Dunántúli Napló, 1957. szeptember (14. évfolyam, 205-229. szám)

1957-09-25 / 225. szám

1957 SZEPTEMBER 25 NAPLÓ őszinte légkört! Ülünk az árokparton és ■■■■ beszélgetünk Tár­sam a zaláta—kemsei útszkasz őre, Kövesi János. Középter­metű, szemüveges elvtárs, na­gyon udvarias; teríti alám a kék munkakabátot, cigarettá­val kínál és hallgat, mintha azt várná, beszéljek csak .;. Aztán hirtelen felkapja fejét: — Tudja, nekem mindegyik jóbarátom, de ami itt megy, az már tűrhetetlen. Örökös ve­szekedés, civakodás. Van egy taggyűlés, akkor ott mást se hallani, mint „te ezt mondtad, te meg azt” ... Éjfélig is eltart és mint akik jól végeztük dol­gunkat, haza ballagunk. Hát ezért vagyunk kommunisták?... Meglepett ez az őszinte és keserű szózuhatag. De hama­rosan megértettem: az aggó­dás, a féltés vezette. Mi lesz a pártszervezettel, ha nem tör­ténik fordulat? Miben is kellene változást teremteni? Ebben a faluban, Zalátán is volt elég mindabból, amit sum- mássan ellenforradalomnak mondunk. De most, nyolc-tíz hónappal október után — így kell írni, mert azóta semmi sem történt — amikor okosan dönteni kellene emberekről, sorsokról, magatartásról, akkor ez a pártszervezet ide-oda bil­leg, tével yeg. Két hónappal ezelőtt azt mondták: addig nem lesz rend és a pártszerve­zet sem erősödik, amíg Gön dör a titkár, összegyűltek eile ne a vádak, Fábián elvtársi személyesen is bentjárt Sely- lyén, hogy végre öntsenek tisz-i ta vizet a pohárba. Kijöttek, a(i taggyűlés elé tárták Göndör (> dolgait és várták a választ. Senki meg se mukkant. S ami­kor szavazni kellett, minden kéz maradása mellett emelke­dett fel. Másnap Fábián elv­társ mégis ismét Sellyére ment és megvétózta saját és a tag­gyűlés határozatát, A nárfszervetet » ta­.......... —- nács kö-J zö tt rövid ideje kutya-macska ( barálság-van. Pedig annak ide-) jén maguk is javasolták Nagy) elvtársat elnöknek és örültek, < amikor megválasztotta a falu.| Most viszont több oldalról is) tüzelnek ellene. Fábián elvtárs, f ez az idős, veterán harcos is) rossz útra vezeti a kezdődő el-) lentéteket. A minap a járási ) pártbizottságon panaszkodott. ( hogy Nagy elvtárs minden) t mm < áron el akarja űzni, nem tet­szik neki, hogy ő az italbolt vezetője. Igaz, nem igaz? So­kan úgy vélik, hogy az indok mögött pozícióharc és féltés rejtőzik. Fábián elvtárs, a ta­nácselnökben látja „ellenfelét”, Nagy elvtárs viszont az előb­biben. A pártszervezet tagjai, sajnos tehetetlenül szemlélik; mit is várjunk tőlük, amikor az említett két elviárs a há­romtagú pártvezetőség tagja. Amit ők akarnak, az tiszta és becsületes: legyen rend a párt- szervezetben 'és a dolgozzanak a falu ügyeiért. — Abban például igazat kell adnunk — mondja Redling István —, hogy tanácselnök nem igen számít ránk, párt­tagokra. Itt volt a tanácstagi választás. Azt sem mondták, hogy gyertek, segítsetek, pedig nem kellett volna kétszer hív­ni. Az egyébként kislétszámú pártszervezet tagjai elszigete­lődtek a vezetőségtől. A tag­gyűlésen nem tájékoztatják őket, mert ezt nem tartják fon­tosnak. Egyetlen kommunistá­nak sincs pártmegblzatása. Pe­dig nemrég olyanértelmű hatá­rozatot hoztak, hogy ezután törődnek a népfronttal, a KISZ-szel. A szép ígéretek, tervek — füstbe mentek. Az ú vágásba lendíteni a pártszerve­zetet. Igaz, hogy ezért először a zalátal elvtársak róhatnék meg önmagukat, mert hallga­tásuk, az ide-oda táncolás, az igazság takargatása gátként emelkedik a járási pártmun­kások előtt. Egyszerűen képte­lenek eligazodni, kibogozni a tényleges helyzetet, abból pe­dig valóban elég volt, hogy emberekről felületes ismeretek alapján döntsenek. Mégis, a járási pártbizottságnak kell kimondani az utolsó szót, most már végre tényleg tiszta vizet önteni a pohárba. Ne sajnálják az időt, küldjenek ki egy bi­zottságot és ha szükséges, egy hétig vizsgálják az ügyet, az­ok: a személyi torzsalkodás, Ez vonja el figyelmüket, ez ve­Stíí SSÄf.* SU ■' ™<m«P m«U,rtot, v<­tagvalasztaskor, közel száz Es feltétlenül változást százalékos eredményt értek ei kell terem-(* a Hazafias Népfront jelöltjei, teni a járási pártbizottságon is. (• A megválasztott új tanácsta- Már hónapok óta járnak Zalá-l* gok között akadnak olyanok, tára, gyakran ketten-hárman l * akiknek még új ez a funkció is, taggyűlést hívnak össze, be-11 csak most kezdenek ismerked- szélgetnek a falu lakóival és l1 ni választóikkal, azok problé- mégsem tudják helyes kerék-11 máival, a tanácstagok jogaival Az új városi tanácstagok tervei és kötelességeivel. Ezért a II. kerületi népfront elnöksége az új tanácstagokat a közel­jövőben meghívja majd el­nökségi ülésére, ahol elbeszél­get velük, a jól dolgozó régi tanácstagok pedig ismertetik előttük bevált munkamódsze­reiket. Vannak azonban olyan új tanácstagok is, akik már ter­veket szőnek, azon gondolkoz­nak: miként tölthetik be leg­méltóbban hivatásukat, milyen segítséget nyújthatnak kerüle­tük lakosságának és a tanács­nak is. öntevékenységre, saját kezdeményezésre törekszenek. Az alábbiakban néhány új tán pedig egyszer s minden-|* tanácstag ^terveiről, elgondolá- korra zárják le, okulva sok-sok tanulságból. (Bocz) J Kiemelkedő eredmények : as őszi forgalomban Szeptember első feléig ter­jedő időben ismételten csúcs­eredményeket értünk el or­szágos viszonylatban a rako­dások területén. Ami hajdanán nagy célki­tűzés volt, 15 ezer kocsi vicg- rakása — azt szeptember 10-én felülmúltuk, meri 15.940 kocsit raktunk, 11-én pedig 15.307 kocsit töltöttünk meg. Igazgatóságunk terüle­tén is hasonlóak az eredmé­nyek, mert szeptember 16-án 1842, 17-én 1995 kocsit rak­tunk. Ezek az eredmények arról is tanúskodnak, hogy a vas­utas dolgozók általában meg­teremtették az üzemekkel, vállalatokkal a szorosabb kapcsolatot, amely fontos biztosítéka az eredmények elérésének és az őszi forga­lom sikeres lebonyolításának. A szeptemberi második dekád összesített eredménye alapján a következő a „gön­gyölített" tervteljesítésünk: Elszállított árutonna 102.4, kocsikirakási 111.1, kocsi­kihasználási tervünk pedig 101.1 százalék. Kocsifordulo időnket a tervbeni két nap­pal szpmben 1.81 napra szo­rítottuk le. A jó eredmények eléré- ,i séért elismerés illeti a dol­gozókat. Az elismerés mel­lett arra szólítunk fel min­den vasutas dolgozót, hogy a vállalatok és a vasút kap­csolatainak további elmé­lyítésével, szervezzék a va­sárnapi be- és kirakásokat, amely még nem kielégítő. Ezzel további lehetőséget biz­tosíthatunk a vasút előtt álló hatalmas feladatok jó meg­oldására. VÁRNAI LÁSZLÓ sairól nyilatkozik: KISS ISTVÄNNB a városi nőtanács titkára — Mint várcei tanácstagnak legelső és legfontosabb tervem az, hogy személy szerint meg­ismerjem mindenegyes válasz­tómat. Ezért esténként elláto­gatok epy-egy választóm laká­sára, otthonába és ott elbeszél­getek velük. így közvetlenül kívánom megismerni problé­májukat, gondjaikat, javasla­taikat. Csakis így képviselhe­tem érdekeiket a tanácsnál Ha személyesen ismerjük egy­mást, akkor nem fordulhat elő az, — ami a múltban már többször előfordult, — hogy a választók csak gyéren jönnek el a tanácstagi fogadóórákra vagy a tanácstagi beszámolók­ra. «rwOK IMRÉIVÉ háztartásbeli — Ahhoz, hogy terveket ké­szítsek magamnak, előbb ala­posan körül kell néznem a kerületemben. Most csak ar­ról tudok nyilatkozni, amit eddig saját szememmel láttam. Például a Magaslati úttól föl­felé a kóbányáig vezető út igen rossz állapotban van. Pedig ez főútvonal, a felső részen kőbányai munkások laknak, akik a sötétben ki­törhetik lábukat a rossz utón. Ezért elsősorban a Magaslati út útburkolatának rendbeho­zatalát kívánom szorgalmazni a tanácsnál. — A másik prob­léma, amivel foglalkozni aka­rok: a Székely Bertalan úton, a Petőfi házban lévő iskola ügye. Tavaly még 4, idén már nyolc osztályos ez az új isko­la. Azt szeretném, ha rendbe­hoznák, pótolnák a bútorokat, kifestetnék, megszüntetnék kezdetleges jellegét. Ezenkívül szorgalmazni fogom a Székely Bertalan út járdájának a ki­javítását is. GOÓCZ BÉLA eredményeket elém!: Szeret­ném a III. kerületnek ezt a negyedét rendesebbnek, szebb­nek, kulturáltabbnak látni, porraianított utcákkal, egész­séges városnegyed kialakítá­sával. Tekintettel arra, hogy ez nehéz feladat és komoly költségkihatásai vannak, ezen a vonalon szeretném a taná­csot támogatni, hogy közös erőfeszítéseink eredményesek legyenek. PATOCS JÓZSEF pécsbányatciepi róm. kát. plébános — Pécs városának egyik legégetőbb problémája a lakás kérdés. Szeretnék segítséget nyújtani ahhoz, hogy a való­ban rászorulók- lakáshoz jus­sanak. Mint papi ember fon­tosnak tartom, hogy az em­berek lelkileg megnyugodja­nak, nyugodt légkörben élje­nek és dolgozzanak. És segí­teni kívánok a békemozgalom­nak, a békevédelemnek is. MATIEVICS GYULA megyei légétörzsparancsnok — Én műszaki építészmér­nök vagyok, ezért elsősorban a rohamosan fejlődő nyugati, új városrészt szeretném párt­fogásomba venni. A válasz­tóim segítségével itt szeretnék tetőfedő iparos — A kerületi lakosság érde­kében elsősorban a Jászai Mari, valamint a Hőgyes End­re utcák rendbehozását kívá­nom szorgalmazni, mert mind­két utca útburkolata igen el­hanyagolt állapotban van.- Ezen kívül az iparosság prob­lémáival is kívánok foglal­kozni. A tanácsnak pedig fő­leg műszaki segítséget szeret­nék nyújtani az építkezések­nél, a szemléknél, utcanyuá- soknál, kisajátításoknál. ; Gazdálkodni előrelátóan kell! I» (l A villányi Uj Alkotmány dálkodni. Lehet úgy is, hogy a f Termelőszövetkezetben az idén jövedelmet mind kiosztjuk, de negyvenkét forintot ér majd 1 egy munkaegység. Nem sok — mondhatnák sokan — akkor, amikor gyengébb termelőszö­vetkezeteknél is ötven, hatvan forintot adnak majd egy egy­ségért. Ha csak a két számot nézix, mi tagadás, igazuk van, de.. Lehet többféleképpen is gaz­lehet úgy is, mint ahogy az Uj Alkotmányban teszik, hogy a jövedelemnek csak egy ré­szét osztják ki, a többit be­ruházzák, gazdaságuk fejlesz­tésére fordítják. Mert lehetne az Uj Alkotmányban is na­gyobb a munkaegység értéke, ha nem gondolnának a ma mellett a holnapra, a holnap­utánna, a jövőre is. Az Uj Al­kotmány-beliek azt tartják: — Ha jövőre jobban aka­runk élni, "mint az idén, ah­hoz áldozatra van szükség. Régi, de ma is helytálló mondás ez, mert mióta világ a világ, olyan még nem volt, hogy áldozat nélkül jó és tar­tós, egyre nagyobb eredményt lehetett volna elérni. így gon­dolkodtak az ÜJ Alkotmány tagjai akkor is, amikor 1957. I januárjában megszavaztak a 23 400 forintot, amelyen szőlő­karót vásároltak az új telepí­téshez. Februárban zetort vásárol­tak 40 600 forintért — kezdi Egy kedves, hangulatos „kisvendéglő“ Zegzugos kis utcák, benne Valahogy így. Ez lenne az ételszagú kisvendéglők. Tisz- igazi kisvendéglő, amely esős ta, meghitt szobák, mindig hó- őszi estéken melegével, étel- fehér térítők, nagy krigü sö- szagával, kiszűrődő andalító rok és finom, igazi hársleve- magyarnótával becsalogatja a lű és a cigány.;: és a friss vendéget az utcáról. És nem rántották, halászlé, gulyás és nagypörkölt... a sarokasztal­nál piruló lány szövődő sze­relme , i | kiírni a cégtáblára azt, hogy „A Pécsi Vendéglátói pari Vál­lalat XXIV. üzeme”. Mert ez vétek, ezt nem szabad. Nálunk a kiskocsmáknak és vendég­lőknek tradíciójuk van. El kell keresztelni valami másnak, — mondjuk „Muskotályának, „Mecseki”-nek, „Csalogató“- nak, vagy akár „Szürke sza- már“-nak is, mindegy, csak legyen olyan nevük, amelyet mindenki megjegyez magá­nak, hogy tudja: tulajdonkép­pen hol is járt az este? Nem vicc ez kérem, mert szerintem a cégtáblánál kezdődik a ven­déglátás. Mégiscsak vonzóbb, ha azt olvasom a táblán: „Aranykacsa”, mint hogy a Vendéglátóiparivállaiatmdttu-' doménhányadiküzeme 1 Azután, amikor belépünk a kiskocsmába, a vendég igénye találkozzék a llátottakkal..; Igen, igen! Igény-t írtam, mert éppen itt sántít a dolog a mi kocsmáinkban. Nem hin­ném, hogy a világon vannak még olyan kedves kisvendég­lők, kocsmák, mint Bajoror­szágban, vagy Ausztria déli falvaiban és kisvárosaiban. — Még a legkisebb, legsárosabb falucskákban is elámultam a csodálkozástól, amikor belép­tem egy „gasthaus“-ba. Csillo­gó pácolt fa-burkolatú falak, kicsiny kis boxok, zongora, ra­gyogóan tiszta és tükrökkel ellátott söntéspult, feketeru­hás, fehér bóbitás csaposiá- nyok, fényes padló vagy par­kett és mit tudom én még mi nem? Ide ha belépett az osz­trák paraszt estefelé, miután állatait megetette, akkor a fo­lyosón, vagy az ajtóban lerúg­ta a sártól védő fapapucsát és filc-papucsban lépett be a kocsmába, mint egy szentély­be ..: Hát mi nem megyünk pa­pucsban a kocsmáiba vagy vendéglőkbe, jól ia néznénk ki, de azért az igényeink meg­nőttek, ami a szép és tiszta környezetet illeti. Mert a ven­déglátóipari vállalat azt mond­ja, hogy szocialista vál­lalat, tehát nemcsak arról van szó, hogy a vendéget szórakoz­tassa, hanem arról is, hogy nevelje! De hogyan? Az már csak így van és így is volt, mióta világ a világ, hogy a környezet is befolyásol ja egy ember magatartását, hangula­tát, gondolkozását, viselkedé­sét. Bizonyítja ezt az is, hogy például a Nádorban, vagy a Sopiana sörözőben egyre ke­vesebben borítgatják az aszta­lokat, nem tördelik az üvege­ket, nem ordítják túl a zene­kart, hem öntözik ki a bort az asztalra és tisztességesen felT öltözve szórakoznak. De egy kocsmában? Például a „Csillag” kocsma (de sorolhatnánk még akár ti­zet is!) a Doktor Sándor utcá­ban egyike a legridegebb kocs­máknak. Sötét, füstös, olajos- padlójú, kopott bútorzattal be­rendezett helyiség (vezetője ne sértődjék meg, de így van), amelyben aztán hiába is ke­resném a szocialista vendég­látás jellegét. Mert nincs. Nem is lehet egy ilyen helyiségben. Most a vendégek 25 százalé­kot fizetnek a fogyasztás után. Rendben van, rendelet Írja elő, azért a magunk fröccsét még megisszuk s reményke­dünk, hogy egyszer majd meg­szüntetik ezt a rendeletet, ha kihevertük az őszi vihar okoz­ta gazdasági krízist. De azért a 25 száza'ékért valamit kapni is szeretne a vendég. Tudom, hogy ezek a kívánalmak túl­nőnék a Vendéglátóipari Vál­lalat hatáskörét, mert ide pénz kellene, ami már a miniszté­riumon múlik. De egyszer e! kell kezdeni. S jól járna a vendéglátóipari vállalat, jól járna a vendég is. A Flórián téri halásztanya alig egy esztendővel ezelőtt majdhogy nem kártyabarlang volt. Százasok lapultak a te­rítő alatt, verekedéssel fűsze­rezett duhajkodásoktól volt hangos a környék. Ebből a kocsmából aztán vendéglőt csináltak. Igazi kisvendéglőt (a söntés berendezését ugyan ki­cserélhetnék). Naponta hat— nyolc féle melegétel várja a vendégeket, minden hét csü­törtökjén töltöttkáposzta (ami; . igazán megehet mindenki!) és { ■ a bora is jó. A kártyaspüerek lassan-lassan eltünedeztek, — úgyszintén az éjszakák köz­ismert fröccs-lovagjai is. Ma meg lehet nézni kikből, mifé­le emberekből tevődik össze a vendégsereg: sofőrök, profesz- szorok, bányászok, tanárok, rendőrök és bőrgyáriak, hiva­a felsorolást a termelőszövet­kezet könyvelője, majd így folytatja. — Márciusban meg­vettük a zetorhoz a pótkocsit 31 ezerért, augusztusban meg egy traktorekét, ötszáz kilós méirleget hatezer forintért. Átalakítottuk a lóistállót, mely 15 ezer forintjába és kétszáz munkaegységébe került a ter­melőszövetkezetnek. Egy új kutat is építettünk 4 500-ért. Rendbehoztuk a termelősizö- vetkezet udvarát, köves utat építettünk. Ez hatezer forin­tot emésztett fel, míg a tehén­istállóhoz a villany beszerelé­se — hogy üzemeltetni tudjuk a szecskavágót, — négy és fél­ezer forintba került. De vet­tünk hat üzemanyagos hordót is. Ez, bár nem került sokba, de azért csak a közös kasszá- ment ki ez az ezerkét­száz forint is, csakúgy, mint az a 24 ezer, amit hozzácsap­junk a bankhitelhez és így 110 ezer forint értékű szarvas-/ marhát, sertést vásároltunk. Most meg 200 anyából álló juh törzset várunk — fejezi bo a felsorolást a könyvelő. — Igaz, hogy ezt nem pénzért talnokok és katonák :. -. stb. (> kapjuk, de a trágyára nagy ötvenezer forintot fordított a szükség van és a gyapjú is kocsma átrenoválásara a vál- <| emei; rnajd jövőre a tagok jö- lalat és — száz százalékkal védelmét Hát ««tanak * villá­jol? A valialat is, a vendegis.1 nyj Ármányban négy- Minél több kisvendéglőt ésjvenkét forintot munkaegysé- azok a kisvendéglők vagy .igenként, míg másutt, náluknál kocsmák legyenek végre szé- gyengébb termelőszövetkeze- pen, tisztán, ízlésesén bérén- ., tekben ötven, meg hatvan ío- dezye, hogy vegre azokat is.irintot adnak minden munka­*?**?“*, I»egységre. A villányiak cselek- akik eddig csak a füstös, bu-,i , , , . züs, sötét kocsmák söntéspult- (iszení* helyesen, mert ahhoz, iáinál darvadoztak el féléjsza- hogy jövőre valóban több le- kákon át: ('gyen a jövedelem, áldozatra Rab Ferenc van Ezükségj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom