Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-06 / 235. szám

nsn OKTOBER 8 NAPLÓ s KÖDFE) LESZTŐ KÉSZÜLÉK! Li sno-ien a porlekötés szolgálatában f A Pécsi Szénbányászati---- Tröszt kutatási és kísérleti osztálya egyik leg­fontosabb feladatának a porár­talom elleni eredményes véde­kezési módok kikísérletezését, a pécsi bányaüzemek gázve­szélyességének -csökkentését tartja. Ennek érdekében már eddig is sokat tettek. Eredmé­nyesen bizonyították például hét állapítani, hogy a fejlesz­tett köd a fejtésekben nem lesz olyan sűrű, hogy az ott dolgozók munkáját nehezítené vagy szervezetükre károsan hatna. Sőt amennyiben a fel­használandó vizet konyhasóval keverik, a köd a lélegzést — különösen a szilikózisos bányá­szok számára — lényegesen meg is könnyíti. A repesztéses be, hogy a vízöblítéses fiírógé- munkahelyeken — mivel a vé­ti) pék a pécsi bányaüzemekben is jól használhatók s nem az 6 hi­bájuk, hogy a pécsi bányaüze­mekben a tervezett 21 munka­helyből jelenleg csak 12 mun­kahelyen használják a vízöb­lítéses fúrógépeket, hogy a bányászok egy része még nem értette meg a vizesfúrás nagy jelentőségét. A bányaüzemek vezetőinek kellene sokkal na­gyobb gondot fordítaniok a vi­zesfúrás széleskörű kiterjesz­tésére. Remélhetőleg e téren hamarosan fordulat is történik. A „kutatók” éppen a vizes- fúrás üzemszerű alkalmazásá­nak tapasztalatain okulva a szénfalátnedvesítés gyakorlati alkalmazására már több gon­dot fordítanak. A Pécsbányán lefolytatott szénfalátnedvesíté- si kísérletek ugyanis jó ered­ménnyel végződtek s így ez­után a szénfalátnedvesítés a bányaüzem feladata lesz. A kutatási osztály munkatársai mindenesetre figyelni fogják, sőt ha kell, segítik is ezt a munkát gat szelvénye elég kicsi s a köd nagyon sűrű lenne, csak közvetlen a repesztés után kö­dösítenek, munka közben nem. Az új porlekötési eljárás kí­sérleteinek eredményességét egyelőre még semmi sem bizo­nyítja, mivel a mérések még csak most kezdődtek. A kuta­tók minden esetre bíznak ab­ban, hogy munkájuk nem lesz hiábavaló, A kutatási osztály több- irányú tő állomás építése. Itt még eb­ben az évben meg akarják kez­deni a metán palackozását, melyet egyelőre a lánghegesz­téshez és az újhegyi laborató­riumban használnak fel. Távo­labbi tervük, hogy a metán­gázt a vasasi teherautók meg­hajtására is felhasználják. A számítások szerint e teher­autók 100 kilométer hosszú út megtételéhez szükséges gáztar­tályokkal lennének ellátva s ha a gáz elfogy, vagy újra töltik a tartályt, vagy benzinnel üze­melnek tovább. A vasasi öt te­herautónál a metángáz felhasz­nálása havi 4 tonna benzin megtakarítását jeleni s ezért — figyelembe véve jelenlegi nehéz üzemanyag helyzetün­ket — érdemes ezzel is meg­próbálkozni. Bőr nem a kutatási osztály­¥ i Sao-jen dunántúli kör- útja során megyénkbe érkezett, hogy gyönyörködjéb a baranyai tájban, megismer­kedjék a baranyai emberek •munkájával, életével. A harminckilenc éves, apro- : termetű művész fekete hajú ban már ősz hajszálak csillog- | nak. Li Sao-jen ahhoz a mű­vészgenerációhoz tartozik, amelyik évtizedekig harcolt a gyarmati elnyomás ellen, és fegyverrel a kezében két tűz között — a japánokkal és a koumintangistákkal szemben — szolgálta a kínai nép ügyét. Ahogy a Li Sao-jen famet­szeteiről és grafikai alkotásai­ról készült reprodukció-soroza- : tot lapozgatom, kirajzolódik előttem művészi egyénisége. Alapja: a kínai nép, a kínai élet végtelen szeretete. Újabb : művei hitvallások a szocializ­ál Sao-jen: Gabonát a hazának és mint felcser tért vissza övéi- bizonyára nem olyan mint hez. Tervezgető kínai kislá- miénk.) :hoz tartozik, érde-tmus építésének ügye mellett, mes még megemlíteni, hogy a| 1942-ben készült Házépítők Pécsi Szénbányászati Trösztnél; c. első jelentősebb alkotása. nyok, a gépek titkaival ismer­kedő munkások, a Csungking- Csengtu vasútvonal ünnepi ■megnyitásáról készített rajz tanúskodnak a témaválasztás gazdagságáról. Nem hiányzik Li Sao-jen elvtárs [művészetéből a kínai táj sem. Az egykori pa­tak c. metszete a szülőföld, a a munkát vegez a. gázveszély js megkezdték a korszerű TH | Azóta szinte a fejlődés minden kínai táj szeretetének és ««**«*«“ e.Tdekében js. Az biztosítási gyűrűk tartósítását.| lépéséről, a kínai nép küzdel- naev természetátalakító r osztály geofizikus mérnöke na- Ezeket az acélgyűrűket, hogy: mének minden szakaszáról volt gyón nagy faba vágta a fejszé- a rozsdásodástól megvédjék, a jet Azt szeretnejmegállapíta- jövőben olajfestékkel vonják ni, hogy a gázkitöréseknél mi- be. A festés darabonként A vázlatok első kritikusai a termelőszövetkezeti parasztok: Határozottan tetszik nekik a sok szép vázlat. — Hallod János, szebb vagy a képen mint életben. — Ilyen jól még nem állt a bajszod. Azután fényképek kerülnek , _ __25 .s zerfpe.r van a közetfe- forinttal drágítja meg a TH- szultsegnek. Nagy gondot for- gyűrűket, dg figyelembe véve, hogy tartósságuk ezzel lénye­gesen megnövekszik a festés kifizetődőnek látszik. Persze, ezt a pécsi trösztnél is ideig­lenes megoldásnak szánják. dítanak ezen kívül a gázlecsa- polás kiszélesítésére is. A mű­ködő vasasi gázlecsapoló ta­pasztalatai alapján megkezdték a pécsbányai gázlecsapoló be- ____ ________ re ndezés^ terveinek elkészítését Tudomásuk van ugyanis arró', is. A banyában ezzel egyidc- hogy Veszprémben már meg- Közben persze a kísérleteket ®en megkezdődött a gazlecsa- kezdődtek a kísérletek arra vo- " ■ * ‘ polasra kijelölt telepek eloke­is tovább folytatják, hogy még az eddigieknél is eredménye­sebb porlekötési - eljárást ta­láljanak. A napokban ugyan­csak Pécsbányán Pányi Ákos bányamérnök vezetésével üzembe helyezték az első köd- fejlesztő készüléket s megkí­sérlik a köd segítségével leköt­ni a fejtésekben, a repesztések alkalmával keletkező kőzet, il­letve szénport. Annyit már né­hány kísérlet után is meg le­szítése. A gázlecsapoló beren­dezés tervei még ebben az év­ben elkészülnek. A szükséges berendezéseket is megrendel­ték már, mert a tervek szerint a jövő év végére Pécsbányán is meg kell kezdődnie a metán lecsapolásának. De nem feledkeztek meg a vasasi gázlecsapoló berendezés továbbfejlesztéséről sem. Beíe jezéshez közeledik már a töl­natkozólag, hogy a TH-gyűrűk anyagát korrozió-védetté te gyék. mondanivalója. S éppen a nép és az élet szeretete mentette meg attól, hogy a sematizmus útjára tévedjen. Vasútromboló partizánjai úgy magasodnak a töltés oldaláról a távoli fény­be, mint egy nagyszerű küz­delem monumentális szobrai. Másik rajzán sebesülteket szál­lítanak át a Sárga folyamon. A szívósság erő, elszántság es fájdalom szép költeménye ez a rajz.’ Talán legszebb alko­tása, amelyet Niu Vénynél kö­zösen készített egy tibeti kis­lányról, aki a városban tanult, nagy természetátalakító mun- elő. Az asszonyok a művész ka igenlésének harmonikus feleségére kíváncsiak, össze­egységéből fakadt szép mű. A vpnso megoldás: & áunai vízvezeték Javul-e a közeljövőben Pécs vízellátása? A Víz- és Csator­na Művek főmérnökétől, Du- lánszky elvtárstól a követke­ző választ kaptuk: — Jövőre feltétlenül több vizünk lesz, de hogy elég lesz-e, nem tudom. A P-kutak bekapcsolásával pillanatnyilag napi ezer köbméterrel több víz jut a városnak, csakhogy,, állandóan nőnek az igények.» A reptéri új lakótelep ezt a vízmennyiséget el is fogyaszt­ja, s így végeredményben a városban változatlan a hely­zet. Valamennyi P-kút bekap­csolása után, Pellérd és Pa- tacs környékéről napi 3—; 3 500 köbméter vizet nyerhe­tünk. Ehhez még az szükséges, hogy megkapjuk a szivattyú­kat, s azokat üzembehelyez- hessük. — Az tehát a tényleges hely­zet, hogy mi egyre több vizet adunk és a város egyre töb­bet fogyaszt. Közbejönnek még kisebb, a szolgáltatást gátló zavarok, mint a múlt- heti áramszünet és csőtörés, s ez még csak rontja a hely­zetet. Jelenlegi fő bajunk, hogy a második és harmadik zóna, tehát a magasabban fek­vő helyek 1 állóit nem tudjuk megfelelően ellátni. Ennek az az oka, hogy a Tettye forrás kevesebb vizet ad. Ez a jelen-: ség minden évben, törvény-; szerűen bekövetkezik, tehát ■ rendszeresen számítunk rá. Ilyen esetekben a város al­sóbb részeiről szoktuk pótolni a hiányzó mennyiséget. Idén azonban sokkal nagyobb a fo­gyasztás, mint sem hogy ezt megtehetnénk. Jövőre azzal se­gítünk a problémán, hogy el­készítjük a Rigóder-tetői_ víz­tárolót, s innen adunk pótlást amikor a Tettye-forrás ismét csökkenti a „termelését.” — Addig pedig csak az je­lenthet megoldást, ha takaré­koskodunk a vízzel. Ez jelen­tősen enyhítené a felsőbb te­rületeken lakók nehézségeit, fiondaaiti — A végső megoldást pedig a Duna-vezeték jelenti majd amelyen keresztül napi negy­venezer köbméter vizet kaphat városunk. Most már nem ál! annyi nehézség előttünk 1959- ig, a vezeték elkészültéig, mint amennyit eddig leküzdöt­tünk. Még két nehéz nyár, s ha ezt ^átvészeltük“, nem lesznek többé víz-ellátási gondjaink: Kályhát kér a bodolyabéri iskola Levelet hozott « posta szerkesztőségünknek a bo­dolyabéri általános iskola vezetőjétől, Cserfái Sándor­tól. íme, a levélből egy rész: „Szeptemberben ke­rültem ehhez az iskolához. A tanteremben egy nagyon régi, rossz, fafűtésre sem alkalmas kályha van, mely sehogy sem tudja majd a 250 köbméteres tantermet a télen bemelegíteni. A szü­lők és tanulók mondották, hogy már pár éve sókat szenvednek a hidegtől a rossz kályha miatt. 33 kis, 6—10 esztendős alsós tanuló egész­sége mindannyiunk érdeke. A sásdi járási művelődési csoporthoz fordultam, de ke­ret hiányában nem tudnak kályhát adni. Még a megyei oktatási osztályhoz is for­dultam, bár tudom, hogy ne­kik nincs beszerzési keretük kályhára. Nagyon félek, hogy a télre a kis tanulók kályha nélkül maradnak.” A szerkesztőség helyt adott a kérésnek és mi is fel­hívjuk a megyei tanácsot: hasson oda, hogy 33 bodo­lyabéri kis tanulónak ne hi­degben kelljen télen az is­kolában tanulnia. C zereti a munkát, szereti az embereket. Szinte minden szavából ez csendül ki. — Menjünk, menjünk oda, ahol emberek dolgoznak — sürgetett bennünket. A bólyi termelőszövetkezet kertészeté­ben letelepedett a föld végé­be, és már készítette is vázla­tait a paprikaszedő lányokról, asszonyokról. Majd újabb váz­latot egyik termelőszövetkeze­ti tagról. — Menjünk, menjünkt A tsz tehenészetében folyik a munka; almozás, fejés, szé­nahordás, borjúetetés. A mű­vész fáradhatatlan. Keresi a legalkalmasabb modellt. Szi­kár termetű, csontos arcú ko­csis forgolódik a lovak körül. — De engem csak lóval együtt rajzoljon le az Elvtárs/ A művész mosolyog. — Hát a ló nem lesz a raj­zon, de. ha valaki magára néz, mindjárt látja: ilyen ember csak lóval foglalkozhat. — Eb­be valamennyire megnyugszik { a „modell”. De azért megkérdi ■"> tőle a biztosság kedvéért: — Aztán mondja, nem tud az : Elvtárs lovat rajzolni? Csak telnek a vázlatfüzet [lapjai: szénásszekér, tetején : kocsissal; kisborjú szoptatása a • mesterséges borjúnevelőben; : bricskázó dolgozók. (E vázla- [ tok egyikén-másikán nagysze- : rűen sikerültek a lovak is. • Ugylátszik mégis tud lovat : rajzolni! Több baj volt a gyep­lővel, mert a kínai lószerszám borulnak az asszony és leány- fejek egy kis kép felett. Bájos nő mosolyog rájuk. — Hát jól kiválasztotta any- nyi szent — állapították meg. — Azért nem is néz nagyon ránk — huncutkodott. egyikük: Beesteledett. Vacsorán látta vendégül a község népe a tá­voli ország küldöttét. Nem örült neki. Parasztházaknál szeretett volna vacsorázni, de ebbe a vendéglátók nem egyez­tek bele. Hogy is ne! Az a jó pörkölt, sertéssült és a tsz gyümölcseivel dúsan megra­kott, valóban festménybe. illő tál a vendég tiszteletére ké­szült! — Utána elmehetünk egy pincébe — javasolták — s ott majd megláthatja a kínai Elv­társ, hogy hogyan mulat a bólyi ember „második otthonában”. jyf eg is látta: A művész t" szemével látta meg. A vázlatfüzetbe újabb rajzok ke­rültek; a lógó, füstös petró­leumlámpa, az üveglopó és az alakok végtelen sokasága, nó- tázó, táncoló emberek, muzsi­káló cigányok. Ahogy úgy ma­gamban méregettem az anya­got, megállapítottam, hatalmas kompozícióra is futja belőle. Igazán örülnénk, ha egyszer Csungkingban Li Sao-jen kiál­lításán megállnának az em­berek egy nagyon szép alkotás előtt s találgatnák: vajon hol lehet az a Bóly, amelynek is mu­pincéiben ilyen vidáman latnak az emberek. Lemle Géza A PÜNKÖSDI KIRÁLYSÁG NEM TART ÖRÖKKÉ Nem bizony. Főleg akkor nem, ha gyakran leverik a koronát a „királyok” fejéről. Néhány hete a mohácsi Ham­mermann „pünkösdi király­sága” fejeződött be hirtelen a rendőrség jóvoltából, s most ismét porbahullott egy „ki­rályi” kalpag, amelynek foly­tatásaként Pásztor Sándor, a mohácsi 18. számú Ruházati Népbolt vezetője és társai a fogdába kerültek. Pásztor már 1952 óta ügy­ködött a Népboltban és élvez­te az állam bizalmát, misze­rint több mint egy millió fo­rint áru fölött rendelkezett. Amikor Hammermann lebu­kott s híre eljutott Pásztor fülébe, keserűen jegyezte meg a boltban: — Hja kérem! a pün­kösdi királyság nem tart örökké! Ezt mondta. De akár saját­magára is érthette volna, mégsem tanult ebből. Ellen­kezőleg! Ugyanazzal a mód­szerrel, amellyel Hammer­mann „dolgozott”. Pásztor is lebonyolította a maga üzle­teit bizonyos Puskás Sándor nevű, dunaszekcsői zúg tí­márral. Vagyis: Puskás fele­sége Budapesten, a Felszaba­dulás tér 1. alatt, kendőfestő üzemet működtetett, amelyre az anya/ot Pásztor adta a Népboltból. Megfestették a leendőt, az „áru” visszaérke­zett Mohácsra, ahol Pásztor eladta a vevőknek s a pénzen osztozkodott Boda Andrásáé és Oszvald József eladókkal. Hát nem egyszerű? Harminc­ezer forint értékű anyag még­sem kutya! Abból igazán ke­rül a „konyhára” valami, igaz? Került is. Most tessék csak jól figyelni! 1952 óta Pásztor vásárolt egy hálószoba, egy kombinált- szoba és egy konyha berende­zést. Azonkívül szőlőt bérel, most a nyáron pedig ötöd­magával többnapos kirándu­lást tett Budapestre, ahol is az Opera-szállóban laktak. Erre is pénz kell, nem is ke­vés. És hát Pásztorné hirte­len „örökölt” egy fél házat is .a Mindezt havi ezerötszázból'. Igaz, ami igaz, az asszony is keres havi ezret, tehát ha­vonta két és fél ezer forint a keresetük. De mindenesetre takarékos emberek, hogy ab­ból a havi kétezerötszáz fo­rintból táplálkoznak, lakbért, tüzelőt, szórakozást, villanyt fizetnek, öltözködnek és még berendeznek egy háromszobás lakást is! Ehhez, hiába, tehet­ség kell..i Meg egy Ids aljasság is. Mert van itt 54 ezer forint hiány is a boltban, amelyre Pásztor csak megvonja a vál­lát: — Kéremszépen, nem tu­dom ez miből adódott, Nem tudja? Megmagyaráz­zuk. Abból, hogy felettesei át­kozhatják azt a napot, amikor Pásztor kezébe adták a textil­üzlet kulcsát. Nézzük csak, milyen ember. Az ellenforradalom első napjaiban nyitott bicskával járt az utcán. Félt. Rettene­tes félelmében el is égettette a szakszervezeti könyvtárban meglelhető politikai műveket. — Csak gyorsan-gyorsan tűzre vele! Mit tesz isten, november ötödikén, amikor a kályhába begyújtott az egyik eladó és kezébe akadt egy ott felejtett politilcai könyv, Pásztor ha- lálsápadtan ugrott oda: — El ne tüzelje az istenért azt a drága könyvet! ...S lefújta, leporolta. Aztán Pásztor kartárs új ­ságot olvas minden reggel nyitás után a boltban. Olvas és félhangosan ilyesmit düny- nyög maga elé: — Csavargók! Brigantik! Csak lenne még egyszer vala­mi, néhánynak sajátkezüleg vágnám el a torkát..; S ugyanakkor csal. Fölveri az árakat, becsapja a mohácsi asszonyokat, mert a 45 forin­tos selymet 57 forintért adja, vagy nyolcvan centiméter anyagért egy méter árát fizet­tet, 150 forintos szövetet 208 forintért árusít> Puskással Icpaktói, mstba ;i iStbi Az embernek összefut a keserű­ség a szájában, amikor vé­gighallgatja a vallomását. Ez­rek és ezrek élnek becsülete­sen, többé-kevésbé jó fizetés­ből, — Pásztornak a két és félezer nem elég, hanem csal és becsapja a vásárlókat. De persze másutt is lehet­nek hammermannok és pász­torok, akik még meghúzzák magukat, még tömik a zsebü­ket és a szekrényt, de egy­szer biztosan odacsap a mén­kő s akkor késő a bánat! Pásztor is afféle „új arisz­tokrata” volt Mohácson. Osz- valddal berántották ebbe a piszkos „bussinesbe” ezt a sze rencsétlen Bodánét is, a köz­kedvelt „Annuskát”, aki 1924 óta dolgozik textilkereskedői szakmában mint eladó és mint, — a gazda kulija. Mert most is az volt. Pásztor kar­társ — a feleség sugallatára, — küldözgette ide-oda: — Annuska! Vegyen a pia­con egy csomó zöldséget! — Annuska, ugorjon át a boltba egy kiló zöldpapriká­ért. „Annuska így, — Annuska úgy” — s Annuska, — a ma­ga 48 esztendős fejével meg­alázott, törékeny soványságá­val, — ugrott, Annuska nem nyúl semmi­hez, nem csal, nem lop. Ha­nem egy szép napon Oszvald behívja az üzlet sötét raktá­rába és Annuska köpenyének zsebébe dug valami papírt. — Mi ez? — Csak tegye el. Ne szól­jon senkinek, tőlem nem kapta, ha ezt állítja, úgy is letagadom... 1 Annuska kimegy a boltba, jönnek a vevők, megmuto­gatja nekik az árut, csomagol, újabbakat szolgál és csak ké- ső délután jut ideje arra hogy megnézze mi az a pa­pír, amit Öszvaldtól kapott. .. Százötven forint. Egye­lőre. Oszvaldot kérdőre vonja, mire ez így bölcselkedik: — Megérdemli maga a nyolcszáz forintja mellett. Ha Pásztornénak minden héten kerül új pulóver és új kardi­gán, akkor maga csak tegye el ezt a pénzt. S Annuska elteszi. Azt is, amit későbbi idők folyamán leap. Szóljon? Jelentse? Kia­bálja el, hogy a Pásztor- Puskás—Oszvald trió bűnös szövetkezete hálójába került? Nem meri. Még utóbb lecsuk­ják. Pedig lecsukják. A többi mellé. Kevesebbet kap talán, de neki is bűnhődnie kell. i:. Mert egyszer mindenki megérthetné, hogy egyetlen állam sem tűri el, hogy kilop­ják alóla még a földet is! ... A mi államunk sem! í? F(

Next

/
Oldalképek
Tartalom