Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-07 / 262. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT «ARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 262. SZÁM ARA 80 FILLÉR CSÜT ÖRTÖK, 1951 NOVEMBER 7 Köszöntjük a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóját! Lenin 40. októbere Irta: Palkó Sándor, a megyei tanács elnöke .,ördk dicsőség azoknak, atkák a Vö­rös Hadsereg első soraiban estek el. Örök dicsőség azoknak, akik most a dolgozók millióit ragadják maguk­kal az által, hogy a legnagyobb buz- gósággdl haladnak a munkahadsereg első soraiban.“’ Ünnep. VoSt-e, Tan-e, lesz-e szónak mélyebb jelentősége, mint megünnepelni annak a nap­nak évfordulóját, amelyen az emberiség vég­képp kilépett az állati sorból, a társadalom gyermekkorából s belépett a felnőtt, nagy­korúvá lett EMBER korszakába; Nyomorban, vénben, mérhetetlen saemve- désben fogant ez a na.p. A társadalom sokéy- t ízezredes küzdelme előzte meg a forduló­pontot. Az emberiség fejlődésének útja vakon ható törvényszerűségek hatása közepette, for­radalmi változások buktatóin keresztül veze­tett a győzelmi ünnephez, a Nagy Forradalom előestéjéhez, 1917; november 7-éhea Százezer évek kellettek ahhoz, hogy a *w mészet tagadásaként megjelenhessen az em­ber, mint társadalmi lény. S társadalmi léte hajnalán nagy részük máris rabszolgasorsra iiut, hogy megkezdjék az évezredes kizsákmá­nyol tság útját. Sok nagyszerűt alkotott az évezredes úton az ember. Az ősi kínai, indiai, görög—római kultúra áldásos eredményeit ina is érezzük. De e kultúrák akkor az elnyomott tömegek munkája eredményeként csak a kevesek ural­kodó osztályának nyújtottak jólétet. S a feu- dalista, majd a polgári társadalmakban lénye­gében ugyanez a helyzet A munka, amely által a természeti lény­ből társadalmi lénnyé vált az ember, nem váltotta meg szenvedéseitől. A tömegeknek a természettel vívott küzdelme társadalmi harcokkal bővült S a munka és az anyagi alapok fejlődése mindaddig kevesek jólétét eredményezte, amíg nem olyan fokra lépett, amelyről továbbjutni már csak a kevesek le­győzése, kisajátítása árán tudhatott meg­teremtvén egyben az egész társadalom anya­gi és szellemi jólétének alapjait De az ember nem csak a munka áStal, « természet javainak társadalmi ja vakka alakí­tása által lett emberré. A munka nem tehf" tett pusztán ösztönös cselékedet. Az osztonö- Ben végzett lótfenntoirtási tevékenységének millió éves tapasztalatai összegeként a mun­kával együtt kifejlődik gondolkodó képesse­ge, tudata in Tevékenység és értelem,_ mun­ka és tudat, munkaeszköz és anyagi jólet egymással kölcsönhatásban fejlődtek; A természet erőitől való vak félelemből, a babonás, vallásos hiedelmeken keresztül eljut a természet törvényszerűségeinek megismeré­séig; az ok és okozat összefüggéseinek kere­séséig; a természet és társadalom, és a társa­dalom osztályai közötti ellentmondások fel­ismeréséig. S a tömegek harcainak, tapaszta­latainak, megfigyeléseinek egyszerű. ered­ményei összegezéseként minden társadalom kitermeld a maga nagy gondolkodóit, tudó­sait: . __ A gondolkodók, tudósok többsége azonban elsősorban az uralkodó osztályok hű kiszol­gálóiként az uralkodás és alávetettség, a min­denkori társadalmi ,;tend” szükségszerű „örök” érvényességének bizonyítására szen­telték életüket. Csak nagyon kevesen voltak azok a valóban lángelmék, akik a természet és társadalom törvényeit megismerve, hirdet­ni merték, hogy a természet és társadalom örök mozgásban, változásban, fejlődésben van, hogy a törvények ismeretében az ember végképp kiléphet az állati sorból és saját sorsa irányítását tudatosan képes intézni. E kevés nagyok legnagyobbjai: Marx, En­gels és Lenin! Marx Károly és Engels Frigyes voltak aw*, akik bátran kimondták, hogy a társadalom története osztályharcok története. Hogy az utolsó osztályharcot a proletariátusnak kell megvívnia, amely nem veszthet mást e harc­ban, mint rabláncait, s cserében megnyerheti a világot. Hogy e harc eredményeként felnőt­té válik az ember. Hogy e harc győzelmes befejezése egyben kezdete a hátoorunélküli társadalomnak is. .. Marx és Engels nem érhette meg a kapita­lizmus utolsó szakaszát, a kapitalizmusnak rothadó, pusztuló szakaszát, a proletárforra­dalmak idejét. Nem érhették meg. hogy „a kommunizmus kísérte te" — mely ellen össze­Nem véletlen., hogy éppen Oroszországban robbant ki a világtörténelem legjelentősebb forradalma. A történelemben a „véletlenek” során is áttör a törvényszerűség. Oroszországban ekkor olyan társadalmi el­lentmondások összessége alakult ki, amely lehetővé tette egy pro’, etárforradalom kitö­rését és sikeres megvívását: erős feudális maradványok; önkényuralom; súlyos nem­zeti elnyomás; a külföldi tőke behatolása; fiatal, tapasztalatlan hazai burzsoázia; forra­dalmi tapasztalatokkal, rendelkező munkás- osztály; harcedzett Bolsevik Párt és nem utol­sósorban olyan tanító és vezér, mint az em­beriség legnagyobb lángelméje: Lenin! Sokszor leírtuk és örökké le fogjuk. írtní, mondjuk, hirdetjük, tanítjuk- Lenin volt az a nagy ember, aki felismerte a döntő pilla­natot, a döntő alkalmat a cselekvésre. Lenin volt az a nagy elme, aki Marx és Engels ta­nításait folytatva kidolgozta a proletárforra­dalom stratégiáját az imperializmusban. Le­nin volt az a nagy kutató, aki a társadalmi törvényeket az imperializmus körülményei közt alkalmazni tudta. Lenin volt, aki alkotó módon továbbfejlesztve Marx és Engels ta­nait, megtanította a Bolsevik Pártot arra, hogy egy országban is győzhet a proletariá­tus. ha a győzelem feltételei adva vannak. Lenin bizonyította be, hogy éppen Oroszor­szágban, éppen akkor: 1917 november 7-én adva vannak a forradalom és győzetem fel­tételei. Iától való minden eltérés akár jobbra, akár balra az ellenség táborába vezet Lenin dolgozta ki a munkás-paraszt szö­vetség elméletét, taktikáját. Lenin alkalmaz­ta következetesen a párt és a munkásosztály helyes taktikáját a februári forradalomtól októberig. Lenin tanított meg hazaszeretetre, más népek megbecsülésére, proletámemzet- köziségre, igazi humanizmusra; Lenin és a nép, Lenin és a munkásosztály, Lenin és a párt így váltak egy fogalommá; A marxista elméletet így változtatta tetté az orosz nép, az orosz proletáriátus, a Szov­jetunió Kommunista Pártja. A Lenin-vezette munkásosztály, szövetség­ben a szegényparasztsággal így ütött rést a kapitalizmus bevehetetlennek hirdetett erőd­jén. Ezért legnagyobb ünnepe november 7-e a Szovjetunió^ népeinek, a szocializmust építő országok népednek, a burzsoá országokban osztályharcát vívó proletariátusnak, az impe­rialista önkény ellen harcoló gyarmati né­peknek. November 7-e évről-évre visszatérő ünnep. És évről-évre mind több felszabadult ember ünnepelheti. A 40 esztendő alatt voltak hul­lámvölgyek is. A fejlődés vonala nem töret­len, felfelé ívelő egyenes. De a völgyek mind sekélyebbek, a csúcsok mind meredekebbek az előre törő úton. Éppen Lenin tanított arra: ha a csúcsra nem tudsz feljutni egyenesen, ne restelj ki­térőt tenni. S Lenin tanított arra is: a harc­fogott a pápa és a cár, Metternich és Guizot s a kapitalista világ minden rendű és rangú rendőre és csendőre — testet öltsön. Amit 1848-ban a Kommunista Kiáltvány­ban megírtak, 1917 november 7-én megvaló­sult: a földkerekség egyhaitodán széttépte láncait az orosz proletáriátus és utat vágott az egész világ proletariátusa és minden el­nyomottja számára; Lenin szervezte és tanította forradalmi el­méletre és gyakorlatra a pártot: Lenin ve­zette ki a csüggedés állapotából a pártot a levert 1905-ös forradalom után. Lenin zúzta szét a minden rendű revizionisták, opportu­nisták téves nézeteit. Lenin nevelte harc köz­ben harcra a pártot az ökonomisták, mense- vikek, otzovistálk és likvidátorok ellen. Le­nin bizonyította be, hogy a párt helyes vona­ban kudarcok is lehetnek; A pár* ereje ép­pen abban van, hogy képes felismerni a hi­báit és idejében ki is javítani. Megtanított nemcsak az eredményekből tanulni, de a hi­bákból is; S aki a győzelembő] és kudarcból, eredményekből és hibákból egyaránt tanul, az többet tanul; Aki többet tud: kevesebb hi­bát követ el; A 40 esztendőnek -két nagyobb hullámvöl­gye volt: az 1918—20 közötti intervenció és a második világháború időszaka; Mindkettő az imperialista környezet eredménye. Az Im­perialisták nem tudták ée ma sem tudnak be­lenyugodni vereségükbe. A kisebb hullám­völgyek a kronstadti lázadás, a gazdasági blo­kád s a megnövekedett szocialista táboron belül a magyarországi 1958-os ellenforrada­lom voltak. Ártottak-e ezek a szocializmus egyre erősödő táborának? A2 adott időszak­ban kétségkívül, igen. De végeredményben minden hullámvölgyből még erősebben ke­rült ki a Szovjetunió s a II; világháború után a szocializmus tábora; Az intervenció idején, a harcok közepette született és erősödött meg a vörös hadsereg. A gazdasági blokád következményeként erős fejlődésnek indult a szovjet ipar. A II. világ­háború, amely borzasztó véráldozatot és anya­gi károkat okozott a szovjet népnek, azt ered­ményezte, hogy egyrészt beigazolódott a szo­cializmus fölénye a kapitalizmussal szemben, másrészt felszabadult az európai elnyomott népek egész sora —, köztük hazánk is. A szovjet nép a honvédő háborúból győztesen került ki. De a nagy vérveszteség és anyagi pusztulások ellenére képes volt arra, hogy igen gyorsan ne csak helyrehozza a háborús károkat, felépítse lerombolt városait, falvaít, üzemeit, de segítséget is nyújtson az általa felszabadított népeknek az élet megindításá­ban, szocialista társadalmunk felépítésében. A szovjet ipar és mezőgazdaság rugalma­san és gyorsan át tudott állni a háború évei­ben a haditermelésre s ez a szocializmus épí­tésében átmeneti törést okozott. De a hábo­rú győzelmes befejezésével még gyorsabban hozta helyre a károkat és a kapitalizmus fej­lődéséhez viszonyítva példátlan ütemű fejlő­désbe lendült úgyannyira, hogy a főbb ter­mékek egy főre jutó mennyiségét tekintve a világon az első országok fölé emelkedett. A világháború súlyos évei alatt ismét bebizo­nyult a szocialista termelési rend fölénye a kapitalizmus felett. Csák olyan ország képes ekkora erőfeszítésre, eredményre, amelyben a termelés eszközei nem egyesek tulajdonában vannak, nem egyesek érdekeit szolgálják má­sok rovására. Csak olyan állam képes erre, amelynek népei egyetértenek a fennálló tár­sadalmi renddel — mert megegyezik érde­keikkel —, amelyért készek minden áldo­zatra. A legsovinisztább, legvadabb, legemberte- lemebb, legbrutálisabb fasiszta imperialisták gyújtotta véres II. világháború kimenetele még valamire figyelmeztet; Minden új társadalmi rend kialakulásakor az új társadalmi rend, fölénye a régivel szem­ben nemcsak a termelésben, de a stratégiá­ban és taktikában, sőt a haditechnika fölé­nyében is megmutatkozik; A szocializmus, mint új társadalmi rend azonban alapjaiban különbözik a megelőző társadalmi rendsze­rektől. Míg elődei osztá’ytársadalmak voltak, amelyekben csak az uralkodó, kizsákmányo’ő osztályok cserélődése jelentett változást (ha párosult is magasabbrendű termelési mód­dal, technikával), addig a szocializmus nem új kizsákmányolási rendet, hanem kizsákmá­nyolásmentes társadalmi rendet hozott, mely­ben a felszabadult munkásosztály hű szövet­ségesével, a parasztsággal, végképp kisajátí­totta a kisajátítókat. Köztulajdonba vette a gyárakat, bányákat, bankokat, köztulajdonba vette és a dolgozó parasztság használatába adta a földeket; Az évezredeken át elnyo­mott, kizsákmányolt dolgozó nép közös tu­lajdonába vette a termelési eszközöket, szét­zúzta a kizsákmányoláson alapuló államgé­pezetet s kezébe vette az állami élet, a terme­lés irányítását. A szocializmus tehát nemcsak új társadalmi rendet jelent, de alapjaiban új­típusú társadalmat, a társadalom túlnyomó többségét kitevő addig elnyomott osztály felszabadulását: a munkásosztály és vele szö­vetséges parasztság uralomrajutását, az ad­digi elnyomó törpe kisebbség legyőzését, meg­semmisítését jelenti; A világháborúban oly (Folytatás a 9. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom