Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-14 / 111. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! «mimiMiinntiiminnmiv DUNÁNTÚLI NAPLÓ A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS LAPJA XIV. ÉVFOLYAM, 111. SZÁM ARA: 50 FILLÉR KEDD, 1957. MÁJUS 14. Mól számunkban: 14 évi börtönt kapott Dobrovics Emil ■ Óctátd mai éteU v • Kik jelentkezhetnek az egyetemek, Iskolák Mező tagozatára? ! A III-as aknai példa uiiiiiiniiHiHiHniinniiiiMiiuiiiiiiiniNiuiinuHimiiiHiiimiHiiiimiiiiiiiMiiiiiiHUiMimiiiuiiiiiM Ssoeialista népek békessersődése A korábbi években szinte naponta találkoztunk ezzel a megállapítással: „népünk immár nincs egyedül, hanem a baráti országokkal együtt halad a szocializmus útján”. Hall­hattunk és olvashattunk gyakran arról, hogy országunk a 000 millió szocialista tábor tagja, annak része. De hogy mit jelent ez a gyakorlatban, mit jelent munkásosztályunk és népünk számára az, hogy nincs egyedül s* csak a legutóbbi félévben érthettük meg igazán. A két évvel ezelőtt aláirt varsói szerződés foglalta jog­szabályokba a szocializmus útján haladó országoknak azt az elhatározását, hogy bármely ellenük irányuló támadás ese­tén kölcsönösen megvédik egymást. Ez a szerződés a közös úton haladó országok barátságát pecsételte meg, egymás iránti szolidaritását és felelősségét öntötte formába. Nem egyszerűen katonai szerződés éppen ezért, hanem annál jó­val több. Nemcsak szükség esetén végrehajtandó közös ka­tonai akciók alkalmára egyesíti a szerződő országokat, ha­nem összefogja erőiket a béke védelmére, a szocializmus építésének biztosítására. A varsói szerződés átírása óta azt is jelenti a „nem va­gyunk egyedül" megállapítás, hogy bárki törne ellenünk, annak nemcsak a mi erőnkkel, hanem a szerződésben részt- vevő többi ország, az egész szocialista tábor erejével kell számolnia. Azt is jelenti, hogy nem következhet be még- egyszer 1919, amikor a Magyar Tanácsköztársaság egyedül állt szemben az életére törő egyesült nemzetközi reakcióval. Azt is jelenti, hogy nem következhet be mégegyszer 1944. március 19, amikor Hitler fasiszta csapatai szállták meg az országot, hogy egy, az ország és a nép érdekeivel minden­képpen ellenkező imperialista háborúban aktiv részvételre kényszerítsék. A varsói szerződés számunkra a békét je­lenti, mert a szocializmust építő országok kollektív védelmi erejét állítva szembe a háborús törekvésekkel, elveszi az ag- resszorok kedvét a támadástól. A függetlenséget jelenti számunkra, amelyet a történelem hosszú szakaszának ta­nulságai szerint egyedül nem tudnánk megvédeni. A biz-, tonsagot jelenti számunkra, amely nélkül nem folytathat­nánk eredményesen a szocializmus megvalósítását, az egész dolgozó nép életének megjavítását célzó munkánkat. A varsói szerződés felbecsülhetetlen értékét és jelen­tőségét fél évvel ezelőtt érthettük meg igazán. Akkor, ami­kor i gondosan előkészített és megszervezett ellenforra­dalmi támadás már-már visszaállította a gyűlölt kapitalista rendszert hazánkban, amikor gyilkos terror ptisztította a ncp legjobbjait. Akkor, a kritikus pillanatban az mentette meg a nép hatalmát, ezrek és ezrek életét, milliók jövőjét, epcsz népünk, sőt egész Európa békéjét, hogy érvényben volt a varsói szerződés és e szerződés alapján, kötelességét teljesítve és jogait gyakorolva, az árulóvá lett vezetőkkel szembefordult kommunista kormány kérésére segítségünk­re sietett a Szovjetunió. Mindenki jól tudja, hogy az ellenforradalom leghango­sabban hirdetett jelszavai a szovjet csapatok azonnali ki­vonását követelték. Nem véletlenül. A Szovjetunió puszta léte, fennállása óta mindig is a legdühödtebb elkeseredést váltotta ki a kizsákmányoló osztályok képviselőiből, az el­lenforradalmárokból, az imperialistákból. A szovjet csapa­tok ittartózkodása joggal váltott ki félelmet honi ellenfor­radalmárainkból is, hiszen — mint ahogy be is következett — a Szovjetunió fegyveres segítsége kilátástalanná tette a „polgári demokratikus”, de sokkal inkább fasiszta diktatúra fellépését. Sokkal lepiezettebb, „diplomatikusabb* módszerekkel is igyekezett azonban az ellenforradalom hatástalanná tenni a varsói szerződést. Nagy Imre és társai a „nemzeti poli­tika'’ hangoztatásával, szemforgató módon bizonygatták, hogy egyedül is képesek fenntartani a rendet, megvédeni a népi hatalmat, elejét venni a háború veszélyének. Ez a bizonykodás csupán azt leplezte, hogy milyen is lenne az a „rendamit védelmeznek, hogy a nép hatalmát már régen elárulták, hogy Magyarországon a háborús tűzfészek ki­alakítására máris megtették az első lépéseket. Logikus volt az út ettől az állásponttól odáig, hogy Nagy Imre önkénye­sen felrúgta a varsói szerződést, kinyilatkoztatta az ország semlegességét, parancsot adott a szovjet csapatok elleni fegyveres ellenállásra és az ENSZ-től kért nyugati segít­séget. A varsói szerződés felbontása, a Szovjetunióval való szembefordulás nem is hozhatott más eredményt, csak azt, hogy a nép árulói kiszolgáltassák az országot az imperialista hatalmaknak. Joggal kérdezhetjük: miféle függetlenség, miféle semlegesség lett volna a szocialista Magyarország számára az, amelyet imperialista fegyverek őriznek a szo­cialista tábor más országaival szemben? Ennek a „semleges­ségnek?’ igen nagy ára lett volna. Az ország függetlenségét, a nép hatalmát, népünk évtizedes munkájának és küzdel­meinek minden eredményét kínálták érte cserébe az árulók. Ma már egyre többen látják tisztán az eseményeket, amelyek könnyen vezethettek volna nemcsak egy újabb fehérterrorhoz, mint 1919-ben, hanem egy újabb háború­hoz is. Hogy az események mégsem vezettek idáig, azt csak annak köszönhetjük, hogy a Szovjetunió a varsói szerződés­nek Nagy Imre által történt önkényes felmondása ellenére is teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét: fegy­veres segítséget nyújtott a néphatalom, a proletárdiktatúra védelmezőinek, segített felszámolni az ellenforradalmi tá­madást és ezzel a háború veszélyét is. A varsói szerződés kiállotta a tűzpróbát, bebizonyosodott, hogy ez a szerződés valóban a szerződésben résztvevő országok népeinek érde­keit védelmezi, s hogy mindaddig, amíg e szerződés szelle­mében, a szocializmust építő országokkal egy táborban, közös úton haladunk, biztosak lehetünk jövőnkben, joggal remélhetjük a tartós békét és népünk felemelkedésit. Az országgyűlés után Kosa Kálmán Széchenyi-aknai vájár: Nagyon szigorúaknak keli lennünk az ellenforradalmárokkal szemben Mészáros István 10 holdas gazda: Az országgyűlés legutóbbi ülésszakát hazánk további sor­sát meghatározó, nagyon döntő eseménynek tartom. Engem na­gyon érdekel a polátáka — kü­lönösen a külpolitika — s ezért nagy figyelemmel kísértem az országgyűlés munkáját. De azért is, mert több, engem na­gyon foglalkoztató kérdésre vártam választ. Kíváncsi vol­tam hogy az ellenforradalom alatt kompuomáttáilt képvise­lőknek mi lesz a sorsa. Nem vol tam ki békülve a Kossuth - címerrel sem. A hármas ha­lom, a kettős kereszt nem a má jelvényünk. Nekem nagyon tetszet* a Ká­dár-beszéd. Minden tekintet­b<-n helyeslem amit mondott. Valóban nagyon szigorúaknak kell lennünk a bűnösökkel szemben, le kell számolnunk az eUenforradálmárokkal, az ellenforradalmi maradványok - kai. Örülök annak is, hogy az országgyűlés meghosszabbítot­ta mandátumát, mert most sokkal nagyobb feladatok meg­oldása vár ránk, mint egy vá­lasztás előkészítése, örülök az új címernek is, tetszik nekem. Az országgyűlés után most azt tartom a legfontosabb fel­adatnak, hogy népünk egysé­gét minél szorosabbra ková­csoljuk s egy emberként küzd- jünk a kormány programjá­nak megvalósításáért, a azt men is megígér, Tóth Lajos gimnáziumi tanár: űz országgyűlés őszinte jellege nagy reményeket keltett bennem Livada puszta elég távol etsák a környező falvaktól Egyházasharasztitól, Alsószent- mártontől, Óidtól. Mindössze 13 család lakik itt ezen a pusz­tán és az ember csak azon csodálkozik: mennyire isme­rik az ország helyzetét! Mészáros István 10 holdas gazda például az országgyűlés ülésszakáról art mondja: — Megerősített bennünket abban, hogy nem hoztók visz' sza a begyűjtési rendszert. Ez nagyon hasznos dolog, mert •így legalább tudjuk fejlesztőn az állattenyésztésünket, gazda­águnkat is. — És mi a véleménye az or­szággyűlésen elhangzottakról. Rég vártuk már ezt az or­szággyűlést. Eldöntetlen ho­mályos kérdések tisztázása és az új, minden szempontból he­lyes út körvonalazását kel­lett elvégeznie ennek a törté­kívül hangsúlyozottan vilá­gossá vált előttem, hogy fia­talságunkat meg kell ismer­tetni a mi múltunkkal, a Horthy-rendszer sötétségével, de nem brossuraizűen, hanem saját személyes élményeink gyón tanulságos volt ez az or­szággyűlés, sok mindenről szó esett itt. Ha mindazt meg­valósítják, amit ott elmond­tak, akkor jó lesz, mert azt szokták mondani: „ígéret szép szó. ha megadják úgy jó!“ Én bízom abban, hogy a szavakat tett is követi, hisz az eddigi példák art bizonyítják, hogy amit a kormány megígér, azt meg is adja. nelmi jelentőségű ülésszak- alapján, legalább olyan modor- nak. S még egy amiről nem * szabad megfeledkeznünk. Ez az országgyűlés megmutatta népi hatalmunk szilárdságát és erejét. Engem, mint pedagógust a Jiatalság problémája érdekelt mert érződik belőle, hogy legjobban. Az ifjúság tör­vényszerű idealizmusa és ideálkeresése a nevelés új út­jait kell, hogy feltárja. Ezen Naeyharsn nybnti szedik a cukorborsót — virágzik az akác Nagyharsányban három ér­dekes dologgal is találkozik az ember. Az első a nemrégi­ben feltárt melegvize» csepp* kőbarlang, amelynek mélysé­gét még nem sikerült megál­lapítani és éppen ezért min­denki azt találgatja: milyen mély lehet. A másik megle­petés az, hogy míg a megyé­ben jóformán sehol sem ta­lálkozni virágzó akáccal, ad­dig Nagyharsányban minde­nütt virágba borultak a fák és méhek dangicsélik körül a fehér- és rózsaszín virágokat. A határban, a zöldellő hegy oldalában asszonynépség tar­ka sokasága hajladozik. Hogy mit csinálnak? Cukorborsót szednek. Ez igen, ez aztán a három közül a legérdekesebb. Az bizony, mert a vasútállo­máson az átvevők a feltett kérdésre azt válaszolják: „Hét főn hajnali négy órától déli — Véleményem szerint na-! 12 óráig 91 mázsa 11 kiló cu­korborsót vettünk át a terme­lőktől !’• — Tavaly mennyi volt az első nap eredménye? — Tavaly — hangzik a fe­lelet — 41,62 mázsa. Tehát az idén ennek a dup­lája futott be az első napon és meg kell mondani nem 13,20 forintos árban, mint az elmúlt évben, hanem 8,20 fo­rintért-. ban, ahogy ez az országgyü-i lés tárgyalt: közvetlenül és; szívhezszólóan. Végül az országgyűlés előre-! mutató és őszinte jellege nagyi reményeket keltett bennem.» a! iiMnuiniNiii Vasutas újító kiállítás •az SZMT-székházban Szombaton délután nyílt már egyenesen fogunk halad-; ni. Egerszegi Tibor építésvezető: Kiváló szakember kezébe került az építőipar Hogy látja az építész az or­szággyűlés legutóbbi üléssza­kának a munkáját? Az építész természetesen az építőipar, az építészet felvirág­zását ólvásta ki a beszédek­ből, Egyensúly a gazdasági életben: javuló anyagellátás, tehált nagyobb lehetőségek, szebb feladatok, szebb házak. éS “lpái°s2°s SZÓ;1 meg a Szakszervezetek Me- noklatok tdeje lejárt es most; gy^ Tanácaának székházában a vasutasok újító kiállítása. Nemcsak a vasutasokat, ha­nem az üzemek, gyárak dol­gozóit is foglalkoztatja manap­ság az a kérdés, mi lesz az újítómozgalom sorsa? Szük­ség van-e erre a mozgalomra? 4 Aki megnézi majd ezt a kiál- Kormánykiegészitós? Az ópi-; lítást — nem vitás, hogy igen teszek által nagyiraibecsült! sokan lesznek rá kíváncsiak Tirautmainm Rezső építészmén-: megkapja ezekre a kérdé­nök építésügy; miniszterré va-: sekre a feleletet a kiállítási te­lő megválasztása örömet kel-j remben a kiállított tárgyak- teitt bennünk, — mondja Eger-! tói. szegi Tibor — kiváló szakem-! Érdemes újítani? — kér- ber kezébe került az építőipar: dezzük. A tények felelnek: a ügye, ami hát végeredmény-; vasútnál bevezetett újítások- ben a mi egyik legfőbb szív-! bői eredő megtakarítás ed­ügyünk. dig 241 millió forintot tesz 15 csq.csq.md. négy találata a lottón Van nekem egy na­gyon jó barátom, a Gyuri. Mármint ifjú Komáromi Gyuri. A dolog úgy áll, hogy Gyuri nyert a lottón, én elfogadtam bará­tomnak, — s így kvittek vagyunk. Dehát ez a barátság egyáltalán nem érdek bői született. Gyurka most egyéb ként fölvág. Rám se hederít, csak áll a „járókába“, egyked­vűen rnozgatja szá­jában a dudlit, s át­néz a fejem fölött. Az igaz, hogy amikor kezet nyújtok neki, parányi kis öklét csak úgy, „egye fe­ne!’1 módján belehe­lyezi tenyerembe, de aztán semmi több. Hát ilyen gyerek ez a Gyurka, itt a Zója utca 11. alatt. No, persze, aki egyik napról a másik­ra több tízezer forint nyereményt vág zseb­re (vagy a pelenkák közé) ugye az mégis csak megválogatja, ki vei áll szóba? Mert a lottón tud­ni kell játszanil Gyur­ka is alaposan át­gondolt minden szá­mot .. i Amikor az anyja, apró kis papírszelet- kékre 90 számot fel­jegyzett, majd az ösz- szeset egy kis tányér­ba tette, Gyurka ösz- szeráncoU homlokkal figyelt a járókából. A tányért ezután a ma­ma odatette eléje, hogy abból vegyen ki öt papírszeletet. — Vedd csak kis­fiam! Vedd csak,’ Ugye milyen csecse? Gyurka felelet he­lyett belefújt a tá­nyérba és a papírsze­letek elszálltak sza­naszét a konyha kö­vén. Lehet ez Gyurka különbejáratú „kaba­lája", mert másod­szor már egyenként kiemelte a számokat, s a mama gondosan áthuzogatta őket a lottószelvényen. A papa — aki az urániumnál gépko­csivezető — mondta ugyan, hogy ez hü­lyeség, de Gyurka szi gorú pillantásával el­hallgattatta. S kinek lett iga­za? t— Gyurkának, meg a mamának. Négy találatuk van a lottón . sí* Hogy ez pénzben mit jelent, szombaton délelőtt még nem tudták, de azért terveket már le­het szőni, Gyurka nem bán­ja, hadd vegyen a pa­pa magának egy mo­tort, bár kedden este „hülyeségnek“ nevez­te az egész lottózási kísérletet. Hiába, ezek a felnőttek1 Hogy ve­mennyi baj van lük! A mama? Neki is kéne ruha, meg azt mondja bútor is el­kelne a konyhába, szobába egyaránt. Vesznek egy nagyobb rádiót is meg egy mosógépet. Az ám! A mosógép! Gyurka csak igazán'tudja mit jelent a családban, ha a pelenkatisztítást gé­pesítik í*4 Gyurka nem önző gyerek. A tervezgetés ben sajátmagát so­rolja utolsónak. Egy piros-pettyes labdát mindenesetre besze­rez magának. Uj „cu­mi“ is kellene az üvegre, mert a régit már elrágta.;; Ifjú Komáromi Gyurka tehát tizenöt hónapos fejével hí­rességre lett váro­sunknak. Hiába, sze­rencsés kis keze van! (R: F.) ki. Ezen az összegen a MÁV 350 párnás Pullmann kocsit, vásárolhat. Az újítások után kifizetett újítási díj pedig 11 millió forint, azaz 200 családi ház árának megfelelő összeg. Tehát érdemes? Feltétlenül érdemes újítani: Érdemes. Márcsak az él­mény kedvéért is. Igaz, hogy nem mindenki vasutas és nem mindenki műszaki dol­gokkal foglalkozó ember. De vajon kit ne érdekelnének a vitrinekben kiállított kis gép- modellek, amelyek éppúgy működnek egy gombnyomásra, mint a vasút üzemeiben fel­állított nagy társaik és így kicsiben mutatják, mennyit ér, milyen nagy kincs a vas­utas dolgozók újitóomozgal- ma. Koroknai Jenő csőhajlító készüléke aligha nyom fél ki­lót, de ha a látogató meg­nyomja a vitrin alján a fehér kapcsológombot, búgni kezd parányi villanymotorja és hajlítja a beléhelyezett gumi­csövet, akárcsak nagy test­vérei az acélcsöveket. Aki ezt látja, magyarázat nélkül is megérti, milyen sok é6 nehéz fizikai munkát dobott a sutba ez az egyetlen újítá6. Dehát a vitrinek hosszú sor­ban állnak egymás mellett, el­sorolni nem is lehetne vala­mennyinek az értékét és ér­dekességét. Látni kell őket. Biztos, hogy a kiállítás so­kakat újításra ihlet majd. Hi­szen például Végh Béla szer­számlakatos a gömb és kúpos felületű maró élezéséhez ké­szített élezőkészüléke, vagy Torma Gábor lakatos csődanj- boló készüléke nemcsak a vasútnál használható. De eze­ken kívül még bőven akad jó ötlet, amelyek nyomán eset­leg más üzemekben is szület­hetnek hasonló újítások. Egy szó mint száz: érdemes .megnézni a vasutas újítók kiállítását és érdemes tőlük megtanulni, hogy újítani ér­demes. (KURUCZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom