Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-03 / 102. szám

2 N APLÖ 1957. THÄJTTS S. / Május elsejei nagygyűlés a Széchenyi téren (Folytatása az 1. oldalról.) Termelésünk nemcsak a nyugati, vagy a* itthoni el­lenség reményeit döntötte halomra, hanem a saját leg­optimistább gazdasági szak­embereink várakozását is felülmúlta. De ugyanakkor, ha nem akar­juk az életszínvonalat csök­kenteni, nyíltan meg kell mon­danunk. hogy a termelési költ­ségeid megnövekedtek, köztük a bányák termelési költségei is. Itt feltétlenül szükséges, hogy állami intézkedésekkel és tömegmozgalommal • egyaránt jelentős eredményeket érjünk el. Többet, olcsóbban, jobbat kell termelni. Ezt az életszín­vonalat nemcsak tartani, ha­nem ha rendbejöttünk, évről évre fokozni akarjuk, mert az életszínvonal emeíése hozzá­tartozik a szocializmushoz. Pártunk véleménye az, hogy nemcsak unokáinknak, hanem maciinknak is építjük a szo­cializmust és ennek; az élet­színvonal emelkedésében is tükröződnie kell. De hozzá kell tennünk, hogy nem más népek rovására, mert ha felél­jük kölcsöneinket, anélkül, hogy ebből befektetnénk a termelésbe, akkor bajba kerü­lünk a visszafizetésnél. Termé­szetesen szükségesek intézke­dések, bizonyos átmeneti meg­szorítások, de csupán olyanok, amelyek nem a bérből élőket sújtják, akik legjobban elma­radtak az életszínvonal emel­kedésében; Gazdasági problémáink meg­oldásának legdöntőbb, legfon­tosabb feladata a részben el­rontott struktúra helyrehozá­sa, az ellenforradalmi rombo­lás helyrehozása, a további életszínvonalemelés, ehhez szükséges, hogy a párt vezeté­sével, a szakszervezet, az if­júság, egész dolgozó népünk bevonásával emeljük a terme­lést, csökkentsük a költséget. Ez az a „varázslat” elvtársak, amit nekünk kell végrehajta­nunk. Pártunk ma erősebb, mint egy évvel ezelőtt volt A párt újjászervezéséről szól­va elmondotta: Ma pártunk, nem egészen 300 000 tagjával erősebb, mint egy évvel ezelőtt 900 000 taggal volt. Ez a párt nem héroszokból, nem félistenekből áll, hanem emberekből, de olyan embe^ rekből, akik túlnyomó többsé­gükben ezekben a nehéz idők­ben meg állták a próbát és be­bizonyították, hogy életük ösz- szeforrt a szocializmus nagy ügyével. Senki se legyen a mi pártunk tagja karrierizmusból, a főnöke iránti előzékenység­ből vagy akár megszokásból. Aki nem érzi sziklaszilárdnak magát a párthoz való tartozás­ban, az maradjon kívül le­gyen barátunk, segítőnk, mert a párt azt akarja, hogy a szo­cializmushoz hű barátok széles, nagy tömege vegye körül. Nem érhettük volna el ered­ményeinket, ha a párt ve­zetése nem'lett volna szikla- szilárd a hűségben a prole­tárinternacionalizmushoz, a szocialista táborhoz és annak vezetőjéhez, a Szovjetunió­hoz; ha nem szakított volna a múlt hibáival, nem töre­kedne állandóan arra, hogy ezeket teljesen felszámolja és ha nem sújtott volna és nem sújtana le vaskézzel az ellenforradalomra. És nem érhette volna el az eddigi eredményeket, ha nem bízna és nem bízott volna a tömegekben. Önökben elvtár­sak! Ma, amikor ünnepelünk látnunk kell eddigi eredmé­nyeink okait és forrásait is. mert 'a világ szeme rajtunk van. A kis Magyarország a világ érdeklődésének közép­pontjába került, barát és el­lenség figyel bennünket. Nem tiszta öröm ez a nagy érdek­lődés, de ha már így van, le­gyünk rajta továbbra is, hogy barátainknak kellemes, ellen- ségeinkmek kellemetlen megle­petéseket okozzunk. Pró^ramunk: felépíteni a szocializmust Ml a programunk? Május elsején, elv társak, szokás számadást csinálni a múlttal és előrenézni a jövő­re. Mi a programunk? Egyszerű dolog ez, könnyű megmondani: felépíteni a szocializmust Ma-, gyarországom, felépíteni a seo- cializrpust hazánkban. Magunk sem hittük volna, azt hiszem, itt még’ jónéhányan nem hit­ték volnla, tízegynéhány évvel ezelőtt, hogy az út nem sima betonút, hanem bizony helyen- ként göröngyös. Fogunk-e még hibákat el­követni közben? Fogunk, de hisszük, hogy ilyen súlyos hibákat már nem. Mi a biztosíték erre? Az, hogy tanultunk az elmúlt évekből, tanultunk október huszonhár­mad lkából. Biztosíték az, ami hazánk fejlődését 1945. óta hosszú évekig olyan egyenle­tessé, szépen felfeléívelővé tette: öeszeíorrotteágunk a tö­megekkel.. Az, hogy kiállunk a dolgozó nép elé, hogy pár-' tunk vezetősége és kormá­nyunk megosztja vele a gon­dokat, bajokat és figyelünk a tömegek hangjára, bírálatára, hogy ahogyan november 4. után nem féltünk a népszerűt­len dolgokat megmondani, tud­va, hogy meggyőződnek igaz­ságunkról, ezután, még foko­zottan ezt tesszük. Programunk: erősíteni a népi demokráciát minden vonalon, megterem­teni a nemzeti összefogást mindazokkal, akik egyetérte­nek abban, hogy kizsákmá­nyolástél mentes szocialista hazát építsünk, pártunk, munkásosztályunk vezetésével, összeforrva a dol­gozó parasztsággal, összefogva a becsületes, a néphez hű ér­telmiséggel, a városi kisembe- , rekkel, s olyan másnézetű be­csületes emberekkel, akik — még ha több kérdésben más véleményük is van, mint ne­künk — nem akarják a ki- i zsákmányolok rendjét vissza- ! állítani, nem akarják ezt aso- ! kát szenvedett hazát és népet idegen kalózok kezére játsza­ni. Becsületes népi-nemzeti , összefogást akarunk a kölcsö- I nős megbecsülés és bizalom jegyében, szocialista hazánk felépítésére. Tovább akarjuk erősíteni i államhatalmunkat, további szé­les tömegeket akarunk bevon­ni, erősíteni a szocialista de- ■ mokráciát. Ne tanítson ben­nünket demokráciára a bur­zsoázia, amely a dolgozóknak legfeljebb azt a maximális be­leszólási jogot engedi, hogy négyévenként a válasetóuma mellé járulhat. Ml azt akarjuk, hogy a dol­gozó tömegek az állami és gazdasági élet minden részé­ben aktívan résztvegyenek és a nagy és kis kérdések eldöntésénél egyaránt a meg­Több ezren szórakoztak a B(dohányban Délután három órakor meg­indult az emberáradat a Balo- kány-ligetbe és a Tettye tér­re. A Balokány-liget virágba- borult fái között a kereskedel­mi vállalatok sátrai, povilon- jai fogadták az ünneplő kö­zönséget. A ligeti vendéglő kerthelyisége .zsúfolásig meg­telt s a cigányprímás hege­dűjén felcsendült a nóta: „Má­jus van és májusban min­denki nagyon szerelmes ...” Az üstökben főtt a virsli, a csapokból folyt a friss, habos sör, mérték az olcsó pecsenye bort, vásárolták a cukrász sü­teményeket, a fagylaltot. Azokon a helyeken, ahol kulturális rendezvények vol­tak, a Pécsi Vendéglátó Válla­lat 75 000 forintos forgalmat bonyolított le, a vendéglőiben pedig 300—320 000 forint érté­kű étel és italárut hozott for­galomba. A vállalat 17.000 cuk­rászsüteményt, tíz mázsa fagy­laltot, 388 hektoliter bort, 157 hektoliter sört és 380 liter li­kőrt, illetve égetet szeszt adott el. Az idei május elsején a vál­lalat 40 százalékkal magasabb forgalmat ért el, mint az el­múlt esztendőben, A Hús- és Tejkiskereskedel­mi Vállalat 5.000 pár virslit, 2.5 mázsa szafaládét, 3 mázsa debrecenit, 14.000 péksüte­ményt, 1.400 bucit és 2.000 üveg bambit, az Élelmiszerkis­kereskedelmi Vállalat pedig 3.500 pár virslit, 20 kilo szafa­ládét, 4.400 péksüteményt, 700 üveg bambit, 9.000 üveg sört és 14 000 forint értékű édesség­árut hozott forgalomba. A Ná­dorhoz tartozó üzemekben, a Pannóniában, a Nádorban, a KIOSZK-ban, a Mecsek cuk­rászdában 2.000 palack sör, to­vábbá 17 hektoliter sör, 400 kilo fagylat, 2 hektoliter villá­nyi és pécsi furmint, valamint nagyihennyiségű virsli és cuk­rászsütemény fogyott el; A Balokány-ligetben a gyer­mekek lengették a hatalmas léggömböket és kacsójukban szorongatták a mézeskalácsos szívet, vagy a nyalókát. Vidám majális volt, ahol mindenki kellemesen, jól érezte magát. Különösen a vursliban, a ka­cagó forgatagban. Szállt a kör­hinta, a céllövöldében durro- gott a puska s mellette rongy­labdával célba dobtak, győződés és ne a parancsol­gatás érvényesüljön. Ezzel egyidőben fokozzuk az elnyomást a tényleges ellen­séggel, a gyilkosokkal szemben. Persze tiltakoznak ez ellen, de mi azt tartjuk, hogy kezd­jék a kibékülést a gyilkos urak, hagyják ők abba a népünk el­leni merényleteket, s akkor mi is abbahagyjuk a megtorlás;. Programunk a megindult kultúrforradalmat tovább foly­tatni. Nem mi lepleztünk le egyes írókat, mint a magyar nép ügyének árulóit, ők lep­lezték le önmagukat. Azt mondták ezek, hogy csak a hi­báikat akarják kijavítani. De hol voltak, amikor az ellenfor­radalom gyilkolt? Mi nem azért javítjuk ki — mert kija­vítjuk — a régi vezetés szek­tás és dogmatikus hibáit, hogy a Horthy-korszak szemetjét vigyük helyette a nép közé. mint ők tették. Segítsenek a kultúra munkásai a sebeket begyógyítani, a nép ügyét előbbrevinm. Most már a nagy hibák mellett, mások hibái mellett saját hibáikat is lás­sák és legalább olyan bátran másokéval tették. Azt hiszem, ez írók, színészek, zenészek, festők és mindén művész szá­mára elég szép feladatot je­lent; Programunk — mondotta befejezésül Aczél György elv- társ — még szorosabbra fűzni barátságunkat a testvéri or­szágokkal, elsősorban a nagy Szovjetunióval, de minden szo­cializmust építő országgal is, és békében élni minden nép­pel. Sok a feladat elvtársak! De bízunk a jövőben, anélkül hogy elbírnánk magunkat. Pártunk nem feledkezik meg a múlt hi­báiról, de nem feledkezik meg az éberségről sem. Jó szóval se­gít az Ingadozóknak, a helyes út keresőinek, de kemény mun kásököllel sújt le az ellenség­re. Nincs nagyobb erő a vilá­gon, mint ml, mint a szocia­lizmus tábora, mert miénk az igazság, miénk a jövő. Mert mi adjuk az emberiség nagy kér­déseire az előrevivő, az igenlő választ. Az 1957. május elseje barát­nak és ellenségnek emlékeze­tes lesz, nekünk pedig törté­nelmi dátum, amelyet nem felejtünk eb Éljen a mi szép hazánk, a szocializmust építő Magyaror­szág! Éljen a szocialista tábor és vezetője a nagy Szovjetunió! Éljen a világ dolgozóinak testvéri, győzelmes összefogá­sa. Aczél György elvtárs beszé­de után Laki István elvtárs zárszavával, az Intemacionálé hangjai mellett ért véget az , ünnepi nagygyűlés* Felejthetetlen ünnepségek az egész megyében Tízezer dolgozó vett részt a komlói nagygyűlésen Komló ünnepi díszben fogad­ta a világ proletáriátusának nagy ünnepét. A város felett esőtől terhes fellegek úsztak, de a házak között vidámság és öröm kacaja csengett. Fél 9 felé Kökönyösről elin­dultak az úttörők, majd a munkásosztály legjobb fiaiból álló munkásőrség komlói egy­sége. A vájáriskolások egyen­ruhában, fegyelmezett sorok­ban, zászlók alatt követték őket. A benzinkútnál a kommunis­ta fiatalok kékinges, vörös- nyakkendős, lelkes csoportja gyülekezett. Mögöttük sorakoz­tak fel a KISZ tánccsoportjá­nak tagjai. A Kossuth téren úttörő dísz­szakaszok várták a felvonulás kezdetét. Mögöttük több üzem munkásai sorakoztak. feltámadását jelenti. Régen azonban nem volt súlya a munkásság szavának. Ha vala­ki ezek közül fgl merte emel­ni szavát, lebunkozták. Rájöttek a munkások, hogy az ő tevékenységük adja az erőt, az ő tevékenységük tartja fenn a társadalmat. Rájöttek arra, hogy az ő erejük a dön- • tő. Azonban a legfőbb erő, csak az összefogás lehet — az össze­fogás, mely megteremtheti az emberiség tavaszát. Ennek je­gyében 67 esztendővel ezelőtt hoztak' határozatot, s azóta május elseje nemcsak a termé­szetben, de a társadalomban is a tavaszt jelenti. Ezután a múlt nagy harcai­ról szólt, majd így folytatta: — A nyugati imperialisták előszeretettel gyalóztak ben­nünket, hogy milyen „kegyet­lenül” bánunk el az ellenforra­dalmárokkal. De ugyanakkor „nem veszik észre”, hogy mi módon gyilkolják le a ciprusi hazafiakat. Elmondotta, hogy a mi hazánkban proletárdikta­túra van, aki e hazában lakik, annak eszerint kell élnie. Kö­szöntötte Komló munkásságát a nagyszerű eredményekért, külön kiemelve a bányászokat és az építőket. Beszélt az or­szágunk nehéz gazdasági hely­zetéről, majd kifejezésre jut­tatta azt a reményét, hogy to­vábbi sikereket érünk el az or- szágépftő munkában és éltette május 1-ét! Az ünnepi nagygyűlés tarka serege! ezután a különböző szó­rakozóhelyeket kereste fel. Fél tizet mutat az óra, ami­kor Kelemen László elvtárs, az MSZMP komlói városi intéző bizottságának elnöke lépett a mikrofonhoz, megnyitotta az ünnepi nagygyűlést, majd Haj­dú Gyula elvtárs mondott ün­nepi beszédet. — Komló dolgozó népe! Kedves Elvtársak! — kezdte beszédét Hajdú elvtárs. — Régi magyar szokás volt, hogy a falvak szélén májusfát. állítottak május első napján. A tavasz jelképe volt a május­fa. Ezt a napot emelte ki a vi­lág dolgozóinak serege saját ünnepének, azért mert a világ dolgozói a tavaszt, az új életet akarták megünnepelni. A tár­sadalomban pedig a tavasz, az új osztály, a munkásosztály Fúvószenekar éb­resztette Mohács dolgozóit május el­sején. Majd a váro­si tanács köszöntöt­te a hangoshíradó­ban a példámutató dolgozókat, a ter­vüket teljesítő üze­meket. A város lakossá­ga tíz órakor gyüle­kezett a Széchenyi téren. Vörös és nemzetiszínű zász­lókkal a járási ször vetkezet kirendelt- ségének dolgozói nyitották meg a fel­vonulást. A selyem­gyár 300 dolgozója Mohács közül kétszázötve­nen sorakoztak fel. Óriási lepkével, több színes selyem­véggel hirdették üzemük jellegét. A szerárugyár maga­készítette új kocsi­jaival vonult fel és bemutatták milyen bútorokat készíte­nek. Az Uj Baráz­da Termelőszövet­kezet saját gépko­csijával vett részt a felvonuláson. A színpompás fel­vonulás után Kresz Károly elvtárs, az MSZMP mohácsi in tézőbizotts ágának tagja tartotta meg ünnepi beszédét. A beszéd után munkahelyükön gyülekeztek a dol­gozók, ahol vendé­gül látta őket a vál­lalat. Gazdag volt a délutáni műsor is. A selyemgyár kul- túrcsoportja és az úttörők szórakoztat­ták az 1 ünneplő kö­zönséget, bálokat rendeztek és labda­rúgó mérkőzésen, atlétikai versenyen szórakozott Mohács, város dolgozó népe. Siklós Szigetvár Már Siklós határában ész­reveszi az ember, hogy ünnep­lésre készül a falu, hisz patto­gó indulókat hoz féléje a má­jusi szél. A zene még az éb­resztő folytatása, illetve az ünnepség előkészítése, mert fél 9 órakor, amikor valójában megindul a nagy felvonulás a zene ütemére lépnek a mun­kásőrség dísz-századának tag­jai, az állami gazdaság, a fűzfafeldolgozó, a téglagyár, a termelőszövetkezetek, hivata­lok és intézmények dolgozói, a kórház fehérköpenyes or­vosai és ápolónői, az úttörők és a sötétkék ruhába öltözött KISZ-fiatalok. A felvonulók a járási tanács előtti piactéren megállnak. Mintegy háromezren lehetnek. Marenics János, az MSZMP járási intéző bizottságának el­nöke lép a mikrofon elé, hogy megnyissa a nagygyűlést, amelynek ünnepi szónoka La­pos Sándor, a járási tanács elnöke. A szónok május elseje tör­ténetéről, a munkáshatalomról, és ennek a rpájus elsejének különös• jelentőségéről beszélt. Több' mint félóráig tartott az ünnepi beszéd, amelynek be­fejezése után Marenics elvtárs az ünnepet követő munkás­hétköznapokra, a munkában való helytállásra hívta fel a jelenlévők figyelmét, majd fel­csendült az Intemacionálé. Az ünnepség után az embe­rek üzemeikbe mentek, ahol ebédet kaptak és délután meg­kezdődött a várkertben a vi­dám poharazgatás. A labdarú­gó pálya is hangos volt a biz­tatástól, s a művelődési ház­ban két ízben vetítettek fil­met és este a járási művelődé­si ház kultúrcsoportja előadá­sában közkívánatra újból vé­gignézhették Szigligeti Liliom- fiját, amely még vidámabb hangulatot teremtett a reggelig tartó KISZ-bálhoz. Szigetváron mintegy három­ezren vettek részt a május 1-i ünnepségen. Az ünneplőket a somogyhárságyl fúvószenekar zenével ébresztette. Teherautó­val járták végig a községet, meg-megálltak és rázendítettek egy indulóra. 10 órakor kezdődött az ün­nepség a várban. Szabó József elvtárs a járási MSZMP inté­ző bizottság elnöke tartott ün­nepi beszédet. Az ünnepség után a szentegáti állami gaz­daság lovasbemutatójában pvö- nyörködhettek az ünneplők. Délután a járási kultúrotthon szabadtéri színpadán a gyer­mekek számára rendeztek gaz­dag műsort. A labdarúgópá­lyán is nagy vetélkedés folyt május 1-én. Este pedig a kul­túrotthon udvarában tánccal ért véget az ünnep. Pécsváradon az ünnepi menet élén lovas­bandérium haladt, utána mintegy kétszáz úttörő egyen­ruhában. Útközben sokan csat­lakoztak a felvonulókhoz és a járási tanács előtti téren már hatszázan hallgatták Papp Já­nos elvtárs, a járási intéző bi­zottság elnökének beszédét. Délután színvonalas kultúr­műsor volt, a labdarúgópályán pedig a pécsváradl együttes az Urániumbánya csapatával mér között. Az ünnepet hajnalig tartó táncmulatság zárta be. A járásban ezen kívül Hida­son, Véménden, Mecseknádas- don, Szederkényben és más községekben emlékeztek meg május l-röl Ormány ság Joggal mondta egy sellyei öreg paraszt, hogy soha még nem volt ilyen ünnep Sellyén. Több mint 2 500-an jöttek össze a járásban. A főtéren mér kora reggeltől szólt a zene és 9 óra után gyülekeztek külön­féle szervezetek és községek küldöttei. A távolabbi közsé­gekből Zetoron érkeztek az ünneplők. A földművesszövetkezet ki­tett magáért és jól megszer­vezte az ünneplők fogadta­tását. Volt minden, ami szem­szájnak ingere, Az ünnepség 10 órakor kez­dődött, amikor a több mint kétezer fős tömeg a sellyeiek és vidékiek végigvonultak a községen. Elől haladt a mun­kásőrség, utánuk az úttörők, majd pedig a járás paraszt­jai. A felvonulás után kezdő­dött a tulajdonképpeni ünne­pély. Varga elvtárs megnyitó szavai után Krancz Pál elv­társ, az MSZMP megyei inté­ző bizottságának tagja mon­dott ünnepi beszédet. A beszéd után a járás községeiből ösz- szejött kultúr- és tánccsopor­tok tartottak műsort. lásd Május 1-én borús, hideg időre ébredtek a sásdiak. A bosszan- kodást azonban hatna rosan jókedv váltotta fel: reggel hat óra­kor megszólalt a het- vehelyi fúvószenekar, beköszöntött minden utcába, a kapukba, ablakokba csalva az embereket, akik bor­ral honorálták kö­szöntésüket. Nyolc óra körű! már sokat- gyülekez­tek a Járást tanács előtt. Háromszáz út­törő és lány táncolt a rezesbanda zenéjére. Az impozáns és népes felvonulást — 1300- an jelentek meg — még a szemerkélő eső sem tudta megzavar­ni. A menet élén ha­talmas táblát vittek, rajta a felirat: „Éljen május 1“. Utána a járás párt, állami és tömegszervezeti ve­zetői haladtak, mö­göttük az úttörők nagy csokor orgoná­val és piros léggömb­bel a kezükben. Fel­vonult a munkásőr­ség egy szakasza is, s utánuk hosszú sorban a sásdi dolgozók. Az ünnepségen Szekeres László elvtárs, a já­rási intéző bizottság tagja méltatta május 1 jelentőségét. Délután a rossz idő ellenére sokan szóra­koztak a különböző sport és kulturális rendezvényeken, a hajnalig tartó tánc­mulatságon; Sásdon kívül a já­rás hÚ6z községében emlékeztek meg a pro letámemzetközlség ünnepéről. A mágocsi ünnepségre a szom­szédos Nagyhalmás, Alsómocsolád és Bi­kái községekből is eljöttek a dolgozó pa­rasztok. A felvonulás után mintegy nyolc­száz ember előtt Be­nedek András elvtárs, a járási intéző bizott­ság tagja beszélt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom