Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-14 / 88. szám

6

NÄPL 6

1951. ÁPRILIS H ’

ÖRSI FERENC:

ÄI^AISWILÄS5€©©AL©IMI

örsi Ferenc regényében, az Aranyla- falu tegnapi aligkodalom-ban a életét, a problémákban hanem leggazdagabb, 1953-tcV 1956-ig terjedő szakaszt eleveníti meg. örsi igen jól ismeri a magyar falut. Az elmúlt éveknek minden hibája, a megvesztegethetőség, a bürokratizmus, a törvénytelen^ ség, a ridegség, a protekció jelen van a regényben. Habár a történet, amelyet az író elmond, s amely alkalmid szolgál ezeknek a hibáknak a bemutatására, nem éppen derűs képeknek a sorozata, mégis a jó, az igaz ügy győzelmét s • gonosz vesztét példázza.

A regény egy határmenti

dél-baranyai községben játszódik. Középpontjában BajtaJó- zsefné, örsi egy régebbi elbeszéléséből már ismert Nanica néni alakja áll. Az ő életének két esztendejét meséli el az író, azt a két évet, amely férje halálától — aki épp aranylakodalmuk előtt pár nappal hagyta itt — az ellenségei fölötti győzelméig tart. A magára maradt özvegyasszony sorsa csupa szenvedés, küzdelem, kudarc. Nemcsak ellenségei vannak, de barátai sem értik meg, nem hisznek neki, kinevetik, bolondnak tartják. A szomszédok ármánykodása, a falu vezetőjének gonoszsága mégsem tudja megtörni a 71 éves öregasszonyt. Bár élete már olyan, mint a szedett fa, az események pörölycsapásai csak megacélozzák, hőssé növelik. örsi legnagyobb bátorsága éppen abban van, hogy

regényének hőséül egy több mint 70 éves asszonyt, egy déd- mamát választ, akinek nagyságát, erejét, hősiességét művészetének erejével elhlhetővé is tudja tenni. Valami gyengéd fénnyel, a hang lírai közvetlenségével sugározza be alakját. S a közel 300 oldalas regényben egy pillanatra sem lankad iránta az érdeklődés. A legmerészebb jelenetekben is, pL amikor Nanica néni táncra tanítja a falu fiataljait, megőrzi a hang komolyságát.

Kétség; csak akkor támad---------- az olvasóban, amikor leteszi a könyvet a arra gondol, hogy mi az az erő, ami Nanica nénit harcában élteti? (A nehézségek elől kitérhetne azzal, hogy beköltözik Pécsre rokonaihoz, hisz semmi oka nincs rá, hogy ne ezt tegye.) Az író Nanica néni igazságérzetét, törvénytiszteletét emlegeti. Viszont ha az igazság, a törvény nem ölt konkrét formát — célnak kevés. Egyszerűen az, hogy „nem hagyom magam”, „nem engedem azt, ami az enyém” — csak makacsság, nem hősiesség. A küzdelem önmagáért, tartalom és cél nélkül, értelmetlen, meddő;

A me

llékalakok jellemzésében nem annyira a lélektani hitelesség, mint inkább az ár-lel nyaltság hiányzik. Melléksze-/ replői egysíkúak. Nem egy már: a bemutatkozáskor főifedi l

szimpla arcát (Bigyóné, a káp-j Ián). Ezek nem emberek, ha-- nem kész képletek; Egyébként:

is örsinek nem a jellemzés az ;

erőssége, hanem a cselekmény gyors pörgetése, a feszült helyzetek teremtése, a drámaiság. Nagyszerűen tudja beszéltetni hőseit, s ez nem kis írói erény. Feledhetetlen jelenet pl. Nanica és a párttitkár beszélgetése a járási pártbizottságon, a tanácsválasztó gyűlés, vagy az a két kép, amellyel a regény zárul: a borbély és a vetélytárs találkozása s Bigyó Mari halála. A drámai előadásnak kedvez a riportszerű stílus, a szinte távirati rövid- ségű mondatokban való fogalmazás. Néha azonban ez sablonossá, szárazzá válik, s nem éri el a regényírás igényeit. (L. a tszcs-gyűlés vagy a csép- lés leírását.) De még Itt is egy- egy villanásnyi megfigyelés, remek kép vagy hasonlat elárulja, hogy tehetséges íróval van dolgunk;

örsi Ferencnek első re■ 1 génye az

Aranylakodalom. Az első rész írását három év választja el a befejezéstől. Azon kívül, hogy egy régebbi elbeszéléséből írta a regényt, ez is oka lehet a regény bizonyos töredezettségének, belső aránytalanságainak. Minden fogyatékossága ellenére egy sokat ígérő, tehetséges pécsi író alkotása.

(t. t.)

•Kápnőmüj/ésfí aJuJcépcscLhswJc

KELLE SÁNDOR

Apja, nagyapja-Jánoshalmi parasztok — verejtékükkel termékenyítették Bácska gazdag földjét, melyből a baranyai falvak és a „város” finom hangú lírikusa sarjad- zott. A földdel, az időjárással küzdő paraszti életből néma viharok, jégverések, korai fagyok drámáját hozta magéval, hanem a tavaszi esték mótázó kedvét, a vasárnap délutánok mesélő hangulatát, a ringó búzatáblák arányló sárgáját, az ég azúrját, a felhők puhaságát: a szívmelegítő lírát. Ragyogó meleg színekben énekli meg a baranyai tájat, a falut, a várost; házakat és fálcát, termő mezőket és az alkotó, életet formáló embert.

A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, a pécsi Ta- nítónőképző tanára. Négy évtized és néhány év áll mögötte; egy munkában, alkotásban, sikerekben gazdag élet, mely a férfikor delén is tele van ígérettel.

Elsőízben 1944-ben mutatkozott be Budapesten a pécsi festőművészek reprezentatív kiállításán, 1948-ban Gádor EmiHel és Bizse Jánossal rendezett kiállítást Pécsett, 1949-ben önálló kiállítással lépett a nyilvánosság elé, 1953- ban ismét Gádor Emillel mutatja be alkotásait, 1954Jben és 1955-ben több alkotásával szerepel a vidéken éló képzőművészek budapesti kiállításain, majd 1956-ban Pécsett az országos képzőművészeti kiállításon jelentkezik festményeivel. Ezek mellett, az elmúlt 12 évben valamennyi számottevő pécsi képzőművészeti kiállításon részt vett.

Kelle Sándor kereső,-------------------- kutató

egyéniség, akinek éltető eleme a festés, az alkotás. Színei tisztán-csengőek, derűsek, melegtómusuak. Festményeiből

•M iiiiiiiiiiiiinii

o4 Reuest ^hdxtójánáí

d ^Diéteve tyíctM

A megyei könyvtár

• régi, boltíves épületé • ben 70 ezer könyv : társaságában immár S 13-éve él és alkot

• Csorba Győző költő.

A Pécsi Művészegyüttes Baáctfkam április 23-án mutat-j )a be a Diótörő című balettet A harminc tagból álló együt-l zse^ Attila díjjal

tes fáradságot t _ Tulajdonképpen

nem ismerve ke-j uiost szabadságon va~ szül Barijai Már- : gyök. Goethe: Faust ta vezetésével az; IL részének fordítá- előadásra. ; S(jn dolgozom —

Az Állami Ope l mondja, amikor kis raház lehetővél szobájában megláto- tette az együttesi gátjuk. — Nagy mun- számára, hogy a\ ka, alapos elmélyü- Diótörő zenéjét■ lést igényel, magnetofonra ve-l Kiderül, hogy pár gyék. Ennek elő-5 napra — pihenéskép- nye, hogy a zene-. anntfir#

karnak nem keli: pihenés ez a munka 'észtvennie a pró-; a könyvtárban, mint bákon: a terem-: inkább egy kis kikap- . _ _ csalódás a másikból

ben a magneto-, Pihenés? KifcapcsoIÓfon hangjára dot-: dás? Kevésbé ismer- goznak s a kar-: tek ezek a szavak íl- nagy is meglsme-• tetve gyakorlati meg- ; valósításuk Csorba

ri a koreográfiái GyőzőnÉl> aki úgy.

kívánta tempókat., szólván minden ide- A Pécsi Nemzetis jét az irodalomnak, Színház műszaki] « költészetnek szenappdrátusa a balett zatalát.

segíti:

teli.

Életéről, munkájá- színreho-: r(y beszélgetünk a

j József Attila díjas,

Baumgar ten-dijas köt tővel, a könyvszagú kis szobában. Nagyon boldog, örül a kitüntetésnek.

•— Ügy érzem — mondja, — hogy ez a kitüntetés a pécsi írók munkájának az elismerése is.

A beszélgetés során kiderül: sokkal többről van itt szó, mint csak arról, hogy Csorba Győző pécsi író József Attila díjat . kapott. Mert nem egyszer felvetődött — s mondjuk meg, joggal — hogy az ország kulturális élete túlságosan Budapestre centrallzálódott s a vidék — az vidék volt. A kulturális élet területén dolgozó emberek — írók, költők, művészek — közül nagyon sokan úgy vélték, hogy a fővárosban gyorsabban boldogulnaJt s csak Budapesten látták az érvényesülés lehetőségét. Mit eredményezett ez? Sorvadni kezdett a vidék kulturális élete, a vidéken élő művészek úgy látták: nekik sokkal többet keH dolgozatok, alkotniuk ahhoz, hogy a megbecsülésből, az elismerésből jusson számukra is. De az a művész, aki szereti szűkebb hazáját, akit nem a gyors „karrier“, hanem az al- kotnivágyás serkent, megtalálja vidéken is munkája értelmét.

Ilyen ember Csorba Győző. Pécsett született, itt tanult, élt, dolgozott és ennek a városnak szerzett most ismét kulturális téren elismerést. — Mert nem a mostani kitüntetés munkája első megbecsülése. Már 1947-ben felfigyeltek tehetségére, és Baumgarten-díjjal jutalmazták. Milyen munkásságáért? — Fordításokért, saját verseiért. „A Híd panaszai" címmel 1943- ban, „Ocsúdó évek" címmel pedig 1955- ben jelent meg verseskötete. ' Német, olasz, francia, latin költők müveiből sokat fordított.

Három éve kezdett újabb nagy munkájához: a Paust TI; részének fordításához. Az első részt Jékeli Zoltán fordítja. Ügy számítják, hogy könyvük a közeli hónapokban már napvilágot lát

— Nagy munka Goethe müvét tartalmi és formai értékben visszaadni — mondja. — Nagyon bonyolult formákkal, gondolatokkal telített alkotás ez. Szinte 5—10 soronként találkozik az ember „meg lepetésekkel“. Faust az európai ember megtestesítője, aki a haladás magasabb és magasabb szintjére törekszik.

<— Távolabbi tervei?

— Űjabb verseskötetemen dolgozom. Már jónéhány versem van készen, de még szeretnék párat Írni, Tervek? — mosolyo- dik el. — Pihennem is kellene már... — Aztán legyint kezével és hozzáteszi. — De hisz arra ráérünk még ..i

GARAT FERENC

árad a téma iránti mélység®

szeretet;

Most különösen gazdagon

bontakozik ki munkássága« Hosszú évek sóvárgó tervei váltak valósággá; műterme van. Szép, világos, barátságos műterem. A falakon a tavass első termései: „Tavasz Vémérv- den”, „A dómtér tavaszi napsütésben“’, „Palotabozsokl szilvás“, „Tavaszi este az ürögi réten”, „Bálics“ — finomhangú költemények a mecsekal- jal tavaszról.

Talán egyetlen olyan festménye sincs, amelyen ne lenne jelen a tevékenykedő ember. Két-három gyermek, dolgozó férfiak, a tavaszi napsütésben sütkérező öregasszony hirdetik és vallják hangos szóval a festő álláspontját, meggyőződését ember- és tájkapcsolatáról: táj és ember e’választhat» ti anok egymástól; Egyaránt formálják egymást; Különös vonzalmat érez a paraszti témák lránt. A jánoshalmi emlékek, a gyermekkor gazdagon áradó űnpresz- sziói elevenen élnek a művész lelkében s a színek énekében, mint finom dallamfoszlányai a falusi életnek, Ismét és Ismét beleszövődnek a férfikor alkotó dallamaiba;

Tudatosan nem írek formákról, vonalakról, mert ■egyetlen kifejező eszköze a •szín, anélkül, hogy elhanyagol- sná akár a rajzot, akár a formákat. Ezeket alárendeli legfőbb alkotő elemének: a szilinek. Ez azonban nem játékos öncélűságot szolgál, hanem a mély emberi kapcsolatot fejezi ki. mely az alkotás sz«mt hevületében létrejön alkotő és téma között.

Tervei? — Résztvenni az

1 az országos képzőművészeti klá’Htáson, a Pécsi közös kiállításon és egyéni kiállításon bemutatni a* elmú’t hónapokban készült

festményeit.

— «I —

Ha (százan vettek részt

3 lielpÉi rastip

Helyesírási versenyt dezett az elmúlt hónapban a Pécsi Rádió. A versen*«» huszonkét baranyai Isko'a,, több mint hatsziz tanulója vett részt.

A Técst Rádió a huszonkét legjobb helyesfrónafc — köztük három isko’a koPekttváii Is sz-repe1 — jutalmakat ad. A magyarbólvi általános '«ko- ’ásolt futball-labdát, a ma-v-f- meeskei és nemekkel i«k»>*<k tacnlói asztalitenisz fels-«-e- lést. ülető'eg sakkot kane-k. Az egyéni nvert~>eV között könyveket töltőtollakat, stb. osztanak ki.

Pz nagyon régi emlék. E

legeslegelső. Fakó és szakadozott szélű, mint a nagyon öreg fénykép, melyről szinte már alig lehet felismerni a kedves arcokat. Az emlékképen a tanár úr — akkor láttam először —, aztán Vilma néni, Gráci bácsi — ők első ízben beszéltek nekem róla —, végül én, mint kisgyerek.

Zeneakadémia. Nagyterem. Bartók zongorázik. Az első sorban Ülök zongoratanárnőmmel, Hoffmann Vilma nénivel. A kót jegyet apám kedves barátjától, Kacsóh Pongráctól kaptam, ki akkor a Pesti Napló zenekritilcúsa volt. Sajtóje- gyeit gyakran küldte el nekem levél kíséretében. Egy ilyen régi, P. N. emblémás levélben a következő szöveg olvasható: „Hallgasd meg helyettem a hangversenyt, aztán majd este referálsz szerető Gráci bácsidnak.”

Nem először ültem Kacsóh

helyén a kritikusi zsöllyében, miközben ő is kellemesen töltötte otthon szüleimmel az estét. Kacsóh megbízott e hangversenyekről szóló beszámolóimban, melyeket rendszerint Vilma néni komoly szakértelme támogatott*

Ezúttal nem kell „referálnom”* A jegyeket Gráci bácsi

Székely Júlia:

BARTÓK. TANÁR UR

(Részlet az írónő könyvéből)

személyesen adta át és ezt

mondta:

— Aztán Jól hegyezd a füledet, mert olyan embert fogsz hallani, akiről majd nagymama korodban Is mesélhetsz.

Vilma néni Is Ilyesvalamit mondott, és én nyugtalanul feszengtem mellette a hangversenyen.

Bartók főleg saját műveit játszotta ezen az estén. Egészen határozottan csak az Allegro barbaróra emlékszem.

Ekkor kezdődött a* a soha el nem apadó ámulat, mely még most is fogva tart

Mintha korbáccsal vert volna végig a zongorán és hallgatóságán. Ijedten néztünk egymásra Vilma nénivel. Azt hittük, a föld indul meg alattunk, ránkszakad az ég. így is lehet zongorázni? Hiszen ez maga az ördög vagy a mennydörgő Úristen,

S amikor egy hlrtelenül elfáradt, tompa korbácsütéssel véget ért a zongoradarab, rémületünkben elfelejtettünk

tapsolni. A nézőtér tombolt, mi pedig bámészkodtunk tétlenül, tehetetlenül ott az első sorban.

Bartók észrevette ezt. Világosan emlékszem, megakadt rajtunk a szeme. Előbb Vilma nénire pillantott, aztán rám, s hirtelen elmosolyodott. Szem- villanásig tartott az egész, utána rögtön a tapsolókkal nézett szembe. Egész határozottan láttam, sokkal barátságtala- nabbul és mosoly nélkül. A mosoly egyedül csak nekünk szólt, kik nem tapsoltunk a többiekkel.

— Észrevette, hogy nem tapsoltunk — mondtam riadtan Vilma néniek, aki már magához tért káprázatából, s most legyintett.

— Törődik is ő azzall — mondta olyan hangon, melyből felmérhettem a magasságot, ahol Vilma néni szemében Bartók az egész hallgatóság fölött állott.

Oazamenet róla beszéltünk, Vilma néni mindent elmondott Bartókról, amit szerinte tudnom kellett. Azt is, hogy ma még kevesen bírják felfogni ésszel, ki az a Bartók Béla. De eljön az idő... és itt Vilma néni elmondta, milyen idő jön majd el egyszer.

Vilma néni szavalt otthon Gráci bácsi is megerősítette, örökké rekedt, lázas, lelkendező hangján, mely évtizedek múltával is ismerősen visszhangzik emlékezetemben, egész este Bartókról beszélt. Izgatott taglejtésekkel-kísérte szikrázó szuperlatívuszait. Gráci bácsi olyán ember volt, aki csak gyűlölni, vagy Imádni tudott A közönyt nem ismerte. Szénfekete szeme hol a haragtól, hol pedig a rajongástól villogott

Ezen az estén kijelentettem,

hogy Bartóktól szeretnék zongorázni tanulni. Kacsóh barátságtalanul mordult rám:

— Még mit neun! Jó, hogy nem mindjárt Beethoventől!,..

De én nem láttam kívánságomat ennyire teljesíthetetlen- nek. Hiszen Vilma néni a hangverseny szünetében kijelentett*, hogy boldog volna, ha

a középosztályok elvégzése után Bartók fölvenne engem az első akadémiai osztályba.

— Ezt verd ki a fejedből! — kiáltotta Gráci bácsi, majd szüléimhez fordulva, így folytatta: — minden tekintélyemet latbavetve tiltakozom az ellen, hogy a gyerek odajárjon abba a ..;! — (Itt idegen hangzású kifejezés zárta le az indulatos tiltakozást, melyet akkor még nem értettem. Most már értem, de céltalan volna leírni, a szemérmes lektor úgyis kihúzná.)

—• Tessék, itt a Nemzeti Zenede vagy a Székesfővárosi Zeneiskola. (Ennek Kacsóh volt az Igazgatója.) A Zene- akadémiáról szó sem lehet!

Később ta szüntelenül tiltakozott az akadémia ellen, úgy hogy mire a középosztályokat elvégeztem, Vilma néni a Nemzeti Zenedébe küldött a kitűnő Szatmári Tiborhoz.

Mikor 1023-ban mégis fölvételi vizsgát tettem az akadémián, Kacsóh Pongrác már

a János kórházban haldoklóit. Onnét küldte el hozzánk utolsó dalkompozícióját, anyámnak ajánlva, s többé nem tiltakozott semmi ellen.

M

indezt évekkel később elmondtam a tanár úrnak, mikor egy alkalommal megkérdezte, miért nem jelentkezem felvételire, miért csak az első akadémiai osztály elvégzése után?

— Nem értem még ma sem Gráci bácsi tiltakozását, hiszen ő maga ta zeneakadémiai tanár volt — fejeztem be ft történetet.

—- Tán éppen ez volt az oka — adta meg a legvalószínűbb magyarázatot Bartók.

A János vitéz szerzője túl- nagy sikereket aratott A tanár úr tudta legjobban, mennyi az ellenség egy ilyen főiskolán, ahol egyes tanárok nagyobb sikereket érnek el, mások kisebbeket, s a tehetségeket sem egyforma mértékben osztották szét közöttQk.,1 A János vitéz szerzőjét sokan irigyelték. Talán ezért érezte magát oly rosszul a Zeneakadémián.

Vilma néni és Grid bácsi

sírját ötezer kilométer választja el a tanár úrétól. ktégis

közel vannak hozzá.

Én legalábbis úgy érzem.

I