Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-06 / 183. szám

2 N A Pt C 1957 AUGUSZTUS § Hol tart megyénk ipara ? Az országos pártértekez­let előtt is vitatkoztunk róla, de cs>ak most ismerjük fel iga­zán, mennyi kárt okoz a mun­káshatalom megerősödésének a kommunista éberség értelme­zése körüli zavar. A minden­napos életben ez gyakran két ellentétes állásfoglalásban jut kifejezésre. Az egyik: számos esetben becsületes munkást, parasztembereket sorolnak az ellenforradalmárok közé. A másik: már nincs ellenforra­dalmár, mert „minden csoda három napig tart” ... Azokra mérik a csapásokat, akik ezt nem érdemlik meg, a tényle­ges ellenség pedig a markába nevet és tovább tevékenyke­dik. Mi ennek az oka? Az ellenforradalom október végén, november elején és még utána is nyíltan lépett fel. Megszervezték a különböző „nemzeti bizottságokat”, veze­tőik csendőrök, kulákok és deklasszált elemek közül ke­rültek ki. Feldúlták és kira­bolták a párthelyiségeket, le­verték a vörös csillagokat, a népköztársaság címerét, el­égették a vörös zászlót. Mág­lyára dobálták az emberiség halhatatlan tanítóinak, Marx, Engels, Lenin művelt, a- szocia­lizmus, a Szovjetunió ellen uszítottak, fegyveres harcot szerveztek az államrend meg­döntésére. A dinyeberki ter­melőszövetkezetben megjelent a régi földbirtokos és vissza­követelte vagyonát. A hangza­tos követelések, ä szépen csen­gő frázisok sok embert meg­tévesztettek, de a vezetők, a szervezők láthatóan elkülönül­tek tőlük. A legutolsó pilla­natig újabb és újabb támadást intéztek a munkáshatalom el­len. Józan, körültekintő mér­legeléssel nem volt nehéz fel­ismerni céljaikat, eszméiket. Ma az ellenforradalom kép­viselői visszahúzódtak. Nem önként, nem a maguk jószán­tából. A megerősödött prole­tárhatalom ökle rájuk csapott. A párt őszintén és nyíltan megmondta, hogy mi történt októberben, és ahogy a töme­gek megértették az események jellegét, úgy veszítette el tala­ját az ellenség. Sem erkölcsi alapjuk, sem bátorságuk mncs, hogy nyíltan hangoztassák né­zeteiket. Ebből nem lehet és nem szabad olyan következte­tésre jutni, hogy már nincse­nek olyan elemek, akik alka-j lomadtán ismét fegyverrel tá-j madnának a szocializmusra,: vagy eszméiket terjesztenék. j Nemrég a rádió Rideg Sándor: novellájából írt rádiójátékot: közvetítette. Eredeti hangle- i mezről pergették vissza azt aj közleményt, amely bejelentet-: te, hogy „ellenforradalmi ban-i diták támadták meg a kor-j mányépületeket” stb. Szilvás: községben egy-két ember azt; hitte: ismét eljött az ő világuk j Aliig néhány hét van csak a mezőgazdasági felügyelők há­ta mögött, de már megmutat­kozik, hogyan bontogatja szár­nyait ez az új intézmény. Nagy dolgokat még nem tet­tek — nem is tehettek, hisz a mezőgazdaságban néhány hét jóformán még néhány napnak sem számít, — de, ha csak annyit Is elértek, mint Har­matos Benedek, ajji Kiskassá- ról kerékpárral járja esőben, szélben a körzetét: Beremen- det, Kásádot, Magyarbólyt, Illocskát, Lapáncsát és nem hiába, mert a körzetben hatá­rozott javulás tapasztalható az apaállatok gondozásában, ta­karmányozásában — munká­juk már akkor sem volt hiába­való. Ezt minden körzeti me­zőgazdasági felügyelőről el lehet mondani. Aki ismeri a mezőgazdaság bonyolultságát, az azt tartja: figyelemreméltó eredmény ez is egy hónap alatt. De tettek ennél többet is. Kovács János, a harkányi körzet mezőgazdasági felügye­lője. Egyik legnagyobb gond­ja az volt: hogyan művelhetik meg a felbomlott ■ harkányi termelőszövetkezet öt hold szőlőjét, amely tanácsi keze­lésben van. Sikerült megolda­ni a feladatot. Szépen meg- tnunkált és jó termést ígér a szőlő. A mohácsi járásban is ha­sonló.a helyzet. Itt az apaállat­gondozás megjavításán túl a földrendezésben is kitűntek a ’mezőgazdasági felügyelők. A és már kezdték toborozni hí­veiket, sőt falugyűlést hirdet­tek meg. Ne ringassuk ma­gunkat illúziókban, ne biza­kodjunk el; az ellenség itt van, vert, megtépázott hada Blat­tomban áskálódik, szervezke­dik. Igaz, — s ezt kell látni — másként igyekszik ártani ma, mint októberben. A cél ugyan­az, csupán a taktika változott. Senki sem bolond kiállni a falu főterére és szidni a pár­tot, a kormányt, a semleges­ségről, az ENSZ-csapatok be­hívásáról papolni, mert törvé­nyes úton ellátnák a baját. Ezért a háttérben meghúzód­nak és becsületes, köztisztelet­ben álló emberek útján propa­gálják nézeteiket. A módsze­rek is változatosak, nézzünk csak belőlük néhányat. Az utóbbi időben meg­szaporodtak az olyan, külföldről érkező levelek, amelyek, eny­hén szólva, a „beszervezést” hivatottak szolgálni. Magam is olvastam egy bécsi levelet, disszidált rokonfiú tollából. A benne írtak kísértetiesen em­lékeztetnek az októberi napok­ra, amikor hasonlóképpen rá­galmazták a pártot, a Szovjet­uniót. Nincs ebben semmi kü­lönös, mi mást írhatottt volna — Bécsből. Érdekessége az volt: az illető parasztembert felkérte arra, hogy „ezeket az eszméket mondja el barátai­nak, mert addig nem lesz sza­bad az ország, amíg kommu­nisták uralkodnak”... A cím­zett — a bécsiek bosszúságára — fittyet hányt a rágalomra, mert jól ismerte feladóját. A pártbaln meglévő szektáns hibákból is „igyekeznek kifog­ni a szelet”. Azokat az egyé­neket, akiket nem vesznek fel a pártba, megpróbálják szol­gálatukba állítani. Egy volt MDP-tagot a taggyűlés nem igazolt át, mert többen ellen- forradalmi tevékenységgel vá­dolták. A vitában kitűnt, hogy az illető nem tett egyebet, csu­pán felvonult. Beismerte, rosz- szul cselekedett. Nem jár érte dicséret, de ellenforradalmár­nak sem nevezhetjük. A.tag­gyűlés nem vette fel a pártba. Ez az elvtáns megsértődött és a pártszervezet egy idő múlva azt vette észre, hogy á volt „nemzeti bizottság” néhány képviselőjének ismert megálla­pításait terjeszti. A nyomon könnyű volt eljutni az értelmi szerzőig. A rémhírek tömkelegét bo­csátják szét. Régi ismerő­söm, egy dolgozó paraszt meg­lepődve kérdezte tőlem: „Igaz, hogy feloszlatják a termelő- szövetkezeteket?” A faluban mások is mondogatták, hogy az állam nem támogatja ez­után a termelőszövetkezeteket. Egy-két esetben nevetséges rémhírekkel próbálják megin­gatni a dolgozók hitét, bizal­mát. Azt mondják, hogy „Ká­dár elvtárs megszökött, mert nem ért egyet az oroszok dik­tatórikus politikájával’’, vagy „a magyar hazafiakat Szibé­riába hurcolják”. Az a tapasz­talatom, hogy a legtöbbször egy kis körültekintéssel meg lehet találni azokat, akik mindezt kitalálják. A megbújt ellenség módszeréhez tartozik az is, hogy sajnálkozást kelt a letartóztatott' ellenforradal­márok iránt. Olasz, Üjpetre és Vókány községekben a letar­tóztatás utáni napokban meg­indult az aláírásgyűjtés, mert „az mégsem lehet, hogy ilyen rendes embereket bezárnak”... Amikor aztátn megpiszkálták a „hátteret”, kibújt a szög a zsákból: néhány hasonszőrű ember próbálkozott fehérre mosni társaikat. Kétségkívül ebben a hely­zetben nehezebb felismerni az ellenséget és ha nem vagyunk körültekintők, a tényleges el­lenség helyett megtévesztett, felhasznált becsületes embere­ket bélyegzünk ellenforradal­márnak. Ezért nagyon fontos, hogy ne a felszínen mozgó je­lenségeket vizsgáljuk, hanem keressük a lényeget, az igazi bűnösöket, az értelmi szerző­ket. Sose általánosítsunk, a pártszervezeteknek az a fel­adatuk, hogy mindenkor kü­lönböztessék meg az ellensé­get a jóhiszemű, becsapott em­berektől. Ez megvéd a hibák­tól és hozzásegít ahhoz, hogy az ellenséges érzületű eleme­ket leleplezzük és a törvény elé állítsuk, a megtévesztette- ket pedig helyes útra vezes­sük. Gungl Ferenc, a pécsi járási pártbizottság munkatársa. Elkészült a Központi Statisztikai Hivatal Baranya megyei és Pécs városi Igazgatóságának második negyedévi jelentése Köztudomású, hogy az el­lenforradalom milyen súlyos károkat okozott megyénk ipa­ri üzemeiben, hogy nagymér­tékben csökkent a termelés, visszaestek a teljesítmények, megnövekedtek a termelési költségek, lazult a fegyelem. Éppen ezért ez év első ne­gyedévében a közvetlen fel­adat a folyamatos termelés megvalósítását akadályozó nagy hibák elhárítása volt s csak az elmúlt negyedévben kerülhetett sor a kisebb, de a termelés növelését, gazdasági helyzetünk megszilárdítását éppúgy nehezítő hibák elhárí­tására. örvendetes, hogy , a II. negyedévben megyénk iparát a fokozatos fei'ő­Legalább feltételesen Július elsejével a mecseki autóbusz-járat Kaposvári ut­cai megállóhelyét megszün­tették. Sokan lakunk ezen a környéken, akik nap mint nap használtuk az autóbuszt. Asszonyainknak is szüksé­gük volt rá, amikor piacok­ról súlyos kosaraikat haza kellett vinniük. A Széchenyi téri kiindulási helytől a megszüntetett meg­álló fél kilométerre van, tehát nem mondható, hogy a legelső utcasaroknál. Ha pe­dig a pálos templomig kell utaznunk, amely körülbelül egy kilométer, akkor 500 mé­tert kell visszagyalogolnunk. Más vonalakon is megáll az autóbusz ekkora távolságnál, ha csak feltételesen is. Kérjük a Pécsi Közlekedé­si Vállalat vezetőségét, hogy állítsák vissza a korábbi ál­lapotot. 65 aláírás. A gr ár-szakemberek falun parasztok felkeresik a mező- gazdasági felügyelőket, csak­hogy nem szaktanácsokat kér­nek, hanem inkább ilyen, vagy amolyan sérelmeikre várnak'' orvosságot. Végered­ményben ez nem hiba, mert így az eddigi agronómusból közigazgatási szakember is lesz, aki nemcsak a föld ilyen, vagy amolyan megművelését, hanem a parasztok gondját- baját is látja és ezen keresz­tül közelebb kerül a falu la­kosságához. Persze, ez csak abban az esetben nem számít hibának, ha , a mezőgazdasági felügyelő emellett ellátja a főfeladatot is. A mohácsi já­rásban ez így van, mert a mezőgazdasági felügyelők már megkezdték a mezőgazdasági tanfolyamok szervezését, sőt mi több, valamennyi felügye­lő vállalta, hogy a_falusi KISZ- szervezetekben előadássorozat­ban számol be a fiataloknak a mezőgazdaság legégetőbb kérdéseiről. A mezőgazdasági felügyelők azonban nemcsak beszélnek a feladatokról, hanem a gyakor­latban be is mutatják azok he­lyes megvalósítását. Ezt a célt szolgálja majd a lánycsóki és a babarci trágyabemutató is, ahol a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasz­tok megismerkedhetnek a he­lyes trágyakezeléssel, de ezt a célt szolgálja az is, hogy va­lamennyi termelőszövetkezet­ben felülvizsgálták, milyen előveteményt biztosítanak a termelőszövetkezetek a másod­fokú vetőmagnak. Fontos ez, hisz ebben az évben pontosan a rossz elővetemény, a hozzá- nemértés következtében őszi árpából 160, búzából pedig 137 holdat zártak ki, a mohácsi járásban. Kár ez az államnak, de kár a termelőszövetkezetek­nek is. Hasonló volt a helyzet a fajtahybrid kukoricánál is. Csupán azért, mert nem volt szakember a címerezésnél, 129 holdat zártak ki. Bár az olyan mezőgazdasági felügyelők, mint Szvetlik János motoron, gyalog, kerékpáron járták a határt, hogy felszólítsák a gazdákat, a termelőszövetkeze­teket: hagyják abba néhány órára az aratást, címerezzék a kukoricát, mert ha most nem végzik el ezt a munkát, akkor vége az eddigi miunkájuknak. Volt, ahol megfogadták a ta­nácsot, de volt, ahol nem és akkor jöttek csak rá, mit csi­náltak, amikor már késő volt. De rájöttek és ez tanulság a számukra: Tudvalevő, hogy falun még mindig idegenkednek a „nad- rágos embertől“. Ezt érzik a mezőgazdasági felügyelők is, nál az állami helyiiparban nagymérvű lemaradás mutat­kozik, szövetkezeti iparunk csaknem minden cikkből — így férfi ingből, férfi cipő­ből, női cipőből, női ruhából, tönző bérrendszer bevezetésé­nek elhúzódása — szögezi le a jelentés — nagyban hozzá­járultak ahhoz, hogy a szo­cialista iparban az egy munkásra futó ter­bet termelt, mint a múlt harmadik negyedévében. év me'é« CT év né­,?yf*dphnn 4 ^ »Val A megyei székhelyű mi­alacsonyabb voH min» az nlsztériumi építőipari vál­a’ozo év azonos-Ví­lalatok II. negyedévi tér­dés jellemezte, tovább szilárdult iparunk helyzete, egyenletesebbé, bi­zonyos mértékben gazdaságo­sabbá vált a termelés. Ebben I az időszakban Baranya megye * és Pécs város szocialista ipa- | rának termelése elérte az 1956 évi TI. ne­gyedévi termelés 93,7, az 1956. évi III. negyedévi termelés 87 százalékát, 15.8 .százalékka1, közel 56 millió forinttal több volt, m:nt ez év első negyedévében. Ipari üze­meinknek mintegy 50 száza­léka ugyanakkor már elérte a múlt év október előtti ter­melési szintet és örvendetes a javulás a nyersanyag- és az energiaellátás terén is. Ilyen nehézségek az e'múlt negyed­évben már alig fordu'^k elő. Megyénkben az év eleji elbo­csátások ellenére sincs mun­kanélküliség, sőt a szénbá­nyászatban és az építőiparban t jelentős munkaerőhiány mu- | tatkozik. Jelentős eredményeket ér­tünk el a fontosabb cikkek előállítása terén is. Fekete­szén-brikett termelésünk el­érte a múlt év III. negyedévi termelés 100,9, porcelánszigete­lő termelésünk a 110,9, ken- derfona.1 termelésünk a 135.9, felsőbőr termelésünk a 115,5 tengeri keményítő terme’é- sünk 217,8 százalékát. Saj­nos, a pécsi feketeszén terme­lésünk a múlt év III. negyed­évi termelésnek csak 74,9, a komlói feketeszén termelé­sünk 81,3, a villamösenergia termelésünk 82,1, őröltcement termelésünk 71,2 százaléka volt. Szembetűnő, hogy míg a fontosabb cikkek gyártásá­melése és létráim meg­haladja a múlt év III. ne­gyedévében elért szintet. A termelés növekedése 0,7 százalékos, a műnk ás1 ét szám viszont 15,6 százalékkal emel­kedett, vagyis a munka ter- me'ékenysége az időközben végrehajtott bérrendezés el­lenére lényegesen csökkent Bármennyire örvendetesek is a II. negyedévben elért termelési eredmények, elég nagy még az a különbség, ami a termelési eredmények és a múlt évi termelési szin­tek között van. A II. negyed­évi termelés még mindig 6,3 százalékkal kevesebb, mint amennyi a múlt év hason'ó időszakában volt, s 13 száza­lékkal kevesebb mint 1956. III. negyedévi termelése. Hogy ezt a lemaradást még nem si­került behozni, az részben az élelmiszeripar idényjelle­géből, nagyobbrészt pedig a szénbányászatban még min­dig meglévő problémákból adódott. Egyrészt abból, hogy bányaüzemeink létszáma 1957. júniusában 1956. júniusához viszonyítva csak 95,9 százalék volt, hogy a munkaidő is nyolc óráról 7 órára csökkent s hogy a laza munkafegyelem, a nagy munkaerővándorlás kihatással van a teljesítmények alakulá­sára is. A nécsl bányaüzemekben érv összüzemi *-0' '»'ilrpo 1956. szeptemberében 7.84 mázsa szén jutott. most júniusban pedig 7.31 má­zsa. Valamivel jobb a helyzet Komlón. Itt. 1956. szeptemberé­ben egy összüzemi műszakra 6,15 mázsa szén jutott, míg most júniusban csak 5,82 má­zsa. A 100 forint kifizetett bérre jutó termelés — ■ saj­nos — mind a két trösztnél alacsony. „A munkafegyelem lazasá­ga, a nagyobb termelésre ősz­Eredményesen dolgoznak a mezőgazdasági leliipveliili de kemény, kitartó munkával eloszlathatják ezt a helytelen nézetet. Mert a falusi ember csak addig idegenkedik, amíg nem tudja, nem látja a gya­korlatban: mi milyen célt szol­gál, vagy ki kinek az érdekelt képviseli. Ha azt látja, mint például Lánycsókon és Som­berekén, ahol a mezőgazdasági felügyelő leállította a cséplő­gépet, mert sok szemet benne- hagyott, akkor így vélekedik: jól van, ez nemcsak az állam, hanem az én érdekeimet is képviseli. S ha az ilyen és ehhez hasonló dolgok gyakran megismétlődnek, egy-egy lép­csőfokot jelentenek a parasz­tok szívéhez vezető úton. Megértő, munkáját, terveit támogató emberekre van szük­sége a mezőgazdasági felügye­lőnek és ezeket magának kell megszereznie munkáján, tudá­sán, tanácsain keresztül. Nagy feladat ez, sokkal nagyobb, mint sokan gondolnák. Meg­nyerni a mezőgazdasági állan­dó bizottság tagjait, először nekik bebizonyítani ennek, vagy annak a módszernek a helyességét, hogy azután az ő támogatásukkal, tekintélyük­kel láthassanak neki a terv megvalósításához, nem lebecsü­lendő dolog. Sőt! Mert el le- het-e képzelni a drávamenti savanyú talajok megjavítását nélkülük? Nem! Nélkülük, az ő támogatásuk nélkül ez csak elképzelés, terv marad. Meg lehet-e igazán jól szervezni a vetőmagcserét a siklósi járás­ban anélkül, hogy az állandó bizottság tagjait meg ne győz­zük előtte ennek fontosságá­ról és előnyéről, hogy ezálta1 a vetőmagcsere szószólóivá te- hessük őket? Nem! A megye legtöbb legelője elhanyagolt Sok olyan legelőnk van, aho csicsókát is lehetne termesz­teni. Ezt tudják, látják a me­zőgazdasági felügyelők is, de sokszor tehetetlenek, meri nem támaszkodnak a legelte­tési bizottságokra, pedig, ha ezek nélkül akarnak valamit csinálni, szélmalomharco't vív­nak, nem jutnak előre. Azért mondtuk el mindezt, mert a néhány hetes munka már erre a hiányosságra is rá­mutatott: a mezőgazdasági fel­ügyelők egyedül akarnak meg­oldani mindent, nem veszik igénybe azokat a falusi szerve­zeteket, amelyek sokat, na­gyon sokat segíthetnének ne­kik. Pedig egy ember, az csak egy ember és egyedül nem ké­pes megoldani azokat a hatal­mas feladatokat, amelyek a mezőgazdaságban most a me­zőgazdasági felügyelőkre há­rulnak, s ha a mezőgazdaság1 felügyelők e feladatok' végre­hajtására nem igyekeznek * megnyerni a falusi dolgozók $ támogatását, akkor előbb-1 utóbb egyedül maradnak ter-i veikkel együtt. I Ezzel szemben az év e’eién végrehajtott bérrendezések kö­vetkeztében je’entösen ? mú’t év III. negyedévéhez nyítva 24.8 százalékkal emelk^" ' a baranyai r*“ &tlairkcr*\«(»te. Ez azt jelenti, hogy a kások alapkeresete 195,7 niusában 1689 forint vök. To­ben az időszakban a bara­nyai bányászok átlagker s'-;e megközelítette a 2 ezer forin­tot s ami örvendetes: nincs sem a megyében, sem Pécs városában nipn ipari üzem, -ahol a wvi sok átlagkeresete 1000 to­platni» xTa If-t»’”' r> Nem lehetünk ilyen eiése- gedettek a termelési és bér­költségek alakulásával. Szem­betűnő, hogy egyes iparágak­ban, mint például a megyei állami helyiiparban milyen óriási a különbség a terme­lés és a kifizetett bérek kö­zött. 1957. júniusában 1956. ja­nuárjához viszonyítva oél- dául az állami hefyHna’-bsw o-j száza'ékkai kev-'s-M, melés és 40 szántók.. -i több a bér, A minisztériu­mi iparban a terme,’és és a kifizetett bérek között 30 százalékos a kfiidnb«é«\ Hogy ezen a téren sürgősen változtatni kell s mégpedig a termelési érték növelése út­ján, azt mutatja a 100 forint kifizetett bérre jutó termelési érték alakulása is, mely a minisztériumi iparban 24,7, az állami helyiiparban 30,6, a szövetkezeti iparban pedig 22.9 százalékkal kevesebb volt, mint 1956. második negyed­évében. A termelési költségek csök­kentése különösen nagy fel­adatokat ró a bányászokra, mivel a pécsiek a múlt év II. negyedévi 187 forinttá' szemben most 302, a komlóiak a múlt év II. negyedévi 272 Ft- tal szemben most 369 forintért termeltek egy tonna szenet s ez a bérrendezés, a munka- •dőcsökkentés figyelembevéte­lével Is nagyon magas. Az elmúlt negyedévben több, fontos beruházás megvalósítá­sa is folyt megyénkben. Az első félévben 242-vel több lakást adtak át, mint az elmúlt év első felében, s tovább folytatták az ipari beruházások túlnyomó többsé­gét. A fontos beruházások egy részének tervszerű kivitelezé­sét azonban a munkáshiány és az alacsony beruházási kere­tek vagy az alvállalkozók rossz együttműködése akadályozta. Beruházási terveink maradék­talan megvalósítása érdekében a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítani e vállalatok munkájának ellenőrzésére, meg kell teremteni az együtt­működéshez szükséges feltéte­leket. Érdemes még megemlíteni, hogy már megkezdték a pécsi egyetemi városrész terveinek elkészítését s elrendelték a vá­ros déli területén létesítendő központi gépkocsitelep terve­zései munkáinak ez évi meg­indítását. Csak a taktika változott

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom