Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)
1957-04-11 / 85. szám
N A P t ó 1857. ÄPR TT.TS ff. A levegő meghódításáért : U 7V ; crkßi zö, de nos rc ßCpek. A Ti fifdny tejéül ndolata mär • ltja az cm- kísérlet toriak, majd ké- isére, melyek : a /öld lakóiban sem érimos és nagy pen napjaink- nta születnek >b típusú, na- X és a hang- n yző gépma>rs fejlödésé- iárosán kiöre- íjtotta légcsa- oldásra ösztönöket. Először it szerkesztet- ' hatósugaruk- ilőzték koráb- len bevált a '-iáború idején i sorózatvető, ei rakétameg•z években egy és 13 tonna lult el a föld- ■va a sztratosz- dión továbbít- A rakéta ma- t és alig telt el máris 100—150 is magasságból uu-’iU jelek, csak az volt hát- yanezt a technikai ítvegyék a repülőál, és olyan moto- , kesszenek, melyek ‘.zik a gépek gyor- l születtek meg a Ikben különbö- ■ • felépítésükben azo- meghajtású repülőrepülőgép méretei ,?m nagyok. A gép s ya üzemanyaggal Ilyen öltözékben indulnának a bolygókra az utasok, hogy veszélytelenül tehessék meg a többszázezer kilométeres utat. a együtt 5.100 kilogramm. Ebből a tartaléküzemanyag súlya eléri a 2,5 tonnát. A gép legnagyobb sebessége eléri a 950 kilométert óránként. Tetőmagasság — azaz a legnagyobb magasság, amit elérhet — 16.000 méter. Természetesen ez az eredmény nem elégítette ki a szerkesztőket és újabb géptípusok láttak napvilágot. A négykamrás rakétagép sebessége már meghaladja a hang terjedési sebességét: óránként 1.200 ki- • lométer. A motor súlya kicsiny. Mindössze 100 kiló. A nagy sebesség és szokatlan magasság megköveteli a gépek korábbi szerkesztésének megváltoztatását. A szárny erősen hátrahajlik és csaknem háromszöget alkot a törzsei. A farokrész megemelt, hogy a kiáramló gázok égése ne tegyen kárt a gépben. A pilóta egészen elől ül és látószöge szokatlanul magasabb, mint volt a korábbi gépekben. ~ Az ember ezután olyan gépet akart szerkeszteni, mellyel eljuthat más bolygókra is. így született meg a rakétarepülés gondolata. Ma már nem kétséges, hogy hamarosan — néhány évtizeden belül — emberi lábak járnak majd a Holdon s talán más bolygókon is. A többlépcsős rakéta felel meg legjobban ennek a törekvésnek. A rakéták — legtöbbször három — összeszerelésük után egyszerre indulhak. Mindig a legalsó üzemanyaga hajtja a rakétát. Mikor elfogyott az üzemanyag, a kiürült rész leválik, visszahull a földre, s önműködően üzembe lép a második rakéta. Végül a legkisebb, az orr-rakéta ér el a célba, viszi magával a műszereket vagy az embert llymódon már elértek 420 kilométeres magasságot 1947- ben és a rakéta másodpercenkénti sebessége 3 kilométer volt. Egy másik, későbbi rakéta felhatolt 600 kilométer magasságba és sebessége elérte a másodpercenkénti 6 kilométert. Ilyen magasban már olyan ritka a levegő, hogy a levegőrészecskék néha 10 kilométert is bolyonganak, mire egy másik levegőrészecskébe ütköznek. Ezek a rakéták műszereik útján már a légkörön túli világból hoztak számunkra értékes megfigyeléseket. A sztratoszférarepülés egyik feltétele a nagy sebesség, valamint közbeeső állomások létesítése. Ilyenek lennének a mesterséges bolygók, melyek meghatározott és irányítható pályán keringenének a föld körül. Napjában többször is feltűnnének,- mert pályájuk jóval kisebb lenne bármelyik bolygóénál. A mesterséges — és természetesen rakétameghajtású ■ — bolygó 500—1000 kilométeres magasságban keringene a föld körül. Sebessége kezdetben elérné a 8 kilométert másodpercenként, ez ikéta meghajtású vadászgép három nézetből. Csodálatos gép A Szovjet Tudományos Akadémia automatizálási és telemechanikai intézete új „EMU —8” típusú elektronikus gépet szerkesztett. Az új berendezés számos bonyolult feladat megoldását segíti elő. A gép üzembehelyezésével a tervezők sokkal gyorsabban dolgozhatják ki például a hengersorok automatikus irányításának rendszerét, de nagy segítséget nyújt a tudományos és műszaki kutatásokban is. A mérnökök az eddigieknél százszor gyorsabban oldhatják meg a termelés automatizálásával kapcsolatos kérdéseket. A gép azonban nemcsak analizál és kiszámol, hanem bármilyen automatikus berendezést is irányít, vagyis különböző termelési folyamatokat szabályoz. Az „EMU—8” nagyon „szorgalmasan” dolgozik. Néhány óra alatt olyan matematikai feladatokkal készül el, amelyeken eddig 20 kiváló szakember egy hétig dolgozott. De lehetővé teszi egy sor olyan terv megvalósítását is, amelyekről eddig szó sem lehetett. A számításokkal egyidőben különálló automaták szabályozását és egybehangolását is végzi. A gép biztosítja, hogy az általa szabályozott gépek munkája az előírásoknak megfelelően történjék. Az „EMU—8” előnye a régebbi hasonló gépekkel szemben, hogy több önálló blokkból áll, amelyek miniatűr rádiólámpákat és germániumfélve- zetőket tartalmaznak. Sütés-főzés rövidhullámmal Az amerikai piac egyik szén- percig, a hús megsütése csupán zációja az úgynevezett elektro- 90 másodpercig tart, 10 másod- nikus tűzhely. Ilyen tűzhelyen perc alatt készíthető el a tü- a tésztasütés mindössze hat körtojás. Attonfute&u Q&Máfnfta Egy amerikai villamossági gyárban most készült el az első atomfütésü zseblámpaelem. Az elem tíz milliméter átmérőjű, 25 milliméter hosszú és feszültsége hatszorosan felülmúlja a közönséges zseblámpaelemét. Az atomfűtésű elem állítólag 20 év múlva merül ki. Egyelőre 12 és fél dollárba kerül, de remélik, hogy sorozatgyártása esetén ára 1 dollárra csökken. A gárda ütegek sortüzet adnak le. Közismerten Katyusáknak nevezték őket és félelmetes tűzfegyverek voltak a második világháborúban. Az első utasszállító gépek különféle típusai, melyek ma már csak mutatóban s főleg múzeumokban találhatók. óránkénti 28.000 kilométernek felel meg. Ez a sebesség az atmoszféra határán értendő. Azon túl a magasság növekedésével arányosan csökkenne és 8000 kilométer magasban már csak 4,8 kilométeres másodpercenkénti sebességgel haladna mesterséges bolygónk. A szerkesztők már számtalan megoldással próbálkoztak. Kikísérletezték az anyagot, mely ilyen hatalmas sebességet elbir és képes magával műszereket és embereket szállítani. Meghatározták azt a legkisebb sebességet is, mellyel a mesterséges bolygó földünk körül keringhet anélkül, hogy visszatérne a földre. Ez a sebesség 7,9 kilométer másodpercenként. Az ennél kisebb sebesség mellett a bolygó vagy rakéta visszatér a földre. Megoldatlan probléma még az emberek szállítása. A nagy légritkulás és a sebesség próbára teszi az igen gyenge emberi szervezetet. Biztosítani kell tehát az emberek számára a létfeltételeket. Ugyanis szervezetünk normális működéséhez körülbelül egy atmoszféra légnyomás, megfelelő hőmérséklet és légnedvesség szükséges. A sztratoszféra-repülőgépek utasainak mindezeket a feltételeket biztosítani kell, különben nem érik el céljukat. A légnyomás a hőmérséklet és a légnedvesség előállításához már rendelkezünk megfelelő és jól bevált műszerekkel, felszereléssel. Csupán a nehézségi erő hiányát kellene még valahogyan pótolni. Ugyanis a mesterséges bolygón a nehézségi erő és röpítő erő egyensúlyt tartana fenn, ennek következtében az utasok és a berendezés a szó szoros értelmében súlytalanokká lennének. Ugyanez következne be a bolygóközi repülőgépeken is, miután elérték végsebességüket. Ekkor már a motorokat is leállíthatnák, mivel a bolygóközi térben nincs már ellenállás és a gép tehetetlenségénél fogva haladna tovább a megkezdett irányban. Mivel ezt az állapotot — szakorvosok véleménye szerint — az ember sokáig nem bírná elviselni, úgy igyekeznek a szerkesztők segíteni a bátor utasokon, hogy a mesterséges bolygót és a bolygóközi repülőgépeket a tengelyük körül is forgatják. így a nehézségi erőt pótolnák a röpítőerővel. A gépek mindjárt az indulás után nagyon felgyorsulnak s így az ember * számára igen nagy veszélyt jelentenek. Úgy hatnak az emberre, mintha a test súlya többszörösen megnövekednék. Ennek pedig egyenes következménye a látászavar, eszméletlenség, esetleg belső vérzés is. A repülőorvosok ezt a jelenséget is tanulmányozták és megállapították, hogy az emberre a nagy gyorsulás fekvő helyzetben a legveszélytelenebb. Tehát a bolygóközi utakon az utasoknak kezdetben feküdniük kell. hogy elkerüljék a kezdeti felgyorsulásnál jelentkező veszélyt. Számtalan eddig még megoldatlan probléma akadályozza a bolygókközti repülés megvalósítását, de azért közel már az idő, amikor közvetlen élményeikről számolhatnak majd be a tudósok, melyeket a Holdon vagy a Marson szereztekKorszerű lökhajtásos bombázógép. GJtunt * ni' J I y Barbusse: életen tál Fordította: SÁRKÖZI GYÖRGY J szeszeden magam, s tekintetem kemény lesz; | erősebben, s majdnem egészen hangosan felelem -:ani. ;amnak: Ezek sohasem csináltak volna semmi jót, semmi •» . .I t, jóformák lettek. Amint konokul nézőn őket, az :t, a másikat, és újra másikat, észreveszem a latosság fogyatékait is. Végül az egyéni fal meg- ; alája lehet látni. Egy fajtához tartoznak mind; emberek közé, akik azt csinálják e földön, ami -k nekik. kurtizán álszent mosolya, aki abban a pillanat- Jermedt meg készülődései közt, amikor a kérkedő ító, bábu-álcájában, a nap királynőjévé avatta; szöszke huncut grimasza, aki körmeit fényesíti; fér csirkefogó zsarnoki türelmetlensége, aki man- a csinos szobalány blúzába mélyeszti, míg a pöf- feieség, lehunyt szemmel és búja mosolyú ajakkal, it az ágyban dagadozik, mind azt mondja: „Én vagyok e földön, mint mások. Mindent szabad, de nekem, nekem ...” ■».I-..,. joovoíirhpn- a mohó önzés. S ez HENRY BARBUSSE: AZ ELETEN TOL Í9 az ellenséges suttogásokat; és élősködők, játékosok, ka- ' landorok esetei ágaskodnak és kókadoznak mindenfelől. És én csupán egy sor szobába törtem be, az első utamba kerülő divatos hotelben. Jól tudom, hogy min- j denütt ugyanez a látvány fogadná életben maradt, j utolsóítéleti szememet — minden országban, az egész j világon. Elég volt e szennyesét és belsejét teljes valóságában kitáró látomásból. Ezek a találkozások szinte engem is bűnrészessé kevernek. Hangosan támadok ! rájuk (de hangom, bizarr, nem hangzó hápogás, vissza- i fordul önmagába): — Milyen jogon kormányoztok ti mindent! Nevetnek. S nevetnek tovább is, mintha hallották volna, amit mondtam. Öklömet mutogatom nekik. Ö szegény, igazságtévő karom, mi a te árvaságod a világ bábeltornyával szemben! Karom csakhamar lecsügged. Fejem lehorgasztom, egy gyapjas kutyatest nyitott szemei fölé hajlok: ártatlan, együgyű, gyermeki csöppség, az emberiség romlásának viharában. Visszamegyek az utcára. Leülök a járdára és fejemet kezeimbe fogom... Dehát minderről nem tud- \ tam eddig is? Nem. Azt gondolom: „Tudtam”. De ha- zudok. Tudni: nem olyan egyszerű, mint az ember hinné. Az életre gondolok. Vágyódom utána. Vérig gyötör e percek nyugalma s a nap hidege. Szükségét érzem, hogy mozgást lássak, hogy lássam magam mozogni, minthogy csak magam vagyok. Tükörre van szükségem és csak akkor könnyebbülök meg. amikor látom magam lépkedni, sápadtan és SS HENRY BARBUSSE: AZ ELETEN TOL * I El-e még ez a bokor? Vagy az iszonyú áradás el- | pusztította a növényeket is? Izgat a nagy probléma. Szörnyű lenne, ha a virágok és fák is ■.. Megsímítom ujjamntal a vékony, levelekkel szárnyas kis ágat és | az arany virágokat, melyek valóban, szinte langyosak; I s a remény hajnalát derítik föl bennem. :: í Az utcán, amint taposom a járdát, lehajtott fejjel, a kihalt világ mozgó tengelye, találok valamit: egy romladék, egy dög hever ott és benne férgek hemzsegnek: eleven szervezetek, amelyek mozognak! i E csomó féreg, mely I és S betűbe csavarodik, újjáéleszti bennem az életörömöt, az élet tiszteletét, és az élet diadalát. A sugárútról egy kis utcába kerülök, mely sikátorokban végződik. Nemcsak gazdagok vannak, hanem olyanok is, akik dolgoznak és mozgatják az életet. Szegényes városrészük halott, mint a másik. S hol vannak ők? Viskókat, lyukas pajtákat, halálos vermeket látok: sápadt és aszott nőket, akik elszunnyadtak munkájuk fölött; a redves udvarokon a kútfenéken, gyermekek i játszanak a mocsokban. Egy tisztavonású asszony ifjú, mint a tavasz, varas hajjal és sáros kézzel rossz szagot áraszt: nem a halál bűne ez, hanem életéből hozta magával. Egy barlanglyukban (reves és férges kövekből omló kőhúsból) egy fiatal férfi, kinek a pusztító gázözön . nem túlságosan siettette pusztulását; arca, szemgödre beesett, csontos ajka félig nyitva egy nyomom pincelélegzésre, — a mocsokban haldoklott. Zsebkendőién melyet az utolsót vonagló kéz szorongatott, még a vér is piszkos. A szobának egyetlen dísze: a háborús érdemkereszt. Hős, húszmilliomod részecskéje a névtelen tömegnek, mely a győzelmet — azoknak büszkeségét, akiket most így látok — testvével dagasztotta meg. (Folytatás a vasárnapi számban.)
