Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-06 / 183. szám

►I 1957 AUGUSZTUS 6 NAPLÓ HÍREK Takarékszövetkezet Bólyban A bólyi földművesszövetke­zet igazgatósága augusztus 2- án megtárgyalta a takarék- szövetkezet megalakításának lehetőségeit. Az igazgatóság úgy határozott, hogy szorgal­mazza majd a takarékszövet­kezet szervezését. A tervek szerint augusztus 20-án tart­ják meg a takarékszövetkezet alakuló közgyűlését. Automatikus zsáktöltő A Mezőgazdasági Eszközö­ket Értékesítő Szövetkezeti Vállalat (MEZÖSZÖV) augusz­tus 6-án, kedden reggel 9 óra­kor bemutatja a Jamkó-féle zsáktöltő szerkezetet a Ter­ményforgalmi Vállalat, Baj­csy Zsilinszky úti raktárában (Weil-féle raktár). Ezzel a konstrukcióval a gabona fel­mérési munkáinál egy mun­kaerőt lehet megtakarítani mert a zsákot nem kell tar­tani. A MEZÖSZÖV .kéri a terményfelvásárlássaü foglal­kozókat, hogy ezt a 880 forin­tos gépet a bemutató alkalmá­val tekintsék meg. Sző’őtermelő szakcsoport Mohácson Mohácson a földművesszö­vetkezet keretében szőlőterme­lő szakcsoportot alakítottak. A tágság három tagú küldöttsé­get menesztett Villányba, hogy az ottani szőlőtermelő szakcso­port munkáját tanulmányozza ■ Elhatározták, hogy villányi tapasztalataikat Mohácson hasznosítják majd. A. Sütőipari Vállalat válasza: Jobb lesz a kenyér * A „Legyen jobb a kenyér" című, a Du- 2 nántúli Napló augusztus 2-i számában meg- f jelent cikk után a városi tanács ipari osz- f tályán megbeszélésre ültek össze az illeté- \ kesek. Ezen a megbeszélésen, vállalatunk 1 megjelent képviselői írásbeli vegyvizsgá- J lati bizonylatok alapján megcáfolták a kis- ? sé elhamarkodott malomipari nyilatkozatot 2 és bebizonyították, hogy a leszállított lisz- 2 tek 99 százaléka slkér-szegény volt! Bár a 2 lisztek színe javult, ez még nem elegendő a 2 jó kenyér előállításához, mert az ízletes és 5 kifogástalan minőségű kenyér elsőrendű fel- 2 tétele a jó sikértartalmú liszt. A pécsi sütőipar helyzetét nehezíti az a körülmény is, hogy a beérkező lisztek mi­nőségéről (főleg a helyi malmokból érkező lisztek esetében) a malomipar nem küld tá­jékoztatást és így a minőség ellenőrzése is a Sütőipari Vállalat feladatkörébe tartozik. Ez pedig a jelenlegi helyzetben, szinte meg­oldhatatlan. Szerintünk a malomipar fel­adata lenne, hogy tájékoztasson bennünket a liszt minőségéről, a feldolgozásnál való miheztartás végett. Tájékoztatásképpen em­lítjük a következő esetet. Az 1957 július 1-i lisztszállítmány csírázott gabona őrleménye volt, nagyon gyenge sikértartalommal. Az ilyen gyengeminőségű lisztekkel fokozottabb elővigyázatossággal kell eljárnunk és csak igen nagy körültekintéssel, más lisztek ke­verésével lehet feldolgozni. Ha a malomipar minden szállítmány minőségét előre jelezné, nagymértékben könnyítené a közös cél eléré­sét, a jóminőségű kenyér sütését. Szükség lenne arra is, hogy a malomipar egy őrleten belül, azonos minőségű lisztet szállítson a sütőiparnak és ne változtassa ál­landóan a lisztek minőségét. A cikkben említés történik arról, hogy próbavásárlásokat végeztek különböző he­lyeken, s ez alkalommal különböző minő­ségű kenyereket kaptak. A minőség külön­bözőségét elismerjük. Ez részben abból adó­dik, hogy üzemeink különböző minőségű lisztekkel kénytelenek dolgozni. Ennélfogva ott, ahol barnább és sikérszegényebb a liszt természetesen gyengébb is a minőség, míg másutt jobb a kenyér, az előnyösebb hely­zetből kifolyólag. Persze, azért nem minden múlik a llsz ten, mint ahogy azt fentebb is elismertük Való igaz az is, hogy egyes üzemeinkben — például a hármasban és a kettesben, kissé felületesen dolgoznak, nem tartják be min den esetben a technológiai utasításokat. E.ó- fordul például, hogy csak egyszer mossák meg a kenyeret, holott a norma is három­szori mosást ír elő. Vagy: nem tisztítják k' megfelelően kenyérbevetés előtt a kemencét stb. Most a legszigorúbb ellenőrzést vezet­tük be, elsősorban az említett két üzemben A vállalat műszaki vezetője, vasárnap éj­félig tartózkodott a hármas üzem dolgozó' között. Ellenőrzése során sok apróbb, a ke­nyér minőségét nagyon befo’yásoló — h5bá* talált, amelyeket sürgősen meg kell szüntet nünk! Elsősorban arra törekszünk, hogy te­lepvezetőink legyenek üzemük gazdái, tart sanak szigorú fegyc’met, követe1; ék meg r lelkiismeretes munkát! Ennek érdekéb" még az áthelyezésektől, e'bocsátásoktól sen riadunk vissza. Vállalatunk vezetősége a cikkben foglal takat gondosan tanulmányozta és levon* a szükséges következtetéseket. A fogyaszt'; közönség kívánságának mindenképpen ele get kell tennünk, de ezt csak közös erőve'' a malomiparral szorosan összefogva tudju1 elérni. Műszaki vezetésünk állandóan ellen őrzi az üzemek munkáját. .ROMÁNC FERENC igazgató Kicserélik a síneket a Rákóczi úton $ Már régen kikopott és ki­cserélésre várt a Rákóczi-úti villamos sínpár egy szakasza. Hétfőn este hét órakor pá­lyamunkások érkeztek erre a részre és munkához láttak. Az a feladatuk, hogy a kopás ál­tal veszélyessé vált területen újra cseréljék ki a régi síne­ket, és tizenhét órai munka után ismét indítsák meg a fő- i Idén kevesebb a szálastakar- pályaudvar felé a villamos- fmány, mint az elmúlt eszten- kocsí forgalmat. időben. Az első kaszálás bő A munkát ma, hatodikén i termést hozott, a második délben fejezik be. Eddig az i azonban úgyszólván csak rö- időpontig autóbuszok szállít- évid, száraz cérnaszólszerű fű­jük az említett útvonalon az bosszantotta a £jazdalkodó~ utasokat. 0 kát. Érthető, hisz akkor volt a Lesz-e elegendő lakármány a télre? Halálos közlekedési baleset a Bartók Béla utcában Halálos-kimenetelű szeren­csétlenség történt hétfőn dél­után két órakor Pécsett, a Bartók Béla utca felső ré­szén. Kiss Sándor 21 éves, hoboli lakos, a Pécsi Köztisz­tasági és Útkarbantartó Vál­lalat vontatóvezetője a mere­dek Bartók Béla utcán át tartott a városba. Harminc mázsa kavics volt a vontatón és a két rakodómunkás: Ma- tuca Gyula és Pisch Gyula. A traktor a teherrakomány- nyal 30—35 kilométeres se­bességgel gördült lefelé. A vontató bal első kereke neki­ütközött az úttesten levő csa­tornatetőnek és ennek követ­keztében feldobta a traktor elejét és magát a vontatóve­zetőt is, aki elveszítette ural­mát a gép felett. A traktor átsiklott a baloldali vízfolyó- ba, majd az ott lévő salakon keresztül haladt tovább. Kiss Sándornak nem sikerült visz- szatennie a sebességváltót a legkisebb fokozatú sebesség­be. Most már teljes súllyal nytxmta a vontató a traktort ke­resztbe az úttesten, amíg el nem érte a partot. Itt a von­tató kereke már a parton ha­ladt, amikor megbillent a legnagyobb szárazság, amikor legjobban kellett vo'na,az eső. Nagy veszteség adódott eb­ből, mert a második kaszálás aránylag jó termést hozott vol­na. így mondhatnánk: egy ka­szálás teljesen kimaradt ebben az esztendőben. Aggasztó, hogy ennek elle­nére még most sem gondos- 1 kodnak a gazdák az állatok té- takarmányáról.' Sok he­lyütt még mindig petrencék- ' iaen ázik az értékes takarmány * a réteken. A termelőszövetke 'zetek pedig két-három száza­lékát silózták be annak a 'mennyiségnek, amelyet a gaz- ' dasági év elején beterveztek. 1 Más szóval az a helyzet, hogy ' most még bőven van takar- [mány és kevesen gondolnak [arra, mit etetnek majd a tél végén. I Mulasztás az is, hogy a köz­> ségek vajmi keveset törődnek a kaszálók gondozásával, gyomtalanításával, talajerő (pótlásával. Pedig ha a megye I területén csak két mázsával [ emelnék egy hold kaszáló ho­> zamát, ezzel a többlettel kö- (zel 13.000 szarvasmarha évi i takarmányszükségletét biztosí- ? tanánk. Nagy a szegénység az utóbb! napokban a rém­hírterjesztők konyháján. Legalábbis erre enged kö­vetkeztetni néhány újabb készítményük. Letűnt volna az időszak, amikor egy öt­letből tíz rémhírre Is futotta, méghozzá olyanokra, amit — ha ideig-óráig is —, magá­hoz vett az átlagemberek jelentős része? Fogytán a készlet, mert ml másra le­het gondolni, amikor ilye­neket hallani: „Nagy tüntetés volt Prá­gában a Szovjetunió ellen, amikor Hruscsovék ott jár­tak". Ez bizony csaknem teljesen Igaz, csupán egy szót változtattak a konyhán. Az eredetileg szereplő mel­lett szót, felcserélték az „ellen"-nel. Hát ez óriási! Tovább. „A párt megvál­toztatta véleményét az ok­tóberi események értékelé­séről az országos pártérte- kczleten. Kiderült, hogy nem ellen forradalom volt, ha­nem nemzeti felkelés". Mi? Ez nem igaz? Na ugye. Mégtovább. „Már Tolnay Klárit is letartóztatták, már ő Is ellenforradalmár, pedl^... pedig kitüntetése­ket Is kapott". Ez sem igaz? Számit Is valamit. Elvégre nem mindenki olvassa a Népszabadságot, meg a Film- Színház-Muzsika című la­pot, hogy megtudja a hír ellenkezőjét. Ilyenekkel lehet találkoz­ni, mint legújabb „szenzá­ciókkal". Mindegy. Elvégre nem szégyen a szegénység, csak kellemetlen. traktor és Kiss Sándor lezu hant. Ebben a pillanatban maga a traktor a partnak bo­rult. A vontatóvezető súlyos sé­rülésébe a helyszínen né­hány percen belül meghalt Szerencsére a két rakodómun­kásnak nem történt baja. A szerencsétlenség a 44. számú ház előtt zajlott le. A vontatóvezetőt hétfőn p kora délelőtti órában az Ágos­ton templom környékén már figyelmeztette egy rendőr a gyorshajtásért és elkérte tőlr az 1-es számú ellenőrzőlapját A figyelmeztetés és a jó szó nem használt s Kiss Sándor délután sajnos az életével fi­zetett; Másodvzóá a város peremén.,. Élesen csöngött a szerkesztőség telefon­ja. — Itt Kasza Lajos beszél, a Pécsi Élel­miszerkiskereskedel­mi Vállalat 7-es szá­mú üzletének vezető­je. Kertváros lakos­sága nevében nagyon szépen köszönöm a „Dunántúli Napló“- nak, hogy július 4-i cikke nyomán a bolt előtti úttestet porta­ll tanították. És öröm- 2mel közlöm azt is, ,hogy Kertvárosban |itnár van víz. (I Befejezzük a be­szélgetést és elindu- # lók ismét bolyonga- ini a város peremén..; (l Beszélgetek az embe­rekkel és azt látom, (ihogy még mindig' 11 vannak megoldat! an 11 kertvárosi ■ problé- 5 mák. A legnagyobb (I probléma, hogy en- únek a gyors ütemben fejlődő városrésznek, . i még most sincs pos­tahivatala. 2 Pedig a pécsi pos- 2 taigazgatóság már 2 július 17-én elké- « szítette a 7-es számú fűszerüzlet raktárá­nak postahelyiséggé történő átalakítási vázrajzát és költség- vetését. Ezt a Pécsi Élelmiszerkiskeres­kedelmi Vállalat el­fogadta és azzal a kéréssel fordult a városi tanácshoz, hogy az általa vállalt 20 000 forint hitelösz- szeget biztosítsa, an­nál is inkább, mert a 14 000 forint többlet­összeget a posta fe­dezi. Július 30-án a vállalat arról ér­tesítette a postaigaz. gatóságot, hogy a vá­rosi tanács tervosz­tálya, illetve keres­kedelmi és ipari osz­tálya nem akarja a 20 000 forintot meg­adni, pedig az üzlet­nek szüksége lenne nagyobb raktárhelyi­ségre, több árut tud­na tárolni a kertvá­rosi dolgozóknak és végre megoldódna a kertvárosi posta problémája is. — „Amint a 20 000 fo­rintot a tanács bizto­sítja — mondja dr. Komondy Andor pos­taigazgató, — az épí­tést és átalakítást megkezdjük s a le­hető legrövidebb időn belül be is fejezzük“. Most már nem a postán, hanem a vá­rosi tanácson múlik, hogy lesz-e és mikor lesz postahivatala Kertvárosnak. És még sok min­den múlik a taná­cson. Többek között az is, hogy portala- nítsa a Táncsics Mi­hály utcát. „Az utca mindenegyes házá­ban gyerek van — írja levelében Kuckó Vendelné és Marton- né — egészségüket veszélyezteti az, hogy a szennylefolyók nem működnek. Az utcán térdig érő a por, e miatt sem nappal, sem éjjel szellőztet­ni nem lehet. A jár­dán életveszélyes a közlekedés, főleg a gyermekeknek, mert ott kerékpárosok köz­lekednek.” Bizony jó lenne, ha égy-egy rendőrjárör időnként végigsétálna a Tán­csics Mihály utcán. És mi lenne, ha a Pécsi Köztisztasági és Útfenntartó Válla­lat portalanítana; ha a Pécsi Vendéglátó Vállalat cukrászdát létesítene; ha a MO- KÉP mozit építene; ha társadalmi mun­kában kultúrotthont létesítenének; ha a városi tanács egész­ségügyi osztálya nagy orvosi rendelőről gondoskodna; ha a postaigazgatóság több nyilvános telefonállo­mást állítana fel; ha a Közlekedési Vál­lalat megnagyobbíta­ná a fedett váróter­met és piaci napo­kon sűrűbb autóbusz járatot inditana; ha a városi tanács a Megyei Kórház sar­káról más helyre telepítené a cigányo­kat, ha a Sátortábor évszázados geszte­nyefái alá padokat helyeznének és ezt a gyönyörű árnyas te­rületet parkíroznák? Kertváros lakóinak lenne szórakozási le­hetőségük és megelé- gedettebbek len nének. Pusztai József Az értelmiségről és kulturális politikánkról címmel a Népszabadság vasárnapi számában Kállai Gyula elvtárs írása jelent meg. Ügy vélem, hogy mindazok, akik kulturális életünk egyik vagy másik területén dolgoz­nak, örömmel olvasták a cikket. Azért örömmel, mert világosan és félreérthetetlenül választ adott jónéhány kérdésre. Nem kétséges, hogy az ellenforradalom kultúréletünl. területén is rést ütött. Ha sorra vennénk akár az iro­dalom, akár a képzőművészet, vagy bármely má.s kuitár­területet, mindenütt megtaláljuk az ellenforradalomnak „köszönhető” káros következményeket. Sokan mondják, hogy a gazdasági konszolidáció után miért nem értünk már el hasonló, konszolidációt kulturá­lis téren? S türelmetlenkednek, sürgetik a gyorsabb előre­haladást. S igazuk van! Ezen a területen tartja még ma gát leginkább a polgári, dekadens nézet, a sovinizmus, a revizionlzmus. De amikor a hibák gyorsabb kijav’ta- sáért tevékenykedünk és szólunk, nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy a túlzott türelmetlenség nem használ, hanem árt kultúrpolitikánknak. A Magyar Dolgozók Pártja alapjaiban helyesen irá nyitotta kultúrpolitikánkat. A magyar nép történelme ben most először mondhatjuk el, hogy huzamosabb id': át sokat tettünk népünk fejlődése, művelődése érdek ben. Sok példát lehetne találni ennek bizonyítására, Je­teteket lehetne írni róla. De most nem az a célunk. hor dicshimnuszokat zengjünk elért eredményeinkről, azo ról, amelyek a napnál is világosabbak, amelyeket iind józanul gondolkodó embernek el kell ismernie Célún most az: megtalálni azt az utat. ahol mindenféle ellet séges áramlatot visszaverve szabadabb teret engedi” azok számára, akik becsülettel kívánják szolgálni a n •; ügyét. Csak egyet lehet érteni Kállai Gyula elvtárs cikké nek azon állításával, hogy „A Magyar Dolgozók Pár’ vezetősége, túlbecsülve a szocializmus egyéb területeii elért eredményeket, a kultúra, az irodalom és művészi területén is hasonló gyors sikereket akart elérni. Ezért nagyfokú türelmetlenséget tanúsított a még nem szocia lista-realista tartalmú művekkel szemben.’’ Ezek a hibá valóban megtalálhatók voltak, s akarva-akaratlanul :i ellenforradalom után is hajlamosak voltunk arra, hoc kulturális életünkben türelmetlenkedjünk, nem számok - a reális lehetőségekkel, gyorsabb ütemű előrehalad’-, diktáljunk. Félreértés ne essen: nem arról van szó, hop hagyjuk művészeinket a „nyugodt tespedésben” min■. addig, míg maguktól meg nem találják fejlődésük helye irányát. Nem, erről szó sincsen. Mi a párt és állami irá nyitásból a jövőben sem engedünk egy jottányit ser,. arra törekszünk, hogy az irodalom és művészet segíts• népünk boldogulásáért vívott mindennapi munkáját, szói gólja a szocialista építés érdekeit. S ha ez a célunk, ak kor az is világos, hogy a legnagyobb segítséget és legt obi támogatást a szocialista-realista művészeknek és müvek nek nyújtjuk és leleplezzük és elítéljük a fejlődést gátló és .azzal szemben álló műveket. Ennek a célnak elérésére azonban nem türelmetlenségre, hanem nagyfokú türelme: ségre van szükségünk. A Magyar Szocialista Munkáspárt nem akar és nem is fog abba a hibába esni, amelybe az MDP ezen a terű létén esett. Nem lehet a kulturális életet a gazdasági élet­tel úgy összehasonlítani, hogy például: lám ez a gyár már leszorította az önköltségét a tervezett alá — tehát jól dol­gozott — s íme az irodalom, még mindig nem produkált elég, a mai élettel foglalkozó szocialista-realista művet, tehát alapjában baj van az írókkal. Persze, az egyálta­lán nem örvendetes, hogy művészeink még nem ocsúd­tak^ fel, hogy többségük még nem jelentkezett helyesen állástfoglaló művel. De káros és hibás az a nézet is. amely ezért vészharangot kongat kulturális életünk felett. Mi tehát a tennivaló annak érdekében, hogy követ­kezetesen kitartva a párt és az állam irányító szerepé­nek igenlése mellett, íróinkat, művészeinket — a türel­metlenség hibáját elkerülve — hozzásegítsük helyes állás- foglalásuk mielőbbi kialakításához? Kállai elvtárs ezt a feladatot így jelöli meg: „Az új irányítási módszer alap­jául elsősorban a művészek eszmei-politikai nevelését müveik marxista bírálatát, a művészi alkotómunka saját­ságainak messzemenő figyelembevételét tekintjük”. S ez a helyes út. Művészeink munkáját nem a ledorongolás hanem a segítségnyújtás szellemében bírálni. S ne ve­gyük el egyetlen olyan művésznek sem kedvét az alko­tástól, aki még nem értette meg teljesen a szocialista realizmus célkitűzéseit, de velünk együttműködni kíván. A múltban bizony nem egy esetben — éppen türelmetlen­ségünkből fakadóan — nem segítettük, hanem sanda szemmel néztünk az ilyen művészekre, s ezzel azt értük el, hogy elzártuk fejlődésüket, illetve fejlődésük reakciós irányba kanyarodott. Kulturális életünkben az eddigieknél gyorsabb előre­haladást tehát nem a türelmetlenség, hanem a segítség- nyújtás talaján állva tudunk elérni. A párt, az állam minden tőle telhető segítséget megad kultúrmunkásaink- nak tevékenységükhöz. Ez azonban csak az egyik oldala a dolognak, s mint mondatni szokás — „a vásár kettőn áll”. Művészeinknek is számot kell vetniök önmagukkal, el kell határozniok hovatartozásukat, állást kell foglal- níok, s állásfoglalásukat müvekben, alkotásokban kell kifejezésre juttatniuk. Természetes, hogy ez nem megy máról holnapra. Elmélyült alkotáshoz idő kell. Kinek több, kinek kevesebb idő szükséges önmaga megvizsgá­lásához, állásfoglalásának eldöntéséhez. Miben kell egyet­érteni? Kállai Gyula elvtárs így határozza meg: „Kultú­ránk tartalmát tekintve mi továbbra is azt a célt tűzzük magunk elé, hogy az szocialista legyen, nevelje a doloo zókat a proletárinterhiacionalizmus magasztos eszméinek szellemében, összhangban kultúránk haladó hagyományai­val, segítse a népben elmélyíteni a szocialista haza iránti szeretetet és tanítsa gyűlölni azokat, akik a nemzeti ér­zést, a hazafiság fogalmát sötét céljaik érdekében nacio­nalista uszításra használják fel a kultúrában és egyebütt’ Bizonyos, hogy hazáját szerető ember ezekkel a célokkal egyetért. S ha egyetért, akkor tudásának megfelelő mér­tékben lásson hozzá inkább még ma, mint holnap az al­kotáshoz. GARAY FERENC Megnyílt a ««Rigó Jancsi" A Pécsi Vendéglátó Válla­lat az Alkotmány utcai „Bás­tya" vendéglő helyiségét 35 000 forintos beruházási költséggel átalakíttatta, kifes­tette és itt megnyitotta 34-es számú cukrászdáját és esz­presszóját: a „Rigó Jancsi”-t. A vállalat cukrászüzemei kö­zül csak itt készülnek a fi­nom, tejszinhabos sütemények: Rigó Jancsi, sarokház, indiá- ner, csoki fánk, extra süte­mények: bohém-szelet, legye­ző torta, francia krémes. al­bán torta. A „Rigó Jancsi” hétfő kivételével minden nap reggel fél 8 órától este 10-ig tart nyitva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom