Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)
1957-05-26 / 122. szám
2 NAPLÓ 1951 mätüs ai Október után, október ellen Irta: Marosán György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára VII• 4 kormány nemcsak nevében, de tetteiben is forradalmi A kormánynyilatkozat már tovább ment egy lépéssel. A kormánynyilatkozatot ugyanazok csinálták, akik a párt- nyilatkozatot szerkesztették. Leszögeztük az állam jellegét: proletárdiktatúra, és élünk is a proletárdiktatúra eszközeivel. Nem riadtunk vissza sem a statáriumtól, a banditák, a rablók és gyilkosok kivégzésétől. Tudtuk, hogy ezt a dolgozó nép elvárja és követeli tőlünk. A sopánkodók, a szörny ülködők óbégattak: mi lesz itt? Sokan mondották: soha nem jutunk egyenesbe, nem tudunk konszolidálni. Ezek az arcátlanok azt hitték, hogy csak akkor lehet egyenesbe jutni és konszolidálni, ha a fenevaddal, amely szét akar tépni bennünket, megbékülünk és összeborulunk. És amikor Kádár elvtárs azt mondta, hogy a fene- vadat agyon kell ütni, még nagyobb lett a riadalom és jöttek az átkok, a vádak, „sztálinisták’’, „rákosisták’’ lettünk a szemükben. De mi nem voltunk egyedül, magunkra hagyatva, a munkások, a dolgozó parasztok és néphez hű értelmiségiek megértettek bennünket. Helyeselték, amit tettünk és harcoltak azért, hogy jobban érvényesüljön a munkásosztály ereje és hatalma az ellenforradalom ellen. így sikerült visszaszerezni a dolgozók bizalmát, helyreállítani a pártós a kormányvezetés tekintélyét. így erősödött meg a párt- és az állampolgári fegyelem is. Ezek után bizonyossá vált sokak előtt, s a „kivárók” között, hogy a kormány nemcsak nevében, hanem tetteiben is forradalmi. Mélyek a gyökerek Amikor már meg tudtuk védeni a kommunistákat és olyan helyzet alakult ki, hogy maguk a kommunisták is meg tudták védeni magukat, sokan elismerték az eredményt é3 kezdtek önkritikusan nézni a dolgok fejlődése elé. Gondoljunk a hős bányászokra, akik először álltak talpra és úgy állanak helyt a munkáshatalom mellett, ahogyan munkásoknak kell és kötelesség kiállni. A bányászok termelési sikerei nem pusztán gazdasági siker, de döntően politikai. Az ellenforradalom külföldi vezetői és hazai bérencei láthatták, hogy a munkáshatalomnak, ha jó, bátor és biztos kezekben van a vezetés, mélyek a gyökerei, s azokat egy októberi vihar sem képes kiszakítani. Ilyen kemény harcban született újjá a párt és erősödött meg a munkáshatalom, a proletárdiktatúra Magyarországon. Fegyverrel, munkával, helytállással. A párt fokozatos megerősödése szélesítette a tömegbefolyásunkat, s most már elmondhatjuk, sokkal szélesebb tábor áll a párt és a kormány mögött, mint a Magyar Dolgozók Pártja mögött állt az utóbbi években; A soronlévő feladatok Mik a párt és a munkásosztály legfontosabb soronlévő feladatai? ivük a pan es a munaasosz- tály legfontosabb soronlévő feladatai? ■ ' Az ellentámadást az ellenforradalom ellen, valamennyi ellenséges, pártot gyengítő, vagy romboló nézetek ellen, még jobban kiszélesíteni, még jobban elmélyíteni, szorosabbá tenni a kapcsolatot a széles dolgozó tömegekkel. Mozgósítani n dolgozókat, felkelteni alkotó kezdeményezésüket, ön- tevékenységüket. Hozzákapcsolni őket a párt egyenes vonalához, hogy szervezettebbé, szilárdabbá kovácsolódjon a párt és az osztály elvi, politikai és szervezeti egysége. Ne feledjük az ellenség rombolását osztályszervezeteinkben, a szervezeteken kívül, a dolgozók soraiban. Most megbújt és lapul, mert érzi, hogy, a párt útmutatása alapján magához tért az osztály, színt és szót változtatva lesni fogja, mikor alkalmas gz idő és a hely a kártevésre. Magas fokra kell emelni az osztályéberséget az ellenséges és bürokratikus nézetekkel, módszerekkel szemben. Ezek a nézetek és módszerek akadályozzák, hogy feltörjön a dolgozó tömegek mélyenrejlő óriási tartaléka. Ha ezeket a tartalékokat felszínre hozzuk, szervezettebbé tesszük a munkások tevékenységét. Néhéz és bonyolult gazdasági kérdéseink nem oldhatók meg csupán gazdasági síkon, kz a legfontosabb politikai kérdés. Ha így nyúlunk hozzá, a tömegek alkotó kezdeményezésével a legnehezebb kérdés is megoldható lesz, egyben újabb nagy lendületet ad gazdasági munkánknak és fejlődésünknek is. Hogy mi ma dolgozó tömegeink hangulata, törekvése, azt a munkaversenynek alulról jövő kezdeményezése bizonyítja legjobban. Semmiféle felülről jövő intézkedés nem történt. Ami mégis történt, az a politikai és szervezeti munka egészséges fejlődése volt, amely delejesen hatott az élet minden területén. Az új munkaverseny foko- zótt lendülete emelte a termelékenységet, s hozzájárult a szócialista építés kibontakoztatásához. A dolgozó emberek azt várják a párt és az állam vezetőitől, hogy a szocialista építés fejlődő üteme együttjárjon a dolgozó tömegek élet- színvonalának fokozatos emelkedésével; így nyer a tömegek tudatában reális célt a munka, amelynek növekvő eredményei érezhetővé válnak a munkás egyéni életének színvonalemelkedésében. Soha nem fogjuk elkövetni azt a hibát, hogy szétválasszuk a szocialista építést a munkaversenytől és attól a szocialista követelménytől, hogy az emberek élete könnyebb, jobb, megelégedet- tebb és boldogabb legyen. Ennek a célnak elérésére mozgó- í sítani kell minden rendelke- i zésre álló eszmei, politikai ési* anyagi eszközt, s ezt a dolgo- i zó tömegek rendelkezésére keli I1 bocsátani) f Ha ezeket összekapcsoljuk az önként, alulról megindult munkaversennyel, még valamit nyerünk; helyreállítjuk az ellenforradalom által lerombolt és' megtépázott munkafegyelmet. Erre kell törekednünk minden erővel, ez most mindenki feladata és kötelessége, üzemekben, gyárakban és munkahelyeken. Ha ezt elérjük, és el kell érnünk, akkor a fejlődésnek egy magasabb fokán újból eljutunk oda, ahol már egy rövid ideig voltunk. El kell érnünk, hogy az emberek tudatában a munkáról való hibás nézetek helyes irányba megváltozzanak. Ehhez az szükséges, hogy ténylegesen visszahelyezzük a munkát oda, ahol a szocialista építésben a helye van: a becsület és a dicsőség dolga legyen. Az üzemek, gyárak, intézmények legjobb pártaktivistái- kat és a dolgozók legjobbjait állítsák a verseny élére. Ezek irányítása alá kell helyezni nemcsak a munkaversenyt, de a termelékenység és az önköltség csökkentéséért folyó harcot is. Ezek a nem függetlenített pártmunkások, együtt az üzemek dolgozóival, szaktársaiK- kal, műszakaiakkal, az alulról jövő kezdeményezések leghasználhatóbb, s leghasznosabb elemeit, a legjobb dolgozókat válogatják ki az egyéni munkaversenyzők közül, hogy velük alakítsák ki azokat a versenymódokat, brigádokat, amelyek egész üzemrészeket tudnak a fejlődés útján magukkal vinni. Ezek számba fogják venni az üzemek adottságait, a tartalékokat, és kollektív munkafolyamattá tudják tenni a termelést. Tanulni fognak a párttól és jó, hasznos tanácsokat fognak adni a pártnak. így lehetővé válik, hogy helyes, értékes eredményeket érjünk el a munkaversenyben. Egy ilyen kollektíva helyesen tudja majd átcsoportosítani az erőket és ezek hasznos elosztását is jól megoldja. Éberen őrködünk azon, hogy ne térhessen vissza a bürokratikus munkaverseny. Harcolni tudunk az ellen, hogy a munkaverseny eltűnjön a bürokrácia tengerében. Ezek az öntudatos kollektívák a párt vezetése, ellenőrzése alatt el tudják újra szigetelni az ellenséges erőket, amelyek vagy szabotálni, vagy visszatartani akhrják a munkaverseny egészséges fejlődését, mint ahogy ezek tudni fogják a módját annak is, hogyan lehet a közömbös dolgozó rétegeket megnyerni, bevonni egy egészséges munkaverseny-harcba. Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy a szervezés munkája az élet egyetlen területén se váljon mechanikussá, adminisztratív tevékenységgé, ne tenyésszük az íróasztal-embereket, akik csak a papírt látják, de nem látják és nem érzik mögötte az embert. Emeljük a szervezés munkáját magasabb politikai színvonalra, tegyük az emberek számára színessé, érdekessé, hogy a dolgozók felfokozott érdeklődéssel, izgalommal, újdonság- számbamenően csinálják. Az a jó pártmunkás, aki fel tudja kelteni a szervezés egyszerű munkája iránt a figyelmet és élvezhetővé tudja tenni azt. A szervezés munkája’ nem egy nehéz és bonyolult művelet, amelyet ne lehetne elsajátítani. Ellenkezőleg. A szervezett munkásság arról volt mindig nevezetes, hogy terveiket, harcaikat saját maguk tervezték meg, s ezt mindig úgy csinálták, úgy végezték, hogy mások is kedvet kaptak rá. Volt olyan idő is, amikor dolgozóink, munkásaink, párttagjaink; vetélkedtek egymással, hogy egy-egy feladatot ki kapjon meg, ki végezze el és irigykedve nézték, akit a párt vagy a munkásosztály kitüntető megbízatással látott el. Az ilyen munkában volt, van és lesz öröm és kielégülés. A kommunista ember abban különbözik a közömböstől, hogy élete és munkája örömteli és nem céltalan, hozzá kell még tenni, hogy nem is unalmas. Boldog tudat tölti el, hogy nyomokat hagy maga" után, értékeket, eredményeket, amelyet mások felhasználhatnak, hasznosíthatnak. Ilyen munkára csak az a párttag képes, aki szüntelenül tanul, fejleszti magát. Az ilyen emberek tudják kialakítani a párttagok és pártonkívüliek éber, harcos munkaközösségeit a gyárban, bányában, üzemben, termelőszövetkezetben, vagy irodában. Fontos ez a munka, a szervezés e maga- sabbszintű munkája, mert gazdasági életünk rendbehozásn és továbbfejlesztése, megerősítése, szilárdítása nem képzelhető el másképp. Ennek eredménye nyomán az állami és népi hatalom egész rendszere megszilárdul, megerősödik. Minden gazdasági eredmény, vagy siker a párt és az állam területén átalakul politikai erővé, mert előmozdítja a tömegek alkotó kezdeményezését, munkáját, aminek eredményeként a gazdasági helyzet fokozatosan javul, emelkedik az életszínvonal, s ez mint anyagi erő, harcos politikai erővé rá* lik a proletárdiktatúra államán nak megvédésére, minden támadással szemben. De ezen túlmenően erősíti a nemzetközi szocialista tábor országainak és pártjainak nemzetközi erejét, könnyebbé teszi a kapitalista országokban harcoló kommunista testvérpártok harcát a tőkés kizsákmányolás ellen a felszabadulásárt. Egy ilyen nemzetközi harc elhárítja fejünk felől minden agresszió támadását és erősíti azok táborát, akik a béke ügyéért folytatnak harcot, a háború ellen. A munka is harc a békéért, mert erősíti a szocialista tábor gazdasági erejét. FUJ. Pártunk politikája helyes9 megfelel as élet követelményeinek Ma már senki előtt sem vitás, hogy pártunk politikája helyes volt. Határozatai megfeleltek az élet követelményeinek. A párt nem térhet le a marxizmus—leininzimus forradalmi útjáról és ki tudta tűzni azokat a politikai célokat, amelyeket a párt és a pártonkívüliek százezrei magukénak tartanak. A helyes politikáért, a helyes határozatokért és azért, hogy azok átmenjenek az életbe, az emberek tudatába, harcolni kell. Méghozzá keményen, s ha úgy adódik, fegyverrel is. Harcolni egy olyan ellenség ellen, mint a nemzetközi imperializmus és a magyar ellenforradalom, csak szervezetten lehet. Eredményeket csak jólszervezett harccal lehet kivívni. Ezért kell, hogy az emberek figyelmét a szervezés felelősségteljes munkája felé fordítsuk és külön beszéljünk magáról a szervezés munkájáról is. Hiszen munkánk' nagy részét ez teszi ki. Alig van ember, aki az élet valamilyen területén ne találkozott volna valamilyen szervezési kérdéssel és problémával. Sokat beszélünk róla, néha nagyon elsekélyesedik, a politikai munka mellett háttérbe szorul magasabb szintre emelésének kérdése. Nem elég, hogy értjük, vagy tudjuk. Jól átgondolt, jól megszervezett harc a feltétele nemcsak a nagy, de a kis eredményeknek és .sikereknek' is, amiket eddig a munkásosztály pártja kivívott. A sikerek ebben lelik magyarázatukat. A szervezés kérdései A szervezés nemcsak mechanikus és bürokratikus művelet, ha csak ez lenne, sikertelenségre lenne kárhoztatva a legjobb politika és határozat is. A szervezés bármilyen jelentéktelen dolgokról, vagy kérdésekről legyen szó — nem is beszélve egy nehéz és bonyolult nagy feladatról — nagy felkészültséget, tudást, tapasztalatot, körültekintő figyelmet és nagy fegyelmet igényel. Vigyázzunk, hogy bele ne essünk az olyan hibákba, mint az elmúlt évben, vagy hónapokban, hogy voltak, akik csak az elméleti vagy politikai, vagy agi- tációs munkát tartották fontos-' nak és állították előtérbe, mint olyat, amelyen a siker múlik. Az ilyenek íróasztal-emberek. Voltak viszont mások, akik csak a szervezés munkáját látták és azt hangoztatták, mintha a dolog ezen fordulna meg. Az ilyen lebecsüli az ideológiai és politikai munka szerepét a mozgalomban. Azt hiszem, hogy önmagában egyiknek sincs igaza. Az ideológiai és szervezeti munkának együtt kell járnia. Az ideológiai vonal csak a jól előkészített, magas politikai színvonalon mozgó szervezési munkán keresztül lehet hatásos és eredményes. Ezért igyekeznünk kell, hogy a pártmunkában az agitációs munka szorosan együtt járjon a szervezés munkájával, és terveiket is együtt csinálják meg. így elkerüljük a sematikus, unalmas és néha értéktelen pártmunkát. Hangsúlyozni kell azt a jó és régen kitapasztalt igazságot, hogy a jó politikai határozat, a jól átgondolt, tervszerű, magas politikai síkon és színvonalon mozgó szervezési munkán múlik és ezt igényli. A kettő szoros összefüggésben van egymással és nem szabad mechanikusan szétválasztani. Ha a kettő együttjár, kölcsönösen hat egymásra, arra ösztönzi a pártmunkát, hogy színvonalas legyen. Jó szervező munkát csak az tud végezni, aki megértette világnézetünk lényegét, célját,, vagy a megszületett határozatot úgy magáévá tudja tenni, hogy vérévé váljon. Ezen felül alaposan ismernie kell azt a helyet, ahol dolgozik. A jó szervező el tudja hárítani az útjából a nehézségeket, az ellenséges mesterkedéseket. Fel tudja csigázni az érdeklődést a legegyszerűbb munka és harc iránt. A most elkövetkező időEgvih élesen csattant és nyomá- ______■■ :■ ban kibuggyant a vér. A gyenge lábak meginogtak, a törékeny fiútest elvesztette egyensúlyát. A másik pofon már idősebbet talált, de ez meg kegyetlenül tépázta, facsarta a szívet, felkavarta az emlékeket. Az idős, 56 éves tanácselnököt lelkileg sújtotta, s a fájdalom köny- nyeket csalt a szemébe ... Egy október végi esős délutánon történt. Ifjú Szabó István és Takács Ferenc pöffeszkedve róják a sáros utcát. Jókedvük határtalan. Szinte megrésZe- gültek a sok-sok vértől, amely ebben az időben folyt el szerte az országban. Mellettük tapossa a pedált Balázsi Vendel 16 éves „legény", aki mint hlmtal- segéd — édesapját helyettesítette már néhányszor a tanácsházán, A két „hazafi“ azonban vállon ragadja, ‘ruháját tépik, s erőszakkal a tanácshoz hurcolják. Fiatal izmos ember ez a Szabó és keze már vértől szennyes. Régebben •— legény korában — hidegvérrel szúrt szivén egy embert a kocsmában. Valami szerencsés véletlen folytán elsimult az ügy, 4Cét paßon Takácsot mégcsak lopással vd===== delták; de ettől is kitelik minden, mert egész élete bűzlik a szennyességtől. Ilyen emberekkel szemben mit tehet az idős Varjú bácsi? • Átadja a kulcsokat és indul az ajtó felé. A küszöbről visszafordul s valamit még szeretne mondani Vendelnek, ennek az okos kisfiúnak. Fájdalomtól vo- nagló ajka értelmetlenül matog, hang nem jön ki rajta. Végül Vendelke szólal meg: — Gábor bácsi ...A botját nem viszi magával? Felelésre már nincs idő, mert ebben a pillanatban csattan ez első pofon, a kis Balázsi Vendel arcán. Szája sírásra görbül és tehetetlenül préseli magát a sarokba. Vére pirosra festi a padlót. — Menj a vályúhoz és mosakodj meg, mert mindjárt kapsz még egyet — ordította Szabó. A gyerek kitámolyog és hazaszökik. Szabóék pedig megbeszélik a kivégzendők sorsát. A tanácselnököt, meg a párttitkárt, letakarják piros drapériával, kiviszik az erdő alá, s megrendezik a kivégzést. Ügy beszélnek mintha arról lenne szó: hogyan kell kapálni a cukorrépát? Az ítélet végrehajtása előtt azonban magukhoz hivatják a tanácselnököt kihallgatásra. Követelik a nemlétező feketelistát! Az idős, őszülő ember feje zúg, arcába tódul a vér. Hirtelen, másodpercek alatt, élete minden mozzanata összezsúfolódik ráncos homloka alatt. Ügy érezte, valaki arcul ütötte, pedig nem.... Legalábbis ténylegesen nem. Ha pofonnak lehet mondani, hogy előtte „fórra-' dalmárkodik" Takács Ferenc is, akinek a népi demokrácia juttatott földet, s most az urániumbányánál dolgozik, — akkor nagy volt a pofon. S ezt az ügyet még nem vizsgálták érdemben. Miért kellett könnyezni az 56 éves Varjú bácsinak? Miért csöpögött Vendelke fiatal vére? Erre feleljenek „tisztelt forradal-\ ... ...= marok“! Mert felelniük kell...! LlPÖCKl JÓZSEF \ ben a jó szervezési munkán nagyon sok múlik. Ez nem azt jelenti, hogy eddig nem volt nagy jelentősége. Az eddigi eredményeket is szervezetten kell tovább fokozni, és az itt tapasztaltakat tovább kell adni másoknak is, hogy tanuljanak belőle, hogy ezzel megteremtsük az új határozatok, kérdések és problémák helyes megoldásának jó feltételeit. Megvannak-e a mai pártunkban a tárgyi és elvi előfeltételei a jó szervezési munkának? Ügy gondolám, megvannak. Áz eddigi tapasztalatok és eredmények sok reményre és sikerre jogosítanak bennünket. Ezekre nyugodtan lehet támaszkodni. Pártmunkásaink, a függetlenítettek és a nem függetlenítettek már ki is kutatták a pártszervezési munka vitelére azokat a kádereket, akik az utolsó hetek, napok politikai termelési ' eredményeit létrehozták. Most az a fontos, hogy ne álljunk meg, ne torpanjunk meg, ne topogjunk egyhelyben. Ne bízzuk el magunkat, mint azok, akik a babérjaikon akarnak nyugodni. Az elért sikerek és eredmények alkalmasak, hogy bátorítsanak és sokakat bekapcsoljanak a további munkába az olyan emberek közül, akik példamutatók, akiket szeretnek, becsülnek a dolgozó szaktársaik s akiknek befolyásuk van, A jó szervezők, a jó káderek képezik a párt és az állam aranytartalékát. Meg kell teremtsük az utánpótlást, méghozzá olyan gazdagon, hogy a párt és az állam mindig meríthessen ezekből a nagy és gazdag tartalékokból. Ha ezt megtesszük, soha nem kerülhetünk abba a helyzetbe, hogy problémát okozzon kádereink felhasználása, vagy keresése. * Szeretnénk meggyorsítani a fejlődést, hogy az előttünk álló nehézségeket mielőbb ie tudjuk küzdeni. Pártunk és munkásosztályunk alkalmas vezetője ennek az erőfeszítésnek. Csakis a párt alkalmas, amely már évtizedek óta bizonyságot tett arról, hogy a haladást, a magasabbrendűt, az igazi emberit képviseli, és harcolni is csak ő tud érte. Nincs egyetlen olyan réteg sem, amely a párt és az állami vezetés területén olyan gazdag harci tapasztalatokkal rendelkeznék, mint a magyar munkásosztály és annak vezető pártja és tagjai, a kommunisták. Ezek ellen a kommunisták ellen folyt a harc évtizedek óta. folyt az októberi ellenforradalom alatt, ezek ellen fog az ellenség továbbra is harcot folytatni, mert nagyon jól tudja, ha a kommunisták megerősödnek, egységesen szállnak harcba, felvilágosítják a dolgozó magyar népet, akkor megteremtették minden 1 feltételét annak, hogy hazánk és népünk a szocialista tábor megbecsült tagjaként olyan helyet foglaljon el, amely biztosítja számára nemcsak az eszmei haladást, nemcsak a gazdasági jólétet, hanem azt a magasábbrendű emberi vágyat is, hogy érdemes ebben a nehéz korszakban élni, dolgozni és harcolni népünkért, a szocializmusért, Legyen a munka ismét becsület és dicsőség dolga
