Dunántúli Napló, 1958. január (15. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-30 / 25. szám
2 NAPLÓ 1958 JANUAft Az országgyűlés szerdai ülése (Folytatás az 1. oldalról) nem közömbös, hogy hová, mit és mennyit használunk anyaggazdálkodási utasításo- fel, tehát az anyaggazdálko- kat. Nyersanyagban szegény dást különösen kézben kell ország vagyunk, számunkra tartanunk. Fel kell lépni a pazarlás, lopás ellen! A minisztériumok munkájával .kapcsolatban a többi között megállapította, hogy a kohó- és gépipari minisztérium mintegy 836 millió forinttal túlteljesítette a tervét és nagy erőfeszítéseket tett a népgazdasági egyensúly megteremtésére. Munkájában azonban még számos hiba van. A lazaságok következménye, hogy a tervtúlteljesítés révén a népgazdaság rendelkezésére álló terméktöbblet felhasználásánál a vállalati és tárcaérdek — amit miinisztériumi, vagy szakmai sovinizmusnak szoktak nevezni — felülkerekedik a népgazdaság érdekeivel szemben. — Gazdasági vezetőink közül egyesek a mimisztériumokban, üzemekben elfelejtették, hogy a terv törvény, A törvénynek szigorú előírásai vannak. Az értékesítési tervek és utasítások megsértése címén ez ideig senkit sem vontak felelősségre, sőt célprémiumokat tűznek ki egyes anyagoknak a tervtől eltérő beszerzésére, holott az ilyen, a népgazdaság egészének kárt okozó „ügyeskedők'* nem jutalmat érdemelnek, hanem büntetést. De a rossz munka, felelőtlen, nemtörődöm gazdálkodós miatt fele- lősségrevonás nálunk, különösen az utóbbi esztendőben, a felső állami vezetésiben ritka mint a fehér holló. — Ennek a lazaságnak velejárója az anyagpazarlás, lopás, amely ma üzemeinkben, raktárainkban szinte legális tevékenységgé fajul számos helyen. S mert anyagot bárki —legtöbb helyein bármikor — köny- nyen szerezhet, a selejtgyár- tős is lassan egyenrangúvá verekszi fel magát. Ma már ott tartunk, hogy éppen csak tervet nem készítenek rá számos helyen. Az országgyűlés tegnapi tanácskozásán Dinnyés képviselőtársunk beszédében többek között megemlítette, hogy a parlamenti tárgyalásoknak új hangja van, barátibb, nem parancsoló módban beszélnek, s ez nagyon pozitív jelenség. Én azonban azit hiszem, hogy gazdasági kérdésekben — elsősorban ott, ahol a nép- vagyonról, az anyagfelhasználásról van szó, amit igen drága valutáért tudunk meg szerezni — pénzügyi, gazdasági kérdésekben meg kell szűnnie a kedélyességnek. Személyre való tekintet nélkül, legyen az bármelyikünk, a kormányban, az állami vezetésben, vagy a vállalatok vezetésében — szigorú felelősséggel tartozik a népvagyon- nal való elszámolásért és a tervszerű felhasználásért. — (Taps) Ez a szigorúbb hang a gazdálkodásban, nincs ellentétben azzal a pozitív jelenséggel, amelyet Dinnyés képviselőtársunk az országgyűlés munkájával kapcsolatban említett. Meg kell szüntetni az anyag gazdálkodási előírások megszegését és nagyobb figyelmet kell fordítani a beruházási összegek helyes fel- használására. A beruházások szétforgácsol á- sának jellemző példája a nehézipari minisztérium szénbányászati igazgatóságának beruházási tevékenysége, aminek következtében csak ezen az egy területen tavaly további 300 millió forinttal nőtt a befejezetlen állomány. De nemcsak a minisztériumok, hanem a gazdasági bizottság és a tervhivatal is felelős azért, hogy a beruházási vonalon nem tudtunk időben rendet teremteni. így állt elő az a helyzet, hogy az országiban a beruházások befejezetlen állománya az elmúlt évben tovább növekedett. ságunk fejlesztése szempontjából nélkülözhetetlenek és beszerzésüket kapitalista országokban nehezen lehetne biztosítani. A Szovjetunió felénk irányuló szállításainak több mint 90 százalékát nyersanyagok és félkészáruk teszik ki. Ami az exportot illeti, a megállapodás értelmében mintegy 75 százalékot fém és finommechanikai ipari gyártmányaink teszik ki és a fennmaradó 25 százalékban közszükségleti cikkeket szállítunk. A Szovjetunió kormányával megállapodást kötöttünk arra vonatkozólag is, hogy tovább szélesítjük az erősáramú, gyengeáramú villamosberendezések, műszerek, a Diesel-motorok gyártása területén már kialakított kooperációt, s a műszaki együttműködést is továbbfejlesztjük. A Szovjetunió nagyértékű műszaki dokumentációkat bocsát rendelkezésünkre, amelyek felhasználásával iparunk korszerűsítését, strukturális átalakítását jelentős mértékben előrevihetjük. A Szovjetunióval kötött egyezmények közül különösen nagy jelentősége van annak a megállapodásnak, amefly szerint a Szovjetunió a Magyar Népköztársaság vészére ipari üzemek építése, rekonstrukciója, valamint közlekedésünk fejlesztése céljából segítséget ad. Ez az összeg mintegy 300 millió rubelt jelent. A 300 millió rubel további része lehetővé teszi a magyar ipar hagyományos, külföldön is igen jónevű Diesel, híradás- technikai, műszeripari és erősáramú gépi gyártásának igen nagyarányú felfuttatását, lehetővé teszi gördülőcsapágy- gyártásunk jelentős fejlesztését. Tanuljunk a Mynjfaítól, de elsősorban a Szovjetuniótól ! Ej^észségfes ipari struktúrát alakítunk ki A fő feladat a gépi állóalapok növelése. Arra törekszünk, hogy beruházásaink már 1958-ban ténylegesen növeljék a termelő kapacitást. Most azonban kisebbek a beruházási lehetőségek, éppen ezért a beruházások vonalán is és az anyaggazdálkodás vonlán is szigorú központosítást kell bevezetni. Uj építkezést csak akkor lehet elkezdeni, ha azt a tervhivatal ég a gazdasági bizottság úgy ítélj meg, hogy népgazdaságiiag hasznos. *— Az az elképzelésünk, hogy kiválogatjuk az ilyen beruházásokat, a befejezésükre vonatkozó időpontot a kormány jóváhagyja, s az országban lévő anyagot, munkaerőt, pénzt elsősorban ezek gyors befejezésére használjuk fel. így akarunk véget vetni a régi beruházási politika hibáinak és elérni, hogy ne húzódjanak ei évekig az építkezések, az ország ne legyen tele félig, vagy negyedrészben elkezdett, illetve megépített gyárak, vállalatok, üzemrészek tömegével Ezután arról beszélt, hogy most viszonylag nagyon keveset tudunk beruházásra fordítani a nemzeti jövedelemből. Arra törekszünk, hogy helyes beruházási politikával, minél előbb egészséges ipari struktúrát alakítsunk ki. Tegyük társadalmi üggyé a takarékosságot! Nagyrészfoen a kirívó hiányosságokról beszéltem. Nem azért tettem, hogy ezeket csak csokorba kössem és itt elmond jam, hanem a munka megjavítása érdekében. Hasznos volna. ha most, Csergő és Czott- ner elvtárs, itt az országgyűlésben választt adnának arra, hogy a gazdálkodás megjavítására milyen intézkedéseket kívántnak tenni. A dolgozók között egyébként ezek a problémák nap, mint nap felmerülnek, munkásgyűléseken miaguk a dolgozók teszik szóvá a megmutatkozó pazarlást ég ebből a szempontból csak üdvözölhetem a diósgyőri, ózdi üzemek munkásainak kezdeményezését, a Lenin Kohászati Művek nagyolvasztó részlegének kezdeményezését, amikor az ország dolgozóihoz fordulnak és azt javasolják, tegyük társadalmi üggyé, széles népmozgalommá a takarékosságot. Tépjünk fel a pazarlás, a helytelen gazdálkodás, a lopás, s az úgynevezett fusizás ellen, valamint azok ellen a jelenségek ellen, amelyek a kisiparban megmutatkoztak és amelyekre Kádár elv társ utalt. Az itt mutatkozó visszaélések nem is olyan kicsik. A Gazdasági Figyelő legutóbbi szá mában egész sora van felsorolva azoknak az iparágaknak, ahol kicsinek mondott, de valójában nagy — félmilliós és egymillió forinton felüli rendeléseket — adnak állami üzemek iparosoknak, amikor egészen egyszerű munkáért, műanyagból gyártott hajcsattért több mint egymillió forintot fizettek ki állami vállalatok kisiparosoknak anyaghiány idején. Ügy gondolom, az országgyűlésnek egye* kell értenie, betonos, ha egyetért a Lenin Kohászati Művek dolgozóinak kezdeményezésével. A párt Központi Bizottsága és a kormány nagy jelentőségűnek tartja ezt a kezdeményezést és a társadalmi szervezetekkel együtt azon lesz, hogy központi intézkedésekkel is, a vezetés munkájának megjavításával is hozzásegítsen a kezdeményezésnek az üzemekben, a gyárakban, falvakban egyaránt széleskörű népi mozgalommá történő kibontakozásához és ehhez a munkához segítségül hívjuk aktív munkatársként az országgyűlés tagjait Importunk 75 százaléka a szocialista országokból származik $ Ezután a szocialista orszá- szét és a lakosság ellátásához szükséges közszükségleti cikkeket import útján szerezzük be. 1957- ben a szocialista tábor országaiból származó importunk a behozatal 75 százalékát tette ki, míg az ugyanoda irányult kivitelünk a kivitel 79 százalékát jelentette. Jellemző az is, hogy nyersanyagimportunk 71 százaléka a szocialista táborból ered, míg az egész gépipari exportunk 90 százaléka a szocialista tábor országai felé irányul. 1958- ban nem feledkezünk gazdasági adottságai viszonylag meg ugyan a kapitalista világ- kedvezőtlenek. Népgazdasági piaccal való kapcsolataink erőfejlődését el se képzelhetnék sítéséről, de a Kölcsönös Gazmásképp, mint együttműködve da sági Segítség Tanácsán ke- ezekkel az országokkal, hiszen resztül a hosszúlejáratú meg- a szükséges-hyersanyagok egész állapodások egész sorát kötjük sorát, valamint a gépek egy ré- a testvéri országokkal. A Szovjetunió felénk irányuló «•szállításainak több mint 90 százaléka nyersanyag- és félkészáru gokkal folytatott gazdasági, tudományos-műszaki együttműködésünkről beszélt. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa 1949-ben alakult. Örömmel tölt el bennünket az, hogy mi részesei lehetünk az együttműködésnek, hogy a szocialista világrendszerhez tartozásunkkal hozzájárulhatunk a tőkés országokkal való békés egymás mellett élés közepette megvalósítandó gazdasági versenyhez. Látni kell azonban azt is, hogy Magyar- ország kis ország, természeti. Nyolcszáz millió forintért építjük Kazincbarcikát. Ez a műtrágyagyár évi 130 000 tonna nitrogén műtrágyát fog adni. Óriási beruházás ilyen kis országban egy ilyen nitrogén műtrágyagyár, de elvtársak, ennél az építkezésinél —, nem alkarok senkit meggyanúsítani —, majdnem a szabotázzsal egyenrangú hiányosságok fordultak elő! Két darab kompresszorért már a félvilágot bejárták szakembereink; Amikor kamt voltunk a Szovjetunióban, hetek alatt meg lehetett állapítani, hogy a Frunze gyárban nekünk szükséges óriási kompresszorokat tudnak gyártani — s egy év telt el azzal, hogy ezt Nyugaton kerestük! Az egész három millió rubelba kerül; — Azonnal vállalták a megrendelést. Miért teszem ezt szóvá? Szeretnék szólni a mi igen derék műszaki értelmiségünkhöz, amelynek többsége a népi demokráciáihoz hú, — de, ha valami rendkívül komplikált dolog megoldáséról van sző, sajnos, elsősorban Nyugat felé néz. Meg szeretném mondani, a Szovjetunióban most lefolytatott tárgyalások idején akármelyik komplikált igen fontos gép, Diesel-gép, villamosmoz- dony, vagy egyéb gépek egész sora iránt érdeklődtünk — amiről itthon azt regélték, s azfmondották, hogy csak Nyugaton van meg. a szovjet szervek azt mondták: ne keressék Nyugaton ezeket a terveket, mi ezeket gyártjuk, óriási összegeket fizethetnek ki az angoloknak és a nyugatnémeteknek, mi ingyen a Magyar Nép- köztársaság rendelkezésére bocsátjuk. (Taps) Nekünk tanulnunk kelt a Nyugattól és a leghaladot- tabb technikát figyelemmel kell kísérni, de ugyanakkor tanulnunk kell a Szovjetuniótól és elsősorban tőle kell tanulnunk. A Szovjetunióban kötött megállapodás értelmében nemcsak a gépipar, a textilipar és néhány más iparág kap segítséget. Az egyezmény szerint kilenc millió rubel értékben hibridkukorica előállításához szükséges tenmelőberendezése- ket is vásárolunk. Ezek egymillió hold kukorica vetéséhez biztosítják majd a hibrid vetőmagot, s ez holdanként mintegy két mázsa többletet eredményez. A beruházásokhoz nyújtott segítség kötelez bennünket arra, hogy azt ésszerűen használjuk fel, így a Dunai Vasműnél, a debreceni gürdülő- csapágy-gyárban, a MÁVAG- ban, az Egyesült Izzóban, az Orionban, a Klement Gottwald gyárban, s a székesfehérvári Alumínium Hengermű építésénél, A Szovjetunióval már megkötött és a többi szocialista országgal kötendő hosszúlejáratú megállapodások — amelyek közvetlenül aláírás előtt állnak —, bizonyítják a tábor országainak együvé tartozását és az együttműködésnek azt a fölényét^ amelyet semmiféle más, kapitalista országokat jellemző együttműködéssel biztosítani nem lehet. Ejj.v lépéssel tovább akarunk menni Nem kell különösebben aláhúznom, hogy az előttünk álló feladatok nagyok. A hibák kijavítására erőfeszítéséket teszünk és mi, akik a gazdasági vezetésben dolgozunk, tanulva az 1957. évi hibákból, fogyatékosságokból, a minisztériumok élén, vagy a gazdasági bizottságban azon leszünk, hogy ezeket a hibákat felszámoljuk, új tartalékokat tárjunk fel, jobb, ésszerűbb gazdálkodással. Ebben a munkában támogatnak bennünket a dolgozó tömegek. Az 1958. évi tervet reálisnak tartom és meg vagyok győződve arról, hogy itt, a vitában elhangzott javaslatok tovább javítják ezt a tervet és népgazdaságunkat az 1958. évben tovább tudjuk fejleszteni. Egyrészt kijavítjuk a régi hibákat, biztosítjuk a dolgozók életszínvonalát, másrészt, új perspektívát dolgozunk ki, hiszen készül a hároméves tervünk, amikor is az ipar, a mezőgazdaság számos területén tovább akarunk egy lépéssel menni, felszámolva a mostani nehézségeket. Biztos vagyok abban, hogy erre az országban megvan a megfelelő politikai feltétel, de megvan — a szocialista országokkal való gazdasági együttműködésen keresztül is — a reális gazdasági alap is. Javaslom a terv elfogadását. A következő felszólaló Ná- nási László volt, aki főiként az 1958-as tervnek a mezőgazdasági termékeik felvásárlására vonatkozó részével foglalkozott. Varga Lénárd Heves megyei képviselő arról szóit, milyen feladataik vannak az üzemi dolgozóknak a terv teljesítésében. Nagy Jőzsefné képviselő szólalt fel. Szólt többek között a gazdálkodási tartalékok észszerű felhasználásáról, a mun- kásrvándorlásból adódó termelés-kiesés és a költségemel kedés problémáiról; Szívért Kálmán képviselő a népgazdasági tervnek a mező- gazdaságra vonatkozó részével foglalkozott. Hangoztatta, milyen nagy jelentősége van a legutóbb megjelent termelőszövetkezeti nyugdíjtörvénynek és annak, hogy az idei ten' további nagyarányú beruházási hitelt biztosít a szövetkezeteknek. Fontos, hogy a beruházásokat ne aprózzák el; Javasolta, hogy a terv-biztosítottá keretiből növeljék a betakarító gépek arányát s határozzák meg, milyen határig terjedhet a szövetkezetek gépesítése; Szádeczky-Kardms Elemér képviselő többek között szólt arról, hogy energia-termelésünk lényeges javulására mind addig nem számíthatunk, amíg nálunk is meg nem kezdődik az atomenergia hasznosítása. Ezért egyáltalán nem tekinthető túlzottnak, hogy a terv 38,7 milliót irányoz elő kísérleti atomreaktor építésére, A következő felszólaló Cserad János holló- és gépipari miniszter volt. Válaszolt azokra az észrevételekre, amelyeket Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhelyettese tett a kohó- és gépipari minisztérium munkájáról. Az észrevételeket elfogadta s elmondotta, hogy a múlt év első felének nem e'écfíé átgondolt munkája után a második félévben sokkal kisebb mértékben fordultak elő hibák. Ez az időszak az 1958- ra való felkészüléssel telt el. Igen komoly tárgyalásokat folytattak a Szovjetunió szakembereivel arról: hogyan tudjuk a gépiparnak azokat az ágait fejleszteni, amelyek a magvar viszonyoknak, népgazdaságunk érdekeinek megfelelnek. Csergő János végül kijelentette: a minisztériumhoz tartozó üzemek vezetői, dolgozói, a minisztérium vezetői mindent el fognak követni, hogy az említett hiányosságokat megszűri' tessék, a kohó- és gépipar előtt álló feladatokat megoldják. Ezután Czoftner Sándor nehézipari miniszter Mint ismeretes, a Szovjetunióval már meg is kötöttük hosszúlejáratú, az 1958—60. évre szóló kereskedelmi megállapodásunkat. Ennek keretében otjw* foltos anyag és félkészáru behozatalát, mint a vasérc, a nyersvas, a nyersolaj, a ferróötvöze- tek, a 'kohókoksz, a bányafa .a fűrészáru, a cellulózé, a színesemelkedett szólásra. Beszélt arról, hogyan járultak hozzá a minisztériumhoz tartozó iparágak — elsősorban a szénbányászat és a villamosenergiaipar — az ellenforrada'om kártevéseinek helyreállításához. Szólt arról a harcról, amely az ellenforradalomban ■=z.ületett, a munkát bénító munkástanácsok ellen folytattak. A szénibányászatban a múlt év első negyedében 255 forint •óit • termánként i önköltség, a negyedik negyedévben már sikerült 200 forint alá szorítani. 1958-ra 196,80 forintot terveztek. Van lehetőség arra, hogy az igazgatási, a szállítási költségeket felülvizsgálva, a lehetőrégeket maximálisan kihasználva, tovább sikerül csökkenteni az önköltséget. A kormány az egymilliárdot kitevő ipari beruházásokon felül jelentős összeget adott a szénbányászok - lakáshelyzetéElmondotta, hogy különösen jó eredményeket ért el a kő' o’ajfeldolgozó és a gyógyszer' ipar. Az utóbbi exportja meg' haladta az 1956-os színvom>' lat. Az idei tervekről szóivá a miniszter elmondotta, hogy 9 szénbányászat előirányzata 14,’ százalékkal haladja meg ** 1957-es szintet. Ez fokozott fe’adat e’é ál Htja a bényázat do’gozóit. (Folytatás a 4. oldalon)
