Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-04 / 129. szám

YTLÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT * BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM ARA: 50 FILLER KEDD, 1957 JÜNIUS 4 •■■iminn •in*** iiummumiiminiiiiniimnwiHwiiitwwHMimwwwtimiiyimnwnfwiiuftwy Mqi számunkban: Vita az iparitanulók gyakorlati képzéséről (4. old.) A MEDOSZ a munkaversenyről (4. old.) Baranyai ételkülönlegességek (5. old.) iaBBaaaaaBaBB»aBaaBiBBtBBBBBaBBaBBBaaaBBBaBBiaBpaBBBBBaBBBBBBBBBBaBBBaaaaBBBBaiaBBBaBBBBBaBB>taaaaaBaBaaBaaa»aa*BaajLaaaaaaa Termelékenység és bérezés A termelés alakulásáról szóló jelentések egyre ked­vezőbbek. Legalább is, ami a termelés mennyiségi növe­kedését illeti. Javulást láthatunk az egyéb tényezők ala­kulásában is, de ez a javulás, különösen a termelékeny­séget tekintve, nem halad olyan ütemben, ahogyan sze­retnénk, ahogyan az ország gazdasági helyzete és az egész dolgozó nép érdeke egyre sürgetőbben követeli. A termelékenység és önköltség alakulását persze sok­féle tényező befolyásolja, de kétségtelen, hogy a terme­lékenység növekedésének egyik legfontosabb akadályozó­ját a bérezésben kell keresnünk. Egyszerűen arról van szó. hogy az októberi ellenforradalom utáni hónapokban or­szágszerte hozzáláttak a bérezés megreformálásához, s ezek a „reformok” az esetek túlnyomó részében nem fej­lődést, hanem visszafejlődést jelentettek ; A legutóbbi hónapok tapasztalatai bizonyítják, hogy ha egyik-másik munkástanácsnak sikerült is szert tennie némi népszerűségre az időbérezés visszaállításával, ez a népszerűség igen kétes értékű volt. Leginkább azok örül­tek az időbérnek, akik a teljesítménybérezésnél messze elmaradtak az átlagtól — persze nem a teljesítménybére­zés hibái, hanem tulajdon lustaságuk folytán. Amíg ezeké a hátramozdítóké volt a nagyobb hang, a munkástanács örülhetett a népszerűségnek. Csakhogy az egészségeseb­ben gondolkodó, saját tudásukat, tehetségüket és szorgal­mukat helyesen értékelő dolgozóknak is megjött a hang­juk, olyan mértékben, ahogyan a párt és kormány politi­kája nyomán szilárdult a helyzet és világossá vált, hogy az ország továbbra is a szocializmus útján halad. Termé­szetes, hogy az időbérezés egyenlősítő jellege sérti az ön­tudatos és — így is mondhatnánk — egészségesen anya­gias dolgozókat. Ezért aztán ma már semmiképpen sem tarthat számot népszerűségre az a munkástanács, amely ragaszkodik a teljesítménybérezés ellen hozott intézkedé­seihez. Ma már nem lehet vitatni a becsülete«, a szocializ­mushoz hű dolgozók győzelmét az ellenforradalmi és azzal rokonszenvező huligán, haszonleső, kétes elemek ellené­ben. A teljesítménybérezés ellen keltett hangulat is régen lejárt. Az c hangulat hatására hozott intézkedések azon­ban még sokhelyütt fennmaradta^ és ezek gátolják a ter­melékenység gyorsabb növekedését. Arról, hogy mi a különbség az időbérezés és a telje­sítménybérezés ösztönző hatása között, s hogy melyik elő­nyösebb a mi körülményeink között a mnnkás számára — nem is érdemes hosszabban beszélni, ezt minden munkás tapasztalatból tudja. Csupán hnnyit: az időbérezés azzal, hogy nem a végzett munkát, hanem az eltöltött munka­időt veszi számításba, természetszerűen a leggyengébb, legkevésbé szorgalmas munkás teljesítményét teszi köve­tendő példává, míg a teljesítménybérezésnél mindig a leg­jobb, legügyesebb, és legszorgalmasabb munkás .a köve­tendő példa, mert a többi munkás is arra törekszik, hogy élérje annak a keresetét. Ebből következik, hogy a telje­sítménybérezés — természetesen, ha ésszerű és helyesen megállapított normákon alapszik — összhangban áll a szo­cialista munkaversennyel is. A helyesen alkalmazott tel­jesítménybérezés és a szocialista verseny együttesen pedig feltétlenül nagyobb termelékenységre vezet, Számtalan példánk van erre az első és második ötéves terv idejéből, amikor kisebb-nagyobb hibák és torzulá­sok ellenére is rendkívül gyors ütemben növekedett az üzemek termelése, s ezzel együtt az egy-egy munkásra eső teljesítmény is. De nem is kell évekkel hátrább men­nünk, ma is találunk erre példát. Ahol ismét áttértek a teljesítménybérezésre és azt következetesen, helyesen igyekszenek alkalmazni, ugrásszerűen javultak a terme­lési eredmények. A Mohácsi Mezőgazdasági Szerárugyár- ban például januárban vezették be ismét a teljesítmény­bérezést, s már az első negyedévben három és fél száza­lékkal túlszárnyalták az október előtti egy főre eső ter­melési értéket. Más probléma a bányákba* a szakmánybérezés. Ez is teljesítménybérezés, de egy-egy csapat teljesítménye szolgál alapul. A bérezés egyénekre ható ösztönzése itt csak közvetve érvényesül. Az általános elvek alapján a bányákban is jobb ennél az egyéni teljesítmények alapul­vétele. De például a komlói Anna-aknán a bányászok és műszaki vezetők a szakmánybérezés mellett törnek lánd­zsát, s ezt azzal indokolják, hogy a csapatokban olyan kollektív széliem alakult ki, amely a csapat minden tag­jától megköveteli a képességeinek megfelelő munkát. Olyan kisebb kollektívában, mint amilyen egy fejtési csa­pat, ez meg is valósítható, hiszen válóban minden dolgo­zónak egyéni érdeke is, hogy társát is lelkiismeretes mun­kára serkentse. Ezt a kollektív szellemet azonban nem mindenütt sikerül meghonosítani, ezért a komlóiak pél­dájából nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a szanmánybérezés minden bányában egyformán alkalmaz­ható. Végeredményben a teljesítménybérezéssel az a szocia­lista elv valósul meg — persze sok szubjektív és objek­tív tényezőtől függ, milyen fokon — hogy ki-ki képessé­gei szerint dolgozzék és végzett munkája szerint része­süljön a termelt javakból. Minden munkásban él az a ter­mészetes igény, hogy munkájáért megkapja a megérde­melt bért, és senki sem csodálkozhat azon, hogy ha ezt nem kapja meg (márpedig időbérezés esetén nem kap­hatja meg) nem is veti latba teljes képességét. Nem sza­bad lebecsülnünk a munkások öntudatát, a haza sorsa iránti felelősségérzetét, amely kézzelfoghatóan a szocia­lista munkaverseny eredményeiben jelentkezik, de ha nem akarjuk becsapni magunkat, meg kell állapítanunk: a magasabb teljesítménnyel járó nagyobb kereset remé­nye sokkal reálisabb és közvetlenebb ösztönző erő. Ha ma lassúnak látjuk a termelékenység növekedését, az okot joggal keressük ennek az ösztönzésnek a hiányában. Eb­ből következik a megoldás is: alkalmazzuk mindenütt, ahol lehet, a helyesen megállapított normákon alapuló, ösztönző teljesítménybérezést^ A kitűzött cél megvalósítása az üzemekben, a munkapadoknál, a földeken, milliók teljesítményén múlik Megkezdődött az országgyűlés új ülésszaka Az országgyűlés, amelyet a Népköz- társaság Elnöki Tanácsa új ülésszak­ra összehívott, hétfőn délelőtt megkezd­te tanácskozásait. Tíz óra után néhány perccel, a kép­viselők tapsa közben lépett az üléste­rembe Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke. Kádár Já­nos, a forradalmi munkás-paraszt kor­mányt elnöke, Apró Antal, Antos Ist­ván, Biszku Béla, Csergő János. Czott- ner Sándor, dr. Doleschall Frigyes. Horváth Imre, Incze Jenő, Kisházi Ödön. Kovács Imre, Marosán György, dr. Münnich Ferenc, Nagy Józsefné, dr. Nezvál Ferenc, Révész Géza. dr. Tausz János, Trautmann Rezső, a kormány tagjai, valamint Kiss Árpád, az Orszá­gos Tervhivatal elnöke. A diplomáciai páholyokban helye t- foglalt a budapesti diplomáciai kép­viseletek számos vezetője és tagja. Az egyik földszinti páholyban ott vol­tak a Francia Kommunista Párt kül­döttségének tagjai, élükön Raymond Guyot-tal, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagjával. A Francia Kommunista Párt küldöttségét az ülés megkezdése előtt a páholyokban felkereste és üdvözölte Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnö­ke, a forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke és Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, ál­lamminiszter. Az ülést Rónai Sándor, az országgyű­lés elnöke nyitotta meg. Megállapította, hogy az országgyűlés tagjai határozat- képes számban vannak jelen, majd közölte, hogy a legutóbbi ülésszakra bejelentett lemondás folytán megürese­dett képviselői helyre a budapesti vá­lasztókerületből Horváth Richárd pót- képviselőt hívta be. Az ügyrend 23. §-a (2) bekezdésének megfelelően á pénzügyminiszter az 1957. évi állami költségvetést és költ­ségvetési törvényjavaslatot; az igazság- ■ügyminiszter az államigazgatási eljárás általános szabályairól, az állampolgár­ságról, továbbá a magyar állampolgár­nak külföldi állampolgárral való házas­ságkötéséről, valamint külföldi állam­polgárok örökbefogásáról szóló törvény­javaslatokat nyújtott be az országgyű­lés elnökének. Az országgyűlés a bejelentéseket tu­domásulvette, majd az elnök bejelen­tette, hogy öt képviselő hat interpel­lációt jegyzett be. Ezután az országgyűlés a következő tárgysorozatot fogadta el a mostani ülés szakra. 1. Az 1957. évi népgazdasági terv is­mertetése és megvitatása; 2. Az 1957. évi állami költségvetés és költségvetési törvényjavaslat tárgyalása; 3. Az államigazgatási eljárás általá­nos szabályairól szőlő törvényjavaslat tárgyalása; 4. Az állampolgárságról szóló tör­vényjavaslat tárgyalása; 5. A magyar állampolgárnak külföldi állampolgárral való házasságkötéséről, valamint külföldi állampolgárok örökbe­fogadásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 6. Az ügyrend t5. §-a kiegészítésének tárgyalása, a jogi, igazgatási és igazság­ügyi bizottság javaslata alapján; 7. Az interpellációk előterjesztése. Ezután az országgyűlés elfogadta azt a javaslatot, hogy a költségvetés álta­lános és részletes vitáját együttesen folytassa le és vele együtt tárgyalja a költségvetési törvényjavaslatot, vala­mint az 1957. évi népgazdasági tervet. Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnöke ismertette as 1957. évi népgazdasági tervet Bevezetőiben ismertette azo­kat a tényezőket, _ amelyek a terv kidolgozását erősen nehe­zítették. Az előadó rámutatott arra, hogy a kialakult helyzet és erőforrásaink mérlegelése alapján a kormány a tervezés számára a következő feladato­kat tűzte ki: 1957-ben biztosítani kell az ellenforradalom által szétzilált gazdaság rendbehozását; A rendelkezésre álló ener­gia- é6 nyersanyagbázis alap­ján. olyan termelési és elosz­tási arányokat kell kialakí­tani, amelyek egyrészt lehető­vé teszik a munkaerőfoglal­koztatás legnagyobb mértékét, másrészt biztosítják a kormány Intéz­kedései alapján megemelt életszínvonal megszilárdítá­sához szükséges árualapo­kat, Olyan ktílfcereskedehmá ter­vet kell kidolgozni, amely a baráti hitelek felhasználásával a fizetési mérlegben egyen­súlyt hoz létre; E feladatok megoldása az 1957. elején kialakult körül­mények folytán még a baráti országok hátetemek felhaszná­lásával is igen nehéz feladatat jelent és olyan arányok ki­alakítását követeld meg, ame­lyek a népgazdaság további fejlődése szempontjából nem teljesen kielégítöek, de ame­lyeket 106'7-ben nem lehet el­kerülni. Tov-áfbbfafcbam, temertelte a népgazdaság 1987. évi tervét A terv előirányzata szerint a nemzeti jövedelem mintegy kilenc százalékkal, kilenc mil­liárd forinttal lesz kisebb, mint amennyit az 1956. évi terv irányzott elő és csak mint­egy Igét milliárd forinttal lesz több, pint amennyit M66-ban ténylegesen elértünk. Az a célkitűzés, hogy 1957-ben biz­tosítsuk a kormány intézke­dései alapján jelentősen meg­emelt életszínvonal anyagi megalapozását, lényegében meghatározta a nemzeti jöve­delem felosztásának arányait. Amíg a nemzeti jövedelem 1956-hoz képest csupán két százalékkal nagyobb, a la­kosság fogyasztása több mint hat százalékkal emelkedik. Ezt az ellentmondást át­hidalni, a lakosság fogyasztási alapjának tervezett színvona­lát fenntartani a baráti hite­lek igénybevétele mellett is csak a felhalmozás, különösen pe­dig a beruházások erőteljes csökkentésével lehetséges. A nemzeti jövedelem létre­hozásában nagy szerepet ját­szó ipari termelés mintegy 68,7 milliárd forintban irá­nyozható elő, ami 2,4 száza­lékkal magasabb ugyan, mint ami 1956-ban megvalósult, de közel hét százalékkal alacso­nyabb, mint amennyi az 1955. évi volt; Az átlagot meghaladó mér­tékben, kilenc százalékkal ma­gasabban irányoztuk elő a könnyű- és élelmiszeripar ter­melését, ennek megfelelően megváltozott a nehézipari és a könnyű- és élelmiszeripari termelés aránya. A nehézipar aránya az 1956. évi 96 százalékról 56 mtimKkra csökken, a könnyű- és étetmtteeetrfpar részesedése pedig 41 százalékról 49 sHualékta emelkedik, A nehézipar tesmeiés&iek bel­ső arányait is meg kellett vál­toztatná, ami abban jut kife­jezéssé, hogy at. áltagosnál jobban csökken a nagyon ener giaágényes és a beruházási ja­vakat gyártó iparágak terme­lése. Ezek a tendenciák még vri Kínosabban láthatók a leg* fontosabb termékek e*99néiny­aatai alapján. Az 1057. évi terv a pamut­szövettermelést 14 millió négyzetméterrel, a gyapjúszö­vet termelést közel négymil­lió négyzetméterrel, a kötött­áru termelést 1170 tonnával, a cipötermelést 2 millió párra!, a szappan termelést 5600 -tonnával, a sörtermelést százezer hektoliterrel maga­sabban irányozza elő, mint ami 1956-ban megvalósult. A gépiparban termelt fontosabb fogyasztási cikkek közül zománcedényből 10 száza­lékkal, aluminiumedényből 43 százalékkal, csőbútorból 24 százalékkal, rádióból 20 százalékkal, mosógépből kö­zel háromszor lesz nagyobb a termelés, mint 1956-ban volt. Ezzel szemben a beruházási javak termelése lényegesen az 1956. évi alatt marad. De nem haladja meg az 1956. évi szintet a szén, a viitamosener- gia, a hengereit acéltermelés előirányzata sem, a kőolaj, ce­ment, timföld, és alumínium* termelés előirányzata pedig ennél is alacsonyabb. Ezután az élőadó részletez­te az ipari termelés várható alakulását; A termelékenység­ről szólva bejelentette: — Azt Irányoztuk elő, hogy az iparban már a har­madik negyedévben elérjük az 1956. október előtti szint 92,2 százalékát, a negyedik negyedévben pedig 99,1 szá­ndékát. A termelékenység tervezett színvonalának biztosítása an­nál inkább szükséges, mert a kormány jelentős mértékben felemelte a munkabéreket és csupán ebbe» az évben 5,1 xnilüáicd forintot fordít bér* potínkar joteBKeoeseiK regne» hajtására; Az ér utoJsft negyedére *­s termelékenység tervezett emelkedésének bfeteeítósát fel- tétetezre « a bHflt tenmelfere eső munkabér még mindig 22,3 forint lesz, az önköltség pe­dig az ipar egészében 7,9 százalékkal magasabb, mint az elmúlt év harmadik ne­gyedében. Ez a néhány adat önmagá­ban » igazolhatja, hogy a reálbérek jelenlegi színvonalát csak a termelékenység eme­lésével lehet biztosítani. Ezért minden erővel el kell érni, hogy az ipar teljesít­se a termelékenységi ter­vet, Kiss Árpád a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az ellen­forradalmi események nagy­mértékben hátráltatták a mezőgazdaság idei terme­lésének előkészítését is. A termelőszövetkezetekben különösen súlyos károkat okoz tak az ellenforradalmi erők; Ezek a károk nemcsupán a szövetkezeti gazdálkodást, ha­nem az egész mezőgazdaságot érintik. A forradalmi munkás-pa­raszt kormány nagyjelentőségű intézkedései kedvezően befo­lyásolták idei mezőgazdasági termelésünk kilátásait. Ezek az intézkedések általában el­tüntették azokat az akadályo­kat, amelyek az anyagi érde­keltség érvényesítésének út­jában állottak és megadták a lehetőséget a kívánatos termelés szerke­zeti változásoknak és a me­zőgazdasági termelés foko­zatos növelésének, A terv szerint 1957-ben —. 1986. évihez képest r— több mint három százalék­kal emelkedik a mezőgaz­daság termelése. S»en belül a növénytermelés mintegy hét százalékkal nö­vekszik, se. állattenyésztés vi­szont a tavalyi szint alatt ma­rad A növénytermelésen be­lül alapvető változást jelent a kenyérgabona vetésterületének csökkenése mintegy 480 000 holddal, ugyanakkor a takar­mányféleség termelésének elő­relátható nagyarányú fejlődé­se. Ez a szerkezeti változás kétségtelenül készséges a me­(Folytatás a 2( oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom