Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-06 / 235. szám

4 NAPLÓ 1957 OKTOBER « m ÚTON Irta: OGNYLNOVICS MILAN, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének főtitkára \s c/hlif /U uir e válogatott levelei LaDunh.» Narodne Novine ===== újramegjelenése alkalmából mint a Magyaror­szági Délszlávok Demokratikus Szövetségének új főtitkára, üdvözlöm a Narodne Novine olvasóit, az egész délszláv dol­gozó népet Lapunk újbóli meg­jelenése nagy örömmel tölti el nemcsak a délszlávok kérdésé­vel foglalkozó felelős vezető­ket, hanem valamennyi dolgo­zónkat, akik a lap megjelené­sét már régen várták. Lapunk rendszeres megjele­nésének az 1956. október 23-i véres ellenforradalom vetett véget, amely egész országunk­nak mérhetetlen károkat oko­zott. Népünk különböző ellen­ségei. kezdve a nyugati impe­rialistáktól a Nagy Imre—Lo- sonczy csoportig, megkísérel­ték, hogy hazánkat egy új há­ború tűzfészkévé változtassák, országunkat szembeállítsák a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal, hogy ismét a nép nyakára ültessék a nagy- birtokosokat és a tőkéseket. Hazánk hű fiai a szovjet had­sereg segítségével szétverték az ellenforradalom erőit és megvédtek a munkások és pa­rasztok hatalmát. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány az ellenforrada­lom elfojtása és szétzúzása után minden erejét arra össz­pontosította, hogy az országot minél előbb kivezesse a tragi­kus helyzetből. A Szovjetunió és a többi szocialista ország se­gítségével a kormánynak sike­rült leküzdenie a súlyos álla­potokat, megmenteni az orszá­got és a dolgozó népet a nél­külözéstől, a fenyegető nyo­mortól és a teljes pusztulástól. A kormány és a párt előtt rengeteg probléma tornyosult, köztük a nemzeti kisebbségnek problémája is. A kormány ar­ra törekedett és törekszik ma is, hogy ezt a kérdést lehető­leg minél jobban és minél gyorsabban megoldja. A nem­üdvöztöltük a két szomszédos szocialista ország viszonyának megjavulását és mély meggyő­ződésünk, hogy a baráti és testvéri kapcsolatok Jugoszlá­viával mind jobban meg fog­nak szilárdulni. A mi dolgo­zóinkat. élénken érdekli idő­sebb jugoszláv testvéreinknek élete, és éppen ezért lapunk­nak az is feladata, hogy tár­gyilagosan tájékoztassa olva­sóit a jugoszláv nép életéről, eredményeiről és problémáiról, ébren tartsa a szeretetet a ma­gyarországi délszlávokban Ju­goszlávia népei iránt. A lapunk 5lőtt álló összes r. ... sa— feladatok vo­natkoznak a Délszlávok De­mokratikus Szövetségére is, amely hosszú ideig tartó tét­lenség után ismét megkezdte működését. Valamennyi dél­szláv előtt ismeretes, hogy a amellett a tény mellett, hogy ma nincs egyetlen olyan mű­vészeti-kulturális együttesünk sem, amely állandó jelleggel létezne és dolgozna, terjeszte­né a mi nemzeti kultúránkat, mindenütt és minden alka­lommal. A Szövetség mulasz­tása volt, hogy a meglévő ki­sebb csoportoknak nem nyúj­tott elegendő művészeti és más segítséget, hogy nem te­remtett szorosabb és bensősé­gesebb kapcsolatokat a terü­leti csoportokkal. Ezen a te­rületen még nagyon sokat kell dolgoznunk és a kultúrcsopor- toknak sokkal több segítséget kell nyújtanunk. Nyugodt lélekkel Délszlávok Demokratikus Szö­vetsége az utóbbi években el­vesztette minden jelentőségét, nem mutatott semmi kezdemé­nyezést és aktivitást sem poli­tikai, sem kulturális, sem köz- ihűvelődési területen vétség még 1948-ban kezdett veszíteni jelentőségéből, a Tá­jékoztató Iroda ismeretes ha­tározatának nyilvánosságra hozatala után. A délszlávok ve­zetőit és tevékeny munkatár­mond­hat­juk, hogy sokkal messzebb ju­tottunk volna fejlődésünkben, ha az ellenforradalom nem szakította volna meg a párt .és a kormánynak a múltban elkövetett hibák kijavítására irányuló munkáját. Az ellen- forradalom átviharzott azokon a falvakon is, amelyekben a A Sző- mi nemzetiségi kisebbségünk él, és ez a néhány nap meg­mutatta, hogy milyen sors várt volna ránk, ha az ellen- forradalmároknak sikerűit volna megvalósítani sötét ter­acatok várnak, mindenekei; a délszláv nemzetiségi kisebb­séggel kapcsolatban. A Szö­vetség csak úgy tud elt tenni ezeknek a feladatoknak, ha ismét olyan szervezetté vá­lik, amelyet a mi délszláv iá­ink szívesen felkeresnek, amelytől problémáik megol­dásához segítséget kérnek és amely képes is ezt a segítsé­get megadni mindenhol és mindenkinek, ahol erre meg­vannak a lehetőségek. Ahhoz, hogy a Szövetség eleget tehessen minden fel­adatának, mindenekelőtt arra van szükség, hogy a Szövet­ség vezetését széles társadal­mi alapra helyezzük. Ennek megfelelően már a közeljövő­ben szükség lesz egy 30—40 tagú központi vezetőség meg­választására, amelyben helyet kell kapniuk a délszlávok leg­kiválóbb képviselőinek. A Szövetség előtt sok fel­adat megoldása áll. A legrö­videbb időn belül meg ke.l ol­dania olyan égető kérdéseket. A levél mindig kíváncsisá­Révész „Ady és Léda’ agy Dénes Zsófia „Élet helyett arák” c. könyvében is a leg­érdekesebb, a legnyomatékö- sabb érvelési bizonyítékok a közölt Ady-levelek voltak; Már ekkor éreztük, hogy a novellák és versek mellett egy levél-regény tenné az Ady- művet teljessé. Kívánságunk most valóra vált. (A leveleket Bella György válogatta, ren­dezte sajtó alá, s látta el h*«z- nos jegyzetekkel, s a Szépiro­dalmi Könyvkiadó adta ki). Ady életének és művének bonyolult kapcsolatát ? •;völ­gy űjtemény ismerete nélkül bizonyos, hogy nem is lehet tisztán látni. Ady levelezése sajátságos egészet alkot mű­vével: magyarázó, eligazító lelek ezek a versek és novel­lák között. Egy nőkkel megvert, Lédá­val és Csinszkával megáldott, ; got ébreszt. Egy borítékba zárt betegségtől marcangolt. 8 bor : írás mindig izgalmas olvas- : mány, de különösen érdekfe- í szító, ha az egy híres, nagy ■ ember írása, A levél már szenvedélyének rabságában töltött élet nyugtalan, vergő­dő idegrendszere tárul elénk e levelezésben. A Lédához (rt, s tőle kapott levelek párhuza­sait eltávolították, üldözték és lett a nacionalizmus és a so- bebörtönözték. A Szövetség az vinizmus kardja és azzal fő­idők folyamán a Népművelési nyegetett, hogy a legrövidebb Minisztérium egyik osztályává idő alatt gyökerestől vágja ki alakult át és nem volt semmi- mindazt, amit az elmúlt 12 év­féle befolyása a mi nemzeti- ben kaptunk a népi danokrá­jezéSe, a kulturális munka színvonalának emelése, az is­koláinkkal kapcsolatos problé­mák megoldása cs sok sze­mélyes, de azért egyáltalán , nem jelentéktelenebb p-obió- veiket. Megjelent a fejünk-fe- ma rendezése. Szövetségünk mai vezetősége azt a meggy ő­mint a rehabilitálások befe- imájánál, közvetlen hangjánál mos sodrásából éppen úgy ki ségi kisebbségünk nemzeti jo­gainak védelmére, amelyeket az Alkotmány biztosít nekünk. A Szövetségben olyan embe­rek is dolgoztak, akik egyálta­lán nem ismerték a mi dél­szláv nemzetiségi kisebbsé­günk problémáit, egyáltalán nem viselték szívükön a nép ügyét, ennélfogva .népünknek nem sok haszna volt belőlük. Az 1949—1953. években napi- _ ___ zétis égi kisebbségek szövetségi renden voltak az ^üldöztetések léptek be a munkásőrségekbe szervezetei megkezdték aktív es ebben az időben számos ^ fegyverrol a kezükben har- munkájukat, megjelentek a délszláv^ dolgozot vetettek bor­nemzetiségek anyanyelvén írt főnbe. Kiagyalt vádak alapján újságok, köztük a mi Narodne sokakat letartóztattak és el­ítéltek, családtagjaikat üldöz­ciától, a párttól. Büszkék le­hetünk, hogy a ml délszláv dolgozóink azonnal látták, hogy mit akar az ellenforra­dalom, és hogy azonnal fel­keltek a párt és a néphatalom védelmére, a szocializmus, a rend és a béke védelmére. — Például említjük meg többek közül Garát, Katymárt, Her­ződést vallja, hogy valameny- nyi délszláv dolgozó tárni ga- tásával sikerül rövid idő alat t úrrá lenni a nehézségeken, hogy sikerül a Szövetség mun­káját magas színvonalra emelni és ezzel újból megsze­rezni embereink, bizalmát és azt a tekintélyt, amely a Szö­vetséget megilleti. A délsziá- voknak érezniük kell, iogy a Szövetség értük van és az ő érdekükben fejti ki működé­sét. Meg vagyunk győződve, [fogva is bepillantást enged I írójának legbensőbb énjébe, [legrejtettebb érzései közé Is. [Az alkotó-művészek levelei I meg éppen életüknek, érzelmi [és gondolati világuknak olyan • metszeteit adja, amelynek ís- ! mert-tében művük érthetőbbé, : alkotásuk világosabbá válik. Ady levelezése is valami [egészen varázsos kapcsolatban 1 van művével. Ezek a levelek, : melyek á versírással csaknem I azonos hőfokon születtek, va- É lóságos hangulati-szellemi ; összekötők élet és mű között, j Olyannyira szoros e levelezés [és mű között a viszony, hogy í valósággal hiányzott eddig. — [ Már Bölöni „Az igazi Ady’, érezzük azokat a szikrázó han­gulatokat, amelyek eey-< *y költeménynek, költemény-cso­portnak alaphangjává tüze­sednek, mint a Csinszka-'eve- lekből, vagy a barátaival és ellenségeivel vívott irodalmi harcokból. A kornak, melynek istene az aranyszügyű, disznófejű Nagy úr volt, el kellett süly- lyednic, hogy Ady visszhang­ra találjon. Ez az új Ady-kö- tet, mely életművének teljes­ségét jelenti, a visszhangot kristályossá tisztította, s az ed­diginél még szélesebb töme­gek előtt tette érthetőbbé. HARCOS OTTO ahol a délszlávok elsőken.'. Novinenk ia, M.ilyen feladatok állnak ■■ — ■ -- == a mi újságunk előtt? A legfóntósabb feladatok egyike kétségkívül a forradal­mi munkás-paraszt kormány támogatása kitűzött céljai meg­valósításában, abban az erőfe­szítésében, hogy az ország min­den polgárának, így a nemzeti­ségi kisebbségeknek is, bizto­sítsa az alkotmányban lefekte­tett összes jogokat. E jogok közé tartózik elsősorban a nemzetiségi kisebbség joga az anyanyelven való iskolai tanu­Mirtf ismeretes ték és deportálták. Ma egész szívvel örülünk annak, hogy délszlávjaink nagyobb részét már rehabilitálták, amiben a Délszláv Szövetség új vezető­ségének is megvan a maga ré­sze. Néhány elmaradt eset el­intézése folyamatban van és a Szövetség a maga részéről min­dent meg fog tenni, hogy a még nem rehabilitált elvtár­saink minél előbb nemcsak er­kölcsi, hanem anyagi jóvátételt is kapjanak; Sok sebet begyógyítottak és '»**-*********•**-"" jóllehet azok, akik átélték eze­ket a szenvedéseket, nehezen tudják a múltat elfeledni, mi , .... hogy törekvésünkhöz és ilyen cegsziántot és több más falut. irányú munkánkhoz megkap­juk a délszláv dolgozók teljes támogatását. Bizalommal és őszinte optimizmussal nézünk a jövőbe. Bizakodásunk annál inkább jogosult, mert eddigi munkánkban máris éreztük a kormány és a Magyar Szocia­lista Munkáspárt tényleges segítségét, és ez a támogatás nápról-napra nagyobb és hat­hatósabb lesz. Midőn elindulunk az új együttműködésre hívjuk fel az összes délszláv dolgozót a mi népünk javára, a mi ma­gyar hazánk minden dolgozó­jának boldogabb és jobb jö­vője megteremtésére. coltak az ellenforradalom megsemmisítésén. Ezzel leg­jobb bizonyítékát adták a párt iránti szeretetüknek, ha­zaszeretetüknek és annak, hogy mennyire forrtak össze a szocializmus ügyévéi. Hal szarvashiba Egy őz >ak Eg/ vaddisznó 78000 R a Dél­szlávok Demokratikus Szövetsége tag­ja a Hazafias Népfrontnak, amely az országépítő munká­ban most íij jelentőséget ka­pott. A Hazafias Népfront ke­retében a mi szövetségünkre is nagy és felelősségtel jesfel­Nem, nem tévedés. A szá­mítás pontos, a hat szarvasbi­ka, egy őzibak és egy vaddisz­nó pontosan 78 000 forintot ér a nyugatnémet vadászolma k. Ugyanis szeptemberben ellá­togattak hazánkba, s négyen baranyai vadászterületet ke­restek íeL Két nyugatnémet vadász a sasréti erdőkben állt iesbe és nem sikertelenül. — Négy szarvasbikával dicseked­hetnek el odahaza. Két másik nyugatnémet va­dász körcsőnyén (Sellye alatlj cserkészte az erdőt, hogy pus­kavégre kapja a vada*. Itt két bikát, egy őzbakot és egy vad­disznót ejtettek él. A külföldi vadász-szerződé­sek szép hasznot biztosítanak az államnak, hiszen csak <s a négy nyugatnémet vadasz be­bocsátása 78 000 forintot ered­ményezett — mégpedig valu­tában. Ezt az igén nasznos szerződés-kötést jövőre tovább szélesítik; ........................................................................................................................................... lá sra, a nemzeti kultúra meg ^ őrzésére és ápolására. Nem. le- ^ mégis bizalommal nézünk hét különbség állampolgár es a jövőbe és készek vagyunk ZSOLNAYEK „ORÖKSEQE // állampolgár között, bármelyik nemzetiséghez tartozzék is, ak­kor sem, ha a jogok gyakorlá­sáról, akkór sem, ha a kötele­zettségek és feladatok teljesí­téséről van szó. Feladataink közösek és közösen is kell azo­kat megoldanunk. A mi újsá­guknak e téren is szervezőnek és segítőnek kell lennie, ha­sábjain foglalkoznia kell a délszláv dolgozók valamennyi problémájával; Újságunknak lehetőséget kell nyújtania mindén egymástól távol élő délszlávnak, hogy megismerhessék a közös prob­lémákat és célokat, közös örö­meinket és gondjainkat. Lapunknak a lehetőségekhez képe?: segítenie kell népünket, hogy minél gyorsabban halad­hasson előre a szocializmus építő' ■' ek útján, a jobb és bol­dogabb élet útján; A Narodne Novine egyik fő- feladata kell legyen, szembe­szállni a sovinizmus jelenségei­vel. akármilyen formában és akármelyik oldalról bukkan­nak fel; hogy igazi hazaszere­tetre. proletárnemzetköziségre nevelje népünket. A Narodne minden erőnket a mi szocialis­ta hazánk felépítésének szol­gálatába állítani. Nagyon jól tudjuk, hogy a hibákért és igazságtalanságokért, melyek bennünket értek, a párt mint egész, nem felelős, hanem csak azon vezetői, akik letértek a marxizmus—leninizmus útjá­ról, elszakadtak a dolgozó tö­megektől és ilyen módon el­vesztették a nép bizalmát. Mégis igazságtalanok vol- : ------- nánk, ha csak a hi­bá król beszélnénk. Mint ahogy az élet többi területein, így a nemzetiségi kisebbségek életé­vel kapcsolatos munkában is bizonyos eredményeket értek el. így például az oktatás te­rületén, amennyiben az 1956— 1957. tanévben már 66 iskolá­ban folyt szerb—horvát nyelv­tanítás, ezenkívül van két kö­zépiskolánk. Szerb—horvát nyelvtanítás van a Pedagógiai Főiskolán és a budapesti Szla­visztikai Intézetben. Volt ti­zennyolc óvodánk is. Ezekben az iskolákban 3911 tanuló hall­gatta az előadásokat a mi anyanyelvűnkön. Ezek mellett j Novine nagy figyelmet fog for- Budapesten és Pécsett diákott- dítani a délszláv és a magyar hon- áll fenn azon tanulók ré-j dolgozó nép őszinte barátságé- szére, akik falujukban, a tanu-j nak megszilárdítására. lók elégtelen száma miatt nemj Magyarország és Jugoszlávia kaphattak anyanyelvű szakok- riszonyának megromlása az tatást. 1948—1953. évek periódusában Kulturális területen azon- kihatott a délszlávok életére is. ban sokkal kisebb az ered- j Ezért valamennyien örömjnd meny. Nem mehetünk el Ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor mindjárt elöljáróban meg kell mondani, hogy örökségről tulajdon­képpen szó sincs, mert hiszen mi nem örököltünk Zsolnayéktól semmit. A gyárat legalábbis nem. Azt úgy vettük el tőlük, ők ugyanis soha életükben le nem mondtak volna a javunkra a gyárról. Nem olyan természetű emberek voltak. Nem ám! Hiszen még maguk között is pereskedtek tizenhat éven át, hogy ki húzzon nagyobb sápot a gyár­ból. Kinek jusson több az 1913—38-as évek átlagos 40—60 ezer pengős nyere­ségeiből. Szóval ilyen emberek voltak ők. Se nem jobbak, se nem rosszabbak, mint a többi tőkés. Azon persze so!ta nem vesztek össze, hogy hová építsenek új fürdőt, vagy mondjuk új bölcsődét. Nem is volt a gyárban jóformán semmi, ami a mun­kások érdekében való lett volna. Ami­kor a gyár munkáslétszáma már meg­haladta a hétszáz főt, még csak egyet­len fürdőhelyiség vólt a gyárban egy zuhanyozóval. Ez az egy tény is elég jellemző a Zsolnayék-korabeli gyári állapotokra. De még jellemzőbb talán a munkásfel­vétel akkori rendszere. Móninger Imre, a jelenlegi üb.-elnök 1942-ben került a gyárba. — Akik akkoriban felvételre jelent­keztek, azoknak ide kellett jönniük, ahol most az üb. iroda van, — meséli Móninger Imre. — A felvételeket Zsol­nay Márta intézte. Sorra végignézett mindenkit alaposan. Élőiről, hátulról, megtapogatta az izmait, hogy birja-e majd a nehéz fizilmi munkát, aztán ki­osztotta az embereket erejük szerint: maga égető lesz, maga az iparvágány hoz megy, maga ide, maga oda. Ember­vásár volt. Mindezekből ma már jóformán, sem­mit nem találni az egész hatalmas gyár­telepen. Igaz, hogy még az épületek megvannak mind, csak legfeljebb más célt szolgálnak, mint tizenöt épvei ez­előtt. Megvan még a Sikorsky Zsolnay család néhai lakosztálya is. Itt van a gyári bölcsőde és óvoda. Itt élnek a porcelángyári munkások gyerekei olyan gyermekkort, amiről régen hiába ábrán­doztak volna. A bölcsödések szép tiszta ruhácskákban, apró bútorok és nagy­szerű játékok között élnek, amíg a szü­lők a gyárban dolgoznak. Az apró em­bereknél a csokoládé, a kávé vajaske­nyérrel, vagy a sonka retekkel ma már legalább arínylra megszokott élelmezési cikk, mint amilyen a húsz év előtti gyári munkás gyerekének a száraz ke­nyér volt. A gyerekek napi bölcsődei ellátása pedig egy forint ötven fillérbe kerül a szülőnek. Ehhez a gyár még hozzáad naponta öt forintot. így jut midegyik csöppségre napi hat és fél fo­rint ellátmány. Nem tudom, él-e Pécsett még Zsolnay családtag, de ha él, tegye most a szi­vére a kezét, mielőtt válaszol. Ugye in­kább hagyta volna a fogát kihúzatni, mint napi öt forintot fizetni munkásai gyerekei után a bölcsődében? No de a Mattyasovszky-Zsolnay csa­lád lakosztálya sem hever parlagon, amióta voltak szívesek az előző tulaj­donosok kiköltözni. Abban az épületben az Üzemi étkezdét rendezték be. Igen. Ma már nem a regétoknak dőlve ebé­delnek újságpapírból a porcelángyárl munkások, hanem ez étkezdéjükben. Naponta 550 körül mozog á gyári étkez­dében ebédelők száma. A lakatlan, — csak bútorraktárnak használt — lakóépületből kultúrház lett, amióta nem a Zsolnay családé a gvár, Épült melléje még egy nagy tágas kul­túrterem is. Most ebbe az épületbe jár­nak a munkások pihenni, szórakozni. Válogathatnak, hogy hová menjenek, hiszen van ott klubszoba csendes sar­kokkal, van mozihelyiség, van büfé. Sok baj volt a gyárban mindig az öl­tözőkkel és a fürdővel. Jobban mondva az volt a baj, hogy nem voltak. Decem­ber végén már ez a gond is megszűnik. Az új hétszázszemélycs fürdő és öltöző- épület felépült már, december végére remélhetőleg elkészülnek majd az ölt - zők szekrényei is é$ az öltözőhiánybol is emlék lesz majd. Valahogy Így néz ki ma a néhai Zsolnay-gyár. Talán rá sem ismernének a régi tulajdonosok. Ugyan hiába keres­nék már például az iparvágánynál a 4—5 mázsás talicskákat nyögve toló iparvágányt munkásokat. Ott ma már szállítószalagok dolgoznak a talicskák helyett. Nézhetnének, hogy megnőtt a termelés. Ma három és félszer annyit termel a gyár, mint 1938-ban. És jó árut termel. Hiszen amióta Pécsi Porcelán­gyárnak hívják a néhai Zsolnay-gyárat. világrészeket hódított meg a szigetelői­vel. Mert ezt is kell tudni: az államo­sítás egy csőd szélén álló gyárát vett el a Zsolnayéktól. és abból a munkás­hatalom évei alatt lett ötvenmillió fo- rintos beruházás árán világhódító por­celángyár. KURUCZ PÁL

Next

/
Oldalképek
Tartalom