Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-26 / 122. szám

NAPLÓ JteuLoJlom \Mtb>éstet Népmiii/eMs 1 f A művészeti szabadságról Sokat beszéltünk róla a kö­zelmúltban; Azok is, akik in­dokolatlan. és káros megcsor­bítása ellen emeltek szót, azok is, akik tetszetős jelszóként hangoztatva az ellenforrada­lom ideológiai szolgálatába ál­lították. A művészek is em­legették az alkotás, az alko­tások közvetítői is a könyv­kiadás, műsorpolitikai, tárlat­rendezés, népművelés stb. fon" tos alapelvékénit. Ki becsüle­tes szándékkal, ki könnyeb­ben, vagy nehezebbem felis­merhető hátsó gondolatokkal. Nem csoda hát, hogy külön­böző vélemények, felfogások születtek, más-más szándékok csatáztak e téren; s olyan zűr­zavar alakult ki, mely még ma is nehezíti művelődéspoli­tikánk egészséges kibontako­zását. Az eszmei zűrzavar káros hatását elsősorban az jelzi, hogy csökkent a színvonalas művészeti alkotások tolmácso­lására, megmagyarázására és megszerettetésére irányuló ' népművelési munka, tért hó­dított az igénytelenség, ízlés­telenség és nem utolsó sorban a burzsoá restauráció® törek­vések és polgári ízlés kiszol" gálása. Mindez a „tiszta mű­vészeti szabadság" zászlaja alatt terjedt eb A „tiszta demokrácia" baj­nokai azt hirdették, hogy 1c kell verni a lakatot minden lezárt ajtóról. Ezt azért tet­ték —I bár sohasem hangoz­tatták — hadd sétálhassanak be rajtuk népünk mindenféle rendű és rangú ellenségei. Meg kell nyitni minden zsili­pet, hadd árassza el műve.ö- dési életünket az a szennyes áradat is. amelytől eddig meg­óvtuk magunkat. S hogy ter­veik minél „simábban“ meg­valósulhassanak, általános tá­madást indítottak a marxi­lenini világnézet, vagy ahhoz közelálló haladó irányzatok szellemében készült művek ellen. Hogy tényleg teljes le" gyen a „tiszta művészeti sza­badság" igényének indokolása, a közönség érdeklődésére apel­láltak. Mintha minden boldog­talanságunknak az lett volna az oka, hogy nem olvashat­tunk vadnyugati ostobaságo­kat, nem láthattunk mozi­vásznainkon vérfagyasztó rém­drámákat, s nem rángatózhat­tunk fülsiketítő macskazenére. Igaz, hogy az elmúlt évek­ben esetenként megsértettük a művészeti szabadság eivét. Meg is ittuk a levét. Éveken keresztül alig gyümölcsözött a sematizmus elleni szóharc, mert az adminisztratív esz­közök alkalmazása, a lekto­rok, dramaturgok és kritiku­sok mindenképpen szükséges tevékenységének helytelen fel­fogása kudarcba fullaszrtott né­hány életre való törekvést. A haladó szellemű, színvonalas” művészi /alkotások megszüle­tését azonban soha úgy nem támogatta államhatalmunk, mint népi demokratikus fejlő­désünk éveiben; Az említett hibák miatt né­hány lakatot tényleg le kei lett vernünk, néhány zsilipet meg kellett nyitnunk. Ezt meg is tettük. Szélesítettük a mű­vészeti szabadságot, hogy tel­jesebben, mélyebben és iga­zabban ábrázolhassák művé­szeink életünket, küzdelmein­ket, örömünket és bánatunkat hogy a nemes szórakozás gaz­dagabb lehetőségét teremtsük meg, hogy gyönyörködhessünk azoknak a hazai és külföldi művészeknek alkotásaiban akiket eddig indokolatlanéi mellőztünk. Ennyire volt szük­ség és nem töbDre. A „tiszta művészeti szabad­ság" apostolainak ez azonban nem elég. Kevés nekik az a szabdság, mely lehetővé teszi éretünk: teljes és hiteles ábrá­zolását. ök úgy szeretnék be­mutatni a „valóságot", amint azt legszebb álmaikban lát­ják. S bármennyire erősítgetik is, aligha hisszük el nekik, hogy a szocialista jövőről ál­modoznak. Kevés nekik a nemes szórakozás gazdagabb lehetősége, ök azt szeretnék, ha teljesen, lemondanánk a szocialista szellemű nevelés­ről. Keveslik a megnövekedett számú hazai és külföldi mű­vészeti alkotást. Nem csoda, hiszen még hiányzik könyves­boltjainkból az Üj Magazin, és a cowboy regény. A leg­boldogabbak bizonyára akkor lennének, ha úton-útfélen rá­galmazhatnák a szocialista rendszert, s széltében-hosszá- ban bizonygathatnák, hogy nincs jobb a burzsoá társada­lomnál, s ^terelhetnék a tö­megek figyelmét a fontos gaz­dasági, politikai, társadalmi és más kérdésekről. Sajnos, „apostoli“ munkájúk „áldásait“ érezzük; Falvamk- ban színre kerültek olyan férc­művek is a színvonalas alko­tások mellett, melyeket már régebben kihajítottunk a mű­velődés szemétdombjára. Át­menetileg visszaesett öntevé­keny csoportjaink művészi íz­lést fejlesztő munkája. Színé­szeink jobb ügyhöz méltó buz­galommal terjesztik a Rock and Roll-t, s tánctanáraink sem maradnak el mögöttük. S hogy a példamutatásban sem legyen hiány, élenjárnak eb­ben a budapesti vendégművé­szek. Ügy gondoljuk, ez már kicsit sok a művészeti sza­badságból. Annál is inkább, mert művelődési munkánk tartalmi félrecsúszása, színvo­nalának csökkenése, a közön­ség ízlésének és gondolkodá­sának neveléséről való lemon­dás mellett az egészséges demokratizálódás jeleit alig tapasztaljuk. A művészeti munka de­mokratizálódása csak életünk mélyebb megismerését szol­gálhatja, megszüntetve a „lak­kozást", kritikátlan öntömjé­nezést, a sematizmus és tudo­mánytalanság megnyilvánu­lásait. A művészeti munka demokratizálódása azt jelent­heti csak, ' hogy bátrabban nyúljunk haladó hagyomá­nyainkhoz, a külföldi művé­szeti-alkotásokhoz. Semmikép­pen sem azt,*hogy kaput nyis­sunk elelnséges támadások­Jleqdt'áqxíbb kitieiiitik a qqepmek Gyermekvers Hajó Jön a hajó! A kéménye szikrát szór a vízre, égre; hosszú szalag kék-ezüstje: messze kígyózik a füstje. J5n a hajó, jön a hajó! Felülni rá, az volna jó! Kék vizeken jámi-kelni, tengerekről énekelni! Jön a hajó, itt van, megáll, a futástól liheg, zihál; sípszó hangzik, jól kitartva, s tódul ki a nép a partra. Ha nagy leszek, hajós leszek, napellenzős sipkát veszek, sípolok és szalutálok, mint az öreg kapitányaik! Pákolitz István A tanév-végi vizsgák előtt ( Pár hét és befejeződik az »» idei tanév. Most alakulnak ki a tanulók szorgalmától, tudásá­tól függően a végleges osztály­zatok. A család és az iskola harmonikus együttműködése a sikeres vizsga érdekében a ta­nulás feltételeinek együttes (•biztosítása, — alapja az évvégi, (•biztos tárgyi tudásnak. • A tanuló kötelessége az ön­tudatos, rendszeres, fokozott Jii ink»i Te&tfanuué&zeU Uá*ity*zcdoU A baranyai képzőművészek házatáján a tavasz óta megpezsdült az élet. Mű­vészeink élni akarnak azzal a lehető­séggel. amit a munkás-paraszt kormány biztosit számukra. A fővárosi képző­művészeti szalonokhoz hasonlóan a ba­ranyai festőművészek is négy csoportot alkotnak. A csoportokat a különböző irányzatok nagy képviselőiről nevezték el. Ez a csoport-megoszlás természete­sen nem jelent merev elkülönülést, de a képzőművészet szélesebb skálájának fejlődése szempontjából hasznos. A „Nagybányai" i csoport munkájáról azt mondja Erdőst András, hogy az el­nevezés éppen úgy nem jelent stílusbeli uniformizálást, mint ahogy az önálló magyar festészetet teremtő nagybányai festők között sem jelentett. A csoport a nagybányai tradíció sokrétűségét, színességét tűzi zászlajára. Ez azonban nem jelent a nagybányaiakhoz való szó­szerinti visszatérést, de jelenti a ma­gyar képzőművészet eredetiségének, ön­állóságának gondolatát. A nagybányai irányzathoz mindig kapcsolódhat valami időszerűség, ugyanakkor azonban gon­dolatébresztő is lehet. Ennek biztosítéka a magyar táj, az ember elmélyült lírai tanulmányozása, a társadalmi valóság igazán reális vizsgálata. A valóságból, a természetből vett motívumok segítik az igazi ízlés, az igazi érzés kifejlődését, s egyben ez a reálista fejlődés egyik biztosítéka. Másik biztosíték a külföldi mind a keleti, mind a nyugati stílus- törekvések megismerése. A gyakorlati munkában pedig ezeknek az időszerű vívmányoknak a valóság utáni tanul­mányok alapján való elvetése, vagy fel- használása. Nagybánya jelenti a színek valóságszerű felszabadulását ée képi, szerkezeti jelentőségét, érzelmi, mindig időszerű vonatkozását. Jelenti a formák festői eszközökkel való megtartását, a realista szabad világítás festészetét. Je­lenti az igaz hazafiságot, jelenti a hu­manizmust természetes érzéseivel; je­lenti a népi és őszinte szociális tartal­mat. A „Szinyei” csoport célkitűzésében elveti a jelenségek naturalista, művé- szietlen felfogását, ábrázolását. Elveti az eddig sok irányból kifejlődött gyakorlat­tal szemben a ^közérthetőség“ álarca alá rejtett, a mű értékelésével kapcso­latos olyan igényt, mely a valóság szol­gai másolásának „mintha igazi volna“ fotografikus elvét tartja a művészi mi­nőség legmagasabb fokának. Elhatárolja magát a jelszavakkal, álcázott, csak „a helyes témaválasztást“ szemelőtt tartó sematizmustól, és hamis irodalmiságtöl; ugyanakkor nem tartja feladatának a művészetben a tartalom rovására csu­pán formai problémákat látó tenden­ciák művelését. A valóságszemlélet és ábrázolás elvének és gyakorlatának mi­nél gazdagabb kibontakozását akarja; célul tűzi ki a természeti és társadalmi igazságok mély elemzését, haladó ten­denciáinak megértését. A csoport akkor tud igazán jelentős munkát kifejteni, ha minden tagját segíti sajátos stílusá­nak kialakításában, nemesítésében. A stihisálakításban a mai életünket meg­mutató, a kifejezéshez elengedhetetle­nül szükséges új törekvéseket támogat­ja. A fentiek elérése érdekében a cse­nort Szinyei, Munkácsy, Koszta, Nagy, Derkovits szellemi hagyatékára támasz­kodik; továbbá célul tűzi fci mind a tar­talmi, mind a formai-megjelenítésbeli művészi igény fokozását, és a művök elbírálásánál is ezt az elvet vallja. A Szinyei csoport június 2-án nyitja meg akvarell és grafikai kiállítását; a kiállításon vendégművészek is szerepel­nek. A harmadik csoport Martyn Ferenc vezetésével két okból választotta Rtppl- Rónai nevét. Egyrészt azért, mert élet­művével művészetünket európai rangra emelte, -másrészt Ripp-Rónai dunántúli festő, kinek Somogyon kívül Péccsel is szoros kapcsolatai voltak. Ez a csoport a Dél-Dunántúlon élő ember életét, élet­körülményeit, a dunántúli tájakat kí­vánja feldolgozni, és mint minden mű­vészi alkotásban, képein hangsúlyos szerepet kíván biztosítani a látomást kifejező festői elemek mérlegelésének, a kompozíció, az arány, a mérték, a ritmus törvényeinek. Az első csoportki­állítás, melyen az építészek is festők­ként mutatkoznak be, a fenti értelem­ben akar bizonyságot tenni a látogatók­nak a művészeti törekvéseiről. A Független-csoport, mint a neve is jelzi, a fenti festő irányzatok egyiké­hez sem akar tartozni kizárólagosan; az e csoportba tömörült művészek álko-r tusaiban azonban föllelhető egyik, vagy másik művészeti stilus. Az egyes csoportok külön csoportki­állításokat rendeznek. A baranyai ün­nepi hetek alkalmával a Szinyei és a Rippl-Rónal; az őszi idényben pedig a Nagybánya-i, valamint a Független csoport rendezi meg kiállítását. A buda­pesti mintára minden kiállításon négy­tagú zsűribizottság működik. Az egyes csoportok célkitűzése, mun­kája bizonyára új, szép eredményekkel gazdagítja megyénk képzőművészeti éle­tét, ■■ fc. át­tanulás. Nemcsak az új, hanem a nevelő által kijelölt s az év­közben tanult régebbi ismétlési anyag megtanulása, megszilár­dítása olyképpen, hogy az is­kolában a számankórő felelés­nél összefüggően, hibátlanul adhassa elő. Ahogyan a ver­senyfutásnál a végső hajrá dönti el az indulók helyzetét, úgy a tanulásnál is az utolsó hetek becsületes, szorgalmas és elmélyült tanulás hozhat jó eredményt. Nincs olyan elég­telen, gyenge jegy, amelyet vasakarattal ne lehetne leg­alább egy fokikai javítani. A szülők feladata most biz­tosítani gyermekük részére a nyugodt tanulás feltételeit. Le­gyen a tanuló részére a lakás- ban egy nyugodt, csendes hely, , | ahol senki sem zavarja tanulás »közben. Ne foglaljuk le külön- ~ böző munkákkal gyermekein­ket Másik fontos követelmény \a szülők részéről a fokozottabb ellenőrzés. A játék, szórakozás erre az egy-két hétne másodla­gos kérdés legyen még akkor is, ha ez pillanatnyilag fájdal­mat okoz. A sikeres vizsga bol­dogsága ennyi áldozatot megér­demel. A nevelők rendszeres, terv­szerű ismétlésekkel segíthetik elő a tanulók szilárd tárgyi tudását. A pedagógus módsze­rében alkalmazkodjék a tanuló egyéniségéhez. Az egyiknél gyakoribb feleltetéssel, jutal­mazással, büntetéssel, a másik­nál korrepetálással, a harma­diknál családlátogatással érhet el nagyobb szorgalmat, jobb eredményt. Legyünk türelme­sek a gyengébbekkel szemben s ne követeljük tőlük az anyag maximumát. összefoglalva: A tanuló lel­kiismeretes és fokozottabb ira- J mű tanulása, a szülők odaadó, ide szigorú és következetes fel- 5 ügyeletre, a nevelők tervszerű »lés sokoldalú pedagógiai mód- i szere, segítése eredményezheti ' a jó bizonyítványt, s a tanuló­nak, szülőnek és nevelőnek a vidám, boldog vakációt. Nagy Lajos, a mecseknádasdl ált. tek, igazgatója, nak, a polgári ízlésnek, lélek-( mérgezésnek, üzletelésnek. • A „tiszta demokrácia" köve-' téléinek nyíltan be nem val-1 lőtt szándéka az utóbbi, amit1 mi sem bizonyít jobban, mint-1 hogy a kevés értékes új mel­lett sok értéktelen, vagy kétes j értékűt csempésztek könyv­kiadásunkba, műsorpolitikánk­ba, s ugyanakkor háttérbe szorították a haladó művészi alkotásokat. Népművelési munkásaink jó­része már felismerte, hogy. milyen szándékok húzódnak» meg a „tiszta művészet sza-» badság“ leple alatt. Nagyon i helyesen cselekedett több » ügyvezetőink, amikor a Ma- < gyár Játékszínt kiutasították < az Érettségi-vei, melyet a < nagyobb siker érdekében ( Bakfisszerelem címen akartak ( előadni. Hasonló sorsra jut- ( tatták helyenként a Bubus-t ( is. Egyre több népművelési ( munkás fordul a Megyei Mű- ( velődésügyi Osztályhoz jó da--" rabokért. Mind többen ismerik fel, hogy a népművelési mun­kának nem lehet irányító szempontja a legigénytelenebb kívánságok teljesítése, örü­lünk annak is, hogy a Pécsi Nemzeti Színház a következő’ évadban az ideinél színvo- 4 nalasabb műsorral neveli és i szórakoztatja közönségét. A i zenei szakiskola növendékei ( az ősszel vidéken is megkez- < dik nevelőmunkájukat a ko- * moly zene megszerettetéséért. • Több községben foglalkoznak < •azzal a gondolattal, hogy meg- < alakítják a zenebarátok körét,1 s rövid előadással egybe-1 kötött filmbemutatókat és szín- • darabokat tartanak. Tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy az igazi művészi alkotá-1 sok nem érdeklik az egyszerű dolgozókat. Ha Mágocson j egyik legolvasottabb könyv azt Operakalauz, miért ne lehetne j másutt is az? J Bízunk abban, hogy műve-i lődéspolitikánk jó könyvek és j színdarabok kiadásával, igé- i nyes műsorpolitikával, egész- i séges kritikával a jövőben i még inkább segíteni fogja, ^ hogy tágabb területen, szaba- f dón mozoghassunk, akadály J nélkül szolgálhassuk a szép-J nek és igaznak terjesztését s$ megalkuvás nélkül harcoljunk í — ha kell tiltó rendelkezések-i kel is — az ellenséges törek- J vésekkel, színvonaltalansággal i és ízléstelenséggel szemben. i Lemle Géza J A népművelés; \ A Doktor Sándor Művelődé-, isi Ház színjátszócsoportja a, »nagy sikerrel bemutatott „Li-( » liomfi” előadások után Nicco-( »dem! „Tacskó” című három ( I felvonásos vígjátékát játssza ( »május 31-től június 8-ig a Mű- » !|Velődési Ház színháztermében.» »»Az együttes a megyéből is több » meghívást kapott. » (• A Pécsi Közlekedési Vállalat ( (•Bartók Béla férfikórusa és Pécs I i Város Tanácsának Népműveié- < isi Csoportja most készíti elő a • I július 1-én megrendezendő * országos dalostalálkozót. - A • dalostalálkozón az ország va- • lamennyi versenyképes férfiké- • rusa résztvesz. A Magyar Földrajzi Társaság • Déldunántúli Osztálya és a • Doktor Sándor Művelődési ' Ház Baranya megismertetésére ' előadás és tanulmányi kirán- ' dulás formájában bérletes elő- ' adássorozatot rendez. A tanul-' fmányi kirándulás után össze-' f foglaló előadásokat tartanak' fBaranya földrajza, gazdasági* \ élete és szellemi kultúrája* f címmel. 1 \ Június 9-én Kodály Zoltán • J tiszteletére megyei dalos ta- 1 J lálkozót rendez Sátorhelyen a1 \ Művelődésügyi Osztály és a1 J Sátorhelyi Állami Gazdaság.1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom