaképtelenné vált paraszttal? A fiatalok is örültek, ha munkát kaptak és nem az ő bűnük volt, hogy maguknak szűkös keresetből még szűkösebben jutott — ha egyáltalán jutott — az öregeknek. Akkor addig törődtek az emberrel, amíg „hasznát” lehetett venni.

Évek során a jelenleginél majd többet ad ez a nyugdíjrendelet. Az első lépés már megtörtént: az állam, a termelő- szövetkezet, a gyermekek összefogva az eddiginél szebb öregkort biztosítanak azoknak, akik kidőltek a munkábóL

tTj esztendő

Soha nem

A megye öt járásának termelőszövetkezetéről elkészült a zárszámadási összesítés. —1 Készen áll az 1957-es év gazdálkodásának, munkájának eredménye, keresztmetszete. Számoszlopok sorakoznak az összesített mérlegbeszámolókon, mögöttünk egy nehéz, de eredményekben gazdag év munkája húzódik és ezrek fáradsága.

A számok sok mindenre választ adnak. Sokoldalúan

bizonyítják a nagyüzemi gazdálkodás, a közös munka előnyeit*

a fejlődést, de rámutatnak néhány árnyoldalra, hibára is, ami kijavításra vár.

A zárszámadások és ezek összesítése bizonyítékokat sorakoztat arra a híresztelésre, a'mi év közben terjedt el az egyéni gazdálkodást magasztalok szájéiból, hogy „nem találják meg a számításukat úgy a termelőszövetkezetben lévők, mint az egyénileg gazdálkodók." A valóság az lett, hogy

amióta termelőszövetkezetek léteznek, még soha nem volt ilyen magas egy munkaegység értéke, ennyi pénzt és terményt még soha nem kap lak a termelőszövetkezetek tagjai.

E még nem tapasztalt magas

jövedelmet nemcsak a beadás eltörléséből kapták a közösben dolgozók. Az egyéniekénél magasabb termésátlagok is jókora summát tesznek ki és különben az egyénileg dolgozók jövedelme is magasabb a beadás eltörlése nyomán.

A termelőszövetkezeti tagok jövedelme mindenütt túlhaladta a . kisparasztok .jövedelmét és megközelítette a középparasztokét.

De van olyan termelőszövetkezet, amelynek tagjai magasabb jövedelmet értek el, mint amennyit egy átlagos középparaszti gazdaságból lehet nyerni. Erről e kiadvány másik cikkében bővebben szólunk*

Az egy munkaegységre jutó átlagos érték, amit már kézhez kaptak a termelőszövetkezetek tagjai, a következő: mohácsi járás 49,49, sellyei járás 47,04, szigetvári járás 41,38, pécsváradi járás 46,38, siklósa járás 51,70 forint. Mohács város termelőszövetkezetedben 50,08 forint az egy munkaegységre jutó érték. Az öt járás összesített, egy munkaegységre jutó átlaga, amelyben Mohács ■városa is szerepeli:

47,67 forint

Falun sokszor hallani: „Az •über elmegy a bányába, meg- : érési a maga kétezer fordultát, amit falun úgysem tud elérni“. Az idei zárszámadások erre is választ adnak.

Havi kétezer forint körüli jövedelem nem ritkaság egy- egy termelőszövetkezeti tagnál,

de van, ahol ennél is több és a háztáji gazdaságból származó tekintélyes érték még hozzá sincs adva. Sok egyénileg dolgozó paraszt szívesein venné, lia ilyen jövedelme lenne haTermészetesen a havi kétezer forint körüli összeget nem úgy Hőéül érteni, hogy csak pénzben jut ennyi egy hónapra és még külön termény. Együtt a kettő adja a kétezer forint körüli átlagot. Pénzben az öt járásban összevetve az alábbi összeget kapták a termelőszövetkezetek tagjai:

8,564.674 forint

A kiosztott termékeik raeny- nyisége 625 vagont töltene meg, ami egyben rámutat egy fogyatékosságra is. Viszonylag kevés a pénz. amit a teljesített munkaegységre kaptak a tagok és sok a termény.

Ez hátrány a tagokra, mert az ő vállulara nehezedik a számúikra felesleges termények értékesítési gondja, ami fáradságot, időt vesz igénybe. A nagybani értékesítés sokkal előnyösebb, egyszerűbb és anyagilag is kedvezőbb. A tsz-ek tagjainak a szükségletein felüli termények helyett pénzre van szükségük. E sok vagannyi terménynek csak egy részét használják fel a szövetkezeti tagok, a többit pénzzé teszik. Helyes lenne, ha az idei évben helyesebb arányokat alakítanának ki a kiosztott -pénz és termények között.

Bíztató, hogy a termelőszövetkezetek tehermentes vagyona (amit semmiféle adósság nem terhel) szépen növekedett.

Cáfolat ez arra, hogy „közösben csak eladósodni, de gyarapodni nem lehet." Bizonysága, hogy jó gazdálkodással az egyénieket túlhaladó ütemben lehet fejleszteni a közös vagyont. Az öt járás termelőszövetkezeteinek tehermentes vagyona így oszlik meg: siklósi járás 3 410 679, pécsváradi járás 2 896 179, szigetvári járás 2 035 919, sellyei járás 724 474, mohácsi járás 10 602 297 forint. Az öt járás termelőszövetkezetedé összesen:

18,672.548 forint

A tehermentes vagyon alakulása kedvező, de e témánál szólni kell egy hibás álláspont következményéről. A termelőszövetkezetek jelentős részénél — elsősoitban az újonnan alakultaknál — olyan vélemény alakult ki az év első felében elsősorban, hogy állami hitelt nem vesznek fel. „Nem kezdünk adóssággal, nem akarunk eladósodni“ — mondták és felsoroltak sok múltbeli példát, amelynek „következményéként“, mint mondták, ..súlyos ezrek kerültek egy-egy kilépett számlájára tartozásként.“

E véleményben egy, de nagy tévedés van.

Abból az állami kölcsönből, amelynek megvolt a fedezete, nem lett semmiféle adósság.

Csak abból lett, ami mögött nem volt fedezet.

Sajnos számos termelőszövet kezet nem élt ebben az évben az állami segítségnyújtásnak a gazdálkodás minden ágára kiterjedő lehetőségeivel. Ez érezteti is hatását. Kétségtelen, lehet magánerőből is fejleszteni a termelőszövetkeze- teknék gazdálkodásukat, de ez lassúbb,, mint amire az állami

segítség lehetőséget ad. Az állami kölcsön igénybevétele gyorsította, növelte volna a szövetkezeti gazdálkodás fejlődését, ami éreztetné hatását új termelőszövetkezetek alakításában, új belépők számának emelkedésében is. Reméljük, hogy az új évben már csak emléknek tudjuik majd az állami kölcsönnel kialakult véleményt és a valóság, az igazság győz, hogy

az állami segítségnyújtás nem azért van, hogy eladósodjanak a termelőszövetkeztetek, hanem, hogy gyarapodjanak.

A termelőszövetkezetek jelentős részénél nem feledkeztek meg arról az igazságról sem, hogy

nemcsak a mára, a holnapra is gondolni kell.

Az év elején volt egy bizonyos mának élő hangulat, amely abban öltött testet, hogy egyes tagok és elnökök fogadkoztak: „Nem rakunk mi félre semmit, kiosztunk mindent, hadd lássák a tagok munkájuk értelmét, azután pedig majd jövőre is lesz valahogyan“.

E nézet az év második felében engedett „a negyvennyolcból", mert raktak félre, hogy növeljék a szövetkezeti alapot, gondoltak a jövőre is, ha nem is olyan mértékben számos helyen, mint amennyi kellett volna. Jövőre majd másként lesz. Szeretnék, ha nem saját kárukon tanulnák meg a helyes arányt azok a termelőszövetkezetek, amelyek kevés pénzzel gondoltak a jövőre. Kívánjuk nekik, hogy idén legyen legalább olyan termés, mint tavaly volt, akkor nem érzik annyira „takarékoska-' dásuk“ következményét,

A termelőszövetkezetek működési alapszabályzata azt írja elő, hogy

a tiszta bevétel legalább tíz

százalékát kell a szövetkezeti alap növelésére fordítani.

Ezt nem mindenütt tették meg. Van, ahol 10 százalékra' magasabb, de van ahol alacsonyabb az erre fordított ösz- szeg és az öt járás átlaga bizony a 10 _ százalék alatt van. Vessünk egy pillantást, hogyan alakul járásonként a szövetkezeti alap növelésére félretett összeg: pécsváradi járás 15 060, mohácsi járás 194 055, sellyei járás 23 000, szigetvári járás 14 000, siklósi járás 89 000 forint. Az összesített eredmény pedig az alábbi:

363.410 forint

Nem rózsás, de az előbbinél kedvezőbb annak az összegnek az aránya, amit

szociális és kulturális célokra tartalékoltak a termelőszövetkezetek.

Lehetett volna több is, hiszen sok ember filléredből ezrek lesznek és százak és százak sorsán tud e pénz enyhíteni, százak szórakozását, művelődését segíti elő, teszi olcsóvá. Az e célra félretett pénz és termény szép bizonyítéka még így is,' hogy más a közhangulat a közös gazdaságokban. Itt nem .uralkodik mindent elsöpörve az a vélemény, hogy mindenki gondoskodjon magáról, mint ez az egyénileg gazdálkodókat sokszor sújtja. A pécsváradi járásban 28 989, a mohácsi járásiban 191 971, a sellyei járásban 14 818, a szigetvári járásban 34 858, a siklósi járásban 41 895, Mohács városban 9 531 forintot tettek félre, hogy maguk erejéből is gondoskodjanak az öregekről és a közös jövedelemiből is jusson szórakozásra, művelődésre.

Szándékosan hagytuk végére, amit ennek az ismertetésnek talán elején kellett volna kimondaná, választ adni arra, a múlt években sűrűn előfordult kérdésre:

„Hány termelőszövetkezet zárt aktívan és passzívan?”

Nem volt oknélküli e kérdés a múlt években sem és nem oknélfcüli ma sem.

Az aktív és passzív zárszámadások aránya mutatja igazán, hogy milyen gazdasági eredményt tudtak felmutatni a termelőszövetkezetek.

Az elmúlt években e téren foltozó szerepet töltött be az ilyenkor folyósított állami segítség. Idén ez is elmaradt, de hiányát sem érezték, mert ez a néhány termelőszövetkezet, amely passzívan zárt, az is lényegesen magasabb munkaegységértéket ért el és fizetett ki, mint bármikor azelőtt. Az aktív és passzív zárszámadások egymáshoz való aránya magáért beszél:

A mohácsi járásban 17 termelőszövetkezet készített zárszámadást. Minid a 17 aktívan zárt. Mohács városban három, — mindhárom aktív. Sellyei járásban 6, szigetvári járásban 10, (ebből kettő passzív), pécsváradi járásban 9, siklósiban 13 (ebből 2 passzív). Tehát 58 termelőszövetkezetből mindössze 4 passzív.

Ilyen kedvező arány még soha nem volt

és reméljük ez az arány a megye összes zárszámadást készítő termelőszövetkezetének eredmény összesítése nyomán sem romlik és jövőre pedig még javul.

Ezek az eredmények nem foglalják magukban a megye összes termelőszövetkezetének 1957. évi gazdálkodásának eredményeit. Ez e hónap első felében készül el véglegesen. Addig is ízelítőt szándékoztunk adni az eltelt egy év nehéz, de eredményekben gazdag munkájáról, a-mely a termelőszövetkezetek életében örökké emlékezetes marad. A felsorolt eredmények is magukért beszélnek, lehet számolni, összehasonlítani és választ keresni, hogy valóban olyan nagyszerű, jobban jövedelmező, jobb életet biztosító az egyéni gazdálkodás?

Átléptük az új esztendő küszöbét. Az elmúlt, sok bajt, zavart, kárt hozott, de jót is. A régi, sokesztendős jókívánsággal teli versike is sok mindenben bevált. Jobban megteltek a kamrák, a pénztárcák, a pincék, a munka meghozta áldásos gyümölcsét.

A múlt év kiemelkedő volt a termelőszövetkezetek életében. A közös gazdálkodás még egy évben sem hozott ilyen magas jövedelmet. A megrázkódtatásokkal tele év végső számvetése sok biztatót, sok tanulságot adott. Az első és legfőbb, hogy a kitartás, az összefogás, a nehézségektől vissza nem riadás, a munka boldogabbik végének megragadása nem marad eredmény nélkül. Ez hozta meg végső fokon azt a sok szép eredményt, amivel joggal dicsekedhetnek a közös gazdálkodást folytatók. A termelőszövetkezetek többsége — mert akadt azért gyenge is — a jól végzett munka tudatával nézhet tússzá az eltelt 1957-es esztendőre.

Van azután, olyan tanulsága a mögöttünk hagyott évnek, hogy érdemes leszokni az elhamarkodott cselekedetekről, a hiszékenységről, elhinni minden mende-mondát és elhagyni a közös gazdálkodást, visz- szalépni a régi útra, amikor már újon járt az illető. Most azután — látva a termelőszövetkezetben maradottak jövedelmét — sokan vakarják fejüket és afölött gondolkodnak, hogy kár vott. Kár... kár... kár. *. No, nem nyomorúságukban teszik ezt és nincste- lenségükben látják többnek az övékénél a termelőszövetkezeti tagok jövedelmét. Maguk jövedelmét méregetik a közösben dolgozókéhoz és bárhogyan forgatják, a 4—6 hold saját föld és a pár hold bérlet nem adott annyit, mint a termelőszövetkezeti tagoknak a közös

gazdaság. A bánat azonban nem késő.

1958 köszöntött ránk. Az emberek régi-régi szokás szerint sok jót kívánnak ilyenkor egymásnak. Kedves, jó szokás ez. Mi is azt kívánjuk a megye termelőszövetkezeteinek, hogy a most kezdődő évben gyarapodjon gazdaságuk, erősödjenek számbelileg, tagjai éljenek jobban, mint az elmúlt évben A gyengébben működőknek pedig, hogy erősödjenek meg, rendezzék soraikat és mielőbb követendő példákká váljanak.

Senki nem lát a jövőbe, hogy kedvez-e idén is az időjárás, mint tavaly, nem lesz-e váratlan akadály a munkában. Azt azonban biztosnak lehet monda ni, hogy a szorgalom. a- igyekezet mindig meghorm gyümölcsét. így lesz ez ebben az évben is. Ha pedig a szór - galom, az igyekezet nem ma rád el, akkor jövő ilyenkor r<: minden bizonnyal sokkal több és szebb eredményről adha: nak büszkén számot megyén' termelőszövetkezetei.

Azt várjuk az új évtől, hoav ne csak a meglévő termelő szövetkezetek erősödjem'- gyarapodjanak gazdaságban és létszámban. Azt is, hogy a»« kuljanak újak, ahol rájönne' arra a cáfolhatatlan igazságra hogy a közös akarat és össze fogás nagy dolgokat képes mű vélni, többre, nagyobbra képes, mint a szétaprózott erő. Kíván juk, mert jót kívánunk, hogy mind többen győződjenek meg a következő egy évben: a dolgozó parasztság jobb életén k. boldogulásának útja a nagyüzemi gazdálkodásban vari.

Kívánjuk, hogy legyen víg. kevesebb gonddal, bajjal járó új esztendőnk, hogy minden termelőszövetkezeti tag, a föld minden dolgozója éljen jó egészségben, jobban, tntat az elmúlt esztendőben.-