Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-18 / 167. szám

2

N APlö

1957. JÚLIUS IS, 'S

Hol kezdjük?

Szentistványi Gyulámé elv- társnő cikke befejező részében olvastam az alábbi mondatot: „A városi pártbizottság már kérte az alapszervezeteket, hogy gyűjtsék össze tapasztalataikat és javaslataikat az agitációs munkára vonatkozóan, ezideig azonban nagyon kevés a javaslat, a vélemény."

Úgy vélem, ebből kell klón* dúlni, ha a párt tömegfelvilágosító munkáját boncolgatjuk akár módszerbeli, akár tartalmi vonatkozásban. Ez a rövid mondat ismételt figyelmeztetés, a legnyomósabb bizonyíték arra, hogy

a pártszervezetek — persze

vannak kivételek —, lebecsülik az agltáclót.

A sorozatos intelmek, az országos pártértekezlet határozata ellenére hatodrangú kérdésnek tekintik. Minden elo- rébbvaló: a rosszindulatú 'sze~ mély! piszkálódások, becsületes elvtársak múltjának, apró hibáinak újbóli felidézgetése. Néhol már a harcban össze- kovácsolódott pártszervezetek is szétforgácsolódnak •’7 örökös intrikában*

Mi az oka?

Eddigi vitáinkban már szó esett az önhittségről, az elbizakodottságról Az országos pártórtekezlet azonban a jelentőségéhez mérten foglalkozott ezzel, mint aminek egyenes következménye,' hogy csökken a törekvés a tömegek támogatásának megnyerésére. Ki tagadhatná, hogy az elmúlt hónapokban nagy sikereket értünk el? Az újjászervezett kommunista párt vezetésével álltunk talpra, vezettük ki az országot a katasztrófa árnyékából, normális, rendezett körülményeket teremtettünk; S ahogy erősödött, gyarapodott a párt, úgy növekedett befolyása, népszerűsége is. Hívó szavára itt a megyében i#’;tíi:élzS^ek lőttek el gyűléseire/ünnepelték április 4-én és május'I-ésfrHosz^ szasan sorolhatnánk a példákat, amikor a dolgozók bizalommal és egyre nagyobb számban fordulnak a pártszervezetekhez, hogy ügyes-bajos dolgaikat elegyengessék,

A párt politikájával, nyílt,

őszinte szavával és határozottságával bebizonyította,

hogy az ország hivatott vezetője.

Ezek letagadhatatlan tények. Ebből egyesek arra a gondolatra jutnak, hogy „erősek vagyunk, ezt vegye mindenki tudomásul.” S itt kezdődik a baj; Mert ha erősek vagyunk, akkor szerintük min dent úgy tehetünk,’ ahogyan mi jónak látjuk. Hozhatunk határozatokat, amelyekkel, mi kommunisták egyetértünk, de előtte nem hallgatjuk; meg. a pártonkivüliek véleményét és utána nem magyarázzuk nekik, nem fogadtatjuk el velük. Ha erősek vagyunk, akkor ennek megfelelően tárgyalunk a „gyengébb" féllel: • parancsolgatunk. diktálunk. Súlyos károkat okozunk azzal a pártnak, hogy a becsületes, a haladást kívánó • pártonkívülie- két afféle másodrangú embereknek tartjuk, akikre mindent rá lehet erőszakolni, ha még nem i# értenek egyet nézetünkkel;

A dicsfényben sütkérező elvtársak sok mindenről megfeledkeznek. A párton belüli árulás sokak hitét megingatta, bizonytalanok, tétovázók. Nem ellenségek — becsapottak, Meg akarjuk találni a hozzájuk vezető utat, hogy eloszlassuk a ködöt. Ehhez türelemre és kitartó, mindennapos felvilágosító munkára van szükség. Nem felejthetjük el azt sem, hogy 7az elmúlt években mi magunk is milyen hibákat követtünk el a pár- tonkívüliekkel szemben. S azi sem, hogy az ellenforradalom óta elért sikereink a dolgozók támogatásával jöttek létre. Nekünk ezt jól kell tudni, hisz a kommunista bányászok voltak azok, akik először száll tak az aknák müvére s pé1- damutatásukat követték a pártonkivüliek.

Eredményeket ezután is a kommunisták meggyőző szavától várunk.

A pártértekezlet állásfoglalása világos: a szektás pozícióból sem a tömegekért, sem a'revlzlonizmus ellen nem lehet sikerrel harcolni. Azt értse meg minden kommunista, pártvezető, igazgató, tanácselnök, ügyész, rendőr, katona, szakszervezeti vezető, társadalmi szervezetek vezetője, hogy azért kommunisták és vannak ott, ahol vannak, hogy mindenkivel megértessék a párt politikáját, a nép Igazi érdekeit képviseljék. Amidőn nem ezt teszik, méltatlanná válnak a legkisebb megbízatásra Is!

S ha már itt tartunk, véleményem szerint egy másik, de ezzel szorosan összefüggő területen Is rendet kell tenni.' Hónapok óta mondogatjuk, hogy „minden kommunista agitáljon”. Ez helyes elv, de a gyakorlatban fordítottja történik. Ahol törődnek is a felvilágosítással, ott is nagyon kevesen agitálnak, mert az elv mögött jól el lehet bújni. Agitáció csak akkor lesz, ha megszervezzük.

Az agitáció bonyolult, nehéz feladat. Műveltséget, vitakészséget és jó tájékozottságot követel. Nem mindenki képes arra, hogy csoportos beszélgetést vezessen vagy napnap után otthonában keresse fel munkatársát és beszélgessen vele az őt érdeklő és általában az időszerű problémákról. Ezeket az elvtársakat gondosan ki kell választani, A szigetvári járási pártbizottság ezt teszi és a falvakban úgynevezett agitációs bizottságokat alakítanak a pártszervezetek mellett. Az agitációs bizottságban a falu vezetői is helyet kapnak, a legképzettebb elv társak foglalkoznak agitációval. A járási pártbizottság vezetői —- egyébként ez a másik érv a szervezettség mellett — Időnként különböző előadásokat tartanak számukra a falvakban. Külön foglalkoznak velük, érvekkel látják el őket, megismertetik velük az országos >ügyeket, hogy gondosan felkészülve beszélgethessenek dolgozó társaikkal. S a szervezettség mellett szól az is, hogy a

pártszervezeteknek más eszközökkel kell dolgozni a munkások, a parasztok és az értelmiségiek között,

tehát erre a munkára is megfelelő elvtársakat kell kiválogatni. Igen, minden kommunista dolgozzon, önhittség, elbizakodottság nélkül a dolgozók megnyeréséért — tehetségének, képzettségének leg. megfelelőbb helyén.

1 Si Mi látogatása a moszkvai Lenln-Sztálin nwöleuiaii.

MOSZKVA: (TASZSZ) A Moszkvában tartózkodó Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke és kísérete kedden felkereste V. I, Lenin és J. V, Sztálin mauzóleumát és koszorút helyezett el ott.

Hz Olasz Kommunista Páti iffiUsége Moszkvába utazott

ROMA: (MTI) Kedden délelőtt Rómából repülőgépen a Szovjetunióba utazott az Olasz Kommunista Párt küldöttsége, A küldöttség vezetője: Luigl Longo, az Olasz Kommunista Párt főtitkárhelyettese, tagjai: Emilio Sere- ni, Mario Alicata, a vezetőség részéről, D’Amico, Nlves Gessi, Nannuzzl, a Központi Bizottság részéről, valamint Biagionl, Ciofi Degli AtU, Colaiannl Napóleoné, Postore Giro- gio, Pavolini, Sacchl.

A küldöttség néhány hetet tölt a Szovjetunióban s a helyszínen tanulmányozza a szovjet rendszer legújabb vívmányait.

Egy színtársulat vidéki turnéja során egy kis faluba érkezik. Az igazgató közli a színtársulat tagfaival, hogy anyagi okok miatt nem tudják megtartani az előadást. A hét kis táncosnő nagyon szomorú: nincs pénzük, éhesekés mérgesek, amiért egy ilyen kis fészekbe kellett jönnlöfe. Az öliöztetSnő vigasztalja őket és elmondja, hogy éhhez' a községhez emlékek fűzik őt: Húsz évvel ezelőtt itt ismerkedett meg egy előkelő, gazdag úrral, aki elvitte őt Capriba, ahol egy felejthetetlen hónapot töltöttek. Elárulja nevét és címét, odaadja a lányoknak a gyűrűt is, amelyet annakidején a gróftól kapott.

Luisella, a legszebb lány dolgozza ki a haditervet. Kiutazik a gróf kastélyába, s jelentkezik, mint a gróf — leánya. Másnap még hat lány borul a gróf nyakába „apám"! kiáltással. ö ugyan már a második lángnál rájön a turplságra, de

(4)

— Jó, jó, — vetették köz be többen, amikor ezeket elmondtam. — A történelem, az történelem, azt letagadni nem lehet. De mi a véleményed az utóbbi 12 évről? Nem mehettünk volna gyorsabban, észszerűbben előre? Nem élhettünk volna jobban, mint ahogyan éltünk?

Azt válaszoltam: „De Igen! Sajnos, sok szarvashiba történt különösen 1948-től 1956- lg. Sokkal előrébb lennénk,? ha nincsenek a tragikus végződésű hibák. Hosszan lehetne taglalni a hibákat, amelyek október 23-jg juttatták az országot. Ezek közül — legalábbis elvileg, politikailag — a nagyobb rész már ismert; Tény az, ha 1945-ben a háború okozta károk helyreállításának és tegyük fel 50 éves gazdasági elmaradottság felszámolásához kezdtünk és 12 év alatt behoztunk bel®e mondjuk húszat, akkor hibák nélkül ma már S—10 évvel előrébb lennénk.

S amikor a népi demokrácia 12 éve került szóba, nemcsak arról feledkeztek meg ismerőseim közül sokan, hogy honnan indultunk és hova ér- ; tünk a hibák ellenére is, habelemegy a játékba, hiszen valamennyien szépek, fiatalok, — élettel, kacagással töltik meg a házat. Végül is pénzt ad a direktornak, új műsori

dolgoznak ki, a lányok megkapják fizetésüket, s Luisellá- ba szerelmes lesz a gróf fia.

A gróf szerepét Maurice Chevalier alakítja.

Ass irodalmi egységről

i napokban megalakult a Hazafias Népfront pécsi írócsoportja. Létrejötte kultúréletünk konszolidálódásának egyik eredménye. Az irócsoport létrehozása kezdeti lépés, szorgalmas, rendszeres és áldozatos tevékenységre van szükség, hogy ólygn színvonalas munkát végezzen, amilyent az olvasók az íróktól joggal elvárnak.

Csak örülni lehet annak, hogy Íróink ismét szervezett formában alkotnak, ugyanakkor azonban a szervezett formát egy sor kérdés megbeszélésére, megvitatására is fel kell használni. Az egyik legfontosabb probléma most az irodalmi egység kérdése. Olyan probléma ez, amelynek tisztázása nélkül csak sántikálva haladhatnak előre.

Mi az az elvi alap, amelyen ezt az egységet meg kell teremtenünk. A párthatározat félreérthetetlen útmutatást nyújt a megoldásra, amikor kimondja: „A közelmúlt ellenforradalmi eseményei a kultúra területén is bebizonyították, hogy a párt irányító, ellenőrző tevékenysége nélkül lehetetlen a proletárdiktatúra következetes osztályharcos politikájának biztosítása." Az ellenforradalom kétségbevonta a pártirányltás szükségességét és annak megszüntetésére törekedett. Nem_ vitás, hogy a burzsoázia ezen a területen is kapitalista restaurációra törekedett, s — sajnos — nem eredménytelenül. Sikerült ideíg-óráig még a jószándékú, becsületes írók egy részét is megtévesztenie. Most nem beszélünk azokról, akik sohasem álltak sztvvel-lélekkel a szocializmus ügye mellett s csak alkalomra vártak, hogy igazi énjüket kimutathassák. Igaz az is, hogy az Írók egy csoportja viszont becsülettel helytállt a legzavarosabb időkben is.

Az irodalmi egység kérdését azonban nem szűkíthetjük la a pártirányltás elfogadására. — A párthatározat megállapítja: „A művészi élet területén elő kell mozdítani művészetünk, irodalmunk fejlődését, a szocialista realizmus irányában, elsősorban a pártos, szocialista-realista alkotásokat kell támogatnunk. Helyet kell biztosítani más haladó törekvések érvényesülésének is, természetesen mindenkor fenntartva a bírálat jogát.” Tehát elsősorban a szocialista-realista alkotásokat kell elösegí- ■ teni. Ez természetes is. Hiszen ha az író látja napjaink életének problémáit s sajátos eszközeivel segíteni akar, akarva-akaratlanül is a szocialista realizmus irányában kénytelen tevékenységét végezni. Nem arról van szó, hogy minden olyan mű, amely a mi életünk problémáit boncolgatja, már kész szocialista-realista alkotás. Nem, mert ahhoz, hogy egy irodalmi mű szocialista-realista legyen, még számos feltétel kívánatos. Az irodalmi egység azt is feltételezi, hogy „más haladó törekvéseknek” Is helyt adunk, ha az jószándékú és célja ennek a társadalomnak az erősítése.

Az irodalmi egység megteremtéséhez a párthatározat elvi segítséget nyújtott. Most őszinte vitákra, a vélemények kölcsönös kicserélésére van szükség. Nem vitás az, hogy a párthatározat állította követelmények alapján az egység megteremtése nem megy máról-holnapra, szívós, kemény munka hozhatja csak meg a kívánt eredményt.

Az irodalmi egységhez leggyorsabban úgy jutunk el, ha tisztán látjuk a végrehajtásra váró feladatokat és íróink ennek a célnak megfelelően igyekeznek dolgozni. Ha elfogadjuk a célt — amely nem más, mint a szociallz- • mws építése — s elfogadjuk a párt által megjelölt utat akkor, nem Je hét. I én ve g e s. eltérés azok- között az írók között, akik ennek a célnak megvalósítása érdekében akarnak dolgozni: S .minden írónak, akt az egységei'Cszl\í-" tén óhajtja, le kell vonnia a következtetést: a póri, áltat meghatározott elvi-politikai platform nélkül előrelépni ■ nem tudunk.

Az irodalmi egység kérdése azonban korántsem jelenti., azt, hogy most mindennek hajbókoljunk, ne vegyük észre a hibákat, meri a hibák feltárása — kényes kérdés. Akik a hibák elkendőzése alapján gondolják az irodalmi egység megvalósítását, ózok téves úton járnak. Nem akkor lesz egységes az irodalom, ha agyonhallgatni igyekszik a fejlődést akadályozó körülményeket, hanem akkor, ha a gátló okokat feltárja és azok megszüntetésében segédkezik.

Az ideológiai kérdések tisztázása — az irodalom fe- rén is — a ma legfontosabb feladatai közé tartozik. A vélemények kölcsönös kicserélése hozhatja csak közelebb íróinkat egymáshoz, adhat erőt a további lépéshez iro- . dalompolitikánkban is. GARAY FERENC

Há&z&t lázstf:

ÖSSZeHRSOllLÍTUnH

sebb lett. Lehet, hogy jiem ezek a legfontosabbak. - Világpiacunk, ahova „Made in Hungary“ felírással szállítunk jócskán megnőtt.. Ez és a többi semmi? Talán olyan ez az ország mint Horthy Magyar- országa volt? Ha van benne hasonlatosság, akkor az any- nyl, hogy Európának ugyanazon részén fekszik mint akkor. A kapitalista, feudális maradványokkal terhes, fasiszta országból szocialista ország lett.

Igaz, még egy magyarországi gyárban sem építettek garázst, hogy a munkások gépkocsijainak legyen helye munkaidő alatt, nincs még korlátlan számban mosógép, most kísérletezik a televíziót, nincs elég lakásunk, sokaknak még kevesebb ruha és ennivaló jut, mint amennyi kellene, még nem teljesül becsületes munka árán sem számos emberi vágy. Egyszóval nincs olyan termék- és árubőségünk, mint az Amerikai Egyesült Államoknak, Angliának. Ebből fakadóan sok tekintetben nem is élünk úgy, mint ott élnek átlagemberek.

Elmaradtunk a kedvezőbb körülmények között élőktől, nehézségekkel küszködünk most is és vágyakozunk a jobb, a szebb után. Szeretnénk és akarjuk, hogy ami a világon jó van, abból legyen hazánkban is. Most még nincs de mtért ne bíznánk, hogy elérjük. Ez csak munkánkon és

az időn múlik. Az alap megvan hozzá, sőt — képletesen szólva — a fő falak Is.

Nem megy ilyesmi egyik napról a másikra. Most is nyom bennünket a nemzetközi feszültség, a gazdasági, kereskedelmi megkülönböztetés, valuta probléma, amelyeknek létezése, vagy nem létezése sem mindegy számunkra. S ha nem volt elég bajunk, csinált még egyet, de jókorát az októberi ellenforradalom, amely ugyan megtanított milliókat — és ma is tanít — egy s másra, de kártevésének terhe mégis nyakunkban van és cipelnünk kell.

Egyszóval nem vagyunk tej- jel-mézzel folyó kánaán-or- szág. De vajon az a teendő, hogy felkerekedünk és elszaladunk valamelyik nyugati országba, mások nyakára itt hagyva csapot-papot? Elmegyünk, hogy megízleljük a datolya izét és szívünkbe titkon melengetjük, hogy be- lénkbotllk a szerencse autóstól, mindenestől együtt? S közben, ahogy kifér a szánkon, énekeljük: „Hazádnak rendületlenül"?

Vannak, akik így indultak el a nagyvilágnak és máris rájöttek, vagy ezután jönnek rá, hogy a szerencse nem őket, de még az odavalő milliókat sem zaklatja lépten nyomon, sőt Inkább elkerüliKönnyű igénybe venni, amit mások csináltak, — nehezebb magunknak megteremteni, Rendben van! 1.egyen erős a vágyakozás a jelenleginél

szebb, jobb, gondtalanabb élet után, de az akarat is legyen legalább olyan erős, hogy mielőbb megteremthessük. Vagy tán akarat kevés volt?.--. Pedig mondott mást Is a költő abban a sokszor elénekelt Szózatban. Szószerint ‘ így: „Bölcsőd az, majdan sírod is... Mely ápol s eltakar..:.- A nagy világon e kívül nin-r. csen számodra hely... Áldjon vagy verjen sors keze... Itt élned s halnod kell". Vagy ez csak azokra vonatkozik, akik itthon maradtak?

Becsüljük meg azt, ami itthon van, ami a miénk. Tanuljunk másoktól, magunk kárából, de ne lóssunk-fussunk a nagyvilágba alamizsnáért. Mégcsak ne is kisebbítsük magunkat, legyünk olyanok, amilyenek vagyunk, — nincs ok a szégyenkezésre, s töreked jünk arra, hogy egyre különbek legyünk!

Valahogyan igy, «eket mondtam el a sok beszélgetésen. Akadt, aki igazat adott, akadt, aki csak „féUg-med- dig’*. Egyben azonban egyetértettünk, hogy ezeket — és még nagyon sok mást, amiről ebben az írásiban szó sem volt — nem szabad elfelejteni, amikor összehasonlítunk, mert úgy eltévedünk a képzelet szülte rengetegben, hogy onnan csak nagyon nehezen, esetleg saját kárunkon okulva tudunk csak kitalálni.

r* llWYOM VOILT

Ém Francia film

nem arról is, hogy ebben az országban a társadalom fejlődésében, —■■ mert megteremtődött a népi demokrácia, a népi hatalom — olyan minőségi változás történt, hogy mi hagytuk magunk mögött anyu gáti polgári demokráciákat és nem is kicsit.

Lehet az elmúlt 12 évben elkövetett hibákra válogatás nélkül jelzőket használni. Lehet, de közben' elfeledni azt, hogy mások vagyunk mi az egész világ haladó emberei előtt, mint voltunk 1919 augusztusától 1945-ig, nem illedelmes dolog.

Bennünket már nemcsak a csikósról, meg a gulyásról és a Hortobágyról ismernek, hanem arról is, hogy — ne essék sértődés — nem olyan Pannónia motort gyártunk, amely egyenlő a rollerral De másról is ismernek. Hidakat gyártunk és készítünk külföldnek és sok pályázó közül mi visszük el a pálmát. Gyógyszereinket a világ jelentős részén ismerik. Sokat szidott kombájnunk Dél-Amerikában állta ki a próbát, az amerikai, német gyártmányú kombájnokkal szemben. Első lett. Finommechanikai műszereink világszerte keresettek. Közlekedési iparunk még híre-