Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-23 / 276. szám

2

NAPLÓ

1951 KÖVEMBE* «I

A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957. november 14—16-1, moszkvai értekezletén elfogadott nyilatkozat

(Folytatás az 1. oldalról.)

műk közös osztálytartalma, a kölcsönös támogatás és segítség szükségessége, a célok és érdekek közössége az Imperializmus ellen, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott harcban és a közös marxista-leninista ideológiájuk.

A szocialista országok ösz- szetartozása és szoros egysége minden egyes szocialista ország nemzeti függetlenségének és szuverenitásának igazi biztosítéka. A szocialista országok közötti testvéri viszony

és barátság megszilárdítása végett szükséges a kommunista és munkáspártok marxi-lenini internacionalista politikája, az összes dolgozóknak az internacionalizmus és a haza- szeretet szellemében való nevelése és tömörítése, valamint határozott harc a burzsoá nacionalizmus és sovinizmus maradványainak leküzdésére. A szocialista országok közti kölcsönös viszony minden kérdését teljesen meg lehet oldani a szocialista nemzetköziség elveinek feltétlen betartásán alapuló elvtársi megbeszélések útján.

III.

A szocializmus győzelme a Szovjetunióban, a szocialista építés sikerei a népi demokratikus országokban egyre mélyebb rokonszenvet váltanak ki valamennyi ország mun kásosztályának és dolgozóinak körében. A szocializmus eszméi egyre újabb és újabb embermilliók tudatába hatolnak be. Ilyen körülmények között az imperialista burzsoázia egyre nagyobb jelentőséget tulajdonít a «tömegek ideológiai megtévesztésének, elferdíti á szocializmus eszméit, rágalmazza a marxizmus-leniniz- must, zavart és eltévelyedést kelt a tömegekben. Ezért elsőrendű fontosságú a tömegek fokozottabb marxista-leninista nevelése, a burzsoá ideológia elleni harc, a szocializmus és kommunista mozgalom ellen irányuló imperialista propaganda hazugságainak és rágalmainak leleplezése, a szocializmus, a béke és a népek barátsága eszmélnek érthető és meggyőző formában történő széleskörű propagandája.

Az értekezlet megerősítette a kommunista és munkáspártok nézeteinek egységét a szocialista forradalom és a szocialista építés alapkérdéseiben. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalata teljes mértékben Igazolta a - marxista-leninista elmélet azon tételének helyességét, hogy a szocialista forradalom és a szocialista építés folyamata egy sor olyan fő törvényszerűségre épül, amely mindazon országra Jellemző, amelyek a szocialista útra léptek. Ezek a törvényszerűségek mindenütt érvényesülnek a nemzeti sajátosságok és hazybmá- nyok azon nagy, történelmileg kialakult különbözősége mellett is, amelyet feltétlen számításba kell venni,

Ilyen közős törvényszerűség: a dolgozó tömegek vezetője, a munkásosztály, melynek mag- vát a marxista-leninista párt alkotja, ennek a vezetése érvényesül a proletárforradalom bármilyen formájú véghezvitelében és a proletárdiktatúra akármilyen formáiú megterem tésében: a munkásosztály szövetsége a parasztság alapvető tömegeivel és a dolgozók egyéb rétegeivel: a kapitalista tulajdon felszámolása és az alapvető termelő eszközök társadalmi tulajdonba vétele: a mezőgazdaság fokozatos szocialista átalakítása; a népgazdaság tervszerű fejlesztése, amely a szocializmus és a kommunizmus felépítésére, a dolgozók életszínvonalának emelésére irányul: a szocialista forradalom megvalósítása az ideológia és a kultúra területén, valamint nagyszámú, a munkásosztályhoz, a dolgozó néphez és a szocializmus ügyéhez hű értelmiség megteremtése: a nemzeti elnyomás felszámolása és a népek közötti egyenjogúság, testvéri barátság megteremtése: a szocializmus vívmányainak védelme a külső és belső ellenség támadásaival szemben: az adott ország munkásosztályának szolidaritása más országok munkásosztályaival, vagyis — a proletár nemzetköziség.

A marxlzmus-lenlnlzmus megköveteli a szocialista forradalom és a szocialista építés közös elveinek minden ország konkrét' történelmi viszonyaitól függő, alkotó alkalmazását, s elveti más országok kommunista pártjai politikájának és taktikájának mechanikus másolását. V. I. Lenin több ízben felhívta a fi'

gyeimet arra, hogy a kommunizmus alapvető elveit feltétlenül helyesen kell alkalmazni az adott nemzet, az adott nemzeti állam sajátosságainak megfelelően. Ha a proletár párt nem veszi figyelembe a nemzeti sajátosságokat, feltétlenül elszakad az élettől, a tömegektől, s ez feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének; és fordítva: ezen sajátosságok szerepének eltnlzása, a nemzeti sajátosságok címén való eltérés a szocialista forradalomról és a szocialista építésről szóló általános marxista—leninista alapelvektől szintén feltétlenül kárt okoz a szocializmus ügyének. Az értekezlet részvevőinek véleménye szerint fe’tétlcnül szükséges, hogy egyidejűleg harcoljunk mindkét törekvés ellen. A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak szilárdan azt az elvet kell követniök, hogy a marxizmus—leninizmus általános alapelveit országaikban a forradalom és az építés konkrét gyakorlatával kapcsolják ösz- sze, alkotóan alkalmazzák a szocialista forradalom és a szocialista építés általános törvényszerűségeit a saját országaikban meglévő konkrét viszonyoknak megfelelően és tanuljanak egymástól, cseréljék ki tapasztalata Ijkat. A szocialista építés élettapasztalatok által igazolt közös törvényszerűségeinek alkotó alkalmazása, a szocia’ista építés formáinak és módszereinek változatossága különböző országokban — koPsktfv hozzájárulás a marxizmus—leninizmus elméletéhez.

A marxizmus—leninizmus elméleti alapja a dialektikus materializmus. Ez a világnézet a természet, a társadalom és az emberi góhdolkodás fejlődésének általános törvényét tükrözi. Ez a világnézet alkalmazható a múltra, a jelenre és a jövőre. A dialektikus materia’lzmussal szemberáll a metafizika és az Idealizmus. Ha a marxista politikai párt a kérdések vizsgálatában nem a dialektikából és a materializmusból Indul ki, az egyoldalúságot, szubjektivizmust, az emberi gondolat megcsontosodását, a gyakorlattól való elszakadást és azt eredményezi, hogy e párt elveszti arra való képességét, hogy megfelelően elemezze a dolgokat és jelenségeket, ami revizionista vagy dogmatikus hibákhoz vezet és hibáka t Idéz elő a politikában is. A dialektikus materializmus gyakorlati munkában való alkalmazása a káderek és a széles tömegek marxista—leninista szellőmben való nevelése —ez a kommunista és munkáspártok egyik időszerű feladata.

A jelen időszakban nagyjelentőségű a munkás- és kommunista mozgalomban meglévő opportunista irányzatok ellen vívott harc fokozása. Az értekezlet hangsúlyozza arc- vizlonizmus és dogmatlzmus határozott leküzdésének feltétlen szükségességét a kommunista és munkáspártok soraiban. A revizionizmus és dogmatlzmus a munkás- és kommunista mozgalomban mind a múltban, mind a Jelenben nemzetközi Jellegű. A dogmatlzmus és a szektásság megnehezíti a marxizmus— leninizmus elméletének fejlődését és alkotó alkalmazását a konkrét, változó viszonyok között, a konkrét he’vzet tanulmányozását Idézetekkel és

betűrágással helyettesíti, a pártot elszakítja a tömegektől. A széles tömegektől elszakadt, a szektarianizmusba zárkózott párt semmilyen körülmények között sem viheti győzelemre a munkásosztály ügyét.

A dogmatlzmus elítélése mellett a kommunista pártok úgy vélik, hogy a jelenlegi viszonyok között a fő veszély a revizionizmus, más szóval a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá ideológia megjelenési formája, amely bénítja a munkásosztály forradalmi energiáját és a kapitalizmus megőrzését vagy visz- szaállítását kövteli. A dogma- tizmus és a szektásság azonban egyik vagy másik párt fejődésének egyes szakaszaiban a fő veszélyt képezheti. Mindegyik kommunista párt maga határozza meg, hogy az adott időben számára mi a fő veszély.

Meg kell jegyezni, hogy a munkásosztály számára a hatalom megragadása a forradalomnak csak a kezdete, nem pedig a befejezése, A hatalom meghódítása után a munkás- osztály előtt nagy feladatok állanak: a népgazdaság szocialista átalakítása és a szocializmus gazdasági és technikai bázisának megteremtésé. Ugyanakkor a megdöntött burzsoázia mindig a restaurációra törekszik; a burzsoáziának, a kispolgárságnak és azok értelmiségének még nagy befolyása van a társadalomban. Ezért a „ki kit győz le” — a kapitalizmus vagy a szocializmus kérdésének eldöntése elég hosszú

időt kíván. A burzsoá befolyás megléte a revizionizmus belső erőforrása, az imperialista nyomás előtti kapituláció pedig a revizionizmus külső erőforrása.

A jelenlegi revizionizmus arra törekszik, hogy lejárassa a marxizmus—leninizmus nagy tanítását, amelyet „elavultnak” nyilvánít és kijelenti, hogy korunkban a marxizmus—leninizmus elveszítette a jelentőségét a társadalmi fejlődés szempontjából. A revizionisták arra törekednek, hogy megöljék a marxizmus forradalmi lelkét, megrendítsék a munliásoszlály- nak és a dolgozó népnek a szocializmusba vetett hitét, Elutasítják azt, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet idején történelmileg szükségszerű a prolctárforrada- lom és a proletárdiktatúra, tagadják a marxista—leninista párt vezető szerepét, tagadják a proletárnemzetköziség elvét, követelik a pártépítés alapvető lenini elveinek, mindenekelőtt a demokratikus centralizmusnak az elvetését, azt követelik, hogy a kommunista párt harcos forradalmi szervezetből valamilyen vitaklubhoz hasonló szervezetté változzék át.

A nemzetközi kommunista mozgalom egész tapasztalata arra tanít, hogy a szocialista forradalom, a szocializmus és a kommunizmus építése során feladataink sikeres megoldásának feltétlen záloga az, hogy a kommunista és munkáspártok határozottan megvédjék soraik marxista—leninista egységét, ne tűrjenek frakciókat és csoportosulásokat, amelyek aláássák ezt az egységet.

IV.

A kommunista ét munkáspártok előtt nagy történelmi feladatok állanak. Ezek megoldásához nemcsak maguknak a kommunista és munkáspártok összef qrroítságára van

szükség, hanem az egész munkásosztály tömörülésére is, a munkásosztály és a parasztság szövetségének erősítésére, valamennyi dolgozó és az egész haladó emberiség összefogására, az egész világ szabadság- és békeszerető erőinek tömörülésére.

Napjainkban az egész világon a legfontosabb feladat a béke védelméért való harc. Valamennyi ország kommunista és munkáspártjai a legszélesebb nvóretű közös akciókra törekednek minden békeszerető, háborút ellenző erővel. Az értekezlet résztvevői kijelentik, hogy támogatják minden olyan állam, párt, szervezet, mozgalom és egyes személy erőfeszítéseit, amely, illetve, aki a béke mellett, a háború ellen foglal állást, a békés egymás mellett élésért, az európai és ázsiai kollektív biztonság létrehozásáért, a fegyverkezés csökkentéséért, a nukleáris fegyverek alkalmazásának 4s kísérleteinek betiltásáért száll síkra.

A kommunista é3 munkáspártok hűen védelmezik műiden ország népeinek nemzeti és demokratikus érdekelt. Sok ország munkásosztálya és népe előtt még mindig a nemzeti függetlenségért, a gyarmati agresszió és feudális elnyomás ellen ' vívott harc történelmi feladatai állanak. Itt az a kérdés vetődik fel, hogy szükség van a munkások, parasztok, városi kispolgárok, a nemzeti burzsoázia és más hazafias demokratikus erők egységes frontjának megteremtésére az imperializmus és a feudalizmus ellen. Sok tény bizonyítja, hogy minél szélesebb és erősebb a különféle hazafias és demokratikus erők összefogása, annál biztosabb a győzelem a közös harcban.

A munkásosztály és a néptömegek a háborús veszély ellen küzdve, létérdekeikért harcolva, a legélesebben egyre inkább a tőke nagy monopolista csoportjai ellen lépnek fel, a fegyverkezési hajsza fő okozói, az új világháborút előkészítő tervek szerzői és sugalmazol ellen, az agresszió és a reakció oszlopa ellen. A monopóliumok e szűk csoportjának érdekel és politikája egyre inkább ellentétbe kerül nemcsak a munkás- osztály érdekeivel, hanem a kapitalista társadalom többi rétegeinek érdekeivel — a parasztság, az értelmiség, a városi kis- és közép-burzsoázia érdekeiyel is. Azokban a kapitalista országokban, amelyeket az amerikai monopóliumok igyekeznek maguk alá rendelni, s azokban az országokban, amelyek az amerikai gazdasági és katonai terjeszkedés politikájától szenvednek, létrejönnek az objektív feltételek ahhoz, hogy a munkásosztály es forradalmi pártja vezetése alatt a nép legszélesebb rétegei egyesüljenek a békeharcra, a nemzeti függetlenség és demokratikus szabadságjogok védelméért vívott harcra, a dolgozók életfeltételeinek javításáért, a radikális agrár-reformok vcgreliajtásáért, a nemzeti érdekeket eláruló monopóliumok teljhatalmának megdöntéséért.

A nemzetközi küzdőtéren a szocializmus javára végbement mélyreható történelmi változásokkal és az erőviszonyok gyökeres eltolódásával kapcsolatban, annak eredményeként, hogy a szocializmus eszméjének vonzóereje nagyon megnőtt a munkásosztály, a dolgozó parasztság és a dolgozó értelmiség körében, a szocializmus győzelmének kedvezőbb feltételei jönnek létre.

Különböző országokban a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet formál különfélék lehetnek. A munkásosztály és élcsapata, a marxista-leninista párt arra törekszik, hogy békés módon valósítsa meg a szocialista forradalmat. Ennek a lehetőségnek a valóravált'lsa megfelelne a munkásosztály és az egész nép érdekelnek, az ország általános nemzeti érdekelnek.

Korunk viszonyai közt az élcsapata vezette munkásosztálynak egy sor kapitalista országban megvan a lehetősége arra, hogy a munkásegység és a népfront alapján, valamint a különböző pártok és társadalmi szervezetek megegyezésének és politika! együttműködésének más lehetséges formál alapján egyesítse a nép többségét, polgárháború nélkül hódítsa meg az államhatalmat és biztosítsa az alapvető termelő eszközöknek a nép kezébe juttatását. A nép többségére támaszkodva és határozottan visszautasítva a* opportunista elemeket, amelyek nem képesek lemondani a kapitalistákkal és földesurakkal való egyezkedés politikájáról, a munkásosztálynak megvan a lehetősége, hogy vereséget mérjen a reakciós népellenes erőkre, szilárd többséget vívjon ki a parlamentben, a parlamentet a burzsoá osztályérdekeket szolgáló eszközből a dolgozó népet szolgáló eszközzé változtassa, parlamenten kívül széles tömegharcot bontakoztasson ki. megtörje a reakciós erők ellenállását és megteremtse a szükséges feltételeket a szocialista forradalom békés megvalósításához. Mindez csak a munkások, a paraszti tömegek és a városi középrétegeknek a monopolista nagytőke, a reakció ellen, a mélyreható társadalmi reformokért, a békéért -és a szocializmusért vívott osztályharcának széleskörű állandó fejlesztése útján válik majd lehetővé.

Olyan viszonyok között, amikor a kizsákmányoló osztályok a nép elleni erőszakhoz folyamodnak, feltétlenül számolni kell a második lehetőséggel is — a szocializmusba való nem békés átmenet lehetőségével. A leninizmus azt tanítja és a történelmi tapasztalat megerősíti, hogy az uralkodó osztályok nem engedik át önként a hatalmat, Ilyen körülmények között az osztály harc hevességének foka és formája nem annyira a proletariátustól függ majd, hanem attól, hogy a reakciós körök milyen mértékben állnak ellen a nép túlnyomó többsége akaratának, hogy ezek a körök milyen erőszakot a’kal- maznak a szocializmusért ví- yott harc egyik vagy másik szakaszán.

A szocializmusba való átmenet ilyen vagy olyan módjának reális lehetőségét minden egyes országban a konkrét történelmi viszonyok határozzák meg.

Mind a dolgozók életkörülményeinek javításáért, demokratikus jogaik kiszélesítéséért és megőrzéséért, a nemzeti függetlenség kivívásáért és védelmszéséért, a népek közötti békéért folytatott harcban, mind pedig a hatalom meghódításáért és a szocializmus felépítéséért vívott küzdelemben a kommunista pártok a szocialista pártokkal való együttműködés megterem tése mellett szállnak síkra. Annak ellenére, hogy a szocialista pártok jobboldali vezetői minden eszközzel akadályozni igyekeznek ezt az együttműködést, a kommunisták és a szocialisták közötti együttműködés lehetőségei sok kérdésben mégis növekednek. A kommunista és szocialista pártok között meglevő ideológiai különbség nem lehet akadálya az akcióegység létrehozásának sok olyan időszerű kérdésben, amely jelenleg a munkásmozgalom előtt áll.

A szocialista országokban, ahol a munkásosztály kezébe vette a hatalmat, a kommunista és munkáspártoknak, amelyek minden feltétellel rendelkeznek ahhoz,, hogy szoros kapcsolatot teremtsenek a legszélesebb tömegekkel, egész tevékenységükben állandóan » néptömegekre kell támaszkodniuk, a szocializmus építését és védelmezé- sét a dolgozó milliók ügyévé kell tenniük, akik mélyen átérzik azon helyzetüket, hogy ők az ország gazdái. A szeles néptömegek aktivitása és alkotó kezdeményezésének fokozása, a néptömegek tömörítés« a szocialista rend erősítése és a szocialista építés fejlesztése céljából nagyjelentő- ségűek azok a lépések, amelyeket a szocialista államok az utóbbi években tettek a szocialista demokrácia kiszélesítése és a kritika és önkritika kibontakoztatása terén.

Ahhoz, hogy létrejöjjön a munkásosztály akcióképes egysége, hogy egybeforrasz- szunk minden dolgozót és az egész haladó emberiséget, hogy összefogjuk az egész világ szabadságszerető és békeszerető erőit* kétségkívül mindenekelőtt a* szükséges, hogy a kommunista és munkáspártok erősítsék soraik egységét és tegyék szorosabbá minden ország kommunista és munkáspártjainak tömörülését. Ez a tömörtt’és a magja a szélesebbkörű összefogásnak, legfőbb biztosítéka

a munkásosztály ügye győs /elmének.

A kommunista és munkáspártokra különösen nagy történelmi felelősség hárul a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom sorsáért. Az értekezleten résztvevő kommunista és munkáspártok kijelentik, hogy a szocialista államok családjának t-ovábbi tömörítése érdekében, a nemzetközt munkásmozgalom, a béke és a szocla'lzmus érdekében fáradhatatlanul erősítik egységüket. Az értekezlet megelégedéssel állapítja meg, hogy a nemzetközi kommunista mozgat lom megnövekedett, hogy kiállt sok komoly megpróbáltatást, s számos kiemelkedő győzelmet aratott. A kommunisták világméretekben tetteikkel is bebizonyítottál, a dolgozóknak a marxista- c- ninista elmélet életképessé-ót, azt, hogy nemcsak propagálni tudják, hanem a legnehezebb körülmények közölt is valóra tudják váltani a s/o- cia1 izmus nagy eszményeit.

Mint minden haladó mozgalom az emberiség történelmében, a kommunista mozgalom Is c'kerü'hetetlenül nehézségekkel és zökkenőkkel találkozik a maga útján. De mint a múltban és a jelenben — a jövőben sem vá'to-hvt- hatja meg semmilyen nehézség és zökkenő a történe’mi fejlődés objektív törvényszerűségeit, nem törheti meg a munkásosztálynak azon nagy elhatározását, hogy áta’-kít- sa a régi világot és új világot teremtsen. Amióta a kommu- n5sták a harc színterére 'ép- tek, a reakciós erők uszításának és üldözésének van-ók kitéve, de a kommunista mozgalom hősiesen visszaveri rohamaikat és a megpróbáltatásokból még erősebben, még edzettebben kerül ki, * ••'akciós Imneriallsta erők ama kísérleteire, hogy megakadályozzák az embe-i társad, fejlődését az új korszak fe’é, a kommunisták egységük és egybeforrotteáguk további megszilárdításával viVazo!- nak. Az Imperializmusnak a kommunizmus úgynev»?- it „válságáról” szóló pstoba állítása! ellenére & kommunista mozgalom növekszik és erősödik. Az 5-tKP XX. konfrmz- sznsának történelmi Jelentőségű határozatai nemesek az SZKP és a Szovjetuniói; in folyó kommunista építés fámára nggvjc’entőságűek hanem új szakasz kezdete a nemzetközi kommunista mozgalomban, előmozdítva annak továbbfejlődését a mrr- xízmui—lenlnl’únus alapján. Kína, Franciaország, Olaszország és más országok kommunista pártiéinak az utóbbi időben sikeresen megtartott kongresszusai meggyőzően demonstrálták a párt rorgi- nak egységét és összeferrott- ságát, hűségét a proletár nemzetköziség eszméi Iránt. A kommunista és munkáspártok képviselőinek jelen értekezlete a kommunista mozgalom nemzetközi összeforrott- ságáról is tanúskodik.

Az értekezlet résztvevői á vé’eménycsere során arra a következtetésre Jutottak, hogy a jelenlegi viszonyok között a vezetők kétoldali lakkozó! és a kétoldali kölcsönös információcsere mellett az időszerű kérdések megvitatása, a tapasztalatcsere, egymás nézeteinek és álláafog’alásftluak a megismerése céljából, a béke, a demokrácia és a szocializmus közös céljaiért vívott együttes harc összeegyeztetése érdekében célszerű a kommunista és munkáspártok szélesebb körű értekezletét szükség szerint megtartani.

Az értekezlet részvevői egyhangúlag kifejezik azon szilárd meggyőződésüket* hogy tömörítve soraikat és ezen a* alapon tömörítve valameunvi ország munkásosztályát és népeit, a kommunista és munkáspártok kétségtelenül te- küzdenek minden akadályt, amely a haladás útjában All és közelebb hozzák a béke, a demokrácia és a szocializmus ói. nagy. világméretű győzelmét.