Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-08 / 133. szám

4 NAPLÓ 1957 JtJNITTS * Az országgyűlés júniusi ülésszakának utolsó napja Az állampolgársággal foglalkozó törvényjavaslat vitája Az országgyűlés ezután rá­tért az állampolgárságról, to­vábbá a magyar állampolgár­nak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről és a külföldi állampolgárok örökbefogadásáról szóló tör­vényjavaslatok együttes tár­gyalására. Dinnyés Lajos és Gyarmati Sándomé jelent­keztek felszólalásra. A törvényjavaslatok előadó­ja Kristóf István volt. A törvénytervezet — mon­dotta többek között — népi demokratikus államrendsze­rünk jelenlegi követelményei­nek megfelelően rendezi a ma­gyar állampolgárság megszer­zését és elvesztését, valamint egyéb, ezzel összefüggő kér­déseket; Az 1948. évi állampolgársági törvény nagymérvű fejlődést jelentett a kapitalista állam­polgársági jogszabályhoz viszo­nyítva, de ennek ellenére is voltak olyan hiányosságai, amelyeket ezzel a törvényter­vezettel kívánunk megszün­tetni. A tervezet elősegíti az ál­lampolgárság területén is a szocialista demokratizmus ki- szélesítését, megszünteti a bürokratizmust, az állampol­gárság ügyében való döntést pedig a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatáskörébe utal­ja. A törvénytervezet különös súlyt helyez arra, hogy az állampolgárság megszer­zésének jogcíme alapján megkülönböztetést tenni az állampolgárok között nem lehet, Ezenkívül a tervezet szerint a jövőben a nők házasságkötés útján nem vesztik el, illetve nem szerezhetik meg a ma­gyar állampolgárságot. Azt hiszem, ezt a javaslatot min­den nő örömmel fogadja, mert ez is a nők egyenjogúságának egyik kifejezése. A törvénytervezetnek a ho­nosításra és a visszahonosítás- ra vonatkozó rendelkezései be- illenek azokba a szocialista humanizmusból fakadó el­gondolásokba, amelyeknek cél­ja a hontalan állapot csök­kentése. Különösen jelentős ez a kérdés nálunk Magyar- országon. A törvénytervezet megkönnyíti az ország terüle­tén három éve megszakítás 'nélkül lakó, nem magyar ál­lampolgár honosítását, továb­bá magyar állampolgárnak te­kinti az ország területén szü­letett, vagy itt talált és itt nevelt gyermeket mindaddig, amíg külföldi állampolgársága be nem bizonyosodik. Véleményem szerint a jelen állampolgársági törvényterve­zet nem lenne teljes, ha nem tartalmazna szigorú szankció­kat a hazaárulókkal szembem Súlyosan vétenénk munkás­paraszt államunk törvény­kezése és törvényeink alkal­mazása ellen, ha az osztály­idegen és az idegen hatalom szolgálatába beszervezett, népünk békés alkotó mun­kájára törő, külföldön élő hazaárulókkal szemben a törvény nem adna lehetősé­get az állampolgárságtól való megfosztásra, (Helyeslés) Csak egyetérteni lehet a törvénytervezet ama intézkedésével, amely lehető­séget nyújt, hogy egyes szemé­lyeket állampolgárságuktól megfosszanak. Mert kérdezem én, tisztelt országgyűlés, mi­lyen állampolgára hazánknak például Nagy Ferenc, Sulyok. Pfeiffer, vagy hogy a legújab­ban külföldre távozottakat említsem meg: a királybélák, az aczéltamások, a méraytibo- rok, (felkiáltások: árulók!) akik meg akarták dönteni a munkás-paraszt állam hatal­mát, s amikor látták, hogy az megdönthetetlen, akkor impe­rialista1 barátaikhoz menekül­tek, a hazaárulók szemétdomb­jára kerültek, ahol judáspénz- ■ért árusítják magukat a Sza­bad Európa Rádiónak. Az ellenforradalmi esemé- hyek zűrzavarában azonban (dz ellenség kufárai nagyszámú (taagyar állampolgárt továbbí­tottak külföldre, éppen ezért az állampolgársági törvény alkalmazásakor rendkívül nagy felelősséggel kell eljár­nunk annak megítélésénél, hogy ki az, aki népi demokra­tikus rendünk ellen idegen politikai szolgálatba lépett, és ki az, aki az ellenséges propa­ganda következtében megté­vedt, — mert nem vonhatjuk egy kalap alá ezeket a meg­tévesztett embereket, a jelen­leg külföldön tartózkodó tuda­tos osztályellenséggel; Nap-nap után mind nagyobb számban kérik nyugati orszá­gokba került magyar állampol­gárok, hogy még egyszer visz- szatérhessanek szülőföldjükre. Kérik, adjunk módot nekik arra, hogy bebizonyítsák, be­csületes, hasznos polgárai kí­vánnak lenni a magyar társa­dalomnak. Éppen ezért kormányzatunk csak azokat fogja megfosztani állam pol­gárságuktól, akik népi de­mokratikus rendünkkel szem ben tudatosan álltak idegen állam jKűitikai szolgálatába. A Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának minden esetben ko­moly mérlegeléssel kell majd ezekben a kérdésekben dönte­nie; Kristóf István ezután el­mondotta, hogy a magyar ál­lampolgárnak külföldi állam­polgárral való házasságkötésé­ről, valamint a külföldi ál­lampolgárok örökbefogadásá­ról szóló törvénytervezet az állampolgársági törvényben foglaltak alapján kimondja, hogy a magyar állampolgár­nak külföldi állampolgárral való házasságkötéséhez nincs szükség az Elnöki Tanács en­gedélyére, majd kérte az or­szággyűlést, hogy mindkét tör­vényjavaslatot változatlan szö­vegben, általánosságban és részleteiben fogadja el. Ezután Dinnyés Lajos szólt a törvényjavaslatokhoz. _A törvényjavaslat előkészí­tése és beterjesztése igazolta, hogy a kormányzat az elmúlt hónapokban nemcsak az ál­lamhatalom megszilárdulásán, az ellenforradalom által oko­zott gazdasági nehézségek le­küzdésén fáradozott, hanem foglalkozott jogrendszerünk szocialista átalakításával is. A javaslat szerint megfoszt­ható magyar állampolgárságá­tól az, aki' külföldön, vagy — véleményem szerint — terüle­tenkívüliséget élvező terüle­ten él és súlyosan vétett az ál­lampolgársági hűség . ellen, vagy valamilyen bűncselek­ményt követett el. A törvény- javaslat szerint a megfosztás kimondása nem kötelező, mégis remélem, hogy a meg­fosztás hatáskörével , rendel­kező szerv, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, alapos mérle­gelés és megfontolás után él­ni fog ezzel a jogával annyi­szor, ahányszor kell; Dinnyés Lajos is a disszi- densek problémáival foglal­kozott; Hangsúlyozta, hogy a Kos- suth-díjas hazaárulóktól von­ják meg az állampolgárságot. De nem szabad visszaenged­nünk a különböző disszidált üzletszerzőket, piackutatókat, előadókat, sibereket és egyéb szökött gazdasági „szakembe- rek“-et som; Ne titokban, és bizalma­san kezeljük ezeket az ügye­ket — mondotta —, hanem a legnagyobb nyilvánosság előtt fosszuk meg állampol­gárságuktól, Ismertessük a róluk készített listát és bé­lyegezzük meg őket. 'Végül bejelentette, hogy a javaslattal általánosságban és részleteiben egyetért és azt elfogadja; A következő felszólaló Gyar­mati Sándomé volt. Hangoz­tatta, hogy a törvényjavaslat hozzájárul az alkotmányban biztosított egyenjogúságnak érvényesítéséhez is; A törvényjavaslatot elfogad­ta és elfogadásra ajánlotta. Az országgyűlés ezután az állampolgárságról szóló tör­vényjavaslatot az előadó mó­dosításával együtt, valamint a magyar állampolgárnak kül­földi állampolgárral való há­zasságkötéséről és a külföldi állampolgárok örökbefogadá­sáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részletei­ben elfogadta. Ezután Pongrácz Kálmán a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében javasolta, hogy az országgyűlés három új bizottságot — államigazga­tási, építésügyi és munkaügyi bizottságot — válasszon, a mezőgazdasági bizottság tag­jainak a számát pedig 21-ről 26 főre egészítse ki. Indokolásul mondta, hogy a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottságnak, továbbá az ipari bizottságnak aránytala­nul több feladata van, mint az országgyűlés többi állandó bizottságának. Az új bizottsá­gok létrehozásával a felada­tokat arányosan el tudnák osztani. A mezőgazdasági bi­zottság létszámemelését az te­szi szükségessé, hogy több na­gyobb mezőgazdasági jellegű megye, például Hajdú-, s Za­la megye kifogásolta, hogy képviselőik közül senki sem vesz részt a mezőgazdasági bizottság mimikájában. Az országgyűlés az előter­jesztést egyhangúlag elfogad­ta, s az állandó bizottságok számát kilencről tizenkettőre emelte fel. Hozzájárult az or­szággyűlés a mezőgazdasági bizottság kiegészítéséhez is, majd megválasztották az új bizottságok tagjait. Az államigazgatási bizottság tagjai: Bajtai Károly, Balogh József, Bognár József, Bodor­kós István, Erdei Ferenc, Győ­ré József, Harrer Ferenc,. Há­zi Árpád. Hegyi Jánosné, Ran­da Zsófia, Katona Sándor, Király László, Kovács Sán­dor, Kukucska János, Mucsi Sándor, Nagyistók József, Papp Sándor, Seregélyi Jó­zsef, Suhajda József, Szabó István, Székely Béla. A munkaügyi bizottság tag­jai: Achátz Imre, Beszteri Mi­hály, Blaha Béla, Bozsold Ferenc, Gazda Géza, Gáspár Sándor, Hegyi Gyula, Kalmár Pá'.né, Kiss János, Loy Ár­pád, Martin Ferenc, Mekis József, Müsitz József, Ökrös Illés, Petrovics Jánosné, Su­dár Ferenc, Szabari István, Puha Lászíóné, Varga Jenő- né, Vass Istvánná, Vida Mik­lós. Az építésügyi bizottság tag­jai: Börcsök Ferenc, Csala László, Dóra János, Brubics István, Giczi Ferenc, Hódos János, Kádár Béla, Köböl Jó­zsef, Osváth Károly, ötvös Lajos, Polák Mihály, Reszegi Ferenc, Szijjártó Lajos, Szi­lágyi Gyula, Szobek András, Szomszéd László, Tóth István­ná, Varga Lénárd, Varga Ká­roly, Vida Gyula, Wolf Jo­hanna. A mezőgazdasági bizottság új tagjai: Benkő György, Er­dei Ferenc, Kovács Gy. Pál- né, Nagy István, Sási János, Suszta Sándor. Lemondás folytán megüre­sedett bizottsági tagságra, a következőket választották: a honvédelmi bizottságba: Ko­mócsin Zoltán (mezőgazdasági biz. tags, helyett), az ipari bizottságba: Bakó László, a jogi bizottságba: Székely Bé­la. Intézkedések a lakás- problémák enyhítésére Rendezik a nyugellátást Ezután sor került a bejegy­zett interpellációkra. Az első interpelláló Beszteri Mihály, Szolnok megye képviselője, a termelőszövetkezeti tagok nyug díjának kérdését tette szóvá. Feltette a kérdést: Készül-e olyan rendelettervezet, amely megnyugtatóan rendezi ezt a kérdést; Kisházi Ödön munkaügyi miniszter válaszában elmond­ta, hogy a termelőszövetkezeti tanács, a * pénzügyminiszté­rium, a munkaügyi miniszté­rium, a szaktanács és az or­szágos nyugdíjintézet képvi­selőiből bizottság • alakult, amely szabályzatot dolgozott ki a nyugellátás rendezésére. A bizottság tagjai ezenkívül a társadalombiztosítás kiterjesz­tésének lehetőségét is vizsgál­ják; Minden reményűnk megvan arra, hogy ebben az esztendő­ben elkészül a kiöregedett ter­melőszövetkezeti tagok nyug­ellátására vonatkozó rendelet. A miniszter ezután szólott a nyugdíjasok problémáiról, a jelenlegi rendelet hiányossá­gairól. Megemlítette, hogy ná­lunk tíz évi munka már öt­ven százalékos nyugdíj-járan­dóságot biztosít, amire Euró­pa egyetlen országában sincs példa. Ez a helytelen rendel­kezés nem veszi figyelembe az idős dolgozók sok évtizedes munkáját. A párt és a kor­mány a nyugdíjrendelet hi­báinak kijavítására készül, sa minisztérium a jövő év elejé­re elkészíti az új nyugdíj- törvényt, amely kellően mél­tányolja a munkában eltöl­tött időt. Megemlítette, hogy a törvény hátrányos azokra a dolgozókra is, akik az öreg­ségi járadékot korábban fel­vették. Helytelen rendelkezés az is, hogy aránytalanul kis összeget kapnak azok, akik 1954 előtt mentek nyugdíjba; Nehéz helyzetben vannak a hadviseltek, illetve a hadiöz­vegyek és hadiárvák; Reméljük, hogy népgazdasá­gunk fejlődése olyan nyugdíj- törvény életbeléptetését teszi lehetővé, amely méltó elbírá­lásban részesíti a dolgozókat — fejezte be válaszát Kisházi Ödön. A választ Beszteri Mihály képviselő és az országgyűlés elfogadta. A következő inter­pellációt Mónus István, Tolna megyei képviselő nyújtotta be, a földművelésügyi miniszter­hez. Felvetette a kérdést: mi lesz azokkal az állami házin­gatlanokkal, amelyeket a he­lyi földigénylők kielégítésére juttattak, s amelyeket az igénylők elhagytak. Szóvá- tette, hogy ezeket senki ßem tataroztatja, évek során nem lakják, használhatatlanokká válnak. Az országgyűlés elnöke kö­zölte az interpelláló képviselő­vel, hogy a válaszadásra ille­tékes földművelésügyi minisz­ter — aki igazoltan távol van az ülésről — az ügyrend ér­telmében 30 napon belül vá­laszol.­Mónus István képviselő a szabálysértési bizottságok mű­ködéséről tett fel kérdést az igazságügyminiszternek. El­mondotta, hogy a bizottságok jelenleg nem működnek és sok szabálysértési ügy marad elintézetlenül. Nezvál Ferenc igazságügy­miniszter válaszában rámuta­tott arra, hogy a tavaly ki­adott rendelkezés szerint vi- -déken 1956. október 13-ig. a városokban és a fővárosban ez év február 28-ig kellett vol­na megalakítani a szabálysér­tési bizottságokat. Az ellenfor­radalom ezt megakadályozta, s a bizottságok szervezésével járó feladatokat más, fonto­sabb tennivalók szorították háttérbe. Ezért az Emöki Ta­nács január 26-án megjelent rendelete a szabálysértési bi­zottságok megválasztását, mű­ködésük megkezdésének idő­pontját később kibocsátandó jogszabályra bízta. A szabálysértési ügyek ren­dezésére és az ezzel kapcsola­tos hatásköri problémák tisz­tázására előreláthatólag még ebben az évben szabálysérté­si kódexet adnak ki. A minisz­ter válaszát Mónus István tu­domásul vette; | Horváth Sándor; a földmű­velésügyi miniszterhez inté­zett interpellációjában szóvá- tette, hogy egyes megyei ta­nácsok súlyos összegeket fi­zetnek ki vadkárok megtéríté­se címén. Minthogy ezeket a károkat az erdőgazdaságok vadjai ' okozzák, megkérdezte, nem volna-e helyes az erdő- gazdaságokat kötelezni a ká­rok kifizetésére; Az elnök bejelentette, hogy a miniszter 30 napon beUr írásban adja meg válaszát. Vida Miklós interpellációjá­ban a régi lakóházak állaga nagyfokú romlásának meg­akadályozására, välamint Bu- pest folyamatos újjáépítésére kérte a kormány intézkedését. Felvetette azt a gondolatot, hogy a lakások egyrészét ad­ják el öröklakásként a lakó­nak és biztosítsák magánerő­ből végzett karbantartás ösz- szegének lelakhatóságát. Az új lakások építése a lakosság­nak az eddiginél nagyobb anyagi hozzájárulásával tör­ténjék. Trautman Rezső építésügyi miniszter válaszában meg­ígérte, hogy minden intézke­dést megtesz az építési válla­latok helytelen levonásainak kiküszöbölésére, majd ismer­tette, mit tesz a kormány a meglévő lakások további rom­lásának megakodályozására és a mind nagyobb mértékben jelentkező új lakásépítési szükséglet kielégítésére. Becs­lés alapján megállapítható, hogy tízmillió magyar lakos­ra kereken 2,6 millió lakás esik, vagyis egy lakásban kere­ken négyen laknak. Ez a szám nem a legrosszabb, az európai országok között. 1953 óta a kormány arra tö­rekszik, hogy mind több ke­retet biztosítson a meglévő la­kásvagyon javítására és fel­újítására. 1953-ban mintegy, 263 millió forintot fordítottunk erre a célra. Az idén hatszáz húszmillió forint, tehát több, mint kétszerese áll a rendel­kezésre, 6Öt az előttünk lévő hároméves terv előzetes adatai alapján ez összeg tovább emel­kedik. Az építésügyi minisztérium ebben az esztendőben az ér­dekelt műszaki és tudományos intézkedésekkel kidolgozza a 15—20 éves lakásépítési 'ter­vet. Ez a tervezet természetesen csak a körvonalait tartalmaz­za a megoldandó problémák­nak, de alkalmas lesz arra, hogy a kormány, az illetékes szervek és a lakosság is képet kapjon a való helyzetről, amelyért nincs mit szégyen­kezni, hiszen nem a szocializ­mus okozta ezt a helyzetet, hanem a szocializmus igyek­szik segíteni rajta. Vida Miklós tudomásul vet­te a miniszter válaszát, ame­lyet az országgyűlés is elfoga­dott Nagy János képviselő inter­pellációjában a terményfelvá­sárlással kapcsolatban tett fel kérdést, amelyre Kovács Im­re, élelmezésügyi miniszter váú aszóit. A szabadpiaci felvásárlással az egész felvásárlási tervnek mintegy nyolc százalékát kell biztosítani — mondotta töb­bek között — ez a mennyiség azonban többszöröse annak, amit a megelőző években ha­sonló címen felvásároltunk. A felvásárlások lebonyolítá­sa során feltétlenül fenn kí­vánjuk artani azt a szabályt — hogy továbbeladásra csak az állam vásárolhat kenyér- gabonát. Ez természetesen nem érinti az állampolgárok­nak azt a jogát, hogy szükség­leteik fedezésére a termelők­től kenyérgabonát vásárolja­nak, de kupectevékenységet nem tűrhetünk jövő évi ke­nyerünk biztosításánál. Ezután arról beszélt, hogy bár akadnak a felvásárlási ap­parátusban kupecek, de az il­lám az ő káros tevékenységü­ket viszonylag könnyen, meg tudja akadályozni. Nagyobb problémát jelent a magánke­reskedelemben kialakult ku- peckedés, spekuláció, amelv nemcsak a felvásárlási tervek teljesítését, hanem az új gaz­dasági évre előirányzott ár­színvonal megtartását veszé­lyezteti. Ezen a téren mind a tanácsoknak, mind az egyéb államhatalmi, valamint a ren­dészeti szerveknek fokozottabb és szigorúbb ellenőrzést kell kifej teniök. A zöldség- és gyümölcsfel­vásárlással kapcsolatban az élelmezésügyi miniszter el­mondotta: tekintve, hogy ez különböző tárcákhoz tartozik, az idetartozó problémák meg­oldására országos operatív bizottság alakult. Az állami és a szövetkezeti kereskedelem és az ipar felkészült a nagyobb zöldség- és gyümölcstermés felvásárlására, értékesítésére és feldolgozására, azonban — részben az ellenforradalom okozta károk miatt — csoma­golási, tárolási és szállítási problémák még mindig kisebb zavarokat fognak okozni. Be­fejezésül elmondotta, hogy a felvásárlási árakat úgy álla­pították meg, hogy az az ed­diginél nagyobb ösztönzést adjon a minőségi gyümölcs- és zöldségtermelésre. Nagy János képviselő és ennek alapján az országgyűlés az élelmezésügyi miniszter vá­laszát tudomásul vette. Ezután az elnök az ország- gyűlés júniusi ülésszakát be­zárta. Zarubin javaslatokat tett a szovjet—amerikai kulturális kapcsolatok jelentős kibővítésére Zarubin, a Szovjetunió washingtoni nagykövete több javaslatot tett az amerikai külügyminisztérium illetékes szerveinek a Szovjetunió és az Egyesült Államok kulturá­lis, tudományos és műszaki kapcsolatainak jelentős kibő­vítésére; Ezek a javaslatok maguk­ban foglalják színművészek, zeneművészek, tánc és zene­együttesek kölcsönös látogatá­sait, orvosi és egészségvédel­mi, geológiai, kereskedelmi, ko­hászati és szénbányászati szak­emberek küldöttségeinek cse­réjét, valamint a két ország tanárainak és tanárnőinek kölcsönös látogatását. A külügyminisztérium meg­bízottja kijelentette Zarubin- nak, hogy az Egyesült Álla­mok külügyminisztériuma megvizsgálja a szovjet javas­latokat, továbbá, hogy az Egye sült Államok még ebben az évben hajlandó néhány kül­döttség-csere lebonyolítására; Á jugoszláv nemzetvédelmi államtitkár Moszkvába utazott Mint a Tanjug jelenti, Ivan Gosnyak hadseregtábornok, ju­goszláv nemzetvédelmi állam­titkár pénteken reggel külön- repülőgépen tizenöt napos lá­togatásra a Szovjetunióba uta­zott. Az államtitkár kíséreté­ben vannak Veljko Kova- csevics vezérezredes, Rudi Petovar altábornagy, Martin Daszovics vezérőrnagy, Bog­dán Pecotics ellentengernagy és más személyiségek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom