Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-30 / 152. szám

MSI JUNIUS SV NAPLÓ s A Magyar Szocialista Munkáspárt országos értekezletének határozata (Folytatás a 2. oldalról.) sät az ország politikai és tár­sadalmi életébe, a szocialista építésbe, a béke védelmének erősítésébe, A pártszervezeteknek és a kommunistáknak szerepet kell vállalniok abban, hogy min­denütt ápolják a szovjet— magyar barátságot és ennek érdekében a Magyar—Szovjet ivaráti Társaságot szélesítsék a népi demokrácia minden hí­vét átfogó tömegmozgalommá fi A párt és a tömegek kapcsolatának rendkí­vül fontos eszköze a sajtó és rádió útján való közvetlen agitáció, továbbá a film, a könyvtárak, a kultúrotthonok nagyértékű nevelési eszközei­vel folytatott tömegagitáció. Igen fontos szerepe van a pártszervek közvetlen találko­zásainak a tömegekkel. A párt szervezeteknek állandósíta­lak kell a tömegek közötti munka olyan formáit is, mint a pártonkívüliek bevonásával szervezett aktívaülések, nyil­vános pártnapok, előadások, nagygyűlések, gyűlésekkel egy­bekötött felvonulások, ünnep­ségek. Ki kell fejleszteni az eddig kellő mértékben nem alkalmazott agitációs formá­kat, így az egyéni és csopor­tos beszélgetéseket, kisebb méretű gyűléseket. Elő kell mozdítani különböző dolgozó rétegek, így pl. a munkások és parasztok, veterán munkás­mozgalmi harcosok és fiata­lok, a katonák és polgári la­kosság, a magyar és más nem­zetiségű dolgozók kölcsönös látogatásait, találkozásait. A közvetlen tömegkapcsola­toknak e formáin túl a párt­tagoknak a pártonkívüliekkel a személyes találkozás és le­velezés útján is állandó elv­társi és baráti viszonyt kell teremteniük. A párt és a tömegek kap­csolatának erősítésével el keli érni, hogy a kommunisták megismerjék a pártonkívüli tömegek véleményét és ne csak tanítsák a tömegeket, hanem tanuljanak is tőlük. El kell érni azt is, hogy a tömegek jobban ismerjék és értsék a párt politikáját, állásfoglalá­sait, tanuljanak a párttól, tá­mogassák harcát, amely a nép érdekéért folyik. A tömegekkel való állandó és szoros kapcsolat megköny- nyíti az egyes pártfunkcioná­riusoknak és pártszerveknek különböző hibák elkerülését és biztosítja a dolgozók növek­vő részvételét a szocialista építés feladatainak megoldásá­ban, növeli pártunk és népi demokratikus rendszerünk erejét. IT. As államhatalom további erősítése Népi demokratikus áttö­rnünk a proletárdiktatúra funkcióit tölti be. Mint ilyen, a nép túlnyomó többségének diktatúráját gyakorolja a volt és jelenlegi kizsákmányoló ki­sebbséggel, a nép ellenségeivel szemben, irányító, szervező és ellenőrző feladatot tölt be a —izdasági és kulturális élet te­ül étén, továbbá védelmezi az állam szuverénítását és hazánk határait. A párt szerveinek, s az ál­lamapparátusban dolgozó kom munistáknak rendszeres mun­kát kell végezni munkás- és parasztáilamunk további erő­sítése érdekében. ’ "I A pártértekezlet megál­-*■ • lapítja, hogy az állam­hatalmi és államigazgatási szervek, valamint a hadsereg, a határőrség, a rendőrség új­jászervezése alapjában véve sík-résén megoldódott. Ilelyes volt létrehozni a munkásőrsé­get. Az úi iászervezett és újon­nan megszervezett fegyveres erők: a hadsereg, a határőrség, a rendőrség és a munkásőrség a Magvar Népköztársaság egy­séges fegyveres erői, amelyek elég erősek, hogy elfojtsanak minden ellenforradalmi kísér­letet és szilárd védelmezői az ir'7.''-gak minden imperialista támadással szemben. Állami szerveinknek biztosítaniok keú az állameTlcnes elemek és törekvések fékentartását és elnyomását, az ellenforradal­mi bűncselekmények megtor­lását, egyszersmind a törvénV- „isztelő állampolgárok jogait, érdekeit és nyugalmát. Mara­déktalanul érvényesíteni kell azt az elvet, hogy a Magyar Népköztársaságban ne legyen szabadsága a népköztársaság ellenségeinek, mert csak így biztosítható a dolgozó töme­gek, a törvénytisztelő állam­polgárok demokratikus jogai­nak és szabadságának védel­me, Védelmezni és erősíteni ke1! a pártnak, állami szer­veinknek és az állampolgárok­nak is a törvényességet, még­pedig a törvényesség mindkét oldalát: aki a törvényt meg­sérti. meg kell büntetni, aki a törvényt tiszteli, azt a törvény véd íe. A proletárdiktatiíra erősítése érdekében a zavartkcltő ellen- forradalmi törekvések hatéko­nyabb elnyomása szükségessé teszi a népeüencs elemek kire­kesztését bizonyos politikai jo­gok gyakorlásából. A népi demokratikus állam erősítése, az ellenforradalom elfojtása semmiesetre sem te­kinthető csupán karhatalmi és megtorlás! rendszabálynak. Az eszmei és politikai harc, a gaz­dasági feladatok megoldásáért folyó küzdelem és a törvényes rendnek karhatalmi és büntető eszközökkel való védelme együttesen eredményezi a népi hatalom további erősítését. Az államhatalom védelmi, gazdasági és kulturális szervei ezt a feladatot csak abban az esetben tölthetik be, ha bizto­sítva van, hogy e szervek ve­zetői és munkatársai olyan em­berek, akik hűek a Magyar Népköztársaság alkotmányához * és törvényeihez, a rendszerhez. 2 A párÍ3zerveknc& az • állami életben is irányító éa ellenőrző szerepet kell betölteniök. E feladat elő­segítésére biztosítani kell az állami szervekben működő pártszervezetek megfelelő irá­nyítását. Az állami szervek munkájának javítása megköve­teli az állami szervek munká­jának építő jellegű bírálatát. Az állami intézményekben mű­ködő pártszervek munkája és az építő bírálat olyan legyen, hogy az állami szervek veze­tőinek és felelős beosztottainak hatásköre, tekintélye ne csök­kenjen, hanem erősödjön. O A munkásállam erejé- nek növelése szempont­jából különleges jelentőséggel bír a munkás-paraszt szövetség erősítése. A marxizmus-Ieni- nizmus szerint a proletárdikta­túra államának legfőbb politi­kai alapja a munkásosztály ál­tal vezetett munkás-paraszt szövetség. A munkásosztály a parasztsággal szövetségben vív­ta ki 1919-ben a proletárdikta­túrát. Harcolt a második vi­lágháború időszakában a Hor­thy—Ilitier-fasizmus ellen, a felszabadulás után a földre­formért, az ipar államosítá­sáért, a hatalomért. A munkás-paraszt szövetség­ben bizonyos lazulás állott be. Egyrészt az egyéni parasztok­kal szembeni politika hibái, másrészt a termelőszövetkeze­tek szervezése közben és irá­nyítása során előfordult hely­telen módszerek, továbbá a be­szolgáltatás! rendszerben volt hibák következtében. A régi hibák kiküszöbölése és az ellen­forradalommal szemben vívott harc eredményeképpen a mun­kás-paraszt szövetség ismét erősödött. Az ellenséges ele­mek zavartkeltési kísérletei azonban a falun sem szűntek meg. A munkás-paraszt szö­vetség további erősítése tehát megköveteli a munkáshatalom ellenségeivel szembeni állandó küzdelmet és természetesen a mezőgazdaság fejlesztésének és szocialista