Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-30 / 152. szám

NAPLÓ 1951 JÜNTUS S« Á Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata k (Folytatás az 1. oldalról.) A párt újjászervezése során at párttagság számát és össze - tételét tekintve, általában egészségesen fejlődött. A párt­tagvág létszáma jelenleg 345133. Ez a volt az MD'Í>- tagsá^r 40,2 százalékát teszi ki. A párttagság társadalmi ösz- szetétele a következőképpen alakul: a párttagság 57,9 szá­zaléka munkás. 16.7 százaléka paraszt, 6,9 százaléka értc’mi- ségi, 10,4 százaléka eredetileg alkalmazott és 8,1 százaléka egyéb kategóriákból tevődik össze. A párttagok 85.2 százaléka tagja volt az MDP-nek. A párttagság 32,1 százalékát olyan elvíársak teszik ki, akik 1945 előtt, illetve 1945. óta párttagok voltak. A pártszer­vezetek száma 12 985. A párt további erősítése ér­dekében mindenekelőtt a párt­tagok marxista-leninista ne­ve'ősére és a pártmunkába va­ló bevonására kell törekedni. A párttagság sorait elsősorban a termelésben közvetlenül részvevő munkás«*, dolgozó parasztok és az érte'miség leg­jobbjaival, új tagok és tag­jelöltek felvételével kell ferő­sítenie. O A pártszervezetek előtt álló alapvető feladat a párt Ideológiai és szervezeti egységének megszilárdítása. A párt csak a marxista— leninista elmélet segítségével tudja helyesen meghatározni és megoldani azokat a felada­tokat, amelyek a. szocializmus építése során előtte állanak. Ez elengedhetetlenül szüksé­gessé teszi, hogy őrizzük a marxista—leninista elmélet tisztaságát, s erőíSítsük a párt elméleti alapjait. A párt elméleti és politikai tevékenységében ma az egyik alapvető feladat az elmúlt esztendőkben oda szélesen be­nyomult revizionista nézetek és az ezek nyomán lábra ka­pott megalkuvás és osztály­árulás maradványainak meg­semmisítése. A revizionista né­zetek burzsoá és kispolgári né­zetek, amelyek a munkásosz­tály eszmei és politikai lefegy­verzését és a burzsoázia előtti behódoiást eredményezik. A revizionista nézet«* képvise­lőinek útja a marxista—leni­nista elméletet meghamisító ideológiai fellépéstől a frak­cióharcon keresztül törvény­szerűen az osztályáruláshoz, a burzsoázia táborába való átál­láshoz vezet. Ezt az utat járta meg milliók szeme előtt Nagy Imre és csoportja. A revizio- nizmus, az úgynevezett nem­zeti kommunista nézetek az osztályellcnséggel való meg­békélés nézetei, éppen ezért az ellenforradalom erőivel szembeni harc első feltétele­ként eszmeileg Is, politikailag is meg kell semmisíteni e né­zeteket, s képviselőiket pedig ki kell űzni a pártból, eszmei harcot kell folytatni a revizio- nizmussal szembeni békülé- kenység megnyilvánulásaival. Következetes harcot kell vív­nia a pártnak a marxizmus— leninizmus dogmatikus kezelé­se és az annak következmé­nyeképpen jelentkező szek­tás politika újjáéledése ei­len. Ez az elméleti és politi­kai torzulás a személyi kul­tusz éveiben nálunk nagy mé­retet öltött, cs súlyos károkat okozott a párt elméleti és po­litikai munkájában. Lazította a párt és a tömegek kapcsola­tát, aláásta a proletárdiktatú­ra erejét. Az ilyen jellegű hi­bák klújulásának veszélye két okból is fennáll. Először azért, mert a dogmatlzmus és a szek­tás szemlélet bizonyos mérté­kig megmaradt sokak gondol­kodásmódjában, Másodszor azért, mert a párt újjászerve­zésének sikerei, a párt jelen­leg egészségesen fejlődő tö­megkapcsolatai egyeseket máris elbizakodottá tesznek és a tömegek körében végzen­dő politikai munka lebecsülé­sére csábítanak. Márpedig szektás pozíciókból sem a tö­megekért, sem a revizi«»nizmus ellen nem lehet sikerrel har­colni, A volt Rákosi—Oefő-féle vezetés dogmatikus és szektás hibái fontos tanulságok a párt számára. Ez a vezetés a ko­rábbi években helyesen, a marxista-leninista elmélet alapján dolgozott a tömegek között és a tömegekért. E ve­zetés akkor nagy eredménye­ket ért el a párt és a nép ja­vára. Az eredményes munka természetes következménye­képpen e vezetés iránt erős bizalom, nagy megbecsülés és tisztelet fejlődött ki és ez sok­féle formában megnyilvánult. A munkában sorozatosan elért sikerek és a tömegek körében élvezett rokonszenv a vezetést később elbizakodottá tette, egyes vezetők tévedhetetlen­nek tartották magukat. A gya­korlati munka tapasztalatai­nak marxista—leninista elem­zését felváltotta a dogmák hangoztatása, a vezetés elbü­rokratizálódása s a tömegek­től való elszakadás, ami sú­lyos károkat okozott a párt életében. Mind a revizionizmus el­leni harcban, mind a dogma­tikus irányzat kiűju’ásának lehetősége elleni harcban fon­tos fegyverünk a marxista is­meretelmélet. A szubjektív szemléleti módot ki kell fizni a párt munkájából, A revizio­nizmus és a dogmatlzmus szö­ges ellentétben állnak egy­mással, de közös vonásuk, hogy egyaránt kispolgári gyö­kerekből táplálkoznak. A marxista Ismeretelmélettel szembenálló hiba szubjektív szemléletre és gyakorlatra ve­zet és — amint ezt az élet nálunk bebizonyította — táp­lálja egymást: egyik a másik­nak forrása Is. A párt vala­mennyi szervezetének érvé­nyesítenie kell tevékenységé­ben a marxista Ismeretelmé­letet, amely a valóságból In­dul ki és a konkrét valóságra építi politikáját. A pártnak jelenleg az elmé- lctl és politikai munkában a harcot elsősorban a revizio­nista nézetek és az ellenforra­dalmár ellenséggel való min­denfajta megalkuvás ellen kell vívnia. Ezt a harcot azon­ban olymódon kell vezetni, hogy a párt egyben lehetetlen­né tegye a dogmatikus és szektás hibák megismétlődé­sét. 1953 nyara után a Párt­vezetésben a hibák követke­zetes felszámolása helyett szektás. Illetve revizionista végletekbe átcsapó politika folyt. Ez a mindkét irányban sokszor szélsőséges politika bizonytalanná tette a veze­tést, s magát a párttagságot is. Ezért rendkívül fontos, hogy soha többé sem jobbra, sem balra ne enged ifik eltér­ni a pártot a helyes útról. A pártkonferencia elhatá-1 rozta: A párt kádereinek mar­xista-lenlnista nevelé­se, a párt eszmei tisztaságának megőrzése érdekében ismét lét­rehozza a különböző pártisko­lákat és megszervezi a párt­oktatást. l~\ Az állami szerveknek javasolja: az egyeteme­ken és a főiskolákon tegyék Is­mét kötelezővé a marxizmus- lcnlnizmus oktatását, s ezzel is biztosítsák az egész fiatal ma­gyar nemzedék marxista-leni­nista szellemben való nevelé­sét. Az elmélet! munka el­mélyítése érdekében a Központi Bizottság mellett el­méleti munkaközösségeket hoz létre és ennek feladatává teszi, hogy a mindennapi életben fel­merült elméleti kérdéseket vizsgálja és tisztázza. A Népszabadságban rendszeresen közölni kell elméleti kérdéseket tisztá­zó cikkeket. A Társadalmi Szemle színvonalát lényegesen meg kell javítani. Ismét meg kell jelentetni a Pártélet című folyóiratot. A folyóiratnak is­mertetnie és elemeznie kell a pártélet új jelenségeit, a párt­vezetés módszereit, a külön­böző helyeken szerzett tapasz­talatokat és segítenie kell a párttagság elméleti fejlődését. Q A párt a népi demokra­tikus rendszer vezető ereje. Politikailag Irányítja az állami, a gazdasági és a társa­dalmi szervek munkáját. Az októberi ellenforradalmi ese­mények előtt és alatt az ellen­ség főleg a párt vezető szerepe ellen Indított támadást. Széles körben terjesztette azt a revi­zionista nézetet, hogy az atom­korszakban nem a proletáriá- tus, hanem az értelmiség a ve­zető erő. A munkásosztály ve­zető szerepének tagadása vi­szont a proletárdiktatúra taga­dását jelenti. Ugyanez volt a célja az ellenforradalomnak a többpártrendszer követelésével is. A pártértekezlet megálla­pítja: helyesen járt el pártunk Központi Bizottsága, amikor a többpártrendszernek a mi vi­szonyaink között reakciós kö­vetelését visszautasította. /f A pártnak az újjászer- vezés során kialakult számbeli nagysága és a mun­kásosztály tömegeihez viszo­nyított aránya a korábbi évek túlzottan nagy létszámához ha­sonlítva most egészségesebb. Az 1953 júniusa óta a pártot ért többszöri megrázkódtatás, de különösen az ellenforradal­mi felkelés és az azóta szerzett tapasztalatok azt bizonyítják, hogy helyesebb, ha a pártban a párt ügyéért aktívan dolgozni kész elvtársak tömörülnek és nincsenek a pártban a jóindu­latú rokonszenvezők olyan százezrei, akik a nehézségek Idején ingadoznak. Az osztály­ellenség azonban megpróbál behatolni a pártba. Ezért a pártépítés további munkájában is nagy gonddal kell ügyelni arra, hogy távoltartsuk a párt­tól a karrierista és az ellensé­ges, kártékony elemeket. Nem engedhető meg az sem, hogy a pártnak olyan tagjai legyenek, akik nem értenek egyet a párt alapvető elvi kérdéseivel, po­litikai irányvonalával, s ezzel veszélyeztetik a párt egységét. E? A párt építésével szoro- san összefüggő kérdés annak az elvnek gyakorlati ér­vényesítése, hogy hazánkban a párttisztség kivételével min­den közfunkciót — legyen az társadalmi vagy állami — le­gyen az a legalacsonyabb vagy a legmagasabb beosztás — pártonkívüll Is betölthet. Csak ennek az elvnek az érvényesí­tésével vehetjük elejét annak, hogy állás megtartása vagy el­nyerése céljából olyan egyének is kérjék a pártba való felvé­telüket, akik számára a pártba való belépés nem elvi kérdés. fi A párt belső életének lenini alaptörvénye a demokratikus centralizmus. A demokratikus centralizmus el­vét az elmúlt években egyfelől a személyi kultusz, másrészről a revizionizmus sértette, s mindkettő mérhetetlenül sok kárt okozott a pártnak. Ezért a párt valamennyi szervének, szervezetének, tagjának köte­lessége őrködni a demokrati­kus centralizmus elveinek be­tartása fölött, Jelenleg a fő fel­adat a tagság jogainak teljes tiszteletben tartása mellett a pártfegyelem erősítése. A kér­dések eldöntését megelőző, a most kialakult bátor és szabad vita megóvása' mellett, a leg­szigorúbban meg kell követel­ni a határozatoknak megfelelő egységes cselekvést. Teljes mértékben érvényt kell szerez­ni a párt szervezeti szabály­zata azon pontjának, mely elő­írja, hogy a párt felső szervei­nek döntéseit az alsóbb szer­vek kötelesek végrehajtani. A közelmúlt súlyos tapaszta­latai arra Intik a pártot, hogy minden körülmények között biztosítsa az ideológiai, politi­kai és szervezeti egységet. A pártegység megteremtésének egyik alapvető feltétele a párt alapokmányának, a párt szer­vezett szabályzatának betartá­sa és betartatása. A pártegység megbontóival szemben, bár­mely oldalról Jelentkezzenek is azok, ingadozás nélkül kell fel­lépni. A pártértekezlet utasít­ja a Központi Bizottságot, hogy a pártegység védelmében a leg­súlyosabb esetekben a legszi­gorúbb rendszabályokat is al­kalmazza, s inkább oszlasson fel a párt politikájával szembe­forduló egyes pártszervezete­ket, mintsem még egyszer meg­ismétlődhessék az, hogy a párt ellenségei s az ingatag elemek belülről rombolhassák a párt egységét. A párt jelenlegi egysége és ereje részben abból táplálko­zik. hogy jóvátéve a korábbi méltánytalanságokat, kellő megbecsülésben részesíti az el­ső magyar proletárdiktatúra harcosait, a Horthy-Uorszak il­legális pártmunkásait, a két világháború közötti idők szer­vezett munkásait, a spanyol polgárháború magyar harcosait, a partizánokat, a munkásosz­tályhoz, a párthoz hűnek bizo­nyult volt szociáldemokrata elvtársakat, az 1915-ös párt­munkásokat. Kellő megbecsü­lésben kell részesíteni azokat a kommunistákat Is, akik az ok­tóberi ellenforradalom napjai­ban védték a pártot, a népi államhatalmat, s kommunista kötelességükhöz híven részt vettek az ellenforradalom le­verésében, a párt újjászervezé­sében, s a proletárdiktatúra megszilárdításában. Ily módon összeforrott a pártban a mun­kásmozgalom mindhárom élő nemzedéke. A párttagságot ar­ra kell nevelni, hogy ne csak a békés építőmunkában, ha­nem a nehézségek és a meg­próbáltatások idején is meg­állja a helyét. *7 A párt munkájában fo­• • kozott mértékben kell érvényesíteni azt a tanítást, hogy a párt helyes politikájá­nak megvalósítása a kádere­ken áll, vagy bukik. A múlt­ban a kádermunkára a sze­mélyi kultusz, a szubjektiviz­mus nyomta rá a bélyegét. Ma is tapasztalható olyan jelen­ség, hogy a párt helyes poli­tikájának végrehajtását nehe­zíti a következetes kádermun­ka hiánya. Továbbra is kiizde- nünk kell a kádermunkában még ma is fellelhető szubjek- tivlsta nézetek, valamint a po­litikai megbízhatóság háttérbe szorításának gyakorlata ellen. Fel kell lépni a szakmai rá­termettség lebecsülésének ká­ros jelenségei ellen is. A ká­derek megítélésénél ne tévesz- szen meg bennünket egyesek formális önkritikája, sem a felelőtlen és intrikus vádasko­dás. A káderek elbírálásának fokmérője a párt helyes poli­tikájának végrehajtásában végzett konkrét munka. Gondot kell fordítani arra, hogy fontos területekre meg­felelő élet- és párttapasztalat­tal rendelkező elvtársak ke­rüljenek. Ma a pártban az idősebb és fiatalabb párttagok egészséges együttműködése érvényesül, s a jövőben Is erre kell töre­kedni. Q Pártéletünk egyik új egészséges vonása, hogy egyre inkább érvénye­sül benne a kollektív vezetés lenini elve. Az MSZMP eddig elért ered­ményeinek egyik forrása, hogy a Központi Bizottság» s a párt más vezető szervei no­vember 4-c után igazi kollek­tiv vezető szervekké fejlőd­tek. A múlttal szemben ez je­lentős előrehaladást jelent, de még mindig komoly erőfeszí­téseket kell tenni annak ér­dekében, hogy kialakítsuk a kollektiv vezetés legjobb for­máit és módszereit. Komo­lyan törekedni kell arra is, hogy a kollektiv vezetés elve minél előbb teljes mértékben érvényesüljön a pártszervek munkájában minden fokon. Ezzel függ össze pártéletünk egészséges fejlődésének máso­dik pozitív vonása: a bátor kritika érvényesülése. Arra kell törekedpi, hogy a kritika mellett minden egyes pártszer­vezetben és pártszervben — a Központi Bizottság példáját követve — Jobban fejlődjék az önbírálat szelleme is, III. A párt és a tömegek kapcsolatai A párt és a tömegek kap­csolatának kérdése a proletár- diktatúra viszonyai között a proletárdiktatúra erejének leg­fontosabb kérdése. Ha a párt és a tömegek kapcsolata gyen­gül, gyengül a proletárdikta­túra ereje is. A párt jelenlegi helyzetében, amikor a párt­tagság száma a munkásosz­tály számarányához mérten — helyesen — a korábbi évekhez képest kisebb, még nagyobb jelentősége van annak, hogy a pártot nagyon erős kapcsola­tok fűzzék egybe a pártonkí­vüll tömegekkel. A tömegkap­csolatok kérdésében a legfon­tosabb annak felismerése, hogy a párt az eszmei és po­litikai meggyőzés eszközével, valamint harcának, munkájá­nak, tényleges eredményeivel nyerje meg és erősítse a tö­megek bizalmát maga Iránt és mozgósítsa a tömegeket a szo­cialista építés feladatainak megoldására. A párt és a tö­megek közötti kapcsolat meg­erősítésének különböző terü­letei vannak. A pártszerveze­teknek tehát állandó szoros kapcsolatot kell kiépíteni és fenntartani az üzemek, állami gazdaságok, szövetkezetek, hi­vatalok, intézmények, stb. pártonkívüll dolgozóival. E kapcsolatok rendkívül fontos formája — a közvetlen párL rendezvények, gyűlések, meg­beszélések, stb. mellett — a tömegszervezetek revén való kancsolat a tömegekkel. 1 A tömegszervezetek kö- x* zül a legfontosabbak a munkásság saját legnagyobb osztályszervezctel: a szakszer­vezetek. Maga az a fény, hogy a szakszervezeteknek közel kétmillió tagja van, mutatja a feladat nagy jelentőségét. Dol­gozzanak a kommunisták azért hogy a szakszervezetek is segítsék a termelési feladatok minél Jobb megoldását, ugyan­akkor jól betöltsék a dolgozók helyes érdekvédelmének sze­repét. A szakszervezetekre nagy feladatok hárulnak a kulturális nevelőmunka terén Is. Mindezen területeken a magyar szakszervezeteknek már Jelentős tapasztalataik vannak. Vigyázni kell azonban arra, hogy a múltban a dolgo­zók érdekvédelme terén és más kérdésekben elkövetett hibák kijavítása ne vezwsen újabb hibákhoz, ahhoz, hogy elhanyagolják a termelés kér­déseivel való foglalkozást, a munkaverseny elősegítését. A szakszervezet nem válhat a termeléssel nem törődő, a munkafegyelemmel szemben a közönyös, bérdemagógiának teret adó szervezetté, mert akkor kárt okoz a népgazda­ságnak, a munkások államá­nak, tehát a munkásságnak magának is, amelynek érde­keit kell magasabb szinten képviselnie. A szakszervezetek nem lehetnek közönyösek a bürokratikus hibák, túlkapá­sok, a dolgozók mindennapos ügyeivel szemben sem, mert az Ilyesmi is komoly kárt okoz, mind az egyes munkás­nak, mind pedig a közösség­nek. A szakszervezeti munkában különös gonddal kell foglal­kozni a női dolgozókkal. Be kell őket vonni a, vezetésbe, messzemenően számolni kell a nők sajátos helyzetével a ter­melésben. Foglalkozni kell szociális és társadalmi prob­lémáikkal. A szakszervezeteknek segít­séget kell nyújtanlok az Ifjú­ság nevelésének Igen fontos munkájában Is. Egyetlen kommunista se fe­lejtse el Lenin szavait: A szakszervezetok a kommuniz­mus iskolái. A kommunisták­nak feladata, hogy a szakszer­vezeteken belül a meggyőzés eszközével biztosítsák a szak­szervezetek Ilyen Irányú tevé­kenységét és fejlődését. A kommunistáknak jó munká­jukkal kell elnyemlök a szak- szervezeti dolgozók bizalmát, és a legjobb pártonkívüll szak- szervezeti aktivistákkal együtt kell a szakszervezetek mun­káját helyes Irányban fejlesz­teniük; Jó munkájukkal kell elnyernlök a szakszervezetek irányításához szükséges vezető tisztségeket is. A kommunistáknak az esz­mei és politikai meggyőzés esz­közeivel a párt politikáját kell a munkásosztály tömegei kö­zött népszerűsíteni, magyaráz­ni, megértetni. A kommunis­ták jó munkájának eredmé­nyeképpen válnak a szakszer­vezetek a proletárdiktatúra rendszerében a munkás-állam egyik legfontosabb támaszává. O Az országos pártérto­“• kéziét Jóváhagyta a Központi Blzottsáz kezdemé­nyezését a KISZ megalakítá­sára vonatkozóan. Üdvözli a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetséget, melynek munká­idtól n'/rv eredményeket vár az egész ifjúság és az egész ország A KISZ-ben tömöríteni kell a szocializmus ügyét támogató, a párt célkitűzéseit maguké­vá tevő ifjakat és lányokat. A párt és az állam előtt Igen komoly feladatként áll az ifjúság nevelése. A fiata­lok között, folytatott naciona­lista-revizionista demagógia igen komoly eszmei rombolást végzett különösen a diákok körében. A fiatalság köreiben fellelhető eszmei zavar felszá­molása az egész párt felada­ta. Ebben a munkában külön­leges kötelezettség hárul a kommunista pedagógusokra, úgyszintén x floioiok körében dolgozó ifjú kommunistákra, a kommunizmus odaadó fia­tal harcosaira. Az Ifjúság ne­velésében a fiataloknak a szo­cialista építésbe való aktív bekapcsolásában, internacio­nalista, hazafias neveiéoébau, éppen ezért kü’önösen fontos szerep vár a KISZ-re. A KISZ feladataihoz tarto­zik az is, hogy segítse a töb­bi ifjúsági szervezet helves irányú vezetését, azok fe'vl’á- gositó munkáját. A KISZ-nek — viszonylag rövid idő alatt — a szakszervezetek mellett az ország legfontosahb tömén.- szervezetévé kell fejlődu'e és egyre növekvő szerepet kell betöltenie az ország társadal­mi életében. Q A párt tömegkapcsola- tainak Igen fontos ré­sze az állami szervek útján a lakossággal fenntartott kap­csolat^. Ez mindenek előtt a tanácsak útján valósul meg. A tanácsok munkájának a ta­nácstagok, valamint a tanácsi állandó bizottságok vá'asz- tott és meghívott tagjainak széleskörű közreműködésére, s a lakossággal való állandó szo­ros kapcsolatra kell épü'nie. A tanácstagokkal, úgyszintén a tanácsi állandó bizottságik meghívott tagjaival való egviit tos munka a kommunls'-'* számára különleges Jelentősé­gű azért is, mert a megválasz­tott tanácstagok több mint 220 ezres létszámának nagyob­bik fele és a meghívott államié* bizottsági tagok igen nagy ré­sze pártonkívüll. E testületek munkájában tehát a kommu­nisták és pártonkívü't'-U együttműködésének kell minél Jobban kifejlődnie az ország szocialista fejlődése érdeké­ben. Olyan közös tevékenyrég ez, amely Igen hasznos a pá-t, az állami szervek és a lakos­ság tömegei közötti gyümöl­csöző kapcsolatok fejlődésé­ben. Minden kommunistának kötelessége, hogy figyelmes magatartást tanúsítson a dol­gozó nép mindennapos ügye! Iránt. A tanácsokban do'g"’ó kommunistáknak sok lehető­ségük van arra, hogy segítsé­get adjanak a dolgozók {levői­nek gyors, pontos elintézésé­ben és leküzdjék a lélekte’en bürokráciát. A A párt és a t8me""k közötti kapcsolatok fej­lődésének Igen fontos terii’ete a Hazafias Népfront. A ynm- munlsták és pártonkiviii’ck együttmflködé«ének ezt a for­máját széleskörűen ki k-M bontakoztatni mind a taná­csok, mind pedig a különb« ő gazdasági, kulturális és tudo­mány«» szervek munka iá"-k elősegítése, mind pedig az or­szág általános politikai é'-tő­nek fejlesztése érdekében. a Hazafias Népfront-mtízga’-m lehetőségei nagyobbak, min* e lehetőségek klhasznáiásá"-k mértéke. A hazánkban sa'á- tos egypártrendszer nem »á-- ja ki, sőt az adott körfl’~*_ nyék között még fokozol*-’-! megköveteli, hogy a Hazof'-s Népfrontban a nárt |ránvf*-W alatt tömöritsük mlndazok-t a pártonkívü’leket és koráb­ban más pártokban tevékeny­kedő, a népi hatalomhoz hű személyeket, a nemzet ö—-- haladó erőit, amelyek készek a közéleti, tudományos és k”'- turálls szakma! tovékeov«-s<riik kel az ország szocialista épí­tésben részt vállalni. Eí A Magyar Nők Orszá- gos Tanácsa, valamint a megyei éa helyi nőtanácok feladata, hogy segttsézet uv*w- sanalt egyrészt a nőket érintő társadalmi, gazdagó-i íj e-T,’őb kérdések mezoldásában, más­részt a nők közötti felvl'ágo- sítő munkában. E’őseritheHk a nők fokozottabb beVguesolá* (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom