Dunántúli Napló, 1957. augusztus (14. évfolyam, 179-204. szám)

1957-08-31 / 204. szám

t«51 AUGUSZTUS 31 NAPLŐ s IGAZSÁGOSA NI a AWncasnvvsnti.; elszaporodtak a lopások „A népi hatalom erősítése megköveteli az ellenforradalom erőivel szembeni következetes harcot. Nagyon fontos... hogy a megtévedteket ne kezeljük ellenségként. Szigorú, de igazságos te­gyen az ítélkezés.” (Az országos pártértekezlet beszámolöjáböl.) Kaidi Aladár^éciienyi-eik­Soha semmi köze eem volt a munkásosztályhoz. Hossz ú­hetény egyik kulákjának fiá­ból vedlett vájárrá. A ka­landor’ természetű, csavargó hogy, hogysem körzeti le­vente-parancsnoki poszton kötött ki. A már emberré lett fiatalok Jól emlékeznek szadista hajlamára, íitötte- verte őket, ha néhány per­cét elkéstek a foglalkozásról. Különösen előszeretettéi ül­dözte a bányászok fiait, he­tenként küldte őket a pécs- váradi „büntető-századba”, ahol egész napos embertelen gyakorlatozás folyt, hogy ..megnevéljék" a renitense­ket. Hazafias cselekedeteiért „Nemzetvédelmi kereszt’- tel tűntették ki. 1945-ben internálták. Ki- szabadulása után egyszer ló­kötésért börtönbüntetésre tiélték, másodszor pedig sik­kasztásért zárták be. Ez az ember mindenkor talpraug- rik: kijön a börtönből, ott­hagyja faluját és Sómogy megyébe teszi át székhelyét; Rövidesen egyik község föld­művesszövetkezetének ügy­vezetője. Korábbi viselt dol­gaira csak akkor jönnek rá, amikor néhány tízezer fo­rint elúszik a kezén. Per­sze, lakat alá kerül, de né­hány hónap múlva feltűnik a bányában és hamarosan a legjobb vájárok között em­legetik. Természetesen egyet len szóval sem dicsekedik múltjáról. Hízeleg, furakó- dik és az emberek, a bányá­szok felejtenek; Nos, Kajdi Aladár október 23-a után a btczók, simák társaságában jelenik meg. A munkástanács vezérkarához tartozik, akkor még túllici­tálják társai. Csillaga novem bér 29-én tűnik fel, a híres, nevezetes pécsbányatelepí „éhségsztrájkban”. Amíg a többiek fent ágálnak, addig Kajdi a bányában készül a „gyúrásra". A VI. szinten várja őket, aztán feláll az aknarakodón összehordott csövek tetejére: „Itt szaba­don beszélhetünk, ide nem jönnek a ruszkik"... És Kajdi Aladár a volt leven- teparancsnok meghirdeti az „éJiségsztrájkot". Aki meg­próbál ellentmondani, azt ilyenféleképpen „inti a sza­badságharc eszméjének elis­merésére": „Ne pofázzanak, mert bevágjuk az aknába!” Erőszakkal, megfélemlítéssel és ravasz csellel tartják a bányában a munkásokat és csak akkor engednék — mert kénytelenek, — amikor a bányászok elsöprik őket az útból. V. vájár 16 egyik bányaüzem -.......-"él volt alkalmazás­ban. Fiatál muiikásemfoer, apja, testvéré is bányász. Októberben felült a hőböl- gők szavának és a sebtében szervezett „nemzetőrség'1 tagja lett. Semmit sem csi­nált, csupán üzemi őrséget látott el; Néhány nap múlva társait, vezetőit látva, ki­nyílt a szeme és visszalé­pett; „Menjetek ti is haza, családotok van".-.— mond­ta. A fegyelmi vizsgálat is erényéül állapítja meg, hogy még idejében nagyon hamar megértette: nincs semmi ke­resnivalója a nemzetőrök között és belátta botlását: „Elismerem, rosszul cseleked tem" s s i íme: látható az ember, a bűn, a vétek aránya, a szándékosság és á megtéve­dés. Kajdi Aladár a fasisz­ta ellenforradalom jellegze­tes, vezető alakja, akinek céljához semmi kétség nem fér; V. vájár, az egyszerű munkás, kisember, aki be­lekeveredett az események­be, de bűn nem terheli. S szinte érthetetlen, a kisza­bott büntetés és következ­ményei; Kajdi Aladárt .elbocsátot­ták. No, de csavaroseszű ember és bizonyosan ősz-' szeköttetése is van, tehát rövidesen elhelyezkedik az aknamélyítőknél. A marká­ba nevet, mert sokkal töb­bet keres és „békében” hagyják, állami kölcsönné1 házat épít. V. vájárnak ugyancsak kiadják az út­ját. Eget-földet megmozgat ám mindenütt nemet mon­danak. Tatabányáról azzal küldik el, hogy régi munka­helyén tegye jóvá h;bájáf itt viszont az ország má" részébe küldik. Lám, a bű­nös fut, háborítatlan’!’ dolgozik, a tévelygő seho1 sem kap munkát. Hol itt az igazságosság? a zűrzavaros napokban azt hitték, hogy a sztrájk az ő ügyüket szolgálja. Amikor azonban kijózanodtak, a té­nyek a maguk meztelensé­gében állottak előttük, ak­kor visszafordultak erről az útról. Ki hamarabb, ki ké­sőbb bánta meg akkori cse­lekedetét, Nem dicsérjük meg Őket, amiért — ha ideig-óráig is — osztályuk, pártjuk ellenében az ellen­forradalmat támogatták, de fnegértjük, hogy a szociális demagógia, a féktélen na­cionalista, soviniszta uszítás bűvkörébe kerültek, becsap­ták, félrevezették Őket. A büntetést is a tények, a hely­zet gondos mérlegelése alap­ján szabhatjuk ki. Ily mó­don közelebb kerülnek hoz­zánk az emberek, a bizony­talanság helyett megnyug­vást teremtünk a közvéle­ményben. Az emberek igaz- ságérzete követeli, hogy ne az általánosítás, a személyi indulat vezesse ítéleteinket, hanem a bűnök, a hibák mértéke: aki kezet emelt a népi hatalomra, gyilkolt, ra­bolt, azt ültessék a hűvösre, a megtévedteket pédig em­berséges módon vezessük a helyes útra. Minden más szemlélet, gyakorlat rendkívül kárwv ellentétes a párt politikájá­val. Nem engedhetjük meg. hogy a helyes elveket így vagy úgy elferdítve valósít­sák meg; őrködni kell azon, hogy mindenütt egysé­gesen és helyesen értelmez­ve, a további kibontakozást elősegítve alkalmazzák. a mohácsi járás föl dm ttvesszövetkezetel ben Az utóbbi időbén a mohácsi járás földművesszövetkezetei­ben igen elharapódzott a lopás, zúlycsonkítás, a feketeáru forgalomba hozatala és más felvásárolt és csak egy pa­rasztnak állított ki átvételi je­gyet. Mikor az észrevette, hogy nagyobb összegről szól az át­vételi jegy, mint amennyit vá­ci lakosságot és államot káro- , lójában átadott a földműves­sító — manipuláció. Egyesek már odáig merészkedtek, hogy maszek kereskedést nyitottak a földművesszövetkezet boltjá­ban. Sok a hiánnyal zárult lel­tározás Is. így a járásban ja­nuárban 151 ezer forint hiány volt. Ez az összeg június 30-ra 161 ezer forintra emelkedett. S a hiányók ném egyszer gon­datlan kezelés, a szövetkezeti vagyon eltulajdonításából ke­letkeznek. Néhány példa a sók közül: Regős, a kiskereskedelmi csoport vezetője illegálisan szövetkezetnek, jelentette az ügyvezetőnek és így leplezték le a csalót. Hammermann bólyi boltve­zető négymilliós forgalom mel­lett 48 ezer forintos „többletre” tett szert. Az írásszakértő meg­állapította, hogy 23 ezer forint értékű maszek áru volt a bolt­jában, melyet ott akart értéke­síteni. Azonban jóelőre meg­érezte, hogy üzelmeit nem vi­heti sokáig és otthagyta a bó­lyi földművesszövetkezete!. Felköltözött Pestre, ahol 50 ezer forintért üzemet vásárolt. vi fizetéséig terjedő pénzbün­tetéssel sújthatják. Ez azt je­lenti, hogy valaki esténklnt kivesz a pénztárból száz forin­tot. Leltárkor keletkezik' öt­ezer forint hiánya. De mivel a lopást ném tanúk előtt hajtotta végre és azt nem lehet rábizo­nyítani. kap 900 forint pénz- büntetést, amit apránkint le­vonnak tőle. S még négyezer­egyszáz forintja megmarad. Ez is nagyban hozzájárult althoz, hogy a mohácsi járás­ban csak az utóbbi időben 14 földmű vesszövetíkezeti dolgo­zó ellen kellett eljárást indí­tani. A becsületes dolgozók.’akik a járási földművesszövétkezeti alkalmazottak többségét képe­zik, úgy vélik: elsősorban a váratlan leltárokkal és elszá­Az ilyen és hasonló üzelmek, szerzett be olcsó töltőtollakat, károsítások: megelőzésért hív- ^Itetá^W^!" a kötelező^iri- Azokat elvitte a felügyelete ta össze a mohácsi járási fold- lenörzése1í fokozott betartásá- im««•<•». muvesszovetkezet a társadalmi - • -- • •• ­tulajdon-védelmi ankétot. A bűnös cselekedetekhez vezető hiányosságokat a következők­ben állapították meg: alá tartozó boltokba és ott áru síttatta. A boltos a „főnőkkel nem jó packázni” jelszóval át­vette a feketcárut. és magas áron-eladta. A nyereség nagy része Regós zsebébe vándórolt. Nemesfalvi kezéhez sikkasz­tás, a szövetkezett vagyon hűt­len kezelése és üzérkedés ta­pad. Összesen 11 ezer forinttal károsította meg a földműves- szövetkezetet. Üzérkedését a következőképpen folytatta. Ki­vette a pénzt a bolt kasszájá­ból. Pálinkát vásárolt, azt pa­lackozta és forgalomba hozta, természetesen magasabb áron, hogy „munkája” valamit' hóz­zon is a konyhára. A majsi felvásárló a takaré­kosságra hivatkozva egész nap val, a rendőrség, ~ ügyészség, bíróság és más szervek egybé- hangolt munkájával lehet meg­szüntetni a visszaéléseket. Azt is javasolták, hogy módosítsák kötelező az MT 98-as rendeletet és ve­zessék be az óvadékot a bolt­vezetőknél. Ugyanis az törté­nik, ha lelepleznek egy vissza­élést, az okozott kár már nem „ . .... ,,, , , térül meg és mindenképpen a <n’ v kfflfe26!?*. e földművesszövetkezet károso­sütnek a leltárról és félkészül­ve várják azt. 1. Elhanyagolják a leltározást. 2. A felvásárlókat nem min­den esetben számoltatják el azonnal. Egyáltalán n«m ilyen ritka az igazságta­lan, szélsőséges döntés. A szükséges keménység és határozottság gyakran a meí tévedt munkásokat éri, akik A világ legöregebb fái A kelet-afrikai Tanganyikában él egy baobaVfa. Ko­rát 5 000 esztendőre becsülik. Már ak­kor is nagyon öreg fa volt, amikor a görögök e’foglakók Tróját... Magassá­ga 22 méter, törzsé­nek kerülete 47 mé­ter, koronájának kerülete 145 méter. * Kaliforniában nő­nek a sequoiák. amelyek 120 méter magassá''*»* is el­érnek. Tör? rük át­mérője 11 méter, életkoruk több mint 4 000 eszten­dő. Megérték a ma­ya és az azték ci­vilizáció kiateku’á- sát, virágzását, és bukását és már Colom kas ido!ébr.n is a’ig voltak ki­sebbek, mint ma. * Ind'.ábsn van egv fügefa, amc’y 3 000 nagyobb és ugyan­annyi kisebb fa­törzsből ál fez utóbbiak voltakép­pen támasztó lég- gyökerek V A fügefa árnyékában 7 000 ember pihenhet iáratako- rrá- idős vo’t * SzVfliában rr t na tejt<V'n é1 2 090 éves cd gesz fenyőfa. Törr . kerülete 20 rr.éte- Cocmete korába látta Vergütest, Ho­rtetest. AuguStu császárt. * Angija Kent-gróf ságában virul egy 18 méteres törzske­rületű tiszafa, amelynek korát 3 000 évre becsülik. 4. Nem vezetik rendszeresen és hiánytalanul a göngyöleg­nyilvántartást. 5, Nem ellenőrzik a kész- nénzvácé-'ást és íey fekete­áruk is forgalomba kerülnek. Ugyanakkor azt is megálla­pították az ankéton, hogy az MT 98-as rendelet még mindig szinte serkenti a lopásokat. Ugyanis kimondja, ha nem ‘udiák a hiány eredetét bebi- -onyítani. azaz nem érték tet­ten a boltvezetőt, csak egy ha­Végül igen nagy tetszést vál­tott ki Fódor elvtárs, a MÉ­SZÖV vezetőjének bejelentse, hogy növelték az ellenőrök számát és akit a jövőben a tár­sadalmi tulajdon meákáros'+á- sán tetten érnek, meggátolják, hogy jövőben a kereslmde’em- b»n helv°-*kedher^sen el Ugyanakkor felkérik a fö’d- művesszövetkezeti tagokat és segítsenek a visszaé'ések ’e- tep’ezé'ébén, mert elsősorban őket éri károsodás. 'Tjáne meg. Csaknem 3 000 Julius Caesar had- ] éves, tehát Nagy Iára te kor már öreg j Sándor indiai had- fa volt. A. JTAT JTA B A M C okait azt vallják, kevés szépség, ^ igazán szlvet-lelket gyönyörködte­tő látvány akad Komlón. Kétségtelen, hogy a városkép a nagyfokú talaj-tagolt­ság következtében egységesnek igazán vem mondható. A városrészek: Kender- föld, Kökbnyös, Gesztenyés külön éle­tet élnek, s bizony jópár liter viz lefo­lyik még a Kaszárnya-patakon, míg a régi falu annyira megizmosodik, hogy úgy-ahogy egybe tudja majd kapcsolni a fejlődő bányavárost. Sokan azt tartják, hogy minden a tér- rezők bűne. Egyesek szerint Komlót Baranya ékszerévé varázsolhatták volna, ha az emeletes bérpaloták helyett kis, két-, háromszobás villákat építettek vol­na. Annyi bizonyos, hogy a „kilenc ha­lom völgye", ahogy Komlót egy pesti riporter egyszer jókedvében elnevezte, valóban festői látványt nyújtana a domboldalra ragasztott kis villák százai­val, s a villák virágtól pompázó kiskert­jeivel. Mindez persze még megvalósít­ható álom, hiszen a kökönyösi dombol­dal, s a vele szemben lévő „Szilvás" még ott kínálgatja magát ezeknek a villák­nak, amelyek aztán jobban kitöltették az űrt, mint a tervek szerinti parkírozás, amely a vízhiány miatt egyébként is illuzórikus. S ha a vita hevében a villapártiak bi­zonyítékkal akarnak szolgálni a bérház- kedvelöknek, úgy vezessék csak fei őket Somág-tetSre, amely ott húzódik meg szerényen, csendesen, mintha tuda­tában volna nagyszerűségének, a Ken­der földet koronázó lankán. Közel száz kis, két-háromszobás villa nőtt ki a sár- fatalajú földből pár év alatt. Ahány, ennyi féle. S talán ez a legszebb az egészben. Tulajdonosaik, a komlót bá­nyászok. műszakiak egyéniségük szerint, családjuk és pénztárcájuk nagysága sze­rint építették őket. Egyben azonban mind megegyezik. Mindegyik körül van tarka virágoskert, s szinte egyből sem hiányzik a rózsa. Nem csodálkoznék, ha valami hivatalos embernek ebből az az ötlete születne, hogy Rózsadombnak ne­vezze el a kis települést. Fiedler Károly sokszorosan kitünte­tett csapatvezető vájár is éppen rózsdf- ban gyönyörködik, amikor megállók pa­latetős, takarosán bekerített kis villája előtt. Hát bizony nem is akármilyen ró­zsafája van neki. Egyik ága sárgát, a másik bordópirosat virágzik, s a kettő között egy sárgacirmos rózsaszín. — így sikerült — mondja mosolyogva s kedvesen tessékel a házba. A beton­lépcsők takaros előszobába vezetnek, s innét szépen berendezett kombinálíszo- bába lépünk. Fürdőszoba, konyha, kam­ra, a szuterénben pedig pince, nyári- konyha. Minden, ami egy négytagú bá­nyászcsaládnak kell. Az udvarban fás­kamra, baromfi- és sertésól áll. p'zt már én építettem — mondja " büszkén Fiedler Károly. — Hét ezer forint hűségjutalmat kaptam a ta­valyi bányásznapon, s azt mind a kő­műveseknek adtam, de egyúttal elles­tem annyit a tudásukból, hogy a mel­léképületet magam is fel tudtam húzni. — Sokat dolgoztunk, sokat takarékos­kodtunk. de megérte. Harminc éves bá- nyászkodás után a sajátomban tudom magamat és családomat. Mindenütt rend, tisztaság, a konyha­kertben burgonya, kukorica, paprika, paradicsom, uborka nő. A kis csalid úgy berendezkedett, mintha évek óta itt lakna. — Mikor költözött ide? — Mindjárt az ellenforradalom leve­rése után. — Tudja egy kicsit rámijesz­tett az egyik ellenforradalmár. Azt mondta, hogy elveszik a házamat, amelynek minden téglájához magam vagy családom verejtéke tapad. Féltet­tem is, hogy kárt tesznek benne, azért majd minden nap kilátogattam ide. Ügy grasszáltak itt a fegyveres jampe- cek, mint a pesti aszfalton a szerelme­sek. Egyszer fenn is maradtam miattuk. Attól féltem, felgyújtja az egyik. Aztán, mikor a helyzet megnyugodott, azt mondtam az asszonynak, jobb lesz ne­künk itt kinn. Kijöttünk. — Most már tudom, hogy nem eshet baja a házam­nak. Inkább hónapról-hónapra gyarapo­dik. Most is azon vitatkozunk a felesé­gemmel, hogy a hűségjutalomból, — amely ugyan betegségem miatt lényege­sen kevesebb lesz a tavalyinál — az ereszcsatornát csináltassuk-e meg, vagy kombináltszekrényt vegyünk. Tudja, an­nak őrülök, hogy újra megindult a mun- kaverseny. 1952-ben én kezdeményez­tem az első versenyt itt, Komlón, * egy kicsit bántott, hogy egyesek annyi rosz- szat beszéltek róla. Pedig higgye el, ez a ház se állna verseny nélkül. Ügy gon­dolom, hogy az állam se tudott volna ilyen kedvező kölcsönt adni, meg az én keresetem is kevesebb lett volna. Most, hogy újra megindult a verseny, biztos nem sokáig lesz üres a fürdőszoba, lesz ereszcsatorna, minden. Amikor elbúcsúzom a boldog háztu­lajdonostól, a szemben lévő dombon, a „Fekete Gyémánt" épületére mutat: — Ott volt gyönyörű lakásom abban a nagy házban — mondja, — de nem cserélném el a házamat az egész épü­letért, még ha a „Fekete Gyémántot" vele adnák is. TTov látszik, a villapártiak oszlopos ^ taggal szaporodtak, Fiedler Ki- ’•olybán. Kívánom, hogy még sok bá­nyásznapot ünnepeljen szép házában, erőben, egészségben, diadalmas munka- sikerek közöttf Talán soha ennyien nem táncoltak, mint manapság. A pergő ritmusok, az ütem­mel teli jazz-számok meg­mozgatják az embereket és különösen a fiatalokat. Az új táncokban, a jazzben két­ségtelen, érződik a mai kor ritmusa, az elsöprő rohanás, az új keresése. A Swing, a Boogi-woogi, a Rock and roll, a Mambo, a Cha-csa- csa, a Samba, s a legújabb tánc a Calypso mind új szint visz a táncba s a táncokta­tásba is. Hogy hányán táncolják ezeket az új formákat szé­pen? — Nagyon kevesen. Legtöbbjük színpadi produk­cióként ismert csak, s mint társasági tánc a közönség körében ismeretlen, vagy ha kissé ismert, csak eltorzult formában, semmiképpen sem úgy, hogy az széles körben elterjedjen és a jóizlést is kielégítse. A KISZ és Szakszerveze­tek Doktor Sándor Művelő­dési Háza vezetősége a tánc­oktatás, a tánc helyes for­máinak megismertetésére szervezi tánctanfolyamát. A falragaszok hirdetik, hogy a tanfolyam szeptember 10-én kezdődik, vezeti: Balog tánc­tanár. Mire is váriunk hál ? Harry Viüiamsro. csütörtö­kön este kilenc órától ne­gyed tizenkettőig a szabad­téri színpadon. Az előzetes propaganda sokat ígért, hi­szen a néger szaxofonmű­vész sztepptáncos és énekes, a jazz koronázatlan királya, Louis Armstrong zenekará­nak tagja bejárta a világot és mindenütt tapsoltak neki. Jó három és fél ezren szo­rongtunk az ülőhelyeken és sűrű sorokban álltak az em­berek a fal mellett is. Eny- nyien még egyetlen előadás alkalmával sem jöttek össze. Meg is lehet érteni a nagy érdeklődést, mert a plakátok a kis, műsorban szereplő művészek neve mellett Harry Williams nevét hangsúlyoz­ták, s sokan azt a következ­tetést vonták le például Lu­den Boyer szereplése után. hogy jó, jó, lesz más műsor Is, de főként a néger művész előadásában gyönyörködhet­nek. Szellemeskedett a konfe­ranszié, az akrobaták dobál­ták partnerüket & levegőbe, ügyeskedtek a zsonglőrök, játszott a zenekar, figurázott a dobos, énekelt ez, énekelt az, csak éppen Harry Wil- llams-t nem látta senki. Vég­re eljött a szünet. No, gon­doltuk, majd a szünet utón. Tizenegy óra után a hátsó sorokból a füttyszó mind­inkább erősödő slvítása fo­kozta a hangulatot, a vára­kozás türelmetlenségét. Ne- gyedtlzenkettókor megjeleni, akit vártunk. Két percig ját­szott szaxofonján, aztán éne­kelt, táncolt. Visszatapsol­tuk. Újból énekelt, újból tán­colt, de már lihegett, mente­getőzve mutogatta, hogy alig kap levegőt. De a tapsolok nem engedték le a színpad­ról. Előírói kezdte hát. Tán­colt, énekelt és ismét alig kapott levegőt éneklés köz­ben. Szeretnénk tudni, ki állí­totta össze a műsort így, ilyen beosztással? Megértjük azt. hogy ilyen nagy művész szereplése al­kalmával kell fokozni a hangulatot, az érdeklődést. De ha „vidékiek” Is vagyunk annyit megérdemlőnk, hogv élvezhessük 1« a művész előadását, s a műsor első ré­szében, valamint második részében legalább egyszer kijöjjön a színpadra. Megmaradt valami ben-, nünk Hány Williams művé­szetéből? Ez után az előadás után vajmi kevés. Csalód­tunk. Sokat vártunk és ke­veset kaptunk. S legközelebb élünk a gyanúperrel... PAPP ETA

Next

/
Oldalképek
Tartalom