Dunántúli napló, 1957. május (14. évfolyam, 101-126. szám)

1957-05-03 / 102. szám

»57. MÁJtTS 3.

NAPLÓ

n

Felépítjük a szabad, független, szocialista

Magyarországot!

Május elsejei nagygyűlés Budapesten a Hősök terén

/t Hősök tere a fővárosi dolgozók május elsejei nagygyűlésének színhelye ünnepi díszt öltött. Mindenfelé vörös és nemzetiszínű zászlókat lenget a szél. A Műcsarnok homlokzatán a magyar nép szabadságáért vívott évszázados küzdelem nagy alakjai: Dózsa, Rákóczi, Kossuth, Petőfi, Táncsics, a magyar munkásmozgalom nagy harcosai, az 1919-es dicsőséges tanácsköztársaság vezetője, Kun Béla, valamint Dobi István és Kádár János arcképe tekint a térre. Szemben a Szépművészeti Múzeum épületén a testvéri kommunista és munkáspártok vezetőinek arcképeit helyezték el. Körös-körül a feliratok a proletár internacionalizmus nagy ünnepét, a békéért harcoló népek összefogását, a világbékéért, a szocializmusért küzdő népek legyőzhetetlen támaszát, a Szovjetuniót, a Magyar Népköztársaság vezető erejét, a Magyar Szocialista Munkáspártot éltetik. A tér harmonikus díszítését a próle- táriátus felszabadításáért vívott harc lángeszű vezéreinek, Marxnak, Engelsnek és Leninnek hatalmas képe zárja le a Magyar Ifjúság útja torkolatánál felállított dísztribünön^

A tribünhöz sorra érkeznek a párt és a kormány vezetői, a kormány tagjai, a politikai, a gazdasági és a kulturális élet vezető személyiségei, valamint a külföldi vendégek.

Fél tíz órakor a párt és m kormány képviselői a térre vezető főbb útvonalak mentén gyülekező dolgozók elé mennek és köszöntik őket a nagy ünnep alkalmából;

Tíz óra előtt néhány perccel induló hangjai csendülnek fel különböző irányokból. Megelevenednek a térre vezető útvo* nalak, a főváros kerületeinek dolgozói elindulnak a Hősök terére.

A dísztribün közepén már helyet foglalnak: Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Kállai Gyula, Kiss Károly, Maró-; sán György, dr. Münnich Ferenc, Rónai Sándor, Somogyi Miklós, az MSZMP Intéző Bizottságának tagjai, Fock Jenő, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Horváth Imre külügyminiszter, Révész Géza iltábornagy, honvédelmi miniszter, Kossá István pénzügy- miniszter, Dögéi Imre füldmű- velésügyi miniszter, dr. Dole- ichall Frigyes egészségügyi miniszter.

Ugyancsak a dísztribünön foglalt helyet a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja.

A dísztribünön voltak a magyar dolgozók május elsejei ünnepségére hazánkba érkezett szovjet, kínai, albán, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, koreai, lengyel, német, olasz, román, skót, vietnami szakszervezeti küldöttségek tagjai. Eljöttek az ünnepségre a hazánkban tartózkodó külföldi kulturális, kereskedelmi küldöttségek tagjai, továbbá a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok parancsnokságának képviselői M. I. Kazakov hadseregtábornok vezetésével

Az embererdő nőttön-nőtt, a többszázezer főnyi tömeg nemcsak a Hősök terét tölti meg teljesen, hanem a Dózsa György út mindkét oldalát, a Városliget felé eső útvonalakat is messze ellepi.

A lelkes hangulatban minduntalan énekszó csendült fel a dolgozók ajkán, éltették a pártot, a forradalmi munkás-paraszt kormányt, a testvéri szovjet népet, a világ dolgozóinak összefogását. A lelkesedés csak fokozódott, amikor Kádár János, a forradalmi munkás- paraszt kormány elnöke, az MSZMP Központi Bizottságának elnöke a tér elején felsorakozott dolgozókhoz ment és köszöntötte őket. A kormányelnök elbeszélgetett a dolgozókkal, a szocializmus építését tevékenyen segítő munkásokkal, dolgos munkásnőkkel, édesanyákkal, gyermekeikkel, fiatalokkal. A dolgozók közül többen régi ismerősként üdvözölték Kádár Jánost, akivel együtt vettek részt az elmúlt évek munkájában, harcaiban. Sokan szorították meg kezét, kifejezve hálájukat, szeretetü- ket kommunista helytállásáért és biztosítva arról, hogy megvédelmezik a proletáriátus hatalmát, tevékenyen dolgoznak, hogy mielőbb felépülhessen a szocialista Magyarország.

Kádár János közben nyilatkozatot is adott a Magyar Televízió számára, amely a rádió mellett ugyancsak közvetítést adott a fővárosi dolgozók május elsejei ünnepségéről.

Tizenegy óra után pár perccel felcsendültek a Himnusz hangjai, jelezve a budapesti dolgozók impozáns május elsejei nagygyűlésének kezdetét.

A nagygyűlést Marosán György, az MSZMP Intéző Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg.

Marosán György elvtárs beszéde

— ' Eivtársafel Marx és Engels 1847. őszén bocsátotta útjára a kommunista kiáltványt. Ennék a kiáltványnak a 'bevezető sarai szerint: a kommunizmus kísér te te járja be Európát, s ez dien a kísértet ellen száll harcba a cár, Metternich és a pápa. Sok évtized telt el azóta, s a kommunizmus nagy harcok árán valósággá vált, a „Világ proletárjai egyesüljetek!’1 jelszó jegyében győzött a gondolat és az eszme.

— Marx és Engels útmutatása alapján, hatvannyolc esztendővel ezelőtt egy nemzetközi konferencián a világ, munkásosztályának vezetői elhatározták, hogy május elsejét a nemzetközi munkásmozgalom napjává teszik. Hatvani nyolc esztendő telt el azóta, s ma elmondhatjuk, hogy

az öt világrészen ezen a napon mindenütt nem tízezrek, és százezrek, hanem száz- és százmilliók ünnepük a munkát, a szocializmust és harcolnak is ott, ahol nem győzött a munka, a szocializmus. (Taps.)

— A világ kapitalista és imperialista vezetői most nagy kíváncsisággal néznek minden májusi ünnepre. Azt hiszen, egyik iránt sem érdeklődnek

11111119111111111111411111111111111 ■■■IMOI

olyan nagyon, mint a budapesti iránt: vajon mi is történik itt, vajon a munkásosztály, a parasztság, a haladó értelmiség bizonyítja-e, hogy a magyar nép szívében és lelkében mélyein gyökerezik a kommunizmus eszméje? A világ valamennyi kapitalista rádiója, újságja és bérence azt üvöltötte október végén, hogy a kommunizmus eszméje idegen a magyar néptől. A kommunizmus eszméjével nálunk azok a hordák, csüriiék, szemetek és huligánok szálltak szembe, akik mindig a magyar nép ellenségei voltak.

— Nézzetek most az itt felsorakozott százezrekre, nézzetek a budapesti munkásokra, a budapesti értelmiségiekre, Budapest dolgozóira!

A párt hívó, mozgósító szavára százezrek vonultak ide meghallgatni a párt szavát, hogy mi a teendő holnap.

(Nagy taps. Felkiáltások: Éljen a párt!) Százezrek tesznek hitet amellett, amit önök most jelszóként hangoztatnak: Éljen a párt! — Az a párt, amelyet meg akartak semmisíteni, amely párt most újra itt van, s kezébe vette az ország és a dolgozó nép sorsát! (Éljenzés.)

— Engedjék meg, hogy me- i leg szeretettel, őszinte testvéri i barátsággal köszöntsem itt a 1 párthoz, a munkásosztályhoz hű budapesti dolgozókat, a gyárak, hivatalok munkásait! (Éljenzés és taps.) Szeretettel köszöntőm a Magyar Szocialista Munkáspárt Intéző Bizottságának tagjait és a forradalmi munkás-paraszt kormány tagjait! (Éljenzés és hosszantartó taps.)

Szívélyesen üdvözlöm a budapesti diplomáciai testület megjelent tagjait és engedjék meg, hogy forró szeretettel köszöntsem a május elsejére hazánkba érkezett nemzetközi szakszervezeti delegációt, a Szovjetunió, Kína, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Jugoszlávia, a Német Demokratikus Köztársaság, Olasz ország, Skócia, Bulgária, Albánia, Korea, Vietnam, Egyiptom, Szíria szervezett dolgozóinak képviselőit, s a Vegyipari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének képviselőit. Köszöntőm azokat is, akik nem fértek be erre a térre és akiknek tízezrei vonulnak még Budapest utcáin. Hallják itt a gyűlésről ezt a köszöntést és üdvözlést,-i- Mai gyűlésünk szónoka Kádár János elvtárs (éljenzés és taps). Mielőtt átadnám neki a szót, engedjék meg, hogy valamennyi munkás, kommunista harcos nevében beszéljek Kádár elvtársról. Nem veszi zokon Kádár elvtárs, ha a munkások százezrei előtt erről a kérdésről nyütan beszélünk.

— Az októberi -események alatt a magyar munkásmozgalomnak szerencsére volt vezetője, akinek megmaradt az embersége, a becsülete és harcos múltja, s aki felé érdeklődéssel nézett mindenki, akit érdekelt a párt, a munkásosztály sorsa. Kádár János volt az a kommunista, aki maga köré gyűjtötte a párt kommunista magvát. Az ő vezetéseve] harcoltunk kegyetlenül nehéz időben, s nem tértünk le arról az útról, amely elvezetett minket ide.

— Az ellenség és mások azt szerették volna elérni, hogy ne legyen vezető pártunk, s ne legyen ennek a vezető pártnak vezetőgamiturája; Kádár elv- társ maga köré gyűjtötte a harcosokat, Münnich, Rónai, Fehér, Apró, Kiss elvtársakat és a többieket, és minket nem lehetett letéríteni az útról. Helyes volt, hogy nem tértünk le! Bizalommal voltunk Kádár elvtárs iránt, mert tudtuk, hogy bízik benne a munkásosztály és a magyar nép. Nem en gedjük, hogy ez a bizalom elhalványuljon. S amint a nép bízik a vezetőkben, mi. Kádár elvtáxssal együtt hiszünk a magyar dolgozó népben, szeretjük és becsüljük;

Nem fogjuk többé megengedni, hogy vezetők és tömegek közé éket lehessen verni! Van pártunk, van jövőnk és lesz szocializmus Magyarországon!

—■ Kérem Kádár elvtársat, tartsa meg beszámolóját. (Éljenzés és taps.)

•

Ezután Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságéi nak elnöke, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szólt az egybesereglett. több- százezres budapesti dolgozókhoz,

Kádár János elvtárs beszéde

Munkások, elvtársak, budapesti dolgozók!- i

Hatvanezer öntudatos budapesti munkás gyűlt össze ezen a helyen, ahol ma állunk, 1890. május elsején, hogy Magyar- országon először tüntessen a proletár nemzetköziség eszméje mellett. Ennek hatvanhét esztendeje. Akkor a szocialista társadalom eszméje még csak a legöntudatosabb munkások szívében élt és a Duna-me- dence népeit rabságban tartó gőgös Habsburg monarchia az

egész tüntetést rendőri ügynek tekintette.

Hol van már a gőgös monarchia? Elporladtak már régen az a munkások is, akik akkor itt tüntettek, de a ma- ■ gyár munkásosztály él és itt van ma is; az elődeink szívében és reményeiben táplált gondolatok testet öltöttek;

Él és győzelmei aratott a

munkáshatalom, a proletárdiktatúra, a munkás-paraszt

állam, a Magyar Népköztár- . saság! Él, és legyőzhetetlen ! erővé változott a proletár j nemzetköziség eszméje!

j Viharos hatvanhét év telt el íama 1890-es május elseje óta ja magyar munkásosztály, a jmagyar dolgozó nép fölött. A [tőkés-földesúri rabság fekete iéjszakája, háborúk, forradalminak vörös napja és ellenforra- ■dalmak ólomfekete felhői kö- jvették egymást. A monarchia !a polgári köztársaság, a proletárdiktatúra, a Horthy-fa- siszta ellenforradalom majd a felszabadulás, a proletárdiktatúrát megvalósító Magyar Népköztársaság születése, az 1956. októberi ellenforradalmi támadás és utána a forradalmi ellentámadás •— «viharos sor ez elvtársak!

Ez alatt a 67 év alatt hol

titokban és üldözöttként, hol horthysta rendőrökkel és csendőrökkel verekedve, hol szabadon, ünnepi módon, de a jmagyar munkások, a falvak, a mérnöki irodák iegöntudato- sabb dolgozói, mindig, minden év május elsején hitet tettek amellett, hogy a magyar dolgozók a proletár nemzetköziség hívei, hűek mindenkor a munkásság nemzetköziségét és sorsközösségét jelképező vörös zászlóhoz:

Úgy gondolom, hogy jóné- hány harcos, kiemelkedő magyar május elsejéről még sokáig megemlékezik a történe- !em: az elsőről, az 1890. éviről mindig tisztelettel gondolva az úttörő budapesti munkásra — az 1919-es május elsejéről, amikor a magyar munkásosztály leverve a monarchia és a tőke bilincseit, először ünnepelte szabadon május elsejét. Sokáig fog emlékezni még a történelem az 1945-ös május elsejére, amikar a 25 éves dühöngő ellenforradalom és a (Hitler-fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg hősi harca segítségével ismét szabadon ünnepelhetett a magyar munkásosztály és az egész magyar dolgozó nép:

Végül úgy gondolom, hogy 1890, 1919 és 1945 május elseje mellett sokáig emlékezetes marad és kiemelkedő jelentőségű a mai, az 1957- es május elseje.

Ebben az órában itt Budapesten, a magyar szocialista forradalom lüktető szívében és a Magyar Népköztársaság

minden városában és falvában harcos tüntetéssel ünnepli a magyar dolgozó nép sok-sok százezernyi fia és leánya a munkásnemzetköziség, a munka nagy napját — május elsejét:

Kedves Elvtársak!

Miben van e különleges jelentősége a mai magyar május elsejének népünk számára — de nyugodtan mondhatjuk — nemzetközileg is? Abban, hogy ezen a napon az októberi ellenforradalmi támadás fölött, a nemzetközi munkás- osztály segítségével döntő győzelmet aratott magyar dolgozó nép ünnepli szabadon május elsejét — a proletár nemzetköziség ünnepét. (Nagy taps.)

4 magyar népnek sikerült megvédelmesnie a szocializmus ügyét

Kedves Elvtársiak!

Az 1956. októberi események menetében a magyar Horthy- fasdsEta burzsoázia, amely egyrészről az ellenforradalom posványába süllyedt áruló Nagy Imre-csoporttal, másrészről az amerikai nagytőke által vezetett nemzetközi imperializmussal szövetkezett, megdöntéssel fenyegette a Magyar Népköztársaság társadalmi rendjét: Halálos veszély, a megsemmisítés veszélye fenyegette a magyar munkás-paraszt államot, a néphatalmat, a proletariátus diktatúráját Magyarországon. Veszélyben volt népünk nemzeti függetlensége, a béke ügye éppen úgy, mint a gyárak, a bankok, a bányák államosítása, a földosztás, mindazok a nagy vívmányok, amelyeket népünk a társadalmi haladás 12 éve alatt elért

Külön kérdés és nem feledkezhetünk meg arról, hogy az elmúlt évek súlyos hibái jogos elkeseredést keltettek a tömegekben és ezt az ellenforradalom igen ravaszul és hatásosan tudta felhasználni a Magyar Népköztársaság rendje elleni támadásra. Még kevésbé feledkezhetünk meg arról, hogy Nagy Imréék árulása nélkül — amely a döntő időpontban megbénította az ország vezetését és megbénította a vezetéstől megfosztott, félrevezetett és tehetetlenségre kárhoztatott magyar dolgozó tömegeket. Enélkül soha nem tudott volna az ellenforradalmi támadás úgy előretörni, mint ahogyan sikerült nekik. Mindannyian emlékszünk még az ellenforradalmi támadás sötét és véres napjaira. Budapest utcáin az ellenforradalmi terror lett az úr, tömegesen gyilkolták a kommunistákat és a haladó embereket. Az országban ezrével vetették börtönbe a párt harcosait, a termelőszövetkezeti vezetőket, a tanácselnököket, a szocializmus híveit és készülődtek lemészárlásukra.

Megjelentek ismét a politika porondján a tőkések, a földesurak, a bankárok, a hercegek és a grófok, élükön Mind- szentyvel. Megjelentek a pan»

(Folytatása a 4. oldalon)

t ——— ,

Káprázatos május elsejei katonai díszszemle és ünnepi felvonulás Moszkvában

Harsona adta hírül, hogy megkezdődik a csapatok felvonulása.

A katonai díszszemle tiz óra ötven percig tartott.

Az utolsó alakulatok elvonulásával egyidőben a Vörös tér bejáratánál feltűnt Moszkva dolgozóinak ünnepi menete. Élén a városi tanács és a pártbizottságok képviselői hozták Moszkva zászlaját, majd mögöttük a Szovjetunió címerét.

Órákba telt, amíg Moszkva dolgozói elvonultak a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet állam vezetői előtt. Lelkes menetük bizonyította, hogy a szovjet főváros munkásosztálya készen áll a hatodik ötéves terv nagy feladatainak megvalósítására.

jetunió marsallja, a moszkvai katonai kerület parancsnoka, a díszszemle vezénylő tábornoka. Moszkalenko marsall jelentést tett Zsukov marsallnak, aki ezután körbehajtva a téren, üdvözölte a felsorakozott katonai alakulatokat, majd megtekintette a tér környékén elhelyezkedett gépesített alakulatok díszelgését.

Harsona jelezte, hogy Zsukov marsall felment a Lenin— Sztálin mauzóleum erkélyére.

A megjelentek nagy figyelemmel hallgatták Zsukov marsall ünnepi beszédét.

A marsall beszédének befejezését a csapatok dörgő hurrája fogadta. Megdördültek az ágyúk és az egyesített zenekar eljátszotta a Szovjetunió Himnuszát

Moszkva (MTI). A Szovjetunió fővárosában már a kora reggeli órákban gyülekező helyeikre indultak a dolgozók, hogy együtt várják meg a nagy felvonulás kezdetét.

Az ünnepi díszbe öltözött Vörös téren reggel nyolc órától indult meg a meghívott vendégek áradata.

Fél tíz órakor kezdődött meg a moszkvai helyőrség alakulatainak bevonulása, elfoglalták u téren felállítási helyüket, majd néma csendben várták a katonai díszszemle kezdetét.

Tíz óra előtt néhány perccel a Lenin—Sztálin mauzóleum erkélyén megjelentek a Szov- jetúnió Kommunista Pártjának és a szovjet államnak vezetői. A teret sűrű sorokban megtöltő meghívottak hatalmas tapssal köszöntötték Hrus- csovot, Bulganyint, Malenko- vot, Molotovot, Kaganovicsot, Mikojant, Svernyiket, Szusz- lovot, Furcevát és a Központi Bizottság elnökségének többi tagját és póttagját.

Pontban tíz órakor megszólalt a Kreml toronyórája és itt tér Moszkva-folyó felőli bejáratánál feltűnt G. K. Zsu- Bcop marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének gépkocsija. Vele szemben a tér In ásik oldaláról ugyanakkor indult el Moszkalenko, a SzovMájtis elsejei felvonulás Pekingben

Peking (MTI). A pekingi Tienanman téren szerdán több mint félmillió felvonuló éljenezte meg lelkesen Mao Ce- tung elnököt és K. J. Vorosi- lovot, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnökét — jelenti az Üj Kína.

A Mennyei Béke kapuján felállított központi emelvényen a két államfőn kívül megjelent Csou En-laj, Csu

Te és más kínai vezetők, valamint negyvenhat ország küjfi döttei.

Az ünnepélyes felvonulás reggel 10 órakor kezdődött tüzérségi diszössztűzzel, a kínai nemzeti Himnusz és az Internacionálé eléneklésével. Ezután Peng Csen, Peking polgármestere nyitott■ _ meg az ünnepséget, __