átalakításának ösz- szefüggő, egymástól elválaszt­hatatlan feladatainak megoldá­sáért való lankadatlan harcot. A népi demokratis állam egy osztály, a munkásosztály hatalmát testesíti meg, de a munkásosztály e hatalom gya­korlásába bevonja szövetsége­sét, a parasztságot is. A mun­káshatalom ezáltal öltött nép­hatalom, a népköztársaság ál­lama pedig munkás-paraszt állam jelleget. E jelleg valósul meg a helyi tanácsokban is, s éppen ezért szerették volna az ellcnforradaimárok a népi de­mokrácia e helyi szeneit is megsemmisíteni. A helyi taná­csok munkájának fejlesztése a munkás-paraszt szövetség to­vábbfejlesztésének és a népha­talom erősítésének egyik leg­fontosabb feladata. A Államunk erősítésében, állami életünk fejlődésé­ben igen fontos szerepet ját­szik az országgyűlés, amely hű kifejezője a népi demokráciá­nak, tevékenységét azonban az eddiginél jobban ki kell fej­leszteni. V. A párt gazdaság­politikájának legfontosabb kérdései Népgazdasági terveinknek, ^ tervek megvalósulásának két alapvető célt kell szolgálniok: biztosítaniok kell a kizsákmá­nyolástól mentes szocialista társadalom felépítését és ezzel egyidejűleg a dolgozók élet- színvonalának, anyagi és kul­turális igényeinek növekvő színvonalú kielégítését a ter­melőerő állandó fejlesztésének útján. A párt gazdaságpolitikájá­nak lényege e két alapvető célkitűzés megvalósítása. Ez megkívánja a helyes gazdasági vezetést. Az ország gazdasági adottságait figyelembevevő reális tervezést, mely előtérbe állítja a gazdaságosság szem­pontjait és ezt az anyagi ösz­tönzéssel is előmozdítja. Mindezek.csak a dolgozók ak­tív közreműködésével való­sulhatnak meg, 1 Tovább kell folytatni a x • szocialista iparosítást. Ezen belül a nehézipar ha­zánkban szükséges mértékű fejlesztését — figyelembe véve és hasznosítva az előző eszten­dőkben szerzett tapasztalato­kat. Csak az ipar fejlesztése nyújt biztos alapot a mező- gazdasági termelés és a köz­szükségleti cikkekkel való egyre javuló ellátáshoz. Az ipar fejlesztésében a hazai adottságoknak legjobban meg­felelő iparágak fokozott fej­lesztésére kell törekedni. Az ipar-fejlesztés célkitűzéseinek összhangban keli lenniük a fejlesztés legfőbb előfeltételei­vel (fűtőanyag, villamosener­gia- és nyersanyagellátás. Be­ruházások, a baráti országok­kal való együttműködés lehe­tőségei, stb.) O Népgazdaságunkat Je- ienleg az jellemzi, hogy a szocialista ipar, közlekedés és kereskedelem mellett, a mezőgazdaság csak kisebb ré­szében szocialista. Éppen ezért a szocializmus további építé­sének központi kérdése a me­zőgazdaság általános fejleszté­sével egyidőben és ennek ér­dekében a mezőgazdaság szo­cialista átalakítása. Ismeretes, hogy. ezen a területen szá­mottevő kezdeti eredmények jelentős hibákkal párosultak, A hibák a lenini önkéntesség elvének megsértéséből, helyen­ként az anyagi feltételeket meghaladó számszerűség haj- hászásából adódtak. Ezeket a hibákat, valamint a szövetke­zetek belső szervezési hibáit felhasználta és kiélezte a ter­melőszövetkezeti mozgalom ellen irányuló jobboldali tá­madás. Nagy Imre 1953-ban meghirdetett jobboldali politi­kája, a K. V. helyes határoza­tának revizionista eltorzítása, majd az 1956 őszén a termelő­szövetkezetek ellen is megin­dult ellenforradalmi terror folytán a magyar termelőszö­vetkezeti mozgalom már két ízben komoly megrázkódtatá­son ment keresztül. A terme­lőszövetkezetek egy részét azonban ez sem tudta szétverni, sőt ebben az évben az ellen­forradalom által erőszakosan felbomlasztott termelőszövet­kezetek jelentős hányada újjá­szerveződött. Cáfolhatatlan bi­zonyítéka ez annak, hogy a szocialista mezőgazdaság ki- téphetetlen gyökereket eresz­tett. Most, amikor az ellenforra­dalmat szétvertük, a termelő­szövetkezeti mozgalom fej­lesztését zavaró régi hibákat jórészt kijavítottuk. Eltöröltük a kötelező beszolgáltatást. A piaci értékesítés korlátozásait enyhítettük, a termelőszövet­kezeteknek nagyobb önállósá­got biztosítunk. Figyelmünket elsősorban a gazdasági meg­erősítésükre fordítjuk, megte­remtődtek a kedvező feltéte­lek ahhoz, hogy a termelőszö­vetkezeti mozgalom egészsége­sen haladjon előre. Ehhez a pártnak és az államnak min­den lehetséges segítséget meg kell adnia. A mezőgazdaság felvirágzásának, a paraszti jó­lét biztos felemelkedésének egyedüli útja a korszerű me­zőgazdasági nagyüzem, amit a parasztság szövetkezeti formá­ban teremt meg és fejleszt ki. A termelőszövetkezeti moz­galomban egyesül az egész népgazdaság. Az egész nép és a dolgozó parasztság együttes alapvető érdeke, a termelő­szövetkezeti mozgalom, a me­zőgazdaság igád fellendülésé­nek, a falu felvirágzásának és a nemzet szocialista fejlődésé­nek nagy kérdése, amelyet pártunk a parasztság elé állí­tott és minden erejével segí­teni fogia ennek megoldását. A pártértekezlet helyesnek tartja azokat a kedvezménye­ket biztosító intézkedéseket, amelyek az egyénileg dolgozó parasztság helyzetét könnyí­tették és termelési biztonságát növelték, mert ez is előmoz­dítja a munkás-paraszt szövet­ség megerősödését, a mezőgaz­dasági termelés fellendülését is. legalább ama korlátok kö­zött, ami a kisgazdaságokban még lehetséges. Mezőgazdasá­gunk fejlődése erősen elma­radt az ipar fejlődése mö­gött, ennek az aránytalanság­nak megszüntetése olyan gaz­daságpolitikát kíván meg, amely az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek mei- ett az egyénileg dolgozó pa­rasztságot is hozzásegíti ah- ioz, hogy termelését növelje. Ez azonban nem csupán gaz­daságpolitikai kérdés, hanem a munkás-paraszt szövetség fejlesztésének igen fontos po­litikai kérdése is. A párt szük­ségesnek tartja a földműves- szövetkezetek támogatását és megerősítését, hogy ezek mind­inkább, mint a dolgozó pa­rasztság tőmegszervezetei mű­ködjenek, melyek a parasztsá­got az összefogás előnyeivel megismertetik, kollektív szel­lemben nevelik és ígv segítik a közös termelés felé vivő úton. Q Népgazdaságunk másik *-'• — nem szocialista — része a kisiparban és a kis­kereskedelemben tevékenyke­dő magántőke, melynek mű­ködési körét az utóbbi idő­szakban a kormányszervek némiképpen bővítették. Ez a magántőke is hasznosan szol­gálhatja a közérdeket, különö­sen a kisiparban, kisebb rész­ben a kiskereskedelemben Is, ha olyan területen elégítik ki az igényeket, ahol az egészsé­gesen kiegészíti a szocialista ipar és kereskedelem, tevé­kenységét. A párt ebben az értelemben és ebben a keret­ben támogatja is azokat a kis­iparosokat és kiskereskedőket, akik a törvényes rendelkezé­seket betartják, adófizetési kötelezettségeiknek pontosan eleget tesznek. Ugyanakkor szigorúan fellépünk a spekulá­ció ellen. 4 Az ország népgazdasá- * gában a szocialista elem az uralkodó és megvan minden feltétel ahhoz, hogy helyes gazdaságpolitikával a szocialista erőket továbbfej­lesszük, népgazdaságunkban: a termelésben, a közlekedésben, a bei- és külkereskedelemben a helyzet normalizálódott. De a fejlődést illetően jelenleg még komoly nehézségeink vannak. Ezek a nehézségek részben a népgazdaság szerke­zetében korábban bekövetke­zett aránytalanságokból, na­gyobbrészt pedig az ellenfor­radalom által közvetlenül és közvetve okozott gazdasági károkból, továbbá az életszín­vonalnak a termeléssel még nem teljesen fedezett jelentős emelkedéséből adódtak. A fe­szültségek a múlt év végén és ez év elején olyan nagyok voltak, hogy a pénzromlás veszélyét csak a testvéri or­szágok, elsősorban a Szovjet­unió és Kína segítségével le­hetett áthidalni. Gazdasági nehézségeink leküzdésének egyik feltétele, hogy ez évi népgazdasági tervünket telje­sítsük. Különös figyelmet kell fordítani a termelékenység nö­velésére, az önköltség csök­kentésére, a fokozott takaré­kosságra, különösen az ener­giával és importanyaggal, a termelés tervszerűségének biz­tosítására. Az exporttervek teljesítésére, az állami felvá­sárlási tervnek előirányzott árakon való teljesítésére. Az éves népgazdasági terv telje­sítésének jelentőségét aláhúz­za az, hogy előkészíti a három­éves terv megkezdését. E há­rom év alatt el kell érnünk, hogy saját erőnkből biztosít­suk népgazdaságunk egyensú­lyát és egészséges továbbfej­lődését. C A gazdasági vezetés rendszerével kapcsolat­ban a párt értekezlet leszögezi, hogy az állam központi irá­nyító szerepének döntő jelen­tőséget tulajdonít; a gazdasági irányításnak is a demokrati­kus-centralizmus a leghelye­sebb elve. Ezért a pártertekez- let visszautasítja azokat a hely­telen nézeteket, amelyek ta­gadják az állami központi irá­nyítás és ellenőrzés szükséges­ségét. Ha ezek a nézetek ér­vényesülnének a gazdasági életben, az anarchiához, a ka­pitalista elemek erősödéséhez, a szocialista gazdaság és a nép súlyos megkárosításához vezetne. A párt figyelembe veszi azt is, hogy a gazdasági irányítás­ban a központosítás az elmúlt években a szükségesnél na­gyobb mértékű volt, bürokra­tikus gátak kénződtek, ame­lyek akadályozták a fejlődést. A túlzott központosításhoz ve­zető intézkedések egy részét már megszüntette és dolgoz­nak a legjobban megfelelő gazdasági vezetés kialakítá­sán. A pártértckczlet szüksé­gesnek tartja, hogy a felsőbb gazdasági és állami irányító­szervek még több hatáskört adjanak át az alsóbb szervek­nek. Meg kell teremteni a központi irányításnak és a he­lyi szervek önállóságának azt az egészséges összhangját, amely a tervszerű irányítás és a helyi kezdeményezés leg­magasabb fokát biztosítja. fi A gazdasági kérdések jó megoldása a politikai hatalom további erősítésének és az életszínvonal emelésének alapvető feltétele. A pártnak tehát a feladatok megoldására igen nagy figyelmet kell fordí­tania. Egyben világosan látni kell, hogy a feladat megvalósí­tása megköveteli a dolgozók társadalmi mozgósítását, a ter­melés helyén működő társar dalmi szervek aktív közremű­ködését is. A párt szükséges­nek látja, hogy ezek a társa* dalmi szervek részt vállalja­nak a felelősségből a gazdasági, különösen termelési tervek végrehajtásában. Százezrek akarata, leleményessége, a dol­gozó nép társadalmi ereje nagy emelője az olyan rendkívül fontos és állandó feladatok megoldásának, amilyenek pél­dául a takarékosság, a terme­lékenység emelése, az önkölt­ség csökkentése, Fel kell karol­ni a munkaversenyt, mint a dolgozók sok üzemben meg­nyilvánult értékes kezdemé­nyezését, alkotó erejük igen fontos megnyilvánulását. Az üzemi pártbizottságoknak és pártszervezeteknek nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a termelés kérdéseivel, a termelés ellenőrzésével foglal­kozzanak. Nem helyes azon­ban, ha a pártszervezet bele­avatkozik a gazdasági szervek és vezetők mindennapi munká­jának részleteibe. Az a helyes módszer, ha a párt gazdaság- politikájának helyileg legfon­tosabb kérdéseivel, a tervnek minél jobb teljesítésével fog­lalkozik, azokra összpontosítja figyelmét és politikai felvilágo- sító-szervező munkával az üzemek legégetőbb problémái­nak, a fejlődést akadályozó ne­hézségeknek megoldását segíti elő. A szakszervezeteknek igen fontos szerepük van a párt ál­tal kitűzött gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósításában. A szakszervezetekben dolgozó kommunistáknak oda kell hat- niok, hogy a szakszervezet ezt a feladatát minél eredménye­sebben teljesítse. A szakszer­vezet ilyen módon is foglalkoz­zék a dolgozók érdekvédelmé­vel. Az életszínvonal emelési lehetősége eme döntő feltételé­nek biztosításával. A pártérte­kezlet javasolja a szaktanács­nak és az illetékes állami szer­veknek is, hogy a dolgozók versenykezdeményezéseit, a munkaversenyt előrelendítő helyes formákat messzemenően támogassák, *7 A pártértekezletnek az • • a véleménye, hogy a munkástanácsok, hazánkban ma tevékenységük kísérleti szakában vannak. Működésük kezdeti negatív vonásai abban a mértékben szűntek meg, amilyen mértékben és amilyen gyorsan sikerült megszabadul- nlok a kezdetben vezető sze­rephez jutott osztályidegen és ellenforradalmi erőktől. A munkástanácsok működésének kérdéseit a későbbiek során, a tapasztalatok gondos tanulmá­nyozása és a dolgozókkal foly­tatandó tárgyalás, beható vita alapján kell rendezni. A párt­értekezlet megítélése szerint ebben a kérdésben sem a for­ma a fontos, hanem a lényeg: a korábbi helyzethez képest a dolgozóknak több lehetőséget kell biztosítani a termelés ügyeinek intézésében. Az üzemi demokrácia további szélesíté­sét, ezen belül a munkástaná­csok jövőjét annak figyelembe­vételével kell majd eldönteni, hogy az üzemek életében to­vább erősödjék a szakszerve­zetek szerepe, amelyek nyolc évtizedes jó hagyományokkal rendelkeznek és amelyeket megfelelő — a jelenleginél nagyobb — hatáskörrel kell felruházni. Mindenesetre na­gyon fontos, hogy a helyi szak- szervezeti bizottságok és a munkástanácsok összefogjanak az üzemi feladatok megoldásá­nak elősegítésére. VL Feladatok a kulturális munka területén A pártkonferencia megálla­pítja, hogy az ellenforradalom, kihasználva az elméleti és gyakorlati munkában fellelhe­tő mulasztásokat és fogyaté­kosságokat, átfogó támadást indított proletárdiktatúránk és annak motorja, a párt ellen a kultúra területén is, A „tisz­ta demokrácia”, a „teljes sza­badság“ hazug jelszavainak leple mögül a kulturális élet párt és állami irányításának elvét és gyakorlatát, s születő új kultúránk szocialista tar­talmát támadta. Soviniszta, nacionalista demagógiával zűrzavart teremtett és nagy­fokú színvonalsüllyedést oko­zott az oktatás, valamint a tudományos és művészeti élet csaknem valamennyi terüle­(Folytatás a 4. oldalon.) i

Next

/
Oldalképek
Tartalom