Dunántúli Napló, 1957. június (14. évfolyam, 127-152. szám)

1957-06-30 / 152. szám

▼ILÄG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! DUNÁNTÚLI * ma »■■»»■* i m*«** A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM ÁRA: 60 FILLÉR VASÁRNAP, 1951. JÉNIUS 30 Teljes egységben a párt határozatainak megvalósításáért! ■ iviiii■■■■■■ ■■■•Maiaai A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT országos értekezletének határozata Az MSZMP országos ér tekeri ete a Központi Bizottság beszámolója feletti vita után a következő határozatot hozta: 1 A nemzetközi hnperia- * lista erők, élükön az amerikai imperialistákkal, fo­kozzák a nemzetközi feszült­séget, fegyveres összetűzése­ket provokálnak. A szocialista tábor és az egész béketábor ellen irányuló terveik érdeké­ben az ENSZ-ben továbbra is igyekeznek napirenden tarta­ni és felhasználni az úgyneve­zett „magyar kérdést”, hogy támogassák az ellenforradalmi erőket hazánkban és beavat­kozzanak a Magyar Népköz- társaság belső ügyeibe. Á múlt év októberében az imperialisták által támogatott, a magyar munkás-paraszt ha­talom megdöntésére tőkés­földesúri fegyveres ellenfor­radalmi felkelés tört ki ha­zánkban. E felkelés leverése a fasiszta-klerikális ellenforra­dalom uralmától mentette meg a magyar népet, biztosí­totta a dolgozó nép hatalmát és elhárította egy 4) háború közvetlen veszélyét- Az ellenforradalom leveré­sére a múlt év november ele­jén megalakult a forradalmi munkás-paraszt kormány. A* országos pártértekezlet meg­állapítja: a munkás-paraszt kormány megalakulása a for­radalom védelmére történel­mileg szükségszerű volt. A kormány óriási érdeme, hogy megszervezte és győzelemre vezette a munkásosztályt, a forradalmi erők ellentámadá­sától megvédte a népi állam- hatalmat, helyreállította a közbiztonságot és a> ország gazdasági életét, A forradalmi munkás-pa­raszt kormány létrehozása a magyar kommunisták hazafias tette volt. E tett helyességét a történelem gyorsan igazolta. A munkás-paraszt kormány létrehozásával egyidőben ala­kult meg a párt újjászervezé­sének irányítására az új, ideig­lenes Központi Bizottság, amely körül a kommunisták, a munkásosztály, a dolgozó nép legjobbjai tömörültek. A párt újjászervezése az ellen- forradalom leverésének döntő jelentőségű tényezője volt. Az országos pártértekezlet megállapítja azt is, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány a magyar nép leg­szentebb ügyének, szabadságá­nak védelmében, valamint a szocializmus és a béke általá­nos érdekében járt el, amikor a varsói szerződés alapján fegyveres segítséget kért a Szovjetunió kormányától, hogy mielőbb leverje az ellenforra­dalom katonai erőit, megment­se a népet egy hosszabb pol­gárháború bekövetkezésétől és elhárítsa az ország kettésza- kitásával is fenyegető háborús veszélyt, A Szovjetunió a ma­gyar nép tgari barátjaként cselekedett, és a proletárin- temacional izmus élveiből fa­kadó kötelességét teljesítette, amikor megadta a kért támo­gatást. Ezzel nem csupán a belső ellenforradalmi erők le­verését segítette elő, hanem biztosította az ország nyugati határait a fegyveres beszivár­gással és a katonai betörés ve­szélyével szemben. A Szovjetunió, Kína és a szocialista tábor többi országa nagyértékű politikai és mo­rális segítséget és messzemenő anyagi támogatást is nyújtot­tak Magyarország forradalmi erőinek, a magyar népnek. E segítség egyik elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a forradalmi erők — melyeknek sorait az ellenforradalmi tá­madás a régi vezetés súlyos hibáinak kihasználásával, kü­lönösen pedig a szocializmus ügyét hitványul hátbatámadó Nagy Imre—Loeonezy-frakcló segítségével, egy időre demo­ralizálta és dezorganizálta — gyorsan megszerveződjék, el­lentámadásuk kibontakozzék és győzelmet arassanak a po­litikai harcban is, A szocialista tábor országai­tól kapott messzemenő anyagi támogatás egyben azt is lehe­tővé tette, hogy elkerüljük a fenyegető inflációt és biztosít­suk az ország gazdasági életé­nek helyreállítását és fejlődé­sét. A munkáshatalmat meg­védő forradalmi erők magyar­országi harcát mély együttér­zéssel kísérte és támogatta az egész nemzetközi forradalmi munkásmozgalom, A magyarországi események messzemenő tanulságok levo­nására késztették az egész nemzetközi kommunista moz­galmat. E tanulságok közül egyik legfontosabb; meg kell szilárdítani a nemzetközi kom­munista mozgalom egységét és meg kell védeni minden­féle támadás és aknamunka ellen. E tanulság eredménye­ként lényegesen fejlődött a kommunista erők nemzetköri egysége, Az ellenforradalom cl akar­ta szakítani Magyarországot a szocialista tábortól és vissza akarta rántani az imperializ- mus táborába. A forradalom erői a szocialista tábor és mindenekelőtt a Szovjetunió támogatásával győztek. A szo­cialista népekkel való szilárd, testvéri összefogás szabadsá­gunk és fejlődésünk döntő fel­tétele volt és marad. A magyar kommunisták fel­adatai az előállt helyzetben saját népükkel és az egész nemzetközi kommunista moz­galommal és az egész nemzetközi békemozgalommal szembea egyaránt megnöve­kedtek. Az elmúlt tizenkét év nagy vívmányaira támaszkod­va és ezeket az eredményeket minden becsmérlő támadással szemben megvédve kell kija­vítani a régi vezetés által el­követett súlyos hibákat, így kell leküzdeni és megsemmi­síteni az ellenforradalom még meglevő erőit, eloszlatni az ellenforradalmi támadás, kü­lönösen a revizionista fertőzés által keletkezett eszmei zavar még meglévő jelentős marad­ványait, így kell biztosítani az ország adottságainak megfele­lő és a szocialista országok együttműködésének óriási le­hetőségeit hasznosító szocialis­ta Magyarország felvirágzását. A magyarországi ellen­2. maga mellé állítani: a föl­desúri kulák-reakció gyom je­lentkezése a parasztok köré­ben mély aggodalmat és sok helyen aktív ellenállást váltott ki, különösen a tsz-parasztok akik cselekményeik népellenes és a volt agrárproletár-kis- voltát felismerve és megbánva parasztok körében. tói és irányítói a nyugati im­perialista körök voltak. Ezek évek óta nyílt uszítást folytat­nak a szocialista országok el­len és a magyar ellenforrada­lom segítségével akartak Kö- zép-Európáhan új háborús tűzfészket teremteni. A hazai ellenforradalmi erők vezetők a fegyveres felkelés közvetlen szervezői és irányítói a meg­döntött tőkés-földbirtokos osz­tály képviselői és kiszolgálói voltak. Jelentős szerepet ját­szottak a népi demokrácia el­leni felkelésben a régi. hor­thysta vezetőkörők képviselői, herceg Eszterházy, gróf Ta­kács Tolvaj stb., a klerikális reakció, élén MindszentyveJ, a népi demokrácia szerveibe ál- nok módon befurakodott hor- thysták. Király Béla és tár­sai, a jobboldali szociáldemo­kraták és más volt koalíciós pártok jobboldali vezetőkörei. Az ellenforradalmi blokk lét- kenységét néhány lényeges új re jöttében és befolyásának ki- vonás jellemzi — nem új párt, bandákra támaszkodva, szá­mos helyen átmenetileg hang­adókká is váltak. Befurakod­tak az üzemek vezetésébe, a munkástanácsokba, dezorgani- zálták a termelést és sok za­vart meg kárt okoztak. A munkásosztály alapvető töme­geinek magatartását azonban az határozta meg, hogy a párt harcba hívta-e és harcba tnd- ta-e vezetni a munkáshatalom megmentéséért. Az ellenforradalmi erők tak­tikájához tartozott az is, hogy felbomlassza a munkásosztály és a többi dolgozó osztályok szövetségét, szembefordítsa a proletárhatalommal a kispol­gári osztályokat és azokat a tő­kés-földbirtokos restauráció számára használja fel. A nacio­nalista-revizionista támadás és a régi vezetés hibái következ­tében a városi kispolgárság nagy része és az értelmiség je­lentős rétege elszakadt a mun­kásosztálytól, részben a polgári restauráció, az ellenforradalom erői mellé állt és annak tömeg­bázisát alkotta. A proletárdik­tatúra elleni lázadásban részt­vevő kispolgári tömegek kép­viselője, szószólója és nyűt po­litikai vezetője a magyar írók és újságírók bizonyos csoport­ja volt. Az ellenforradalmi támadás kiterjedt a falura is, mozgósí- elfelejteni az ellenforradalom tóttá a kulákságot és egyéb október—novemberi gaztetteit, falusi reakciós elemeket: akik amelyeket kész ismét, még na- az ellenforradalom idején gyor- gyobb mértékben elkövetni, san szerveződtek. Az ellenfor- A munkásfiatalom további radalom a parasztok alapvető erősítése megköveteli, hogy kí- tömegeit azonban nem tudta mélctlenül megbüntessük azo­A pártértekezlet megállapít­ja, bogy az elelnforradalom el­leni harcban •— bár döntő si­kereket értünk el —, de a harc még távolról sem ért véget. Az imperialisták mostani veresé­gük után nem mondtak le sem hódító háborús terveikről, sem a népi demokratikus országok, közöttük a Magyar Népköztár­saság törvényes rendje elleni aknamunkáról. A hazai ellen- forradalmi erők még nem sem­misültek meg teljesen; támo­gatást kapnak a nyugati impe­rialistáktól, a nyugati rádiók támogatásával és nyugati irá­nyítással folytatják az ideoló­giai és politikai zavartkeltést, igyekeznek beépülni a pártba, az államapparátusba, a gazda­sági és kulturális szervekbe, a tömegszervezetekbe. Rágalmaz­nak, intrikálnak, hogy zavar­ják és lassítsák további fejlő­désünket. Nagy szükség van tehát az egész párt, az egész munkásosztály, a néphatalom minden igaz hívének éberségé­re, kérielhetetlenségére és ak­tív fellépésére az ellenséges elemekkel szemben. A párt nem engedheti meg, hogy teret kapjon az éberséget elaltató hangulat, olyanféle il­lúzió, mintha nem nyolc hó­nappal, hanem nyolc évvel ez­előtt lett volna ellenforradalmi felkelés hazánkban. Nem lehet kát, akik bűncselekményeket követtek el és akik ma is ak­tívan harcolnak a népi hata­lom ellen. Más elbírálásban kell azonban részesíteni azokat, készek és képesek segíteni az II. imperialisták és a hazai ellen- forradalmárok népellenes tö­rekvései elleni harcban. A pártértekezlet elítéli azt a helyenkint tapasztalható káros gyakorlatot, hogy a kisebb hi­bát elkövető dolgozókkal szem­ben is úgy lépnek fel, mint a tudatos ellenforradalmaira] szemben. A jószándékú, de megtévesztett dolgozókkal szemben nem a megtorlás, ha­nem a megnyerés módszerét kell alkalmazni. A párt szilárd elvi politiká­ján nyugvó türelmes felvilágo­sító munkával el kell érni, hogy a munkásosztállyal való szövetségtől eltávolodott kis­polgári és értelmiségi rétegeket újra megnyerjük e szövetség és így a szocialista építés szá­mára. A pártnak ma nagy tekinté­lye van, amit az ellenforrada­lom elleni sikeres küzdelmével és a régi vezetés hibáinak ki­küszöbölésével vívott ki a tö­megek előtt. De önmagunkat csapnánk be és ártana az ügy­nek, ha azzal áltatnánk ma­gunkat, hogy az ellenforrada- dalom már egyáltalán nem tud becsületes embereket befolyá­solni és most már minden jó- szándékú ember követi a pár­tot. A párt és a munkás-paraszt állam erős, szabad az út a szo­cialista társadalom továbbépí­tése számára. Viszont ahhoz, hogy ezen az úton gyorsabban haladjunk előre és hogy az el­lenség kevésbé tudja fejlődé­sünket zavarni és fékezni, szükség van a párt tömegkap­csolatának állandó szélesítésére és szilárdítására. Az ellenség­gel szembeni kérlelhetetlenség és a megtévesztett, jószándék ú emberek felvilágosítása a nép­hatalom további erősödésének egymással szorosan összefüggő alapvető fontosságú feladata. és a párt fejlődése további feladatok 1 A Magyar Szocialista A* Munkáspárt, bár tevé­szélesítésében, az ellenforra­dalmi támadás előkészítésében, kifejlesztésében és végrehajtá­sában, s mindenekelőtt a párt erőinek megbénításában, kü­lönösen nagy szerepe volt a Nagy Imre—tLosonczy-féle árulő csoportnak. Az ellenforradalmi erűk azért támadtak a munkásosztály forradalmi pártjára, hogy megfosszák a munkásságot ve­zető erejétől, s ezáltal kép­telenné tegyék hatalmának megvédésére. A nacionalista- revizionista demagógia, a párt erőinek bénultsága idején be­hatolhatott a munkásság egyes elmaradottabb rétegeibe, főleg ott, ahol egykori tőkés elemek, fasiszták, volt csendőrök, stb. is tömörültek. A párt sorainak dezorganizálása következtében a munkásság politikai vezetés nélkül maradt. Az előállt hely­zetben szervezett fasiszta cso­portok, kispolgári anarchista és jobboldali szociáldemokra­ta elemekkel közös blokkot al­kotva és fegyveres terrorista hanem a munkásosztály újjá­szervezett marxista—leninista pártja, élcsapata, amely az MDP volt tagságának legszilár­dabb, legáldozatkészebb részét egyesíti. Az az elvileg és politikailag helytelen és káros határozat, amely kimondta a párt felosz­latását és az MSZMP-nek meg­alakítását, mint teljesen új, a Magyar Dolgozók Pártjától független pártnak létrehozását, a párt erőinek a legkritikusabb Időpontban való teljes megbé­nítását eredményezte. Ez a ha­tározat a legsúlyosabb időben dezorganizálta a forradalom erőit. Nagy Imre és csoportja revizionista pártot akart létre­hozni, amely a „nemzeti kom­munizmus” hamis jelszavával a burzsoá nacionalizmus alap­jára helyezkedett volna. Nagy Imréékkel szorosan együttmű­ködve, a magyar munkásosz­tály egységét próbálták meg­bontani a jobboldali szociál­demokraták, a küiöu Szociál­demokrata Párt megalakításá­nak kezdeményezésével. A munkásosztály pártja és egy­sége ellen intézett támadás a munkáshatalom elleni támadás szerves része volt. Az MSZMP első Intéző bi­zottságának november 4-e előtt hozott határozatait, mint a marxizmus—leninizmussal el­lentétben álló határozatokat, az országos pártértekezlet el­vett. A Magyar Szocialista Mun­káspárt vezetésében a munkás- osztály forradalmi elmélete és politikája attól az időtől kezd­ve érvényesült, amikor novem­ber 2-án a párt egészséges ele­mei új ideiglenes központot szerveztek, kirekesztve abból az osztályáruló Nagy Imre— Losonczy-csoport tagjait. Az országos pártértekezlet helyesli a Központi Bizottság döntéseit, amelyeket a mun­kásosztály forradalmi pártjá­nak újjászervezéséről, vezető szerepének érvényesítéséről és a párttal szemben álló antl- marxlsta nézetek és politikai támadások visszaveréséről ho­zott. Helyes volt szembeszáll'’ ni azokkal az ellenforradalmi nézetekkel és törekvésekkel, amelyekkel a párt üzemi szer­vezésének feladását akarták elérni. Helyes volt szembe­szállni a párt vezetőszerepét tagadó azon nézetekkel is, ame lyek a szakszervezeteket füg­getleníteni akarták a munkás- osztály forradalmi pártjától. Ugyancsak helyes volt, hogy visszautasították a jugoszláv vezető elvtársak által felvetett antllenrnista nézeteket, ame­lyek alapján javasolták a ma­gyar kommunistáknak, hogy a párt újjászervezése helyett a munkástanácsokat tegyék meg a politikai vezetés szerveivé. Az országos pártértekezlct megállapítja, hogy a párt új­jászervezése az ellenforradal­mi erők elleni szívós harcban sikerrel befejeződött. Az újjászervezett párt esz­mei és politikai vezetése biz­tosítja ma ismét a Magyar Népköztársaság állami és tár­sadalmi életébek kommunista irányítását, a proletárdiktatú­ra erejét, (Folytatás a 2. okimon.) A. A népi demokratikus rend további erősítése és as ellenforradalom erői elleni követkesetes harc

Next

/
Oldalképek
Tartalom