Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-12 / 266. szám
2 N APtö 1957 NOVEMBER t* A pártoktatás néhány tapasztalata AZ ELMÜLT ÉVBEN komoly feladat: ne csak a foglalkozá- mérvű lazulás következett be sok, a konferenciák legyenek a párttagság tanulásában, az anyag feldolgozásának, Egyik oka az volt, hogy elv- megértésének fő eszközei, ha- társaink jórésze nem értette nem szorgalmaznunk kell, meg a tanulás jelentőségét, va- hogy ezeket megelőzően a szert és ezért nem tudják szolgálni a népi demokratikus'ren- det. Sorolhatnók tovább a különböző helytelen nézeteket és ezek helytelen történelmi ösz- szehasonlítását, de azt hiszem A mi tnunkánk eredményei is as új erőmű óriáspaneljei Jól dolgozik a Pécsi Építőgépkarbantartó Vállalat tó Pécsi Építőgépkarbantar- Vállalat éves szerződés lami szükséges rossznak tekin- résztvevők tanuljanak is és ak- ez nem szükséges. Inkább ar-l'alapján építőipari gépalkatréról, hogyan lehet az ilyenfaj tál'székét, tizenhat mezőgazdasági tette és lebecsülte. A másik — nagyobbik — része ugyan tudta, hogy mennyire fontos, de nem ismerte azokat a módszertani kérdéseket, amelyek segítségével eredményessé tehetkor a foglalkozásokon elsősorban a tanulás, az élet mindennapos problémái kerülnek megvitatásra. A konferencia — konzultáció, vita és módszerbeli megbeszélés legyen. Ez tanulási ni. módszeren változtatTALAN a legfontosabb a tantervnek, az útmutatónál te volna tanulását. Emiatt az- azt is jelenti: fokozatosan, nem helyes felhasználása. A közután a ráfordított energia, tévesztve szem elől az adott munkaidő nem volt arányban körülményeket, úgy kell dolannak eredményességével. S ezért sokan elkedvetlenedtek. Az új oktatási évben fordulat történt a tanuláshoz való viszonyban, azonban a tanulás gyakorlatában, módszerében még nem. Most, amikor a járásban az időszerű’kérdések és a marxizmus—leninizmus tanfolyam foglalkozásai zajlanak le, most, amikor az elvtársak hozzáláttak a tanuláshoz, tűnt ki valójában, hogy a módszertani kérdések tisztázatlansága mennyire fékezi az oktatást. Nem kevesebbről, mint a pártoktatás színvonaláról van itt szó. Ismeretes, a mi pártun fc propaganda-munkája sokrétű, szerteágazó. Ha szemügyre vesszük, kezdve a legalsó — időszerű kérdések tanfolyama — tanulási formától a legmagasabbig, mindenütt azt tapasztaljuk, hogy alapjában véve a tananyag elsajátítása két egymással szoros kapcsolatban lévő, egymást szervesen kiegészítő módszerrel: egyéni és csoportos foglalkozással történik. Eddig azonban sem az gozni, hogy ezeken a konferenciákon tanuló elvtársak az év befejezése után magasabb fokú oktatásban is részt vehessenek. Mindjárt hozzá kell tenni, hogy ez csak akkor valósulhat meg, ha minden lehetőt megpontilag kiadott útmutatók nem veszik, nem vehetik tekintetbe az egyes hallgatók igényeit, felkészültségi fokát, stb. Ebből az következik, hogy ezeket nem szabad mereven, gépiesen használni, mert nagyon rossz következtetésekre jutnak, mint ez megtörtént az teszünk azért, hogy az egyéni egyik foglalkozáson, amikor af tanulás módszerét már most kezdjük meghonosítani. Az időszerű kérdések tanfolyamain tanuló elvtársak felkészülése során és a konferenciákon az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása terén mutatkozott a legtöbb hiba. Vagy sehogy, vagy rosszul alkalmazpárt ez évi júliusi konferenciáján elhangzott egyes tételeket helytelenül párhuzamba hozták a párt 1953-as júniusi határozatával. Merőben más körülmények között született meg ez a két határozat s a határozatban említett egyes elvi tételeket is ma már másképp- - —-------- oldjuk még. A tantervnek, azv—«------—. --------------ta k a tanult elméleti anyagot abban megadott szempontok-'. volt szükség. Most az összes a nemzetközi és belpolitikai nak, vagy javasolt irodalom-'.,»F panel”-t (melyek az erőmű jegyzéknek a feladata elsősor-» külső, fő tartó oszlopai) egyet- ban az irányjelzési Az, hogy a legfontosabb kérdéspk felé te-' relje a’ résztvevők érdeklődését és egyben az útmutatókban és az irodalomban megközelítően kifejezze azt az alapvető Jegyötödére való anyagot, amely a főbb kérdé sekre választ ad. S ha netán kérdésekre, munkájuk^ problémáira. Ma is az iskolás merev tételekkel és dogmákkal folytatott tanulási módszer elleni harcot állítjuk munkánk középpontjába. A skolaszticizmus elsősorban abban mutatkozik meg, hogy bizonyos elméleti ' | len, általunk előállított vassablonon készítik. Hogy oz importfában, valutában, milyen megtakarítást jelent, a zsaluzó munkaerőszükséglet . lecsökkené.s \ kérdéseket a történelmi kör- ____ __________________ ny ezetből összefüggéstelenül valamire nem ad választ, bát- kiragadva, elvontan kezelnek, ran keressük a megoldás lehe- s hozzák párhuzamba, mester- tőségeit. Hiszen a tanulás célja kélt összeállításokba a jelen- ismereteink gyarapítása, látó- eevi'k sem a másik- nem iárt legi. id°szerű kérdéseket. Az körünk bővítése, annak a kész- kielé'ú'to eredménnyel. Arról egJíi,k konferencián egy Jelszó- ségnek megszerzése, hogy a laló a proletárdiktatúráról szól- felbukkanó elméleti tételeket va azt mondotta, hogy a fordulat éve után csak beszéltünk a proletárdiktatúráról. Most ugyanez a helyzet, megint csak beszélünk, de nem érvényesül. kielégítő eredménnyel. Arról van szó, hogy az időszerű kérdések tanfolyamain résztvevők az egyéni tanulásra nem, vagy kevés időt szánnak, olyan álláspontra helyezkednek, hogy rendninos szükség rája. Ehelyett a . , . csoportos foglalkozáson, vagyis pgy másik felszólaló kategori- a konferencián az előadó által kusan kijelentette: a pedago- hallottakat jegyzik meg ma- gusok a szocializmus ellensé- guknak, és a vitában sokszor §ei> kiszolgálták a regi az előadó által megemlített té- _ máktól teljesen függetlenül, lényegtelen problémákat emlí-{ tenek meg. * AZ EGYÉNI és csoportos foglalkozás, vagyis a tanulás és a tanultak megvitatása szervesen összefügg és kiegészíti egymást. Az időszerű kérdések tanfolyamán tanuló hallgatók az első konferenciákra való felkészülés alkalmával egyénileg nem olvastak semmilyen irodalmat. Csak a konferencián spontán felmerült kérdéseket beszélték meg. Sőt, néhány helyen az előre elhatározott időben nem is tartották meg a konferenciát, máshol pedig sokan elmaradtak, holott azt önállóan is megismerjük és alkalmazzuk a sajátos körülményekre. Ezért kerülni kell az útmutató sematikus használatát a tanulásban. GUNGL FERENC, a pécsi járási pártbizottság munkatársa. Bányagépei; könnyűfém-terveit rendelte meg az ALUTERV-tél a Komlói Szénbányászati Tröszt Komlói Szénbányászati Tröszt \ — A vasból, acélból készült bányagépek mozgatása, átépítése nehéz munka és ezek súly- csökkentésének mind a munkaerőtakarékosság, mind a munkaütem gyorsítása szempontjából jelentősége van. Eb- sítótámok tervezésére bői kiindulva bízta meg a megbízást. az AI.UTERV-et könnyűfém bányagépek tervezésével. Az ALUTERV egyélöre rázócsúszdamotorok, rázócsúszdatek- nök, fejtőkalapácsok és bizto- kapetí Ünnepi könyvtárnyitó a,. - városi tanács művelődésügyi nos fiókkönyvtárban, a. volt I . .. , il osztálya és a III. kerületi tanács zsa tisztiiskolában. Megnyitó be-i előre sajat, keresukre rendez- \ kedden este 6 órakor ünnepi szedet mond: Bedő Pálnf, a DI*í sabb lék meg. Nyilvánvalóan az a könyvtárnyitót tart az Arany Já- keiületi tanács v. b.-clnókc. / 11—14 gépszint, havonta száz—százötvenezer forint értékű gépjavítást végez. Munkájuk „tengelyében" a Pécsújhegyi Erőmű teljes kiszolgálása áll. A múlt évbén hat darab 20 —25 torinás árbóedaru elkészítése után a 26. sz. Állami Építőipari Vállalat — mely a Pécsújhegyi Erőmű kivitelezője —, megbízta vázlatunkat, hogy készítse el Mátrai Gyula kétszeres Kossuth-dí- jas mérnök által tervezett „F panel” vas-sablon zsalut. Ez a sablon 35 méter hosszú, négy méter széles és 2,80 méter magas, szétszedhető bordázatokból álló vasszerkezet, s mint ilyen, nagyságában egyedülálló az egész világon. Eddig a vasbetonelemek legnagyobb részét fazsalukban készítették, s egy-'két elem után újabb importfára, újabb ácsmunkára mellett, az csak súlyos százezrekben fejezhető ki. A mi vállalatunk készítette e: az „Á—B donga” 25 folyóméteres és a „C—D donga" 17,5 folyóméter fesztávú vassablonjait is, melyeken a domború tetőelem. héjszerkezetet betonozzák ki. Itt is igen jelentős importfa, stb. megtakarítás vált lehetővé. A közelmúltban többször olvashattuk Lesz-e évvégi nyereségrészesedés? Nem könnyű feladat biztosítani, de ahol olyan munkaütem van, mint nálunk, ott minden kilátás meg- . van arra vonatkozóan, hogy átlagosan négyheti fizetést kap minden dolgozó, évvégi nyereségrészesedés címén. A vállalat az év elején végrehajtott racionalizálással és egyéb felszabadult költségháa lapokban, hogy újabb pane- nyadok által, mintegy 200 000 leket állítottak az erőműnél forint évi megtakarítással számolhatott. Az alaprentabi'ilás leket állítottak az erőműnél. Kevesen tudják, hogy mindez a mi kis vállalatunkon: a Pécsi Építőigépkarbantartón is múlott. Első kísérlet volt ez ilyen nagy elemekkel a világon, s hogy jól sikerült, az az üzemi brigádok áldozatos munkájának eredménye, melynek tagjai még szabadságukat is elhalasztották azért, hogy határidőre minden készen álljon. A panelek minden esetben, határidő előtt készen voltak s így az erőmű-építkezés folyó évi programját megvalósíthatja. A jó munkát bizonyítja, hogy nálunk ismeretlen az igazolatlan hiányzás. Októberi tervünket is 106,9 százalékra teljesítettük. 24,5 százalék (ez egyike a iep- magasabbaknak a vasiparban), de ezt is túlszárnyaltuk már 4 százalékkal. Ennek az a titka, hogy a vállalat vezetősége és a pártvezetőség, már a második negyedévi mérlegbeszámolókor kitűzte és ismertette a feladatokat. Korábban négyszer volt élüzem a vál’a- lat, s most az á cél, hogy december 31-i eredményeink alapján újra azok legyünk. 1ó két hónap van még hátra, de minden dolgozónk tudja, hogy tíz hónap erőfeszítéseit, sikerét nem szabad elrontani. Árva! István főmérnök | SzMal-Éetallés Vasason A Pécsi Szénbányászati Tröszt kutatási és kísérleti osztálya kidolgozta a poros fejtések nedvesen művelésének technológiáját. A szénfal- á (nedvesítő szerkezetet Pécs- bányán néhány hete sikerrel használják és a közelmúlt na- Jg^ekek ^tapsolnak pókban ^ befejeztek a _ vasas, frömükben ... S a Petofi-aknan is egy újabban Jkomoly édesapák, elkészült szerkezet fejtésbe J édesanyák, nagy- szereleset. A két kerület ko- JmamÄk nagypapák zott verseny indult a készülék J^cgo szemmel fi4 gyelik az ölükben, i térdükön ülő, A munkavedelemben nagy-JGrimm meséjétől jelentőségű szénfalátnedvesítő „rr,,. szerkezetiránt - ami úgy J köri ^nge-én jü- működik, hogy nagy nyomás- > ket .. "* vi7et Préselnek a szénbe i Túlzsúfoltan, ha a Kombii ^Szénbányászati háromszázan beférnek a pécsi BábQCagjfQbb IxáA&zínházai ! Sírnak a törpék, könnyeznek a nézőtéren aztapró^ém- berkék, felül, < hollófekete hajú kislány, akinek szája, mint a vér, s \ arca mint a hó, a minél eredményesebb f.iazása céljából. alkalmsai Tröszt is érdeklődik. színházba, s talán még egyszer ennyit mindig el kell küldeni e sajnálkozó Várható Időjárás kedden esti?:i "Z®Va^a': rÚPCS ... :?mar több hely, — minden jegy elkelt, Időjárásjelentés erősen felhős idő, sok helyen eső, mérsékelt északkeletl-keleti szél a hőmérséklet kissé csökken. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: 6—9 fok között, északkeleten 6 fok alatt. Legmaga- nappali hőmérséklet kedden: fok között. s ünnepi műsorát most adó Városi Művelődési Házban \ - / — a volt Doktor sJóikor Sándor Kultúr.Ut- txe" kel a non — működő bf besöpört hosszú évek rendszeres elő adásaival igen nagyot fejlődött, s isy n.a* ot; tartanak, hegy 'r'ndig telt ház előtt játszanak, illetve, hogy ezt az állapotot is túlnőtték már: a bábszínház igen szűknek bizonyul. Tény és való, hogy a színvonalas művészi munka mindig megtalálja a maga közönségét. S a pécsi bábjátékművészet országos viszonylatban is az elsők között van Különösen a női szereplők: B e r én y i Béláné, a MÁV igazgatóságon könyvelő,. a Hófehérke szeretjében Hídvégi Ferenc- né, — vasúti tiszt felesége, aki a „mostohát játszotta, s Hegedűs Ferenc szíveskedjék talán a jövő vasárnap kissé korábban jönni . : : Az ötéves fennállását most ünneplő, né — udvarhölgy — kesztyűgyári tűzőnő, egészen élvonalbeli művészetet nyújtanak, s teszik ezt szinte társadalmi munkában. A bábszínház rendezőjét, Z á g o n Gyulát pedig elismerésének jeléül éppen most, a jelenleg Budapesten vendégszereplő cseh Skupa-báb játékosok bemutatójára a Művelődési Minisztérium külön meghívta. A 10 000 pécsi kisgyerekkel kérem: A pécsi bábszínművészet valóban megérdemelné a nagyobb színházat, — talán az Ifjúsági Színházban is lehetnének előadások — s ne is csupán vasárnap délelőtt, háném egy hétköznap délután is legyen előadás, hogy minél többen részesülhessenek a bábjáték nevelő örömében. H. O. Hűvös, ködös októbervégi reggelen találkoztunk először a Széchenyi-aknához vezető vasúti sín mentén. Lépegettünk a talpfákon s hallgattunk nagyokat. Egyikünk sem tudta, hogy mit gondoljon a másikról. Az akna kapujában még úgy váltunk el, mint két ismeretlen, de a véletlen egy félóra múlva ismét összehozott bennünket. A bányamester ugyanis őt, Mózes Gyula aknászt jelölte ki kísérőmül. A bányában ekkor már alig termeltek. Azok, akik fenntartás ürügyén mégis lementek, kisebb-nagyobb csoportokba verődve vitatkozással, a várható események latolgatásával töltötték el a műszakot. A hangulat nagyon feszült volt. A „forradalmárok“ jobbára a pécsbdnyai legényotthon huligán elemei, Málics Otto és a hozzá hasonszőrű munkástanácstagok hangzatos jelszavai megzavarták a fejeket, a józan, az értelmes beszéd már sokhelyütt süket fülekre talált. Kísérőm is csak akkor szólt valakihez, ha már nagyon szükséges volt, tudta, hogy szavának úgy sem lesz foganatja. A fejtések, félben- hagyott munkahelyek vagyon szomorú képet mutattak, a fejtőkalapácsok ropogását süket csönd helyettesítette s mindez nagyon nyomasztóan hatott az emberre. A pusztulás, a tehe* KÉT tétlenség nem felemelő érzés. Szinte felélénkültünk, amikor az egyik gurítóból a fejtőkalapács hangját, majd emberi beszédet hallottunk. A fogadtatás itt sem volt szívélyes. Mózes Gyula kérdésére a fejtőkalapácsos félig komolyan, félig viccesen hátraszólt: ■— Hajcsárokkal nem tárgyalunk! , Kísérőmet szemmel láthatóan bántotta a megjegyzés s még szótlanabbá vált. Az alapvágaton azután udvariasan megmagyarázta, hogy merre találok ki a bányából, majd magamra hagyott. Nem törődött azzal, hogy e tette súlyos szabálytalanságot jelent, hogy esetleg gázveszélyes területre tévedek. Igyekezett megszabadulni az újságírótól még ilyen áron is. Nagyon kényelmetlen volt számára, hogy oJcnészi tekintélye csökkenésének tanúja is van. A bányából szerencsésen kijutottam, Mózes Gyulával pedig azóta sem találkoztam. Most, amikor egy év múltán ismét szemben ülünk egymással, nem mentegetőzik, öt ujját fésűnek használva beletúr agyonmosott szőke hajába s csak ennyit mond: Régen volt.,-. nagyon ré-> gén... Azóta annyi minden történt. Néha úgy érzem, mintha nem is lett volna igaz és mindent amit átéltem, csak a moziban láttam. Pedig valóság volt, szomorú valóság^ — Novemberben még rósz- szabbá vált a helyzetünk. Emlékszem, amikor egyszer bementem a fürdőbe, hogy legalább a fenntartáshoz szerezzek néhány embert, körülfogtak a „jómadarak" és meg akartak verni. — Mi az, maga mindenkit leküld a bányába! — kiabáltak velem. Az volt a szerencsém, hogy S0 helyett még csak 49 emberem volt. — Az „éhségsztrájk“ * ideje alatt — ami véleményem szerint a világ legnagyobb marhasága volt, amit emberek saját maguk ellen elkövettek — egyesek úgy néztek ránk, mint a gyilkosaikra. Minden lépésünket ellenőrizték. Szerencsére itt kinyílt a becsületes bányászok szeme, rájöttek: mese az egész, amit a „forradalmárok“ beszélnek. — A munka, ha lassan, ha vontatottan is, de megindult. Nagyon nehéz hónapok következtek. A legnagyobb baj az volt, hogy a fegyelem nagyon meglazult, a bányászaink egy részéből szinte kiveszett a kötelességérzet s mi aknászok se igen mertünk szólni nekik. Nehéz probléma volt ez, sőt az még ma is. Elvégre az aknász is ember, s nem szereti ha ferde szemmel néznek rá, ha különböző megjegyzések kíséretében emlegetik a nevét. Az aknászoknak s köztük nekem is idő kellett ahhoz, hogy megértsük: a becsületes bánya szók véleménye, s nem a fegyelmezetlenek megjegyzései a mérvadók, hogy a műszaki, a biztonsági követelmények betartása mellett teljesítményt is meg merjük követelni, még akkor is, ha az nem mindenkinek teiszik. — Igaz, nálam ez nem okozott különösebb problémát, mert olyan természetem van, hogy utálom a lusta embert. Amikor például februárban körletvezető lettem s láttam, hogy a körletben szép számmal vannak olyanok, akik még decemberben, januárban hozzá szoktak ahhoz, hogy munka nélkül,'szundikálva is annyi pénzt kereshetnek amennyit csak akarnak, nyugodt lelkiismerettel fizettem 30 forintokat is egy-egy műszakra, hogy mielőbb megtanulják: nálam nem lehet alva megélni. Nem foglaltak imába ezért, annyi biztos. Egy alkalommal hallottam is, amikor lent a bányában két vájár rólam beszélgetett. Az egyik újságolta a társának, hogy az én körletembe került át. — Ahhoz a Tatabányáról elkergetett csibészhez kerülUfl — sápitozott a társa. — Barátom ott még a hideg vizet sem fogod megkeresni! — Jó véleménnyel van ez is rólam — gondoltam magamban, — de azért az elveim mellett kitartottam. Ma már — annak ellenére, hogy még mindig nagyon sok a fegyelmezetlen bányász, nagyon sok a vándorló — egyre több bányásznál tapasztalható a kötelességérzet, egyre kevesebb biztatás kell. Az egyik csapatom a múlt hónapban például már 93 méter elővájást csinált, ami nem kis dolog. Bárki meg is nézheti, mennyit kerestek. A KISZ-brigádról is csak jót mondhatok. Igaz, meg kell már fogni végre a munkát, hisz mióta a két 12-es telepi fejtés kigyuladt, se terv- teljesítés, se prémium. Remélem azonban, hogy ebben az utolsó két hónapban már nem lesz baj. Az emberek nagyon érdeklődnek a verseny után. Nem titok az sem, hogy az első díjat megint én szeretném megnyerni, úgy mint a múlt hónapban. Aztán a nyereség- részedésről sem szabad elfeledkezni. Mostanában úgyis annyian kérdezgetik, hogy mi van, lesz, nem lesz? Vannak, akik egészen biztosra veszik, vannak, akik úgy csinálnak, mintha nem bíznának benne, de azért titkon reménykednek, hogy néhány százas azért üti a markukat. Mert nagy ösztönző erő a pénz és én azt az embert szeretem, aki szereti a pénzt. Azzal ugyanis dolgozni lehet, méghozzá keményen és sokat. S mi ezt akarjuk, mert már torkig vagyunk azzal, hogy a pécsi bányák között, mindig utolsónak említik a nevünket. — Ha megengedi, szeretnék még valamit megkérdezni. Mózes elvtárt áagia a pártnak f — Nem. Rendületlenül pár- tonkiviüi vagyok, de igyekszem legalább olyan jól dolgozni, mintha párttag lennek. Annyit azonban a magam s úgy gondolom sok-sok páos- bányai bányász egyetépt velem, — nevében elmondhatok: ha még egyszer nálunk valaki fel merne lépni a dobogóra, hogy sztrájkra uszítson, az úgV hagyná el az üzem területéi' hogy a lába se érné a földet. MESTERFALVI GYULA
