Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-06 / 183. szám

W5V AUGUSZTUS 8

NAPLÓ

3

Igazságot Ragoncsa Ferencnénekl

Többször bekopogott ===== hozzánk Ragoncsa Ferencné. Iratokat rakott elénk, kisirt szemét törölgette, s panaszkodott, hogy hiába ment Papp elvtársnőhöz, Bruck elvtárshoz, Sudár Ferenc országyűlési képviselőhöz és isten tudja még kihez, nem kapta meg az igazságát.

Egy izig-vérig munkás- asszonyról van szó, aki a felszabadulásig kevés jót ért meg életében. Kétségbeesetten verekedett öt gyermekéért, mint uradalmi cseléd, vasúti gazoló, házi cseléd, nosónő, takarítónő, ápolónő harcolt mindennapos betevő falatjukért. 1949-ben, az alkotmány és új kenyér ünnepen elszavalt egy szive szerint való szép■ verset, ami után MNDSZ-iskolára küldték. 1950-ben párttag lett, 1954 január elsején pedig a keszüi tanács elnöke.

1956 október 28-án tfe- tizenöt főnyi ellenforradalmi csoport verődött össze a tanácsháza előtt és sűrű fenyegetések közepette hazaküldtek a „iközség nevében“. (Ke- szű ötszáz lakost számlál.) Október 31-én megtámadta, többször mellbevágta és ocs- mányul megrágalmazta Pécsi István, a szeszfőzde bizonytalan múltú alkalmazottja. November hatodikán mégis visszament. Gyalog hagyta maga mögött a fegyverropogástól hangos várost.

De az ellenforradalmárok sem voltak restek. Hogy is fért volna össze mentalitásukkal, hogy megint a legis- legárvább mosónő legyen a falu vezetője? Orra elé tartottak egy ívet, miszerint 35 ember, tehát egész választó- körzete visszahívja. „Fel is út, le is út — mondták — itt Nagy Gyula lesz a tanács elnöke.’‘

Hova is mehetett a megbántott asszony, 'mint a járási tanácsra, kinek is panaszolhatta volna el fájdalmát, ha nem Papp Jánosné elvtársnőnek, az elnökhelyettesnek,■

November 27-ét írták ekkor, összkomfortos sztrájkba hajszolták az embereket az ellenforradalmárok, újságégető fasiszta huligánok dia- dalittas orditozásától volt hangos a pécsi utca — tehát Papp elvtársnő sem ígérhetett kénye kedvére. Annyit mindenestre megmondhatott volna, hogy most nehéz helyzetben vagyunk, Ragoncsa elvtársnő, de majd konszolidálódik a helyzet, lesújtunk azokra a keszűi hőbölgőkre is, és igazságot szolgáltatunk magának. De nem így történt. Papp elvtársnő beletörődött a történtekbe, december 3-án a községi tanács nevében, december 13-án a járási tanács végrehajtó bizottságának nevében hívta vissza Ragonesánét. Az utóbbi a

december 9-i tüntetés, az utolsó tüntetés után történt, amikor a kommunisták már visszafoglalták az utcát és könyörtelen támadás indult az ellenforradalmárok ellen.

A Nagy Gyula által beküldött iratok, illetve a járási tanács végrehajtó bizottsága által elfogadott iratok tanúsága szerint Ragoncsa Ferencné „élesen és súlyosan visszaélt a képviseletére bízott választókkal...“ Hogy miért és miképpen, ártól hallgatnak.

Pillantsunk hát kissé ■ 1 ~.i't a múltba

és nézzük meg, ki is élt visz- sza a választók bizalmával?

Ragoncsáné együtt élt a falu aprajával és nagy javai. Nem lehetett olyan megmozdulás, ahonnan kimaradhatott volna. Még a kuUúrcso- portba ts beiratkozott, s 53 éves fejjel ropta az üveges táncot a 17—20 éves lányok leözött Keszűben, Pécsett, Öcsárdon, Görcsönyben, Pel- lérden és másutt.

Nagy Gyulára sem lehetett panaszkodni. Legalábbis ami a gyűléseken való részvételt illeti, mert tanácselnökhelyettese, földművesszövetkezeti ügyvezetője, népfront elnöke, sportvezetője és ki tudja még micsodája volt a falunak.

Földművesszövetkezeti választóinak 1955-ben „szerezte“ meg a bizalmát, amikor egy évi börtönre ítélték, mert eltűrte, hogy boltvezetője sikkasszon és csaljon. De a jólelkű népi demokrácia nem csukta be, három évre felfüggesztette a büntetését. A felfüggesztési határidő 1958 március 14-én jár le — Nagy Gyula tehát már ezért sem lehetett volna a tanács elnöke!

Mint népfrontelnöknek és tanácselnökhelyettesnek októberben a tanácshatalom felett kellett volna őrködnie. „Őrködött° is! Beállt Ragoncsáné üldözői közé, részt- vett a tanács likvidálásában, november első napjaiban pedig fegyvert fogott a népi hatalom ellen.

Ima, tessék összehasonlítanil

De fértünk vissza Ragon- ■" csa elv

társnőre. Járta a maga kálváriáját, még Sudár Ferenc képviselőhöz is elment. Igazságtalanok lennénk, ha azt állítanánk, hogy egyértelműen cserbenhagyták. A városi tanács lakást, a járási tanács felmondási pénzt adott, később munkanélküli segélyt is kapott. Anyagilag tehát kárpótolták, s ez nem is oly kis dolog. Az erkölcsi rehabilitáció azonban késett.

Igaz, először biztatóak voltak az előjelek... Bruck József elvtárs került a járási tanács élére, aki miután erélyesen és jól rendbehozta

a járás szénáját, Ragoncsá- nén is segíteni akart. Ezért küldte ki Scheffer József elvtársat, a tanács egyik előadóját Keszübe.

Ha Scheffer elvtárs alaposan és tárgyilagosan vizsgálja a helyzetet, a következőket tapasztalta volna: Kiss Tóth Ferenc, volt kisgazdapárti országgyűlési képviselő, aki másfél évet ült üzérkedésért, egy ívet írt, amelyben Ragoncsáné — szerinte — élesen és súlyosan visszaélt a választók bizalmával. Két megtévedt dől gozó parasztot megfőztek, akik házról-házra járva aláíratták az ívet az elnölcasz- szony választókerületével. Hogy aláírták? No igen, mit is tehettek volna-, két héttel azelőtt még fegyx>er volt az ellenforradalmárok kezében, egy kommunista lakásába be is lőttek az egyik éjszaka. Ugyan ki merte volna nem aláírni? Ma már nyugodtan beszélnek, s azt mondják, hogy nem volt nekik Ra- goncsánévál semmi bajuk az égvilágon, nem tett az nekik semmi rosszat...

Scheffer elvtárs azonban megfeledkezett az időről, a körülményekről és szubjek- tive ítélte meg a helyzetet, amit Bruck elvtárs aláirt. Ragoncsáné tehát megint elesett a jogos erkölcsi megbecsüléstől. Pedig nagyon jól esett volna neki, hiszen többször megoperálták annak következményeként, hogy Pécsi Ferenc ellenfor- radalyiár annak idején megütötte. Még ma is beteg miatta.

Nagy Gyula közben elnő- kösdit játszott, legott elbocsátotta a tanács kommuni»Ejjyébhént

ta hivatalsegédét, aki pedig három elnököt kisegített előtte békességben. Még ma is folytatná kisded játékait, ha a falu pártszervezete nem koppint a körmére s nem követeli, hogy azonnal tegyék ki a szűrét.

kézbe vetlek a nyugdíjügyét, új munkahelyet is ígértek elvtársai. Nyugodt is lenne, meg is békélne a beteg asszony, csak az erkölcsi rehabilitáció ne késne! Mert nem boldogítja a segély, az új munkahely, amikor két és féléves becsületes munkáját — hivatalosan legalábbis — az ellenforradalmárok szájaízéhez kö- zelállóan ítélik meg!

Igen, megérdemelne még egy járási tanácstól küldött levelet, egy utolsó levelet, amiben köszönetét mondanak a keszüi évekért, önkritikusan megállapítják, hogy megbotlottunk, ne haragúd jón Ragoncsa elvtársnő, máskor majd vigyázni fogunk. hogy véreink, a munkásasszonyok sohasem károsodhassanak meg. Joggal várja, hogy ezt a legközelebbi keszűi tanács — vagy falugyűlésen felolvassák, hogy Nagy Gyula ellen fegyelmit indítsanak, visszahívják minden tisztségéből. Minden becsületes ember elvárja, hogy Pécsi Ferenc megbűnhődjön tettéért, hogy az üzérkedésükért megbélyegzett Kiss Tóth Ferenc- félék végső figyelmeztetést kapjanak? máskor ne emeljétek munkásasszonyra a kezeteket, mert nagyon meg ütitek a bokátokat! .

MAGYAR LÁSZLÓ

Több mint ezer mázsára kötöttek szállítási szerződést a mohácsi járásban

A mohácsi sziget egyes dűlőiben befejeződött a csép’és. A felszabadult gépeket, most Mohács városba irányította a homorudi gépállomás, mert a pa- lotabozsokiak nem tudtak ide elegendő gépet küldeni.

A cséplési eredmények biztatóak különösen a termelőszövetkezeteknél. A imajsi Táncsics Tsz tavaszi árpából húsz mázsás átlagtermést ért eL A lippói Béke őre búza-átlaga 15 mázsa, a bábám szövetkezeté pedig 15,19 mázsa.

A jó termésből több jut az államkező esztendőre is A járásiban minden felé hántják a tarlókat, pedig sok helyütt még a keresztek is a táblán vannak. Az egyéniek 9500, a termelőszövetkezetek pedig 1920 holdon végeztek a tarlóhántás- sal. A dunaszekcsői Petőfi és a lippói termelőszövetkezetek már valameny- nyi tarlójukat fel- bántották. A gyakorlatban ezek a tények azt jelentik, hogy a szövetkezetek 66 és az egyéni gazdák 55 százaléknál tartanak a tarlóhán- tással;

nak is. A görcsönv- dobokai tsz-tagok már 150 mázsa árpát szállítottak az állami raktárba és folyamatosan még három vagon búzát adnak el az államnak. Ahogy halad a cséplés, úgy viszik kenyérgabonájukat a földművesszövetkezethez. A járási tanácson elmondják, hogy a szövetkezetek, több mint ezer mázsa gabonára kötöttek szállítási szerződést. Ez a szám azonban egyre emelkedik, mert a mohácsi piacon nemigen vásárolják a gabonát.

Készülnek már a mezőkön a követIQA2 SIÓ

i

Tj'chér lepedővel leborított munka- ■*- asztal. Rajta tűreszelő, csap-poli- tozó, csipesz. Mellette sakó, csavarhúzó, iQcegbúrácska. Fölöttek fekete, kis üveg- ssekrtmy, Benne zsebórák.

Az asztal mögött meg fehér kötényes, barna mellényes, idős ember ül — Lauly József órás. Immár ötven éve dolgozik önállóan a szakmában, s még egyetlen napig sem volt szabadságon.

Tizenkét éves volt, amikor a „perpetuum mobile” megvalósításának gondolatával foglalkozott. De nem feltaláló, hanem az „időmérő“: az óra egyik nagymestere lett. Ha végigbandukol Pécs ódon utcáin, még ma is megjegyzik róla, hogy: „itt megy a 3 igaz szó“. Ezt azért mondják, mert bevált jelszava:

„Három igaz szó,

Lauly óra jó".

Mert Lauly bácsi csak a márkás órákkal: a Doxákkal, az Omegákkal foglalkozott. Szabadidejében pedig olyan zsebórát szerkesztett, amely a napnak nemcsak a tizenkettő, hanem huszonnégy óráját is mutatja. Illetve azt jelzi, mikor van nappal és mikor éjjel, percnyi pontossággal.

Mesterei a legnehezebb feladatokkal bízták meg. Győrben a Mayer-cégnél össze kellett állítania egy olyan elromlott zsebórát, amely — -mint a falióra — minden negyedórát elütött. A budapesti Juvencius-cégnél pedig azt a feladatot kapta: javítson meg olyan zsebórát, amely a szökőévben is automatikusan mutatta a hónapot, napot és az időt. Valamennyi feladatot megoldotta. Nem hiába volt tíz évig órássegéd a legjobb cégeknél, Budapesten a Váci utcai Leeh- nernél, majd a Juvencius-cégnél, Sze811

geden Brausenwettemél, Győrben a Mayer-cégnél, És 1914-ben nem véletlenül kapta meg a Magyar Órások Országos Szövetségének oklevelét, amit csak szakképzett órásoknak adtak. Ezt az oklevelet Pécsett mindössze két órásmester nyerte eh hanly József és Vala Ferenc. Ezt nem valamilyen kiállítás; anyagért, hanem kizárólag a szakképzettség elismeréséért kapták.

— Ez a legfontosabb — mondja Lauly bácsi — nem mindegy az, hogy az ember jó, szakképzett mesternél tanul, vagy pedig „fuser“-nél. Ehhez a szakmához négy féltétől szükséges: 1. szakképzett mesternél való tanulás. 2. nagyon vagy türelem, 3. a munkához való kedv, 4. ne izzadjon az ember keze.

Nála megvolt mind a négy feltétel. Ezért dolgozott fél évszázadig szakmájában. És 1957 áprilisában ezért az 50 éves kisiparossági munkásságáért tüntette ki a KIOSZ díszoklevéllel. Nyolc méter hosszú és két méter széles, Kossuth Lajos utcai kis műhelyének falán díszes aranyakeretben őrizgeti, mint egy szép emléket, amely eszébe juttatja a budapesti, szegedi, győri segéd-éveket, az önállósítás nehézségeit, keserves harcát a műhely fenntartásáért, a csődbe- jutás egykori fenyegető veszélyét.

V s az emlékek felidézése közben is dolgozgat. Finom műszereivel megpiszkálja a zsebóra szerkezetét s az óim JMfcM s,; lassan... jár..

PUSZTAI JÓZSEF

csalók, sikkasztok

■ Kialakult egy újfajta bűnöző típus.

ók nem afféle „büffé-vendégek”, nem is kis betörők, vagy közismert tolvajok, akikről általában az emberek úgy nyilatkoznak már az első látásra, hogy „adnék neki öt évet minden további nélkül...!” — nem bizony. Ezeknél az embereknél már a „business” mércéje is maga sabb: ha csalnak, lopnak, sikkasztanak — nyolc-tízezer forint a legkevesebb, amit zsebrevágnák. Kifinomult fur- fanggal, ravaszsággal és „szakértelemmel” rendelkeznek s éppen ezért sokkal nehezebb lecsapni rájuk.

Ezek az emberek egyszer becsúsznak egy vállalathoz, ott fölkapaszkodnak és amikor már betöltik azt a bizonyos „pozíciót”, ahol lehet csalni, lopni — sokszor igen nagy tételekben —, akkor ezek az emberek kegyetlenül megdézsmálják a társadalmi tulajdont. S kezdetben senki sein jön rá. Azért, mert a hiányt — legyen az anya g- b an vagy pénzben — úgy elpalántázzák a bürokrácia útvesztőiben, papírokkal, hamis kimutatásokkal, ilyen meg olyan számlákkal, hogy még egy jófejű revizor figyelme is gyakran átsiklik a már-már kibontakozó bűn- cselekmény fölött. Másrészt pedig, elvégre köztiszteletnek örvendenek ezek az emberek, úgyannyira, hogy még a gyanú árnyéka sem férhet hozzájuk. A kívülállók csak azt látják, hogy X. vásárol egy motort, felesége már kizárólag csak budapesti, Váci utcai üzletekben vásárol, s még néhány év: X. már beköltözik a kis családi házikóba, ahol összkomfort van és mesés berendezés... X. pedig közben egyforma nyájassággal fogadja a munkatársak tiszteletteljes köszöntését.

S egyszer aztán X. eltűnik, majd ismét előkerül, de már ott látjuk a vádlottak padján.

A nagyharsányi malom vezetője sem volt tőkés, vagy kulák, egyszerű ember volt, szorgalmasan dolgozott és kinevezték igazgatónak. Attól kezdve egyszeriben elfelejtette honnét jött, mi a feladata, mi a kötelessége, megfeledkezett becsületről, tisztességről, mindenről. Eladott 20 mázsa búzát — az árát zsebrevágta. Eladott másfél vagon korpát — az árát zsebrevágta. Van három vagon búza-hiány — az árát valaki szintén zsebrevágta. De a volt malomigazgató már két motorkerékpár tulajdonosa, sőt a rokonság másik férfitagjának is került már egy harmadik motor, a „jófizetésű” malomigazgató révén. De már házvásárlásba is belekezdett az igazgató, míg végül is a rendőrség letartóztatta.

Ha az efféle ügyeknek az erkölcsi oldalát nézzük — megdöbbentő, hogy amíg a többi vállalati igazgató és fe lelös beosztású vezető kemény, idegeket felőrlő munkával azon van, hogy a vállalat vagy üzem termelését növeljék a lehető legkisebb önköltséggel, hogy }ómínőségű árut adjanak a népgazdaságnak — addig egyes vezetők elkanyarodnak a tisztességes útról és mivé válnak? Csalókká, sikkasztókká, bűnözőkké.

A vállalatok, üzemek műszaki dolgozóinak körében kialakult egy tévhit: a rendőrség feladata a társadalmi tulajdon védelme! Ez igaz is, meg nem is. A rendőrség felszámolja a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményeket, de nem állíthat mindenegyes tégla, csapágy, villanymotor, liszteszsák mellé egy rendőrt, hogy azt őrizzék, védelmezzék. Az árukészletért, a tisztességes könyvelésért, a berendezésért, az anyagraktárokért, a felvásárlók munkájáért igenis ők felelősek: az igazgató, főkönyvelő, osztályvezető, üzemvezető és más felelős beosztású személy! Ezért kapják a magasabb fizetést, ezért kapnak bizalmat és megbecsülést a párttól és az államtól, ezért igazgató az igazgató és osztályvezető az osztályvezető, hogy a termelés irányítása mellett vigyázzon anyagra, emberre egyaránt!

Persze, persze! Ahol erről megfeledkeznek, ott a dézsmálok úgy garázdálkodnak, ahogy akarnak. Vajon miféle „ellenőrzésről” lehet szó —• mondjuk'— a komlói Kossuth-aknán, ahonnét teherautószám hordták el a cementet Pécsre és eladták? Egyetlen „fuvar” nyolc-tízezer forintot hozott a „konyhára" Komáromi Vince és társainak! Kérdezzék csak meg akármelyik bányásztól, mennyi ideig kell neki dolgoznia, hogy nyolc-tízezer forintot hazavigyen becsületes keresetként?! De várjunk csak, mert a bányász még jól keres, de mit szóljon a kis tisztviselő?

Egy-két számadattal is bizonyíthatom, milyen mérhetetlen nagy kárt okoznak ezek az „újfajta” bűnözök. Tessék: januártól június végéig megyénk területén a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményekből kimutatható kár négy és félmillió forint. Csupán hat hónap alatt! Csupán egyetlen megyében! Ebből az isten tudja hány bérházat építhetnénk, hány utcát aszfaltozhatnánk, hány iskolát, középületet emelhetnénk, mert hiszen éppen itt szorít nálunk a cipő! De ez a szám még gyarapszik, a valóságban sokkal több. Mert töméntelen pénzt felemészt az is, hogy félév alatt több száz ügyben kellett elrendelni a nyomozást társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatosan, mert hiszen a nyomozás pillanatától kezdve az ítélet kihirdetéséig minden pénzbe kerül, hozzáteszem: a dolgozók pénzébe!

így állunk hát a dézsmálókkal. Veszélyes kártevők ezek, akik így akarják gyengíteni, aláásni társadalmunk létét. Ellenünk törnek, csak nem fegyverrel és orditozás- sal, mint októberi társaik. hanem finoman, úgynevezett „úri módon”, de mérhetetlen elvetemültséggel.

Kíméletlenül le kell csapni rájuk, már csak tanulságképpen is: ami a népé, ahhoz ne nyúlj!

RAB FERENC

Hz Országos Béketanács távirata

az atom- és hidrogén fegyver ellen küzdő világkonferenciához

Augusztus 6-án ül össze Tokióban az atom- és hidrogénfegyver ellen küzdő japán bizottság, hogy a hirosimai atomtámadás évfordulóján kéz dődő tíznapos harmadik világ- konferenciáján megtárgyalja az atomfegyverek gyártása,

raktározása és az azokkal folytatott kísérletek betiltásának lehetőségét. A világkonferencia munkájában számos ország küldöttsége vesz részt; A Magyar Országos Béketanács többek között az alábbi táviratot küldte a konferenciának:

A hirosimai és a nagaszaki atomtámadás évfordulóján megrendültén emlékezünk a töméntelen borzalomra és gyászra, egyben ki szeretnénk fejezni teljes együttérzésünket a japán nép iránt. Kívánjuk, hogy a nemzetközi konferencia sikeres munkája járuljon hozzá, hogy csak a múlt szomorú emléke legyen minden tömegpusztító fegyver és az elpusztult milliókat jelentő háborúk csak a történelem dokumentumai maradjanak.-