Dunántúli Napló, 1957. november (14. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-23 / 276. szám
TTL AG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SMUnüLI , NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TANACS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 276. SZÁM ARA: 50 FILLÉR SZOMBAT, 1957 NOVEMBER 23 Mai számunkban: Hazaérkezett Moszkvából a magyar párt- és kormányküldöttség Álutazott hazánkon a november 7-i moszkvai ünnepségeken részt vett jugoszláv párt- és kormányküldöttség Megnyílt a szigetvári cukrászati bemutató A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957• november 14—16-í, moszkvai értekezletén elfogadott NYILATKOZAT Az Albán Munkapárt, a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Vietnami Dolgozók Pártja, Németország Szocialista Egységpártja, Kína Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Lengyel Egyesült 'Munkáspárt, a Román Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja képviselői az értekezleten megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzetet, valamint a békéért, a szocializmusért folytatott harc időszerű problémáit és az egymás közötti kapcsolatok kérdését. A véleménycsere megmutatta az értekezleten képviselt kommunista és munkáspártok nézeteinek egységét minden megvizsgált kérdésben, s álláspontjuk azonosságát a jelenlegi nemzetközi helyzet értékelésében. Az értekezleten érintették a nemzetközi kommunista mozgalom közös problémáit is. Az értekezlet résztvevői a nyilatkozat-tervezet kidolgozásánál tanácskoztak a kapitalista országok testvérpártjainak képviselőivel is. A testvérpártok, melyek nem vettek részt az értekezleten, értékelni fogják a jelen nyilatkozatban kifejtett elgondolásokat és maguk döntik él, hogyan járjanak él a benne foglaltakkal kapcsolatban. Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, amely az oroszországi Nagy Októberj Szocialista Forradalommá] kezdődött meg. Ma már az egész világ lakosságának több mint egyharmada — több mint 950 millió ember — lépett a szocializmus útjára és építi az új életet. A szocializmus erőinek hatalmas fejlődése ösztönzőleg hatott a háború utáni időszak imperia- 1 istaellenes nemzeti mozgalmának viharos növekedésére. Az utóbbi 12 év alatt a Kínai Népköztársaságon, a Vietnami Demokratikus Köztársaságon és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságon kívül még több, mint 700 millió ember rázta le a gyarmati igát és teremtette meg saját független nemzeti államát. A gyarmati és függő sorban lévő országok népei, amelyek még rabságban maradtak, fokozzák harcukat a nemzeti felszabadulásukért. A szocializmus és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése jelentősen meggyorsította az imperializmus szétesésének folyamatát. Az Imperializmus az emberiség nagyobb része felett elvesztette korábbi hatalmát. Az imperialista államok társadalmát mély osztályellontétek marcangolják szét, s ugyanakkor éles ellentétek vannak eme államok között is: ugyanezen országok munkásosztálya pedig egyre határozottabban ellenáll a* imperializmus és a monopóliumok politikájának, harcol életviszonyainak javításáért, a demokratikus jogokért, a békéért és a szocializmusért. Korunkban a vüágfejlődést a két ellentétes társadalmi rend közötti verseny alakulása és eredményei határozzák meg. A szocializmus 40 év alatt bebizonyította, hogy mint társadalmi rendszer messze felülmúlja a kapitalizmust. A szocializmus biztosította a termelőerők olyan ütemü fejlődését, amely a kapitalizmus számára ismeretlen és elérhetetlen, biztosította a dolgozok anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedését. A szocializmus hatalmas életrevalóságát meggyőzően bizonyítják a Szovjetunió nagysikerei a gazdaság, a tudomány és a technika területén, valamint azok az eredmények, melyeket más szocialista országok a szocialista építésben elértek. A szocialista államokban a dolgozó tömegek igazi nabadságoi és demokratikus jogokat él remek, a nép! hatalom biztosítja a néptömegek politikai egységét, megvalósítja a nemzetek egyenlőségét és barátságát és ezen államok olyan külpolitikát folytatnak, amely a világbéke megőrzésére és az elnyomott népek felszabadító harcának támogatására irányul. A fejlődő és erősödő szocialista világrendszer egyre nagyobb hatást gyakorol a nemzetközi helyzetre a béke, a haladás, a népek szabadsága érdekében. Amíg a szocializmus fellendülőben van, addig az imperializmus hanyatlik. Az imperializmus állásai jelentősen meggyengültek a gyarmati rendszer szétesése következtében. A gyarmati igát lerázó népek védelmezik kivívott függetlenségüket és harcolnak gazdasági önállóságukért, a népek közötti békéért. A szocialista rendszer léte, az a segítség, amelyet a szocialista országok ezeknek az országoknak az egyenjogúság alapján nyújtanak, valamint a szocialista és eme országok közti együttműködés a békéért, az agresszió ellen folyó harcban — megkönnyíti, hogy ezen országok népei nemzeti szabadságukat megvédjék és a társadalmi fejlődés útján előrehaladjanak. Az imperialista államokban kiéleződték a termelő erők és a termelési viszonyok közötti ellentmondások: a modern tudományt és technikát sok tekintetben nem használják fel a társadalmi haladás és az egész emberiség érdekében, mivel a kapitalizmus megbénítja és eltorzítja a társadalom termelő erőinek fejlődését. A kapitalista világgazdaság helyzete ingatag és bizonytalan. A viszonylag nagy konjunktúra, amely a kapitalista világ egy sor országában még tart, jelentős mértékben a fegyverkezési hajsza és egyéb átmeneti jellegű tényezők ingatag talaján jött létre. A kapitalista gazdaság azonban nem képes elkerülni az új, mélyreható megrázkódtatásokat és válságokat. Az Ideiglenes konjunktúra a kapitalista országok munkásainak egy részében reformista illúziókat kelt. A háború utáni időszakban a magasan fejlett kapitalista országok munkásosztálya némely rétegének, az erősödő kizsákmányolás ellen, az életfeltételek megjavításáért vívott harcában sikerült elérnie bizonyos munkabér- emelést, bár ezen országok Közlemény a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek értekezletéről A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak képviselői 1957. november lé—16-án Moszkvában értekezletet tartottak. Az értekezleten részt vettek: az Albán Munkapárt, a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Vietnami Dolgozók Pártjai Németország Szocialista Egységpártja, Kína Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Román Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Komunista Pártja képvieslői. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta a szocialista or* szágok kommunista és munkáspártjainak nyilatkozatát, amelyet az alábbiakban közlünk. egész sorában a reálbér alacsonyabb a háború előtti színvonalnál. A kapitalista világ nagyobb részében azonban, főleg a gyarmati és függő országokban, a dolgozók milliói nyomorognak. A monopóliumoknak a mezőgazdaságba való nagymérvű behatolása, az általuk erőszakolt árpolitika, a bankhitel és a kölcsönök rendszere, valamint a fegyverkezési hajsza következtében megnövekedett adóterhek eredményeként folytatódik a parasztság alapvető tömegeinek elszegényese- dése és elnyomorodása. Az ellentétek nemcsak a burzsoázia és a munkásosztály között éleződnek, hanem a monopol-burzsoázia és a nép minden rétege között is, továbbá az Egyesült Államok monopolista burzsoáziája és a többi kapitalista ország népei, sőt burzsoáziája között is. A kapitalista országok dolgozói ma olyan viszonyok között élnek, amelyek egyre inkább meggyőzik őket arról, hogy csak a szocializmus az egyedüli kivezető út nehéz helyzetükből. Ilyenformán egyre kedvezőbb feltételek jönnek létre ahhoz, hogy bevonják őket a szocializmusért vívott aktív harcba. Az Egyesült Államok agresz- szív imperialista körei úgynevezett erőpolltikát folytatva igyekeznek kiterjeszteni uralmukat a világ országainak többségére és meg akarják akadályozni, hogy az emberiség a társadalmi fejlődés törvényeinek megfelelően haladjon előre. A „kommunizmus elleni harc” spanyolfala mögül arra törekednek, hogy mennél több országot uralmuk alá vessenek, a demokratikus szabadságjogokat felszámoltassák: a fejlett kapitalista országok nemzeti függetlenségét is veszélyeztetik, a felszabadult népeket a gyarmati elnyomás új formáival akarják leigáznl és a szocialista országok ellen rendszeres ellenséges aknamunkát folytatnak. Az Egyesült Államok bizonyos agresz- szív körei politikájukkal igyekeznek maguk köré gyűjteni a kapitalista világ összes reakciós erőit. Ilyen módon ezek a körök a világreakció központjává és a néptömegek legádázabb ellenségeivé válnak. Ezek a népellenes agresszív imperialista erők politikájukkal saját pusztulásukat készítik elő, megteremtik saját sírásójukat, aki eltemeti őket. Amíg az imperializmus fennmarad, addig megmarad az agresszív háború talaja is. A háború utáni években az amerikai, angol, francia és más imperialisták és lakájaik háborút folytattak vagy folytatnak Indo-Kínábaa, Indonéziában, Koreában, Malájföldön, Kenyában, Guatemalában, Egyiptomban, Algériában, Ománban és Jemenben. Ugyanakkor az agresszív imperialista erők makacsul visszautasítják a fegyverkezés csökkentését, az atom- és hidrogénfegyverek alkalmazásának és gyártásának betiltását, a fegyverek kísérleti robbantásainak haladéktalan beszüntetéséről szóló megegyezést, folytatják az úgynevezett „hidegháborút”, a fegyverkezési hajszát, egyre újabb és újabb katonai támaszpontokat építenek, a béke aláásására irányuló agresszív politikát folytatnak, új háború veszélyét idézik elő. Egy világháború kitörése esetén — olyan viszonyok között, amikor még a nukleáris fegyver eltiltásában sem egyeztek meg — ez a háború elkerülhetetlenül egy soha nem látott pusztító jellegű nukleáris háborúvá válik. Nyugat-Németországban az Egyesült Államok segítségével újjáéled a német militarizmus, s ezzel komoly háborús veszély tűzfészke alakul ki Európa középpontjában. A békét veszélyeztető nyugatnémet militariz- mus s revansizmus elleni harc a német nép békeszerető erőinek és Európa valamennyi népének fontos feladata. Ebben a harcban különösen nagy a szerepe a Német Demokratikus Köztársaságnak, Németország történetében az első munkás- paraszt államnak, amellyel az értekezlet résztvevői szolidárisak és melyet teljes mértékben támogatnak. Az imperialisták ugyanakkor arra törekednek, hogy a Közelés Közép-Kelet szabadságszerető népeire rákenyszerítsék a hírhedt „Dulles—Eisenhower- doktrinát”, amivel veszélyeztetik a békét ebben a körzetben. Összeesküvéseket és provokációkat szerveznek a független Szíria ellen. A Szíria, Egyiptom és más arab ország elleni provokációk célja az, hogy egymástól elszakítsa és elszigetelje az arab államokat, hogy előkészítse az utat a szabadságuk és függetlenségük felszámolására. A SEATO agresszív tömb háborús veszélyt teremt Délkelet- Azsiában. A háború vagy a békés egymás mellett élés kérdése a világpolitika alapvető problémájává vált. A világ népeinek óriási éberséget kell tanusíta- niok az Imperializmus által előidézett háborús veszéllyel szemben. Jelenleg a béke erői annyira megnövekedtek, hogy reális lehetőség van a háború megakadályozására, amint ezt szem- melláthatóan megmutatta az imperialisták agresszív terveinek kudarca Egyiptomban. Kudarcot vallottak továbbá arra irányuló terveik is, hogy az ellenforradalmi erőket Magyar- ország népi demokratikus rendszerének megdöntésére használják fel. A béke ügyét korunk hatalmas erűi védelmezik: a szocia- ! lista államok legyőzhetetlen tábora, élén a Szovjetunióval: Ázsia és Afrika békeszerető államai, amelyek az imperializmussal szemben állnak és a szocialista országokkal együtt széles békeövezetet alkotnak: a nemzetközi munkásosztály és elsősorban annak élcsapata, a kommunista pártok: a gyarmati és félgyarmati népek felszabadító mozgalma: a népek tömeges békemozgalma. Egyre határozottabb ellenállást tanúsítanak az új háborús tervekkel szemben Európa ama népei, amelyek kinyilvánították semlegességüket, valamint Latin- Amerika népei és maguknak az imperialista országoknak a néptömegei Is. E hatalmas erőknek az egyesítése magakadályozhatja a háború kirob- hántását: viszont abban az esetben, ha az imperializmus kardcsörtető mániákusai semmivel sem törődve nekibátorodnak és kirobbantják a háborút, az imperializmus önmagát ítéli pusztulásra, mert a népek nem tűrik tovább egy olyan rendszer fennmaradását, mely oly súlyos szenvedésekei okoz nekik és mérhetetlen áldozatokat követel tőlük. Az értekezleten résztvevő kommunista és munkáspártok kijelentik, hogy a két rendszer békés egymás mellett élesének lenini elve, amely a jelenlegi helyzetben az SZKP XX. kongresszusának határozataiban fejlődött tovább, szilárd alapja a szocialista országok külpolitikájának és megbízható alapja a népek közötti békének és barátságnak. A békés egymás mellett élés érdekeinek felel meg az az öt alapelv, amelyet a Kínai Népköztársaság és az Indiai Köztársaság közösen állított fel, valamint azok a tételek, amelyeket az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezlete fogadott el. A békéért és a békés egymás mellett élésért vívott harc ma már a világ valamennyi országában a legszélesebb tömegek követelése. A kommunista pártok a békéért folytatott harcot elsören dű feladatuknak tekintik. Az összes békeszerető erőkkel együtt minden tőlük telhetőt megtesznek a háború megakadályozásáért. XI. Az értekezletnek a® a meggyőződése, hogy » jelenlegi helyzetben különösen nagy jelentősége van annak, hogy a szocialista államok, valameny- nyi ország kommunista és munkáspártjai erősítsék egységüket és testvéri együttműködésüket és hogy tömörüljön a nemzetközi munkásmozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom és a demokratikus mozgalom, A szocialista világrendszer országai és valamennyi kommunista és munkáspárt kölcsönös viszonyának alapját a marxizmus-leninizmusnak az élet által igazolt elvei, a pro- letárfntemacionalizmus elvei alkotják. Napjainkban minden ország dolgozójának életbevágó érdeke, hogy támogassa a Szovjetuniót és valameny- nyi szocialista országot, amelyek a világbékc megőrzésére irányuló politikát folytatnak és a béke, valamint a társadalmi haladás támaszát képezik. Valamennyi ország munkásosztályának, demokratikus erőinek és dolgozóinak érdeke, hogy fáradhatatlanul erősítsék a testvéri kapcsolatokat a közös ügy érdekében, hogy a szocializmus ellenségeinek minden mesterkedésével szemben megvédjék azokat a történelmi, politikai és szociális vívmányokat, amelyeket a Szovjetunióban, — az első és legerősebb szocialista hatalomban —, a Kínai Népköztársaságban és az összes szocialista államokban megvalósítottak: érdekük, hogy e vívmányokat tovább szélesitsék és megszilárdítsák, A szocialista országok kölcsönös viszonyukat a teljes egyenjúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás tlsztelet- bentartásának és az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak az elveire építik. Ezek fontos elvek, de nem merítik ki a szocialista országok közötti kapcsolatok egész lényegét. A szocialista országok kölcsönös viszonyának elszakíthatatlan részét alkotja a kölcsönös testvéri segítés. E kölcsönös segítésben hatékonyan megvalósulnak a szocialista intemacianalizmus elvei. A teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás alapján a szocialista államok széleskörű gazdasági és kulturális együttműködést létesítettek egymás között, mely fontos szerepet játszik minden egyes szocialista ország gazdasági és politikai függetlensége és a baráti szocialista közösség meg erősítésében. A szocialista országok továbbra is szélesítik és tökéletesítik gazdasági és kulturális együttműködésükét. A szocialista államok síkra szállnak azért is, hogy a gazdasági és kulturális kapcsolatokat az egyenlőség, kölcsönös előnyök és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján minden más országgal sokoldalúan szélesítsék ha azon országok hasonlóan óhajtják. A szocialista államok szolidaritása nem irányul semmiféle más állam ellen. Sőt minden békeszerető nép érdekeit szolgálja, mert' fékezi a harcias imperialista körök agresz- szív törekvéseit, támogatja és bátorítja a béke izmosodó erőit. A szocialista országok ellenzik, hogy a világot katonai tömbökre asszák. De olyan kialakult helyzetben, amikor a nyugati hatalmak visszautasítják a szocialista országok javaslatait a katonai tömbök kölcsönös alapon történő felszámolására, szükség van a varsói szerződés szervezetére és annak erősítésére: c szervezet védelmi jellegű, amely Európa népeinek biztonságát cs a világbéke megőrzését szolgálja. A szocialista államokat egységesen baráti közösségben tömöríti: a szocializmus közös útja, a társadalmi-gazdasági rendszerük és az államhatal(Folytatás a Sí oldalon.) I
