Dunántúli Napló, 1957. október (14. évfolyam, 230-255. szám)

1957-10-04 / 233. szám

NAPLÓ 1851 OKTŐBE* | 1 Nyugatról nemrég hazatért Szabó Miklós egykori kisgazdapárti képviselő - nyilatkozata Csütörtökön délelőtt a Magyar Újságírók Országos Sző- 1953-ban szabadult ki, 1955-ben disszidált és odakint a ma­vetsége székházában sajtótájékoztatót tartottak, amelyen részt OV&r politikai emigráció egyik vezető embere lett. Alig két esztendő múltán hazajött, mert nem akart becs­vettek a hazai és a külföldi sajtó képviselői. A tájékoztatót Darvasi István, a kormány tájékoztatási hivatalának elnök­helyettese nyitotta meg. Bemutatta az újságíróknak Szabó Miklóst, aki nemrég tért haza Nyugatról. Szabó Miklós polgári politikus, néhány évig a Kisgazdapárt képviselője volt. Később börtönbe került, felenné válni, megcsömörlött, megundorodott és kiábrándult. Fasisztának, szélsőjobboldalinak és gátlástalan hazaárulónak kell lennie annak, aki odakint az emigrációban érvényesülni akar. Darvasi István bevezető szavai után átadta a szót Szabó Miklósnak. 1953 őszén, az internálótábo- rok feloszlatásakor kerültem szabadlábra, s különböző aka­dályok leküzdése után sikerült elképzeléseim, törekvéseim, amelyek megvalósítására ak­kor semilyen lehetőséget nem láthattam Magyarországon. így elhelyezkednem. De egy év az a meggyőződés alakult ki múlva elbocsátottak állásom- bennem, hogy csakis az akkor ból politikai múltam miatt. Az már régóta Nyugaton lévő po- akkori helyzetben sehova nem litikai barátaimmal együtt — vettek fel, legalább is olyan és csak Nyugaton küzdhetek helyekre nem, amelyek kielé­gítő megélhetésemet biztosítot­ták volna. Gondjaim, nehézsé­geim egyre súlyosbodtak. Ugyanakkor voltak politikai azért, hogy Magyarországon politikai nézetemnek megfelelő társadalmi rend jusson ura­lomra. Ezért választottam ak­kor a menekülést; Az emigráció egyik vezetője voltam Ausztriában a menekültek problémáinak megoldásával kezdtem foglalkozni, s foglal­koztam hazatérésemig. Termé­szetszerűleg bekapcsolódtam az emigráció politikai életébe, s ezen a téren végzett munkám eredményeként az emigráció egyik vezetőjének tekintettek. Szinte az első naptól — hosszú időn át — maguknak a mene­külteknek a felkérésére és az ő megbízásuk alapján képvi­seltem ügyeiket Bécs és Bur­genland területén. Ezt a mun­kát egyébként Nagy Ferenc és Varga Béla támogatásával a Magyar Nemzeti Bizottmány nevében végeztem. 1956. évi őszi események után egyik alapítója lettem a ma­gyar forradalmi tanácsnak, amelynek létrejövetelében dön­tő szerepem volt. Attól kezdve — a strassburgi határozat alap­ján — a magyar forradalmi ta­nács ausztriai megbízottja vol­tam. Ez év tavaszától több hó­napos munkával megszervez­tem a menekült magyarok kul- túrintézetét, amelynek főtitká­rává választottak. — E tevékenységeim közben *— amelyekben úgy érzem, el­mondhatom, mindig embersé­gesen, lelkiismeretesen, meg­győződésem szerint jártam el — alkalmam volt megismerni az emigráció teljes keresztmet­szetét. Egyre gyakrabban talál­koztam olyan jelenségekkel, amelyek a jelenre vonatkozó­lag is és a jövőt illetően is ag­godalommal töltöttek el. Lát­nom kellett azt is, hogy az emigráli sokat kihasználva azok kiszolgáltatottságát — olyan célokra is felhasználják, ame­lyek ellentétben állnak a ma­gyarság érdekeivel. Emigráns barátaim is szin­tén gyötrődtek ezek miatt Az emigrációban is elveim, meggyőződésem szerint politi­záltam, azokat soha nem ta­gadtam meg, s nem tagadtam el, és így összeütközésbe kerül­tem azokkal, akik csak vala­melyik régi rendszer restaurá­ciójáért tudtak lelkesedni és azokkal is, akik saját egyéni anyagi érdekeik miatt olyan sötét célok szolgálatában áll­nak, amelyek a magyar nép­nek csak ártalmára lehetnek. Amikor hazatértem, számol­tam azzal, hogy cselekményei­mért felelősséget kell vállal­nom, de ennek tudata sem késztethetett elveim megvál­toztatására. Tudom és elisme­rem, hogy Magyarországon — különösen ebben az évben — a nép életkörülményeiben lé­nyeges változás állott be. De vannak dolgok, főképpen világ­nézeti kérdésekben, amelyek­ben nem vagyok egy vélemé­nyen a kommunistákkal. Október, novemberben rá kellett döbbennem arra, hogy a nyugati szervek által egy évtizeden át hangoztatott szó­lamok, államférfiúi nyilatkoza­tok nem egyebek felelőtlen uszításnál. Az én népem szenvedései — mint a szuezi események bizo­nyítják ezt a legjobban — csak arra kellettek, hogy a vi­lág más területén fontosabb gazdasági objektumhoz jus­sanak általa. Népemet véres áldozatokkal terhes tragédiák­ba sodorták a nyugati hatal­mak. — Nem véletlen, hogy haza­térésem időpontja egybe esik az ENSZ jelenleg is folyó ülés­szakával. Az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a ma­gyar kérdés vitájának talán egyes kormányok, érdekcsopor­tok hasznát látnák, de az én népem, a magyar nép súlyosan megsínylené. Népemnek nyugalomra, rend­re, békére van szüksége és nem arra, hogy a már meg­nyugodott kedélyeket felzak­lassák. Bizonyos, hogy voltak ittho­ni hibák, amelyeket a magyar nép — szerintem is jogosan — kifogásolt, de hogy az esemé­nyek olyan katasztrófává ala­kultak, abban nem ez volt a döntő tényező. A müncheni és a berchtesgadeni kémközpont A menekültek helyzete 1956- ban is kétségbeejtő volt. Az őszi események kirobbanásiáig kivándorlási lehetőség úgyszól­ván nem volt; Munkavállalási engedélyt csak kivételes eset­ben kaptak, minden olyan ajánlatot, amely pénzforrást jelentett, örömmel fogadtak el. A nyugati titkos szolgálatok ezt kihasználva verbuválták hazaküldendő ügynökeiket, a menekültek közül. A menekültek kapcsolata a hírszerzőkkel rendszerint ma­gyarországi tapasztalatok, hír­anyagok átadásával kezdődött. Az általános társadalmi és gazdasági helyzetre vonatkozó kérdések után a Magyarorszá­gon folyó földalatti szervezke­désre, valamint katonai vonat­kozású kérdésekre kellett vá­laszolni. Különösen élénken ér­deklődtek a szovjet hadsereg Magyarországon lévő erejéről, fegyverzetéről, ellátásáról szó­ló értesülések iránt, s másod­sorban a magyarországi fegy­ver- és lőszergyárak, valamint az átalakítható üzemek elhe­lyezése és felszerelése iránt. Ezeknek az anyagoknak az átadását a menekültek általá­ban a Szabad Európa Rádió bécsi irodájánál kezdték meg. Majd fokozatosan kapcsolatba kerültek angol, nyugatnémet, francia és amerikai hírszer­zőkkel, akik közül sokan újság íróknak álcázták magukat, mint például az a hírszerző, aki Wien, VII. kerület, West- bahngassen lakott, mint új­ságíró, s akinek kilétét a Sza­bad Európa Rádiónál nagyon is jól ismerik, s akihez Holcz- ner Konrád tolmács Vitte fel a menekülteket, 6 akiről a menekültok általában azt ál- iítottálfc hpgjr . MaöBWorezás összes katonai objektumáról a legrészletesebben és legponto­sabban térképekkel rendelke­zik. Erre mondották nekem többek között Tóth Béla — je­lenleg Kanadában lakó — és Nagy György menekültek egy alkalommal, hogy ezek az ada­tok nem a rendszer, hanem az ország ellen irányulnak, s ők hazaárulásra nem hajlandók. A különböző titkos szolgálatok ügynökei ezek közül a mene­kültek közül válogatták az­után ki azokat, akik alkalmas­nak látszottak komolyabb ki­hallgatásra, s ezeket tovább irányították Münchenbe és Berchtesgadenbe. Mindkét he­lyen tudniillik hatalmas C. I. C. központ működik. Ezeknek a szervezeteknek - főfeladatuk a népi demokrá­ciák, ezenbelül elsősorban a Magyarország elleni felforgató tevékenység. A berchiesgade- niek megbízottja Keszthelyi Sándor volt repülő vezérkari őrnagy, salzburgi lakős. Meg­bízottjai útján Salzburgba hív­ta a kiválasztott személyeket, ahol a glasenbaohi Schiller Richtenwirth című vendégfo­gadóban lakást és ellátást, va­lamint némi zsebpénzt adott nekik. Itt tartózkodtak mind­addig. amíg az útlevelet és a vízumot meg nem kapták. In­nen mentek azután át Berch- tesgaden.be, ahol külön e célra fenntartott épületben szállá­solták el és hallgatták ki őket. A kihallgatásokat amerikai személyek végezték, szükség esetén tolmács segítségével — egyébként a tolmácsok kihall­gatásokban is segédkeztek. A kihallgatások során teljes és részletes beszámolót kellett tartaniok a magyarországi helyzetről, különös tekintettel a fennálló társadalmi rend­szerrel szemben álló csoportok tevékenységére. Vázlatot, tér­képet is kellett rajzolniok, József tűzöl tótisztek 1956 nya­rán együtt menekültek Ma­gyarországról és jelentkeztek nálam Becsben. Támogatáso­mat kérték, hogy Nyugat-Né- metországba juthassanak. Fi­gyelmeztettem őket, hogy ott nagy a kisértés arra, hogy va­lamelyik kémszervezet háló­jába kerüljenek. Később kide­rült, hogy mindketten a mün­cheni CIC-központ ügynökei lettek. Katona József az októberi események idején egy csoport­tal visszatért Magyarországra és úgy tudom — le is tartóz­tatták. Rimóczy pedig 1957. ja­nuárjában tanácsot kért, mi­képpen bújhatna ki megbízói karmaiból. Félt, mert negyed­szer kellene visszamennie, vi­szont a feladatot visszautasí­tani nem merte. Tanácsomra Becsben új me­nekültként jelentkezett. A ké­sőbbi hónapokban volt mün­cheni főnökei ismét megtalál­ták vele a kapcsolatot és fel­tehetően valamilyen kényszer hatására a legutóbbi hóna­pokig tartotta ezt a kapcsola­tot. Rimóczy 1957 elején mün­cheni főnökei megbízásából elmondotta, hogy különböző szovjet katonai felszerelési tár­gyak, szovjet és magyar kato­nai dokumentumok rendkívül érdeklik megbízóit és ezekért sokezer dollárt is hajlandók darabonként fizetni. Ezeket a tételeket és azok „árát" saját­kezűig le is írta. 1956. tavaszán Mandácskó Gyula menekült mondotta el elsőízben, hogy egy Mátrai László nevű magyar szárma­zású angol hírszerző tiszttel ismerkedett meg, aki megbízta őt azzal, hogy magyar mene­külteket vigyen hozzá előre megbeszélt helyre. Mátrai kap­csolatba lépett velem és tárrKv gatásomat kérte híranyagok szerzésében. Elmondotta, hogy nekik már jóval előbb volt tudomásuk a magyarországi események várható kirobbanó* sáról, hiszen ő és munkatársai többször jártak ezért Magyar- országon és más népi demo* kratikus országban is. Főnökei hallgatólagos hozzájárulásával fontosabb embereket csempész tek ki Magyarországról. Már­cius hónapban jelezte nekem, hogy négy embert sikerült Becsbe kihozni. Magam is em­lítettem neki, hogy Bátyka János, aki a központi munkás- tanács titkára volt, nagyon ve­szedelmes helyzetben él Ma­gyarországon, letartóztatása mindennap várható és hogy ő fontos személyiség. Körülbe­lül két hét múlva Bátykát an­golok kiszöktették, Mátrai ar­ra kért, hogy hozzam össze őket olyan Magyarországon lévő személyekkel, főként poli­tikusokkal, akik hathatósan tudják támogatni Magyaror­szágon folyó munkájukat. A Gehlen-szervezet ügynökei Szabó Miklós ezután szá­mos részletet mondott el a kémkedésekről. Például Csekő Matild esetét ás, akit akkor azzal gyanúsítottak, hogy a magyar belügyminisztérium meth Miklós, tisztviselőnője volt. ven Ismertek Bejárta Ausztria minden ta- Szincsák Ferenc volt tiszt, borát, toborozta a megfelelő valamint Olevitczky András és leendő ügynököket, termé- és Szabó Sándor egyetemi hall- szetesen Németországba való gatók egy délután önhatalmú­bízottja volt gróf Pálffy, egy­kori kereszténypárti politikus. Ausztriában tevékenységének fedezésére sertésnevelő és te­nyésztő telepeit tartott fenn. Egyik megbízottja volt Né- akit Micki né- az amerikaiak. lag házkutatást tartottak Cse kő szobájában. Szincsák magá­hoz vette a lány kanadai dol­lárban és magyar forintban őrzött pénzét. A táborvezető előtt Szincsák azzal védeke­zett, hogy ezt a hatóságok megbízásából csinálta, a pénz­re azért volt szükség, hogy arról ujjlenyomatot vegyenek. A lány panaszára én kezdtem a kérdéssel foglalkozni és megfenyegettem Szincsákoi, mint nyilvánvaló tolvajt, a átküldésre. Tevékenysége köz­ben összeütközésbe került az osztrák hatóságokkal. Az én tanácsomra új menekültként kivándorolt Uj-Zélandba. Amerikai hírszerző és di- verzáns-csoportot tartott fenn Lengyel Béla tábornok is, előbb Grazban, majd Becsben. 1956-ban harminc fiatal ma­haza angolokat meghalni. Ezt a tényt Vidovics Ferenc, volt somogyi főispán szintén meg­erősítette. Lengyel 1956. no­vemberében vezetője lett Ausztriában a First Aid for Hungary nevű szervezetnek, amelynek elnöke Eckhardt Ti­bor. Az emigráció vezetői ki­jelentették: nyilvánvaló, hogy Eckhardt nem válthatja le Lengyel tábornokot, hiszen maga is az amerikai titkos szolgálat tagja és feltehető, hogy ilyen tevékenysége elis­meréséül kapott amerikai ál- 1 ampolgárságot. A Free Europa Citizen Ser­vice szintén tart fenn egy úgy­nevezett menekültszolgálat of, amely Salzburgban tevékeny­kedett, majd Becsbe tette át gyárt küldött haza kémkedni, székhelyét. A valóságban szin­mindegyikük után fejpénzt kapott és ecrmgrácdós körök­ben többször meg is vádolták, hogy felelőtlenül halálba jogi következményekkel. Erre küld embereket. Cinikusan azt minden olyan katonai vagy hadiipari jellegű objektumról, amelyről tudomással bírtak. Az ott járt menekültek elbe­szélték, hogy ezeket az ada­tokat azonnal ellenőrizték a rendelkezésükre álló adatokból és térképekből. A müncheni és a berchtes­gadeni szervezetek között az is különbség volt. hogy ez utób­bi főképpen légierőkkel, lég­védelemmel kapcsolatos kér­désekkel foglalkozott, míg a münchenit a motorizált ala­kulatok. harckocsik és nehéz szárazföldi fegyverek érdekel­ték. Az ezekre a helyekre el­vitt menekültek közül a meg­felelőnek látszólcat kiválasz­tották magyarországi tevé­kenységre való felhasználásra. Ezeket azután hosszasan ki­képezték. Többen is elmond­ták, hogy a beszervezés pél­dául úgy történik, hogy a ki- hallgatottat amerikai barátja elviszi egy éjszakai luxuslo­kálba, ahol minden a legfé­nyűzőbb. összeismertetik a legszebb, a legvonzóbb nagy­világi nőkkel és közben meg­mutatják neki a náluk levő vaskos dollár, vagy márkakö- teget, mondván: — Látják, itt nek minden csak a pénzen múlik, egy érdekes dolog történt. Szincsák összehozott engem a Cafe Stadit parkban egy 35 év körüli jól­öltözött, intelligens és feltű­nően sok aranyékszért viselő hölggyel, aki elmondta nekem: ők pontosan tudják, hogy én ki vagyok és ezért bizalommal válaszolta, hogy nem küldhet tén kémközpont volt. Amikor ennek vezetője, Nagy Mihály volt ezredes tavaly megvált, Nagy Ferenc volt miniszterel­nök engem akart erre a poszt­ra állítani. Zakó tábornok és „bajtársai" Széleskörű kémtevékenysé­get folytatott Magyarország ellen a francia kémszolgálat­lesz irántam. Elmondta, hogy ban álló, úgynevezett Magyar az egyik nyugatnémet hírezer- zőszolgálat munkatársa és ők bízták meg Szincséikot Csekő Matild ellenőrzésével. Olevitczky András elmond­ta, hogy ugyanez a szervezet Magyarországra akarja kül­deni. Ugyancsak enneik a szer­vezetnék dolgozott Kopcsa Sándor menekült is. 1936. ok­tóber elején érintkezésbe lé­Harcosak Bajtársi Közössége, vagy ahogy általában ismerik: MHBK is. Tagjai kizárólag szélsőséges, jobboldali, volt horthysta tisztekből tevődtek össze. Vezetője Zakó András, volt tábornok. Az MHBK közvetlenül az októberi események előtt Ausztriában is fokozta tevé­kenységét. Fedőszervkértt folytatni. Néhány perecéi ké­sőbb Zákó András is megér­kezett. Eléggé rövid beszélge­tés közben elmondotta, hogy ők szabadcsapatot szerveztek a forradalom támogatására, s úgy véli, hogy bár politikai céljaik nem egyeznek az enyémmel, most a kommuniz­mus elleni harc érdekében jó lenne összefogni. Ezt az ösz- szefogást azonban nem isany- nyira velem, mint inkább Nagy Ferenccel kívánja léte­síteni, arra kérve engem, hogy pelt velem egy magát Mich- megalakították a Szent László fenyők ebben segítségére. Az se Irtok nevező volt ka ton a­tiszt, régi menekült, aki el­mondta, hogy ő a főnöke az előbb említett szervnek és Krause nőnék is. Megtudtam, hogy ez a szervezet azonos a Géhlen-szerwel. Elmondta, hogy' mindaz a katonai anyag, amelyet ennek a hírszerző szervnek nyújtanak, komoly támpontot jelenthet az esetle­ges későbbi fegyveres beavat Bajtársi Szövetséget — az osz­trák belügyminisztérium en­gedélye alapján. Az októberi események kirobbanásának első óráiban valóságos főhadi­szállást rendeztek fcé a bécsi Hotel Kaiserhoffban. Bolya Ti egész szervezetük annyira ter­rorista benyomást , keltett, hogy függetlenül tőlem, , az említett munkatársaimnak, akiknek fogalmuk sem volt. hogy ez Zákóék főhadiszállá­sa, ugyanez volt a benyomá­szólt: „Bandi bácsi nagyon szeretne veled beszélni.” A dolog annyira gyanús volt, hozáshoz, vagy egy esetleges hogy közvetlen munkatársaim, háború esetén. Megkért ilye- Vető György, Rákóczi János szerzésére és átadott és még néhányan egy másik listát, amelyben tizenöt kocsin követtek bennünket. A a nagyszerű élet, vagy ennek pontban fel van sorolva mind- kocsi a Hotel Kaiserhoff-hoz a nőnek elnyerése —• minden, az, ami Magyarországon kato- vitt és ott bevezettek a föld- Ezt maga is megszerezheti, nai szempontból elsődlegesen szint egyik helyiségébe. Már csak legyen okos. _ érdekes a számukra. Az összes a folyosókon feltűnt nekem, Konkrét anyagi ígéreteket ilyen szervezetek felvásárol- hogy az ottlévő szobákból is tettek, amelyek 40 000-től tak minden jellegzetes ma- nagy nyüzsgést okozva, bilge­gyar öltözetet, igazolványokat, ris és tiszti csizmás férfiak Ezekért darabonként ötven jönnek-mennek. A szoba, ame- schillinget fizettek a mene- lyikbe' bevittek, az első be- külteknek. Bercii tesgade n be n a személyazonossági igazolvány SO 000 schillingig terjedtek egy-egy magyarországi feladat sikeres elvégzésének áralíént. Ezt a Salzburg—berchtesga­deni utat járták meg többek .. . ..... , , _ . . háromszáz Schillingen, a ka kozott Csigi Gyula, Grebenár tonakönyvek pedig ötszáz Ferenc, Kovács István, Szol- Schillingen „keltek el.” Az noki Béla menekültek és so- osztrák hatóságok kénytele­bor mérnök rejtélyes üzenet- suk. Jellemző, hogy amikor a tel keresett fel. Az üzenet így három bilgeri csizmás tag — míg én bent a megbeszélést folytattam — eltávozott a szál­lodából, kézrefogva egy ne­gyedik férfit, —- munkatársa­im a félhomályban nem lát­táik jól az arcát s azt gondol­tál:, hogy engem visznek el. Ezért gépkocsijuk után men­tei: és fel akarták őket tar­tóztatni. Terrorista mivoltuk­ra az is jellemző, hogy ezek az emberek általában és eléggé nyíltan hangoztatták az emig­ránsok előtt, hogy szükséges­nek tartják a kommunisták elpusztítását, sőt voltak olyan nyomásra kísértetiesen emlé keztetett az 1944-as különít kan mások. Jellemző, hogy Kovács Istvánt novemberben Magyarországon le is tartóz­tatták. Rimóczy Ervin én Katona nek voltak beavatkozni és az újonnan érkező menekültek­től igazolványaikat azonnal el is vették. A müncheni és berchtesgadeni CIC-központok- mények irodáira; Többen megnyilatkozásaik is, ame­lyekben ezek családjának és gyermekeilcnek, valamint a kommunistákat támogató sze­mélyeknek is ezt a sorsot szánták. elémjöttek és katonásan be­mutatkoztak; A nevek közül egyre emlékszem: az illető Zákó tábornok segédtisztje volt: Adonyi Naródy Ferenc, volt vezérkari tiszt, ö elmon­dotta nekem azt, hogy Zákó tábornok úr kéretett ide és fii nak egyaránt egyik fő meg- szeretne velem megbeszélést (Folytatás munkban.) * holnapi szá-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom