Dunántúli Napló, 1957. július (14. évfolyam, 154-178. szám)

1957-07-18 / 167. szám

W5T. TÜUTT8 IS.

NAPLÓ

Hová lett a somogyhatvani tsz

vagyona?

Évekkel ezelőtt gondolt

■ i '■ = egyet a

Légrádi család és először megszabadította magát néhány hold földtől, majd későbben megváltak az állatoktól is. Csupán két lovat tartottak meg, mert saját magához mégsem lehet annyira köny- nyelmű az ember, hogy mindenből ldsemmizze magát. Igen ám, csakhogy a két ló elveszett a 27 férőhelyes istállóban, a termelőszövetkezetnek viszont nem volt egy valamire való gazdasági épülete. Légrádi Dániel beleegye“ zésével úgy segítettek magukon, hogy az állatok egyré- szét Légrádléfenál, a többit pedig Nagy Emőéknél helyezték el.

Tavaly október végéig nem is történt különösebb kellemet lenség. Ekkor azonban megzavarodott a község nyugalma, vérszemet kaptak a Lég- ródi-félék, s erre a gerinctelenebb emberek meghúzták magukat, mint nyúl a bokorban; A szájhősök pedig nekibátorodva szajkózták, hogy nem kell termelőszövetkezet Somogyhatvanban. A tsz ve* zetősége összehívott hát egy gyűlést: döntsenek a feloszlás felől; A nagyhangúak beszéltek, a kétségbeesett emberek pedig bólogattak, vagy hallgattak. Akinek legjobban kellett volna védeni a szövetkezetei, — maga Hegyi Ferenc tsz-elnök is kétségbeesett aggódással beszélt arról: mi lesz, ha egyesek felgyújtják a szövetkezet szalmáját, takarmányát, raktárát? Másszával mondhatta volna azt is: emberek ki fülére, ki farkára, mentsük ami menthető, vigye mindenki a részét, amíg kárba nem vész,

Ehhez nem is kellett különösebb biztatás. A kocsisok nyomban hazahajtottak a fogatokkal, s kezdődött a küzdelmes esztendők eredményeinek széthurcolása. A kocsisok voltak a legszerencsésebb hely zetben, mert azzal a jeligével, hogy ők tartják a lovakat teljes feloszlásig, — vitték haza a sok takarmányt. A szövetkezet többi tagjának még azt a szívességet sem tették meg, hogy a jogos részesedést udvarukba szállítsák. így tör- ténhetet meg, ho^v mire munkaegység arányában osztani

kellett volna a szénát, egy pajtát teljesen kiürítettek. Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy terv szerint hét kiló szénát kellett volna adni egy- egy munkaegységre, de mivel az osztáskor már népi volt meg az összes széna, négy és fél ikilóna csökkent egy munkaegység értékej

Volt olyan tag, akinek

— ...............—..........."r111 g egyáltalá

n nem jutott széna. Az ilyenek vagy pénziben kapták meg, vagv más termén yí éle- ségbem. Hegedűs Jánosnak is fogytán volt a szénája és kérte a szövetkezetét, hogy segítsenek rajta. Hegyi elnök azt mondta: menjen a Légrá- di-féle istállóihoz, ott még van takarmány s vigyen magának. Hegedűs el is ment a tsz istállójához, Légrádi azonban kijelentette:

— Ne nyúljon egy száj szénához sem! Amit itt találnak az én portámon, azt bérletbe tartom-.íj Mit gondoltok, ingyen tartottátok itt az állatokat?

A szövetkezet vezetői erre

még jobban megszeppentek; Légrádi Dániel szemük láttára hordta el a trágyájukat, etette a szénát, répát, de egy szóval nem mondták volna: kérem ez lopás, tiltakozunk az ellen, hogy egy kulák fosztogassa, károsítsa a termelőszövetkezetet; Sőt nagykegyesen felajánlották, hogy a széna, a répa és a 350 mázsa trágyához adnak még egy sertést is. Légrádi elmehetett a sertések szállásához, szabadon válogathatott, s amelyik megtetII sMnw első dija ti ipslélii rate

A Hungária Balaton Idegen- forgalmi Vállalat augusztus 3-án Balatonföldvárott a Strand szállóban a „Balaton szépe“ címért szépségversenyt rendez.

A szépségverseny első díja egy nagyestélyi ruha, amelyet a Különlegességi Női Divatszalon készít.

szett, el is vitte. Egy másik sertést ugyancsak bérlet címén Nagy Emőékhéz vittek. Mindenkinek házhoz szállították a bérlet díját, bár évek során egy szó sem esett arról, hogy a szövetkezeti tagok használati díjjal tartoznak Légrádi kuláknak vagy más személynek, A szövetkezeti tagok nagyrésze nem is tudja még ma sem, mi mindennel kapott kevesebbet a vezetőség „nagylelkűségé1 miatt, Ha az illetékesek eddig behunyták a szemüket, Légrádi ügyénél, most már jó lenne számonkémi: mikor téríti meg a lopott holmi értékét. Pontosan 4 600 forinttal tartozik a szövetkezet tagjainak, ha figyelmen kívül hagyjuk a sertés árát, amelyet maga a vezetőség szállított házhoz a tagság megkérdezése nélkül. Pedig ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert Somogyhatvanban vannak olyan tsz-tagok, akik kértek sertést, s nem kaptak. Talán a kuláknak jobban megjár egy hízónak való, mint a becsületes szövetkezeti tagoknak? Világos, hogy Légrádi egy kapavágást sem tett azért, hogy a tsz-nek sertésállománya legyen. Ezekután joga sincs ahhoz, hogy a közös vagyonból hizlaljon magának disznót,

Mindent összevetve:

jó lenne, ha megnéznék az illetékesek, hogyan hordták szét egyesek a somogyhatvani tsz-tagok vagyonát,:,

Lipóczki József

Bakonyai 100 méteresek

FÜGGETLENÜL ATTÖL,

hogy titkolják-e, avagy fennhangon hirdetik, szinte minden fel tárónak egy a vágya: „100 méter hosszú vágatot kihajtani egy hónap alatt“. Mert annak a bűvös 100 méternek ma még — egyre fejlődő technikánk ellenére — nagyon nagy „tekintélye’1 van. Egyelőre csak a legjobbak, a bányász-szakma igazi szerelmesed tudták bebizonyítani, hogy ilyen teljesítményre is képesek.

Mivel a 100 méteres mozgalom bölcsője Baranyában ringott, nem csoda, hogy a komlód Molnár-brigád híre előbb eljutott Bakonyára, mint maga Molnár István. A legjobb bakonyai feltárók már többször elhatározták, hogy megkísérlik a 100 métert. A próbálkozások minden esetben szép eredményt hoztak, de a kitűzött célt még nem sikerült elérni. A „százméteresek“ Fekete Ferenc, Havasi Nándor és a többiek persze nem keseredtek el, érezték, hogy tudásuk is. erejük is van elegendő és ismerik a közmondást, amely szerint ami késik, nem múlik. Nemrég aztán nem várt segítséget is kaptak Molnár István személyéiben. Megismerkedtek, megbarátkoztak a gyorsvágathaj- tás magyarországi úttörőjével és mi sem természetesebb, minthogy közösen kezdtek hozzá nagy céljuk megvalósításához^

HELLER ALAJOS elvtárasal, a bakonyai üzem vezetőjével indultunk él, hogy munr kahelyükön keressük fel Mol7dilik cut towzag, étéskcmbáiát Sxifydmwtt

Két-három esztendő alatt teljesen megváltozott a Szigetvári Konzervgyár képe. Kétemeletes, szel lős raktárépület ura— ja a gyárudvar szívét. Az irodaépület mögött tágas ebédlő kapott helyet. Uj gépeket állítottak üzem be, a régieket is áthelyezték; Kívül-belül más minden.

Kialakulóban van Szí get váró tt egy új, modem konzervgyár, amelynek termékeiért máris versengenek nyugaton. Meggyből például annyit küldhetnének ki a Terimpex-en keresztül, amennyit akarnak, különösen pulp formájában: Ezt ugyanis a *őkés országokban .kiszerelik“ s a nekik legmegfelelőbb csomago lásban hozzák forgalomba; Természetesen méregdrágán,

Ez évben bőséges

termés volt zöldborsóból — erről tanúskodik a zöldborsóval teli üvegek újraktár- beli katonás rendje. Még nem kész tel jesen a raktár, de máris tízere/számra várnak itt szállításra a befőttek. Egy- egy majdnem meny- nyezetig magasodó, üvegekből rakott szabályos négyszögben — ami szemre nem is túlságosan nagy — több, mint 43 mázsa borsó van, nem számítva az üvegek súlyát!

Most pedig itt a sár gabarack, amely, az ország minden részéből áramlik Szigetvárra. Székesfehérvár, Pécs és Kaposvár, sőt Kecskemét küldeményeit jelzik a gyárba futó vagonok. Olyan, gazdag az idei baracktermés, hogy alig győzik feldolgozását. Csakis

így történhetett meg, hogy az Alföld ‘érmését, a finom homoki sárgabarackot Szigetvárott főzik dzsemmé, finomízzé, befőtté. S nem is akármilyen mennyiséget: naponta négyezer kilót!

A másik most „futó“ cikk az uborka, amelynek mosása, válogatása, tartósítása sok ember munkáját köti le. Az „uborkás“-műszak a legerősebb, pedig itt is gépesítettek néhány munkafolyamatot. Csak egyet a sok közül: nemrég még körömkefével súrolták az uborka érdes falát, ma már uborkamosógép végzi el ezt a nagy gondosságot igénylő mun kát, kifogástalanul. Egyelőre egy, kettő és ötliteres üvegekbe rakják, később pedig

sor kerül az uborkasavanyító hordókra is.

Ebben az esztendőben két és fél, hárommillió forint ér- :-kű meggybor készül a konzervgyárban. De a vendéglátó iparba már csak úgy kerül, ha ezentúl a gvár fenntarthatja magának a bor minőségének ellenőrzési jogát. Ennek* bizonyára a fogyasztók is örülnének, mert magas szesztartalmú (14,5 fok, s nem 8!) és viszonylag olcsó borhoz jutnának — vizes lötty helyett.

Akik nem szeretik a bolt, szörpöt is ihatnak a konzervgyár termékeiből. A garantáltan tiszta, vitamindús meggyszörpből nyolc vagonra való áB a fogyasztók rendelkezésére.

nár István 13 tagú csapatának délelőttös harmadát. A szürke márgába vájt kutatóvágatban éppen repesztéshez készülődött a brigád. Molnár István a kifúrt lyukakat ellenőrizte, Márton János a tömést készítette elő, a többiek a fúrógépeket, a rakodógépet vitték hátrább. Fekete Ferenc harmadvezető vájár ezalatt a légvezeték meghosz- szabbításához szükséges részt „szerezte" be valahonnan. Égy kis vitája is támadt egy másik csapat tagjával, de gyorsan lezárta, mondván: „Miért nem voltak ügyesebbek?“

MAR AZ ELSŐ PERCEKBEN

feltűnt, hogy a brigád tagjai szinte szó nélkül dolgoznak. Látható volt, hogy ebben a brigádban mindenki tudja feladatát, pedig ma még nem grafikon szerint dolgoznak. Ez csak távolabbi terv.

— Nálunk nem számít, hogy ki a vájár, ki a csillés, mindegyikünk azt csinálja, ami éppen szükséges — mondta Fekete elvtárs, és maga állt egy csillébe, hogy a légcsatorna mielőbb a helyére kerüljön.

— De honnan tudják, hogy mit kell csinálni? — kérdem.

— Tőlem. Megmagyaráztam már rég. Most már nem kell mondani;

Fekete Ferenc később elmondta azt is, hogy nagy tervüket az ésszerű munkamegosztásra, a helyes szervezésre alapozták. Különleges műszaki segítséget, kiszolgálást nem is kértek és nem is kaptak.

— Mi nem nevelünk sztárokat — szólt közbe Heller elvtárs. — Tanuljanak meg önállóan gondolkozni és közösen cselekedni, mert a gyorsított vágathajtásnak nem csupán a méter, hanem a teljesítmények növelése a lényege. Olyan feltételek között érjenek el magasabb teljesítményeket, mint a többi csapat és akkor bebizonyítják, hogy va'óban tudnak jól dolgozni.

És ezzel Feketéék, Havasiék a Molnár-csapat minden tagja egyetért. Ok úgy akarják túlszárnyalni más csapatok teljesítményét, hogy eredményük értékét senki kétségbe ne vonhassa. A jelek azt mutatják, ez sikerülni fog.

A Molnár-csapat tagjai e hónap 15-ig 51,5 folyóméter

hosszú 6,4 m’ szelvényű vágatot hajtottak ki és ezzel 31,8 cm/mű teljesítményt értek el. Legmagasabb napi teljesítményük ebben az időszakban 5,5 folyóméter volt. Azóta Fekete Ferenc szerint 6,20 fm napi teljesítményük is volt, és a hó végéig 120 fm vágatot akarnak kihajtani.

E nagyszerű teljesítményük titkáról bárhogy is faggattam őket, a leírtakon kívül csak ennyit mondtak:

•— Harmadonkmt 4 fő a telepítés. Egyszerre hárman fúrnak. Csak vízöblítéses fúrógépeket használnak és így a munkahelyeken nem keletkezik por. A csapat negyedik tagja ez alatt a robbantáshoz szükséges anyagokat készíti elő és segít a főtefúrásnál. Re- pesztés után egy vájár az „ortra” megy, egy fő a rakodógépet kezeli — Feketéék brigádjában Sári József, mert ő ért hozzá legjobban — ketten pedig csilléznek. Egy-egy alkalommal 20 vagy annál több lyukat fúrnak körülbelül 1.40 méter mélységben és egy-egy repesztés alkalmával 20—30

csille kőzetet kell kiszállítani,

A munka intenzitása Fekete Ferenc véleménye szerint nem nagyobb, mint korábban volt. Mindenesetre én még nem láttam ennyire igyekvő bányászokat. Igaz, hogy a levegő, a vágatok állapota sokkal jobb, mint a szénbányákban és bizonyos mértékben a bérezés is ösztönzőbb. A Molnár-brigád vájárjai, ha tervük sikerül, a dupláját megkereshetik egy miniszter fizetésének.

EL KELL MEG MONDANOM, hogy a Molnár-csapat nemrég versenyre hívta Izsó Balázs és Tóbiás József brigádjait. Tóbiásék már el is fogadták a felhívást s ígérik, hogv cm/mű teljesítményük jobb lesz, mint Molnáréké, pedig Molnáréké már kétszerese az üzemi átlagnak.

MesterfaJvi Gyula

A földművelésügyi minisztérium jelentése a viharkárokról

Az utóbbi napokban az ország különböző részeiből jégkárokat jelentettek. A legnagyobb károk Somogy és Bács megye déli részein voltak. A jeges viharok egyes helyeken a kapásnövényekben száz százalékos kárt is okoztak és több helyen tönkretették a még lábon álló kalászosokat. A jég a gyümölcsösöket is megtépázta, s helyenkint különböző mérvű károk keletkeztek;

A helyi tanácsok, az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek dolgozói, valamint az egyéni parasztok mindent elkövetnek a kár csökkentésére.

A tanácsok a még rendelkezésűkre álló rövid tenyészidejű vetőmagvakat a jégkárt szenvedett területekre irányítják, hogy ezzel is segítsék az ottani lakosságot.

A károk felmérése úgy Somogy, mint Bács megyében folyik. A földművelésügyi minisztérium növénytermesztési főigazgatósága az igényeknek megfelelően a rendelkezésre álló tartalék központi készletekből rövidebb tenyészidejű vetőmagvakat bocsát a károsult lakosság rendelkezésére.

WTTStTTyTrTTTTTTfffTTTTTTTrrVTTymyTTTrTTTTTTTTTTTTTTTTTWTTVTVTTTTTTTTTfTTTTTT?m»TTTTTTTTTfTTTTTT?TTTTTTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTTTmTTTTTTmTTTTTTTfTTTTTTTfTfTTTTTT7mfTTTTtTTTVfVTTr*rr».

Játék a törvénnyel...

Pedig nem gyerekjáték. Mármint a törvény. S mégis hólabdáznak vele; elöránd■> gálják, „hivatkoznak” rá,

meg-megcsúfolják. Aztán ember legyen a talpán az a bíró, aki igazságot tesz.

Mánfa 1. szám alatti ház udvarában valóságos kovácsdinasztia vert gyökeret évtizedek alatt: a Litz-gyere- kek dédapjuktól, nagyapjuktól, édesapjuktól vették át a kalapácsot, s még ma is — az ifjú Litz Sándor az örökölt üllőn kalapálja össze a napi betevő falatra valót. Az öreg Litz meghalt, itt hagyta a két gyereket, mármint Sándort és Józsefet, iithagyta az omladozó házat, a műhelyt, szerszámokkal, öreg fájtaiéval kicsinyke kertet, benne néhány gyümölcsfát, és a mostohát, özvegy Litz Jánosnét, született Filótás Erzsébetet.

Filótás Erzsébet azóta pereskedik. Amikor Litz Sanyi megnősült, az özvegy mostoha nem szívlelte a menyecskét és törvény elé futott, hogy hát „idegen” van a házban, .,birtokháborgatás” címén biinteilessék meg Lit? Sanyi és a fele-ige. Nem büntették meg. Nem baj,

majd megbünteti őket a mostoha. A házból — amelyben két szoba van — egy lyukat sem adott nekik s a fiatal pár kénytelen-kelletlen „berendezkedett" a műhely végében lévő földes, pókhálós, repedtfalú vályogfészerben. Poór Mari ott hordta ki a gyerekét, a fogcsikorgató hidegben, kint a fészerben. Litz Sanyi meg káromkodott naphosszat, hogy hát a saját házába nem teheti be a lábát (övé a tulajdonjog és öccséé, csupán a haszonélvezet a mostoháé .,.) s nyárón a saját gyümölcsfájáról is úgy kell lelopnia egy-egy szem gyümölcsöt kislányának.

A fiatal Litz nemrég új házat épített az udvarra, a mostoha pedig ismét futott ügyvédhez, bíróhoz, egyszer még egy ügyészt is kihívott, hogy hát lám, a fiatal házasok miképpen háborgatják őt csendes magányában. i

Azt mondja Litz Sándor né:

— Egyik reggel látom, hogy az udvaron lévő dísznövényeim leveleit levagdosták ;;; Máskor meg kint szárítom a kimosott ruhát a kertben, valaki levágja a ruhaszárító kötelet, merő piszok az ágynemű, fehérnemű, lent hever a földön. Hát ki csinálja ezt?

A mostohára gondol.

A mostoha pedig szüntelenül jár a bíróságra és az ügyvédekhez. Most 15 ezer forintot követel a fiataloktól, hogy akkor békén hagyja őket, el is költözik a házból. Honnét vegyenek ennyi pénzt? S a nyugalmat, békességet úgy kell megvásárolni? Ok nem bánnák, ha a mostoha akár élete végéig ott lakik a régi házban, csak ne háborgassa őket;::

A mostoha azonban változatlanul perel, perel, perel...

Aztán van itt Mánfán egy másik ember is, aki a törvénnyel „revolverei” boldogboldogtalant a faluban. Papp Domonkos a megmondhatója, miféle ember ez a Kovács Gyula, kiről most sző van.

— Higgye el elvtárs, én még ilyen emberrel nem találkoztam, pedig ugyancsak

országot járt ember vagyok. Kovács Gyulát ismerem 1943 óta, de istenemre mondom, többet tartózkodik a kocsmában, mint bárhol... Az anyját is ő vitte sírba, pedig erős, egészséges asszony volt, de a fia viselkedése a szívére ment. Az orvosok mondták.

Kevés ember van a faluban, akii Kovács már ne próbált volna följelenteni a rendőrségen, vagy más hatósági szervnél. A tanácselnöknő — Schmidt Józsefné — elmondja, hogy már őt is „piszkálgatja", szájára veszi a kocsmában, hogy „vajon miből is került családi házra az elnöknőnek?" Pedig az elnöknő is éppen úgy „megkoplalja" majd az új házat, mint bárki más: ötvenezer forintot vettek fel kölcsönt, azt vissza kell fizetni, a házat meg a férje építette fel — kőműves a szakmája — a felesége és a rokonság pedig segített az építkezésnél.

De Kovács Gyula szövi az intrikát.

A télen Kovács Gyulát lakodalomba hívták Katalinéra. A lakzi után hazaindulna a vendégsereg, de nem jön az autóbusz. Kovács „intézkedett”, Telefonon beszólt Pécsre:

— Halló, itt Kovács Gyula ávós főhadnagy beszél! Azon nal küldjenek ki egy autóbuszt, mert ha nem, mindenkit lecsukatokü

Kiment a busz? Nem ment ki? Ki tudja? Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Kovács már számtalanszor kiadta magát „nyomozónak” a kocsmában. Ha idegen lépett az ivóba, Kovács „igazoltatott" és fenyegetett, hogy „elvitetem’’, „letartóztatom” és egyebet.

Alkoholista. Emberroncs. Naphosszat bent ül a kocsmában és rettegésben tartja a falut. Ha verekedés van, hát 6 a főverekedői

Miből iszik ez az „álnyomozó" ? Valamelyik komlói vállalatnál villanyszerelő, de nem dolgozik, időtlen idők óta táppénzen van, kap is jócskán forintot — s azt el is issza, Volt már szanatóriumban megszökött, volt már a pécsi klinikán — megszökött, az orvosok már lemondtak róla, mert aki megszökik a gyógyítás elől, hát az vessen magára. S ebben nekik van igazuk.

Hanem mit csináljanak a mánfaiak? Már mint Kováccsal? Aki még a honvédtiszt rokonának ruháját is elitta az ellenforradalom alatt, valami Szabó Imre nevű barátjával, aki azóta disszidált. Nincs ember Mánfán, aki Kovácstól ne rettegne, mert mindenkit „iga- zoltaV’i mindenkit „elvitet” és „letartóztat’;

Kováccsal — sajnos —nem találkoztam, mert most kivételesen — ahogy a kocsmá- ros mondja — előtte este bejelentette:

— Holnap Komlón iszunk...

Így hát néha akad egy nap, amikor a mánfaiak nyugodtan maradhatnak, mert Kovács Gyula „átruccant" Komlóra és ott boldogítja a kocsmák< éttermek vendégeit.•

Nem mehet ez így tovább! A törvény felelőtlen sáfárjainak szájára tegyenek lakatot és magyarázzák meg nekik, hogy a törvény nem játékszeri

(RAB)