Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-16 / 113. szám

világ p .öletArjai egyesüljetek! DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 113. SZÁM ARA: 50 FILLÉR CSÜTÖRTÖK, 1957. MÄJ. 16 1 »H»»MW»M«mwm»>«iM»iimww«ww«HwwiiMWf«mmiu«m»i»Mii»iwMm«m' Mai szamiinkban: Megszűnt a MEFESZ az orvostudományi egyetemen Itütfciös (nuttUatyyi fiéi a Szabad tuAÁpa rádiónál Jégtörés hanghullámokkal Televíziós olvasókészülék vakok számára Harcos múlt — szép jövő Háromnegyed századdal ezelőtt a pécsi szénmedencé­ben már közel háromezer bányászt foglalkoztatott a Duna- gözhajózási Társaság. A DGT ekkor már kezében tar­totta a pécsvidéki bányatelkek döntő többségét, s mint a legnagyobb kapitalista bányaüzem, egymás után falta fel versenytársait. Az osztrák nagytőkések miután meg­szerezték a hatalmas értékű pécskömyéki szénvagyont, csak egyetlen dologgal törődtek: a profit növelésével. A három bányakerület, a pécsbányai, a szabolcsi és a va­sast kerületek bányászait igyekeztek a lehető legnagyobb mértékben kiszipolyozni. A DGT bányászai az 1880-as években olyan körülmények között, olyan kevés bérért dolgoztak, s olyan embertelen bánásmódban volt részük, hogy az lényegében álig különbözött a rabszolgaságtól. „Jellemző például — írja Babies András a Pécsvidéki Kőszénbányászat Történetében —, hogy az 1880-as és ' 1890-es években, amikor a Mecsek gazdag szőlőültevényeit a filokszéra tönkretette, a kenyémélkülivé vált szőlőmun­kások inkább kivándoroltak, de nem mentek le a bá­nyába.” A századfordulót megelőző évtizedben a pécsi bányá­szok helyzete egyre rosszabbá vált. Egy részük ekkor már érezte, hogy az egyre fokozódó kizsákmányolás ellen küzdenie, harcolnia kell. Az elége­detlenség, a kapitalisták iránti gyűlölet parazsát segített . lánggá szítani az Arbeiter-WocHen-Chrorük, a szociál­demokrata Általános Munkásegylet lapja, melyben Forray Iván, pécsi járási főszolgabíró 1882. május 20-i jelentése szerint a „legvörösebb színben írt cikkeid’ jelentek meg s nagy hatást gyakoroltak „a félig nevelt, tudálékos, de magát korunkban nagy szereplésre hivatott munkás­népre”. Az embertelen elnyomás s részben már s szocialista eszmék térhódításának következtében követelték azután a pécsi bányászok 1882. április 3-án a DGT-tól, hogy emelje a bérüket. A követelést a vállalat, a veszteségére hivatkozva, természetesen visszautasította. Az elutasítás­ba azonban a pécsi bányászok már nem nyugodtak bele. Másfél hónap múlva, 1882. május 15-én a délutános mű­szak kezdetekor kitört az első sztrájk, 2300 bányász, a vállalat munkásai 85 százalékának részvételével. A pécsi bányászok első általános gazdasági és politi­kai célokért folyó sztrájkja mindössze három napig, má­jus 18-ig tartott, mert az osztrák nagytőkések érdekeit védő honvédség és csendőrség — mint ezt követően még oly sokszor — kardlappal és puskatussal verte szét a munkásokat. A nagyobb darab kenyeret követelő bányá­szok tíézetőit bebörtönözték, 180 bányászt pedig családos­tól együtt a szó szoros értelmében az utcára raktak, még az üzemi lakásból is kikergették. A szabadság, az emberi élet utáni vágyat eltiporni azonban nem tudták sem ak­ikor, sem a későbbi évtizedek alatt. A pécsi bányászok felismerték, hogy a kapitalisták a dolgozó nép ellenségei, vérük szipolyozói, akiket csak eltiporni lehet, de barát­kozni velük soha. Felismerték, hogy ebben a harcban milyen hatalmas fegyvert jelent számukra a sztrájk és éltek is vele. Az első 1882-es általános sztrájkot 1944-ig sok-sok sztrájk követte, melyek egy része győzelemmel, egy része kudarc­cal végződött a munkások számára, de minden esetben gyengítette a kapitalisták uralmát. A DGT urai mindent el is követtek, hogy megfosszák a pécsi bányászokat ettől a fegyverüktől, vagy legalább megfélemlítsék őket, hogy ne merjenek élni vele. Még a gyilkosságtól sem riadtak vissza. 1937. február 24-én a Csertetőn a csendőrök meg­gyilkolták Keller Jánost, Hegedűs Mihályt és Fejtig Im­rét. Mindhárman a munkásosztály ügyéért, a szabad­ságért áldozták életüket. És nem hiába. A szovjet hadsereg 1945-ben elűzte az osztrák nagy­tőkéseket is. A pécsi bányászok életének új fejezete kez­dődött ekkor. A felszabadulás óta eltelt 12 év alatt a pé­csi bányászok is hazánk legmegbecsültebb állampolgárai lettek. Megbecsülésüknek ezernyi jelét — bármennyire igyekeztek — még az ellenforradalmárok sem tudták be- feketíteni. Bármennyire gyalázták is a málicsottók, a dobrovicsok a népi demokráciát, az öntudatos, a kapita­listákkal folytatott harcban edzett pécsi bányászokat nem tudták megtéveszteni. Ha eleinte kevesen is, de később egyre többen szálltak szembe a sztrájkra uszító ellen- forradalmárokkal, azokkal, akik a munkásosztály fegy­verét a munkásosztály ellen akarták fordítani, s meg­akadályozták, hogy a dobrovicsok vízzel árasszák el bá­nyájukat. S amikor sikerült visszaszorítani, felszámolni az ellenforradalmárokat, egyre nagyobb akarattal, lelke­sedéssel küzdöttek a széntermelés régi rendjének vissza­állításáért. A pécsi bányászok azóta is hónapról hónapra javuló eredményeket érnek el. Termelési tervüket jelenleg is túl­teljesítik, ez évben már 8433 tonna szenet adtak terven felül és igyekeznek a termelési költségeket is minél ala­csonyabbra szorítani. Munkájukhoz nagy serkentést adott, hogy a forradalmi munkás-paraszt kormány orvosolva jo­gos sérelmüket, rendezte a bányász-béreket és a 10 ezer bányászlakás felépítésével — melyből Pécsett és környé­kén 577 készül — igyekszik a lakásgondokat megoldani. A pécsi bányászok ma már világosan látják, hogy csak úgy lehetnek méltóak a 75 év előtti első s az utána következő bányászsztrájkok hőseinek, Keller János, He­gedűs Mihály, Fejtig Imre példájához, ha minden csele­kedetük a bányászok, a munkások, a magyar dolgozó nép érdekeit szolgálja. Ez ma egyet jelent a szocializmus épí­téséért, az ellenforradalmi maradványok felszámolásáért folytatott harccal. A pécsi bányászok ennek tudatában fogadták meg a minap, amikor a komlói bányászok ver­senyfelhívásához csatlakoztak, hogy a második negyed­évi termelési tervüket 4500 tonna szénnel túlteljesítik, hogy az első negyedévhez viszonyítva 15 százalékkal csök­kentik a szén önköltségét, hogy fokozzák kokszszénterme­lésüket, csökkentik a balesetek számát, mert má ez a fel- emelkedés, a jólét félé vezető út. 1 szocialista versenoos—a doioozüH ómené Mágocs felhívására versenybe lépnek a gépállomások Az ellenforradalom szele megcsapta a megye gépállomá­sait is. Ez megmutatkozott ab­ban, hogy meglazult a mun­kafegyelem, kevesebb gondot fordítottak az álló- és fogyó­eszközökre, elhanyagolták, nem egyszer pocsékolták ezeket. Ennek megszüntetésére a má- gocsi gépállomás dolgozói el­határozták, hogy versenyre hívják a megye valamennyi gépállomását. Versenyfelhívá­sukban kijelentették: június 20-ra befejezik a gépjavítást — amely az elmúlt évekhez viszonyítva, elég döcögősen ha­lad — mégpedig úgy, hogy mire elérkezik a nagy mun­ka ideje, gépeik kifogástalan minőségben álljanak a terme- őszövetkezetek és egyénileg dolgozó parasztok rendelke­zésére. Június 20-ra meg­szilárdítják a munkafegyelmet és elérik azt, hogy a gépállo­más dolgozói úgy vigyázzanak az álló- és fogyóeszközökre, mintha a sajátjuk lenne. A mágocsá gépállomás e nagyje­lentőségű versenyfelhívásához eddig két gépállomás: a sely- ’yei és az ócsárdi csatlakozott de remélik, hogy a kiváló mi­nőségben, határidőre elvégzen­dő gépjavítást, az anyagpocsé­kolás megszüntetését, a mun­kafegyelem megszilárdítását valamennyi gépállomás a ma> gáévá teszi és így nemes ver­sengés indulhat meg mind­ezek megvalósításáért, no meg a megyei igazgatóság kitűzött díjáért is, amely természete­sen az elsőket illeti meg. Á vasutasok sem akarnak lemaradni Igaz, hogy ebben is jóval megelőztek 'bennünket bá­nyászaink, de éppen ez kész­tetett bennünket arra, hogy ne legyünk gátja a munká­nak. A verseny eredménye­ként termelt többlet-szén, kő és egyéb anyagok nem vár­hatnak sokáig szállításra. Ezért határoztuk el, hogy mi ■«■■■•■■•■•■•■■■•■■■•■■■■■■•«•■••a Követeljük a nukleáris fegyverek eltiltását és a lefegyverzést! A Belügyminisztérium Rendőrkapitányságának Nőta­nácsa a Budai II., a szigeti, a siklósi, kerületi nőtanácsok nőgyűléseiken csatlakoztak a pécsbányatelepi és meszes- telepi asszonyok felhívásához, amellyel egyetértenek és en­nek nyomán kezdik meg a feladatok elvégzését * Hosszú szünet után, május 14-én délelőtt 9 órakor a járási tanács épületében ismét összejöttek a siklósi járás harcos asszonyai, hogy megbeszéljék a nőmunka beindítá­sával kapcsolatos feladatokat, a gyermeknap és pedagógus­nap előkészítését. A nőgyűlés résztvevőinek túlnyomó több­sége régi harcosa a nőmozgalomnak. Schantzl Antalné me­gyei nőtitkár ismertette az asszonyok előtt álló feladatokat, amelyet vita követett. A nőmunka újbóli beindításán felül az ifjúság nevelését, anyagi és erkölcsi segítségét az asz- szonyok problémáinak elintézését tartották a legfontosabb­nak. Ezenkívül igen sok, az asszonyokat érintő problémá­kat tárgyaltak meg. A nőgyűlésen Schantzl elvtársnő fel­olvasta a pécsbányatelepi és meszestelepi asszonyok fel­hívását, amelyhez lelkesen csatlakoztak. Hazatérve azonnal hozzákezdenek az aláírások gyűjté­séhez, hogy a falu lakossága is kifejezhesse aláírásán ke­resztül, hogy hűséges harcosa a béketábomak. r()éeii C,tinnefii is, ismét munkaversenyt kez­dünk. Természetesen nem formá- lis, erőltetett munkaverseny­re gondolunk, hanem olyan­ra, amely a legjobban meg­felel a jobb munkamenet és a dolgozók érdekeinek. Azt akarjuk, hogy a versenyt, most már valóban a dolgozók indít­sák el. Csatlakoztak már Komló, Pécs, Dombóvár, Nagykanizsa állomások dolgozói, a dombó­vári osztószertár, a pécsi fű* tőház és még több. más mun­kahely beosztottjai. A munkaverseny nálunk most főleg az anyagtakarékos­ságra, az önköltség csökken­tésére, a termelékenység növe­lésére irányul. A komlói ál­lomás dolgozói például a ko­csibeállítási idő csökkentését, a személy- és tehervonatok menetrendszerinti indítását és a kocsisérülési forintérték csökkentését tűzték ki célul. Május elsején megindult az igazgatóságok egymásközti ver senye is, melyben a forgalmi, vontatási és kereskedelmi szol­gálat vesz részt. Várnai László, tudósító Máriagyiídön Pécsett június­ban. ismét megren­dezik az immár hagyományossá vált Pécsi Ünnepi Hetek-et. Az ün­nepi hetek alkal­mával gazdag és sokrétű kulturális szórakozás várja az érdeklődőket. A népművelési terü­let csaknem vala­mennyi ága mun­kája legjavával já­rul hozzá az ün­nepi hetek színvo­nalas műsorához. A Janus Panno­nius Múzeumban a népi faragóművé­szet legszebb alko­tásaiból kiállítást rendeznek. Mint­egy 12 öntevékeny üzemi és iskolai kó­rus a Liszt Ferenc- teremben mutatja be műsorát. A vá­rosi táncegyüttes a szabadtéri színpa­don önálló est ke­retében szórakoz­tatja majd a népi­táncokat kedvelő közönséget. A zenekedvelők is megtalálják majd szórakozásukat. A Pécsi Nemzeti Szín­házban Kodály-es- tet és Beethoven- estet rendeznek. Az operakedvelők is megtalálják számí­tásukat: az Állami Operaház Kodály: Háry János című daljátékával ' ked­veskedik, amelyet a szabadtéri színpa­don mutatnak be. A Pécsi Ünnepi Hetek végleges mű­sora rövidesen el­készül és előrelát­hatóan még számos meglepetéssel, szín­vonalas műsorral bővül. sok lesz a bor, szedik a cukorborsót A máriagyűdi gazdák első­sorban szőlő- és bortermelés­sel foglalkoznak. A hegyek dé­li oldalán minőségileg kifo­gástalan borok teremnék nagy mennyiségben, a hegy aljában pedig cukorborsó zöldéll min­den félé. Idén 230 holdat ve­tettek el cukorborsóval, s ed­dig már 30 mázsa hüvelyt szedték le róla. Az árut a sik­lósi járási földművesszövet­kezetek kirendeltsége veszi át, s egyrészüket külföldre exportálja. A szőlő is gazdag termést ígér. Olyan termésre számíta­nak, amilyen még nem volt, mert a tőkéken már most 16— 18 fürt szőlőt számolnak. A gyűdi hegyek jégtől és fa­gyási ól is megvédik a ter­mést. Látogatás Mohács üzemeiken ú Egy gyár, hétszáz gyártmány A Mohácsi Gépgyárnak nem is Mohácson lenne a helye. In­kább valahol az ország köze­pén. Igaz, hogy ha végigmegy az ember az udvaron, a mű­helyekben és a minitaratotár- ban, méltán gondolhatja, hogy az ország kellős közepé­be került. Mert ez a kis gyár összeköttetésben van az or­szág csaknem valamennyi nagy gyárával. A Prés és Ko- vácsoltárugyámak lendkereke­ket gyárt, a győri vagongyár­nak és a Gábor Áron Gépgyár­nak ismét mást. Körülbelül hétszáz-féle gyártmány kerül ki innét évente. Az épülő víz­kivételi mű részére például da­rut készítenek, a pénzügyőrök számára fjedig pontont a Du­nára, de van rendelésük a fa­rostlemezgyártól is, a Pécsi Bőrgyártól is, és Bcremenriről is. ■ A rengeteg egyedi rendelés mellett most azonban hamaro­san sorozatban is gyártanak «épeket. Isaz, hogy nem gép- óriásokat. hanem csak bádogos­ipari kézi gépeket, dehát azok .is csak gépek, Egy permetező­gép és egy körvágó olló proto­típusát készítették el és küld­ték fel Budapestre. A körvágó- ollóra már érkezett is nagyobb megrendelés. A gyár másik nagyobb vál­lalkozása: szénaprések átala­kítása. A szénapréselés eddig nem tartozott a "könnyű mun­kák közé. Két embernek ala­posan kellett markolnia a prés rúdjait, ha tényleg préselni akarták a szénát. Az átalakí­tás után azonban már egy em­ber is könnyűszerrel préselhet a gépekkel kőkemény bálákat. A nehézkes rudas szerkezet helyett ugyanis áttételes ke­rékmeghajtású présszerkezetet építenek a régi gépekbe; Jól dolgozik a kis gyár. En­nek bizonyításaképpen talán az is elegendő, hogy az első negyedévet nyereséggel zárták. 6000 méter selyem- szövet naponta A selyemgyárban tiszta sely­met szőnek a zakatoló gépek. Áprilisban megindult már az alsó terem termelése is, amely addig az árvízkárok miatt esett ki a termelésből, így a gyár már teljes kapacitással dolgo­zik. A napi termelés hatezer méter valódi selyemszövet; Százhúsz új munkás is dol­gozik a gyárban. Száz szövő- tanuló és húsz csévélőtanuló. Az új munkások természetesen még nem érik el a régiek tel­jesítményét. Ezzel is magya­rázható, hogy az első negyed­évben a gyár árukiszállítási tervét pár ezer méter híján nem tudta teljesítem. Ebben a hónapban azonban már telje­sítik a tervet s—> mondják a selyemgyáriak — annál in­kább, mert isimét megindult a munkaverseny, az pedig igen serkentőleg hat főleg a fiatal munkásokra, és remélik, hogy az eredmény a legyártott mé­terekben i6 megmutatkozik majd. Júliusban kezdik a farostlemezgyár szerelését farostlemezgyár építkezé­sén százötvenen dolgoznak je­lenleg. A ‘—fóházak építése van a legelőrehaladottabb ál­lapotban. Júliusban már meg is a transzformátorok szereléséti A kazánház tetőszerkezeté­nek a beemeléséhez is hama­rosan hozzákezdenek, úgy, hogy a nyár végére már ott is munkához láthassanak a szere­lők. A lapképző csarnokban je­lenleg a géplapok készítésén és a belső vakolása r..unkákon dolgoznak a kőművesek. Jövő héten egy újabb nagy, százszor húsz méteres csarnok építését kezdik meg. Ebben a csarnok­ban lesz majd a faaprító üzem elhelyezve. A húsz méter ma­gas anyagé.őkészítő torony ala­pozása is csaknem teljesen kész már. Még ebben az évben felépül a torony is teljes ma­gasságában; A következő évben kezdik meg a kazánház mellé az öt­ven méteres kémény építését’ és egy sor más munkát. A gyárhoz ugyanis dunai kikötő, vasúti rakodó, út és kis- .vasúthálózat is tartozik majd, ami összeköti majd egm.. ássál az üzemrészeket és a több hoidnyi kiterjedésű fateret. Az építkezés első üteme 1958 végére fejeződik be. Ak­kor a gyár első részlegei meg­kezdik a termelést, az építők pedig továbbfolytatják a gyár­telep bővítését, líz épületet valóinak lie In 9 iimali városrészen Nemsokára állványköntösbe burkolóznak a nyugati város­rész házai, és vakolat kerül a nyers téglafalakra. Az első épület körül már áll is a csil­logó fémállvány, napokon be­lül pedig ismét megszállják a kőművesek, hogy most már tényleg az utolsó simításokat is elvégezzék. Milyen színűek lesznek az épületek? Fehér, sárga és piros színű nemesvakolat kerül a falakra a tervek szerint. Az idén azon­ban csak fehér és sárga színű vakolást tudnak elvégezni, mert a piros színnel baj van. Egyelőre még hiány van piros­színű nemesivakolatfeól. A va­kolathiány és szakmunkás- hiány az oka annak is. hogy ez évben mindössze csak tíz épület vakolását tudja a kivitelező vállalat elvégezni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom