Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)
1957-06-08 / 133. szám
2 NAPLÓ 1957 JÜNTUS t 1 / Az MSZMP pénteki nagyaktívája a budapesti Sportcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról.) lításával és 25 millió léva értékű devizával a proletárinternacionalizmus eszméjének megfelelően részesítettek bennünket. — Mindenki tudja, hogy az életszínvonal az elmúlt esztendő alatt nálunk jelentős mértékben növekedett. Azt is tudja mindenki, hogy ez az emelkedés bizonyos mértékig túlhaladta azt a fokot, amelyet a termelés állapota reálisan alátámasztott volna. Ilyen helyzetben voltunk kényszerülve azokra a májusi ár- intézkedésekre, amelyekkel kapcsolatban az országgyűlésen pártunk Apró elvtárs felszólalása során kyelentette, hogy az gazdaságpolitikánknak nem szerves része. A mi gazdaságpolitikánk központi célja a szocializmus építésével egybekapcsolt életszínvonal emelés, azonban feladatunk volt, hogy ebben a nehéz helyzetben reális alapot, az egyensúlyt megteremtsük, mert enélkül előrehaladásról, jövőbeni életszínvonal emelkedés* ről nem lehetett volna szó. Ehhez azonban szükséges a továbbiakban az, hogy most, amikor az egyensúly megvan, a termelés minden mutatóját javítsuk és a termelés területén megteremtsük a reális feltételét az életszínvonal fenntartásának, majd későbbi, további emelésének. Meg kell itt jegyeznem, hogy pártunk számára a gazdasági feladatok megoldása elsőrendű politikai kérdés; Kedves Elvtársak! Azért tértem ki némileg saját kérdéseinkre is, hogy bolgár ‘ vendégeink lássák milyen problémákkal küzd a mi pártunk, dolgozó népünk. Mi azért vagyunk és lehetünk biztosak abban, hogy úrrá leszünk valamennyi nehézségünkön, mert most már elmondható, hogy van erős marxista-leninista pártunk, mert ez a párt alapvető irányában helyes politikát folytat és mert néptömegeink mind fokozottabb mértékben támogatják ezt a politikát és mert velünk van az egész szocialista tábor, az egész nemzetközi munkásosztály, az egész nemzetközi munkásniozgalom szim pátiája, támogatása és tekintélye. (Taps.) Kedves Elvtársak! A párt jövőbeni sikeres harcának központi kérdése és pártértekezletünknek is központi kérdése lesz, hogy a párt erejének alapvető feltételét, a pártegységet minden eszközzel őrizzük és szilárdítsuk. (Nagy taps) Nem engedhetjük meg, hogy bármilyen kis mértékben akár egyesek, akár kis csoportok is bármely oldalról aláásni, vagy megbontani kíséreljék pártunk egységét. (Nagy taps) A szocializmust építő hazánk viszonyai között a proletárdiktatúrában a párt egysége az egész nép alapvető érdeke. És ha vannak nálunk olyan emberek, akik nem tudnak kigyógyulni a szabadság burzsoá értelmezéséből, vagy ;más oldalon jelentkeznek olyan emberek, akik nem tudnak kigyógyulni régi hibájukból, mi nem lehetünk szentimentálisak, (taps) mert a párt egysége és a nép alapvető érdeke fontosabb számunkra, mint egyes emberek megsértő- dése, vagy neheztelése. Azt ki fogja bírni a párt is, meg az ország is. (Nagy taps) De mint az októberi tragikus események — mert munkásosztályunk és népünk számára tragikusak voltak ezek az események — megmutatták, azt nem íehet kibírni, hogy a párt sorsával bárki is játsszék. (Hosz- szantartó, ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt!) Ezután Kádár elvtárs rámutatott arra, hogy a magyar- országi ellenforradalmi lázadás része volt egy nagy imperialista haditerv végrehajtásának is. A terv lényege a szocialista tábor egységének megbontása és a szocializmus országainak egyenkénti leverése volt. Magyarországon nem sikerült felszámolni a népi demokratikus rendszert, nem sikerült éket verni a szocialista tábor országai közé. Az imperialista próbálkozás azonban mélységes tanulság volt számunkra. Arra tanít bennünket, hogy úgy vigyázzunk a szocialista tábor egységére, mint népünk létérdekére és a szemünk fényére. Egyedül a szocialista tábor országainak, a nemzetközi munkásmozgalom proletárintemacionalista egységének ereje biztosítja a szocializmus építésének nyugodt útját, ugyanakkor ez az összefogás a magja a népek békéje megőrzésének is. Mi úgy gondoljuk, hogy az imperializmus is tanulhatott a ma- gyírországi eseményekből. De úgy látszik nem minden imperialista tanult belőle. A magyarországi ellenforradalom veresége után sem hagytak fel terveikkel. Ezt különböző tények bizonyítják. Bizonyítja olyan tény, mint a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánnyal szembeni imperialista diplomáciai hadjárat. Bizonyítja egy egész sor olyan kísérlet, amellyel hazánk bel- ügyeibe akartak beavatkozni. Mi ezeknek a kísérleteknek nem engedtünk és nem is fogunk engedni. (Taps) Ugyanakkor érthetően megmondtuk, hogy mi békében akarunk élni és békességben együtt akarunk működni minden országgal és minden néppel, amely tiszteletben tartja azt az elvet, hogy más ország belügyeibe nem avatkozik bele. — Nem lehet félreérteni álláspontunkat. Mindenki tudja az egész világon, köztük az imperialisták is, hogy a népi demokratikus országoknak agresszív törekvéseik nincsenek, a népi demokratikus országok életérdeke a béke megőrzése (nagy taps) és ezért nálunk ebben a tekintetben a kimondott szó és a cselekedet száz százalékig egybeesik. Nem ez a helyzet az imperialistáknál, ök beszélnek békéről, nekik anyagi érdekük ellen van a népek békéje, tartós és szilárd békéje és ha ők békéről beszélnek és agressziós provokációkat cselekednek? náluk a szó és a tett száz százalékig ellentétben van. Ennek a nemzetközi impe- riajirn us által támogatott ellenforradalmi támadásnak a leverésében nagy jelentőségű volt számunkra az a segítség, amelyet a Szovjetuniótól és más szocialista országoktól kaptunk. A Szovjetunió és a tötti népi demokratikus ország az első pillanattól kezdve teljes erővel támogatta a magyar forradalmi munkás-paraszt kormányt. A Bolgár Nép- köztársaság kormánya az elsők között ítélte el a magyar ellenforradalmat és állott teljes súlyával kormányunk, pártunk és népünk mellé. (Taps) Az imperialista országoknak, elsősorban az Amerikai Egyesült Államoknak a szocialista tábor elleni szakadatlan aknamunkája, a folytatódó háborús előkészületek, az atom- és a hidrogénfegyverekkel folytatott kísérletek és fenyegetőzések arra intenek bennünket, hogy erősítsük és fejlesszük tovább országaink védelmi szövetségét, a varsói szerződést. (Taps.) Hazánk a Magyar Népköztársaság szilárdan kitart a varsói szerződés mellett, mert ez népünk békés alkotó munkájának elengedhetetlen biztosítéka, államunk, biztonságunk legfőbb védelmezője a jelen időszakban. (Taps.) A bolgár és a magyar nép együtt foglal helyet a szocializmust építő népek hatalmas, legyőzhetetlen táborában, együtt őrzi és védelmezi a saját és egész Európa békéjét a varsói szerződés kötelékében és együtt halad a közös úton, a szocializmus építésének útján. Népeink kapcsolatai az elmúlt esztendőkben szorosra fűződtek. Dolgozóinkat a varsói szerződésen kívül a barátsági és kölcsönös segélynyújtási egyezmény, gazdasági egyezmények sora és a kulturális megállapodások kap csolata is összefűzi. Gazdasági kapcsolataink mindkét ország előnyét szolgálják és minden lehetőség megvan arra, hogy még előnyösebbé fejlődjenek. Ugyanez áll más természetű kapcsolatainkra is. Mindent meg kell tenni, hogy népeink még jobban megismerjék egymást, még jobban megismerkedjenek egymás kultúrájával, költészetével. Jelenlegi tárgyalásaink eredményei, reményeink szerint, meg fogják erősíteni pártjaink és kormányaink, népeink és országaink barátságát és kiszélesítik kölcsönösen előnyös kapcsolatainkat. Kádár elvtárs beszédét a két^nép és párt folyton erősödő és mélyülő barátságának éltetésével fejezte be. Todor Zsírkor eírtársnak9 a BKP Központi Bizottsága első titkárának beszéde Kedves Kádár elvtárs! Kedves Dobi elvtársi Kedves Elvtársak! Kedves Barátaim! Tiszta szívből örülünk, hogy a bolgár kommunisták és a bolgár nép küldötteiként ezen a bolgár—magyar barátságnak szentelt aktívaülésen találkozhatunk önökkel a munkaszerető és hősies Budapest képviselőivel. Engedjék meg, hogy a bolgár kormány- és pártküldöttség, a Bolgár Kommunista Párt és annak Központi Vezetősége, valamint a bolgár nép nevében átadjam önöknek és Önökön keresztül a Magyar Szocialista Munkáspárt valamennyi tagjának, az egész dolgozó magyar népnek harcos, forradalmi üdvözletünket, — kezdte beszédét, majd meleg üdvözlő szavak után arról szólt, hogy a megbeszélések a közvetlen szívélyesség, igazi elvtársias- ság és kölcsönös , megértés légkörében folynak. Ezek a tárgyalások azt bizonyítják, hogy a Bolgár Kommunistá Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt között a jelenlegi nemzetközi helyzet alapvető kérdéseiben, a magyar- országi októberi események értékelésével, a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalom egysége és fejlődése, valamint a két ország és párt közötti kölcsönös kapcsolatok és együttműködés kérdéseiben nézeteink teljesen azonosak. Mi bolgárok és magyarok hű barátok vagyunk harcban és munkában, barátok vagyunk az örömök, megpróbáltatások és nehézségek napjaiban. A népeink közötti barátság és együttműködés lelkesítő ereje a Bolgár Kommunista Párt és a Magyar Szocialista Munkáspárt. Mi bolgár kommunisták örülünk, hogy az önök pártja, mint a proletárdiktatúra vezető és irányító ereje Magyarországon, egyre inkább erősödik, szilárdul eszmei— politikai és szervezeti egysége, napról-napra nő a tekintélye, egyre inkább szélesednek kapcsolatai a dolgozó tömegekkel, gyorsan és sikeresen tömöríti a szocializmus erőit Magyarországon. Tudjuk, hogy az Önök pártjának nem kis nehézségekkel kell megküzdenie. De nem kételkedünk abban, hogy követve továbbra is a helyes irányvonalat, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának a vezetése alatt, Kádár János elvtárssal az élen, úrrá lesz ezeken a nehézségeken és mindinkább növeli vezetőszerepét a szocializmus építésében Magyarországon. (Taps.) Bulgária’ dolgozói méiy megdöbbenéssel figyelték azokat a véres eseményeket, amelyek az önök országában a múlt év októberében és novemberében robbantak ki. A magyar nép ellenségei szét akarták zúzni a népi demokratikus rendszert, vissza akarták állítani a kapitalisták és nagybirtokosok uralmát, ki akarták szakítani Magyar- országot a szocialista népek nagy családjából, el akarták szakítani a Szovjetuniótól és az imperialista agresszorok kezében .eszközzé akarták változtatni egy új háború kirobbantására. Pokoli terveik azonban kudarcot vallottak. A bolgár kommunisták és a bolgár nép nagy megelégedéssel fogadta azt a hírt, hogy a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály és az ösz- szes magyar hazafi tömörültek a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetése alatt és a testvéri szovjet hadsereg segítségével megsemmisítették az ellenforradalmi felkelést, megvédtek a népi demokratikus rendszert és nem engedték, hogy Magyarország területe a szocialista államok elleni háború tűzfészkévé váljék. Mi, a magyar dolgozókkal együtt üdvözöljük a hős szovjet hadsereget (ütemes taps.), amely a súlyos megpróbáltatások véres napjaiban a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány keVésére teljesítette szövetségesi és internacionalista kötelességét és segített a magyar dolgozó népnek abban, hogy elhárítsa a fasiszta rendszer feltámasztásának veszélyét. A Bolgár Kommunista Párt Központi . Bizottsága, egész pártunk teljes . .mértékben egyetért a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormánynak a magyarországi októberi eseményekre vonatkozó értékelésével, azzal, hogy ez ellenforradalmi felkelés volt, amely a népi demokratikus állam megdöntésére és a régi kizsákmányoló földesúri kapitalista rend visszaállítására irányult. A magyar ellenforradalom leverését a magyar dolgozók történelmi győzelmének tekintjük. Ez a győzelem a mi győzelmünk is, győzelme az összes szocialista országoknak és az egész haladó emberiségnek. (Taps) Bennünket, a bolgár párt- és kormányküldöttség tagjait, különösen örömmel tölt el, amikor látjuk, hogy a magyar elvtársak és dolgozók sikeresen felszámolják az ellenforradalmi felkelés következményeit, begyógyítják a 6Úlyos sebeket, amelyeket az ellenforradalom okozott a népgazdaságnak. Látjuk, hogy milyen hatalmas munkát végzett és végez az önök Központi Bizottsága, kormánya és pártja. Az önök által elért sikerek szemléltetően tanúskodnak a marxista-leninista tanítás életerejéről. Kedves Elvtársak és Elvtársnők! A szocialista tábor sikerei napról-napra nőnek. Mind nagyobb eredményeket ér el a Magyar Népköztársaság is. Tudjuk azonban, hogy az imperialisták, amíg léteznek, imperialisták maradnak, a szocializmus, a demokrácia és a béke ellensége. Az imperialisták különös figyelmet fordítanak az értelmiség egyes rétegeire,- így a tanulóifjúságra és az ő befolyásolásuk által kísérelnek meg zavart kelteni a munkás- osztály, a dolgozó nép között is a szocialista országokban. A magyar események keserű és véres leckéje megmutatta, milyen káros és népellenes szerepet játszhatnak egyes irodalmi és újságíró körök, amikor elvesztik józanságukat és bedőlnek az imperialista reakció tetszetős „idé- ológiai“ jelszavainak. Az imperialisták és kiszolgálóik igyekeznek bebizonyítani, hogy a szocializmus és a demokrácia összeegyeztethetetlenek, hogy ahol létrejött a (Folytatás a 3. oldalon.) VÁtihUás A IIZEHHE1EDIK... VI; — Megyek!.::, várjatok!;: » Befúrta magát a kuielé zúduló áradatba, és amikorra a betonúira^ értek, már Szalai Bander vezette a sötétruriás menetet. Tekintete még elkapta a . járda szélén álldogáló két leányt; Ilonka maga volt az élő kétségbeesés, írónké tüzes arca, bűnbocsánatot sugárzott feléje. De nem szóltak egymáshoz;»» Megnémította őket, valami ésszel fel nem fogható ünnepélyesség, a koporsót kísérők ünnepi némasága, mert azok is csak némán bólintanak egymásnak, nem szólnak, nem beszélnek, mert a kegyelet úgy kívánja;», Szalai Bander sem fogta már fel a következményeket, csak arra ügyelt; a tartása egyenes legyen, és rakta, helyezgette egyik lépést a másik után, bele az ismeretlenségbe.;; Az pedig minden lépéssel, közeledett, futott eléjük;-., . A kápolnánál hirtelen megálltak. A kastélynak futó gesztenyés fasorból, Csapó őrsparancsnok -léptetett feléjük. Egyedül jött,, fegyvertelenül. Az arca vórtelen volt, de a hangja fölényes. — Hát újra. küldöttségbe jöttünk emberek? , j i Tudtunk róla!;», És maga a küldöttség vezetője Szalai?;:; Ez meglepő, de erről is tudtunk..; Különben a kocsija bent áll a kastély-garázsban, és a Feri a sofőrje is a kastélyban van;; -. Miatta hát ne nyugtalankodjékmert ő sem érez, lelkifurdalást magáért..: — Akkor talán mehetnénk is a küldöttséggel;:: Válasszák ki a tárgyaló- képes embereket, és.:» Dómján Pista furakodott Bander mellé. — Maga, itt ne dirigáljon törzs úr, mi a bányatanácsoshoz indultunk.: -. Nem mintha magával nem volna beszélnivalónk .:; Arra is sor kerül egyszer, de most együtt megyünk valamennyien. -.; Maga meg menjen, amíg jó dolga van:>, Csapó, a füléig vörösödött — Adja még-maga lejebb is Dómján!:»; — De azért szapora lépéssel indult a kastély felé. Csak akkor torpant meg újra a menet, amikor a tar gesztenyefák följött, elébük tűnt a kastély vörös tornya; Szalai Bander állította meg őket. — Mégis csak küldöttségben megyünk:-.; — Nem!;:: most az egyszer ne szóljon ne szóljon senki közbe!;:. — Csapó is egyedül jött és fegyvertelenül:;; — Hátha!;»», hátha lehet mégis tárgyalni velük .:: — Én is egyedül megyek.:. Még te sem jöhetsz velem Pista;-.-. Ha már vezetőnek választottatok, hát megparancsolom; Dómján István felelni fogsz, ha mégis utánam jönnétek! .;, — Ha együtt megyünk, abból emberhalál lesz.;; Hallottátok mit mondott Csapó.;; Engem ne féltsetek.;. Én nem bántottam Csapót, ők sem bántanak engem;:» Dómján Pista, lesunyt fejjel hallgatott::; Csak a sor elejéről szólalt meg, az öreg, rokkant Benkő Adám. — Menj hát Bander fiam, menj és ne fe* ledd, miért várunk rád a kápolnánál;.» A kanyarnál, ahol végétért a gesztenyesor, ott ágaskodott előtte a két kőoroszlán; — Még tíz lépés, 'és eldől mit tudok »» A kapu tölgyfa szárnyai nyikorogva csapódtak szét, és ott állt, pisztollyal a kézben, az előbb még fegyvertelen parlamenter, Csapó Ignác; És mögötte a parkban feltűzött szuronnyal lapított egy szakasznyi csendőr. — Egy lépést sem tovább Szalai!;.» Asztmásán, hájasán, léptetett ki a kapu elé a bányatanácsos, — Csapó udvariasan adott neki utat. Egyedül jött fiatalember? — De nem úgy kérdezett, mintha választ is várna rá. <— Szóval^ alkudozni jöttünk barátom?:»» — Hát tudja meg, hogy ebben a házban már volt olyan, küldöttség, aki békével távozhatott, de áruló, ide, még be nem tette a lábát».» — Magában még zsiványbecsület sincs, mert ha lenne, akkor nem egyedül jön ; : Miután elárult bennünket, maga sem hitte volna, hogy idáig jutnak a fejlemények::: Most meg jó lenne ml, egy kis alkudozás, a saját irhája érdekében:.» — Még szerencse, hogy előrelátóbbak voltunk, és Ferit a sofőrt;: i Szálaiból előtört az indulat:», — Nem alkudozni jöttem én tanácsos úr!..; Követelni jöttem!;:. — Elégtételért a tizenhat miatt::: — Kihez jöhettem volna hát, mint a gyilkosukhoz! ... és ide a zsiványtanyára, ha már zsiványbecsületről beszélt az imént,;! — És ami ma délelőtt történt, azért félelek is.;de nem ntaguk előtt, hanem azoknak, akik a kápolnánál várnak rám..-. — Tudom, hogy elhamarkodtuk a dolgot, és csak ezért érzem bűnösneWv magamat..: Előttük!.;: Mert ők nem akartak küldöttséget, nem akartak felvonulást, én egyedül, én voltam a türelmetlen;és ha már alkuról is esett szó, akkor.;: Nos.;:, akkor csak engem fogjanak el.:. Én nem félek maguktól..: Féltsék maguk, féltse maga az irháját tanácsos úr, hiszen maga mondta, hogy az oroszok már átlépték a Tiszát;:; Csak a villanást láthatta Bander, a hangját már nem hallotta, amikor Csapó Igiíác kezében eldördült a revolver::-. Az a kis hamvadó szikra, ami még mégvilágítja az innenső oldalt, ott sziporkázott még Bander szemében ;»» Csodálatos dolgokat látott;»» Tizenhatan állták körül, és ott volt közöttük Antal bácsi is;:: — Ilonka kezét fogta;:. És Ilonka hófehér volt, gyönyörű menyasszony, fehér ruhában, fehér koszorúval :»» Aztán sötétedni kezdett, és Dómján Pista borzas feje hajolt föléje-,»-./»mint akkor este a szalrpavackon.:» — Pistám;:» Hát te még mindig nem alszol? -.,» Persze, »». sok a poloska..., de »:»ha majd .»;, felépül::» a kis kertes házunk,. ugye esténként te is;; átjösz . hozzánk : : , Aztán Csapót látta;:: Mintha dulakodnának Pistával;:: Felkapta a fejét, de a1 kerekre nyílt szeme, csak a sötétedő eget látta már, és zengett, zúgott, egy kerge harang, a kápolna felől,»» (Vége.)
