Dunántúli Napló, 1957. április (14. évfolyam, 78-100. szám)

1957-04-07 / 82. szám

VILÁG PROLETÁRJA! EGYESÜLJETEK’

DUNÁNTÚLI ,

PL©

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BARANYA MEGYEI INTÉZŐ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS LAPJA

X‘V fiVFOI.VAM 82. SZÁM.

ARA 60 F1IXÉR

VASÁRNAP 1951. APR. 1.

Mci sgqnm^VtHcm: /

Á loító-'i^a’omsorsoüás nyertes sze'vényszámai

Vandálok A 6000 éves Pécs

Épül a pécsúihegyi Mi rí sok a vá as

kötélpálya Hollywoodban?

,aaaBaB«■•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ «■*••*•>•«■«•■■lant

A nép szíve

Hallhatta dobbanni a nép szivét, aki résztvett az április 4-i ünnepségeken. Láthatta, aki nem vak, hogy ez a szív magábazárta felszabadítóit. Tizennyolcezren vonultak fel csak a pécsi hősi emlékmű koszorúzásához. Ezrek és ezrek álltak megyeszerte megilletődötten az emlékművek körül, amelyeket néhány hónapja ellenforradalmárok gya- láztak és rongáltak meg, de amelyek a nagy ünnepre újra épen és győzelmesen hirdették népünk szeretetét és háláját.

így volt eddig is minden évben. Talán meg is szoktuk tizenegy éven át, s a megszokottság ellensége a lelkesedésnek. A nép szíve akkor sem volt más, akkor sem érzett másképpen, de dobbanását halkították a köznapi gondok, új, felvillanó és eltűnő érzelmek halványították azt, amely mélyen és eltörélhetetlenül, de mégis csak „már" egy évtizede élt benne. Már egy évtizede... Egy pillanat a nép életében, de hosszú idő egy ember életében. Az egyes ember, az egyén felejt, örömök, gondok, bajok váltogatják egymást és koptatják az emlékezést. De a sok egyes ember együtt, a nép, amelyet közös múlt, közös sors, azonos emlék kapcsol egységbe, nem tud felejteni.

Tizennyolcezren gyűltek össze a pécsi temetőben. Pedig idén nem volt csinnadrattás előkészítés, lázas szervezkedés, tömeges felajánlások gyűjtése, csak körüljárt a szó: „kivonulunk!” Es április 4-én emberfolyam hömpölygött a Siklósi úton, mintha a magasba nyúló emlékmű — vöröscsillagos világítótorony — ellenállhatatlan vonzásának engedelmeskedne. Pedig csak egy évforduló. A tizenkettedik. Nem rangosabb a többinél, nem *kerekszám”, nem tizenötödik és nem huszadik.

De mégis csak más volt az idei évforduló, mint az eddigiek. Az előzmények tették mássá, öt hónappal ezelőtt ordítozó csoportok verték le a vörös csillagokat, döntögették a szovjet hősök emlékműveit, akasztófát, kínhalált ígérgettek a kommunistáknak. Fegyveres aljanépség veszélyeztette a becsületes emberek életét és nálunk is követelték a „pesti mintájú” forradalmat. Űton-útfélen gyalázták, mocskolták a Szovjetuniót, szovjet agresszióról, elnyomásról, szabadságharcról hazudoztak lelkendezve és a rágalmak végláthatatlan áradatát zúdították felszabadítóinkra. A fegyveres „szabadságharcosok”, a szökött börtöntöltelékek, a föld alól előbújt fasiszták a szovjet hadsereg közeledtére elillantak, mint a kámfor, de a szovjetellenes gyalázkodás még hónapokig folyt. A nép ellenségei szüntelenül a nemzetre, a népre hivatkozva folytatták a rágalomhadjáratot és a vak is világosan láthatta: egyetlen céljuk, hogy népünket szembeállítsák a szovjet hadsereggel, hogy felelevenítsék azt a nacionalizmust, amelyre Horthy egész fasiszta rendszere támaszkodott. Gyűlöletet akartak lopni a nép szívébe legjobb barátjával szemben.

Ezért volt más ez az idei évforduló, mint az eddigiek.

Nemcsak ünneplés volt, nemcsak megemlékezés, hanem véleménynyilvánítás, állásfoglalás is. Azt állították az ellenforradalmárok, hetekig mást sem lehetett hallani, hogy „a magyar nép legfőbb követelése a szovjet csapatok távozása". Állították, s talán el is hitték önmaguknak, hogy a magyar nép kiirthatja a szívéből a barátság érzését, amely egy évtized kemény munkája, harcai során csak mélyült. Szerették volna, ha a nép átveszi hangjukat és követeli a szovjet csapatok kivonását, amelyek pedig a nép hatalmát, szabadságát jöttek újra megvédeni! De a nép nem szólt. A nép hallgatott. Megdöbbenve és haragosan hallgatott, hiába állították ellenségei, hogy az ő szavuk a nép szava, az ő akaratuk a nép akarata. A nép nem követelte a szovjet csapatok távozását, mert emlékezett 1945-re. A szovjet csapatok, a felszabadulás, a magyar parasztnak egyet jelentett a végre megszerzett földdel, a magyar munkásnak egyet jelentett a kizsákmányoló tőkések elűzésével.

Ma már nem hallatszik az ellenforradalom hangja,

de hallatszik a népé. Április negyedikén tizennyolcezer pécsi dolgozó hangját hallhatta a város — ez a hang éltette a Szovjetuniót, a szovjet népet és hadseregét. „A tömeg követeli”, „a nép akarja” — hallhattuk untalan az októbervégi napokban. De mikor és hol mozdult meg ennyi ember, ilyen egységes tömeg az ellenforradalmárok szavára? Sehol. A nép most mozdult meg, amikor megmutathatta igazi érzéseit. S biztosak lehetünk abban, hogy nem lesz tétlen ezután sem, ha arról kell hitet tenni, hogy akarja a szocializmust, akarja a proletárdiktatúrát, a néphatalmat. Megfélemlíteni, megtéveszteni lehetett ideig- iráig, de idegen és becstelen ügynek megnyerni nem lehetett és ezután még kevésbé lehet.

A nép szíve csak azt fogadja be, aki hozzá tartozik. Nincs hely benne idegeneknek, mert idegen a néptől minden inqyenélo, kizsákmányoló, minden haszonleső, ha magyar nyelven beszél is. De nem idegen a becsületes dolgozó, az igaz ügyért küzdő ember, bármilyen nyelven beszél. Megpróbálták a mi belső idegenjeink, a letűnt uralkodó osztály hívei, hogy megvásárolják, vagy ha nem megy, fegyverrel sebezzék halálra a nép szívét. A szovjet hadsereg szétverte a fegyveres terroristákat, megvédte a népet, s a nép most odakiáltotta: „nem, jó urak, nem eladó!” Nem sikerült a vásár az ellenforradalmár uraknak, tudhatja bárki, aki hallotta most dobbanni a nép szivét.

Versenyfelhívás

a komim 1-as akna bányászaihoz

Vasas 102 százalékra teljesíti tervét

A vasas! Petőfi-akna bányászai szombaton reggel röpgyűlést tartottak. Itt vitatták meg a komlói III-as akna bányászainak hozzájuk küldött üzenetét, mely a párosverseny felújítására kérte őket. A vasasi bányászok egyöntetűen elhatározták, hogy üzemükben újjászervezik a munkaversenyt a megkötik III-as aknával a párosverseny- szerződést.

Felhívásukban megfogadták, hogy termelési tervüket 102 százalékra teljesítik s 318 tonna szenet termelnek terven felül. Megígérték, hogy a műszaki előfeltételek biztosításával, a munkafegyelem további javításával biztosítják a napi tervek egyenletes teljesítését, illetve túlteljesítését.

A vasasi bányászok különös gondot fordítanak arra, hogy minőségi tervüket minden körülmények között teljesítsék.

Mivel Petőfi-akna sújtóégveszélyes bányaüzem s igen nehéz viszonyok között dolgoznak a bányászok, nagyon nagy gondot fordítanak a munka biztonságának megteremtésére s csökkenteni fogják a balesetek számát.

A vasasi bányászok vállalásukat pótműszakok nélkül akarják teljesíteni. A pótműszakban kitermelt szén meny- nyiségét a verseny eredményeinek értékelésénél nem veszik figyelembe.

A vasasiak versenyfelhívását Vándor Ferenc üzemvezető, Uranka János az MSZMP üzemi szervezetének elnöke, Czukor János az üzemi bizottság elnöke és Vajda József a munkástanács elnöke írta alá.

Mivel a gázlecsapoló berendezés átadása alkalmából ezen a napon Vasasra látogattak a komlói tröszt küldöttei is, a vasasi bányászok elhatározását Vajda József elvtárs szóban is közölte velük. A munkástanács elnökének felhívására válaszolva Piegl János elvtárs, a Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatója elmondotta: a párosverseny létrejötte a III-as aknai bányászok kívánsága volt s a III-as aknai bányászok mindent el fognak követni, hogy ebből a nemes vetélkedésből győztesen

kerüljenek ki. Hogy ez sikerülni fog-«, az csak a vasas' bányászokon múlik.

Piegl elvtárs ugyanakkor közölte, hogy nemcsak a III- as aknaiak, hanem a Komlói Szénbányászati Tröszt is szeretné felújítani a versenyt a pécsi tröszttel. A felhívásra Pataki és Czárt Ferenc elvtársak válaszoltak. Megígérték, hogy a párosverseny- szerződést újból megkötik s igyekeznek a jelenlegi eredményeiket növelve megelőzni a komlóiakat.

Útnak indult az NDK dolgozóinak segély- szállítmánya

Drezda: (MTI) Az ADN hírügynökség jelenti: Pénteken 11 kocsiból álló szerelvény indult el Drezdából Budapestre, amely a Német Demokratikus Köztársaság kereskedelmi és egészségügyi dolgozóinak, valamint bányászainak és kohómunkásainak ajándékait viszi a magyar népnek.

MTK-Bp. Honvéd 2:1 (2:1)

Hungária út, 8000 néző, ve- zete: Foór.

Góllövők: Hidegkúti és

Szimcsák I., illetve Timár.

A mérkőzés nem hozta az MTK várt jelentős fölényét és a kék-fehérek csak nehezen tudtak kibontakozni.

Szentesen tartják a nyeremény- betétkönyvek esedékes sorso’ását

Az Országos Takarékpénztár április 9-én, kedden Szentesen rendezi meg a nyereménybetétkönyvek esedékes, 1957. első negyedévi sorsolását. A húzást délután hat órakor a városbeli Tóth József színházteremben tartják meg.

A nyeremények kifizetését, illetve jóváírását a hivatalos nyereményjegyzék megjelenése után, április 18-án kezdik meg az OTP-fiókok és a postahivatalok.

638 kiló levendulavirág

Húsz holdon bokrosodik a levendula Babarcon. Két évvel ezelőtt ültették ki, s akkor még többen bizonytalanul szemlólgették mivé fejlődnek majd ezek a szokatlan, furcsa dugványok. A bizonytalanMéjus 31- a budapesti

Az idei budapesti ipari vá- ár előkészületedről szomba- ‘on tájékoztatta a sajtó képviselőit Szili Géza. a Budapest főváros tanácsának elnökihelyettese. A vásár május 31-én nyílik meg. Az eddigiektől eltérően a hélyiipar gyártmányain kívül a nagyipar termékeit is bemutatják. A kiá’lí- 'ók között lesznek az orazag nagyipari üzemein kívül az ál- 'ami helyi ipar, a kisipari szövetkezeteik és a magánikisdpa- -osoik.

A vásár újdonságai közé •■nrtoznak a gyufáidéhoz nagyságú, elemmel működő zseb- ■ádió, műanyag közszükségleti cikkek. Televíziós és rádió- bemutatót is tartanak.

A vidéki látogatók utazási kedvezményben részesülnek. \ MÁV például öt ven százafn nyílik ipari vásár

lékos, a MAVAUT 25 százalékos utazási kedvezményt ad. Az idén elsőízben azok is olcsóbban utazhatnak, akik repülőgéppel jönnek a fővárosba, a vásárra;

ság ma már elosztott. A két esztendő alatt bebizonyosodott, hogy nem is annyira igényes á levendula és főleg a kö- vestalajt kedveld;

A kísérletek még most is tartanak és ez idő alatt nem hoznak a cserjék olyan termést, hogy átfogóan értékelhetnék milyen összeget jöve- de’mez a húsz hold. Tavaly 638 kiló virágot szedtek le, mert még fiatal a telepítés és sok cserje elszáradt nyilván azért, mert kapálás közben megsértették. Hiba volt az is, hogy nem kapálták rendszeresen és elgazosodott. Ennek következtében a cserjék 50

százaléka kipusztult. Üj dugványok érkeztek és Linzer agromómus vezetésével most a pótlásukat végzik. Négy-öt év múlva, amikor már teljesen kifejlődnek, megerősödnek, a cserjék, több mint 300 mázsa virágot szednek majd le, s ebből 240 káló olajat nyertnek.

Ügy tervezik, hogy hamarosan kísérleteznek majd más növényféleségeikkel is. Többek között kakukfű, borsosmenta, fodormenta és más értékes növényekkel szeretnének kísérletezni és amelyek legjobban kedvelik a Babarc- környéki talajokat, azokat majd termesztik ia.

■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■••■■■■■■■■■■■■■■■■«■•■■■••■■■■■■■•■■•••■■■■■■■■■■■■■■■■«■■■■■■•«■■•■■•a aaaaaav

tfluUädilc a m&ari tnitá&d&c&ap oió-ti&i&td&zís

Karambol a 48-as téren

A Pécsi Állami Gazdaság vontatója, amely két pótkocsival igyekezett a város irányá' ba, ki akart kerülni egy — a: megállójánál veszteglő — autóbuszt. A vontató vezetője nem vette észre, hogy a város felől egy utasokkal teli személygépkocsi közeledik. A köze’cdó autóbusz vezetője ’átván az összeütközés veszé- 'yét — kocsijával fölszaladt a 'ér felőli járdára. Olyan gyorsan lefékezni azonban nem 'adott, hogy ne történjék semmi baj, mert az autóbusz, sa lát lendü’etével kidöntötte a járda mcl'ett levő telefoniul két.

J lyen még nem

*■ történt Vasason: annyi diplomatát, annyi kiváló bányász szakembert, annyi érdeklődőt még nem láttak együtt a Petőfi-akna dolgozói, mint tegnap délelőtt, amikor új, jelentős állomásához érkezett a metánkutatás.

Tamási István, a Pécsi Szénbányászati Tröszt főmérnöke, ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy 1872 óta, amikor a vasasi bányában meg kezdték a művelést — a bányászok legnagyobb ellensége a metán volt. 1896 óta, összesen 401 gázjelenséget tartanak nyilván a pécsi bányáknál. Ebből 179 Vasason fordult elő. A 179 gázkitörésből 35 olyan volt, amely halálos áldozatot is követelt.

Ismeretes, hogy a pécsi bányákban is egyre mélyebb szinteket nyitnak meg, s minél mélyebbre hatolnak a föld gyomrába, annál több metán tör elő. Eddig a bányák szellőztetése volt a legfőbb védekezés a metán ellen. Évente sok költséggel, 7.3 milliárd köbméter levegőt szívatnak át a pécsi bányák vágatain és fejtésein, hogy felhígítsák és ártalmatlanná tegyék a mintegy 33 millió köbméterre rúgó metánt. A gáz elleni védekezés tette tehát szükségessé, hogy kutatásokat folytassanak és üzembehelyezzék a lecsapoló bérén dezést és ahelyett, hogy a légaknán át szabadba bocsátanák — gazdasági célokra használják fel a metánt.

Az ünnepi beszéd után sorra a szónoki asztalhoz léptek a kísérletek során legtöbb munkát végző munkások és műszakiak — összesen hu- szonketten, — hogy Stohl Lóránttól, a Nehézipari Minisztérium képviselőjétől átvegyék a nekik szánt jutalmakat. — Majd Radó Aladár főmérnök, a metánkutatások elindítója és állandó szorgalmazója ismertette a lecsapoló berendezés működését. Az érdeklődést még csak ezután lehetett igazán lemérni, amikor az íimv>p°ég részvevői sorra bevonultak a

vasasiak nyelvén krematóriumnak nevezett lecsapoló helyiségbe, hogy szemtanúi legyenek a nagy pillanatnak. — Reszler Ferenc aknász, büszkén mutatta a Nyugat-Német- országból vásárolt „Reinecke" gépeket, melyeknek segítségével alig néhány négyzetméternyi helyiségből, hat kapcsolóval irányítható a csapolás. Néhány perccel később megkattanták a kapcsolók és a műszerek apró vibrálással megindultak a hengerekre erősített papírtekercsek felett, s piros tussal grafikont rajzoltak. Jelezték, hány köbméter metán halad át a csővezetéken, milyen ka- lóriáju a nyert gáz.... s jelentették, hogy megkezdte működését a pasast metánlecsapoló berendezés...

Negyed órával később már a szűk kazánházban tolongtak a vendégek. A csapolóberendezéstől vas tag csővezeték fut idáig, ahol Radó Aladár sokéves munkájukra tette rá a koronát azzal, hogy egy hosszú, égő fáklyával meggyújtotta a kazán tűzterébe engedett gázt.

L# ajdnem egy év- századig uralkodott a gyilkos gáz az emberen. De az ember most felülkerekedett. Nemcsak megismerte a sok ember életét kioltó gázt. hanem meg is fékezte, igájába hajtotta. Egyelőre csak a műszaki emberek és a bányászattál behatóbban foglalkozók tudják, hogy milyen óriási ez. De ha majd a vasasi lakótelepre, később pedig a pécs- bányai és szabolcsi bányászházakba is eljuttatják a gázt, amikor egy gyufa sercin- tésére meleget áraszt a tűzhely — sokan áldják majd azokat, akiket április hatodikén az összegmiltek meleg tapsokkal ünnepeltek: Radó Aladárt, Messzi Dénesi, Reszler Ferencet, Mi- kolasek Antalt, Wal- dinger Jánost, Walfänger Vilmost, Ber- náth Gyulát és a többieket, akik a metán elleni harc magyar úttörői voltak, s akik — megfogadták — nem is adják fel ezt a harcot.